Instant Ebook Access, One Click Away – Begin at ebookgate.

com

Programming in Java 2nd edition Edition Choudhary

https://ebookgate.com/product/programming-in-java-2nd-
edition-edition-choudhary/

OR CLICK BUTTON

DOWLOAD EBOOK

Get Instant Ebook Downloads – Browse at https://ebookgate.com

Click here to visit ebookgate.com and download ebook now
Instant digital products (PDF, ePub, MOBI) available
Download now and explore formats that suit you...

A Guide To Programming in Java Java 2 Platform Standard

Edition 5 Beth Brown

https://ebookgate.com/product/a-guide-to-programming-in-java-
java-2-platform-standard-edition-5-beth-brown/

ebookgate.com

Java Programming 8th Edition Joyce Farrell

https://ebookgate.com/product/java-programming-8th-edition-joyce-
farrell/

ebookgate.com

Java Programming 6th Edition Joyce Farrell

https://ebookgate.com/product/java-programming-6th-edition-joyce-
farrell/

ebookgate.com

Functional Programming in Java Harnessing the Power Of

Java 8 Lambda Expressions 1st Edition Venkat Subramaniam

https://ebookgate.com/product/functional-programming-in-java-
harnessing-the-power-of-java-8-lambda-expressions-1st-edition-venkat-
subramaniam/
ebookgate.com
JXTA Java P2P Programming 1st Edition Daniel Brookshier

https://ebookgate.com/product/jxta-java-p2p-programming-1st-edition-
daniel-brookshier/

ebookgate.com

Java Network Programming Third Edition Elliotte Rusty

Harold

https://ebookgate.com/product/java-network-programming-third-edition-
elliotte-rusty-harold/

ebookgate.com

Beginning Programming with Java For Dummies 3rd Edition

Barry Burd

https://ebookgate.com/product/beginning-programming-with-java-for-
dummies-3rd-edition-barry-burd/

ebookgate.com

Programming in C 2nd Edition Safari

https://ebookgate.com/product/programming-in-c-2nd-edition-safari/

ebookgate.com

Programming in Scala 2nd 2nd Edition Martin Odersky

https://ebookgate.com/product/programming-in-scala-2nd-2nd-edition-
martin-odersky/

ebookgate.com
Programming in
Java
Second Edition

SACHIN MALHOTRA
Associate Professor
IMS, Ghaziabad

SAURABH CHOUDHARY
Formerly, Head
IT Department
IMS, Ghaziabad

1
 3
Oxford University Press is a department of the University of Oxford.
It furthers the University’s objective of excellence in research, scholarship,
and education by publishing worldwide. Oxford is a registered trade mark of
Oxford University Press in the UK and in certain other countries.

Published in India by
Oxford University Press
YMCA Library Building, 1 Jai Singh Road, New Delhi 110001, India

© Oxford University Press 2010, 2014

The moral rights of the author/s have been asserted.

First Edition published in 2010

Second Edition published in 2014

All rights reserved. No part of this publication may be reproduced, stored in

a retrieval system, or transmitted, in any form or by any means, without the
prior permission in writing of Oxford University Press, or as expressly permitted
by law, by licence, or under terms agreed with the appropriate reprographics
rights organization. Enquiries concerning reproduction outside the scope of the
above should be sent to the Rights Department, Oxford University Press, at the
address above.

You must not circulate this work in any other form

and you must impose this same condition on any acquirer.

ISBN-13: 978-0-19-809485-2
ISBN-10: 0-19-809485-X

Typeset in Times New Roman

by Sukuvisa Enterprises
Printed in India by Yash Printographics, Noida 201301
 Dedicated
to
Our Parents
About the Authors

Sachin Malhotra is currently Associate Professor in the IT department of IMS Ghaziabad. He has more
than a decade long experience in mentoring students on developing Java applications as well as training
practising professionals in the field of Java. He has also designed and conducted various corporate
trainings in Java and networking.
Saurabh Choudhary is currently a practising IT consultant and corporate trainer. He has more than 12
years of experience in industry, academia, and consultancy. He has worked on positions of eminence
at IMS Ghaziabad as Head of IT department and Dean Academics (University Campus). His areas of
expertise include Java, Database Management System, and Information Systems.

Testimonials
From pervasive computing to communications industry, medical science to aerospace, Java is
gaining a foothold in every domain. Programming in Java has been written to arouse the interest
even in a novice computer programmer to an expert, craving to sharpen his programming skills.
Pankaj Verma | Senior Software Engineer | OSI Inc.
It is definitely the best textbook on Java that I have run into. I highly recommend it.
Sachin Dhama | Team Lead | Accenture
Java is a very powerful language for developing enterprise applications. I am hopeful that this
book will provide a basic building platform for Java programmers to enhance their knowledge.
Awadhesh Kumar Katiyar | Technical Lead | HCL Technologies Ltd.
Java enables users to develop applications on the Internet for servers, desktops computers, and small
handheld devices. The future of computing is being influenced by the Internet, and Java promises to
play a big part in it. This book is perfect for those who are seeking a clear understanding of Java. It
should allow the readers to create codes that are a lot clearer and are far more effective than before.
Saurabh Moondhra | Sr. Technical Consultant | SGT Inc
This is the most interesting Java programming book for beginners; at the same time, it is equally
good for intermediate readers as well. This should be your first Java book if you are learning
from scratch.
Pankaj Jain | Senior Manager | Bank of America
When you go through this book, you will gain confidence after completing each chapter. The
authors have written it in such a simple way covering each and every aspect of Java that anyone
can learn how to develop effective codes.
Rajeev Varshney | Lead Consultant | HCL NZ Ltd.
Preface to the First Edition

Java was primarily designed as a platform-independent language for usage in small consumer
electronic devices. It was derived from C++ but with a lot of difference. Java’s platform
independence originally addressed the problem that applications for embedded devices must
run on a wide variety of hardware. But since the Internet was emerging at the same time, Java
soon got adopted as an Internet language because of its portable nature. Major Internet browsers
such as Netscape Navigator and Microsoft Internet Explorer became Java-compatible, as it
effectively addressed the concerns for security by providing a firewall between web applications
and the computer. Eventually it became a standard programming language and is now being
used for creating a variety of applications including standalone applications, web applications,
enterprise-wide applications, and mobile games.
It can therefore be inferred that since its inception, Java has emerged as the most important
programming language. As the domain of Java is quite vast and a bit more complex than other
programming languages such as C, C++, and Visual Basic, it is observed that students and novice
programmers strive hard to comprehend its core concepts. Hence, a need for a book in this area,
which is both concise and simple, is a necessity.
About the Book
The book encapsulates the concepts of the latest version of Java, i.e. Java 6, encompassing a
comprehensive coverage of curriculum and industry expectations. It is useful for the students of
undergraduate and postgraduate courses of computer science and engineering and information
technology disciplines as well as for the instructors at various levels.
The book provides a thorough understanding of the basic concepts of object-oriented
programming principles and gradually moves on to the advanced concepts in Java. It includes
numerous examples, line-by-line description of examples, figures, explanation of concepts, and
key notes. Review questions and programming exercises are included as chapter-end exercises
to assess the learning outcomes. Every topic in the book is supported by examples followed
by an output and explanation. It also offers an appendix on general interview questions which
provides students an insight into the current requirements of the industry and allows them to
prepare accordingly.
The main features of this book include the following:
  an exhaustive coverage of Java features such as operators, classes, objects, inheritance,

packages, and exception handling

  comprehensive discussion on the latest features of Java such as enumerations, generics,

logging API, console class, StringBuilder class, NetworkInterface class, and assertions
  latest features combined with core concepts such as multithreading, applets, AWT, and

swings
  an introduction to the advanced concepts in Java such as servlets, RMI, and JDBC
 Preface to theLab
Appendix A: Lab Manual—Java First Edition XIxi
Exercises

ACKNOWLEDGEMENTS
Several people have been instrumental throughout this tiring yet wonderful journey. First of all,
we would like to express our sincere gratitude to our families without whose support, patience,
and cooperation, this would not have been possible and we would not have been what we are
today. We are very thankful to Dr R. K. Bharadwaj, Head of our institution, for his inspirational
thoughts which inculcated urgency for writing this book. We are also thankful to our colleagues
for their endless support and suggestions during the entire process of writing this book.
Sachin Malhotra
Saurabh Choudhary
Preface to the Second Edition

Java is an easy-to-learn, versatile, robust, portable, and secure language with rich user interfaces.
It has set up new benchmarks in the software development world ranging from desktop to web-
based enterprise applications to mobile and embedded applications. Since its inception in 1995,
it has come a long way by continuously evolving itself and in the process, changing the style of
programming the world over. Java is not only found in laptops or data centres, it is also widely
used in cell phones, SIM cards, smart cards, printers, routers and switches, set-top boxes, ATMs,
and navigation systems, to name a few. According to Oracle, a staggering 1.1 billion desktops
and 3 billion cell phones are based on Java.
This second edition of Programming in Java confirms to Java Standard Edition 7, the latest
release since Oracle took over Sun Microsystems. It is significant in the sense that the last update
was six years back and this major release comes bundled with plenty of enhancements which were
overdue. To list a few noticeable enhancements, Java 7 includes support for strings in switch and
try-with-resources statements, improved multi-catch, binary numeric literals, numeric literals
with underscores, new APIs in NIO such as path and files, automatic resource management, and
much more. All the new topics are appropriately explained with suitable examples.
New to the Second Edition
This revised edition has been updated thoroughly with greater topical coverage as well as more
programming examples in every chapter, in addition to the confirmation to Java 7. Practically
every chapter, with the exception of Chapter 11, has been revisited to refine the text as much as
possible. The most noticeable changes are as follows:
  New practical programming examples to show how Java is used in practice.

 Enhanced coverage of servlets and JDBC along with an introduction to JSP, Java beans,

Jar files and enterprise Java beans

 Enhanced coverage of swing components like JTree, JTable, layered pane, JDesktopPane,

internal frames, JColorChooser, JFileChooser, and JEditorPane

 New classes of java.nio package and project coin language enhancements

  Enhanced coverage of utility classes

 Appendix B contains more interview questions to help students prepare for their interviews.

 The second edition is supplemented with a rich online resource centre that contains chapter-

wise PPTs for teachers and additional practical programming examples for students.
Key Features
The most prominent feature of this book has been the line-by-line explanation section under
each program. They facilitate in-depth understanding of the whole program. We have retained
this feature in the second edition as it has been well appreciated by the users. Other noticeable
features include the following:
 Preface to the Second Edition vii

  A recap of object-oriented programming concepts before introducing the concepts of Java

 Plenty of user-friendly programs and key notes at appropriate places to highlight important
concepts
 A variety of end-chapter exercises that includes subjective as well as objective questions
Extended Chapter Material
The second edition includes the following changes:
Chapter 1, Introduction to OOP: Enhanced coverage of UML and its application in pictorial
representation of OOP concepts.
Chapter 2, Getting Started with Java: New sections about the features of Java 7 and how
to install JDK 1.7.
Chapter 3, Java Programming Constructs: Numeric literals with underscores, binary
numeric literals, and how to use strings in switch statements.
Chapter 4, Classes and Objects: New topics such as inner classes, variable length arguments,
arrays as return values from methods, and objects as arguments to and return type from methods.
It contains a practical problem on complex numbers to demonstrate how OOP concepts can be
put to practise.
Chapter 5, Inheritance: New section that highlights the differences between shadowing and
overriding. At the end of the chapter, there is a practical programming example on circle and
cylinder class.
Chapter 6, Interfaces, Packages, and Enumeration: Practical problem on banking concepts
to demonstrate the usage of packages in creating applications.
Chapter 7, Exception, Assertions, and Logging: try-with-resources and catching multiple
exceptions features which are new enhancements of Java 7.
Chapter 8, Multithreading in Java: Concrete practical example to show the use of threads
in applications.
Chapter 9, Input/Output, Serialization, and Cloning: New classes included in java.nio
package and how to perform cloning of objects.
Chapter 10, Generics, java.util and other API: Utility classes like Random class, Runtime
class, Observer and Observable and reflection API.
Chapter 12, Applets: how to use threads and images in applets. The practical problem at the
end of the chapter explains how to display a digital clock.
Chapter 13, Event Handling in Java: Practical programming example that explains how to
create a cartoon on applet and performs its event handling. This is actually a series of examples
with gradual and step-by-step revision in all of them in order to enhance their functionality and
then eliminate their drawbacks.
Chapter 14, Abstract Window Toolkit: Mini project like programming example on CityMap
Applet. The applet shows the map of a city from top angle with five buttons, namely, Hospitals,
Shopping Malls, Police station, Post Office, and Stadium. If a user presses the Hospital button,
all the hospitals are shown on the map with a specific color and likewise for Malls, Police station,
Post office and Stadium.
Chapter 15, Swing: Explanation of new classes with examples and also includes a practical
programming example to create a mini text editor.
Chapter 16, Introduction to Advanced Java: Introductory sections on JSP, Java Beans, Jar
files and enterprise Java beans with lots of examples apart from enhanced coverage of servlets
and JDBC. This chapter also encompasses a login application built using servlets and database
to demonstrate how to create and use a web application.
viii Preface to the Second Edition

Content and Structure

This book comprises 16 chapters and two appendices. A brief outline of each chapter is as follows.
Chapter 1 focuses on the object-oriented concepts and principles. It provides real life mapping
of concepts and principles besides depicting them pictorially. In addition to this, the chapter also
provides an introduction to Unified Modeling Language (UML), which is a modeling language
to show classes, objects, and their relationship with other objects.
Chapter 2 introduces Java and its evolution from its inception to its current state. Besides
introducing the features of Java, it also tells you about the structure of JDK (Java Development
Kit) and the enhancements made to Java in its latest versions. It describes how to install and run
the JDK that is in turn required for executing a Java program.
Chapter 3 describes the basic programming constructs used in Java such as variables, data
types, identifiers, etc. Java reserved keywords are also depicted in this chapter. The operators
(arithmetic, relational, boolean, etc.) that act on variables are also explained in this chapter. For
each set of operators, we have provided sufficient examples along with their explanation and
output. Apart from variables and operators, this chapter focuses on statements like if and other
loops available in Java (for, while, do…while, and for...each).
Chapter 4 deals with classes and objects. A lot of practical problems and their solutions
have been discussed in this chapter. It begins with how to define classes, objects, and method
creation. Method overloading is also discussed. Later, it emphasizes on the differences between
instance variables/methods and class variables and methods. Finally, a discussion about arrays,
this keyword, and command-line arguments is also provided.
Chapter 5 focuses on inheritance and its uses. How it is realized in Java is discussed in this
chapter. Apart from this, polymorphism concepts are visualized through method overriding and
super keyword. How practical programming problems are solved through super keyword forms
a major part of this chapter. Towards the end of the chapter, some related concepts like abstract
classes are also discussed.
Chapter 6 covers interfaces, packages, and enumeration. It highlights the differences between
abstract classes and interfaces and their practical usages with examples. The role of packages in
Java and their creation and usage is also discussed. In-depth coverage of a predefined package
java.lang is included in this chapter along with some of the famous classes such as String,
StringBuffer, StringBuilder, and Wrapper classes.
Chapter 7 discusses exceptions in detail. Apart from explaining in detail the five keywords
(try, catch, throw, throws, and finally) used in handling exceptions, it also discusses how a user
can create his own exceptions and handle them. Concepts such as exception, encapsulation, and
enrichment are also explained in this chapter. Besides these, the new facilities provided by Java
like assertions and logging are also discussed.
Chapter 8 covers multithreading concepts, its states, priorities, etc. It also discusses in detail
the inter-thread communication and synchronization concepts. Methods like wait(), notify(), and
notifyAll() have also been discussed.
Chapter 9 emphasizes on the essentials of I/O concepts like how standard input can be taken
and how output is delivered to the standard output. A few main classes of the java.io package
are discussed with examples and their usages. Console class, used for taking user input, is also
discussed. What is the use of making objects persistent and how will it be done is discussed
towards the end of the chapter.
Chapter 10 discusses the java.util package in detail. The interfaces like Map, Set, and List
etc have been discussed in detail as well as their subclasses like LinkedList, ArrayList, Vector,
HashSet, HashMap, TreeMap, etc. Java 5 introduced a new feature named ‘Generics’ which
 Preface to the Second Edition ix

forms the core of the java.util package. This concept along with its application has been covered
in detail.
Chapter 11 explains how network programming can be done in Java. In-depth coverage of
sockets is extended in this chapter. Client and server concept is illustrated by the programs
created. TCP and UDP clients and server and their interactions are demonstrated. The concept
of multithreading is merged with socket and illustrated to create server programs. Some main
classes such as URL, URL connection, and network interface (new feature) are also discussed.
Chapter 12 focuses on applets, its lifecycle, methods, etc. and how they are different from
applications. Besides providing an in-depth coverage of java.applet package, some of the
classes of java.awt package are also discussed as they are very useful in creating applets such
as Graphics class, Font class, Color class, and FontMetric class. All these classes are discussed
and supported by an example for each of them.
Chapter 13 talks about event handling in Java. Basically for creating effective GUI applications,
we need to handle events and this forms the basis of this chapter. The event handling model is
not only discussed but applied throughout the chapter. All the approaches to event handling have
been discussed such as Listener interfaces, Adapter classes, inner classes, and anonymous inner
classes.
Chapter 14 focuses on GUI creation through java.awt package. It has an in-depth coverage
of containers and components. Containers like Frame, Window, etc. and components like Label,
Button, TextField, Choice, Checkbox, List, etc. are discussed in detail. How the components can
be arranged in a container is also discussed, e.g. BorderLayout, GridBagLayout, and GridLayout.
Chapter 15 shows how to create more advanced and lightweight GUI applications in Java.
More advanced layouts like SpringLayout have been discussed. Lightweight components like
JButton, JLabel, JCheckBox, JToggleButton, JList, JScrollPane, JTabbedPane, etc. have been
discussed. How to create Dialogs is also discussed. The pluggable look and feel of Java is
explained in detail.
Chapter 16 focuses on advanced Java concepts such as servlets, JDBC, and RMI. An
introduction to the advanced technologies has been discussed. This chapter is equipped with
numerous figures showing how to install the necessary softwares required for executing an
advanced Java program. The chapter also provides a step-by-step and simplified approach on
how to learn advanced concepts.
Appendix A on practical lab problems will facilitate better understanding of the concepts
explained in the book. Appendix B includes a list of interview questions along with their answers
that provides an overview of the industry scenario and their requirements.

