Using ActionScript 2 0 Components with

Macromedia Flash 8 1st Edition Bob Berry pdf

download

https://ebookfinal.com/download/using-
actionscript-2-0-components-with-macromedia-flash-8-1st-edition-
bob-berry/

Explore and download more ebooks or textbooks

at ebookfinal.com
We have selected some products that you may be interested in
Click the link to download now or visit ebookfinal.com
for more options!.

Understanding Macromedia Flash 8 ActionScript 2 Basic

Techniques for Creatives 2nd Edition Andrew Rapo

https://ebookfinal.com/download/understanding-macromedia-
flash-8-actionscript-2-basic-techniques-for-creatives-2nd-edition-
andrew-rapo/

Learning ActionScript 3 0 Second Edition Rich Shupe

https://ebookfinal.com/download/learning-actionscript-3-0-second-
edition-rich-shupe/

ActionScript 3 0 bible 2nd ed Edition Roger Braunstein

https://ebookfinal.com/download/actionscript-3-0-bible-2nd-ed-edition-
roger-braunstein/

Web 2 0 Heroes Interviews with 20 Web 2 0 Influencers 1st

Edition Bradley L. Jones

https://ebookfinal.com/download/web-2-0-heroes-interviews-
with-20-web-2-0-influencers-1st-edition-bradley-l-jones/
The Flash Anthology Cool Effects and Practical
ActionScript 1st Edition Steve Grosvenor

https://ebookfinal.com/download/the-flash-anthology-cool-effects-and-
practical-actionscript-1st-edition-steve-grosvenor/

Learning ActionScript 3 0 A Beginner s Guide 1st Edition

Rich Shupe

https://ebookfinal.com/download/learning-actionscript-3-0-a-beginner-
s-guide-1st-edition-rich-shupe/

Learning ASP NET 2 0 with Ajax 1st ed Edition Jesse

Liberty

https://ebookfinal.com/download/learning-asp-net-2-0-with-ajax-1st-ed-
edition-jesse-liberty/

CVOICE 8 0 with CD Implementing Cisco Unified

Communications Voice over IP and QoS v8 0 Exam 642 437 1st
Edition Andrew Froehlich
https://ebookfinal.com/download/cvoice-8-0-with-cd-implementing-cisco-
unified-communications-voice-over-ip-and-qos-v8-0-exam-642-437-1st-
edition-andrew-froehlich/

Nonvolatile Memory Technologies with Emphasis on Flash A

Comprehensive Guide to Understanding and Using Flash
Memory Devices IEEE Press Series on Microelectronic
Systems 1st Edition Joe Brewer
https://ebookfinal.com/download/nonvolatile-memory-technologies-with-
emphasis-on-flash-a-comprehensive-guide-to-understanding-and-using-
flash-memory-devices-ieee-press-series-on-microelectronic-systems-1st-
edition-joe-brewer/
Using ActionScript 2 0 Components with Macromedia
Flash 8 1st Edition Bob Berry Digital Instant Download
Author(s): Bob Berry, Jen deHaan, Peter deHaan, David Jacowitz, Wade
Pickett
ISBN(s): 9780321395399, 0321395395
Edition: 1
File Details: PDF, 2.28 MB
Year: 2005
Language: english
Using Components
Trademarks
Add Life to the Web, Afterburner, Aftershock, Andromedia, Allaire, Animation PowerPack, Aria, Attain, Authorware,
Authorware Star, Backstage, Bright Tiger, Clustercats, ColdFusion, Contribute, Design In Motion, Director, Dream Templates,
Dreamweaver, Drumbeat 2000, EDJE, EJIPT, Extreme 3D, Fireworks, Flash, Fontographer, FreeHand, Generator, HomeSite,
JFusion, JRun, Kawa, Know Your Site, Knowledge Objects, Knowledge Stream, Knowledge Track, LikeMinds, Lingo, Live
Effects, MacRecorder Logo and Design, Macromedia, Macromedia Action!, Macromedia Flash, Macromedia M Logo and
Design, Macromedia Spectra, Macromedia xRes Logo and Design, MacroModel, Made with Macromedia, Made with
Macromedia Logo and Design, MAGIC Logo and Design, Mediamaker, Movie Critic, Open Sesame!, Roundtrip, Roundtrip
HTML, Shockwave, Sitespring, SoundEdit, Titlemaker, UltraDev, Web Design 101, what the web can be, and Xtra are either
registered trademarks or trademarks of Macromedia, Inc. and may be registered in the United States or in other jurisdictions
including internationally. Other product names, logos, designs, titles, words, or phrases mentioned within this publication may
be trademarks, service marks, or trade names of Macromedia, Inc. or other entities and may be registered in certain jurisdictions
including internationally.

Third-Party Information
This guide contains links to third-party websites that are not under the control of Macromedia, and Macromedia is not
responsible for the content on any linked site. If you access a third-party website mentioned in this guide, then you do so at your
own risk. Macromedia provides these links only as a convenience, and the inclusion of the link does not imply that Macromedia
endorses or accepts any responsibility for the content on those third-party sites.

Speech compression and decompression technology licensed from Nellymoser, Inc. (www.nellymoser.com).

Sorenson™ Spark™ video compression and decompression technology licensed from

Sorenson Media, Inc.

Opera ® browser Copyright © 1995-2002 Opera Software ASA and its suppliers. All rights reserved.

Apple Disclaimer
APPLE COMPUTER, INC. MAKES NO WARRANTIES, EITHER EXPRESS OR IMPLIED, REGARDING THE
ENCLOSED COMPUTER SOFTWARE PACKAGE, ITS MERCHANTABILITY OR ITS FITNESS FOR ANY
PARTICULAR PURPOSE. THE EXCLUSION OF IMPLIED WARRANTIES IS NOT PERMITTED BY SOME STATES.
THE ABOVE EXCLUSION MAY NOT APPLY TO YOU. THIS WARRANTY PROVIDES YOU WITH SPECIFIC
LEGAL RIGHTS. THERE MAY BE OTHER RIGHTS THAT YOU MAY HAVE WHICH VARY FROM STATE TO
STATE.

Copyright © 2003 Macromedia, Inc. All rights reserved. This manual may not be copied, photocopied, reproduced,
translated, or converted to any electronic or machine-readable form in whole or in part without prior written approval of
Macromedia, Inc.

Acknowledgments
Director: Erick Vera
Project Management: Stephanie Gowin, Barbara Nelson
Writing: Jody Bleyle, Mary Burger, Kim Diezel, Stephanie Gowin, Dan Harris, Barbara Herbert, Barbara Nelson, Shirley Ong,
Tim Statler
Managing Editor: Rosana Francescato
Editing: Mary Ferguson, Mary Kraemer, Noreen Maher, Antonio Padial, Lisa Stanziano, Anne Szabla
Production Management: Patrice O’Neill
Media Design and Production: Adam Barnett, Christopher Basmajian, Aaron Begley, John Francis, Jeff Harmon
First Edition: August 2003

Macromedia, Inc.
600 Townsend St.
San Francisco, CA 94103
 CONTENTS

INTRODUCTION: Getting Started with Components . ...................... 7

Intended audience . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7
System requirements . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8
Installing components . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8
About the documentation . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9
Typographical conventions . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9
Terms used in this manual. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10
Additional resources . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10

CHAPTER 1: About Components. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11

Benefits of v2 components . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11
Categories of components . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12
Component architecture . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12
What’s new in v2 components. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13
About compiled clips and SWC files . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14
Accessibility and components . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14

CHAPTER 2: Working with Components . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15

The Components panel . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15
Components in the Library panel . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16
Components in the Component Inspector panel and Property inspector . . . . . . . 16
Components in Live Preview. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17
Working with SWC files and compiled clips . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18
Adding components to Flash documents . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18
Setting component parameters . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21
Deleting components from Flash documents . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21
Using code hints . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21
About component events. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21
Creating custom focus navigation . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 24
Managing component depth in a document . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 25
About using a preloader with components. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 25
Upgrading v1 components to v2 architecture . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 25

3
CHAPTER 3: Customizing Components . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 27
Using styles to customize component color and text . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 28
About themes . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 35
About skinning components . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 37

CHAPTER 4: Macromedia Flash MX 2004 and Macromedia Flash MX Professional

2004 Components . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 45
User interface (UI) controls . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 46
Containers . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 47
Data . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 47
Managers . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 47
Screens . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 48
Accordion component . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 48
Alert component . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 48
Button component . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 48
CellRenderer interface . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 59
CheckBox component . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 60
ComboBox component . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 67
DataBinding package . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 95
DataGrid component . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 95
DataHolder component . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 96
DataProvider component . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 96
DataSet component . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 96
DateChooser component . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 96
DateField component . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 96
DepthManager . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 96
FocusManager . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 102
Form class . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 109
Label component. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 109
List component . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 114
Loader component . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 142
MediaController component . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 153
MediaDisplay component . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 153
MediaPlayback component . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 153
Menu component . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 153
NumericStepper component . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 153
PopUpManager . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 162
ProgressBar component . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 164
RadioButton component. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 178
RDBMSResolver component . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 188
RemoteProcedureCall interface . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 188
Screen class . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 188
ScrollBar component. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 188
ScrollPane component . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 199
StyleManager . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 214
Slide class . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 216
TextArea component . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 216
TextInput component . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 229
Tree component . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 240

4 Contents
 UIComponent . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 240
UIEventDispatcher . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 248
UIObject. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 250
WebServices package . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 267
WebServiceConnector component . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 267
Window component . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 267
XMLConnector component . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 277
XUpdateResolver component . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 277

INDEX . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 279

Contents 5
6 Contents
 INTRODUCTION
Getting Started with Components

Macromedia Flash MX 2004 and Macromedia Flash MX Professional 2004 are the professional
standard authoring tools for producing high-impact web experiences. Components are the
building blocks for the Rich Internet Applications that provide those experiences. A component is
a movie clip with parameters that are set while authoring in Macromedia Flash, and ActionScript
APIs that allow you to customize the component at runtime. Components are designed to allow
developers to reuse and share code, and to encapsulate complex functionality that designers can
use and customize without using ActionScript.
Components are built on version 2 (v2) of the Macromedia Component Architecture, which
allows you to easily and quickly build robust applications with a consistent appearance and
behavior. This book describes how to build applications with v2 components and describes each
component’s application programming interface (API). It includes usage scenarios and procedural
samples for using the Flash MX 2004 or Flash MX Professional 2004 v2 components, as well as
descriptions of the component APIs, in alphabetical order.
You can use components created by Macromedia, download components created by other
developers, or create your own components.

