Download the Full Ebook and Access More Features - ebooknice.

com

(Ebook) Get Programming with JavaScript Next - New

features of ECMAScript 2015, 2016, and beyond by
JD Isaacks ISBN 9781617294204, 1617294209

https://ebooknice.com/product/get-programming-with-
javascript-next-new-features-of-ecmascript-2015-2016-and-
beyond-7339462

OR CLICK HERE

DOWLOAD EBOOK

Download more ebook instantly today at https://ebooknice.com

 Instant digital products (PDF, ePub, MOBI) ready for you
Download now and discover formats that fit your needs...

Start reading on any device today!

(Ebook) Get Programming with JavaScript Next: New features of ECMAScript 2015, 2016,
and beyond by JD Isaacks

https://ebooknice.com/product/get-programming-with-javascript-next-new-features-
of-ecmascript-2015-2016-and-beyond-50195588

ebooknice.com

(Ebook) Biota Grow 2C gather 2C cook by Loucas, Jason; Viles, James ISBN
9781459699816, 9781743365571, 9781925268492, 1459699815, 1743365578, 1925268497

https://ebooknice.com/product/biota-grow-2c-gather-2c-cook-6661374

ebooknice.com

(Ebook) Matematik 5000+ Kurs 2c Lärobok by Lena Alfredsson, Hans Heikne, Sanna
Bodemyr ISBN 9789127456600, 9127456609

https://ebooknice.com/product/matematik-5000-kurs-2c-larobok-23848312

ebooknice.com

(Ebook) SAT II Success MATH 1C and 2C 2002 (Peterson's SAT II Success) by Peterson's
ISBN 9780768906677, 0768906679

https://ebooknice.com/product/sat-ii-success-math-1c-and-2c-2002-peterson-s-sat-
ii-success-1722018

ebooknice.com
(Ebook) Master SAT II Math 1c and 2c 4th ed (Arco Master the SAT Subject Test: Math
Levels 1 & 2) by Arco ISBN 9780768923049, 0768923042

https://ebooknice.com/product/master-sat-ii-math-1c-and-2c-4th-ed-arco-master-
the-sat-subject-test-math-levels-1-2-2326094

ebooknice.com

(Ebook) Cambridge IGCSE and O Level History Workbook 2C - Depth Study: the United
States, 1919-41 2nd Edition by Benjamin Harrison ISBN 9781398375147, 9781398375048,
1398375144, 1398375047

https://ebooknice.com/product/cambridge-igcse-and-o-level-history-
workbook-2c-depth-study-the-united-states-1919-41-2nd-edition-53538044

ebooknice.com

(Ebook) Beginning Functional JavaScript. Functional Programming with JavaScript

using EcmaScript 6 by Anto Aravinth ISBN 9781484226568, 1484226569

https://ebooknice.com/product/beginning-functional-javascript-functional-
programming-with-javascript-using-ecmascript-6-5755216

ebooknice.com

(Ebook) Beginning Functional JavaScript: Functional Programming with JavaScript

Using EcmaScript 6 by Anto Aravinth ISBN 9781484226551, 9781484226568, 1484226550,
1484226569

https://ebooknice.com/product/beginning-functional-javascript-functional-
programming-with-javascript-using-ecmascript-6-22627242

ebooknice.com

(Ebook) Beginning Functional JavaScript: Uncover the Concepts of Functional

Programming with EcmaScript 8 by Srikanth Machiraju, Anto Aravinth ISBN
9781484240878, 1484240871

https://ebooknice.com/product/beginning-functional-javascript-uncover-the-
concepts-of-functional-programming-with-ecmascript-8-7293980

ebooknice.com
 Get Programming with
JavaScript Next: New
features of ECMAScript
2015, 2016, and beyond
JD Isaacks
Copyright

For online information and ordering of this and other Manning

books, please visit www.manning.com. The publisher offers
discounts on this book when ordered in quantity. For more
information, please contact

Special Sales Department

Manning Publications Co.
20 Baldwin Road
PO Box 761
Shelter Island, NY 11964
Email: orders@manning.com

©2018 by Manning Publications Co. All rights reserved.

No part of this publication may be reproduced, stored in a

retrieval system, or transmitted, in any form or by means
electronic, mechanical, photocopying, or otherwise, without
prior written permission of the publisher.

Many of the designations used by manufacturers and sellers to

distinguish their products are claimed as trademarks. Where
those designations appear in the book, and Manning
Publications was aware of a trademark claim, the designations
have been printed in initial caps or all caps.
 Recognizing the importance of preserving what has been
written, it is Manning’s policy to have the books we publish
printed on acid-free paper, and we exert our best efforts to that
end. Recognizing also our responsibility to conserve the
resources of our planet, Manning books are printed on paper
that is at least 15 percent recycled and processed without the
use of elemental chlorine.

Manning Publications Co.

20 Baldwin Road
PO Box 761
Shelter Island, NY 11964

Development editors: Candace West, Dan Maharry

Tecchnical development editor: Nick Watts
Review editor: Aleksandar Dragosavljević
Project editor: David Novak
Copy editor: Benjamin Berg
Proofreader: Melody Dolab
Technical proofreader: Jon Borgman
Typesetter: Dottie Marsico
Cover designer: Monica Kamsvaag

ISBN 9781617294204

Printed in the United States of America

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 – EBM – 23 22 21 20 19 18
DEDICATION

For my brother, Jon Potts

Brief Table of Contents
Copyright
Brief Table of Contents
Table of Contents
Preface
Acknowledgments
About this book
About the author

Lesson 1. ECMAScript specification and the proposal process

Lesson 2. Transpiling with Babel
Lesson 3. Bundling modules with Browserify
Unit 1. Variables and strings

Lesson 4. Declaring variables with let

Lesson 5. Declaring constants with const
Lesson 6. New string methods
Lesson 7. Template literals
Lesson 8. Capstone: Building a domain-specific language

Unit 2. Objects and arrays

Lesson 9. New array methods

Lesson 10. Object.assign
 Lesson 11. Destructuring
Lesson 12. New object literal syntax
Lesson 13. Symbol—a new primitive
Lesson 14. Capstone: Simulating a lock and key

Unit 3. Functions

Lesson 15. Default parameters and rest

Lesson 16. Destructuring parameters
Lesson 17. Arrow functions
Lesson 18. Generator functions
Lesson 19. Capstone: The prisoner’s dilemma

Unit 4. Modules

Lesson 20. Creating modules

Lesson 21. Using modules
Lesson 22. Capstone: Hangman game

Unit 5. Iterables

Lesson 23. Iterables

Lesson 24. Sets
Lesson 25. Maps
Lesson 26. Capstone: Blackjack

Unit 6. Classes

Lesson 27. Classes

 Lesson 28. Extending classes
Lesson 29. Capstone: Comets

Unit 7. Working asynchronously

Lesson 30. Promises

Lesson 31. Advanced promises
Lesson 32. Async functions
Lesson 33. Observables
Lesson 34. Capstone: Canvas image gallery

Exercise answers
Here’s a preview of some of the new syntaxes you’ll learn in unit
2
Here’s a preview of using promises and async functions from
unit 7

Index

List of Figures

List of Tables

List of Listings
Table of Contents
Copyright
Brief Table of Contents
Table of Contents
Preface
Acknowledgments
About this book
About the author

Lesson 1. ECMAScript specification and the proposal process

1.1. A brief history of ECMAScript

1.2. Why ES2015 adds so much
1.3. Who decides what gets added?

1.3.1. Specification stages

1.3.2. Picking a stage

1.4. What this book will cover

Summary

Lesson 2. Transpiling with Babel

2.1. What is transpiling?

2.1.1. Compiling to JavaScript languages

2.1.2. Where Babel fits in
 2.2. Setting up Babel 6
2.3. The Babel configuration needed for this book

2.3.1. A note on source maps

2.3.2. Set up Babel as NPM script

Summary

Lesson 3. Bundling modules with Browserify

3.1. What’s a module?

3.2. How modules work in Node.js
3.3. What is Browserify?
3.4. How does Browserify help with ES6 modules?
3.5. Setting up Browserify with Babel

3.5.1. Installing Browserify

3.5.2. Setting up a project using babelify

3.6. Alternatives to Browserify

Summary

Unit 1. Variables and strings

Lesson 4. Declaring variables with let

4.1. How scope works with let

4.1.1. Why the block scope of let is preferred

4.2. How hoisting works with let

Visit https://ebooknice.com to
discover a wide range of
eBooks across various genres.
Enjoy exclusive deals and
discounts to enhance your
reading experience. Start your
digital reading journey today!
 4.3. Should I use let instead of var from now on?
Summary

Lesson 5. Declaring constants with const

5.1. How constants work

5.2. When to use constants
Summary

Lesson 6. New string methods

6.1. Searching strings

6.2. Padding strings
Summary

Lesson 7. Template literals

7.1. What are template literals?

7.1.1. String interpolation with template literals

7.1.2. Multiline strings with template literals

7.2. Template literals are not reusable templates

7.3. Custom processing with tagged template literals
Summary

Lesson 8. Capstone: Building a domain-specific language

8.1. Creating some helper functions

8.2. Create an HTML-escaping DSL
 8.3. Create a DSL for converting arrays into HTML
Summary

Unit 2. Objects and arrays

Lesson 9. New array methods

9.1. Constructing arrays with Array.from

9.2. Constructing arrays with Array.of
9.3. Constructing Arrays with Array.prototype.fill
9.4. Searching in arrays with Array.prototype.includes
9.5. Searching in arrays with Array.prototype.find
Summary

Lesson 10. Object.assign

10.1. Setting default values with Object.assign

10.2. Extending objects with Object.assign
10.3. Preventing mutations when using Object.assign
10.4. How Object.assign assigns values
Summary

Lesson 11. Destructuring

11.1. Destructuring objects

11.2. Destructuring arrays
11.3. Combining array and object destructuring
11.4. What types can be destructured
 Summary

Lesson 12. New object literal syntax

12.1. Shorthand property names

12.2. Shorthand method names
12.3. Computed property names
Summary

Lesson 13. Symbol—a new primitive

13.1. Using symbols as constants

13.2. Using symbols as object keys
13.3. Creating behavior hooks with global symbols
13.4. Modifying object behavior with well-known
symbols
13.5. Symbol gotchas
Summary

Lesson 14. Capstone: Simulating a lock and key

14.1. Creating the lock and key system

14.2. Creating a Choose the Door game
Summary

Unit 3. Functions

Lesson 15. Default parameters and rest

15.1. Default parameters

 15.2. Using default params to skip recalculating values
15.3. Gathering parameters with the rest operator
15.4. Using rest to pass arguments between functions
Summary