ACKNOWLEDGEMENTS
Several people have been instrumental throughout this tiring yet wonderful journey. First of all, we
would like to express our sincere gratitude to our families without whose support, patience, and
cooperation, this would not have been possible and we would not have been what we are today.
We are also thankful to our colleagues and friends for their endless support and suggestions
during the entire process of writing this book. Lastly, we would also like to thank all our readers
/students who have supported us, encouraged us, and provided feedback to us regularly which
has helped us in shaping this edition.
Sachin Malhotra
Saurabh Choudhary
Brief Contents
Preface to the Second Edition vi
Preface to the First Edition x
Detailed Contents xiii
1. Introduction to OOP 1
2. Getting Started With Java 12
3. Java Programming Constructs 42
4. Classes and Objects 74
5. Inheritance 132
6. Interfaces, Packages, and Enumeration 156
7. Exception, Assertions, and Logging 199
8. Multithreading in Java 224
9. Input/Output, Serialization and Cloning 256
10. Generics, java.util and other API 296
11. Network Programming 336
12. Applets 354
13. Event Handling in Java 394
14. Abstract Window Toolkit 429
15. Swing 495
16. Introduction to Advanced Java 553
Appendix A: Lab Manual 628
Appendix B: Interview Questions 650
Index 657
Detailed Contents
Preface to the Second Edition vi
Preface to the First Edition x

1. Introduction to OOP 1 2.6.6 Java is Multithreaded 20

2.6.7 Other Features 20
1.1 Introduction 1
2.7 Program Structure 21
1.2 Need of Object-Oriented
Programming 2 2.7.1 How to Execute a Java
Program 21
1.2.1 Procedural Languages 2
2.7.2 Why Save as Example.Java? 22
1.2.2 Object-Oriented Modeling 2
2.7.3 Explanation 22
1.3 Principles of Object-Oriented
2.8 Java Improvements 23
Languages 3
2.8.1 Java 5.0 Features 23
1.3.1 Classes 3
2.8.3 Java 6 Features 25
1.3.2 Objects 3
2.8.4 Java 7 Features 26
1.3.3 Abstraction 3
2.8.4 Brief Comparison of Different
1.3.4 Inheritance 4
Releases 27
1.3.5 Encapsulation 4
2.9 Differences between Java and C++ 28
1.3.6 Polymorphism 5
2.10 Installation of JDK 1.7 29
1.4 Procedural Language vs OOP 5
2.10.1 Getting Started With the JDK 29
1.5 OOAD Using UML 6
2.10.2 JDK Installation Notes 29
1.6 Applications of OOP 9
2.10.3 Exploring the JDK 37
2. Getting Started With Java 12 2.11 Integrated Development
Environment 39
2.1 Introduction 12
2.2 History of Java 13 3. Java Programming Constructs 42
2.3 Java’s Journey: From Embedded Systems
3.1 Variables 42
To Middle-Tier Applications 13
3.2 Primitive Data Types 42
2.4 Java Essentials 14
3.3 Identifier 44
2.5 Java Virtual Machine 15 3.3.1 Rules for Naming 44
2.6 Java Features 16 3.3.2 Naming Convention 44
2.6.1 Platform Independence 16 3.3.3 Keywords 45
2.6.2 Object Oriented 16 3.4 Literals 45
2.6.3 Both Compiled and Interpreted 17 3.5 Operators 48
2.6.4 Java is Robust 18 3.5.1 Binary Operators 48
2.6.5 Java Language Security 3.5.2 Unary Operators 54
Features 18 3.5.3 Ternary Operator 54
xiv Detailed Contents

3.6 Expressions 55 4.9 this Keyword 103

3.7 Precedence Rules and 4.10 Arrays 105
Associativity 55 4.10.1 One-Dimensional Arrays 105
3.8 Primitive Type Conversion 4.10.2 Two-Dimensional Arrays 110
and Casting 57 4.10.3 Using for-each With Arrays 115
3.9 Flow of Control 61 4.10.4 Passing Arrays to Methods 115
3.9.1 Conditional Statements 62 4.10.5 Returning Arrays from
3.9.2 Loops 65 Methods 116
3.9.3 Branching Mechanism 68 4.10.6 Variable Arguments 117
4.11 Command-line Arguments 118
4. Classes and Objects 74 4.12 Nested Classes 119
4.1 Classes 74 4.12.1 Inner Class 119
4.2 Objects 75 4.12.2 Static Nested Class 122
4.2.1 Difference between Objects 4.12.3 Why Do We Create Nested
and Classes 76 Classes? 124
4.2.2 Why Should We Use 4.13 Practical Problem: Complex
Objects and Classes? 76 Number Program 124
4.3 Class Declaration in Java 77
4.3.1 Class Body 78 5. Inheritance 132
4.4 Creating Objects 79 5.1 Inheritance vs Aggregation 132
4.4.1 Declaring an Object 79 5.1.1 Types of Inheritance 133
4.4.2 Instantiating an Object 79 5.1.2 Deriving Classes Using
4.4.3 Initializing an Object 80 Extends Keyword 135
4.5 Methods 82 5.2 Overriding Method 137
4.5.1 Why Use Methods? 82 5.3 super Keyword 141
4.5.2 Method Types 82 5.4 final Keyword 146
4.5.3 Method Declaration 83 5.5 Abstract Class 147
4.5.3 Instance Method Invocation 86 5.6 Shadowing vs Overriding 149
4.5.4 Method Overloading 87 5.7 Practical Problem: Circle
4.6 Constructors 90 and Cylinder Class 151
4.6.1 Parameterized Constructors 93
6. Interfaces, Packages, and
4.6.2 Constructor Overloading 94
Enumeration 156
4.7 Cleaning Up Unused Objects 96
4.7.1 The Garbage Collector 96 6.1 Interfaces 156
4.7.2 Finalization 97 6.1.1 Variables in Interface 158
4.7.3 Advantages and Disadvantages 97 6.1.2 Extending Interfaces 160
4.8 Class Variable and 6.1.3 Interface vs Abstract Classes 160
Methods—Static Keyword 97 6.2 Packages 161
4.8.1 Static Variables 98 6.2.1 Creating Packages 162
4.8.2 Static Methods 99 6.2.2 Using Packages 164
4.8.3 Static Initialization Block 101 6.2.3 Access Protection 168
 Detailed Contents xv

6.3 java.lang Package 169 8.4 Main Thread 227

6.3.1 java.lang.Object Class 169 8.5 Creation of New Threads 228
6.3.2 Java Wrapper Classes 170 8.5.1 By Inheriting the Thread
6.3.3 String Class 174 Class 228
6.3.4 StringBuffer Class 179 8.5.2 Implementing the Runnable
6.3.5 StringBuilder Class 180 Interface 231
6.3.6 Splitting Strings 181 8.6 Thread.State in Java 234
6.4 Enum Type 183 8.6.1 Thread States 235
6.4.1 Using Conditional Statements with 8.7 Thread Priority 240
an Enumerated Variable 185 8.8 Multithreading—Using isAlive()
6.4.2 Using for Loop for Accessing and join() 243
Values 185 8.9 Synchronization 245
6.4.3 Attributes and Methods Within 8.9.1 Synchronized Methods 246
Enumeration 186 8.9.2 Synchronized Statements 246
6.5 Practical Problem: Banking 8.10 Suspending and Resuming Threads 246
Example 187 8.11 Communication between
Threads 248
7. Exception, Assertions, 8.12 Practical Problem: Time
and Logging 199 Clock Example 251
7.1 Introduction 199
7.1.1 Exception Types 201 9. Input/Output, Serialization
and Cloning 256
7.2 Exception Handling Techniques 202
7.2.1 try…catch 203 9.1 Introduction 256
7.2.2 throw Keyword 206 9.1.1 java.io.InputStream and
7.2.3 throws 207 java io.OutputStream 257
7.2.4 finally Block 209 9.2 java.io.File Class 258
7.2.5 try-with-resources 9.3 Reading and Writing Data 261
Statement 210 9.3.1 Reading/Writing Files Using Byte
7.2.6 Multi Catch 212 Stream 261
7.2.7 Improved Exception Handling 9.3.2 Reading/Writing Console
in Java 7 213 (User Input) 264
7.3 User-Defined Exception 215 9.3.3 Reading/Writing Files Using
7.4 Exception Encapsulation Character Stream 269
and Enrichment 216 9.3.4 Reading/Writing Using Buffered
7.5 Assertions 217 Byte Stream Classes 270
7.6 Logging 219 9.3.5 Reading/Writing Using Buffered
Character Stream Classes 272
8. Multithreading in Java 224
9.4 Randomly Accessing a File 273
8.1 Introduction 224 9.5 Reading and Writing Files
8.2 Multithreading in Java 225 Using New I/O Package 276
8.3 java.lang.Thread 225 9.6 Java 7 Nio Enhancements 278
xvi Detailed Contents

9.7 Serialization 283 12. Applets 354

9.8 Cloning 285 12.1 Introduction 354
12.2 Applet Class 355
10. Generics, java.util and other API 296
12.3 Applet Structure 356
10.1 Introduction 296 12.4 Example Applet Program 357
10.2 Generics 301 12.4.1 How to Run an Applet? 358
10.2.1 Using Generics in Arguments and 12.5 Applet Life Cycle 359
Return Types 304 12.6 Common Methods Used in
10.2.2 Wildcards 304 Displaying the Output 361
10.2.3 Bounded Wildcards 306 12.7 paint(), update(), and repaint() 364
10.2.4 Defining Your Own 12.7.1 paint() Method 364
Generic Classes 307 12.7.2 update() Method 365
10.3 Linked List 309 12.7.3 repaint() Method 366
10.4 Set 311 12.8 More About Applet Tag 366
10.4.1 Hashset Class 312 12.9 getDocumentbase() and
10.4.2 Treeset Class 314 getCodebase() Methods 369
10.5 Maps 315 12.10 Appletcontext Interface 370
10.5.1 Hashmap Class 315 12.10.1 Communication between Two
Applets 371
10.5.2 Treemap Class 317
12.11 How To Use An Audio Clip? 372
10.6 Collections Class 318
12.12 Images in Applet 373
10.7 Legacy Classes and Interfaces 319
12.12.1 Mediatracker Class 375
10.7.1 Difference between Vector
12.13 Graphics Class 377
and Arraylist 319
12.13.1 An Example Applet Using
10.7.2 Difference between Enumerations
Graphics 379
and Iterator 320
12.14 Color 380
10.8 Utility Classes: Random Class 320
12.15 Font 382
10.8.1 Observer and Observable 322
12.16 Fontmetrics 386
10.9 Runtime Class 326
12.17 Practical Problem: Digital Clock 390
10.10 Reflection API 328
13. Event Handling in Java 394
11. Network Programming 336
13.1 Introduction 394
11.1 Introduction 336 13.2 Event Delegation Model 395
11.1.1 TCP/IP Protocol Suite 336 13.3 java.awt.Event Description 395
11.2 Sockets 337 13.3.1 Event Classes 395
11.2.1 TCP Client and Server 338 13.4 Sources of Events 404
11.2.2 UDP Client and Server 342 13.5 Event Listeners 404
11.3 URL Class 344 13.6 How Does The Model Work? 406
11.4 Multithreaded Sockets 346 13.7 Adapter Classes 410
11.5 Network Interface 349 13.7.1 How To Use Adapter Classes 410
 Detailed Contents xvii

13.7.2 Adapter Classes in Java 412 15. Swing 495

13.8 Inner Classes in Event Handling 413
15.1 Introduction 495
13.9 Practical Problem: Cartoon
15.1.1 Features of Swing 496
Applet 416
15.1.2 Differences between
13.9.1 Smiling Cartoon With Blinking Swing and AWT 496
Eyes (Part 1) 416
15.2 JFrame 497
13.9.2 Smiling Cartoon With Blinking
15.3 JApplet 500
Eyes (Part 2) 420
15.4 JPanel 501
13.9.3 Smiling Cartoon (Part 3) 423
15.5 Components in Swings 502
14. Abstract Window Toolkit 429 15.6 Layout Managers 506
15.6.1 Springlayout 506
14.1 Introduction 429 15.6.2 Boxlayout 509
14.1.1 Why Awt? 429 15.7 JList and JScrollPane 510
14.1.2 java.awt Package 430 15.8 Split Pane 513
14.2 Components and Containers 432 15.9 JTabbedPane 514
14.2.1 Component 432 15.10 JTree 516
14.2.2 Components as Event 15.11 JTable 521
Generator 433 15.12 Dialog Box 525
14.3 Button 434 15.13 JFileChooser 529
14.4 Label 437 15.14 JColorChooser 530
14.5 Checkbox 438 15.15 Pluggable Look and Feel 531
14.6 Radio Buttons 441 15.16 Inner Frames 539
14.7 List Boxes 444 15.17 Practical Problem: Mini Editor 545
14.8 Choice Boxes 448
16. Introduction to Advanced Java 553
14.9 Textfield and Textarea 451
14.10 Container Class 455 16.1 Introduction to J2ee 553
14.10.1 Panels 455 16.2 Database Handling Using JDBC 553
14.10.2 Window 456 16.2.1 Load the Driver 554
16.2.2 Establish Connection 556
14.10.3 Frame 456
16.2.3 Create Statement 556
14.11 Layouts 458
16.2.4 Execute Query 557
14.11.1 FlowLayout 459
16.2.5 Iterate Resultset 557
14.11.2 BorderLayout 462
16.2.6 Scrollable Resultset 559
14.11.3 CardLayout 465
16.2.7 Transactions 560
14.11.4 GridLayout 469 16.3 Servlets 562
14.11.5 GridbagLayout 471 16.3.1 Lifecycle of Servlets 562
14.12 Menu 478 16.3.2 First Servlet 563
14.13 Scrollbar 483 16.3.3 Reading Client Data 567
14.14 Practical Problem: City 16.3.4 Http Redirects 571
Map Applet 487 16.3.5 Cookies 572
xviii Detailed Contents

16.3.6 Session Management 574 16.7.1 Creating a Jar File 605

16.4 Practical Problem: Login Application 577 16.7.2 Viewing the Contents of
16.5 Introduction to Java a Jar File 606
Server Pages 589 16.7.3 Extracting the Contents
16.5.1 JSP Life Cycle 589 of Jar 607
16.5.2 Steps in JSP Page Execution 590 16.7.4 Manifest Files 607
16.5.3 JSP Elements 590 16.8 Remote Method Invocation 609
16.5.4 Placing Your JSP in the 16.8.1 RMI Networking Model 609
Webserver 593
16.8.2 Creating an Rmi Application 610
16.6 Java Beans 597
16.9 Introduction to EJB 613
16.6.1 Properties of a Bean 597
16.9.1 Types of EJB 614
16.6.2 Using Beans Through JSP 601
16.6.3 Calculatebean Example 602 16.9.2 EJB Architecture 615
16.7 Jar Files 605 16.10 Hello World—EJB Example 616

Appendix A: Lab Manual 628

Appendix B: Interview Questions 650
Index 657
Introduction to
OOP 1
Beauty is our weapon against nature; by it we make objects, giving them limit,
symmetry, proportion. Beauty halts and freezes the melting flux of nature.
Camille Paglia

After reading this chapter, the readers will be able to

 know what is object-oriented programming

 understand the principles of OOP

 understand how is OOP different from procedural languages

 comprehend the problems in procedural programming and how OOP overcomes them

 learn the applications of OOP

 use UML notations

1.1 INTRODUCTION
Object-oriented programming (OOP) is one of the most interesting and useful innovations in
software development. OOP has strong historical roots in programming paradigms and practices.
It addresses the problems commonly known as the software crisis. Software have become
inherently complex which has led to many problems within the development of large software
projects. Many software have failed in the past. The term ‘software crisis’ describes software
failure in terms of
 Exceeding software budget
 Software not meeting clients’ requirements
 Bugs in the software
OOP is a programming paradigm which deals with the concepts of object to build programs
and software applications. It is modeled around the real world. The world we live in is full of
objects. Every object has a well-defined identity, attributes, and behavior. Objects exhibit the
same behavior in programming. The features of object-oriented programming also map closely
to the real-world features like inheritance, abstraction, encapsulation, and polymorphism. We
will discuss them later in the chapter.
2 Programming in Java

1.2 NEED OF OBJECT-ORIENTED PROGRAMMING

There were certain limitations in earlier programming approaches and to overcome these
limitations, a new programming approach was required. We first need to know what these
limitations were.
1.2.1 Procedural Languages
In procedural languages, such as C, FORTRAN, and PASCAL, a program is a list of instructions.
The programmer creates a list of instructions to write a very small program. As the length of a
program increases, its complexity increases making it difficult to maintain a very large program.
In the structured programming, this problem can be overcome by dividing a large program into
different functions or modules, but this gives birth to other problems. Large programs can still
become increasingly complex. There are two main problems in procedural language—(i) the
functions have unrestricted access to global data and (ii) they provide poor mapping to the real
world.
Here are some other problems in the procedural languages. Computer languages generally
have built-in data types: integers, character, float, and so on. It is very difficult to create a new
data type or a user-defined data type. For example, if we want to work with dates or complex
numbers, then it becomes very difficult to work with built-in types. Creating our own data types is
a feature called extensibility: we can extend the capabilities of a language. Procedural languages
are not extensible. In the traditional languages, it is hard to write and maintain complex results.
1.2.2 Object-Oriented Modeling
In the physical world, we deal with objects like person, plane, or car. Such objects are not like
data and functions. In the complex real-world situations, we have objects which have some
attributes and behavior. We deal with similar objects in OOP. Objects are defined by their unique
identity, state, and behavior. The state of an object is identified by the value of its attributes and
behavior by methods.
Attributes
Attributes define the data for an object. Every object has some attributes. Different types of
objects contain different attributes or characteristics. For example, the attributes of a student
object are name, roll number, and subject; and the attributes for a car object would be color,
engine power, number of seats, etc. These attributes will have specific values, such as Peter (for
name) or 23 (for roll number).
Behavior
The response of an object when subjected to stimulation is called its behavior. Behavior defines
what can be done with the objects and may manipulate the attributes of an object. For example,
if a manager orders an employee to do some task, then he responds either by doing it or not
doing it. The wings of a fan start moving only when the fan is switched ON. Behavior actually
determines the way an object interacts with other objects. We can say that behavior is synonym
to functions or methods: we call a function to perform some task. For example, an Employee
class will have functions such as adding an employee, updating an employee details, etc.
 Introduction to OOP 3

Note If we try to represent the CPU of a computer in OOP terminology, then CPU is the object.
The CPU is responsible for fetching the instructions and executing them. So fetching and
executing are two possible functions (methods or behavior) of CPU. The place (attributes)
where CPU stores the retrieved instructions, values and result of the execution (registers) will
then be the attributes of the CPU.