Intended audience
This book is for developers who are building Flash MX 2004 or Flash MX Professional 2004
applications and want to use components to speed development. You should already be
familiar with developing applications in Macromedia Flash, writing ActionScript, and
Macromedia Flash Player.
This book assumes that you already have Flash MX 2004 or Flash MX Professional 2004 installed
and know how to use it. Before using components, you should complete the lesson “Create a user
interface with components” (select Help > How Do I > Quick Tasks > Create a user interface with
components).
If you want to write as little ActionScript as possible, you can drag components into a document,
set their parameters in the Property inspector or in the Components Inspector panel, and attach
an on() handler directly to a component in the Actions panel to handle component events.
If you are a programmer who wants to create more robust applications, you can create
components dynamically, use their APIs to set properties and call methods at runtime, and use
the listener event model to handle events.
For more information, see Chapter 2, “Working with Components,” on page 15.

7
System requirements
Macromedia components do not have any system requirements in addition to Flash MX 2004 or
Flash MX Professional 2004.

Installing components
A set of Macromedia components is already installed when you launch Flash MX 2004 or Flash
MX Professional 2004 for the first time. You can view them in the Components panel.
Flash MX 2004 includes the following components:
• Button component
• CheckBox component
• ComboBox component
• Label component
• List component
• Loader component
• NumericStepper component
• PopUpManager
• ProgressBar component
• RadioButton component
• ScrollPane component
• TextArea component
• TextInput component
• Window component
Flash MX Professional 2004 includes the Flash MX 2004 components and the following
additional components and classes:
• Accordion component
• Alert component
• DataBinding package
• DateField component
• DataGrid component
• DataHolder component
• DataSet component
• DateChooser component
• Form class
• MediaController component
• MediaDisplay component
• MediaPlayback component
• Menu component
• RDBMSResolver component
• Screen class

8 Introduction: Getting Started with Components

 • Tree component
• WebServiceConnector component
• XMLConnector component
• XUpdateResolver component
To verify installation of the Flash MX 2004 or Flash MX Professional 2004 components:
1 Start Flash.
2 Select Window > Development Panels > Components to open the Components panel if it isn’t
already open.
3 Select UI Components to expand the tree and view the installed components.
You can also download components from the Macromedia Exchange. To install components
downloaded from the Exchange, download and install the Macromedia Extension Manager.
Any component, whether it’s a SWC file or a FLA file (see “About compiled clips and SWC files”
on page 14), can appear in the Components panel in Flash. Follow these steps to install
components on either a Windows or Macintosh computer.
To install components on a Windows-based or a Macintosh computer:
1 Quit Flash.
2 Place the SWC or FLA file containing the component in the following folder on your hard disk:
■HD/Applications/Macromedia Flash MX 2004/First Run/Components (Macintosh)
■\Program Files\Macromedia\Flash MX 2004\<language>\First Run\Components
(Windows)
3 Open Flash.
4 Select Window > Development Panels > Components to view the component in the
Components panel if it isn’t already open.

About the documentation

This document explains the details of using components to develop Flash applications. It assumes
the reader has general knowledge of Macromedia Flash and ActionScript. Specific documentation
is available separately about Flash and related products.
• For information about Macromedia Flash, see Using Flash, the ActionScript Reference Guide,
and ActionScript Dictionary Help.
• For information about accessing web services with Flash applications, see Using Flash Remoting.

Typographical conventions
The following typographical conventions are used in this book:
• Italic font indicates a value that should be replaced (for example, in a folder path).
• Code font indicates ActionScript code.
• Code font italic indicates an ActionScript parameter.
• Bold font indicates a verbatim entry.
Note: Bold font is not the same as the font used for run-in headings. Run-in heading font is used
as an alternative to a bullet.

Typographical conventions 9
Terms used in this manual
The following terms are used in this book:
at runtime When the code is running in the Flash Player.
while authoring While working in the Flash authoring environment.

Additional resources
For the latest information on Flash, plus advice from expert users, advanced topics, examples,
tips, and other updates, see the Macromedia DevNet website, which is updated regularly. Check
the website often for the latest news on Flash and how to get the most out of the program.
For TechNotes, documentation updates, and links to additional resources in the Flash
Community, see the Macromedia Flash Support Center at www.macromedia.com/support/flash.
For detailed information on ActionScript terms, syntax, and usage, see the ActionScript Reference
Guide and ActionScript Dictionary Help.

10 Introduction: Getting Started with Components

 CHAPTER 1
About Components

Components are movie clips with parameters that allow you to modify their appearance and
behavior. A component can provide any functionality that its creator can imagine. A component
can be a simple user interface control, such as a radio button or a check box, or it can contain
content, such as a scroll pane; a component can also be non-visual, like the FocusManager that
allows you to control which object receives focus in an application.
Components enable anyone to build complex Macromedia Flash MX 2004 and Macromedia
Flash MX Professional 2004 applications, even if they don’t have an advanced understanding of
ActionScript. Rather than creating custom buttons, combo boxes, and lists, you can drag these
components from the Components panel to add functionality to your applications. You can also
easily customize the look and feel of components to suit your design needs.
Components are built on version 2 (v2) of the Macromedia Component Architecture, which
allows you to easily and quickly build robust applications with a consistent appearance and
behavior. The v2 architecture includes classes on which all components are based, styles and skins
mechanisms that allow you to customize component appearance, a broadcaster/listener event
model, depth and focus management, accessibility implementation, and more.
Each component has predefined parameters that you can set while authoring in Flash. Each
component also has a unique set of ActionScript methods, properties, and events, also called an
API (application programming interface), that allows you to set parameters and additional
options at runtime.
Flash MX 2004 and Flash MX Professional 2004 include many new Flash components and
several new versions of components that were included in Flash MX. For a complete list of
components included with Flash MX 2004 and Flash MX Professional 2004, see “Installing
components” on page 8. You can also download components built by members of the Flash
community at the Macromedia Exchange.

Benefits of v2 components
Components enable the separation of coding and design. They also allow you to reuse code,
either in components you create, or by downloading and installing components created by
other developers.

11
 Components allow coders to create functionality that designers can use in applications.
Developers can encapsulate frequently used functionality into components and designers can
customize the look and behavior of components by changing parameters in the Property inspector
or the Component Inspector panel.
Members of the Flash community can use the Macromedia Exchange to exchange components.
By using components, you no longer need to build each element in a complex web application
from scratch. You can find the components you need and put them together in a Flash document
to create a new application.
Components that are based on the v2 component architecture share core functionality such as
styles, event handling, skinning, focus management, and depth management. When you add the
first v2 component to an application, there is approximately 25K added to the document that
provides this core functionality. When you add additional components, that same 25K is reused
for them as well, resulting in a smaller increase in size to your document than you may expect. For
information about upgrading v1 components to v2 components, see “Upgrading v1 components
to v2 architecture” on page 25.

Categories of components
Components included with Flash MX 2004 and Flash MX Professional 2004 fall into four
categories: user interface (UI) controls, containers, data, and managers. UI controls allow a user to
interact with an application; for example, the RadioButton, CheckBox, and TextInput
components are UI controls. Containers are shells for different types of content, such as loaded
SWF files and JPEG files; the ScrollPane and Window components are containers. Data
components allow you to load and manipulate information from data sources; the
WebServiceConnector and XMLConnector components are data components. Managers are
non-visual components that allow you to manage a feature, such as focus or depth, in an
application; the FocusManager, DepthManager, PopUpManager, and StyleManager are the
manager components included with Flash MX 2004 and Flash MX Professional 2004. For a
complete list of each category, see Chapter 4, “Macromedia Flash MX 2004 and Macromedia
Flash MX Professional 2004 Components,” on page 45.

Component architecture
You can use the Property inspector or the Component Inspector panel to change component
parameters to make use of the basic functionality of components. However, if you want greater
control over components, you need to use their APIs and understand a little bit about the way
they were built.
Flash MX 2004 and Flash MX Professional 2004 components are built using version 2 (v2) of the
Macromedia Component Architecture. Version 2 components are supported by Flash Player 6
and Flash Player 7. These components are not always compatible with components built using
version 1 (v1) architecture (all components released before Flash MX 2004). Also, v1 components
are not supported by Flash Player 7. For more information, see “Upgrading v1 components to v2
architecture” on page 25.
V2 components are included in the Components panel as compiled clip (SWC) symbols. A
compiled clip is a component movie clip whose code has been compiled. Compiled clips have
built-in live previews and cannot be edited, but you can change their parameters in the Property
inspector and Component Inspector panel, just as you would with any component. For more
information, see “About compiled clips and SWC files” on page 14.

12 Chapter 1: About Components

 V2 components are written in ActionScript 2. Each component is a class and each class is in an
ActionScript package. For example, a radio button component is an instance of the RadioButton
class whose package name is mx.controls. For more information about packages, see “Using
packages” in ActionScript Reference Guide Help.
All components built with version 2 of the Macromedia Component Architecture are
subclasses of the UIObject and UIComponent classes and inherit all properties, methods,
and events from those classes. Many components are also subclasses of other components.
The inheritance path of each component is indicated in its entry in Chapter 4, “Macromedia
Flash MX 2004 and Macromedia Flash MX Professional 2004 Components,” on page 45.