Lesson 16. Destructuring parameters

16.1. Destructuring array parameters

16.2. Destructuring object parameters
16.3. Simulating named parameters
16.4. Creating aliased parameters
Summary

Lesson 17. Arrow functions

17.1. Succinct code with arrow functions

17.2. Maintaining context with arrow functions
17.3. Arrow function gotchas
Summary

Lesson 18. Generator functions

18.1. Defining generator functions

18.2. Using generator functions
18.3. Creating infinite lists with generator functions
Summary

Lesson 19. Capstone: The prisoner’s dilemma

 19.1. Generating prisoners
19.2. Getting prisoners to interact
19.3. Getting and storing the results
19.4. Putting the simulation together
19.5. Which prisoner does best?
Summary

Unit 4. Modules

Lesson 20. Creating modules

20.1. Module rules

20.2. Creating modules
20.3. When does a JavaScript file become a module?
Summary

Lesson 21. Using modules

21.1. Specifying a module’s location

21.2. Importing values from modules
21.3. How imported values are bound
21.4. Importing side effects
21.5. Breaking apart and organizing modules
Summary

Lesson 22. Capstone: Hangman game

22.1. Planning
 22.2. The words module
22.3. The status module
22.4. The game’s interface modules
22.5. The index
Summary

Unit 5. Iterables

Lesson 23. Iterables

23.1. Iterables—what are they?

23.2. The for..of statement
23.3. Spread

23.3.1. Using spread as an immutable push

23.4. Iterators—looking under the hood of iterables

Summary

Lesson 24. Sets

24.1. Creating sets

24.2. Using sets
24.3. What about the WeakSet?
Summary

Lesson 25. Maps

25.1. Creating maps

25.2. Using maps
 25.3. When to use maps
25.4. What about the WeakMap?
Summary

Lesson 26. Capstone: Blackjack

26.1. The cards and the deck

26.2. Making the CPU’s turn slow enough to see
26.3. Putting the pieces together
Summary

Unit 6. Classes

Lesson 27. Classes

27.1. Class declarations

27.2. Instantiating classes
27.3. Exporting classes
27.4. Class methods are not bound
27.5. Setting instance properties in class definitions
27.6. Static properties
Summary

Lesson 28. Extending classes

28.1. Extends
28.2. Super
28.3. A common gotcha when extending classes
 Summary

Lesson 29. Capstone: Comets

29.1. Creating a controllable sprite

29.2. Adding comets
29.3. Shooting rockets
29.4. When things collide
29.5. Adding explosions
Summary

Unit 7. Working asynchronously

Lesson 30. Promises

30.1. Using promises

30.2. Error handling
30.3. Promise helpers
Summary

Lesson 31. Advanced promises

31.1. Creating promises

31.2. Nested promises
31.3. Catching errors
Summary

Lesson 32. Async functions

32.1. Asynchronous code with generators

 32.2. Async functions
32.3. Error handling in async functions
Summary

Lesson 33. Observables

33.1. Creating observables

33.2. Composing observables
33.3. Creating observable combinators
Summary

Lesson 34. Capstone: Canvas image gallery

34.1. Fetching images

34.2. Painting the images on the canvas
34.3. Repeating the process
Summary

Exercise answers

Lesson 4
Lesson 5
Lesson 6
Lesson 7
Lesson 9
Lesson 10
Lesson 11
 Lesson 12
Lesson 13
Lesson 15
Lesson 16
Lesson 17
Lesson 18
Lesson 20
Lesson 21
Lesson 23
Lesson 24
Lesson 25
Lesson 27
Lesson 28
Lesson 30
Lesson 31
Lesson 32
Lesson 33

Here’s a preview of some of the new syntaxes you’ll learn in unit

2
Here’s a preview of using promises and async functions from
unit 7

Index
Visit https://ebooknice.com to
discover a wide range of
eBooks across various genres.
Enjoy exclusive deals and
discounts to enhance your
reading experience. Start your
digital reading journey today!
List of Figures

List of Tables

List of Listings
Preface

I’ve been using ECMAScript-based languages for about 15

years. In fact, the first programming language I ever learned,
ActionScript, was based on ECMAScript. I kind of fell into
programming, but I’m so glad that I did. Originally I wanted to
be a graphic designer. I was always drawing, and by middle
school, I was making complex drawings pixel by pixel using
Microsoft Paint. In high school, I took a class on interactive
multimedia, and was introduced to Adobe Photoshop and
Macromedia Flash. Once I discovered the power of Photoshop,
I never wanted to go back and draw pixel by pixel ever again.
With Flash, I could take it even further: no longer confined to
creating still images, I could create rich animations.

This was the time of eBaum’s World and Newgrounds—

websites that showcased the communities’ Flash games. I
would visit these sites and wonder how these games were
created. I tried to teach myself ActionScript (Flash’s internal
language) purely by experimentation, but it wasn’t until I
bought my first programming book that I really learned. After
that, I was hooked. Being able to add interaction was a whole
new dimension over creating animations, just as creating
animations was a whole new dimension over creating still
images. But this was just the start of my journey.
Sometimes in my career, I learn something new that’s so much
more powerful than how I’ve been doing things that I never
want to go back. Most recently, after learning the power of all
the new features packed into ES2015 and later, I never want to
go back to how I did things before—and I hope you agree.
Acknowledgments

I would like to thank my wife Christina and our children, Talan

and Jonathan “Jam,” for all the time they sacrificed spending
with me as I worked hard on writing this book. I love you all.

I would also like to thank Manning, especially my editors Dan

Maharry, Nick Watts, and Candace West. I would like to extend
a special thank you to all the reviewers that made this book
even better: Aïmen Saïhi, Ali Naqvi, Brian Norquist, Casey
Childers, Ethien Daniel Salinas Domínguez, Fasih Khatib,
Francesco Strazzullo, Giancarlo Massari, Laurence Giglio,
Matteo Gildone, Michael J. Haller, Michael Jensen, Miguel
Paraz, Pierfrancesco D’Orsogna, Richard Ward, Sean Lindsay,
and Ticean Bennett.
About this book

Get Programming with JavaScript Next was written for

JavaScript programmers looking to learn the modern features
introduced in 2015 and later. Instead of focusing on a specific
version such as ES2015 or ES2016, I wanted to focus on the
best new features that a developer would run into and be
expected to understand when thrown into a modern JavaScript
development environment.
WHO SHOULD READ THIS BOOK

Any programmer, no matter their skill level, should get a lot

out of this book. This book doesn’t teach “how to program.”
Readers are expected to be somewhat comfortable
programming with classic JavaScript, but you don’t need to be
an expert in JavaScript to follow along.
HOW THIS BOOK IS ORGANIZED

This book is broken into cohesive units. Each unit follows a

specific theme such as functions or asynchronous coding. Each
unit is broken into lessons on a specific topic, and each lesson
starts with a priming question designed to get your gears
spinning in the right way before we start the lesson.
Throughout each lesson, there will be quick checks to make
sure you understand the core idea of a section before moving
on. At the end of each lesson is an exercise to help you take
what you’ve learned and apply it. At the end of each unit is a
capstone project that you’ll build using everything you’ve
learned throughout the unit.
ABOUT THE CODE

This book contains many examples of source code both in

numbered listings and inline with normal text. In both cases,
source code is formatted in a fixed-width font like
this to separate it from ordinary text. Sometimes code is also
in bold to highlight code that has changed from previous steps
in the chapter, such as when a new feature adds to an existing
line of code.

In many cases, the original source code has been reformatted;

we’ve added line breaks and reworked indentation to
accommodate the available page space in the book. In rare
cases, even this was not enough, and listings include line-
continuation markers ( ). Additionally, comments in the
source code have often been removed from the listings when
the code is described in the text. Code annotations accompany
many of the listings, highlighting important concepts.

The code used in this book may be accessed at the publisher’s

website (https://www.manning.com/books/get-programming-with-
javascript-next) or GitHub (https://github.com/jisaacks/get-
programming-jsnext).
BOOK FORUM

Purchase of Get Programming with JavaScript Next includes

free access to a private web forum run by Manning Publications
where you can make comments about the book, ask technical
questions, and receive help from the author and from other
users. To access the forum, go to
https://forums.manning.com/forums/get-programming-with-
javascript-next. You can also learn more about Manning’s
forums and the rules of conduct at
https://forums.manning.com/forums/about.