1.3 PRINCIPLES OF OBJECT-ORIENTED LANGUAGES

OOP languages follow certain principles such as class, object, and abstraction. These principles
map very closely to the real world.
1.3.1 Classes
A class is defined as the blueprint for an object. It serves as a plan or a template. The description
of a number of similar objects is also called a class. An object is not created by just defining a
class. It has to be created explicitly. Classes are logical in nature. For example, furniture does
not have any existence but tables and chairs do exist. A class is also defined as a new data type,
a user-defined type which contains two things: data members and methods.
1.3.2 Objects
Objects are defined as the instances of a class, e.g. table, chair are all instances of the class
Furniture. Objects of a class will have same attributes and behavior which are defined in that
class. The only difference between objects would be the value of attributes, which may vary.
Objects (in real life as well as programming) can be physical, conceptual, or software. Objects
have unique identity, state, and behavior. There may be several types of objects:
 Creator objects: Humans, Employees, Students, Animal

 Physical objects: Car, Bus, Plane

 Objects in computer system: Monitor, Keyboard, Mouse, CPU, Memory

1.3.3 Abstraction
Can you classify the following items?
 Elephant  CD player

 Television  Chair

 Table  Tiger

How many classes do you identify here? The obvious answer anybody would give is three, i.e.,
Animal, Furniture, and Electronic items. But how do you come to this conclusion? Well, we
grouped similar items like Elephant and Tiger and focused on the generic characteristics rather
than specific characteristics. This is called abstraction. Everything in this world can be classified
as living or non-living and that would be the highest level of abstraction.
Another well-known analogy for abstraction is a car. We drive cars without knowing the
internal details about how the engine works and how the car stops on applying brakes. We are
happy with the abstraction provided to us, e.g., brakes, steering, etc. and we interact with them.
In real life, human beings manage complexity by abstracting details away. In programming,
we manage complexity by concentrating only on the essential characteristics and suppressing
implementation details.
4 Programming in Java

1.3.4 Inheritance
Inheritance is the way to adopt the characteristics of one class into another class. Here we have
two types of classes: base class and subclass. There exists a parent–child relationship among
the classes. When a class inherits another class, it has all the properties of the base class and it
adds some new properties of its own. We can categorize vehicles into car, bus, scooter, ships,
planes, etc. The class of animals can be divided into mammals, amphibians, birds, and so on.
The principle of dividing a class into subclass is that each subclass shares common
characteristics with the class from where they are inherited or derived. Cars, scooters, planes,
and ships all have an engine and a speedometer. These are the characteristics of vehicles. Each
subclass has its own characteristic feature, e.g., motorcycles have disk braking system, while
planes have hydraulic braking system. A car can run only on the surface, while a plane can fly
in air and a ship sails over water (see Fig. 1.1).

Vehicle

Road vehicle Air vehicle Water vehicle

Bus Motor bike Aeroplane Boat

Fig. 1.1 Inheritance

Inheritance aids in reusability. When we create a class, it can be distributed to other

programmers which they can use in their programs. This is called reusability. Suppose someone
wants to make a program for a calculator, he can use a predefined class for arithmetic operations,
and then he need not define all the methods for these operations. This is similar to using library
functions in procedural language. In OOP, this can be done using the inheritance feature. A
programmer can use a base class with or without modifying it. He can derive a child class from
a parent class and then add some additional features to his class.
1.3.5 Encapsulation
Encapsulation is one of the features of object-oriented methodology. The process of binding
the data procedures into objects to hide them from
the outside world is called encapsulation (see Fig.
1.2). It provides us the power to restrict anyone from
directly altering the data. Encapsulation is also known Method
as data hiding. An access to the data has to be through
the methods of the class. The data is hidden from the Method Data
outside world and as a result, it is protected. The details Accessing
that are not useful for other objects should be hidden data Method
from them. This is called encapsulation. For example,
an object that does the calculation must provide an
interface to obtain the result. However, the internal
coding used to calculate need not be made available Fig. 1.2 Diagrammatic Illustration of a
to the requesting object. Class to Show Encapsulation
 Introduction to OOP 5

1.3.6 Polymorphism
Polymorphism simply means many forms. It can be defined as the same thing being used in
different forms. For example, there are certain bacteria that exhibit in more than one morphological
form. In programming, polymorphism is of two types: compile-time and runtime polymorphism.
Runtime polymorphism, also known as dynamic binding or late binding, is used to determine
which method to invoke at runtime. The binding of method call to its method is done at runtime
and hence the term late binding is used. In case of compile-time polymorphism, the compiler
determines which method (from all the overloaded methods) will be executed. The binding of
method call to the method is done at compile time. So the decision is made early and hence
the term early binding. Compile-time polymorphism in Java is implemented by overloading
and runtime polymorphism by overriding. In overloading, a method has the same name with
different signatures. (A signature is the list of formal argument that is passed to the method.)
In overriding, a method is defined in subclass with the same name and same signature as that
of parent class. This distinction between compile-time and runtime polymorphism is of method
invocation. Compile-time polymorphism is also implemented by operator overloading which
is a feature present in C++ but not in Java. Operator overloading allows the user to define new
meanings for that operator so that it can be used in different ways. The operator (+) in Java is
however an exception as it can be used for addition of two integers as well as concatenation of
two strings or an integer with a string. This operator is overloaded by the language itself and
the Java programmer cannot overload any operator.

1.4 PROCEDURAL LANGUAGE VS OOP

Table 1.1 highlights some of the major differences between procedural and object-oriented
programming languages.
Table 1.1 Procedural Language vs OOP
Procedural Language OOP
 Separate data from functions that operate on them.  Encapsulate data and methods in a class.
 Not suitable for defining abstract types.  Suitable for defining abstract types.
 Debugging is difficult.  Debugging is easier.
 Difficult to implement change.  Easier to manage and implement change.
 Not suitable for larger programs and applications.  Suitable for larger programs and applications.
 Analysis and design not so easy.  Analysis and design made easier.
 Faster.  Slower.
 Less flexible.  Highly flexible.
 Data and procedure based.  Object oriented.
 Less reusable.  More reusable.
 Only data and procedures are there.  Inheritance, encapsulation, and polymorphism are the
key features.
 Use top-down approach.  Use bottom-up approach.
 Only a function call another.  Object communication is there.
 Example: C, Basic, FORTRAN.  Example: JAVA, C++, VB.NET, C#.NET.
6 Programming in Java

1.5 OOAD USING UML

An object-oriented system comprises of objects. The behavior of a system results from its objects
and their interactions. Interaction between objects involves sending messages to each other.
Every object is capable of receiving messages, processing them, and sending to other objects.
Object-oriented Analysis and Design (OOAD)
It is an approach that models software as a group of interacting objects. A model is a description
of the system that we intend to build. Each object is characterized by its class having its own state
(attributes) and behavior. Object-oriented analysis (OOA) analyzes the functional requirements
of a system and focuses on what the system should do. Object-oriented design (OOD) focuses on
how the system does it. The most popular modeling language for OOAD is the unified modeling
language (UML).
UML is a standard language for OOAD. It contains graphical notations for all entities (class,
object, etc.) used in the object-oriented languages along with the relationship that exists among
them. These notations are used to create models. UML helps in visualizing the system, thereby
reducing complexity and improving software quality. The notations used for class and object are
shown in Fig. 1.3. For example, consider an Employee class with attributes name, designation,
salary, etc. and operations such as addEmployee, deleteEmployee, and searchEmployee.
The notation for employee class and its object is as follows:

Employee Class
name
address
designation Attributes
salary

addEmployee
deleteEmployee Behavior
searchEmployee

Fig. 1.3 UML Notation for Class

The notation for an object is very much similar to the class notation. The class name underlined
and followed by a colon represents an object (Fig. 1.4).

:Employee Object
name=peter
address=NY
designation=manager Attributes
salary=10000

addEmployee
deleteEmployee
searchEmployee

Fig. 1.4 UML Notation for Object

 Introduction to OOP 7

An instance of a class can be related to any number of instances of other class known as
multiplicity of the relation. One-to-one, one-to-many, and many-to-many are different types
of multiplicities that exist among objects. The multiplicities along with their examples and
respective notations are shown below. Figure 1.5(a) illustrates the generic notation for representing
multiplicity in object-oriented analysis and design. One-to-one mapping is shown as a straight
line between the two classes. Figure 1.5(b) shows the UML notation for demonstrating the one-
to-one mapping. The 1..1 multiplicity depicted on the straight line (both ends) indicates a single
instance of a class is associated with single instance of other class. Figure 1.5 shows that each
country has a president and a president is associated with a country.

Country has Country 1.1 has 1.1

President President

(a) (b)

Fig. 1.5 One-to-one Relationship

A country has many states and many states belong to a country. So there exists a one-to-many
relationship between the two. This relationship is shown in Fig. 1.6. Part (a) of this figure shows
the generic notation where a solid dot is indicated on the many side and both classes are joined
by a straight line. Figure 1.6(b) shows the UML notation where 1..* indicates the one to many
relationship between country and states. On the country end, a 1..1 multiplicity is placed to
indicate one country and on states end, a 1..* is placed to indicate many states.

has 1..1 has 1..*

Country States Country States

(a) (b)

Fig. 1.6 One-to-many Relationship

Let us take another example to explain many-to-many relationship. A teacher teaches many
students and a student can be taught by many teachers. There exists a many-to-many relationship
between them. Many-to-many relationship (Generic notation in OOAD) are represented by
placing solid dots on both ends joined by a straight line as shown in Fig. 1.7(a). The respective
notation in UML is shown in Fig. 1.7(b) where 1..* on both ends is used to signify many-to-
many relationship.

teaches 1..* teaches 1..*

Teacher Student Teacher Student

(a) (b)

Fig. 1.7 Many-to-many Relationship

8 Programming in Java

Besides multiplicity of relations, the relationships can be of various types: inheritance,

aggregation, composition. These relationships can be denoted in UML with links and associations.
The links represent the connection between the objects and associations represent groups of links
between classes. If a class inherits another class, then there exists a parent-child relationship
between them. This relationship is depicted in UML as shown in Fig. 1.8. For example, Shape
is the superclass, and the subclasses of Shape can take any shape, e.g., Square, Triangle, etc.

Shape

Triangle Square

Fig. 1.8 UML Diagram Depicting Inheritance

The above diagram can be extended to depict the OOP principle of polymorphism. Every shape
will have a method named area() which would calculate the area of that shape. The implementation
of area() method would be different for different shapes. For example, the formula for calculating
area of a triangle is different from a square. So the implementation is different but the name of
the method is same. This is polymorphism (one name many implementations). In Fig 1.9 below,
the area() method is overridden by Triangle and Square classes.

Shape

area( )

Triangle Square Rectangle

area( ) area( ) area( )

Fig. 1.9 UML Diagram Depicting Polymorphism

Another kind of relationship that exists among objects is the part-of-relationship. When a
particular object is a part of another object then we say that it is aggregation. For example, car is
 Introduction to OOP 9

an aggregation of many objects: engine, door, etc. and engine in turn is an aggregation of many
objects, e.g., cylinder, piston, valves, etc. as shown in Fig. 1.10(a). A special kind of aggregation
is composition where one object owns other objects. If the owner object does not exist, the
owned objects also ceases to exist. For example, the human body is a very good example of
composition. It is a composition of different organs. The hands, feet, and internal organs such
as the lung and intestine are also parts of the body owned by the body.

Car

Human body
Engine Door

Cylinder Radiator Liver Lungs

(a) (b)

Fig. 1.10 (a) Aggregation and (b) Composition

1.6 APPLICATIONS OF OOP

The basic thought behind object-oriented language is to make an object by combining data and
functions as a single unit and then operate on that data. In procedural approach, the focus is on
business process and the data needed to support the process. For example, in the last decade, a
problem bothered every programmer, popularly known as the Y2K problem. Everybody related
to the computer industry was afraid of what will happen past midnight 31 December 1999. The
problem arises due to the writing convention of the year attribute. In early programming days,
a programmer wrote a year in two digits, so there was a problem to distinguish the year 1900
from 2000 because if we write only the last two digits of a year, the computer cannot differentiate
between the two. Nobody perceived this problem and used the date and year code as and when
required, thus aggravating the problem. The solution to this problem was to analyze multiple
lines of codes everywhere and change the year to four digits rather than two. It seems simple to
change the state variable of year but analyzing a code of several thousands of lines to find how
many times you have used date in your code is not an easy task.
If object-oriented programming language had been used, we could have created a Date class
with day, month, and year attributes in it. Wherever the date functionality would be required,
10 Programming in Java

a Date object would be created and used. At a later point of time, if a change is required, for
example, the year of Date class needs to be changed to four digits, then this change would be
incorporated in the class only and this change would automatically be reflected in all the objects
of the Date class whenever they are created and used. So, the change would have to be done at
one place only, i.e., the class and wherever the objects of the class are being used, the changes
would be reflected automatically. There is no need to analyze the whole code and change it.
In OOP, we access data with the help of objects, so it is very easy to overcome a problem
without modifying the whole system. Likewise, OOP is used in various fields, such as
 Real-time systems  Neural networks

 Artificial intelligence  Database management

 Expert systems

SUMMARY
Object-oriented languages have become an ubiquitous large projects, a technique known as OOAD is used.
standard for programming. They have been derived Object-oriented analysis and design deals with how a
from the real world. OOP revolves around objects and system is modeled. OOA deals with what the system
classes. A class is defined as a group of objects with should do and OOD deals with how the system
similar attributes and behavior. OOP is a programming achieves what has been specified by OOA.
paradigm which deals with the concepts of objects to OOAD is realized with the help of a language known
develop software applications. Certain principles have as UML. UML stands for unified modeling language;
been laid down by OOP which are followed by every it is a standard language used for visualizing the
OOP language. These principles are: inheritance, software. An abstract model is created for the entire
abstraction, encapsulation, and polymorphism. software using graphical notations provided by UML.
We have presented a detailed comparison of
procedural and object-oriented languages. For building

EXERCISES
Objective Questions
1. In an object model, which one of the following is (c) Polymorphism (d) None of the above
true? 4. Which one of the following terms must relate to
(a) Abstraction, encapsulation, and multitasking polymorphism?
are the major principles (a) Static allocation (b) Static typing
(b) Hierarchy, concurrency, and typing are the
(c) Dynamic binding (d) Dynamic allocation
major principles
5. Providing access to an object only through its
(c) Abstraction, encapsulation, and polymor-
phism are the major principles member functions, while keeping the details
(d) Typing is the major principle private is called
(a) Information hiding (b) Encapsulation
2. Which one of the following is not an object-
(c) Modularity (d) Inheritance
oriented language?
(a) Simula (b) Java 6. The concept of derived classes is involved in
(c) C++ (d) C (a) Inheritance
3. The ability to hide many different implementations (b) Encapsulation
behind an interface is. (c) Data hiding
(a) Abstraction (b) Inheritance (d) Abstract data types
 Introduction to OOP 11

7. Inheritance is a way to (d) All the above

(a) Organize data 9. Which of the following is true about class?
(b) Pass arguments to objects of classes (a) Class possesses data and methods
(c) Add features to existing classes without (b) Classes are physical in nature
rewriting them (c) Collection of similar type of objects is a class
(d) Improve data-hiding and encapsulation (d) Both (a) and (c)
8. UML is used for 10. Which of the following is true about procedural
(a) Creating models languages?
(b) Representing classes, objects and their (a) Debugging is easier
(b) analysis and design is easy
relationships pictorially
(c) less reusable
(c) Reducing complexity and improving software
(d) difficult to implement changes
quality

Review Questions
1. Explain the importance of object-oriented pro- 4. Write short notes on: (a) inheritance, (b) poly-
gramming languages. morphism, (c) abstraction, (d) encapsulation.
2. Explain the difference between class and object. 5. Differentiate between runtime and compite-time
3. Differentiate between procedural languages and polymorphism.
OOP languages.

Programming Exercises
1. Identify the relevant classes along with their A hospital wants to keep track of scheduled
attributes for the following: A departmental store appointments of a patient with his doctor. When
needs to maintain an inventory of cosmetic items a patient is given an appointment, he should be
which might be found there. You should include given a confirmation that states the time and date
female as well as male cosmetic items. Keep of appointment along with the doctor’s name.
information on all items such as item name, Meanwhile the doctor should also be informed
category, manufacturer, cost, date purchased, about the patient details. Each doctor has one
and serial number. weekday as off-day and no patients should be
2. Identify the relevant classes along with their assigned to a doctor on that day.
attributes from the following problem specification:

Answers to Objective Questions

1. (c) 2. (d) 3. (c) 4. (c)
5. (b) 6. (a) 7. (c) 8. (d)
9. (d) 10. (c) and (d)
Getting Started
with Java 2
The road of life can only reveal itself as it is traveled; each turn in the road reveals a
surprise. Man’s future is hidden. Anon

After reading this chapter, the readers will be able to

 know the history of Java

 understand the features of Java and its runtime environment

 know the basic structure of a Java program

 know the details about JDK installation

 understand various constituents of JDK and its development environments

2.1 INTRODUCTION
Java is a popular and powerful language. Although it is a very simple language, there are a
number of subtleties that can trip up less-experienced programmers. Java is an object-oriented
programming language with a built-in application programming interface (API) that can handle
graphical user interfaces (GUI) used to create applications or applets. Java provides a rich set
of APIs apart from being platform-independent.
Much of the syntax in Java is similar to C and C++. One of the major differences between
Java and other languages is that it does not have pointers. However, the biggest difference is that
you are forced to write object-oriented code in Java. Procedural code is embedded in objects.
In Java, we distinguish between applications and applets, applications being programs that
perform functions similar to those written in other programming languages and applets are
programs that are meant to be embedded in a web page and downloaded over the Internet.
When a program is compiled, a byte code is generated which can be executed on any platform,
provided the runtime environment exists on the destination platform.
This chapter guides the readers to a step-by-step introduction to Java programming. An
important thrust of this chapter is to cover the features of Java from an object-oriented perspective.
It also gives an insight about the installation of Java runtime environment and the various
integrated development environments (IDEs) of Java.
This chapter also focusses on the different versions of Java (including the latest Java 7) and
the Core API’s (Java 7 is also known as Java 1.7).
 Getting Started with Java 13

2.2 HISTORY OF JAVA

It is often believed that the Java was developed specifically for the World Wide Web. Java as it
was initially developed was intended for the Web. However, it was improved to be a standard
programming language for the Internet application.
Bill Joy, the Vice President at Sun Micro systems, was thought to be the main person to
conceive the idea of a programming language that later became Java. In late 1970s, Bill Joy
wanted to design a language that could contain the best features of languages like MESA and
C. He found that C++ was inefficient for rewriting Unix operating system. In 1991, it was this
desire to invent a better programming tool that propelled Joy in the direction of Sun’s mammoth
project called as the ‘Stealth Project.’ This name was given by Scott McNealy, Sun’s president.
In January 1991, a formal team of persons like Bill Joy, James Gosling, Mike Sheradin, Patrick
Naughton (formerly the project leader of Sun’s Open Windows user environment), and several
other individuals met in Aspen, Colorado for the first time to plan for the Stealth Project.
Stealth Project was all about developing consumer electronic devices that could all be centrally
controlled and programmed from a handheld remote control like device.
James Gosling was made responsible for suggesting a proper programming language for the
project. Initially he thought of using C++, but soon after was convinced about the inadequacy of
C++ for this particular project. He took the first step towards the development of an independent
language that would fit the project objectives by extending and modifying C++.
The idea of naming the language as ‘Oak’ struck Gosling while staring at an oak tree outside his
office window. Unfortunately, this name had already been patented by some other programming
language. Owing to the fear of copyright violation, the name ‘Oak’ was dropped. The team
struggled to find a proper name for the language for many days. After so many brainstorming
sessions, one day finally a thought struck their mind during a trip to the local coffee shop as
recalled by Gosling. The term ‘Java’ in USA is generally a slang used for coffee. Java is also the
name of a coffee produced on the islands of Java in Indonesia. There are some other views also
towards the naming convention used for naming the language as Java. One of it speculates that
the name Java came from several individuals involved in the project: James Gosling, Arthur
Van Goff, Andy Bechtolsheim.