All components also use the same event model, CSS-based styles, and built-in skinning
mechanism. For more information on styles and skinning, see Chapter 3, “Customizing
Components,” on page 27. For more information on event handling, see Chapter 2, “Working
with Components,” on page 15.

What’s new in v2 components

Component Inspector panel allows you to change component parameters while authoring in
both Macromedia Flash and Macromedia Dreamweaver. (See “Components in the Component
Inspector panel and Property inspector” on page 16.)
Listener event model allows listener objects of functions to handle events. (See “About
component events” on page 21.)
Skin properties allow you to load states only when needed. (See “About skinning components”
on page 37.)
CSS-based styles allow you to create a consistent look and feel across applications. (See “Using
styles to customize component color and text” on page 28.)
Themes allow you to drag a new look onto a set of components. (See “About themes”
on page 35.)
Halo theme provides a ready-made, responsive, and flexible user interface for applications.
Manager classes provide an easy way to handle focus and depth in a application. (See “Creating
custom focus navigation” on page 24 and “Managing component depth in a document”
on page 25.)
Base classes UIObject and UIComponent provide core functionality to all components.
(See “UIComponent” on page 240 and “UIObject” on page 250.)
Packaging as a SWC fileallows easy distribution and concealable code. See “Creating
Components”. You may need to download the latest PDF from the Flash Support Center to see
this information.
Built-in data binding is available through the Component Inspector panel. For more information
about this feature, press the Help Update button.
Easily extendable class hierarchy using ActionScript 2 allows you to create unique namespaces,
import classes as needed, and subclass easily to extend components. See “Creating Components”
and the ActionScript Reference Guide. You may need to download the latest PDF from the Flash
Support Center to see this information.

What’s new in v2 components 13

About compiled clips and SWC files
A compiled clip is used to pre-compile complex symbols in a Flash document. For example, a
movie clip with a lot of ActionScript code that doesn't change often could be turned into a
compiled clip. As a result, both Test Movie and Publish would require less time to execute.
A SWC file is the file type for saving and distributing components. When you place a SWC file in
the First Run\Components folder, the component appears in the Components panel. When
you add a component to the Stage from the Components panel, a compiled clip symbol is added
to the library.
For more information about SWC files, see “Creating Components”. You may need to download
the latest PDF from the Flash Support Center to see this information.

Accessibility and components

A growing requirement for web content is that it should be accessible; that is, usable for people
with a variety of disabilities. Visual content in Flash applications can be made accessible to the
visually impaired with the use of screen reader software, which provides a spoken audio
description of the contents of the screen.
When a component is created, the author can write ActionScript that enables communication
between the component and a screen reader. Then, when a developer uses components to
build an application in Flash, the developer uses the Accessibility panel to configure each
component instance.
Most components built by Macromedia are designed for accessibility. To find out whether a
component is accessible, check its entry in Chapter 4, “Macromedia Flash MX 2004 and
Macromedia Flash MX Professional 2004 Components,” on page 45. When you’re building an
application in Flash, you’ll need to add one line of code for each component
(mx.accessibility.ComponentNameAccImpl.enableAccessibility();), and set the
accessibility parameters in the Accessibility panel. Accessibility for components works the same
way as it works for all Flash movie clips. For more information, see “Creating Accessible Content”
in Using Flash Help. You may need to update your Help system to see this information.
Most components built by Macromedia are also navigable by the keyboard. Each component’s
entry in Chapter 4, “Macromedia Flash MX 2004 and Macromedia Flash MX Professional 2004
Components,” on page 45 indicates whether or not you can control the component with
the keyboard.

14 Chapter 1: About Components

 CHAPTER 2
Working with Components

There are various ways to work with components in Macromedia Flash MX 2004 and
Macromedia Flash MX Professional 2004. You use the Components panel to view components
and add them to a document during authoring. Once a component has been added to a
document, you can view its properties in the Property inspector or in the Component Inspector
panel. Components can communicate with other components by listening to their events and
handling them with ActionScript. You can also manage the component depth in a document and
control when a component receives focus.

The Components panel

All components are stored in the Components panel. When you install Flash MX 2004 or Flash
MX Professional 2004 and launch it for the first time, the components in the Macromedia Flash
2004/First Run/Components (Macintosh) or Macromedia\Flash 2004\<language>\First
Run\Components (Windows) folder are displayed in the Components panel.
To display the Components panel:
• Select Window > Development Panels > Components.

15
Components in the Library panel
When you add a component to a document, it is displayed as a compiled clip symbol (SWC) in
the Library panel.

A ComboBox component in the Library panel.

You can add more instances of a component by dragging the component icon from the library
to the Stage.
For more information about compiled clips, see “Working with SWC files and compiled clips”
on page 18.

Components in the Component Inspector panel and

Property inspector
After you add an instance of a component to a Flash document, you use the Property inspector to
set and view information for the instance. You create an instance of a component by dragging it
from the Components panel onto the Stage; then you name the instance in the Property inspector
and specify the parameters for the instance using the fields on the Parameters tab. You can also set
parameters for a component instance using the Component Inspector panel. It doesn’t matter
which panel you use to set parameters; it’s simply a matter of personal preference. For more
information about setting parameters, see “Setting component parameters” on page 21.
To view information for a component instance in the Property inspector:
1 Select Window > Properties.
2 Select an instance of a component on the Stage.
3 To view parameters, click the Parameters tab.

16 Chapter 2: Working with Components

 To view parameters for a component instance in the Component Inspector panel:
1 Select Window > Component Inspector.
2 Select an instance of a component on the Stage.
3 To view parameters, click the Parameters tab.

Components in Live Preview

The Live Preview feature, enabled by default, lets you view components on the Stage as they will
appear in the published Flash content, including their approximate size. The live preview reflects
different parameters for different components. For information about which component
parameters are reflected in the Live Preview, see each component entry in Chapter 4,
“Macromedia Flash MX 2004 and Macromedia Flash MX Professional 2004 Components,”
on page 45. Components in Live Preview are not functional. To test component functionality,
you can use the Control > Test Movie command.

A Button component with Live Preview enabled.

A Button component with Live Preview disabled.

To turn Live Preview on or off:
• Select Control > Enable Live Preview. A check mark next to the option indicates that it
is enabled.
For more information, see “Creating Components”. You may need to download the latest PDF
from the Flash Support Center to see this information.

Components in Live Preview 17

Working with SWC files and compiled clips
Components included with Flash MX 2004 or Flash MX Professional 2004 are not FLA files—
they are SWC files. SWC is the Macromedia file format for components. When you add a
component to the Stage from the Components panel, a compiled clip symbol is added to the
library. A SWC is a compiled clip that has been exported for distribution.
A movie clip can also be “compiled” in Flash and converted into a compiled clip symbol. The
compiled clip symbol behaves just like the movie clip symbol from which it was compiled, but
compiled clips display and publish much faster than regular movie clip symbols. Compiled clips
can’t be edited, but they do have properties that appear in the Property inspector and in the
Component Inspector panel and they include a live preview.
The components included with Flash MX 2004 or Flash MX Professional 2004 have already been
turned into compiled clips. If you create a component, you may choose to export it as a SWC for
distribution. For more information, see “Creating Components”. You may need to download the
latest PDF from the Flash Support Center to see this information.
To compile a movie clip symbol:
• Select the movie clip in the library and right-click (Windows) or Control-click (Macintosh),
and then select Convert to Compiled Clip.
To export a SWC:
• Select the movie clip in the library and right-click (Windows) or control-click (Macintosh),
and then select Export SWC File.
Note: Flash MX 2004 and Flash MX Professional 2004 continue to support FLA components.

Adding components to Flash documents

When you drag a component from the Components panel to the Stage, a compiled clip symbol is
added to the Library panel. Once a compiled clip symbol is in the library, you can also add that
component to a document/ at runtime by using the UIObject.createClassObject()
ActionScript method.
• Beginning Flash users can use the Components panel to add components to Flash documents,
specify basic parameters using the Property inspector or the Component Parameters panel, and
use the on() event handler to control components.
• Intermediate Flash users can use the Components panel to add components to Flash
documents and then use the Property inspector, ActionScript methods, or a combination of
the two to specify parameters. They can use the on() event handler, or event listeners to handle
component events.
• Advanced Flash programmers can use a combination of the Components panel and
ActionScript to add components and specify properties, or choose to implement component
instances at runtime using only ActionScript. They can use event listeners to control
components.
If you edit the skins of a component and then add another version of the component, or a
component that shares the same skins, you can choose to use the edited skins or replace the edited
skins with a new set of default skins. If you replace the edited skins, all components using those
skins are updated with default versions of the skins. For more information on how to edit skins,
see Chapter 3, “Customizing Components,” on page 27.

18 Chapter 2: Working with Components

Adding components using the Components panel
After you add a component to a document using the Components panel, you can add additional
instances of the component to the document by dragging the component from the Library panel
to the Stage. You can set properties for additional instances in the Parameters tab of the Property
inspector or in the Component Parameters panel.
To add a component to a Flash document using the Components panel:
1 Select Window > Components.
2 Do one of the following:
■ Drag a component from the Components panel to the Stage.
■ Double-click a component in the Components panel.
3 If the component is a FLA (all installed v2 components are SWCs) and if you have edited skins
for another instance of the same component, or for a component that shares skins with the
component you are adding, do one of the following:
■ Select Don't Replace Existing Items to preserve the edited skins and apply the edited skins

to the new component.