Manning’s commitment to our readers is to provide a venue

where a meaningful dialogue between individual readers and
between readers and the author can take place. It is not a
commitment to any specific amount of participation on the part
of the author, whose contribution to the forum remains
voluntary (and unpaid). We suggest you try asking the author
some challenging questions, lest his interest stray! The forum
and the archives of previous discussions will be accessible from
the publisher’s website as long as the book is in print.
Random documents with unrelated
content Scribd suggests to you:
melynek félelmetességébe ideges ingerültségek siklanak bele. Ily
teljes hangulatú, a képet vasegységgel összefogó, első szavától az
utolsóig mindig célbataláló verse Vajdának csak kevés van. Még a
ritmusnak ólmossága és a rímeknek tompa csengése is mintha
hozzátartozna a hangulathoz és belőle folyna. Tompa hasonló
allegoriái a maguk fájdalmas páthoszával egyszerűbbek és ép ezért
közvetlenebb hatásúak, a Vajda verse komplikáltabb, a hangulat
több ágból összefonó és mélyebb, tónusban gazdagabb képet
nyujtó. Tompa allegoriáiban egy nagy fájdalom nyilvánul, a
Vajdáéban egy mély, a lelket gyökeréig fölrázó megrendülés. De
valami sivárság settenkedik a sorai közt, könnytelen, konok
fájdalmában, amely megrendít és egyúttal vissza is ijeszt. Nagyon
erősen a hatása alá lehet kerülni, nehéz tőle megszabadúlni, de
hatása úgy marad a lelkünkben, mint valami lidércnyomás emléke.
Ime, már fiatal korában megvan és még a hazafias fájdalom
allegorikusan átvitt értelmű ábrázolásában is nyilvánúl Vajdának az a
tulajdonsága, amely végigvonúl egész költészetén és egész emberi
valójában: a sívár, a szeretet ellágyulásait, a megértés
kiegyenlítődéseit nem ismerő, semmivel lelkileg összeforrni nem tudó
kiábrándultság. Neki nem voltak illuziói, csak előítéletei, nem voltak
megindulásai, csak indulatai, nem volt szeretete, csak elfogultsága,
nem volt gyűlölete, csak dühe. Vágyott mindenre, amije nem volt és
nem tudott egészen emberi lenni: mintha teremtésekor bizonyos
emberi tényezők kimaradtak volna szervezetéből. A teljes emberi
életre való vágyódás elérhetetlensége az ő folyton vérző belső
tragédiája. Lényének ez a tökéletlen alkata adja a kulcsot egész
egyéniségének, pályájának és költészetének megértéséhez. Ezért
nem tudott teljessé válni sem mint ember, sem mint költő, ezért nem
tudta elérni a maga egyéniségének teljes kifejezését a költészetben,
ezért nem tudta kiélni a maga életének lehetőségeit. Szertelensége a
teljesség felé viaskodó erőfeszítés, egyenetlensége heves
erőfeszítések és csüggesztő ellankadások folytonos váltakozása,
fájdalma a kötelét tépdeső bika bőszült elkeseredettsége, amely
öntudatlanúl, elvakúltan, irányt, tájékozást elvesztve, leszegelt fejjel
feszíti rohamra izmait, hogy a következő pillanatban a kötelek
erejétől hátrarántva visszaroskadjon önmagába.
Azt a teljes kihangzást, amely A v i r r a s z t ó k -at kora
lghatalmasabb versei közé emeli, nem találjuk többé Vajda hazafias
költészetében. Akkor egy egyetemes fájdalom, az egész magyarság
lelki állapotával való kapcsolat s egy nagy belső rázkódásnak még
idegeiben remegő emléke adott hangjának biztonságot. Későbbi
hazafias költészete politikai költészet, még pedig a politikát ferde
szemmel néző, a világot megérteni nem tudó, elsötétült
kedélyhangulatú ember verses politizálása. Az egykor sokat
emlegetett L u z i t á n d a l és néhány politikai szatírája inkább egy
sötéten látó, megértés és világismeret nélküli ember haragos
kifakadásai, mint igazi költői művek. A L u z i t á n dal
rhetorikájában itt-ott érzik még valami lendület, a szatirákból
teljesen hiányzik a szatirikusnak az a fölénye, mely a gúnynak
egyedüli jogcíme. Vajda soha sem tudott fölébe emelkedni a maga
mondanivalójának, mindig benne van egész testtel s ez sehol sem
olyan kirívó, mint szatirikus verseiben.
A köztudatban, jobban mondva, közemlegetésben (mert
költészetét sokkal kevésbbé ismerik, semhogy köztudatról lehetne
szó) Vajda leginkább mint szerelmi költő, mint a Gina-dalok költője
él. Életében egyetlen egy, egész életére szóló szerelme volt: Gina. Ez
a nő, tudjuk, egy akkor még nálunk meglehetősen ritka női tipus
karakterben és sorsban egészen tipikus megszemélyesítője, akinek
élete is olyan, mint egy erkölcsös ponyva-regény kliséje. Egyszerű
polgári családból való, igen szép, jólétre, fényűzésre sóvárgó leány,
aki a szerény és különben sem valami megnyerő természetű költő
szerelme helyett inkább egy nagystílű demimonde életpályáját
választotta; szeretője lett egy Bécsben lakó nagy úrnak, vagyont
szerzett, vagyonát kalandos vállalkozásokban elpusztitotta,
elszegényedett, elzüllött s nyomorúltan, kórházban halt meg. Ezt
mind a kortársak előadásából tudjuk, mert Vajda verseiből néhány
általánosságon kívül alig tudunk meg Gináról valamit. Egyetlen
versben van valami életrajzi adat: az A k á r h o z a t h e l y é n
czíműben, amely egy Ginánál, már mint nagyúri maitressenél tett
látogatás emléke s végletes szavakban fejezi ki a költőnek
szerelmese elcsábíttatása miatt érzett dühös, átkozódó fájdalmát s
olyan hangon szól erről a mindennapi, de őt egész életére
megmérgező eseményről, mintha a világtörténelem legnagyobb
gazsága lett volna.
Vajda János egyenesen rászületett a boldogtalan szerelemre.
Bizonyosnak vehető, hogy soha életében nem tudott egyetlen nőben
sem olyan érzést kelteni, amely csak hasonlit is a szerelemhez.
Egyetlen egy sem volt meg benne azokból a tulajdonságokból,
amelyek a nőkre hatnak. Első pillantásra elég szép férfi volt, minden
különösebb, feltünőbb egyéni vonás nélkül. Öreg korában bízvást
nyugalmazott katonatisztnek lehetett volna nézni, fiatal korában sem
lehetett másféle, mert a kor csak megöregítette, de nem változtatta
meg külsejét. Szeretetreméltó sem volt, nem tudott simulni,
alkalmazkodni, még kedveskedése is olyan lehetett, mint egy
komondor acsarkodása, hajlékonyság, figyelmesség,
szolgálatkészség nem volt a természetében, tartózkodó, szögletes,
morózus és zsörtölődő volt. Erős érzékiség élt benne, amely
verseiből is néha forró gőzzel csap ki, de nem szerette a nőket
szeretettel, nem becsülte őket semmire és nem volt az az
emberismerete, hogy bánni tudjon velük. Hozzá még a szegénység
visszariasztó bélyege is elidegenítette tőle a nőket. Tragikus véletlen
volt, hogy vére fiatal pezsgése idején éppen egy olyan nőt vetett
elébe a sors, akiben minden nők között a legkevésbbé lehetett meg
a képesség, hogy mindezeken túltegye magát.
Vajda nem tudott női ideált alkotni magának. Az ő szerelmi lírája
nem trubadúr-líra, amely az ideál oltárára emeli a szeretett nőt,
telerakja a szépség és jóság minden ékszerével és vakon, az imádat
odaadásával hódol neki. Ő nem tudta odaadni magát a nőnek, nem
tudott kilépni önmagából, hogy összeolvadjon vele. Megmarad
önmagában és illuziók nélkül nézi a nőt: csak szépsége vonzza,
amely felgyújtja érzékeit és vad sóvárgásban emészti egész valóját.
Dühös kiváncsisággal veti magát feléje, faggatja, nagyítóval
vizsgálná, darabokra vagdalná és tehetetlen dühvel vicsorog, hogy
nem bírja megérteni. Önmagában is kínlódva vájkál, keresi saját lelki
állapotának értelmét és egyetlen kérdésre sem tud feleletet kapni,
egyetlen pillanat sem hoz számára kielégülést. Az ő szerelme
folytonos zsörtölődés és marakodás a nővel. Érzékeinek tüze csak
izzik, de nem tud lángot vetni. A nő nem párja neki, hanem ellenfele,
akit le kell igázni, maga alá gyűrni s ez a viaskodás tulajdonképen a
szerelem lényege. Szadisztikus szerelem, amely nem jut a maga
természetének öntudatára s a versekben is csak tökéletlenül
nyilvánul; inkább visszakövetkeztetésből, a verseknek hangjából
tudjuk a lényegét megfogni, semmint szavaikból.
Merőben érzéki szerelem ez, melyre nem hat semmi más, mint
Gina szépsége; sóvárogva festi ki magának azokat a gyönyöröket,
melyeket ez a szépség igér s nincs egyéb vágya, gondolata, mint
Ginát ölelni. A vér elönti agyát, ha Ginára gondol, vad, fantasztikus
képek tolulnak szeme elé, lihegve tör ki ajkán a szó. Erdő-égéshez
hasonlítja szerelmét, melyet a lány szerelme gyújtott meg:
kérlelhetetlen mérgű tűzláng legel a gyepen ropogva, nem marad az
erdőnek egy zöld ága, hol egy madár eldalolja: Átkozott a nap
sugára!! Átkozott a romboló láng, mely nem úgy hervaszt el kéjben,
együtt élve, ott elhalva virágaid mézkelyhében.
Gina szépsége végzetes, mindenható, ellenséges hatalom, a költő
haragos daccal küzd ellene s mindig visszaesik rabságába. Valami
sötét elégtétellel gondol ismételten a szépség mulandóságára, arra
az időre, amely elrútítja Gina arcát, testét s amig maga elébe festi
azt az időt, mikor

Hódító szépséged csodája

Még rajtad, élőn elenyész,
Arcod tündöklő színpompája
Végkép örökre odavész,
Hóhér idő, ádáz kezével
Letörli ajkad bíborát,
Bepókhálózza csúf redővel
Fönséges arcod himporát –
egyben fellázad ennyi szépség pusztulása ellen.
Mindig s mindenütt csak ez a szépség foglalkoztatja. Tisztában
van Gina fejének, szívének ürességével, tudja, hogy nem való
egyébre, mint hogy felgyújtsa az érzékeket, de ez mintha csak annál
jobban magához vonzaná, mintha csak annál jobban fölhevítené
érzékiségét. Még arra sem tartja képesnek, hogy szeretni tudjon,
hidegnek, érzéketlennek képzeli és arra gondol, hogy majd egykor,
ha az idő eljár Gina fölött, ha egyedül marad és elhagyatott, mint
hazajáró halott emelkedik fel előtte a múlt és ekkor meg fogja bánni
hidegségét. Ha erről a jövőről beszél, vésztjósló páthosz van a
hangjában, amelybe beleolvad keserűsége és tragikus színnel tölti el.
Vajda szerelmének mindig tragikai a hangja s mély, sötét
háttereket nyit, mintha a költő érezné, hogy itt valami nagy emberi
tragédia folyik le, ami kapcsolatban van az emberiség egész
sorsával, mert a legnagyobb és legemberibb dolog: a férfinak a
nőhöz való viszonya nyilvánul benne. A régi fajta trubadúr-szerelem
költőinél a szerelem egy megható, szimpatikus magánügy, egy
embernek vágya egy nő után, boldogsága vagy boldogtalansága.
Vajdában az a sejtelem dolgozik, hogy az ő szerelmében van valami
egyetemes vonás, mintha az egész férfinem szenvedése, rabsága, az
érzékiség láncaiban való vergődése tükröződnék az ő fájdalmaiban.
Ezért hangja mindig páthosszal teli s ez a páthosz még ott is
kiütközik, a költő akarata ellenére, ahol enyelgő, könnyed hangon
próbál szólani. Nem egyszer egyetemes eszmék szövődnek bele a
szerelmi versekbe, a mulandóságról, a halálról, a megtörtént dolgok
eltörölhetetlenségéről, az elmulasztott dolgok
visszaidézhetetlenségéről való gondolatok. A szerelmen keresztül a
költő filozófiai perspektivákba tekint.
Egy nagy szenvedés fejeződik ki Vajda szerelmi lírájában,
nagyobb a visszautasított, kielégületlen szerelem minden kínjánál. A
költőileg legritkábban megalakított érzések egyike: a szenvedélyes
féltékenység. Már Gina iránti szerelme első fázisában, a lány
bűnbeesése előtt is ott settenkedik az égő vallomások mögött a
gyanú, amelyet Gina érzéketlensége, hiúsága, a sok hódolat,
amelyet kelt, csak mindjobban táplál. Mikor pedig Gina bűnbe esik,
ádáz, toporzékoló féltékenység fogja el a költőt. Elviselhetetlen,
irtóztató neki a gondolat, hogy Ginát más öleli, szavai a szó szoros
értelmében testi kíntól vonaglanak, önmagából kikelt dühvel jajgat,
gúnyolódva marja önmagát, a győzelmes vetélytársat és egy
világkatasztrófa rettentő összeomlásaként érzi, hogy ami után ő az
elérhetetlenség belenyugvást nem ismerő szenvedésével áhítozott,
azt más könnyen, játszva megnyeri a pénzével. Őrjöngő
fájdalmában, rekedt gúnyba csuklik a szava: egyetlen elképesztő és
önmagába visszaroskadó átkozódás.
Gina emléke sohasem hagyta el Vajdát. Több szerelme nem volt
életének. Versein utóbb még átsuhan pillanatokra két-három más nő
árnyéka – csak futó árnyékok, amelyek el is tünnek nyomtalanul,
mint a fecske a nagy viharok után elcsöndesült tó fölött. Ginához
szinte periodikusan visszatér. És a visszaemlékezésben mintha
valahára, legalább pillanatokra harmóniába jutna önmagával ez a
disszonanciákkal teljes szerelem. Az U t o l s ó d a l G i n á h o z című
versbe még minduntalan belevillannak az alig elült belső harcok
villámai, mintha a terhétől megkönnyebült felhő távozóban a láthatár
szélén meg-megvonaglana. A H ú s z é v m u l v a már teljes
kiegyensúlyozottságában mutatja érzését. Szive elcsöndesült, nem
bántja újabb szenvedély, de Gina emlékétől szabadulni nem tud:

De néha csöndes éjszakán,

Elálmodozva egyedül,
Mult ifjuság tündértaván
Hattyúi képed fölmerül.
És ekkor még szívem kigyúl,
Mint hosszú téli éjjelen
Montblanc örök hava, ha túl
A fölkelő nap megjelen.