2.3 JAVA’S JOURNEY: FROM EMBEDDED SYSTEMS TO

MIDDLE-TIER APPLICATIONS
Java was designed to run standalone in small devices. The Java language was derived from C++
but with many differences. Java’s platform-independence originally addressed the problem that
applications for embedded devices must run on a wide variety of hardware. But later with the
advent of Internet in 1995, Java was soon adopted, as it could run on heterogeneous operating
systems. Netscape Navigator started using Java in its browser. Many applets (which run inside
a browser) were built and Java achieved popularity and acceptance.
Microsoft developed its own virtual machine that it used in its Internet Explorer which differed
from the specifications laid down. Therefore, Sun and Microsoft ran into a dispute, that was
settled later. Sun saw a potential for Java beyond the browser (see Fig. 2.1).
14 Programming in Java

Client
Browser Internet
(running Web server
Java applet)

Fig. 2.1 Java Applets Running on the Client System

Still Java was not popular for the client-side because of the following reasons:
 Less Impressive GUI Java’s early GUI (AWT) was primitive. The newer GUI (Swing)
was not shipped until the late 90’s (and Swing is still not supported by most modern
browsers without plug-ins).
  Microsoft’s Strong Presence Nearly 95% of the desktop world uses Microsoft.
  Clients’ Software Upgradation Good alternative methods were found to update clients’
software automatically (without having to download Java on-the-fly application code
each time).
  Success of DHTML Browsers have their own dynamic capabilities and many developers
found it easier to code in DHTML. In addition, DHTML pages tend to download and
start faster than Java applets.
Figure 2.2 shows how Java could be used as middle-tier services between the database and a
client browser. In 1997, Sun developed servlets, so that Java could be used to generate dynamic
content based on clients’ request. In 1999, Sun released its Java 2 Enterprise Edition (J2EE).

Web application Client browser

Database

Java in Middle Tier

Fig. 2.2 Middle-tier Capabilities of Java to Run in Web/Application Server

Enterprise Java described how to build middle-tier components. Sun defined Enterprise Java
Beans for developing business logic. The J2EE framework allows developers to concentrate on
building applications rather than mulling over scalability, reliability, and security issues which
are handled by the Web/application server vendors.

2.4 JAVA ESSENTIALS

Java is a platform-independent, object-oriented programming language. Java encompasses the
following features:
  A High-level Language Java is a high-level language that looks very similar to C and

C++ but offers many unique features of its own.

  J
 ava Bytecode Bytecode in Java is an intermediate code generated by the compiler,
such as Sun’s javac, that is executed by the JVM.
  J
 ava Virtual Machine (JVM) JVM acts as an interpreter for the bytecode, which takes
bytecodes as input and executes it as if it was a physical process executing machine
code.
 Getting Started with Java 15

Java is designed to be architecturally neutral so that it can run on multiple platforms. The
same runtime code can run on any platform that supports Java. To achieve its cross-architecture
capabilities, the Java compiler generates architecturally neutral bytecode instructions. These
instructions are designed to be both easily interpreted on any machine and easily translated into
native machine code on-the-fly, as shown in Fig. 2.3. Java Runtime Environment (JRE) includes
JVM, class libraries, and other supporting files.
JRE = JVM + Core Java API libraries
JDK = JRE + development tools like compilers

Source code resembles C++ but is simpler to

JAVA source code develop and understand

Same bytecode runs on any JVM (i.e. across

JAVA bytecode many platforms, so it is called write once run
anywhere (WORA)

All major platforms have a JVM. Each JVM

JVM Interprets bytecode to machine code on-the-fly

Fig. 2.3 Java Runtime Environment

Tools such as javac (compiler), java (interpreter), and others are provided in a bundle, popularly
known as Java Development Kit (JDK). JDK comes in many versions (enhanced in each version)
and is different for different platforms such as Windows and Linux. A runtime bundle is also
provided as a part of JDK (popularly known as Java Runtime Environment).

2.5 JAVA VIRTUAL MACHINE

At the heart of the Java platform lies the JVM. Most programming languages compile the source
code directly into machine code, suitable for execution on a particular microprocessor architecture.
The difference with Java is that it uses bytecode, an intermediate code.
Java bytecode executes on a virtual machine. Actually, there wasn’t a hardware implementation
of this microprocessor available when Java was first released. Instead, the processor architecture
is emulated by software known as the virtual machine. This virtual machine is an emulation of
a real Java processor—a machine within a machine (Fig. 2.4). The virtual machine runs on top
of the operating system, which is demonstrated in Fig. 2.5.
The JVM is responsible for interpreting Java bytecode, and
translating this into actions or operating system calls. The JVM
is responsible for catering to the differences between different
platforms and architectures in a way that the developers need not
Physical Machine
be bothered about it.
JVM The JVM forms a part of a large system, the JRE. JRE varies
according to the underlying operating system and computer
Fig. 2.4 JVM Emulation Run on a architecture. If JRE for a given environment is not available, it is
Physical CPU impossible to run the Java software.
16 Programming in Java

Java Runtime Environment

(JRE)

Java Virtual Machine (JVM)

Operating Systems
(Window, Unix, etc)

Hardware
(Intel, Motorola, Alpha, etc.)

Fig. 2.5 JVM Handles Translations

2.6 JAVA FEATURES

Here we list the basic features that make Java a powerful, object-oriented, and popular
programming language.
2.6.1 Platform Independence
Java was designed not only to be cross-platform in source form, like the previous languages
(C, C++), but also in compiled binary form. To achieve this, Java is compiled to an intermediate
form called the bytecode (see Figs 2.3 and 2.4). This bytecode is a platform-independent code
that is read by a special native program called the Java interpreter that executes the corresponding
native machine instructions. The Java compiler is also written in Java. The bytecodes are precisely
defined to remain uniform on all platforms.
The second important part of making Java cross-platform is the uniform definition of
architecture-dependent constructs. In contradiction to other languages, integers in Java are
always four bytes long, and floating point variables follow the IEEE floating point arithmetic
754 standard. You don’t have to worry about the meaning of any type, as it is not going to change
when you transit between different architectures, e.g., Pentium to Sparc. In Java, everything is
well defined. However, the virtual machine and some of its parts have to be written in native
code, thus making it platform-dependent.
2.6.2 Object Oriented
It is conceived that Java is a pure object-oriented language, meaning that the outermost level
of data structure in Java is the object. Everything in Java (constants, variables, and methods)
are defined inside a class and accessed through objects. Java has been developed in a way that
it allows the user to not only learn object-oriented programming but to apply and practise it.
But there are some constraints that violate the purity of Java. It was designed mainly for OOP,
but with some procedural elements. For example, Java supports primitive data types that are
not objects.
 Getting Started with Java 17

2.6.3 Both Compiled and Interpreted

Java incorporates the elements of both interpretation and compilation. Here is more information
on these two approaches.
Interpretation
An interpreter reads one line of a program and executes it before going to the next line. The line
is parsed to its smallest operations, the corresponding machine-level code is found, and then
the instruction is executed (this could be done with something like the switch statement in C
with every possible operation-case listed). Basic was one of the earliest interpreted languages
where each text line was interpreted. Similarly, scripting languages like JavaScript, VBScript,
and PHP are also interpreted.
In interpretation, there are no intermediate steps between writing/modifying the code and
running it. The best part is: debugging is fast. Also, the programs are easily transportable to other
platforms (if an interpreter is available). The drawback is its slow performance.
Compilation
The program text file is first converted to native machine code with a program called a compiler.
A linker may also be required to connect together multiple code files together. The output of the
compiler is an executable code. C and C++ are both compiled languages.
The biggest advantage of a compiled language is its fast performance, since the machine
language code instructions load directly into the processor and get executed. In addition, the
compiler can perform certain optimization operations because it looks at the program as a whole
and not line by line. The disadvantages include slower debugging and reduced portability to
other platforms. The source code must be recompiled on the destination platform.
Java Approach
Java incorporates both interpretation and compilation. The text program is compiled to the
intermediate code, called bytecode, for the JVM. The JVM executes the bytecode instructions.
In other words, JVM interprets the bytecode. The bytecode can run on any platform on which a
JVM has been deployed. The program runs inside the JVM, so it does not bother which platform
it is getting executed on.
Thus, Java offers the best of both worlds. The compilation step allows for code optimization
and the JVM makes way for portability. Figure 2.4 will give you an idea about the two phases
involved in the execution of a Java source program, i.e., compile time and execution time (runtime).
Once the source code is converted to bytecode or class file, it is loaded so that it can be
processed by the execution engine of the JVM. Bytecode is loaded either through the bootstrap
class loader (sometimes referred to as the primordial class loader) or through a user-defined
class loader (sometimes referred to as the custom class loader). The bootstrap class loader (part
of the JVM) is responsible for loading trusted classes (e.g., basic Java class library classes).
User-defined class loaders (not part of JVM) are the subclasses of java.util.Class Loader class
that are compiled and instantiated just like any other Java class. The bytecode verifier verifies
the code and ensures that the code is fit to be executed by the JVM. Figure 2.6 shows the flow
of data and control from Java source code through the Java compiler to the JVM. The code is
not allowed to execute until it has passed the verifier’s test.
18 Programming in Java

Compile-Time Runtime

Java Class loader

source (Bytecode
loader)

Bytecode
Bytecode
moves through
Java compiler verifier
network or
file system

Machine code
Interpreter
generator
Java
bytecode
Operating system

Hardware

Fig. 2.6 Compilation and Interpretation in Java

But there remains the drawback of an extra compilation step after every correction during
debugging. Also, the interpretation of bytecode is still slower in many cases than a program in
local machine code. Advanced JVM can ameliorate this, and in many cases, reach speeds similar
to programs compiled to local machine code.
2.6.4 Java is Robust
The type checking of Java is at least as strong as that of C++. The compile-time and runtime
checks in Java catch many errors and make them crash-proof. The program cannot crash the
system. To sum up, Java is one of the most robust languages to have ever evolved. Automatic
garbage collection of allocated memory is the biggest contributor here.
2.6.5 JAVA Language Security Features
Java has several language features that protect the integrity of the security system and prevent
several common attacks.
Security Through Definition Java is strict in its definition of the language:
  All primitive data types in the language have a specific size.

  All operations are defined to be performed in a specific order.

Security Through Lack of Pointer Arithmetic Java does not have pointer arithmetic, so Java
programmers cannot forge a pointer to memory. All methods and instance variables are referred
to with their symbolic names. Users cannot write a code that interprets system variables or
accesses private information stored in a system.
Security Through Garbage Collection Garbage collection makes Java programs more secure
and robust by automatically freeing memory, once it is no longer needed.
 Getting Started with Java 19

Security Through Strict Compile-Time Checking The Java compiler performs extensive,
stringent compile-time checking so that as many errors as possible can be detected by the
compiler. The Java language is strongly typed, that is:
  Objects cannot be cast to a subclass without an explicit runtime check.

  References to methods and variables of a class are checked to ensure that the objects

are of the same class.

  Primitives and objects are not interconvertible.

Strict compilation checks make Java programs more robust and avoid runtime errors. The
bytecode verifier runs the bytecode generated by the compiler when an applet is loaded and
makes security checks. The compiler also ensures that a program does not access any uninitialized
variables.
Java Security Model
Java’s security model is focused on protecting users from hostile programs downloaded from
untrusted sources across a network. Programs downloaded over the Internet are executed in a
sandbox. It cannot take any action outside the boundaries specified by the sandbox.
The sandbox for untrusted Java applets, for example, prohibits many activities, including
  Reading or writing to the local disk

  Making a network connection to any host, except the host from which the applet came

  Creating a new process

  Loading a new dynamic library and directly calling a native method

By making it impossible for the downloaded code to perform certain actions, Java’s security
model protects the user from the threat of hostile codes.
Sandbox—Definition
Traditionally, you had to trust a software before you ran it. You achieved security by allowing
a software from trusted sources only, and by regularly scanning for viruses. Once a software
gets access to your system, it has full control and if it is malicious, it can damage your system
because there are no restrictions placed on the software by the computer. So, in the first place,
you prevent malicious code from ever gaining access to your system.
The sandbox security model makes it easier to work with the software that comes from untrusted
sources by restricting codes from untrusted sources from taking any actions that could possibly
harm your system. The advantage is—you don’t need to figure out what code is trusted and what
is not. In addition to that, you don’t need to scan for viruses as well. The sandbox is made up of
the following components operating together.
Class Loader It is the first link in the security chain. It fetches executable codes from the
network and enforces the namespace hierarchy.
Bytecode Verifier The verifier checks that the applet conforms to the Java language guarantees
and that there are no violations like stack overflows, namespace violations, illegal data type
casts, etc.
Security Manager It enforces the boundary of the sandbox. Whenever an applet performs an
action which is a potential violation, the security manager decides whether it is approved or not.
20 Programming in Java

2.6.6 Java is Multithreaded

To explore this property, you must know the meaning of multithreading.It can be explained well
with the help of an example. Consider a four-gas burner on which food is cooked. The cook,
in order to save time, puts milk to boil on one gas burner, rice on the other, makes chapattis on
the third, and vegetable on the fourth. The cook switches between all the items to be cooked so
that neither of the items are red-heated to lose their taste. He may lower/brighten up the gas as
and when required. Here the cook is the processor and the four items being cooked are threads.
The processor (cook) switches from one thread to another.
A thread can be loosely defined as a separate stream of execution that takes place simultaneously
and independent of everything else that might be happening. Threads are independent parts of a
process that run concurrently. Using threads, a program cannot hold the CPU for a long duration
intentionally (e.g. infinite loop). The beauty of multithreading is that the other tasks that are not
stuck in the loop can continue processing without having to wait for the stuck task to finish.
Threads in Java can place locks on shared resources so that while one thread is using it, no other
thread is allowed to access it. This is achieved with the help of synchronization.
More about threads and its implementation will be taken up later in Chapter 8.
2.6.7 Other Features
Automatic Memory Management
Automatic garbage collection (memory management) is handled by the JVM. To create an instance
of a class, the ‘new’ operator is used (refer to Chapter 4). However, Java automatically removes
objects that are not being referenced. This is known as garbage collection. The advantages and
disadvantages of garbage collection are listed below.
Advantages
  Reduces the possibility of memory leaks, since memory is freed as needed. A memory leak
occurs when the memory allocated is not released, resulting in an unnecessary consumption
of all the available memory.
  Memory corruption does not occur.
Disadvantage
  Garbage collection is considered one of the greatest bottlenecks in the speed of execution.
Dynamic Binding
The linking of data and methods to where they are located is done at runtime. New classes can
be loaded at runtime. Linking is done on-the-fly, i.e., on-demand.
Good Performance
Interpretation of byte code slowed performance in early versions, but advanced virtual machines
with adaptive optimization and just-in-time compilation (combined with other features) provide
high speed code execution.
Built-in Networking
Java was designed with networking in mind and comes with many classes to develop sophisticated
Internet communications. A detailed discussion on this topic is taken up later in Chapter 11.
 Getting Started with Java 21

No Pointers
Java uses references instead of pointers. A reference provides access to objects. The programmer
is relieved from the overhead of pointer manipulation.
No Global Variables
In Java, the global namespace is the class hierarchy and so, one cannot create a variable outside
the class. It is extremely difficult to ensure that a global variable is manipulated in a consistent
manner. Java allows a modified type of the global variable called static variable.

class Example 2.7 PROGRAM STRUCTURE

Class and Instance A Java application consists of a collection of classes. A class is
variables
a template. An object is defined as an instance of the class. Each
Method ABC instance (object) contains the members (fields and methods)
Local variables specified in the class. A field is one that holds a value. A method
Instruction
defines operations on the fields and values that are passed as
Method XYZ arguments to the method (see Fig. 2.7).
Local variables Let us now create our first Java program. Example 2.1 below
Instruction shows a very simple Java program which displays a string on the
console. It has just one print statement (the program is explained
Fig. 2.7 Program Structure in Section 2.7.3).

Example 2.1 First Java Program

L1 /* Call this file"Example.java".*/
L2 class Example {
L3 //your program starts execution with a call to main()
L4 public static void main (String args[ ]){
L5 System.out.println(“This is a simple Java program”);
L6 }
L7 }

2.7.1 How to Execute a Java Program?

There are three easy steps for successfully executing the Java program:
1. Entering the Source Code The above program (Example 2.1) can be written in any
text editor (like Notepad) but make sure it is written exactly the same way it is shown.
2. Saving the Source Code Now that you’ve written the code in Notepad, this is how
you’ll save it
  Select File | Save As from the notepad menu.
  In the ‘File name’ field, type “Example.java” within double quotes.
  In the ‘Save as type’ field select All Files (*.*).

  Click enter to save the file.