■ Select Replace Existing Items to replace all the skins with default skins. The new component

and all previous versions of the component, or of components that share its skins, will use
the default skins.
4 Select the component on the Stage.
5 Select Window > Properties.
6 In the Property inspector, enter an instance name for the component instance.
7 Click the Parameters tab and specify parameters for the instance.
For more information, see “Setting component parameters” on page 21.
8 Change the size of the component as desired.
For more information on sizing specific component types, see the individual component
entries in Chapter 4, “Macromedia Flash MX 2004 and Macromedia Flash MX Professional
2004 Components,” on page 45.
9 Change the color and text formatting of a component as desired, by doing one or more of
the following:
■ Set or change a specific style property value for a component instance using the

setStyle() method available to all components. For more information, see

UIObject.setStyle().
■ Edit multiple properties in the _global style declaration assigned to all v2 components.

■ If desired, create a custom style declaration for specific component instances.

For more information, see “Using styles to customize component color and text”
on page 28.
10 Customize the appearance of the component if desired, by doing one of the following:
■ Apply a theme (see “About themes” on page 35).

■ Edit a component’s skins (see “About skinning components” on page 37).

Adding components to Flash documents 19

Adding components using ActionScript
To add a component to a document using ActionScript, you must first add it to the library.
You can use ActionScript methods to set additional parameters for dynamically added
components. For more information, see Chapter 4, “Macromedia Flash MX 2004 and
Macromedia Flash MX Professional 2004 Components,” on page 45.
Note: The instructions in this section assume an intermediate or advanced knowledge of
ActionScript.

To add a component to your Flash document using ActionScript:

1 Drag a component from the Components panel to the Stage and delete it.
This adds the component to the library.
2 Select the frame in the Timeline where you want to place the component.
3 Open the Actions panel if it isn’t already open.
4 Call the createClassObject() method to create the component instance at runtime.
This method can be called on its own, or from any component instance. It takes a component
class name, an instance name for the new instance, a depth, and an optional initialization
object as its parameters. You can specify the class package in the className parameter, as in
the following:
createClassObject(mx.controls.CheckBox, "cb", 5, {label:"Check Me"});
Or you can import the class package, as in the following:
import mx.controls.CheckBox;
createClassObject(CheckBox, "cb", 5, {label:"Check Me"});
For more information, see UIObject.createClassObject().
5 Use the ActionScript methods and properties of the component to specify additional options or
override parameters set during authoring.
For detailed information on the ActionScript methods and properties available to each
component, see their entries in Chapter 4, “Macromedia Flash MX 2004 and Macromedia
Flash MX Professional 2004 Components,” on page 45.

About component label size and component width and height

If a component instance that has been added to a document is not large enough to display its
label, the label text is clipped. If a component instance is larger than the text, the hit area extends
beyond the label.
Use the Free Transform tool or the setSize() method to resize component instances. You can
call the setSize() method from any component instance (see UIObject.setSize()). If you use
the ActionScript _width and _height properties to adjust the width and height of a component,
the component is resized but the layout of the content remains the same. This may cause the
component to be distorted in movie playback. For more information about sizing components,
see their individual entries in Chapter 4, “Macromedia Flash MX 2004 and Macromedia Flash
MX Professional 2004 Components,” on page 45.

20 Chapter 2: Working with Components

Discovering Diverse Content Through
Random Scribd Documents
 Nyár volt, csak a délczeg dolmány volt rajta, s annak a baloldalán
ott pompázott a koronás ezüst érdemkereszt. – Csak azt jött
bemutatni.
Végre tehát még is megkapta.
Ezerszer engedelmet kért, hogy a kisasszonyt háborgatni
bátorkodik elegáns szállásán.
– Én itt is csak olyan szegény leány vagyok, a milyen ott voltam,
s örülök, ha a hajdani jó barátok közül valakit láthatok.
– Tudom, hogy a kisasszony jó szíve érdeklődik a szegények
iránt, a kik olyan nagyon szerették.
Aztán formális rapportot tartott sorba valamennyiről, kinek
mennyire vitte fel Isten a dolgát. A Kaporék jól vannak az
asylumban. A Szüköl Makár is megérte, hogy fizetéses
segédfogalmazóvá lett kinevezve. A Kranyecz Frányó hazament a
feleségét birtokba venni. – És a Przepiorkának Stradiváriusa is
megkerült. – Magáról nem szólt a János.
Erre hát nagyon kiváncsi lett Lidi kisasszony, hogyan került meg
az a boszorkányos hegedű? vagy annak az ára.
– A mikor leutoljára szerencsém volt találkozni a kisasszonynyal,
méltóztatik rá emlékezni, hogy említést tettem arról, hogy a tolvajt
kézre fogom keríteni. Meg is tettem.
– No azt igazán szeretném megtudni, hogyan lehetett?
– Ha nem untatnám vele. Eddig úgy is csak a balfogásaimról
tetszett értesülve lenni. – Hát az így ment végbe. Én szoktam a
hirlapoknak a rendes értesítéseket adni a rendőrség körében
történtekről, a miknek nyilvánosságra hozatala kivánatosnak látszik.
A Przepiorka ügyet is én irtam meg, úgy a hogy megtörtént, hanem
aztán azt a következő mesét toldtam hozzá:
 «A szegény hentes látva rászedetését, kétségbeesetten futott egy
itteni (általam megnevezett) hegedűgyároshoz, megmutatni neki a
nyakán veszett hegedűt, a mit kész volt eladni minden árért. A
mester azt mondta neki, hogy ne hamarkodja el a dolgot, az
csakugyan valami ritka régi hegedű, a mi sokat érhet. Azonban,
nagyobb biztosság kedvéért, menjen fel vele Bécsbe, ott van a
karintiai utczában egy nagy hegedű-kereskedő czég, mutassa meg
annak a jószágát. A hentes nem sajnálta a kisérletet, felsietett
Bécsbe. A kereskedő megnézi a hegedűt, s azt kérdi a hentestől:
«Tudja ön, hogy miféle hegedű ez?» – «Nekem azt mondják, hogy
valami Straduarius». – «Még annál is nevezetesebb, az egy
«Dnifloplugár» olasz tyroli készítmény. El akarja ön adni?» – «El biz
én. Mit ád az úr érte?» – «Kétezer ötszáz forintot». – A hentes egy
szót sem szólt többet, ott hagyta a hegedűt, s szaladt haza a
pénzével, nehogy még visszakérjék. – És most ez a tévedésből
hozzánk került hegedű ott pompázik a karinti utczai czég
kirakatában, alája irva: «ára tizenhatezer forint».
Ez a «hiteles» tudosítás megtette körútját valamennyi bel- és
külföldi hirlapban. Elhitte mindenki. A hentes annyi kolduló levelet
kapott, mintha ő nyerte volna meg a nagy ternót. Nehány nap mulva
a budapesti hegedűgyárosnál tudakozódott egy idegen úr a hegedű
történetéről. Mind a budapesti, mind a bécsi kereskedők értesítve
voltak a rendőrség által. Az bizonyította, hogy a hirlapi tudósítás
való. – A következő napon a bécsi kereskedőhöz állít be egy elegans
orosz prémes bundába öltözött finom uraság. Átutazó
hegedűművész s azt mondja, hogy ő szeretné megvenni azt a
kiállított Stradiváriót.
– Az nem Stradivário, mert az Dnifloplugár, még becsesebb
műemlék…
Az idegen igért érte nyolczezer rubelt. A kereskedő kineveté vele.
– «Uram, ez egyike annak a nyolcz hegedűnek, a mit Paganini
maga után hagyott. Ez az egy Lipinszky kezén keresztűl jutott
Magyarországba, Lavottához, annak a halála után eltünt, hasztalan
keresték, míg most egy tolvaj tudtán kívül jó üzletet csinált vele –
magának is, de nekem is. Ez az a hirhedett hegedű, a melynek a
«G» húrján Paganini azt a csodálatos «Les clochettes» variatióit
játszotta. Egy garassal nem alább a kiirt árnál.
Az utazó virtuóz és a hegedűgyáros nem tudtak megegyezni, s
szét váltak. Mi erről is tudósítva lettünk a rendőrségnél.
Ettől fogva én mindennap ott voltam kora reggeltől késő estig a
Przepiorka házánál a boltra nyiló szobában.
A harmadik napon jön a hentesboltba egy félmankón tipegő
köhögős, kopott ember s azt mondja, hogy a gazdával akar beszélni.
– Mit adjak? kérdi a hentes.
A lázár azon kezdi, hogy ő az a szerencsétlen beteg muzsikus, a
kinek a fia az országos zeneiskolában tanult. Ő arra egy apjáról
ereklyében maradt hegedűt bízott. Most olvassa a hirlapokban, hogy
az elvetemedett rossz gyerek azt a drága hegedűt eladta a
hentesnek, ez meg tovább adta egy bécsi kereskedőnek. Ez tisztán
orgazdaság! Ő nem akar biróhoz menni, hercze-hurczát csinálni
(közbe nagyokat köhögött). Hanem azt követeli, hogy a
hentesmester, legalább azt az összeget, a mit a bécsi kereskedőtől
kapott, az ő drága hegedűjeért, a vételáron fölül vele megoszsza.
Ellenkező esetben pert indít s visszaköveteli a beleegyezése nélkül
eladott hegedűt.
Ez volt az én emberem!
A Przepiorka jeladására én rögtön kiléptem a mellékszobából, s a
mankós embert felszólítottam a törvény nevében, hogy kövessen a
kapitányi hivatalhoz.
Erre az egyszerre eldobta a mankóját, s kisült, hogy nemcsak
nem nyomorék, köhögős beteg, hanem egy valóságos akrobata.
No de hát, ha ő akrobata, én meg bucanier voltam. Utoljára a
nagy tusakodásban mégis csak én gyűrtem le őt a földre, s a hentes
segélyével megkötöztem.
Ekkor derült aztán ki, hogy a kelepczébe ejtett csaló egyike a
legveszedelmesebb internationalista félkézkalmároknak, a ki
számtalan furfangos csalást követett el Európa minden fővárosában.
– Ennek kézrekerítéséért nyertem ezt az érdemkeresztet.
– Ez igazán nagyon eszes furfang volt, mondá Lidi kisasszony. S
remélem, hogy ez önnek megérdemlett előléptetésére fog szolgálni.
– Én azonban ezt nem veszem igénybe, mondá János.
Szándékom a hivatásomat elhagyni s a polgári életpályára térni. Az
elevátornál ajánlanak egy felügyelői állást a számomra, a mi
hajlamaimnak sokkal inkább megfelel.
– Szerencsét fogok önnek hozzá kivánni.
– Bocsánatot kérek, hogy alkalmatlankodtam a kisasszonynak.
– Nagyon örültem rajta. És igen csodálkozom, hogy miután ez a
nevezetes eset olyan régen történt, hamarább nem közölte azt
velem.
– Nem tehettem, mert a legutóbbi napokig a «Veres kereszt»-ben
voltam.
– Mit csinált ön ott?
– A kórházban feküdtem. Azzal a gonosztevővel való tusakodás
közben kilencz késdöfést kaptam, a mik közül nehány életveszélyes
lehetett. Csak a napokban épültem fel egészen.
Lidi kisasszony e szavaknál egészen elfeledkezett magáról, s
megragadva a rendőr kezét mind a két kezével, érzéstől áthatott
hangon rebegé:
– Az Istenért! Vigyázzon ön magára.
A mire a konstábler János, magát mélyen meghajtva azt mondá:
 – Lidi kisasszony! Erre a kézszorításra sokkal büszkébb vagyok,
mint a mellemen függő érdemkeresztre.
Azzal magát ajánlotta és elment.
 XXIX. FEJEZET.