Ez a költemény nemcsak Vajda két-három legszebb versének

egyike, hanem a legszebb, legteljesebben hangzó és legmélyebb
perspektívájú versek közé tartozik az egész magyar irodalomban. A
szenvedélyt és szenvedést túlélt lélek erővel teljes nyugalma és
biztonsága van benne, amikor az összeomlott világ romjaiból már
felépítette magának az emlékezés kunyhóját és benne él. A fájdalom
már le van győzve: él még, de nem mardos többé, a sebeknek
behegedtek az ajkai, sajognak, de nem véreznek többé. Az
elcsöndesedett fájdalom hangjába valami titokzatos gyönyör vegyül,
amely eltölti a legnagyobb fájdalmainkra való visszaemlékezést is, ha
már messze túl vagyunk rajtuk. A lázongó vad keservből szomorúság
lett, mert kihalt a vágy, elcsitultak az érzékek, kihamvadt a hajdani
tűz, csak a fénye maradt meg. Így szépül meg minden az
emlékezetben, mikor az élet párolgó vérnyomait már behavazta az
idő.
Formában is oly teljes, tiszta, egyenletes ez a vers, amilyet alig
találunk Vajda egész költészetében. Nyelvének van valami különös
merevsége, amely Vajda minden versében megvan, de itt nem zavar,
sőt még erősebbé teszi a hatást, mert teljesen megfelel azoknak a
képzeteknek, melyeket az egész költemény fölidéz, összevág a vers
hangulatával. Befejező és záróképe a Montblanc csúcsáról oly
jellemző, annyira megérezteti a költő lelki állapotát s annyira közel
hozza képzeletünkhöz, hogy a maga teljes valóságában vésődik
tudatunkba a költő érzése: az érzékekből az emlékezetbe szívódott
szerelem hideg ragyogása. Ez a két sor pedig:

Mult ifjuság tündértaván

Hattyúi képed fölmerül –

a legszebb, amit Vajda valaha leírt. Úgy hat, mint valami csodaszép
zene zengése. Ebben a versben sikerült Vajdának teljesen kifejezni
magát.
Még egyszer fölmerül Gina képe a költőben: H a r m i n c é v
u t á n . Egy késői fájdalmas találkozás hozta össze a már a lejtő
aljára siklott nőt s az öregedő költőt. A testi látás erősebben felidézi
a mult fájdalmát, amely még egyszer átvonaglik a szíven, de már
nem tud erőt venni rajta és megadó szomorúságban oldódik fel. Még
egy utolsó, szép, férfias bánatú költemény és Gina eltűnik örökre
Vajda költészetéből s eltűnik vele az ifjúi vér lobogása, a szerelem.
Vajda szerelmi lírája – jobb szó híjján ezt kell használnom – a
modern szerelem első nyilvánulása a magyar irodalomban. A magyar
szerelmi líra Balassától Petőfiig a nőimádó lovagi szerelem
nyilvánulása, amely naivul, káprázó szemmel közeledik a nőhöz,
megmámorosodik tőle és teljesen, fentartás és kritika nélkül adja
oda magát neki. A nővel vívódó, benne ellenfelet látó, lényének
megértésére és lenyűgözésére vágyó szerelem, melyben az
érzékiség intellektuális momentumokkal elegyedik, a XIX. század
közepe táján jelenik meg a költészetben tipikusan, nálunk először s a
legújabb időkig egyedül Vajdánál. Ma nekünk ez teszi költészetét
psychologiailag érdekessé, a maga idejében ez is egyik akadálya volt
annak, hogy megértsék. A hang s az érzés egyaránt idegen volt az
akkori magyar lélek előtt, amely akkor még teljesen benne élt a régi
egyszerűbb formákban, kevesebb komplikációt mutató érzések
körében. A nőről és a férfinak a nőhöz való viszonyáról akkor
egészen más fogalmak éltek az emberek tudatában s az egész
magyar lírai tradíció egyhangúlag ezeket a fogalmakat támogatta.
Akik Petőfi bájos, fiatalosan lobbanékony, a dal pillanatában kelő s
vele eltűnő szerelmeinek élvezetében nevelkedtek, azok visszariadtak
a Vajda bonyolultabb, viharfelhővel és végzetességgel teli,
megdöbbentő lelki szakadékokat nyitó szerelmi lírájától. Talán
visszásnak találták, talán érthetetlennek és mindenesetre
nyomasztónak. Vajda lírája tömegnépszerűségre úgy sem alkalmas,
a maga idejében még kevésbbé volt az. A Gina-dalok hatástalanul
hangzottak el és még a költői dicsőség és népszerűség oly forrón
epedett vígasztalását sem hozták meg a költőnek.
Vajda egész költészete csupa emésztő, fájdalmas kérdés, amelyre
nem bir választ kapni. A nő mint rejtelmes, megfejthetetlen kérdőjel
áll előtte s a természettel, a világgal és a léttel szemben is mint
szenvedélyes, nyugtalan, semmi feleletben megnyugodni nem tudó
kérdező áll. A természetben nevelkedett költő – gyermekkorát apja
erdészlakában töltötte, egész öreg koráig passzionátus vadász volt s

Á
vadászkönyvet is írt Cserszilvási Ákos álnéven – ép oly absztrakt
nézéssel szemlélte a természet képét mint a nőt, ki szerelemre
lobbantotta. Gyakran fordul a természethez képekért és színekért, de
ezek a képek és szinek is inkább gondolatiak, mint szemléletiek, ami
bennük természeti eredetű, az bizonytalan általánosságokba vész.
Csak azt látja a természetből, ami a legfelületesebb szemléletre is
szembetűnik, sehol semmi nyoma a gyöngédebb, bensőbb
megfigyelésnek, a természettel való szorosabb kapcsolatnak.
Jellemző reá, hogy ép oly gyakran fordulnak elő nála olyan
természeti képek, melyeket csak elképzelésből vagy olvasmányból
ismerhetett, látni sohasem volt módjában, – pl. trópikus motivumok
– mint abból a környezetből valók, melyben élete nagy részét
töltötte. Verseiből a legagyafurtabb filológus sem tudná
megállapítani, hegyes, dombos vagy sík vidéki ember volt-e – a
természet nem töltötte be lelkét látási emlékekkel s képei elárulják,
hogy soha nem is látta igazában a természetet. Igy van ez azokban
a verseiben is, amelyekben a természet, a tájképhangulat a
tulajdonképeni tárgy. Néhány ilyen verse mégis valami igen erős
természeti hangulatot éreztet, mintha a természet nem a szeme, füle
révén hatolna beléje, hanem valahogy a pórusain vagy
lélekzetvételével szívódna bele. Példa erre N á d a s t a v o n című
igen szép verse, amelyben nincs egyetlen szó, amely saját egyéni
szemléletet árulna el és mégis oly erős a természeti hangulat,
mintha a költő a természetnek egy szerve volna, akibe önmagától,
természetes vezető utakon áramlik át a természet minden rezzenése.
A költő lelke itt egyesült a természettel. Legtöbbször azonban csak
szimbólum számára a természet, elvont filozófiai eszmék sorát
megindító kiinduló pont. A bölcselkedés beleelegyedik a
természethez legközelebb jutó verseibe – pl. az említett N á d a s
t a v o n -ba is – a legtöbb esetben pedig megrajzol néhány széles,
pontos körvonalakat nem is adó vonással egy tájképet s
képzettársítás vagy hasonlat révén átsiklik filozófiai eszméi
feszegetésébe.
Filozófia alatt nála nem szabad valami pontosan körvonalazott,
tudományos alapokra épített világnézetet, egy meglévő filozófiai
rendszerhez való csatlakozást vagy önálló filozófiai világkép
alkotására való törekvést érteni. Amennyiben mégis előfordulnak, sőt
nagy szerepet játszanak költészetében filozófiai eszmék, ezek a
metafizika elemi kérdései, melyekbe lépten-nyomon beleütközik s
amelyekkel ép oly tanácstalanul áll szemben, mint akár a filozófia
csecsemőkorának elmélkedői. Egész filozófiai programmja benne van
V é g t e l e n s é g című versében. Borzasztónak tűnik fel előtte az
örökkévalóság gondolata: hogy aki van, az lesz is, nem létezővé nem
válhatik soha. Mivé leszünk a halálon túl, mi jogon s mivégre
jutottunk akaratunk, megkérdezésünk nélkül a világra, holott talán
jobb lenne nem születni soha? Vajjon a sír nemcsak fiókja-e a nagy
végtelenségnek, pillanatnyi szünete a létnek? Mindezek kérdések,
amelyekre nem talál feleletet, legfeljebb ha a hit ősi menedékébe
lehet előlük elbújni.

Ragadd kezedbe
A hit koporsókötelét szilárdul
S el ne bocsásd soha.

Ő azonban nem tudja megragadni ezt a koporsókötelet, mert

nincs benne hit – az örök kérdések folyton kínozzák, belevegyülnek
minden gondolatába és megmérgezik nehezen megszerzett
nyugalmát. Alig van verse, kivált későbbi idejében, amelyben
ezeknek a kérdéseknek egyike vagy másika ne foglalkoztatná.
Különösen a lét illuzórius volta, a mulandóság és állandóság ellentéte
foglalkoztatja s az a gondolat, hogy a mindenség

Nem lett se több, se kevesebb

S Isten se dönti azt le végkép,
Mi egyszer itten megesett.