22 Programming in Java

3. Compiling and Running the Source Java programs are compiled using DOS. For
opening OS, type cmd at the run prompt and move to the folder that contains the saved
Example.java file. Now compile the program using javac, specifying the name of the
source file on the command line as shown below. (Assuming the file was saved in a
folder ‘javaeg’ in the C drive.)
C:\>cd javaeg // change to directory javaeg using cd command
C:\javaeg\>javac Example.java

The javac compiler creates a file called Example.class (in the same directory). This class
contains the bytecode version of the program. This bytecode will be executed by the Java
interpreter using java followed by the class name as shown below.
C:\javaeg\>java Example

Output
This is a simple Java program

2.7.2 Why Save as Example.java?

When the Java source code is compiled, each individual class is put in its own output file named
after the class and using the .class extension. That is why it is a good idea to give the Java
source files the same name as that of the class they contain. The name of the .class file will
match exactly with the name of the source file.
In many programming languages, the name of the source code file can be arbitrary. This is
not so with Java. In the above example, the name of the source file should be Example.java. In
Java, a source file is a normal text file that contains one or more class definitions.
The extension for the source file must be .java. By convention, the name of the file and the
name of class should be same (even the case should match) and that is why we named the above
example as Example.java. Java is case-sensitive. So example and Example are two different
class names.

Note You can also provide a different name for naming a source file. For example, the above
example can be saved as First.java. But in that case, when you compile the file, the .class
that will be generated will have the name Example.class. So for executing the program, you
have to mention java Example on the command line. This may lead to confusion, so it is
advised that the name of the Java file should match with the name of the class defined in the
file (case-wise also). Also note that in case the source file contains more than one classes
defined within itself, the java file name should match exactly with the class name that contains
the main method.

2.7.3 Explanation
L1 The program begins with the comment:
/* Call this file “Example.java”.*/
The comments are ignored by the compiler. Comments are a good way to induce documentation
in programming.
L2 The next line of code in the program is
class Example {
 Getting Started with Java 23

This line uses the keyword class to declare that a new class is being defined followed by the
class name, i.e., Example. The entire class definition, including all its members, will be between
the opening curly brace ({ ) and the closing curly brace ( }).
L3 Another type of comment is used in this line.
// your program starts execution with a call to main()

This type of comment is called a single-line comment, and it begins with a double slash //.
L4 This line shows the main method for the class.
public static void main (String args []) {

This is the line from where the program will start its execution. All applications in Java start
execution from main(). Every complete Java Application must contain a root class where the
execution can begin. A root class must contain a main method defined with the header, as shown
in this line. Let us take a brief look at the attributes of main().
public It is an access specifier used to specify that the code can be called from anywhere.main()is
declared public because it is called by codes outside the class it is a part of. It is called by the JVM.
static It is declared static because it allows main()to be called without having to instantiate
the class. JVM need not create an instance of the class (i.e. object of the class) for calling the
main()method.
void It does not return a value. The keyword void simply tells the compiler that main()does not
return anything back to the caller, i.e., JVM.
String args[]It holds optional command line arguments passed to the class through the java
command line. The curly bracket at the end marks the beginning of the main method and it
ends in L6.

Note The Java compiler will compile classes that do not contain a main () method, but the
Java interpreter has no way to run these classes.

L5 It shows a print statement. If you want to display anything on the standard output, this
statement is used.
System.out.println ("This is a simple Java program");

This line prints the string "This is a simple Java Program" on the standard output. System is
a predefined class. The string (mentioned in double quotes) passed to the println method is
displayed as it is on the standard output. All statements in Java are terminated by a semicolon (;).
Lines other than println()don’t end with a semicolon because they are technically not statements.
L6 The closing curly bracket marks the closing of the main method.
L7 The closing curly bracket marks the closing of the class.

2.8 JAVA IMPROVEMENTS

Features of different versions of Java are discussed in the following sections.
2.8.1 Java 5.0 Features
We present a host of features in Java 5 and later discuss some of the improvements in Java 5.
24 Programming in Java

Autoboxing and Unboxing

Chapter 3 explains that Java has primitive types like int for integers, and Chapter 4 explains
classes and objects. The difference between the two types is very important. In Chapter 6, we
examine the so-called autoboxing and unboxing features added to J2SE 5.0 that removes the
need for explicit conversions in most cases and thus improves code readability and removes
boilerplate codes and sources of errors.
Enhanced for Loop
Chapter 3 looks at several types of looping structures available in Java, one of which is the for
loop (quite similar to the C/C++ for loop). Version 5.0 includes an enhanced for loop syntax
that reduces code complexity and enhances readability. We introduce the enhanced for loop in
Chapter 4 and describe the object types with which the enhanced for loop works.
Enumerated Types
Chapter 6 presents a feature of C/C++ that many programmers have missed in Java. An
enumerated type has been added with the enum keyword. The new enumerated type includes all
the features of C/C++ enum including type safety.
StringBuilder Class
We will be discussing this class in Chapter 6, along with the older StringBuffer class. It offers
better performance than StringBuffer class.
Static Import
Release 5.0 includes a new technique for accessing Java static methods and constants in another
class without the need to include the full package and class name every time they are used. (We
will explain the terms class, package, static, import, etc. in Chapters 4 and 7). The ‘static
import’ facility makes your code easier to write and less error-prone. We will discuss static
import in more detail in Chapter 7 after discussing import in general.
Metadata
The metadata facility (annotation) is designed to reduce much of the boilerplate code that would
be required in the earlier versions of Java. Annotations, though not a part of the program, provide
information about the program to the compiler. This information can be used to detect errors and
supply warnings. Annotations begin with ‘@’. The javac compiler processes some annotations
and some require the annotation-processing tool, apt.
Formatted I/O and Varargs
In Chapter 9, we discuss how to format numerical output with Java. Version 5.0 adds the ability
to produce formatted output easily in the form of a printf()method that behaves similar to
the printf() function in C/C++. There is also a formatted input feature (Scanner class) that is
described in Chapter 9. Both these features rely on ‘varargs,’ which stands for variable argument
list in which the number of parameters passed to a Java method is not known when the source
is constructed (also known as variable arity methods) (see Chapter 4 for varargs).
 Getting Started with Java 25

Graphics System Improvements

Release 5.0 includes numerous bug fixes and minor tweaks to Java’s graphics subsystems known
as AWT and Swing, including reduced memory usage. The biggest improvement is that it is no
longer necessary to call getContentPane() when adding Swing components.
New Concurrency Features
Chapter 8 discusses Java’s multithreading support that has been present since Version 1.0.
Release 5.0 enhances the multithreading features of Java. Some of these additions depend upon
the generics concept, so we wait until Chapter 10 to introduce these important new capabilities.
Generics
In Chapter 10, we introduce the new generics feature, an important subject that we will cover
in detail. Java is type-safe, which simply means that every variable has a well-defined type and
that only compatible types can be assigned to each other. However, the use of generics adds a
greater amount of compile-time safety to the Java language. The use of generics allows objects
of only a specified type to be added to a collection, thereby enhancing the runtime safety and
correctness of the program; otherwise a compile-time error occurs.
Other new features in J2SE 5.0 include core XML support, improvements to Unicode,
improvements to Java’s database connectivity package known as JDBC, and an improved,
high-compression format for JAR files that can greatly reduce download times for applets and
other networking applications.
Java 2 platform Standard Edition 5.0 (J2SE 5.0) dealt with improvements in the ease of
development (EoD) category. The new EoD features were all about syntax shortcuts that greatly
reduce the amount of code that must be entered, making coding faster and error-free. Some
features enable improved compile-time type checking, thus producing fewer runtime errors.
Apart from EoD category, new multithreading and concurrency features were added that provide
capabilities previously unavailable. The designers of J2SE considered quality, stability, and
compatibility to be the most important aspect of the new release. A lot of efforts were made
to ensure compatibility with previous versions of Java. Faster JVM startup time and smaller
memory footprint were important goals. These have been achieved through careful tuning of
the software and the use of class data sharing. It is much easier to watch memory usage, detect
and respond to a low-memory condition in Java 5.
2.8.2 Java 6 Features
Some of the major enhancements to Java 6 are given below.
Collections API
The motive was to provide bidirectional collection access. New interfaces have been added like
Deque, BlockingDeque, etc. and existing classes like Linked List, TreeSet, and TreeMap have
been modified to implement these new interfaces. A bunch of new classes have been added like
ArrayDeque, ConcurrentSkipListSet, etc.

Input/Output
A new class named Console has been added to the java.io package. It contains methods to
access character-based console. New methods have been added to File class.
26 Programming in Java

Jar and Zip Enhancements

Two new compressed streams have been added.
  java.util.zip.DeflaterInputStream:for compressing data
  java.util.zip.InflaterOutputStream:fordecompressing data
These classes are useful for transmitting compressed data over a network.
Enhancements Common to Java Web Start and Java Plug-in
All dialogs have been redesigned to be more user-friendly. Caching can be disabled via the Java
control panel. A new support for SSL/TSL is added.
Enhanced Network Interface
It provides a number of new methods for accessing state and configuration information relating
to a system’s network adapters. This includes information such as MAC addresses and MTU
size (discussed in Chapter 11).
Splash Screen
Applications can display the splash screen even before the virtual machine starts.
Java 6 also enhanced the monitoring and mangement API and made significant changes to
JConsole.

2.8.3 Java 7 Features

A number of features have been added in Java 7 such as revised switch…case to accept strings,
multi-catch statements in exception handling,try-with-resource statements, the new file input
output API, the fork and join framework and a few others.
String in switch…case Statement
Java 7 added strings to be used in switch…case statements apart from primitives (short, byte,
int, char), enumerated type and few wrapper classes (discussed in Chapter 3).
Unicode 6.0.0 Support
Java 7 supports Unicode 6.0.0. A new string representation is used to express unicode characters
(discussed in Chapter 6).
Binary Literals and Numeric Literals (with Underscores)
Java 7 added binary literals and underscores to be used with numeric literals. This feature is
particularly useful in increasing the readability of larger literals with a long sequence of numbers
(discussed in Chapter 3).
Automatic Resource Management
A new try with resources statement is introduced so that resources specified with try are released/
nullified when try block exits. There is no need to manually free up the resources using finally
block as was the case with earlier versions of Java (discussed in Chapter 7).
Improved Exception Handling
Java 7 introduced a multi-catch block where multiple exceptions can be caught using a single
catch block (discussed in Chapter 7).
 Getting Started with Java 27

nio 2.0 (Non-blocking I/O)—New File System API

java.nio.file package was created in Java 7 to include classes and interfaces like Path,Paths,
File System, File Systems and others. Simplified methods to efficiently copy, move, create
links and receive file/directory change notifications were also incorporated (Chapter 9).
Fork and Join Fork and Join Framework is incorporated in Java 7 to have a more efficient
kind of parallel processing. The task is divided (forked) into smaller task such that no thread is
idle and whose results are combined (joined) to achieve the desired outputs. The classes for the
Fork-Join mechanism are ForkJoinPool and ForkJoinTask.
Supporting Dynamism Java compiler performs the type checking of variables, methods,
arguments etc. Java 7 incorporates a new feature invokedynamic to let JVM resolve type
information at runtime like few other dynamic languages and incorporate non-java language
requirements.
Diamond Operator The Generics declaration, prior to Java 7, required the types to be declared
on both the sides of the declaration. Java 7 onwards the compiler can deduce the type on the right
side, using the diamond operator (< >), by looking at the left-hand-side declaration.
Swing Enhancements Swings added a host of features like AWT and Swing components can
be used together without any problems,JLayer class, Nimbus look and feel, HSV color selection
tab in the JColorChooser class and more (see Chapter 15 for details).
Java FX 2.2.3 Java FX provides the new GUI toolkit for creating rich cross-platform user
interfaces across different types of devices like TV, mobile, desktop etc. Java FX is bundled
with JDK 7.
2.8.4 Brief Comparison of Different Releases
Table 2.1 presents a brief comparison of different releases of Java.
Table 2.1 Java JDK Major Releases and their Differences

Version Name New Features Introduced

1.0 Oak Java released to public.
1.1 Sparkler Added a totally new event model, using Listeners, anonymous classes, and inner classes.
1.2 Playground Added Array List and other Collections, added swing. Added DSA code signing.
Added buffered image.
1.3 Kestrel java.util.Timer,java.lang.StrictMath,java.awt.print.Page Attributes, java.
media.sound (MIDI) Hotspot introduced. RMI can now also use CORBA’s IIOP protocol.
Added RSA code signing.
1.4 Merlin Added regexes, assertions, and nio.
1.5 Tiger Added StringBuilder, java.util.concurrent, generics, enumerations and, annotations.
1.6 Mustang Applet splash screens, table sorting, true double buffering, digitally signed XML files,
JavaCompilerTool, JDBC 4.0, smart card API, Console.readPassword, improved drag
and drop.
1.7 Dolphin Automatic resource management, String in switch…case, Fork and join framework,
dynamism support, Unicode 6 supported, Java Fx 2.2.3.
1.8 Not yet There is still on-going discussion on what should be included.
released
28 Programming in Java

2.9 DIFFERENCES BETWEEN JAVA AND C++

Here is a technical overview of the differences between Java and C++. The following points list
out the aspects that are present in Java and absent in C++.
Multiple Inheritance Not Allowed Multilevel inheritance is enforced, which makes the design
clearer. Multiple inheritance among classes is not supported in Java. Interfaces are used for
supporting multiple inheritance.
Common Parent All classes are single-rooted. The class Object is the parent of all the classes
in Java.
Packages The concept of packages is used, i.e., a large, hierarchical namespace is provided.
This prevents naming ambiguities in libraries.
In-source Documentation In-source code documentation comments are provided. Documenta-
tion keywords are provided, e.g. @author, @version, etc.
All Codes Inside Class Unlike C++, all parts of a Java program reside inside the class. Global
data declaration outside the class is not allowed. However, static data within classes is supported.
Operator Overloading Operator overloading is not supported in Java but a few operators are
already overloaded by Java, e.g. ‘+’. Programmers do not have the option of overloading operators.
Explicit boolean Type boolean is an explicit type, different from int. Only two boolean literals
are provided, i.e. true and false. These cannot be compared with integers 0 and 1 as used in
some other languages.
Array Length Accessible All array objects in Java have a length variable associated with them
to determine the length of the array.
go to Instead of goto, break and continue are supported.
Pointers There are no pointers in Java.
Null Pointers Reasonably Caught Null pointers are caught by a NullPointerException.
Memory Management The use of garbage collection prevents memory leaks and referencing
freed memory.
Automatic Variable Initialization All variables are automatically initialized, except local
variables.
Runtime Checking of Container Bounds The bounds of containers (arrays, strings, etc.) are
checked at runtime and an IndexOutOfBoundsException is thrown if necessary.
Platform Independence C++ is not a platform-independent language whereas Java is.
Sizes of the Integer Types Defined The sizes of the integer types byte, short, int, and long
are defined to be 1, 2, 4, and 8 bytes.
Unicode Provided Unicode represents the characters in most of the languages, e.g. Japanese,
Latin, etc.
String Class An explicit predefined String class is provided along with StringBuffer and
new StringBuilder class.
Exploring the Variety of Random
Documents with Different Content
 Nem volt maradása tovább.
Uti iszákjából előkeresé azokat az egy csomagba kötözött
leveleket, a miket sajnált elolvasni, még csak felbontani is, azt hitte,
szemrehányásokkal vannak azok tele, most eltevé őket a tarsolyába.
Azután a puskáját a vállára vetve, kiment a tornáczra. Kifizette
Husz apónak a vendéglői tartozását, szót sem szólva tovább, a
kovácshoz sietett, a hol a hintaját tatarozták. Azt mondta, hogy
hagyják abba: hogy minden jól van úgy, a hogy van. A keréksinek
eltartanak így is hazáig. A kocsis fogja be a lovakat azonnal. Ő maga
nem vár reá, hanem elindul gyalog Hrunó felé, a kocsi menjen
utána.
Hrunó a Hernádon túl fekszik, a mi a gömöri utat átszeli. Ez az út
vezet a Feketehegy szorosai felé, a hol a félelmes sztraczenói
sziklakapu van, s a rossz hirü dobsinai barlang: kóbor martalóczok
menedéke. Ezt az utat erős kiséret nélkül nem szokták járni.
És Andrássy elindult ezen az úton egyes egyedül, gyalog, nem
várva be, míg a hintaja elé a lovakat befogják, s a zuzmarától
ropogó gyepen végig haladva, egyenkint tördelé fel a hetek előtt
hozzá irt leveleket, s olvasá azoknak a tartalmát.
Mily megmérhetetlen mélysége a szerelemnek, mily
végeláthatatlan magassága a megbocsátásnak volt ezekben a
sorokban. Angyali jóság, semmi egyéb!
Hogy óvta őt a védangyala az őt fenyegető veszélyektől! hogy
kérte, könyörgött, vigyázzon magára. És semmi bünét nem vetette a
szemére!
Most tudta csak meg, hogy mi volt az, a mit elveszített.
Egyszer csak azt vette észre, hogy a Hernád partján áll, messze
eltérve a rendes úttól. Jó szerencse, hogy a hintaja ott állt meg a
Hernád hidján, különben gyalog ment volna haza Krasznahorkára.
Lett volna oka e búcsujárásra.
 XXVII. FEJEZET.