AZ, A KIT A NŐK BÁLVÁNYOZNAK.

A háta mögött «Szép Diegó»-nak hivták; de ha meghallotta, sem
haragudott meg érte.
Ős eredeti magyar typus volt. Mikor a huszáregyenruháját
felvette, (tartalékos főhadnagy volt) akkor mintaképe volt egy
daliának, ha pedig darutollas kalappal a fején, lobogós ingujjban,
félvállára vetett dolmánynyal vágtatott végig a gyepen, a
legderekabb csikós vált volna belőle. Frakkban meg épen
ellenállhatatlan jelenség volt: senki sem mondta volna, hogy nem
franczia.
Arról az Y. Y. grófról beszélünk, a ki X. X. grófnőt elvette.
És ezt is teljes joggal számíthatjuk a gazdag szegények közé.
Hogy szegény volt, az köztudomású adat. Öröklött birtokát már
húsz éves korára az utolsó kapukulcsig mind elverte. Költséges
utazásokat tett a világ minden részében, s úgy költött, mint egy
herczeg. Mikor az utolsó ezrest is felváltotta, akkor hazajött.
És itthon lett belőle csillaga a magas régióknak.
A kinek semmije sincs, az «szegény», a ki sokat tud költeni, az
«gazdag». A kettő együtt «contradictio in adjecto». És ő tudta ezt a
paradoxont személyesíteni.
Senkinek olyan elegáns garçon lakása nem volt a fővárosban,
mint neki: hangulathiven díszítve külföldről elhozott
iparremekművekkel s a legritkább vadász troféumokkal. Egy
nevezetesebb lóversenyről sem maradt el s saját paripái több ízben
fényes versenydijakat nyertek. A turfon «Capitain Green» volt a
felvett neve.
Azt mondták, hogy igen nagy összegeket nyert a versenyeken
fogadásokban, a miknek merészsége gyakran meglepő volt.
Sohasem a favoritokra fogadott, hanem olyan paripákra, mikből
senki sem nézte ki a leendő nyertest. És legtöbbször sikerült neki.
Aztán kártyán is mesés szerencséje volt.
Hiresek voltak a párbajai, a melyekben megsebesítette ellenfelét;
kitünő pisztolyozó volt, míg ő maga sohasem kapott sebet.
Hát még a nőknél? Ő rajta ugyan nem teljesült a példabeszéd,
hogy «szerencsés a játékban, szerencsétlen a szerelemben». A kit
csak ostromolt, azt meg is hódította. Otthon volt minden kastélyában
és palotájában az országnak és a fővárosnak. Ezzel ne legyen az
mondva, mintha a kunyhókat és lebujokat kikerülte volna. Azokkal is
elismerteté ellenállhatlanságát. Vándor chansonette énekesnő nem
utazott át bűntetlenül a magyarok metropolisán.
Végre őt is utolérte a nemesis. Beleakadt a szerelem hálójába.
A Felvidék egyik legszebb leányába lett szerelmes, a kinek a
kedvéért el tudta hagyni a kártyaklubbot, sőt még a lóversenyeket
is: egy egész nyarat ott töltött a Kárpátok között, a hol az X. X. grófi
család őskastélya állt, s mindennap lehetett őt látni, a midőn a két
grófnő: anya és leánya, kikocsiztak, paripáján a hintó mellett ügetni.
Őszre bekövetkezett a komoly nyilatkozás pillanatja.
Egy holdvilágos estén, a hattyús tó partján sétálva, ezt mondá
szép Diegó a grófkisasszonynak:
– Milyen kár, hogy nincs itt ezen a tóparton két pálmafa.
 Erre a szóra a nyomukban járó társalkodónő jónak látta
hátramaradni, olyan ürügy alatt, mintha fénybogarakat szedne a
fűből.
Ez nyilatkozat volt.
A mai búcsú-ebéden ugyanis utazási élményeiből a következő
adomát mesélte el Y. Y. gróf az asztaltársaságnak.
«Tananarivában abból áll a házassági szertartás, hogy a
házasulandó ifju és leány felmászik két egymás közelében álló
pálmafára. Akkor aztán mind a kettőnek rokonai pálmaháncsból
sodrott köteleket hurkolnak a két sudárfa derekára, s elkezdik azokat
egymáshoz közel húzni. Ha annyira tudják húzni, hogy a két pálmafa
koronája egymáshoz ér, akkor kész a szent házasság, ha elszakad a
kötél, akkor nem lesz belőle semmi.»
Ennek a megtudása után kétségtelen a jelentése az ifju hős által
tett nyilatkozatnak.
– A két pálmafa itt van, mondá a grófleány, de elég erős-e a
pálmaháncs-kötél?
– Olyan nehéz az egyik pálmát meghajtani?
– Talán nehéz, talán könnyű. Minden a másik pálmán áll. Én
három igéretet kérek öntől, hogy nem fog szerencsejátékot játszani;
hogy nem vív párbajt és hogy nem csal meg.
Az ifju hős térdre bocsátkozék s a csillagokra esküdött, hogy meg
fogja tartani mind a három kivánatot.
És aztán, hogy bekövetkezett az ősz, akkor is gyakran felrándult
az ifju hős a Kárpátok közé, elmulasztotta az őszi lóversenyek
napjait, az erdélyi medvevadászatokat, a versenyparipáiért
bánatpénzt fizetett. Nem beszélt többet a kalandjairól, hanem a
magas politikával foglalkozott. Határozott pártállást foglalt el, s
megigérte, hogy a párt jelöltjének érdekében mind szóbeli, mind
pénzbeli áldozatokra kész leend. Egyszóval egész komoly férfiuvá
lett. A gazdálkodás iránt is fölöttébb érdeklődött. A komlótermelést
kivánta a Felvidéken meghonosítani, s nagy tanulmányokat tett a
gazdasági szeszfőzés terén, melytől e vidék felvirágoztatását reméli.
Arra pedig nem volt rávehető, hogy kártyát vegyen a kezébe.
Egy téli reggelen aztán, mikor ismét egy hosszabb tartamú
látogatás után búcsút vett a fiatal gróf, a kit mindenki a
grófkisasszony jegyesének tartott: a Miskolcznál keresztező vonat a
következő tartalmú levelet hozta a grófkisasszony számára:
«Mélyen tisztelt grófnő!»
«Én nem vagyok a kegyed fennkölt hajlamaira érdemes. Kegyed
egy szent, én pedig egy elkárhozott. Én a kegyed anyját veszem
nőül. Vesse ki a semmibe az emlékezetemet.»
Az is oda volt még írva «Az ég önnel.» Hanem ezt keresztül
húzta. Eszébe jutott, hogy ott az ő váltóit nem honorálják.
Ez a levél tette a szép grófkisasszonyt földönfutóvá.
 XXX. FEJEZET.