Ezek mintegy vezérmotivumai lírájának, anélkül, hogy egyetlen-

egyszer is közelebb tudna férkőzni értelmükhöz s anélkül, hogy bele
tudna nyugodni megoldhatatlanságukba. A világ, a lét, mint a folyton
forgó malom, zakatolja bele agyába mindig ugyanazokat a gyötrő
kérdéseket s ő mindig szenvedélyesen, vergődve, néha eszeveszett
dühvel facsarja, tépdesi agyát, beleszédül és nem tud egy tapodtat
sem tovább jutni.
Vajda bölcselkedése olyan, mint mikor valaki hirtelen egy sötét
üregben találja magát s nem tudja hova került, próbálna előre jutni s
minden mozdulatával valami áthághatatlan falba ütközik, mindenfelől
érthetetlen, rejtelmes erők zárják el az útját. Szabadúlni akar
börtönéből, végsőig megfeszíti szemét s mégse lát, végsőig
megfeszíti erejét s mégsem bírja az útját elzáró falat meg se
mozdítani. Vakon tapogatódzik, bősz, tehetetlen dühvel,
szenvedélyes kitörésekkel ostromolja a sötétséget s mindhiába. Nem
filozofálás ez, hanem a lét elemi erőivel való kínos viaskodás,
melyben százszor leteperik és mindig újra támad. Megostromolja az
egész mindenséget és mindíg csak a saját tehetetlenségének
tudatával esik vissza a semmibe.
Vajda ahogy képekben aránylag szegény, gondolatokban sem
gazdag. Egész gondolkodása visszavezethető kevésszámú hatalmas
eszmére s ezekben sincsenek gazdag árnyalatok, a gondolkodás
differenciáltságát eláruló, finom átmenetek. Ezért gondolkodása
olyasforma, mintha mázsás, faragatlan terméskövekkel dobálózna,
melyek minduntalan azzal fenyegetik, hogy visszaesnek rá. Nem bír
a gondolattal, nem uralkodik fölötte, inkább a gondolat ragadja
magával sötét mélységeibe, melyekben félvakon topog. Vajda nem
birt soha életében semmin uralkodni, sem önmagán, sem az élet,
sem a gondolat világán, mindenben láncait vad haraggal tépdeső rab
maradt. Indulata ragadja még legelvontabb gondolatai közben is,
gondolkodása mindíg nagy lelki izgalom eredménye. A művészi
nyugalomtól senki sem áll távolabb, mint ő, akinek vizei sohasem
csöndesednek le, aki folytonos háborgásban van s akinek örök
nyugtalansága nem ismer pihenő pontot. Csak az életből kivezető
küszöbön ömlik el rajta a fájdalmas megnyugvás érzése. Két utolsó
költeményében, a B ú c s ú a n a p t ó l és a H o s s z ú é j j e l
címűekben (az utóbbit úgyszólván közvetlenül halála előtt írta) –
még egyszer visszatekint azokra a kínzó kérdésekre, amelyek egész
életében gyötörték, még egyszer megforgatja elméjében a lét
halhatatlan problemáit, de már nem az egykori indulattal, nem a
semmibe belenyugodni nem tudó lélek vívódásával, hanem a
változhatatlanban megnyugodott, kitisztult lélekkel, megvilágosodott
elmével, az élettől való végleges elszakadás elborongó bánatával. E
két költemény teli, tiszta hangjában lebben át lelke a
díszharmóniákkal teli életből a halál mindeneket feloldó
harmóniájába. S aki csak a legritkább esetekben tudta megtalálni a
kifejezés teljességét, a halál közelségében fölemelkedik a formai
művészet magasságára. Két utolsó versében kristályosan, biztosan
halad együtt a szó a gondolattal, amelyet a maga teljes valóságában
ad át tudatunknak, a hozzátapadó hangulattal együtt.
Vajda János költészete az önmagába sülyedt ember lírája. Aki,
mint ő, soha nem tudta megérteni, önmaga előtt tudatossá tenni
sem a világot, sem saját magát, aki nem tudott szervesen
összeforrni semmivel és nem tudott uralmat nyerni sem önmaga,
sem az őt körülvevő dolgok felett, – az önmagába menekül és
önmagában elmerülve keresi az élet minden megoldását. Minden,
ami van a világon, alaktalanúl, ködszerűen gomolyog körülötte, az
egyedüli pozitív, megfogható valóság egymaga ő. De mivel ez a
valóság is körül van véve megoldhatatlan rejtelmekkel, folytonos
nyugtalanságok közt, belső viharról belső viharra vergődik és nem
tud megállapodásra jutni.
Ezért maradt Vajda egész életére kiforratlan költő. Nem volt
világos, körvonalozott tudata semmiről és ezért nem tudott semmit
önmagában tisztázni. Egész költészete a felelet nélküli kérdések, az
eldöntetlen harcok költészete. Minden verse új csatára hívja lelke
katalaunumi kísérteteit és mindegyikből diadal nélkül, végleges
vereség nélkül hozza vissza őket, meglapulva új csata jöveteléig.
Ezért nincs benne igazi fejlődés sem: öregkori verseiben
ugyanazon a ponton van, mint a fiatalkoriakban, sem a kérdéseire
való feleletekhez nem jutott közelebb, sem a formák művészi
megoldásaihoz. Egész költészete egy helyben topogás, előrejutás
nélkül. Egy-egy pillanatban meg tudja közelíteni a művészi
teljességet, de öregkorában sem gyakrabban és jobban – igaz, hogy
ritkábban és kevésbé sem – mint fiatal éveiben. Verseinek abban a
válogatott gyüjteményében, melyet ő maga állított össze élete
végén, 1895-ben s melyben meglepő kritikával végzett selejtező
munkával gyüjtötte össze mindazt, amit verseiből maradandónak,
költői pályája megítélése szempontjából fontosnak tartott, – nem
ragaszkodott szorosan az egyes versek időrendjéhez. Magukból a
versekből, akár tartalmukból, akár formájukból teljesen lehetetlen
volna csak nagyjában is megítélni, melyik való korábbról, melyik
későbbről, annyira egyhúrról való valamennyi s annyira nem nyert s
nem is vesztett biztonság dolgában a kéz, amely a húrt pengette. És
ha könyvét betéve át akarjuk gondolni verseit, észrevesszük, hogy
összeolvadnak emlékezetünkben. Egy-egy hang, egy-egy kép, egy-
egy gondolat, néha csak szó felvillan emlékezetünkben, néhány vers
is különválik a többitől s önállóan cseng bennünk, – az egész
költészet, mint egyetlen alaktalan tömeg gomolyog agyunkban, mint
egy vége-érhetetlen monológ, amelyben nincsenek szünetek,
elválasztó pontok, csak ellankadások és fellendülések, amelyben
összefolynak a formák és egymásba olvadnak a valőrök. Az olvasó is
olyan lesz ezzel a költészettel szemben, amilyen a költő: tudatosság
nélkül való.
Az önmagába roskadó tudatosság-hiány tette, hogy Vajda csak
alkotása ritka pillanataiban tud művészi egészet adni. Alig van tíz
verse, amely teljes hatással hozza ki mondanivalóját, a többi mind
csupa egyenetlenség, csetlés-botlás. Nagyszerű lendületű sorokat
prózai ellapulások húznak le, életerős eszmék fennakadnak egy
rímen és a legszebb színeket fakulttá teszi egy odafércelt rikító folt.
Vajda legtöbb költeményében vannak fordulatok, képek, amelyek
csakis egy geniális költő agyából pattanhattak ki és majd
mindegyikben akadnak olyan kisiklások, melyeket bármely tucatból
való versfaragó játszva eltudna kerülni. Némelyik vers olyan, mintha
ketten írták volna: egy zseniális költő és egy esetlen rigmus-gyártó,
annyira idegenek egymástól, annyira egyenetlenek az egyes
részletek. Néha háromszor-négyszer is nekigyűrkőzik ugyanannak a
gondolatnak és mindannyiszor tehetetlenül esik vissza. Mint a
dadogó, néha tisztán, folyamatosan, sőt szépen, kifejezően tud
szólani, aztán egyszerre elbotlik a nyelve és elveszti az uralmat
fölötte. Technikája is néha bosszantóan kezdetleges, soha nem
tudott eljutni még az átlagos jó verselésig sem, melyet gyakorlattal
és kitartással mindenki elsajátíthat.
Megvolt benne a nagy költő néhány igen fontos tulajdonsága,
néhány ép oly fontos tulajdonsága azonban teljesen hiányzott belőle.
A lángész és a kontár csodálatos, megdöbbentő keveréke,
amilyennek alig találni párját az irodalmakban. Egy hatalmas, nyers
márványtömb, melynek egyes részeit nagy művész keze faragta ki
csodálatos tökéletességűre, más részei megmaradtak a maguk nyers
bárdolatlanságában. A teremtésnek egy érthetetlen töredék-műve,
amelyet ott hagyott félbe, ahol a tökéletesség utolsó véső-vonásait
kellett volna megtenni rajta.
A magyar irodalmat mindenesetre nagy, új szépségekkel tette
gazdagabbá. Legalább tíz olyan költeménye van, amelyek egész
líránk leges-legjavából valók. Többi verseiben is egész tömege van
olyan szépségeknek, amelyekhez hasonlókat csak nagyon kevés
költőnk képzelete tudott létrehozni. Ha verseire visszagondolunk,
mintha mindúntalan színes, kápráztató tüzek lobbannának ki a
hamuból és bevilágítanák egy-egy pillanatra az egész tájékot. Alig
van magyar költő, akiben több volna a lendület a líra nagy stílusához
és ha lendületét mindúntalan lehúzzák is belső nagy tökéletlenségei,
igen gyakran bámulatos erejű kilendüléseket mutat. Élete és
költészete egyike azoknak a cselekménytelen, nagy belső
tragédiáknak, melyek mellett nem lehet megrendülés nélkül
elhaladni.
(1912.)
 EÖTVÖS

(GONDOLATOK EGY TANULMÁNYHOZ)