EGY KIRÁLY, A KITŐL MINDENKI

FÉL, S EGY ASSZONY, A KI
SENKITŐL SEM FÉL.
Korponayné nem utazott egyedül.
Magával vitte Krisztinát is, Blumevitz fiatal feleségét.
Azzal is el tudta hitetni, hogy nagy szüksége van a Bécsbe
utazásra. Az atyjának, a Rákóczyhoz még most is hű, a kibujdosott
Fabricziusnak a vagyonát lefoglalták, sietni kell vele, hogy az
öregnek amnestiát nyerjenek, míg valahol el nem fogatja valamelyik
császári hadvezér s úgy nem tesz vele, mint a kézsmárki
polgármesterrel, Krayval tett Heister, hogy a míg a kért kegyelem
leérkezett a számára, addig hamarosan leüttette a fejét.
Tehát ketten utaztak együtt, Julianna a fiáért, Krisztina az apjáért
sietett könyörögni.
Bizony igaz érzés volt ez mind a kettőnél. Csodálatos világ az
asszonyi szív, hogy abban annyiféle provincia elfér, s a mint a globus
fordul, hol az egyiket világítja meg a nap, hol a másikat.
Mind a két asszony ott hagyta a szerelmét, még Krisztina sem írt
levelet a nyugtalankodó férjének. Tudta, hogy annak semmi örömet
sem csinálna vele, ha azzal a hírrel lepné meg, hogy most Bécsbe
utazott.
 Bécs félelmes város volt akkor. A ki csak tehette, menekült belőle.
Az egész útvonalon csupa szemköztjövő hintókkal találkoztak az
asszonyok, a mik tömve voltak asszonynéppel, gyermekekkel.
Bécsben a himlő pusztít!
Oda ilyenkor csak az megy, a ki Istent akar kisérteni.
Válogathattak a megérkezettek a bécsi vendéglőkben: üres volt
az mind.
Rögtön a kocsiról leszállás után, sietett Korponayné a feladatát
megkezdeni.
Gyalog ment ki: a gyaloghintók átkozott hírben állottak most;
nem lehetett tudni, melyikben szállítottak egy órával előbb
himlőbeteget. Krisztinát is magával hurczolta.
A savoyai herczeg palotáját sietett felkeresni. Nem használt
semmit az elutasítás, betörtek hozzá erőszakkal. A herczeg galant
ember volt, megbocsátott a szép asszonyoknak az
erőszakoskodásért.
A mint egyszer aztán Julianna odaszoríthatta az ablak közé a
zentai hőst, az addig onnan ugyan meg nem menekül, míg az ő
egész causáját és a Fabriczius leányáét apróra meg nem értette.
A herczegnek nem volt kellemetlen a cerniroztatás, türte az
approchokat, csupán azt a kérdést bátorkodott a szép fiscálishoz
intézni, hogy:
– Én nem vonom kétségbe, hogy kegyelmeteknek egészen
igazságos az ügye, csak azt nem értem, miként jutok én ahhoz a
szerencséhez, hogy kegyelmetek épen én hozzám fordulnak ezzel az
egész informatióval, a ki nem vagyok kormányférfi, hanem simpla
hadvezér, a ki államügyekbe, administratióba, udvari intritikába soha
nem avatkoztam, a magyar ügyekhez pedig épen semmi közöm.
Miért nem fordul kegyelmed inkább Illésházy kanczellárhoz, a ki
kegyelmednek hazafia s a magyar ügyeknek épen hivatott
elintézője?
 Oh, szegény herczeg! milyen embuscadeba hagyta magát
csalatni ezzel a kirohanással: hiszen a megszálló fél épen ide akarta
őt hozni a maga contreescarpejai közé.
Julianna azokból a Lőcsén felnyitogatott levelekből bőséges
tudomással birt a felől, hogy a magyarokkal való kibékülést, még
nagy áldozatok árán is, épen ez a hős hadvezér sürgeti legjobban az
udvarnál; az ő levele volt az épen, mely Pálffy Jánost az Isten
szerelmére kéri, hogy siessen azonnal megkötni a békét Károlyi
Sándorral, mert a király nagy beteg, ha meg talál halni, más
államférfiak kerülnek a hatalomra, a kik a magyarok erőszakos
leverését kivánják, s akkor ismét vérbe, lángba borul az ország!
Ő keresztül látott a herczegen. De ezt nem árulta el előtte.
– Megvallom őszintén, szólt asszonyi színjátszásának művészi
szerénységével, nekem a saját honfitársaimhoz: a Bécsben lakó
főurakhoz nem lehet bizodalmam. Azoknak ellenkezők az érdekeik,
mint a békés kiegyezés. A hű Eszterházyak, a császárpárti
Andrássyak azt szeretik, ha a rebellis Eszterházyak, a Rákóczypárti
Andrássyak maradnának számkivetve, elitélve, hogy azoknak a
birtokai reájuk szállnának. Illésházy valamennyi Rákóczyánus főnök
javait mind a maga számára szeretné commassálni. Azok a trón előtt
nekünk megkegyelmezetteknek természetes pörlekedő ellenfeleink,
nemhogy pártfogóink volnának.
Eugén herczeg egészen meg volt lepetve ennek az asszonynak az
éles esze által. Hisz ez úgy beszél, mint egy államférfi, mint a
legtapasztaltabb diplomata. (Könnyü volt neki, mikor mindezt a
felnyitogatott levelekből tudta.)
A hős hadvezető kezdte észrevenni, hogy most mindjárt el lesz
vágva a visszavonulási útja.
– Hát ebben lehet valami. Azonban mégis mi oka van
kegyelmeteknek asszonyaim azt képzelni, hogy én tehetek ebben a
dologban valamit?
 Hogy elfogták aztán ekkor mindenestül!
– Serenissime! Hogy ne fordulnának kegyelmességed felé minden
országból a szerencsétlenek szemei? Kegyelmed szabadította föl
vitézlő jobbjával egész országunkat a rabiga alól. Kegyelmed nem
akarhat mi ránk a balkezével más rabigát tenni. Kegyelmed tudja,
hogy mi az a háború, learatta annak minden babérjait, de azt is
legjobban tudja, hogy mibe kerül a harczi dicsőség s milyen nyomor
marad a diadalmak után hátra. Kegyelmednek annyi része volt már a
dicsőségből, hogy nem vágyódhatik apró hadi kalandok után. Az
igazi békének csak az igazi hős lehet az apostola. Kegyelmed minket
nem azért szabadított meg, hogy elveszítsen. Kegyelmed idegen mi
köztünk, épen azért igazságos biránk.
És ez valóban így is volt.
Savojai Jenő azt hallotta magáról elmondatni, a mi szivének
legmélyebb titka volt: hogy ő, az idegen, ezt a megérthetetlen
magyar fajt, melyet annyiszor látott maga mellett és maga ellen
küzdeni, jobban érti, mint az maga magát, jobban szereti azt, mint a
saját nagyjai.
Meg volt fogva egészen. Engednie kellett ennek az asszonynak,
hogy kitűzze a zászlaját tartózkodása várára.
– Nem tagadom, – szólt meghatottan a herczeg, – hogy szivem
szerint jó indulattal vagyok kegyelmetek iránt, a hol lehet, a hol
kezem ügyébe esik, kész vagyok segíteni azokon, a kik
Magyarországról hozzám folyamodnak pártfogásért, de mit tehetek a
kegyelmetek ügyében? Nem látok semmi stratagémát, a mivel hozzá
kezdjek.
– Óh én nekem van egy tervem, csak ebben segítsen elő
serenissime, én azután helyt állok mindnyájunkért.
– Tehát egész kész haditerv? Adja elő kegyelmed. Hol akarja
elkezdeni?
– Nekem be kell jutnom a királyhoz.
 – A királyhoz! kiálta elszörnyedve Jenő herczeg. Talán nem tudná
kegyelmed, hogy a király minő betegségben szenved?
– Tudom. A variolákban.
– Akkor talán nem ismeri kegyelmed azt a borzasztó vészt, a
mitől minden tizedik ember, ha megszabadul, de az is, a ki
megmenekült ebből a halál keselyüivel folytatott tusából, úgy
szétmarczangolva kerül vissza onnan, hogy minden ember rámutat:
íme ez már a másvilágról került vissza, a hol az Isten képét ott
feledte az arczáról.
– Jól tudom azt.
– Hát azt nem tudja-e, hogy elég egy ilyen betegnek az ajtaján
benyitni, elég annak egy öltönydarabjához hozzáérni, hogy azok a
dögvész keselyüi rögtön belevágják a körmeiket? hogy a királyon ez
a vész a legnagyobb mértékben kitört? hogy az ajtaján be nem mer
lépni senki: – se a legmagasabb családtagok, se a legközelebb álló
kormányférfiak, – még a cselédjei sem; előszobák, audienczia-
termek olyan üresek, mintha ki volna halva a császári várlak, maguk
az orvosok is csak aromatikus kendőkkel kötözve be orrukat,
szájukat, közelítenek a nagy beteg kínfekhelyéhez, a
végszentségeket hozó pap tömjénnel füstölteti magát körül, és senki
a felséges úr fekhelye körül nem mer helyt maradni, egyedül az
önfeláldozó parabolána apáczák.
– No hát ilyen parabolána akarok én lenni, hogy oda mehessek a
királyhoz.
– Mit akar ön?
– Ápolni a királyt, a mikor deliriumban van, s ha egyszer
magához tér (pedig úgy tudom, hogy a halál előtti órákban teljes
eszméletét visszanyeri a haldokló), akkor elmondom neki, hogy
szerencsétlen anya vagyok, ki a gyermekéért még ilyen irtóztató
úton is kész volt a trón zsámolyáig elhatolni; megmutatom neki az
irást, melyről csak az ő neve hiányzik, hogy üdvözültté tegyen egy
elkárhozottat, kezébe adom a tollat, s azt mondom neki: Uram! egy
kézvonásod megnyitja én előttem is, de te előtted is a
mennyországot, mert minden harangszó és misemondás nem töri be
oly erőszakkal az egek kapuját, mint egy anyának a hálaimája. S a
király meg fog engemet érteni. És akkor nem lesz közöttünk semmi
közbenjáró, csak egyedül a halál angyala. Az azután, nem bánom,
hadd jöjjön értem, ha egyszer a fiam boldogságát a kezemben
tartom. Vigyen el magával, akár örök birám elé, oda tárom eléje
szivemet: «nézz bele! Te látsz azon keresztül. A mit vétettem,
szeretetből vétettem. Itélj felettem! Vagy huzza le a mirigy mérges
körme arczomról ezt a sokat szidalmazott szépséget, azzal sem
törődöm: a himlő ragyái nem lesznek azon a legszégyenlendőbb
foltok! Engedd óh uram, hogy a királyhoz mehessek!
Jenő herczeg meg volt rendülve az elemszerü kitörésétől az
asszonyi indulatnak. Csaknem hihetetlen, hogy az érzések
legszelidebbike, az anyai szeretet, ily vad szenvedélylyé fajulhasson
el. Ki ismerne rá a «madonná»-ra, ha egyszer csak felkapná magasra
a fejét, a mit eddig a kebléhez simuló gyermekére hajtott le szeliden.
S azt kiáltaná fel az égre: «nem adom oda! nem hagyom keresztre
feszíteni!»
Jenő herczeg azt mondta: «jól van asszonyom!»
Azzal sajátkezüleg két levelet irt: az egyiket a parabolána
apáczák fejedelemasszonyához, a másikat Wratislaw osztrák
kanczellárhoz. Ez is a kibékülés híve volt, a ki azt magával
Rákóczyval is megkisérté, még I. József trónra jutásakor, az
érsekujvári nevezetes találkozásnál, de sikertelenül. Julianna a titkos
levelekből megértette, hogy Wratislawban is legjobb pártolójára fog
találni.
Akkor Jenő herczeg a saját hintaját fogatta be a számára, hogy
gyorsan eljárhasson a dolgában.
Mikor elváltak, megszorítá Julianna kezét. Köny ragyogott a
szemében.
 – Szivem szerint kivánok önnek legjobb sikert, asszonyom. Ön
egy hősnő!
Szerelmes menyasszony nem sietett nagyobb örömmel a
lakodalmára, mint Julianna az ajánló leveleivel a rettenetes halállal
adott találkozóra.
Krisztina reszketve követte.
– Te nem jösz oda velem, kicsikém, mondá neki Julianna. Nem!
Te nem való vagy az ilyen csatába. Te félsz. A halál harapós kutyái
azt, a ki megszalad előlük, megmarják. De én rájuk kiáltok: «juhoz
kormos!» s elkotródnak. Engem ne félts! Ha felfordítottam Lőcsét,
felfordítom én még Bécset is. Megmutatom én azt, hogy még két
villámsugárt is csomóra kötök, s nem égetem meg vele a kezemet.
Te csak maradj veszteg a vendéglődben, míg a diadallal a kezemben
érted jövök. Én elhozom a te apád amnestia-levelét is, ha Isten
megsegít!
És volt gyémántkemény szíve megtenni mind azt, a mit agyában
kifőzött.
A parabolána apáczák köntösében behatolt a halálkínt szenvedő
király fekhelyéig. Ott virrasztott rettenetes éjszakákat keresztül.
Keblébe dugva tartá az iratokat, a miktől gyermekének sorsa és
Fabriczius élete függött. Az bálványa, ez ellensége volt; de megigérte
Krisztinának, hogy apját megmenti, s a mit asszony asszonynak igér,
azt megtartja.
Csak órákra engedte magát felváltani, s akkor is a haldokló
melletti szobában heveredett le, rövid álomra, meghagyva a
helyettesítő apáczának, hogy a mint a szenvedő király magához tér,
világosan beszél, őt hijja be.
Maga is mindent elkövetett, hogy a király betegségében a
kedvező válságot előidézze.
Ő ujítá meg a fekélyektől elcsufitott arczon a hűsítő borítékokat,
ő adta be neki arany kanálkával az orvosi kotyvalékot, a mit
gyógyszernek neveztek.
Az orvosi tudomány tehetetlen volt.
Az egész fakultás bölcsesége sem birta itt marasztani ezt az egy
életet, a kire annyi népnek szüksége volt!
A király folyvást hagymázban volt, iszonyu látványokkal harczolt,
kínzott agyának rémei végtől-végig betöltötték a nyitvahagyott ajtaju
termeket s kiszálltak az ablakon, a hogy a beteg rémkiáltásai
szárnyra kelték őket. Futott e szobákból minden élő lélek s még a
kapu előtt őrt álló granátosnak is tetőtől talpig reszketett minden ize,
mikor ezeket a hangokat hallotta; csak Julianna maradt meg a
helyén rendületlenül, s számlálta a beteg üterén, mikor kezd az
érverés csillapodni?
Egyszer aztán megjött az óra, a mikor az ér lüktetése halkabb
lesz. Itt a forduló válság.
A király föleszmélt, lázálmai megszüntek. Szomjat érzett. Julianna
odatartá égő ajkaihoz a kristálypoharat a mandulatejjel.
– Ki van itt? kérdé a haldokló király.
– Isten szolgálója, mondá Julianna.
– Add kezembe a feszületet.
Julianna előhozta a kis elefántcsont feszületet, mely mindig a
király ágya előtti asztalon állt, s odatette azt a kezébe.
Most már egészen eszméleténél volt a király, most lehetett vele
beszélni.
De annak mással volt beszéde mostan.
Imádkozni kezdett.
«Mi atyánk, ki vagy a mennyekben.»
Julianna utána rebegte az Ur imáját.
 «Amen!» sohajtá a király.
«Amen!» rebegé utána az ápoló hölgy.
A király a két összetett kezében tartott feszületet szájához
emelte, s Jézus képmását erősen szorítá ajkai fölé.
«Fölséges királyom!» rebegé Julianna.
Már akkor az nem volt többé király; maga is ott állott az ő királya
előtt, a csillagok fölött.
Julianna egy holt emberhez beszélt.
 XXVIII. FEJEZET.