AZ ANYA ÉS VETÉLYTÁRSNŐ.
A milyen szép volt az álom, olyan rettenetes volt a fölébredés.
A grófleány egy mérhetlen örvényt látott maga előtt megnyilni,
tele alakváltoztató szörnyképekkel.
Minő társadalom ez? A hol még a szerelméért, még az
üdvösségéért sem lehet egy férfinak megtenni azt, hogy az
elhatározásának helyt álljon. Itt csak az önzés az istenség, s a
szenvedély a teremtő erő.
A ki egyszer «úr»-nak született, annak a szivéből ki van véve az
az erő, hogy saját magának «ura» lehessen. Az rabja a hajlamainak,
az játéka a pillanatnak.
Elhagyja őt, a kit imádott, és az anyját veszi nőül.
Talán nem is azért, mert azáltal egyszerre dúsgazdaggá lesz,
hanem inkább, mert az nem követel tőle lemondást.
A leány elhatározta, hogy kitépi magát ebből a társadalomból.
Kitépi úgy, hogy még csak egy visszaemlékező vágyat sem visz
magával belőle; nem egy elszakadt ideget, mely mint az amputált
kéznek az idege, még azután is érzi a fájást, a mikor már az
elveszett tag hiányzik.
Nem szólt senkinek, nem mutatott az arczán semmi változást.
 Titokban, azon ürügy alatt, hogy pártfogolt szegények számára
vásárol, szedte össze a házalóktól a kopottas öltönyöket s azokat el
tudta rejteni jól.
Tél volt; a tó befagyva, a hattyúkat bevitték az ólba; a tóparton
levő hattyúsház üres volt, oda rejtett el mindent.
Egy szeles, havas napon azután leosont a kastélyból a tóhoz,
magával vitte a korcsolyáit. Talán látta is valami cseléd, mikor
kiment.
A tóhoz érve, besurrant a hattyuházba, ott öltözött át a kopottas
ruhákba, s aztán átkorcsolyázott a tónak a tulsó partjára, a hol
széles nádas volt. Ezen keresztül eljutott az országútig, s az a vasúti
állomásnál végződött. Lábnyomait befútta hóval a szél.
A grófnő az utóbbi napokban kerülte a találkozást a leányával.
Elég nagy oka lehetett rá. Csak este felé, mikor a cselédek
észrevették, hogy a grófkisasszony nincs a kastélyban, kezdték
keresni, hogy hova lehetett.
A kik látták őt korcsolyáival a tó felé menni, ott kutatták, de nem
találták semmi nyomát. Csak a midőn fáklyafénynél kerestek össze
minden zeget-zugot, jöttek arra a gondolatra, hogy a hattyúházba is
betekintsenek. Ott azután megtalálták a levetett öltönyeit. A ruhája
zsebébe volt egy levél az anyjához czimezve.
A levél tartalma ez volt.
«Grófnő!»
«Ön tudja jól, hogy én miért hagyom el e házat. Ne
kerestessen. Nem fogok visszajönni. Öngyilkos nem leszek.
Annál rosszabbat is tehetek. Beledobom magamat a
társadalom iszapjába. Olyan fertőben fogom magamat
megkeverni, hogy senkinek ne legyen kedve rám ismerni
valaha. Nem fognak rám találni másutt, mint a bűnök
kloakáiban. Irtózni fognak tőlem. Isten bocsásson meg önnek,
a hogy én megbocsátok s legyen boldog.»
 «No name.»
A grófnő képesnek hitte a leányát arra, hogy fenyegetését
beváltsa. Ő maga is csupa szenvedély volt. Hátha a leány is örökölte
a vér hajlamait?
Sietett azonnal a vasuti állomáshoz. Ott semmi grófkisasszonyt
nem láttak. Didergő, hótól belepett alakok jöttek a pénztárhoz, a kik
a harmadik osztályú kocsikra váltottak jegyet.
A grófnő táviratoztatott a budapesti rendőrségnek, a közbeeső
városok rendőrközegeit már késő volt értesíteni, a vonat már azóta
messze járt. A végállomáson is csak úgy előzte meg a távirat, hogy a
hózivatar megnehezítette a közlekedést.
Azt a választ kapta vissza, hogy a leírt alak sem az éjjeli, sem a
nappali vonattal nem érkezett meg.
Kapor Ádám váltóőrnek a közbejövetele, meg a konstábler téves
félreismerése utat nyitott a grófleánynak a főváros néptengerében
való eltünésre.
Azontúl pedig hamis nyomra vezette a fürkészőket a grófnőhöz
irott levele.
Arra képesnek hittek egy grófleányt, hogy az a külvárosi
sörházakba álljon be pinczérnőnek, vagy a bűzös dalkávéházak
barlangjaiban mulattassa csúfdalaival a mámoros népet, hanem arra
a szörnygondolatra senki sem tudott vetemedni, hogy hátha ez az
égből lehullott csillaga az előkelő mennyországnak nem esett az
iszapba, hanem fennmaradt egy fonálszálon, azon a czérnaszálon, a
mi a szegény munkásnőket tartja felemelve! hogy a grófleány
napszámba dolgozik!
Nem! Ilyen bolondot nem hitt el senki!
Ez a «mal-entendu» nem zavarta meg a folyamatban levő
ügyeket. A grófnőnek gondja volt rá, hogy leányának eltünéséből ne
legyen nyilvános botrány. Az ismerős világban az a hir lett
elterjesztve, hogy a grófleány zárdába vonult, s ennek az okát
mindenki kitalálta.
A grófnő pedig a kapott fájdalomra talált ellenmérget a leánya
levelében. Most már neki volt oka azt elitélni, s ebben az itéletben
megtalálni a saját felmentését.
Az már az emberi természetben fekszik, hogy ha valakit nagyon
megbántunk, okot találunk rá, hogy azt gyűlöljük is.
Régi mese, de mindig megujul az a rege a bűvös tükörről, mely
azt mondta a belenéző szép mamának: «Szép vagy, szép vagy, szép
királyné; de mégis szebb a leányod!» A mi elég ok volt rá, hogy a
leány meghaljon.
A fényes menyegző zavartalanul ment végbe. Következett utána
a nászutazás.
Az is elmeháborodott volt, a ki kitalálta, hogy egy férfi és egy nő,
mikor már elérték, a mi után vágytak, hogy egymáséi lehettek, akkor
azt az egy darabban kapott nagy kincset felváltsák apró pénzre, s a
helyett, hogy az isteni örömök óráit egyedül töltenék el, odadobják
magukat a zónatarifás szunyograj közé; kiabáltassák fülükbe húsz
perczenkint az állomások neveit, élvezzék a füttysikoltás,
csengetyűszó interpunctióit, vaczogtassák a fogaikat fűtetlen olasz
fogadókban; profanálják első ömledezéseiket idegen
szobaszomszédok csúfondáros észrevételeinek.
No de hát ez az észrevétel csak az ordináré embereknek szól.
Gazdagok nászutazása raffinált élvezetekkel jár.
Külön coupée: sleeping car: helybeszolgált lakomák, s a hol nagy
város jön, vagy valami nevezetes táj, ott kiszállás, kényelmes
elhelyezkedés, kiaknázása a látni és hallani való élvezeteknek. Monte
Carlóban egy kis szerencsepróba, Rómában pápai áldás, Nápolyban
Vezúv-látogatás, virágzó narancsligetek, sorrentói idyll. És a többi.
A többi?
 Hát azt meg kell engedni, hogy a grófnő harmincznyolcz éve
mellett még mindig feltünő szépség, a ki a figyelmet képes lekötni:
még a saját férjeét is. Karcsú, inkább vállban, mint csipőben széles
termete még fiatalabbnak mutatja. Arcza azok közé tartozik, a mik
az évekkel nem változnak, halvány olajbarna szinnel, erős sugár
szemöldei hódító kifejezést adnak nagy, mély tüzű szemének;
vékony, classikus metszésű orra, a lüktető czimpákkal, felvetett piros
ajkai mind heves temperamentumot árulnak el. A hangjában is van
valami, a mi megigéz, mély hang, melyet csak érczes csendülése
különböztet meg a férfiétól. És aztán azok a kicsiny kezek és lábak!
Igazán nem lehet csodálni, ha ő maradt a szépségversenyben a
győztes. Ugyan ki adná az arany almát Minervának?
A mézes hetek valóban azok lehettek.
Vissza is vonjuk, a mit fentebb mondtunk a nászutazások
feltalálójáról. Ez csak a parasztoknak szólt.
De sőt nagyon czélszerű az a nászutazás, mert azalatt a férj nem
járhat a klubba, kaszinóba, lóversenytérre: nem szökhetik el
semerre; meg van fogva.
Vége is van aztán annak a boldogságnak, a mint haza került az új
házaspár Bécsbe. Ott szándékoztak a tavaszt tölteni.
Itt aztán az ifjú gróf folytatta a régi életmódját.
A grófnő tanulmányozta a férjét. Azt tapasztalta, hogy az
némelykor csak úgy szórja a pénzt, lakomákat rendez, új fogatot
vásárol: máskor meg a legsundább uzsorások kérdezősködnek
utána, hogy fölkelt-e már, s benyitnak hozzá kopogtatás nélkül.
Egyszer reggelizésnél megkisérlé a grófnő a fájós fogára tapintani
a férjének.
– Kedves Oszkár. Egyre kérem én önt, ha meg nem neheztel érte.
Ne üljön ön le kártyázni mindenféle emberekkel.
 – «Mindenféle» emberekkel? Például?
– A kiknek a jelleme felől nincs egészen tisztában.
– Hát mi közöm én nekem azoknak a jelleméhez, a kikkel
kártyázom?
– Azt önnek jobban kellene tudni, én csak sejtem. Lehetnek
emberek, a kik a játékot professzióból űzik, s nem igen ügyelnek a
korrekt becsületesség szabályaira.
A férj nagyot nevetett erre a szóra, a közben gyöngéden
megveregetve a neje kacsóját.
– Hát a kártya-asztalnál tanuljuk a korrekt becsületességet?
– Én azt hiszem, hogy oda is magunkkal visszük.
– Kedvesem: a ki kártyázni leül, az mind rabló, zsebmetsző. Ott
minden szabad, csak észre ne vegyék.
– Akkor ön nagyon rosszul teszi, hogy nagy pénzben játszik.
– Hát kis kutyákat fésüljek krajczáros tarokkban?
– Ön a napokban nagy pénzzavarban volt. Egy pár filiszteusát az
előszobában fogtam el, mikor önhöz be akartak törni, s kiváltottam
tőlük önnek a váltóit.
– Azt nagyon rosszul tette ön, mert engem hamis világításba
állított vele. Annak nem szabad kiszivárogni, hogy egy gentlemannek
a váltóit valaki más fizeti ki.
– De mikor már lejártak volt?
– Én tudtam volna, hogy mit csináljak velük.
– Drága uzsorát fizetett volna értük? Ez kártyaadósság volt?
– No hát az volt. Valami vidéki kukkó, a ki most cseppent be
először a klubba, veszedelmes szerencsével játszott ellenemben. Én
szándékosan hagytam szemtelenkedni.
– Miért szándékosan?
Azért, hogy holnapután megint visszajőjjön, elbizakodva a
tegnapelőtti disznó-szerencséjében: akkor aztán majd én
vetkőztetem le.
– Ez szivtelenség.
– Hát biz a kártyázó szoba nem felebaráti segélyző intézet.
Inkább temetkezési egylet. Az én guvatom «holt ember.»
Ezen volt elég oka a férjnek nevetni.
– De hátha megint a szegény halott kerül fölül s az temeti el a
sirásót.
– Ah – ah! – A férj elővette a dohánytartó szelenczéjét s egy
szivarkát (czigaretta) csavargatott magának. Holnap rajtam lesz a
bankadás sora. Mikor én osztom a kártyát, olyankor én mindig ura
vagyok a helyzetnek.
– Lorettói szent szűz! Csak nem ismeri ön a kártyákat a
hátlapjaikról?
– Haha! Nevetett a férj, az égő szivarókát szájába dugva. A
hátlapjukról nem.
Azzal odatolta a neje elé a dohányos szelenczéjét.
– Ugy-e milyen szép tabatiére ez?
Aranyból volt. A födele tükörsimára volt csiszolva: s minthogy
domboru volt, a bele néző arczát miniatureban mutatta. Az ilyen
tükörben látva, olyannak tűnik fel az ember, mint valami «nap-lakó».
– Nagyon szép.
– Hát ez a tabatiére rendesen elém van téve, mikor a kártyát
osztom. Ennek a tükörlapjában előre meglátom a kártyát, a mit
másnak adok, s a mi nekem következik. S ez az «onze et demi»-ben
nagy előny.
A grófné fölugrott a helyérűl.
– De uram! Hisz ez «tricherie».
– Ah dehogy! Ez csak «avantage», a bankár előnye: épen mint a
«refait».
– Nem! nem! Ez nem tisztességes dolog! Ezt senki sem teszi.
– Ah bah! Ez az én találmányom. A mihez nekem épen olyan
kizárólagos szabadalmam van, mint Edisonnak a villanyvilágításhoz,
mint Behringnek az általa felfedezett tengerszoroshoz.
– De nem szeretném, ha e találmány az ön nevét viselné.
– Hát – hitves társak között nincsen titok: én csak meg akartam
önt a felől nyugtatni, hogy a fáraó-asztalnál én vagyok az mindig, a
ki utoljára nevet.
Azzal zsebébe dugta a dohányszelenczéjét; kezet csókolt és
elbalancirozott.
A grófnét nagyon elmélázóvá tette az, a mit a férjétől hallott. Ha
ez nem tréfa?
Két nap mulva ismét a reggelinél találkozának. A gróf még álmos
volt, mert alig szunnyadt egy pár órát. Reggel került haza a klubból.
– Apropos! Mondá a harmadik ásítás után. Azokat a váltókat, a
miket ön a napokban helyettem kifizetett: most visszaváltom. Kérem,
sziveskedjék előkeresni.
S azzal az inexpressibleje zsebébe nyúlva, kihúzott egy csomó
összegyürt százast és ezrest s kezdett belőlük válogatni. A
pénzcsomag közül egy-egy névjegy is hullott ki, a mire a név mellé
irónnal valami szám volt felirva: «Jó 10000 forintig.» Ez is mind
pénz.
 A grófnő iszonyattal tolta el magától ezt a pénzt.
– Vigye ön előlem! Ilyen úton még nem került pénz az én
chatouillomba.
– Dehogy nem! Apai ősei Raubritterek voltak, s anyai nagyapja
Armeeliferant.
A grófnő görcsöket kapott s elkezdett csuklani.
Oszkár vállat vont: «Én megkináltam önt: ha nem tetszik, nem
tehetek róla» s azzal nyugodtan szürcsölte tovább a theáját. Ezuttal
Bokk szivart szítt hozzá…