Nem kell éppen a százévi évforduló naptári alkalma hozzá, báró

Eötvös József mindennap aktuális ma is. Akárhova nézünk, a magyar
élet akármely területére, még ma is mindig találkozunk vele: majd
minden politikai, társadalmi és kulturális intézményünkhöz vagy ő
adta az első gondolatokat, vagy ő vetette meg az alapjukat, vagy ő
csinálta meg őket, vagy legalább is benne volt a csinálásukban. Amit
hetven-nyolcvan év alatt kultúra dolgában csináltunk, azt mind vagy
ő gondolta ki, vagy legalább gondolkodott róla, ami megoldatlan
problémánk van, annak probléma voltát már ő is felfedezte és
próbálta a maga módja szerint keresni megoldása módját. Ahogy az
egész modern gondolatvilág embrionálisan benne van Rousseauban,
úgy van benne az egész magyar gondolatvilág Eötvösben. Nem
hiába indult ki Rousseauból s igézete alatt maradt egész pályáján, –
igazán rousseaui lélek volt, folyton, izgatottan gondolkodó, a
gondolatok nyugtalan egymásra halmozódásával túlfűtött
világboldogító, aki szüntelenül érzi az egész emberiség és benne
minden egyes ember fájdalmait, vágyait és hiányosságait és
agyveleje szüntelenül azon dolgozik, hogy mikép lehetne
mindezeken segíteni. Alaptermészete a rousseaui szentimentális
humanitás, amely vele érez mindenki bajával, felháborodik minden
igazságtalanságon, felizgatódik attól a legigazságtalanabb
látványosságtól, melynek élet a neve, keresi a világrend
megtalálhatatlan harmóniáját és azzal próbálja helyre állítani a maga
egyensúlyát, hogy mindig a gyöngék, az elnyomottak és a szenvedők
pártjára áll. Folyton filozófiai eszmmékkel bajlódik, holott nincs
benne semmi a filozófus temperamemntumából, mert belsejében
minden lírává olvad és minden gondolata lírailag színezve tör elő
lelkéből. Folyton művészi formákat keres, holott nem művészi
természet, mert kevés érzéke van a konkrét, az egyéni, a
megfigyelés, a művészi értelemben vett reális iránt, amit megérez,
az rögtön absztraktióvá sűrűsödik elméjében. A tudomány, a
költészet, a cselekvés határai elmosódnak benne, mindig van benne
valami mind a háromból. Egyik irányban sem differenciálódott, a
benne egyesülő irányok nem szervesülnek össze nagyszabású
szintézissé, mint az igazi nagy filozófusokban és az igazi nagy
költőkben, hanem egymásba szövődve, külön-külön, elválaszthatóan
és megkülönböztethetően elegyednek. Talán nem is volt Rousseaun
kívül annyira rousseaui lélek, mint Eötvös. Csak épn Rousseau
gyermeteg, mindenen a ma világba lépett gyermek módjára
elképedő és mindent egy gyermek öntudatlan naivitásával újra
gondoló közvetlensége tompult benne az élet dolgain tépelődő
aggodalmaskodássá.
A magyar életben magában álló alak. A magyar agyvelő, amely
évszázadok óta tunyán, gondolattalanul tenyészett s mikor
lassacskán derengő félöntudatra ébredt, akkor is beérte idegen
gondolatok félénk, lassankint nekibátorodó utángondolásával, ő
benne jutott először öntudatára a gondolkodás gyönyörének és a
gondolkodás kínjának. Eötvösben egyszerre egész raja lebbent fel a
gondolatoknak, amelyeket, ha nem is ő gondolt ki először, de átélte
valamennyit, átmelegítette a maga lényén, új, egyéni, saját életet
adott nekik és belemélyesztette őket a magyar élet talajába. Ő az
első gondolkodó magyar a szónak igazi értelmében, ahogy Széchenyi
volt az első cselekvő magyar. S máig is ő a leginkább gondolkodó
magyar, azóta sem volt emberünk, aki annyi gondolatot termelt s
dobott bele a magyar életbe s akinek általában annyira a
gondolkodás volt a élete. A negyvenes évek nagy politikai
átalakulásához ő szállította a legtöbb eszmét; azt lehet mondani,
Eötvös az egész nemzedék helyett gondolkozott. Semmi sem
jellemzőbb, minthogy gondolatai, melyek kezdetben idegeneknek,
koraiaknak, aktualitás nélkülieknek tetszettek, igen rövid idő alatt,
három-négy év, sőt sokszor rövidebb idő alatt is megértek a
megvalósulásra s meg is valósultak. Ő, az utópista, bizonyult az igazi
gyakorlati gondolkodónak s ő, a külföldi példákon és külföldi
tanulmányokon induló elmélkedő látta meg leghamarább a magyar
élet szükségleteit. Eszméit mások valósították meg, akik hajlandók
voltak megfeledkezni arról, hogy amiket megvalósítanak, azok az
Eötvös eszméi, de Eötvös már akkor új eszméken tépelődött, mert
folyton működő agyveleje nem ismert szünetet. Annyira
átgondolatlan, kritikailag feldolgozatlan volt az egész magyar élet,
hogy akármerre nézett, mindenütt új gondolatok támadtak benne, a
mindenüvé a javítás szándékával nézőben.
A mai korban talán szervesebben alakult volna ki egész valója.
Talán teljesen a tudomány felé fordult volna, talán felemelkedett
volna a nagyszabású költészet magasságaiba. Mai életünk már
megadja a lehetőségét annak, hogy a gondolatok embere bármely
tér felé koncentrálja magát és bármely téren nagyot és hasznosat
művelhessen. Eötvösnek a maga idejében, akármennyire nem volt a
politikára termett természet, okvetlen a politikára kellett adnia
magát, mert csakis ott volt szükség reá, tehát csakis ott fejthette ki
magát. Mi helye lett volna abban a politikailag izgatott és csakis
politikában élő korban az elvonult tudományos gondolatnak? Mikor
még a költők is át voltak hevülve politikával s a történetírás is
teljesen politikai célok és politikai szempontok igazolását tűzte maga
elé. S olyan humanista szellem, mint Eötvös, akiben a gondolkodás
szenvedélyénél csak a magát hasznossá tevés szenvedélye volt
erősebb, még kevésbbé maradhatott a tisztán tudományos
gondolkodás hűvös magaslatain, csak gondolataival törődve, nem
pedig gondolatainak az életre való hasznosságával is. De nem
maradhatott a költészet virággyüjtő szépségeinél sem, mert búzát
kellett vetnie, hogy a kalász-éréskor jövendő aratóknak legyen mit
learatni. S a költőt, aki mégis csak benne élt, a magvetés
szolgálatába hajtotta; hadd tegye magát hasznossá, segítsen érlelni
a magvakat. Az olyan lázasan tevékeny korban, mint az övé volt,
eszközzé vált az is, ami tulajdonképen természete szerint az önmaga
célja lett volna.
Európéerek, a nyugati műveltséget ismerők és a nyugati
intézmények és eszmék iránt lelkesedők voltak előtte is, mellette is,
de ő az első igazán európai magyar. Európaibb Széchenyinél is, mert
teljesebben és egyetemesebben vette fel magába az európai
kultúrát, nem maradt előtte idegen egyetlen eszméje és egyetlen
törekvése sem. S nem a tanítvány attitudejében állott ezzel az
európai kultúrával szemben, mint Széchenyi is, hanem a benne élő s
alkotólag résztvevő kultúr-ember attitudejében. Annyi és olyan köze
volt a nyugati kultúrához, mint akármelyik hozzá hasonló sorsú és
képességű német vagy angol embernek. A magyar politikai
gondolkodás és a magyar irodalom benne emelkedik igazában
európai színvonalra. Annak a szellemi golfáramlatnak, amely akkor
egész Európán végigömlött s meghatározta az egész kor szellemmi
karakterét, ő volt a legkeletibb hulláma. Rousseauból kiindulva, a
byroni mélabún, a kor egyetemes gyermekbetegségén átesve,
törvényszerűen fejlődött az irodalomban a romantizmusig, s a
politikában ennek egyenértékeséig, a liberalizmusig. Eötvös mind a
kettőbe beolvasztott valamit az angol utilitarizmusból, ami egész
világfelfogásának humanisztikus és szociális ízét adja meg. Az
európai kultúra ily teljességének magaslatáról belenézve a magyar
életbe, jobban meglátott minden hiányt, hézagot, jogtalanságot és
szegénységet, mint azok, akik egészen a magyar levegőben éltek, s
csak onnan tekintgettek ki Dévényen túlra. Ezer dolog, ami a
szellemileg itthonülőknek magától értetődő, természetes,
változhatatlan és változást nem is kívánó volt, őt izgatta és bántotta
s változás után kiáltozott benne. Élesebben látta a magyar élet
bűneit-bajait, mint más, mert nem volt bennük elfogulva. Mindenki
tudta például a megyei rendszer bűneit és hibáit és mégis mindenki
mint valami fetist imádta a vármegyét. Eötvös mert először általános
rohamot indítani ellene, mert csak ő látta meg, hogy itt nem
szimptomatikusan, toldó-foldó intézkedésekkel gyógyítható bajokról
van szó, hanem maga a szervezet beteg s nem lehet addig
rendszeres reformja a magyar életnek, amíg ezt a beteg szervezetet
ki nem küszöbölik belőle. Bizonyos dolgokat kívülről kell nézni, hogy
az ember jól megláthassa; Eötvös is azért látta meg olyan pontosan
a magyar élet szükségleteit és betegségeit, mert kissé kívülről nézte,
egy nyugateurópai kultúr-ember szemével.
S kívülről nézte a magyar életet azért is, mert nem volt szorosan
hozzánőve a hagyományos magyar társadalmi osztályok egyikéhez
sem. Nemcsak műveltségével vált el tőlük, hanem származásával és
helyzetével is. Az arisztokráciából származott, de nem a nagybirtokos
arisztokráciából, amely éppen nagybirtokos érdekeinél fogva
tömörült egy egységes társadalmi osztállyá, hanem a hivatalnoki
arisztokráciából, amely a nagybirtokos arisztokráciával mérsékeltebb
vagyonánál fogva csak lazább természetű érdekkapcsolatokban
állott, a középnemességtől pedig, melyből eredetileg kiemelkedett, a
városi élethez idomított másféle életmódjával, magasabb
műveltségével, arisztokrata voltával és külön érdekeivel többé-
kevésbbé elidegenedett. Arra pedig ez a hivatalnoki arisztokrácia
nem volt elég erős és nem volt elég számos, hogy különálló
társadalmi osztállyá szervezkedjék, – így tehát bizonyos osztályközi
állást foglalt el. Eötvös ennél a helyzeténél fogva mentes maradt
azoktól az osztályelfogultságoktól, melyek Széchenyiben is megvoltak
a nagy arisztokrácia, Kossuthban pedig a köznemesség irányában.
Ezért látta meg olyan jól az összes osztályok bűneit és bajait s ezért
tudta a F a l u j e g y z ő j é -ben olyan – akármit mondanak is – hű,
pontos és valószerű képét megrajzolni a magyar vármegyének az
arisztokrata főispántól az analfabéta bocskoros nemesig s ezért
fordult őszintébb, fenntartásoktól mentesebb hévvel az elnyomott
föld népe felé, mint akárki más. Anélkül, hogy a szó igazi értelmében
demokrata lett volna, a lázadásig fel tudott izgatódni a jobbágynép
százados elnyomatásán; különben szenvedélyesség nélküli hangja
jóformán csak akkor izzik szenvedélyessé, ha erről szól és
vasvesszővel sietteti az időt, amely meghozza a sok százados bűnök
jóvátételét. Kívülről néző helyzeténél, osztályhoz nem kötött voltánál
fogva látta a magyar társadalmat egész osztályok szerinti
rétegezettségében: az osztályok bűneinek és szenvedéseinek
visszatükröződését az egyesek sorsában, az osztályok harcát az
intézményekben. A F a l u j e g y z ő j e a magyar kiváltságos
osztályok s különösen a vármegyei nemesség kritikai képe, a
M a g y a r o r s z á g 1514-ben a magyar történelem egyetlen nagy
osztályforradalmának rajza. Eötvös látta először a magyar
társadalmat a maga különleges szociális tagozottságában, ahogy
azóta sem látta senki. Munkásságának szociológiai fontossága még
ma sincs kellő világításba helyezve, ami nagy mulasztása szociológiai
kutatásunknak.
Eötvös gondolkodásának az adja meg sajátságos jellemét, hogy
nála a gondolatot mindig valami érzelmi megindulás indítja meg.
Ebben is hasonlít Rousseauhoz. A lélektani folyamat nála ilyenformán
megy végbe: meglátja az élet valami jelenségét, amely valami
érzést, legtöbbnyire szánalmat vagy részvétet kelt benne. A kiinduló
pont tehát az érzelmi ember kiinduló pontja. Fájdalmas érzésétől
szabadulni akar, tehát módot keres, hogy mikép lehetne
megszüntetni az okokat, melyek megindulását előidézték. Az
érzésből ezzel áttér a gondolkodásba. Mikor a gondolat megvan,
akkor keresi megvalósításának módjait, – innen ered nála a politikai
cselekvés vágya. Igy megy végbe a költői művet nemző lelki
folyamat is; az érzés mindig és pedig hamar átolvad reflexióba s a
cselekvést itt a minduntalan előtörő tendencia helyettesíti, az olvasó
meggyőzésére, cselekvésének maga felé hajlítására való törekvés.
Ezért nem lehetett soha művész a szó igazi értelmében, pedig sok
megvolt benne a művész anyagából. A felindulás, az érzelmi
forrásból szakadtság azonban mindig meglátszik minden gondolatán
s innen van gondolkodásának páthosza, amely bizonyos költői szint
ad olyan gondolat-sorainak is, melyek látszólag messze esnek
minden költészettől. Gondolatai úgy, ahogy keletkeznek, sorakoznak
mondatokba: az olvasó előtt, szemeláttára gondolkozik s innen
mondatainak terheltsége, mely azonban lassú nehézkessége mellett
is néha művészi hatásúvá tud lenni. Nem stiliszta, de gondolatának
néha olyan lendülete és súlya van, amely lendületet és súlyt ad a
kifejezés formájának is. Ahhoz azonban, hogy a nagy stílushoz
eljusson, hiányzik belőle a szenvedély: sokkal hamarabb válik benne
minden reflexióvá, semhogy szenvedéllyé tudjon hevülni.
 Mint írót nem annyira az ember érdekli, inkább az emberi
csoportok, a társadalmi osztályok, voltaképen az egész emberiség.
Psychológiája ezért nem gazdag és nem mély, ellenben a tömegeket
erővel és igazsággal tudja rajzolni. S ugyanezért inkább típusokat
ábrázol, akikben szélesebbkörű emberi közösségek tükröződnek,
mint különlegesen bélyegzett egyéneket. A maga módszerén belül
azonban megközelítette, bizonyos tekintetben azt mondhatni,
jobban, mint bárki más magyar író, a regény csúcspontját: nagy
összefoglalásban, hatalmas képét tudta adni az élet nagyarányú
darabjainak. Az ő regényeiben tükröződik nálunk először s maig is
csak részben felülmultan az élet s különösen a magyar élet egy
egységes világnézet kereteibe összefoglalva. Nemcsak a magyar
regény, hanem általában a magyar irodalom ő benne jut először
európai érvényre. Az ő regényei voltak a magyar irodalom első
termékei, melyek a külföldön is hatást tettek, nagy olvasóközönségre
és irodalmi megbecsülésre találtak. Vele vonult be irodalmunk az
európai kultúra közösségébe s még ma is – másod, harmadmagával
– ő képvisel itt bennünket a legtöbb nyomatékkal.
(1913.)
 KAFFKA MARGIT