A NYAKTÖRŐ VERSENYFUTTATÁS.
Egy pillanatra elzsibbasztá a rémület Julianna minden idegeit.
A halál jelent meg előtte.
Az az oroszlánfejű angyal, a kinek az arczát nem látta ember,
mégis tudja róla, hogy ez az oroszlán, az állatok királya, az embert is
odaértve az állatok közé.
Ha egy gyermeket ragad is el magával, akkor is borzalom az ő
láthatatlan arczába tekinteni, a nem hallott lépteit neszelni, hát még
mikor egy királyért jön el, hogy elvigye innen!
Egy lehellete elég, hogy a kit a holt király mellett talál, azt is
magával ragadja.
De csak egy pillanatig tartott az asszonynál ez a lélekzsibbasztó
dermenet, a másik pillanatban már megint úr volt a lomha idegek
fölött a megfékezhetetlen csodalény, a lélek, ez az örök ellenfele
annak az öldöklő nemtőnek. Csak a sártömeg reszket előtte, ez az
aristokrata izomhalmaz, a mi fél visszaváltozni azzá, a mi volt,
paraszt porrá. A lélek tusára kel vele! A királyi dæmonnal a demagog
lélek!
«Juhoz, kormos!»
A másik pillanatban már megszületett az agyában valami uj terv;
talán elébb is gondolkozott már rajta, a hosszu rémséges
éjszakákon, a míg a haldokló király deliriumának hangjai tarták
ébren az éjt.
Ha egy csata elveszett, készülni kell a másikhoz.
Betakarta a halott arczát a kámforos borékkal, s kiment a
mellékszobában alvó apáczához, a kinek fel kelle őt váltani. Azt
felkölté s ezt sugta a fülébe:
– A király elaludt, csendesen szunnyad. Ne engedj, testvér, senkit
hozzája bemenni, a míg nem hallod a neszt, hogy fölébredt. Az
orvosok ha jönnek, mondd nekik, hogy a király csendesen alszik,
magához tért; inni kért, imádkozott, úgy aludt el.
Ezzel a kegyes hazugsággal nyerni remélt hat órai időt.
Lesietett a svájczi lépcsőn keresztül a vár udvarra, s onnan ki az
utczára.
Vehette észre, hogy az utczán járó közönség hogy oldalog el
mellőle, s igyekszik át a tulsó gyalogjáróra, a mint a parabolánák
köntösét meglátja rajta. Minden ember tudja, hogy ezek ápolják a
himlőbetegeket. Mikor hazaért a vendéglőbe a «veres háztetőhöz»,
be sem eresztették, hanem a mint megmondta, hogy ő ideszállt
vendég: egyenesen a fürdőszobába vitték, ott le kellett vetnie az
öltönyeit, magának egy kámforos eczettel telitett fürdőbe beleülni,
úgy hozatták le a szállásán hagyott ruháit, hogy oda felmehessen. S
ez nagyon helyesen történt így, mert a rettegett apáczaköntösben
máshová sem nyerhetett volna bebocsáttatást.
– Készülj rögtön az utra, mondá Krisztinának; fogass be, s hajts a
kocsival a karinthi kapu elé; ott várj reám, míg megérkezem.
Csomagolj össze sok ennivalót az utra; mert hosszu utunk lesz, s a
körmünk közül kell élnünk. Egyebet most ne kérdj.
Azzal sietett Wratislawhoz.
A kanczellártól kapott passe partout mellett rögtön bebocsátották
az államférfihoz, ki az ő jövetelére kituszkolt az ajtón egy pár
excellencziást és Durchlauchtot, a kik nála voltak; olyan nevezetes
személy volt előtte ez az asszony.
– Nos, ifjasszony! Mi hir a császárról? kérdé tőle, midőn egyedül
maradtak.
– Meghalt.
A kanczelláron észrevehető volt az összerezzenés.
– Tudja már valaki?
– Rajtam kívül még senki sem. A virrasztó apáczának azt
mondtam, hogy a király alszik, ne hagyjon hozzá senkit bemenni,
még az orvosokat sem. Ezzel öt-hat órai időt remélek nyerni.
– S mit nyer az ifjasszony ezzel az időhaladékkal?
– Megelőzhetem a futárt, a kit a király halálhirével Szathmárra
fognak küldeni.
– Ah! – Az államférfi érzeni kezdé azt a meleget, a mi ennek az
asszonynak a szemeiből kisugárzik.
– Ön Szathmárra akar innen futni! Gyorsabban, mint maga a
staféta?
– Kegyelmességed érteni fogja, hogy miért. A király halva van: ő
nem szentesíthet többé semmit, sem azokat a nagy országos
szerződéseket, sem az apró emberek kegyleveleit, a mik tőle várták
valósulásukat. De van még egy ember, a ki a király személyét
képviseli: Pálffy nádor, a király teljhatalmazottja. A mit ő szentesít,
mielőtt a király halálhirével együtt a teljhatalmat megszüntető
parancsot megkapja, az szent marad. Kegyelmeteknek még öt-hat
órájuk van, hogy két ország béke és háború kérdését befejezzék.
Bizza rám: én odasietek vele s megelőzöm az ellenfelei küldönczét.
– Egy asszony akar versenyezni egy férfival?
– Ah mit! Ha férfi is az, csak ember!
 (Nem egészítette ki a mondást: «én nem asszony vagyok, hanem
dæmon.»)
A helyett természetes magyarázatul tevé hozzá:
– A futárt csak a kötelessége fogja siettetni, de engemet a
kétségbeesés, a fiam boldogsága, az anyaszeretet lángdühe
korbácsol a futásban.
Wratislaw rábólintott a fejével.
– Hát az ifjasszony sietni fog Pálffyhoz, hogy a királyi kegylevelet
ő vele irassa alá.
– A hogy a többi magyar urakét is, a kurucz fővezérekét. Mind,
mind ő nála vannak. Csak egy intő szóra van szükség
kegyelmességedtől és minden tökéletessé válik.
A kanczellár kezdte hinni, hogy az asszonyi akarat az első
nagyhatalom a földön.
– Hát lássuk, hogy kezd az ifjasszony hozzá?
– Legelőször is azonnal útra indulok, a hintóm már itt áll a
karinthi kapu előtt; az első állomáson hat lovat fogatok eléje, s a
gänserndorfi postának valamennyi lovát felfogadom a szomszéd
helységekbe küldve. Onnan túl azután vágtatva sietek, éjjelt
nappallá téve, keresztül a Szepességen, s minden postaállomásnál
magammal viszek minden rendelkezés alatt levő fogatot.
– Ez az ifjasszonynak sok pénzébe fog kerülni. Engedje meg,
hogy én is járulhassak hozzá.
Azzal a kanczellár a szekrényéből kivett öt darab tekercset. Ezer
arany volt azokban.
– Ezzel segíthet magán az út közben. Tehát csak tegyen úgy, a
hogy mondta. Foglaljon le minden lovat az állomásokon: ne
engedjen magának pihenést. Ha szerencsésen megérkezik
Szathmárra Pálffyhoz, mutassa meg neki a tőlem kapott passe
partout, s azután mondja el neki élőszóval, a mit megtudott és azt is,
hogy egy másik futár jön a nyomában a visszahívó rendelettel. De
hátha az a futár utól találja az ifjasszonyt érni valahol az ecsedi láp
feneketlen utain?
– Az annak lesz baj, nem nekem!
Ehhez a mondáshoz olyan ördöngős fenyegető arczot tudott
mutatni az asszony, hogy a kanczellár hinni kezdett abban a
fogadásában: «én még a kettészakadt villámsugárt is csomóra
fogom kötni!»
A villámsugár pedig ugyan ketté volt szakadva!
– Nincs veszteni való pillanat: én bucsuzom kegyelmességedtől a
viszontlátásig.
– Ne siessen még, ifjasszony. Egy kérdés még függőben van.
Hátha Illésházyék a hirmondójukat nem azon az útvonalon futtatják
végig, a melyen kegyelmed elindul?
– Adná a magasságos ég, hogy azt tennék. Vajha a bölcs
tanácsuraknak az az áldott spuriusuk jönne, hogy a mappát vegyék a
kezükbe s czirkalommal mérjék ki, melyik a rövidebb útvonal s azon
eresztenék el a stafétájukat. Mert azt mondja a magyar példabeszéd,
hogy «arra közelebb; erre hamarább». A hosszabb út a Vág
mellékén vezet végig, Liptón, Szepesen át Lőcséig, onnan le Kassára.
Tokajnál átvisz a Tiszán; onnan a Nyirségnek, Nyiregyházának,
Nagy-Károlyig. Az egész Felső Magyarországon mindenütt csinált
kőutak vannak, a Nyirben tavaszszal még barátságos a homok, csak
a Szamos közelében, az ecsedi lápon keresztül lesz keserves az
utazás. Aztán ezek itt mind meghódolt vidékek, vendégszerető
nemesi házakkal. De a rövidebb út, Pesten, Szolnokon át egész
Debreczenig, a Hajduságon keresztül, az most csak annak való, akit
halálért küldenek. Ha ott nem vész a sárban, bizonyosan agyonverik
a hajdúk. A Tiszán túl nagyobb bátorságot ád az asszonyköntös,
mint a császári uniformis. Engem nem bántanak se a hajdúk, se a
betyárok, ha közéjük tévedek, eléneklem a nótájukat, iszom a
kulacsukból, s még ők fognak a pusztákon, nádasokon keresztül
elvezetni.
– No hát, Isten segítse az ifjasszonyt.