Azután következtek a tavaszi lóversenyek.

Oszkár egész nap a traininggel volt elfoglalva: nem lehetett vele
egyébről beszélni, mint lovakról és jockeykról.
A Derby-nap nagy izgalommal folyt le; a nagy állami dijért nyolcz
paripa futott: mind korábbi versenyeken győztes kitünőségek s a
nyolcz versenyző közül épen az lett az első, a melyre legkevésbé
számítottak a «My Dream». A favorit, a melynek diadalát biztosnak
hitték, hátramaradt rossz harmadiknak. Óriási volt a sensatio!
A győztes paripa portraitját minden illustrált lap közölte, s
nevével a legujabb hazai pezsgőt keresztelték el (ominosus szó!)
Azt pedig minden hirlap ujdonságai között lehetett olvasni, hogy
ezen a Derby-napon az ismeretes «Captain Green» (tudvalevőleg
gróf Y. Y. Oszkár) kétszázezer forintot nyert fogadásokban.
A grófnőnek el kellett hinnie, hogy ez igaz, mert Oszkár rögtön
megvette a nyertes paripát, súlyos összegen: s a nejének azt
mondta, hogy szeretne Bécsben egy palotát megvenni; csak azért,
hogy a versenyparipái számára ott tarthasson istállót: a minek a
tervezetét el is készítteté egy előkelő épitészszel.
– De édes Oszkár, monda a grófnő egy kedvező pillanatban, a
midőn hozzá juthatott, hogy a férjével beszéljen: – édes Oszkár! Ha
ön most kétszázezer forintot nyert a lóversenyen fogadásokban: nem
történhetik-e meg, hogy egy másik lóversenyen épen annyit fog
elveszteni: vagy talán kétszer annyit?
– Az rajtam nem esik meg.
– Az megeshetik minden emberen. Itt van N. N. gróf, a kinek a
leghiresebb istállója van Magyarországon. Paripái a legkitünőbbek.
És mégis mindenütt megbukik velük.
– Igen, mert csak félig tanulta meg a leczkéjét.
– Hogyan félig?
– Hát úgy, hogy «csak» a saját jockeyit fizeti igen jól. De aki
egészen tudja a leczkéjét, az a saját jockeyit is jól fizeti, de a
versenytársaiét még jobban, mint a saját gazdájuk.
A grófnő elképedt.
– Ne kivánja elhinnem, hogy ön is ezt teszi!
– Hát bolond legyek?
– Hiszen ez supercherie!
– Édesem! nem ért maga ehez. A hol lovakról van szó, ott
minden meg van engedve. Szemesnek áll a világ.
– Jól van! nem moralizálok. Ráhagyom, hogy «lovar» és «lovag»
nem egyértelmű szavak. Megengedem, hogy a hol «ló» a thema, ott
a «mylordnak» ugyanaz a pátense van, a mi a czigány lócsiszárnak.
Én csak a kérdés prózai oldalát érintem. Hátha valaki más az ön
versenytársai közül is él ezzel a privilégiummal: s önnek a jockeyját
vesztegeti meg?
 Oszkár gróf nagyot nevetett.
– Hát persze hogy megteszi! Hogyne tenné? Legközelebb, mikor
a budapesti gyepen fogok a mostani nyertesemmel futtatni: bizonyos
vagyok felőle, hogy a jól ismert jockeymat tetőtül talpig megkenik.
Csak hadd fizessék. Jól esik szegénynek. Két felesége van. Az
egyiktől elvált, de azt is tartani kell neki. Én úgy teszek mintha
semmit se sejtenék: bejegyzem a tárczámba a fogadásokat. Most
már én teszek 2-őt 1 ellen. A futtatás napján aztán az én öreg
lovászom hirtelen gyomorcsikarást fog kapni: nem ülhet maga a lóra.
Nekem pedig tartalékban van egy másik jockeym, a kiről senkinek
sincs sejtelme, s az fog futtatni a My Dreammel. – Hoha! – Tőlem
nem lehet lopni.
A grófnő elhallgatott.
Voltak azonban mások, a kik kevésbé voltak megnyugtathatók. A
jockeyklubban valami kellemetlen rencontre volt Oszkárnak épen a
legközelebbi versenyfuttatás miatt. Valaki nagyon fennhangon
példálózott a nyereségének homályos eredetére.
Hát erre is van trompf. A párbaj. Azzal minden kellemetlen
észrevételnek utját lehet vágni.
Egy reggel azt mondá Oszkár gróf a nejének, hogy ő neki sietve
kell lerándulni Budapestre. Nagy szavazás lesz a főrendiházban.
Veszélyben Izrael!
Hát csak teljesítse hazafiúi kötelességét.
A másnapi lapokban aztán olvasá a grófnő, hogy a budapesti régi
lóversenytéren a délutáni órákban pisztolypárbaj folyt le Y. Y. Oszkár
gróf és Q. X. idegen mágnás között: az utóbbinak a karja lett
keresztül lőve: az elébbi sértetlen maradt. A párbaj oka
összeszólalkozás.
Mikor ez a tudósítás a lapokban megjelent, már akkor Oszkár
gróf otthon volt a szobájában. Az éjjeli vonattal tért vissza: s aztán
mindjárt lefeküdt. A grófnő még aludt akkor.
 Rögtön átrohant a férje szobájába: az olvasott lappal a kezében.
Az alig engedte magát felébreszteni, olyan jól aludt. Budapesttől
Marcheggig folyvást pezsgőzött a két secundánsával: még most is
egészen mámoros volt. Csak igen nehezen ismert rá a feleségére s
elébb sorba próbált neki mindenféle neveket adni, míg rájött az
igazira.
Akkor meg sehogy sem találta bele magát abba a sentimentális
hangulatba, a mibe a neje óhajtotta volna belevezetni.
Nem értette meg, hogy mi nagy öröm van azon, hogy ő neki se
keze, se lába nem hiányzik? Meg hogy mit akar az asszony azzal,
hogy most az ő arczát könnyeivel összeáztatja?
– Ki halt meg?
– Csak hogy te élsz!
– Hát mi sirni való van azon?
– Te párbajt vívtál?
– Nem tudom én: régen volt már!
– Oszkár! Az Istenért! Ha megöltek volna.
– Akkor legalább most aludni hagynának.
– Az égre! Ne szólj így! Én kétségbe vagyok esve. Igérd meg,
hogy nem fogsz többször párbajt vívni.
– No itt van – nesze – a numero kettő!
– Mit beszélsz numero kettőről?
– Kettő meg kettő, kétszer kettő.
– De hát beszélj okosan.
– Az egyik kettő: te, meg a leányod. Ő is azt kivánta tőlem, hogy
először ne kártyázzam, ne fogadjak, másodszor, hogy ne
párbajozzak. Még egy harmadik kivánsága is volt. Azért hagytam
ottan. S most már te jösz ugyanezekkel a követelésekkel. Még
megérem, hogy a harmadikra is rájösz.
– Én csak az életed miatt aggódom.
– Sohse félts te engem!
– Nem bánom, verekedjél karddal, de ne pisztolylyal. Egy ostoba
golyó: – és én egy üdvösséget veszítek el.
– Hiszen nem vívok én soha holmi koczapuskással, a ki vaktába
lövöldöz s bivalyfővel belém téveszti a golyót: csak a kiről jól tudom,
hogy kitünően lő pisztolylyal.
– És mégis abba kötsz bele?
– Igen: mert az jól tud czélozni!
– S ha jól tud czélozni?
– Akkor nem lőhet meg.
– Nem birom felfogni.
– Mert nehéz fejed van. Nem akarsz gondolkozni. Hagyj tovább
aludnom s eredj a papagájaidhoz.
– Nem. Addig nem megyek el: a míg meg nem nyugtatsz. Mi az?
Niebelungenhős vagy, a kin nem fog a fegyver? Csodakútba mártott
tündéranyád?
– No hát ha olyan nagyon erőlteted a dolgot, hát
megmagyarázom. Mikor nekem egy gentleman kezd alkalmatlanná
válni: azon vagyok, hogy valamikép megsértsem, hogy aztán az
híjon ki engem. A kihívást természetesen elfogadom, de akárhol
történjék is az, kikötöm, hogy a párbajnak Magyarországon kell
végbemenni. Másutt sok a titkos rendőrség: de nálunk még
nincsenek mouchardok. Más országban a párbaj halálos kimenetel
esetén szigorú büntetés alá esik: nálunk a törvény nem tartja a
párbaj miatti elitéltetést megbecstelenítőnek s legtöbbször
legmagasabb kegyelem útján el is lesz engedve. Ezért én a
rencontret Budapestre határozom. Mint kihívottnak jogom van rá.
Aztán más joga is van a kihívottnak. A párbajnál az ő pisztolyait kell
használni. Azokat nem ő maga, hanem a secundánsai veszik. Új
pisztolyoknak kell lenni, a mikből még senki sem lőtt. Nekem pedig
van Pesten egy puskamívesem, ahhoz utasítom a segédeimet. A
puskamíves az én emberem. Meg van neki érte a maga haszna. Ő
átadja az én secundánsaimnak azt a két pisztolyt, a mik egyenesen
az én czéljaimra készültek. Mind a kettőnek az a sajátsága, hogy
felfelé hord és balfelé. Mikor én lövök, én az ellenfelemnek a jobb
könyöke alatt egy arasznyira czélzok, s akkor bizonyos vagyok róla,
hogy a karját, vagy a mellét fogom eltalálni. Az pedig nekem
egyenesen a homlokomnak irányozza a csövét, s annálfogva egy
arasznyira lő el a fülem mellett. Ebből áll az egész boszorkányság.
Már most megtudtad, a mit akartál. Mehetsz zongorázni.
A grófnő mellére valami nehezedett, mint egy lidércznyomás.
– Oszkár! Ha én azt elhihetném, hogy te most igazat beszéltél.
– Hát ki beszélt más?
– Te mámoros vagy!
– No hát: borban az igazság. Hagyj aludnom.
– Az rettenetes, a mit te most beszéltél. Csak nem akarsz
megfosztani attól, hogy becsüljelek?
– Én bizony nem emlékezem rá, hogy a pap arra esketett volna
meg bennünket, hogy becsülni fogjuk egymást. Eredj porczellánt
festeni.
Azzal a falnak fordult s elkezdett horkolni.
Az utómámor hatása alatt kellett neki lenni: különben el nem
képzelhető, hogy ilyen felfedezéseket tett volna a nejének.