Kaffka Margitról csak most, két regényének megjelenése után

vesszük észre, hogy ő, aki mint különös, ideges, lelkendező
nyugtalanságú és zárkózottan rejtezkedő lírájú versek és erősen, de
rendszerint elnagyoltan kidolgozott, belső rezgésekkel teli, a
dolgokat a fényszóró fénysávjaihoz hasonlóan megvilágító novellák
írója állt előttünk, tulajdonképen regényírásra termett író. Verseiben,
novelláiban majd mindig találtunk olyan dolgokat, amelyek
kikívánkoznak megszabott korlátaikból s szélesebb lendületű forma
felé kívánkoznak: alakokat, amelyek egy-két pontjukon a divináció
biztosságával vannak megjelenítve, mégse tudnak teljesség híján
egészen megelenedni, történeteket, melyek vázlatosaknak tünnek
fel, helyzeteket, melyek mögül hiányzik a széles hattér. Csalódtak
azok, akik ezt az író ereje fogyatékosságának tulajdonították és
csalódtunk, akik azt hittük, ezeknek a disszonanciáknak
feloldódására egy további fejlődésre van szükség. Most látjuk, hogy
nem a készség, nem is az eszközök feletti uralom hiányzott belőle,
hanem a neki való forma, amelyben teljesen, külső korlátok és
feszélyező megkötöttségek nélkül beszélheti ki magát. Ebben az
utólagos megvilágításban egész máskép látjuk novelláit is, mint
azelőtt: egy részük úgy tünik fel, mint elnagyoltan kidolgozott,
novellává préselt regény, másik részük mint összefüggéséből
kikapott s új összefüggésbe erőszakolt regényfejezet és csak kisebb
részük az, ami akart lenni: igazi novella, mely koncepciójánál, a
mondanivalója természeténél fogva novella, nem pedig külső
körülményeknél vagy az író novellaírási szándékánál fogva az. A
maguk nemében kiváló, nem egyszer fényes munkák, de
legtöbbjüket akkoriban bizonyos kielégítetlen érzéssel tettük le. Sok
szépet, sok értékeset kaptunk belőlük, de azt az érzést is, hogy
ezeken kívül még többre is lett volna jogunk.
Most aztán a teljesség, a kielégítettség érzését is meghozták
regényei. Egy százféle megkötöttségből hirtelen, egyetlen
iramodással kibontakozó tehetséget látunk regényeiben, amelynek
fővonásai már eddig is ismeretesek voltak, de egész sereg olyan új,
meglepő vonás került hozzájuk, melyekről még az író legjobb
ismerőinek is alig lehetett fogalma. Ez a kibontakozás, eddigi írói
valójának ez a megtöbbszöröződése úgy hat, mint egy nagy
fellélegzés: végre rátalált a módjára, hogy mikép adhassa ki magát
egész valójában, egész sokszínűségében, – megtalálta azt a formát,
amelyre rendeltetve van. Innen regényeinek, különösen az elsőnek,
a Szinek és é v e k címűnek meglepetésszerű hatása
mindenkire, aki Kaffka Margit eddigi munkáit ismerte. Móricz
Zsigmond czikke, melyre a Nyugat olvasói még emlékeznek, ennek a
meglepetésnek a felkiáltása – még pedig sokak meglepetéseé.
Kaffka Margit tehetségének lényege a megfigyelés. A megfigyelés
abban áll, hogy az ember agyveleje állandóan gyűjti magába
öntudatosan, de legtöbbnyire öntudatlanul a látott, átélt, tapasztalt
dolgok tömegét, ezek hosszú ideig elrejtőzve szunnyadnak valahol
tudata alatt, ismeretlen mélységekben, de egyetlen képzettársulás
vagy másféle vegyrokonság nyomására hirtelenül felébrednek és a
tudat előterébe nyomulnak olyanformán, mint ahogy egyetlen
elefántcsont-gomb megnyomása után a mindenfelől összefutó
villamosvezetékek mentén egész óriási rendszere gyullad ki a
villamoslámpáknak. A dolog azon múlik, hogy azoknak az
elraktározott életbenyomásoknak van-e elegendő rejtett energiájuk,
amely az adott pillanatban a felszínre lendíti őket, mint ahogy a
nyomással mozgásba jutott áram kilobbantja a lámpák fényeit.
Akiben ezek az áramok erősek, abban könnyen és nagy számban
támadnak fel az elraktározódott képzetek, azt erős megfigyelőnek
nevezzük s az csakugyan élesebb megvilágításban látja a dolgokat,
mint más, akinek emlékképei nehezen vagy egyáltalán nem tudnak a
kellő pillanatban kezeügyébe jutni.
 A megfigyelés a művészetben analitikai, apró részletekkel
jellemző módszert jelent s minden irodalmi forma között a regény a
leginkább analitikus természetű, megfigyelésre utalt. A nagy
regényírók mindig nagy megfigyelők is és mindenki, akinek lényege
a megfigyelés, előbb-utóbb a regényre terelődik.
Kaffka Margit regénye – maradjunk egyelőre a S z i n e k é s
é v e k -nél – az apró megfigyelések rendkívüli tömegéből van
összerakva. Az egész tulajdonképen nem egyéb, mint egyetlen
asszony élettörténete, azoknak a lelki, gazdasági és társadalmi
bonyodalmaknak a története, melyekből ez az asszonyi sors kialakúl
s egyúttal története azoknak a rezonanciáknak, melyeket ezek a
bonyodalmak az asszony lelkében keltenek. Minden, ami a
regényben történik, erre az egyetlen asszonyra van vonatkoztatva,
az olvasó mindent ennek az asszonynak a lelkén keresztül lát. Ennek
megfelelően kitünő érzékkel van megválasztva a forma is: az asszony
maga néz vissza, mindenbe beletörődött s mindenből kimaradt
öregségében, életére s úgy mondja el annak eseményeit, ahogy
most utólag elfeledett vagy eddig soha tudatossá nem is vált
benyomások nyomán feltámadnak benne. Eleitől végig az ő szemén
keresztül látunk mindent, csak olyat látunk, amit ő átélt és látott.
Ezzel a dolgok maguktól, organikusan lépnek kapcsolatba vele
magával. Ő pedig, a főalak, teljes, minden oldalról való
megvilágítottságában áll előttünk. Nemcsak látjuk és értjük élete
folyását, hanem vele együtt átéljük úgy, ahogy ő is viszatekintésében
újra átéli. A végén aztán az egész történet: az asszony alakja és
sorsa úgy áll előttünk, olyan mindenfelől megvilágitott teljességben,
hogy az egész teljesen az élmény hatásával van ránk. Ez a teljes
megvilágítottság pedig az apró, sokszor egészen aprólékos részletek
roppant tömegéből keletkezik. A regényírónak, hogy mondanivalóját
az olvasó élményévé fokozhassa, részletesebben és pontosabban kell
a dolgokat felmutatnia, mint ahogy az élet a maga dolgait
felmutatja, mert csak ezzel egyenlítheti ki a differenciát a valóság és
a valóság illuziójának hatása között.
 Az ilyen részletekben való ábrázolás szükségszerűen magával
hozza a rajznak realisztikus voltát: minden valóságokra bomlik, az
egész történet számtalan apró történetnek eredő vonala s mindig
meglátszik rajta ez az összetevődött volta. Semmi rendkívüli dolog
nem történik: Pórtelky Magda élete egészen közönséges
izgalmaknak, beletörődéseknek, viszontagságoknak, bajoknak a
története – ezer meg ezer magyar kisvárosban élő, a szegényedő és
degenerálódó, belsőleg is elgyengült, társadalmi és erkölcsi
tartalékaikat elköltő úri osztályból való magyar asszonynak a
története lehetne. Báli diadalok, egy fellobanó és félbemaradt
szerelmes felhevülés, beletörődés a házasságba egy kelletlenül
fogadott, de aztán könnyen elviselhetővé váló férjjel, kisvárosi jólét
és apró társasági sikerek, bosszantó, dacosan provokált és mégis
rettegett pletykák, hirtelen összeomlás a férj öngyilkosságával,
vergődő, akarat és céltudatosság nélküli, az ötleten túl alig jutó
kisérletek valamiféle exisztencia alapítására, egy szavakban, hosszú
levelekben kimerülő szerelem, menekülés az új házasságba, amely
sívár, ideget ölő, lelket elsilányító civakodásokba fullad s végül
megszelidült, tompa, mindent megértő, semmit sem bánó, mindent
mintegy kívülről, idegenül néző öregség – egy asszony élete. Igazi
szenvedély és akarat nélkül folyt le, nem volt benne küzdelem, nem
volt célja, nem voltak szándékai, sohasem volt benne semmi, amiben
az asszony erősen kiélte volna magát – csak történt vele minden,
csak sodródott mindenben, csak zuhogott le rá, tehetetlenre, minden
ami vele történt.
De épen ezzel a mindennapiasságával válik Magda története
szimbólikussá. Egy asszony-ivadék egész sorsát példázza magában,
az anyáink ivadékáét, az önállóságra soha nem jutott, mindig
máshoz kapcsolt és mástól függő, szűkös anyagi és társadalmi
lehetőségek magas korlátai között mozgó asszonyok sokaságáét,
akik nemcsak nem tudtak a maguk sorsának uraivá lenni, hanem