Arra nem jól számított Korponayné, hogy a király halálát öt-hat

óráig nem fogják megtudni. Az orvost nem lehetett a király
fekhelyétől visszatartani, s az mindjárt megtudta, hogy az az álom az
örökkévalóság álma. Hanem más körülmény jött a segítségére az
előresiető asszonynak. Az özvegy császárné, Eleonora, midőn az
országnagyok, a császár halálhirére, odasiettek hozzá, hivatalos
állásaikat rendelkezésére bocsátani, midőn Wratislaw is letette a
kezébe az ország pecsétjét, – nem fogadta el a leköszönésöket,
hanem arra kérte az urakat, hogy kiki maradjon meg a helyén, míg a
trónörökös, Károly megérkezik, s a kormányzat iránt intézkedik.
Károly akkor Spanyolországban volt. Előbb őt kellett tudósítani bátyja
váratlan haláláról, a ki után ő következett a trónra. – Csak ennek az
elintézése után lehetett arra gondolni, hogy Pálffy nádort is
értesítsék a király kimultáról, s teljhatalma megszüntéről.
Hanem ekkor a békét ellenző főurak épen a tulbuzgóságukkal
rontottak a stratagemájukon; ők azt akarták, hogy Pálffyt rögtön
hívja vissza az anyakirálynő, s szakítson félbe minden alkudozást a
magyar fölkelés vezéreivel. E fölött aztán hosszu vita támadt,
melyben Wratislaw és Savojai Jenő herczeg is részt vettek. A hős
vezér talán valamennyi csatája előtt nem tartott annyi beszédet,
mint most e szóharczban. Az mind Korponayné javára vált. Végre
Eleonora császárné azzal vágta ketté a vitatkozást, hogy Pálffynak
csupán az iránt kell dekretumot küldeni, hogy függeszsze fel a
békekötést a trónörökös haza érkeztéig. Ezt a határozatot
Illésházynak, mint magyar korlátnoknak kellett elkészíteni, s az
özvegy királyné aláirásával elláttatni.
 A míg ez mind rendbejött, az alatt szépen beesteledett, úgy, hogy
a dekretumot vivő megbizott csak angelus harangszó után ülhetett a
csézájába.
A megbizott futárt Andernach Wilibald lovagnak hitták, kapitány
volt a veres sisakos furirezrednél: bátor és ügyes fiatal ember.
Andernach lovagot már az első állomáson meglepte, hogy a
postaházból minden lovat elvittek előle, s minden hatalmaskodása
mellett is egy pár órai késedelembe került, a míg a városban
magánosoktól drágán megfizetett fogatot kerítettek a számára.
Azt a barátságot azonban még nem tette meg Korponaynénak,
hogy más utat válaszszon Szolnok és Debreczen felé, hanem haladt
mindenütt a nyomában a biztos útvonalon.
Tudott segíteni magán. Ha a postaháznál nem kapott lovakat,
kiállt az útszélre s a legelső utazót feltartóztatta, felvont pisztolylyal a
kezében, kifogatta a lovait annak a hintójából, a saját kocsija elé
köttette. A császári stafétának ehhez kegyetlen privilegiuma volt.
Ilyenformán minden pénzvesztegetés, borravalóosztás és szép
szóval könyörgés mellett is alig volt több megnyert egérutja
Andernach lovag előtt Korponaynénak, mikor Lőcsére megérkeztek,
mint mikor Bécsből kiindultak.
Andernach lovag útközben csak annyit tudott felfedezni, hogy
előtte «egy» asszonyság utazik (a másik nem mutatta magát) a ki az
összes istállókészletet elviszi előle, s annak is felsőbb rendelete van,
a mit érvényesít. Hanem még arra nem jött rá, hogy ez neki
versenytársa.
Mikor Julianna Lőcsére megérkezett, egyenesen Alauda háza elé
hajtatott, valamit irt egy czédulára s azt felküldte a kocsissal a
biróhoz. Korponayné ki sem nézett a hintó ablakán, hanem odavárta
Alauda uramat; az beült hozzájuk a hintóba s ott maradt addig, míg
a friss lovakat befogták a hintóba, akkor kiszállt onnan s sietett a
városházára.
 Már innen kezdve nem ért semmit az a fogás, hogy a
postalovakat mind kiárendálják; mert Lőcsén elkezdődött a császári
seregek pivotja, s azok mindenütt el vannak látva elégséges vonó
állattal; a császári staféta könnyen segít magán: rekvirálja a
podgyászszekerek fogatait.
Tehát itt valami mást kellett kigondolni.
Korponayné és Blumevitzné déli harangszókor hagyták el Lőcsét,
a nélkül, hogy Alaudán kívül valaki látta volna őket; hat lóval
vágtattak odább. Hat órát kongta, mikor az ókapun berobogott
Andernach lovag csézája. Az sem sokat időzött a városban; a mint a
friss fogat gyeplűben, hámban állt, tovább indult. Hanem a kaput, a
min bejött, zárva találta maga előtt.
Azt gondolta, hogy ha nagyon kiabál, hát mindjárt kinyitják.
Mondták aztán neki, hogy senki sem süket itt: soha se rontsa a
tüdejét; a kapukon nem szabad kimenni egy teremtett léleknek sem
holnap reggelig. A biró parancsolta így.
– Mit nekem a biró! pattogott Andernach lovag. Hol van az a
biró? hadd beszéljek a fejével.
Az biz a városházán volt a kis tanácsszobában földszint.
– Melyik itt a biró? Az úr az? Hogy meri az úr a város kapuját
bezáratni előttem, a ki a császár stafétája vagyok?
– Azt akárki mondhatná, szólt Alauda uram. Hol az irás?
Az irás kéznél volt: Illésházy kanczellár nyilt parancsa minden
útbaeső előljárókhoz, hogy a stafétát vivő futárt elősegítsék,
feltartóztatni ne próbálják.
Alauda uram elővette a szemüvegét, megnézte közelről is,
távolról is az irást, azután a nagyító üveget hozatta ki a
kanczelláriából, azon keresztül vizsgálta meg az iraton levő pecsétet
nagy figyelemmel.
 – Nos! Eléggé megtanulta már kegyelmed, hogy mi van abban a
levélben? Kiáltá rá nyersen a lovag, erősen boszankodva, hogy a
filiszter még őt birálgatni meri.
– Még nem eléggé, szólt Alauda, s a kiterjesztett irást az ablak
felé tartá, hogy a viznyomatot tanulmánya tárgyává tehesse. – De
ebből hiányzik a személyleirás.
– Úgy? No hát azzal is szolgálok. Itt a bécsi rendőrfőnök passe
par toutja. Tessék kielégíteni a kiváncsiságát.
Alauda uram leült az asztalhoz, s annak a fiókjából egy
összegyűrt czédulát vett elő s aztán a két iratot úgy olvasta össze,
hogy hol az egyikbe, hol a másikba tekintett.
– Üm, ühm! Dünnyögött a biró. Ez bizony egészen összecsappan.
Hallja csak, lovag úr! Ma reggel kaptam ezt a titkos jelentést
legmegbizhatóbb kútforrásból: «E napokban fog Lőcsén keresztül
utazni Péter czárnak egy titkos megbizottja, Rákóczy izenetével, a
kinek feladata a Szepességet insurgáltatni.»
Következik a személy leirása.
«Fej: alul keskeny, felül széles.»
«Arcz: sovány.»
«Szemek: szürkék.»
«Száj: többnyire nyitva.»
«Fogak: nagyok.»
«Szemöldök: láthatatlan.»
«Haj: szőke. Allonge-parókát visel.»
«Bajusz, szakáll: kenderszin.»
«Termet: magas.»
 «Különös ismertető jelei: egyik lába golyólövéstől merev.»
– No az én vagyok.
– Ez az úr, valósággal. Itt ebben a másikban is így van leirva.
Beszél: magyarul, németül, tótul, francziául – az egyik leirás szerint.
A másik leirásban hozzá van téve még: oroszul és lengyelül, az
idegen nyelveket lengyel kiejtéssel.
– Veszszek el, ha csak a csizmám talpa is tud lengyelül
csikorogni!
– Beszéd! Beszéd! – Azt majd mindjárt kitudjuk. Mondja az úr
utánam ezt a phrasist: «Weine nicht mein lieber Löwe.»
– Mi a mendergetett mennykőnek?
– Csak mondja utánam az úr. Majd abból megtudjuk, hogy miféle
nemzet.
Andernach lovag hát elmondta azt az öt szót.
– Ott van ni! kiálta fel diadalmasan Alauda uram. Minden szóban
elárulja magát a lengyel accentus: «vájnye nyicht majn lyiber lyőve».
– De ezer szakkerment! én nem ejtem úgy ki, hogy «vájnye
nyicht mein lyiber lyőve!» Én becsületesen ejtem azt ki, a hogy mi
Stájerországban szoktuk, odavaló vagyok! Soha se beszéltem
lengyelül.
– Nem használ semmit. Az úr gyanus személy. Más császári
staféta rendesen föl szokott jönni a városházára, mikor Lőcsére
érkezik, s itt átadja a szathmári stafétának a paksamétáit; az úr csak
úgy suttyomban akart keresztül osonni a városon. Nekem a titkos
feljelentés következtében kötelességem az urat átadni a
hadbiróságnak, hogy ejtse meg a vizsgálatot.
– Ezer milliom ördög! Ez ellen én protestálok! Nekem sürgetős
küldetésem van a magas kanczelláriától. Minden óra egy világot ér
fel most.
 – Majd tessék az úrnak a hadbiróságnál előadni a kifogásait.
Nekem kötelességem az ország békességét megőrizni, s a gyanus
személyeket in flagranti deteneálni. Tessék az úrnak a drabantok
által a platzkommendáns úr quártélyára vezettetni magát.
Andernach lovagnak még a fogai is csattogtak dühében.
– Figyelmeztetem az urat, hogy a mikor engem letartóztat, a
fejével játszik!
– Az nekem szokásom, felelt Alauda, elpusztíthatatlan humorral.
Mikor kuglizunk, le szoktam srófolni a koponyámat, egyet gurítok
vele, s mikor visszajön, megint visszasrófolom a helyére.
– Ön átkozott élczes, uram!
– Arra nekünk privilegiumunk van, lőcseieknek, Lengyel László
királytól kaptuk.
– Majd én körülmetélem a kendtek privilegiumát.
– Akkor meg épen pogányok leszünk.
– No hát ha meg kell lenni a benevolisatiónak, hát csak végezze
az úr hamarosan! mert az én időm drága.
Hamar bizony!
– Tessék addig odakünn az őrszobában pipára gyujtani, a míg a
comitivát megirom, mondá Alauda uram, s leült az iróasztalhoz és
beledugta pennáját a nagy ólomkalamárisba.
Aztán csak hamarosan!
De bizony azt tapasztalá Andernach lovag, – hogy az egész
utazásában a leghosszabb stácziót a lőcsei biró kalamárisától a
névaláirásig való távolság képezi.
Jó sötét este lett, a mire Alauda uram a rapportot elkészítette a
katonai parancsnokhoz; az pedig ilyenkor már a Heinrich-házban ült
és bankot adott.
Már aztán csak kövesse meg magát Andernach lovag, ha abban
az illusióban él, hogy egy bankadó, olyankor, mikor nagy vesztés
után a szerencse egyszerre megfordul s kezdi regressirozni magát,
akárki fia stafétájának a kedvéért ott hagyja a székét és
megretiráljon – az ütközet derekán!
Belleville lovag bizony el sem olvasta addig Alauda értesítését, a
míg a bankját szét nem robbantották.
Akkor meg aztán elképzelhető, hogy milyen mérges volt. Végig
nézte a rapportot. Gyanus embert fogtak. – Muszka kém; Rákóczy
küldötte. Kedve lett volna rögtön főbe lövetni első furiájában.
– Be kell csukni! Várjon a gézengúz!
Aztán még is azt gondolta ki boszujában, hogy azokat a tiszt
urakat, a kik legnagyobb szerencsében voltak, válogassa ki a zöld
asztal mellől, hogy megalakítsa belőlük a hadi törvényszéket, hogy
azoknak is elrontsa a mulatságát. Azok könyörögtek, hogy csak
«még egy osztást!»
Éjfél is volt már, mire fixumfertig ott ült a haditörvényszék,
melynek minden tagja nagyon áhítozott vissza ahhoz a másik zöld
asztalhoz, a honnan elzavarták.
Andernach lovag reszketett már a dühtől, mikor az élet-halál
felett biráskodó tribunál elé bevezették. Nem is tett lakatot a szájára;
hanem teljes májából lehordta az egész lőcsei hivatalos apparatust,
mely a császári stafétákat kémek helyett elfogdossa.
A mint Andernach lovag a maga igazoló «docé»-it előmutatta,
azok között a királyné által aláirt decretum öt pecsétes csomagát is,
melyre kívül ez volt keresztbe irva: «cito! cito! citissime! Ibi: ubi!»
hát akkor Belleville ezredes mindjárt átlátta, hogy Alauda uram itten
nagy subscust ejtett; Andernach lovag valóban császári stafétavivő
és nem orosz emissarius; aztán nincs is a kiejtésében semmi
lengyeles; de meg a logikával is tökéletesen ellenkezik, hogy ha
valaki kémnek jön be Lőcsére, itt körül se tekintsen, senkivel szót ne
váltson, hanem sarkon fordulva, rögtön tovább hajtasson. Hisz ezt
nem kellett volna galléron ragadni!
Ekkor aztán Alaudára lett dühös Belleville. Annak tulajdonította,
hogy a Landsknechtnél szerencsétlenségbe került: az az átkozott
rapport elfoglalta a figyelmét; szeleskedett, mikor a contenantiáját
meg kellett volna őriznie.
– Ez impertinentia. Ez hivatali visszaélés! harsogott az ezredes.
Kegyelmednek, kapitány úr, ecclatans elégtételt kell kapnia. Hol van
az a biró? Ide kell czitálni, meg kell neki ünnepélyesen követni a
lovag urat. Satisfactiót kell adni, fényeset, mikor egy czivilista egy
katonatisztet így compromittál; a portepée becsületét fenn kell
tartani a «digák» előtt.
Ezt valóban Andernach lovagnak is minden porczikája
megkivánta. Tisztelet, becsület az államügyeknek; de a
magánbecsület s különösen a katonatiszti becsület még azoktól is
megkivánja, hogy álljanak félre és várjanak sorukra, míg teljes
elégtétel fog adatni.
– Hiják ide a birót!
A biró pedig éjfél után két órakor már nincs ezen a világon,
hanem a boldog álomvilág paradicsomkertjében osztja a
parancsolatokat az instantiát hozó angyalkáknak; a kapuja is be van
zárva. A míg azt a kaput nagy dörömbözésre kinyitják; a míg a
kapussal meg a belső drabanttal megértetik, hogy nem arról van
szó, hogy tűz van a városban, vagy az ellenség betört volna a
«mészáros toronyba»; hanem hogy a colonellus úr parancsolja a biró
úrnak, hogy azonnal keljen fel és menjen fel hozzá: idő telik abba.
Ez megint egy kis jegyzékváltásra adott alkalmat. Alauda úr, mint
főbiró, és mint minden álmából felvert ember, haragos volt, s azt
izente vissza az ezredesnek, hogy az ő lakása épen annyi lépés az
ezredeséhez, mint az ezredesé ő hozzá. Hanem ezt a geometriai
axiomát megczáfolta az a hajdu, a ki kettőt lépett egy helyett, mikor
másodszor is visszaloholt a biróhoz azzal a categoricus
parancsolattal, hogy ha rögtön nem siet fel a haditörvényszék elé
biró uram, katonapikétet fognak érte küldeni s muskéták között
vitetik fel.
Ezzel mégis csak capacitálni hagyta magát Alauda, s felöltözve
teljes hivatalos parádéba, lámpásvivő drabantjai kiséretében átvonult
a főparancsnoki szállásra.
Ott aztán megkapta a mi dukált, a főparancsnok lehordta érdeme
szerint; a többi tiszt urak secundáltak neki.
Alauda úr egész prosopopœiával neki fohászkodott a maga
mentsége előadásának, s elfoglalt állását kellő világításba helyezé.
Előszedegetett tarisznyaszámra igazoló leveleket, melyekben őt a
hamu alatt lappangó tűzre, a kiűzött kuruczok titkos
összeesküvésére figyelmeztetik, s ezekkel kapcsolatban a
csalhatatlan bizonyítékait az orosz beavatkozásnak; mikor már két
óra hosszat beszélt és magyarázott, Andernach lovag az Isten
szerelmére is kérte, hogy hagyja már abba: elhiszi neki, hogy
kötelessége szerint cselekedett, nem kiván több bizonyítékot; inkább
ő kér bocsánatot Alauda uramtól; csak ereszsze már az útjára!
De biz azt Alauda uram aztán el nem hagyta vétetni magától,
hogy a hivatalos buzgalmában elkövetett sértésért megkövető
ünnepélyes bocsánatkéréssel ne szolgáltasson teljes elégtételt egy
ok nélkül megsértett lovag úrnak; s tette ezt a megkövetést az
eloquentiának oly tetézett mértékével, az ornata syntaxisnak és a
poétai hasonlatoknak, nem különben a classicusokból szedett
citatumoknak oly conglomerálásával, hogy annak épen a hajnali
harangszó vetette végét.
– Phüh! fujt nagyot Andernach lovag, a ki jobban ki volt fáradva
a hallgatásban, mint Alauda uram a beszélésben, az óráját előrántva
a zsebéből; – én ugyan teljes satisfactiót kaptam; de teljes tizenegy
órát elvesztettem az úti időmből.
 No, hogy teljes tizenkét óra legyen belőle: még arról is
gondoskodott Alauda uram.
A bocsánatkérés után ugyanis kezet szorítván egymással az
akaratán kívül sértő és a sértett fél, a barátságos hangulatnak kelle
felváltani a törvényszéki szigor tenorát.
– De már most el nem bocsátom ám kegyelmedet addig, a még a
kibékülés poharát együtt meg nem iszszuk. Úgy sem früstökölt még
a kapitány úr.
De bizony nem is vacsorált a lovag. A természet is követelte a
magáét. Belleville és tiszttársai is körülfogták, hogy de bizony, ha
már ennyit késett, még egy kis félórai ráadás nem a világ; a kocsija
úgy sincs befogva, a lovakat bekötötték az istállóba; a míg azokat
előhozzák, addig egy kvaterkára nem árt lemenni a lőcsei híres
városházpinczébe.
Ha pedig egyszer már odalenn van az ember, tiszta vétek volna,
ha sorba nem kóstolná az apostolok neveit viselő hirhedett hordókat.
Mire Andernach lovag előkerült a városház pinczéjéből, már jó
világos volt.
Alauda uramnak sikerült éppen tizenkét órai haladékot
kiszédelegni Korponayné számára a versenytársa felett.
És Andernach lovag még mindig nem tudta, hogy honnan fázik.
Pedig mindennapra volt gondoskodva a számára valami új meg új
meglepetésről.
Sirokánál a mély hegyi utat a faluvégi vendéglő előtt egészen
elzárva találta fenyőszálakat szállító pemákoktól, akik miatt nem
tudott hintajával odább hatolni. A pemákok minden áron annak az
asszonyságnak az urát akarták benne feltalálni, aki egy nappal előbb
ezeket a fenyőket megvásárolta tőlük s elrendelte, hogy a sirokai
szoros útnál várjanak az utána jövő férjére, aki azokat ki fogja
fizetni; adott rá nekik felpénzt öt aranyat; de a pemákok még tizet
követeltek s nem akarták odább ereszteni a lovagot, amíg a
fenyőiket át nem veszi. Utoljára is, hogy biró elé ne vigyék, kifizette
a fenyők árát, s csak úgy tudott megszabadulni.
Eperjesnél egész sereg mindenféle falusi ember várta egész
csődülettel, akik között valaki elterjesztette azt a hírt, hogy ő az a
császári biztos, a ki azért járja be a vidéket, hogy a hadjárat alatt
okozott pusztításokat összeirja és kifizesse; körülfogták a kocsiját,
telerakták instantiákkal s majd hogy széjjel nem szedték a keserves
rimánkodásaikkal s ez a mulatság tartott rá nézve egész Kassáig,
megujulva minden faluban, ahol csak lovat váltani megállt.
Itt már kezdett olyasmit sejteni, hogy ő előtte aligha nem fut
valaki, mint az ichneumon a krokodil előtt, a ki fellármázza a világot.
Kassa alá érve pedig az a nagy tisztesség érte, hogy az egész
katholikus népség a papsággal és a templomi zászlókkal az élén
kijött eléje és elállta az útját. Kapott egy üdvözlő szónoklatot az
egyik paptól, egy historico-theologico archæologiai értekezést a
másiktól, hosszúakat természetesen, s mikor aztán a türelméből
kihozva, rájuk rivallt, hogy mi a kék csodát akarnak tőle? akkor sült
ki, hogy a kassai székesegyházát féltik tőle, a mit csak most kaptak
vissza a protestánsoktól; az a híre, hogy a békekötéskor ezt ismét
vissza akarják adni azoknak, hát az ellen jöttek protestálni, minthogy
az ő rá van bizva. De bizonyára be sem eresztik Kassára, ha ezt a
decretumot hozza magával. Andernach lovagnak ünnepélyes esküt
kellett letenni a kapun kívül, hogy semmi ilyen decretumot nem hoz
magával. Akkor azután processióval kísérték végig a városon –
lépésben, kantárszáron vezetve a lovait kétfelől.
Most már mégis kezdett élni a gyanuperrel, hogy az ő útjában
talán nem is egészen maguktól teremnek ezek a válogatott galibák.
Annyit már kitudott, hogy Bécstől elkezdve az egész uton végig
egy skarlátszinű hintó jár előtte, a miben egy asszonyság utazik, a ki
bőséges borravalókat osztogat, s a hol megszáll, ilyen czifra híreket
terjeszt az utána jövőről.
 A mint Kassán alul Németinél a Hernádon át kanyarodik az út, ott
már kezdődik az áldott buzatermő fekete föld; nagyon jó föld az,
csak utazásra rossz – tavaszi időben; itt már kezdődik az előnye a
könnyű csézának a nehéz uti hintó felett. – Mikor Andernach lovag
Tokaj alá megérkezett, ott ismét meg kellett pihennie, mert az
innenső parton nem talált semmiféle járművet; dereglyék, csónakok,
halászladikok mind a tulsó oldalon voltak; a repülő hidnak a kompja
is ott vesztegelt a rakamazi révben. Azt mondták, hogy elszakadt a
vontató kötele. Alkalmasint újat készítenek helyette, mert napestig
sem jön vissza a hidlás; a tokaji révben már egymás hátán van a sok
szekér, a mi át szeretne menni a Tiszán.
Egy-egy súgva elejtett szóból azt veszi ki Andernach lovag, hogy
egy császári hadtest érkezését várják Tokaj alá, mely átkelendő a
Tiszán, azért van odaát minden vizi jármű. Hát ezt ugyan ki
hiresztelhette el?
Egy vigasztalása azonban volt a kényszerített pihenés alatt: az,
hogy a rakamazi révfogadó kapuja előtt ott látta vesztegelni azt a
bizonyos skarlátszinű hintót, a mely őt előtte futtában üldözi (a mi
valóságos ellenmondás az összeállításban).
«Aha! Annak bizonyosan valami porczikája eltörött; kovácsok
forgolódnak körülötte; azt tatarozzák. Most már majd csak
megtudjuk, hogy ki ül benne, s mit visz olyan nagy sietve?»
Végre hát a repülő hid kötele is elkészült, a hidlás átvádolt az
innenső partra. Andernach lovag, hivatalos tekintélyének egész
erőhatalmát felhasználva, szerencsésen kieszközölte, hogy az ő
csézáját is begurítsák a kompba; így aztán Neptun segítségével
valahogy csak átjutott a kivánt révpartra.
A mint a három lovát befogták a csézája elé, egyenesen a
révfogadóhoz hajtatott, a hol a veres hintó állt kinn a szabadban. Két
kovácslegény kalapált rajta kegyetlenül.
– Héj atyafiak! szólt Andernach lovag, elővéve a magyar
nyelvtudományát. Kinek a hintaja ez?
 A kovácslegények egymás között szarka nyelven beszéltek, azon
felelt az egyik a kérdezőnek vissza:
«Ergeb kérgédirgi kurgutyarga bárgánjarga».
A lovag nagyot bámult rá: hisz ezek tatárul beszélnek. Pedig azt
teszi az, ha a szarkacsergést kiveszszük belőle, hogy «eb kérdi,
kutya bánja!»
Bement a vendéglőbe s előzaklatta a fogadóst.
– Ki annak a hintónak a gazdája odakinn?
Az sokáig nem akarta megérteni, hogy miről van szó? Elébb
beszélt neki egy lengyel úrról, a ki borokat vásárolni megy a Nyirbe
(!), azután egy gazdag zsidó kereskedő jutott neki az eszébe, a ki
sertéseket vásárol, majd meg egy matyó fuvaros, a ki sót szállított
Pestre s most visszatéret diákokat visz Debreczenbe. Míg egyszer
aztán egyenesen azzal a kérdéssel szorítá a falhoz a lovag, hogy
«hát az az asszonyság, a ki ezen a veres hintón jött?
– Úgy? Az a veres hintó. Hát annak bizony eltörött a hátulsó
rugója, aztán meg a ferhéczének elveszett a muttedlije; a kerékagya
puskájának megtágult az egzergáziája…
– Nem bánom én, akármi történt a hintóval, de hol van az
asszonyság, a ki rajta utazott? Azt nekem látnom kell.
– Hát akkor csak vegye elő az úr a perspektiváját, ha van s úgy
nézzen utána, mert az még tegnap elutazott a frajjával együtt.
– A hintaja nélkül?
– Hát ki a bolond indulna neki hintóval a Nyirnek, földárja idején,
mikor ekhós szekéren jár minden okos ember.
Ezzel Andernach lovag is okosabb lett. Az őt megelőző rejtélyes
útitárs megrovott előéletű piros hintaját ott hagyta a parton, hogy az
utána érkezővel elhitesse ottrekedését; bízonyosan ő hiresztelte el a
császári ármádia közeledését is, s fogadni lehet rá, hogy a repülőhid
bajának is ő volt a mestere. Az alatt pedig maga felült egy könnyű,
ekhós tetejű szekérre, s jól elhajtatott előre.
Most már kétségtelen volt Andernach lovag előtt, hogy az a valaki
az ő általa vitt decretum megérkeztét akarja megelőzni. Andernach
lovag is elővette hát egész férfiui erélyét s hozzáfogott a komoly
versenyhez az asszonyi furfang ellenében.
Ő is ott hagyta a rakamazi révfogadóban a csézáját, hátas lovat
requirált, nyereg és lószerszám készen volt nála minden
eshetőségre, az okiratait a nyeregkápába tette, kulacscsal, úti
elemozsiával ellátta magát két napra, s akkor aztán neki indult
lóháton versenyt futtatni az előre kapott asszonynyal.
 XXIX. FEJEZET.

PINTYE GREGÓR KÉPMÁSA.

Az út csakugyan elképzelhetetlen rossz volt a Nyirségen
keresztül, a földárja tengerré változtatta az egész sikságot, a miből
nagy távol Tisza-Eszlár tornya meredt elő. Azután feltünedeztek a sik
láthatáron a többi tornyok (egyedüli útmutatók) Nyiregyháza, Nagy-
Kálló, Nyir-Bátor, végtére Nagy-Károly. Ha az ember néhol
szárazföldre talált, a hol nem tolta a tengely a sarat, ott az utasok
leszálltak pihenni, s gyalog jártában igyekezett kiki egymáshoz
illeszteni megint a szekér döczögéstől szétrázott porczikáit.
Még mindig nem érte utól Korponaynét a kanczellár futárja. A
patkót soha nem ismert szabolcsi lovak, meg a bőséges borravalók
csodákat míveltek. Éjjel-nappal szakadatlan tartott az utazás, még
ha szakadt is a zápor.
Nagy-Károlytól aztán határozottan keletnek fordul az út s
kezdődik egy messzeterjedő szikes avar.
Gyönyörű lefesteni való kép! A föld olyan fehér, mintha hóval
volna borítva; ujjnyi vastagon takarja a szikpor, a miben zegzugos
vonalakat rajzolnak a vízi gázlók, meg a rókák sétanyomai; egy-egy
kajla nyir ereszti búnak a virgácstermő ágait valami emeltebb buczka
tetején, hanem a messze rónaság tele van hintve apróbb nagyobb
tömpölyökkel s azoknak a partjain díszlik aztán a buzogányos nád, az
élesmosó sás, s a zsurlók és páfrányok mindenféle nemzetsége. Az
alkonyodó ég lángvörös, s annak a visszfényétől a pocséták országa
biborpiros színben ragyog vissza, melyből a vízi növények dárda
levelei feketén meredeznek elő.
Julianna is egészen szépnek találta ezt a látványt, egy tárgynak a
kivételével. A hátrahagyott kanyargó úton fel-feltünt előtte, amint
egy hepehupás halomra felkapott, egy magányos lovagnak az alakja;
nem lehetett már közöttük nagyobb a különbség egy magyar
félmértföldnél.
Kitalálta, hogy ez az ő embere!
Volt dolga a boros kulacsnak, hogy a kocsis kedve el ne aludjék
valahogy.
Az északi láthatáron látszott közeledni valami rejtélyes sötétség,
a mit még az alkony biborfénye sem volt képes megszelidíteni: az az
ecsedi láp. Kelet felől mered föl hegyesen Domahida kakasvégű
tornya.
– Csak odáig elérjünk még éjszaka előtt! Hajtson bácsi, hajtson!
biztatja a vén hajdufuvarost Korponayné, szivreható szóval.
– Odáig eljutunk, gyémántom! Hanem hogy aztán a vármegye
gátján hogy gázol kegyelmed keresztül ezzel a szekérrel? azt én meg
nem mondom.
A nap egészen lenyugodott, mérges sugárküllőket lövellve végig
a háromfelé vágott égen; már a kaszáscsillag is ragyogott, s az ég
még mindig sávokra volt osztva, az egyik kék volt, a másik
opálsárga. Egyszerre aztán rögtön beállt a sötétség, a láthatár
eltünt, csak a fekete vonal a fehér szikesföldön mutatta, hogy merre
van az út.
Julianna gyakran tekintgetett hátra a szekér bőrernyője alul. A
vén hajdu kitalálta, mit néz?
– Az «ipse» is oda igyekezik úgy-e? kérdé fogai közé szorítva a
makra pipát.
Welcome to Our Bookstore - The Ultimate Destination for Book Lovers
Are you passionate about books and eager to explore new worlds of
knowledge? At our website, we offer a vast collection of books that
cater to every interest and age group. From classic literature to
specialized publications, self-help books, and children’s stories, we
have it all! Each book is a gateway to new adventures, helping you
expand your knowledge and nourish your soul
Experience Convenient and Enjoyable Book Shopping Our website is more
than just an online bookstore—it’s a bridge connecting readers to the
timeless values of culture and wisdom. With a sleek and user-friendly
interface and a smart search system, you can find your favorite books
quickly and easily. Enjoy special promotions, fast home delivery, and
a seamless shopping experience that saves you time and enhances your
love for reading.
Let us accompany you on the journey of exploring knowledge and
personal growth!

ebookgate.com