eszükbe se jutott, hogy ez lehetséges, akik beleszülettek az úri
cselédsorba, természetesnek, végzetszerűnek érezték, se akaratuk,
se gondolatuk nem volt rá, hogy kiszabaduljanak belőle. Nevelésük
nem szerelte fel őket az életküzdelem semmiféle eszközével,
tulajdonképen nem is állt egyébből, mint bizonyos társadalmi és
osztályelfogultságok átörökítéséből. A maguk helyén, egy, az ő
származásuknak megfelelő s elég szerény anyagi igényeiket kielégítő
férj oldalán, szóval egészen normális körülmények között be tudták
tölteni a maguk szűkös, kicsinyes szerepét, amely nem állt egyébből,
mint apró-cseprő háztartási és gyerektisztogatási gondokból és
kicsinyes társasági diadalok utáni versengésekből. De amint útjuk a
normálistól eltért, elvesztettek minden tájékozást, tehetetlen
bárányok módjára hajtották elébe a fejüket mindennek, ami
akárhonnan rájuk jön. Régebbi nemzedékekben, amikor az a
társadalmi osztály, a magyar vármegyei úri rend még szilárdúl állt ősi
vagyonában, hagyományos világnézetében, egységes erkölcsében,
az asszonyi sorsok ilyen kisiklása ritkaságszámba ment. Abban a
nemzedékben azonban, amelybe Pórtelky Magda beleszületett, már
minden feloszlott vagy legalább is ingadozott, a régi gazdasági,
erkölcsi és szellemi kapcsok meglazultak s ennek a feloszlásnak az
asszonyok voltak első áldozatai, mert ami feloszlott és meglazult, az
nekik egyetlen menedékük, fentartó erejük volt – ők az
átalakulásban elvesztettek mindent, amijük anyáiknak még megvolt.
A teljes asszonyi kiszolgáltatottság – ez Pórtelky Magdának a sorsa s
ebből ered minden külső-belső komplikációja. Ennek az átmeneti
asszony-tipusnak átfejlődése egy új, legalább a létfentartásban
fegyverzettebb nő-tipussá már jelezve van a S z i n e k é s é v e k -
ben, Magda leányainak silhouette-képeiben s ennek mélyebb,
differenciáltabb, lelkiebb, de épen ezért degeneráltabb
komplikációiról szól Kaffka Margit másik regénye, a M á r i a é v e i .
A gyökér, önmagának ez a tompa, akarattalan, iniciatívára képtelen
átengedése a vak végzetnek, itt is megvan. A Magda életének
erotikátlansága Máriánál már a szerelmi vágyakat a fantáziába szűrő
hisztériává fejlődik s a vak történésből sikoltó tragédia lesz – a két
regény két egymásután következő nemzedék hirtelen átzuhanását
jelenti két ellentétes világba. A régi asszony alól kiszaladt a talaj s az
utána jövő új asszony még nem tudja hova akasztani a gyökerét. A
Szinek és é v e k a régi asszonyi tipus kipusztulását
szimbolizálja, a M á r i a é v e i a még meg nem gyökeresedett,
önmagát még meg nem találó és magát a számára megnyilt új
világban fel nem találó új asszonynak tragikus katasztrófába rettenő
nyugtalan vibrálását. Mind a kettő a mi mai életünkből való, a két
tipus egyes példányai mindennap a szemünk előtt vannak – Kaffka
Margit két regénye a mi átmeneti, a régitől már elszakadt, az újba
még bele nem nőtt magyar életünk fontos és gyökeres jelenségeit
példázza a nőnek az életben elfoglalt helyzete szempontjából. S
ebben mind a két regény megközelíti a regény műformájához kötött
és belőle folyó követelményt, hogy cselekvénye sugarával az életnek
egy széles ívet befoglaló szelvényét világítsa meg.
Az alakok mögött háttérül a magyar kisváros áll, az első
regényben részletesen, az alakok egész sorában megrajzolva, a
M á r i a é v e i b e n csak néhány vázlatos vonással odavetve. Ezt a
levegőt, mely pedig a magyar életnek legjellemzőbb része, a mai
irodalom fedezte fel. Kicsinyességét, füllesztő voltát, perspektiváinak
szükösségét, amely mindent, embereket és dolgokat eltörpít,
gondolattalan ürességét, családi összeszövődéseit, társadalmi
tagozódását a paraszt-néptől fel a vármegye, fel a grófi kastély
uraiig, a S z i n e k é s é v e k a megfigyelés és a megjelenítés
megkapó erejével mutatja elénk. Az előtérben csak Magda
rokonsága áll, megannyi típus-szerű, mindenütt megtalálható alak,
de a háttérben, egyes alakokban ott vannak az idegen eredetű
nyárspolgárság, a cselédnép, a parasztok képviselői is, – meg
vannak a megyei gyülésre, megyebálokra időnkint beránduló falusi
urak alakjai is, – szóval minden, ami egy vármegyei székvárosnak
színét és rajzát adja. Kaffka Margit kitünően ért az alakok
beállításához, egymással kapcsolatba hozatalához, néha egy-két
vonással, néha részletesebb rajzzal, de minden alakot meg tud
eleveníteni. Lehetetlen menekülni attól a gondolattól, hogy itt csupa
látott alakokról van szó és mindig bámuljuk azt az átható tekintetet,
mely mint az üvegen néz keresztül minden emberen és fel tud fedni
mindent, ami bennük van. Ebben a tekintetben nincs még két
modern regény, amely a magyar élet ekkora körét ily mindenfelől
való plasztikusságban tárná fel. Mint társadalom-rajz a S z i n e k é s
é v e k mindenesetre a legnagyobbszabású magyar regények közé
tartozik.
 Kaffka Margit látásában van valami objektivítás, amely sokszor
szinte a kegyetlenség és kegyelettelenség hatását teszi. Olyan
dolgokat rajzol, amelyekhez valamikor lelkileg is köze volt, de
nagyon messze elszakadt tőlük, nagyon is magasra fölébük került s
úgy néz rájuk, mintha valami tőle egészen idegen világot nézne.
Minden van benne: megértés, elnézés, megbocsátás; megvan az a
megnyugvás is, hogy minden úgy történik, ahogy történnie kell, csak
az elfogultság nincs meg, amely a szeretetből fakad. A nagyon éles,
penetráló intelligencia hűvös fénye ez, amely pótolja a veleérzést, de
csak pótolja és nem feledtetheti el hiányát. Ő benne is megvan az,
ami a M á r i a é v e i hősnőjének tragikuma: a mindig résen álló,
önmagát soha egy pillanatra sem felejtő tudatosság. Ez a különös
vonás adja meg sajátságos hideg ragyogását verseinek is,
melyekben mindig lefojtva vagy az öncontrollon átszűrve találjuk az
önkéntelenül feltörő érzést s regényeinek ez adja meg
tulajdonképeni alaphangulatát. Talán ez a legspecifikusabban
asszonyi dolog Kaffka Margit egész írói lényében. Csak asszonyok
tudnak olyan mindent látó kegyetlenséggel szólni mindenről, amin
érzelmileg túl vannak, amitől elszakadtak és különösen mindenről,
ami asszonyi dolog. A mások dolgán való megrendülés nem asszonyi
kenyér; hiába beszélnek ezer év óta asszonyi lágyságról, az élet
legtöbb dolgában a férfi a lágyabb, megindulásokra képesebb,
impulzivebb, hangulatoknak könnyebben engedő. Kaffka Margit
pillantása az acél hegyességével, de az acél keménységével is
fúródik mindenbe és mindenkibe, – látva a módot, ahogy alakjaival
bánik, mindig az az érzésem van, hogy nem szeretnék a tolla
hegyére kerülni. Regényeinek egész hadseregnyi alakja közt nincs
egy sem, akivel lágyabban bánna el a többinél – legkegyetlenebbül
pedig azzal bánik, aki szemmelláthatólag lelkileg legközelebb áll
hozzá: Máriával. Épen ezzel árulja el azokat a kapcsokat, melyek tőle
alakjához vezetnek.
Kegyetlensége nemcsak abban áll, hogy mindent meglát, hanem
épen úgy abban is, hogy mindent szavakba foglal. A szónak talán
egy írónál sincs olyan fontos szerepe, mint éppen ő nála. „A
természet legdrágább ajándéka a szó“ – ilyesformát mond a
Welcome to our website – the ideal destination for book lovers and
knowledge seekers. With a mission to inspire endlessly, we offer a
vast collection of books, ranging from classic literary works to
specialized publications, self-development books, and children's
literature. Each book is a new journey of discovery, expanding
knowledge and enriching the soul of the reade

Our website is not just a platform for buying books, but a bridge
connecting readers to the timeless values of culture and wisdom. With
an elegant, user-friendly interface and an intelligent search system,
we are committed to providing a quick and convenient shopping
experience. Additionally, our special promotions and home delivery
services ensure that you save time and fully enjoy the joy of reading.

Let us accompany you on the journey of exploring knowledge and

personal growth!

ebooknice.com