Á
 Ámbátor – miért ne? A nejének? Hisz a feleség – az senki. A
feleség nem lehet terhelő tanu. A feleség ismerheti minden hibánkat,
gyarlóságunkat, bűnünket, azért a «világ» nem tud azokról semmit.
Sőt ellenkezőleg! a feleség bűntárs. Az oltár előtt kötelezte rá magát.
A ki tolvaj, annak a felesége tartozik orgazda lenni. Nála a bűn =
erény: ellátva a társadalmi egyezmény hitelesítő stampigliájával.
A grófnő feldult kedélylyel hagyta ott a férjét, a ki most már a
másodszori mámorálomból épen nem volt felkölthető.
Hát ilyen az asszonyok eszményképe?
Egy ember, a ki erkölcsi értékben alatta áll a parasztfogó birbics-
játszónak, a czigány lókupecznek, s a kirgiz utonállónak: csak hogy
épen kilenczágu korona van a medvés czímere fölött. S a ki mind
ebből még csak titkot sem csinál a felesége előtt; hisz a czigány
felesége = czigányasszony! Mit szépítgesse előtte magát?
Az egész rémséges revelatioból csak egy ragadta meg a grófnő
figyelmét. Hogy a leánya is ezeket követelte egykori jegyesétől.
Hogy ne játszék nagyban szerencsejátékot és ne vívjon párbajt
veszélyes kimenetellel. Ez még csak kettő! De mi lehetett az a
harmadik! A mit félmámorában kiszalasztott a száján a férj? – Majd
azt is megtudja később…
Nem is sokáig várakoztatott magára a Sphinx rejtélye a
megoldásával.
Oszkár a rendes időben, midőn az ebédtől fölkelt, akár volt
vendége, akár nem, átment a nejével a társalgó szobába; ott kiszítt
egy szivart, elmesélte a legujabb pletykákat, a miket előtte való nap
a klubban hallott: aztán, hogy eljött a szinházba menetel ideje,
befogatott, elkisérte a nejét az operába: ott megvárta az első
felvonást. Addig csak jött valaki az ismerős urak közül, a ki a
feleségét mulattassa: akkor búcsut vett, s azt mondta, hogy megy a
klubba. Onnan aztán csak a hajnal vetette vissza. Kivételt csak azon
esték képeztek, a melyeken az opera után ballet is következett.
Akkor végig várta az előadást.
 A choreograph művészet «Star»-ja volt akkoriban mademoiselle
Florinde. (Franczia művésznő Leutomischlből: népszerű nevén
«Kolatschen-Lizl.»)
Egy este a klubbnak egy habituéja látogatást tett a grófnál, s
miután azt nem találta otthon; az illedelmi vizitet folytatta a
grófnőnél. Régi jó ismerős volt.
– A grófnő nagyon szigorú regulában tartja Oszkárt: mondá a jó
barát. Van három hete, hogy nem láttuk a klubban: azt hiszi róla
mindenki, hogy maidenspeechre készül a magyar lordok házában.
A grófnő el tudta titkolni meglepetését. Neki mindig a klubban
hallott meséket szokta előadni másnap ebéd fölött. És ő maga ott
sincs. – Akkor valahol másutt van.
– Nekem megigérte, hogy nem kártyázik többet. Mondá a
helyett, hogy meglepetését elárulta volna.
– Hiszen, az igaz, hogy a kártya nagy betegség. De higyje el
grófnő, hogy néha a gyógyszer rosszabb a betegségnél.
Ezzel az elejtett szóval egyszerre fel lett Argusnak minden szeme
nyitva.
A grófnőnek nem lett nehéz bizonyosságot szerezni magának a
valódi tényállás felől.
Oszkár nagyon is vigyázatlanul vitte a dolgát. A felesége
megtudta, hogy az egész időt, a mit máskor a klubban szokott
hasznosan értékesíteni, hetek óta következetesen a primadonna
boudoirjában vesztegeti el.
Egy reggel kitörésre került a dolog.
– Ön mindennap Florindánál van! Támadá meg férjét egyenes
assautval.
– Ahán! Jön a numero három. Dörmögé Oszkár s engedte üttetni
a plastront.
 – Mindenről értesülve vagyok.
– És «sok» az a «minden?»
– Elég arra, hogy engem halálra sértsen. Ön nekem azt hazudja,
hogy a klubba megy kártyázni.
– No – és rosszabbat teszek, mintha oda mennék?
– Ott csak a pénzét veszti ön el, de itt a becsületét.
– Ezt nem értem.
– Egy courtisane boudoirjában!
– Ez a nagy tévedés. Az egy művésznő.
– A kinek szabadalma van?
– Kivételes állása minden esetre. Önök előkelő hölgyek azt
képzelik, hogy egy művésznő termeiben nem is lehet mást, mint
orgiákat rendezni. Rossz regényekből szedik az ismereteiket.
Megnézik a «Kameliás hölgyet,» a «Márvány hölgyeket,» s aztán azt
hiszik, hogy a mi a szinpadon szabad, az a zárt ajtók mögött is lehet.
Hisz nem vagyok én egyedül Florindánál. Se az első nem vagyok, a
ki érkezik, se az utolsó, a ki a többiek után ott marad. Ott egy illustre
társaság van együtt. A szellemi életi világa. Müvészek, költők,
celebritások. Ott egy kétértelmü szót nem lehet hallani. Annál
kevésbbé lehet valami szerelmi cselszövénynek kezdődni. Florinda
egy szikrázó genie, a kinél elfelejti az ember azt, hogy nő.
– Édes Oszkár. Ön nem veszi észre, hogy védekezés közben
milyen mérges sebeket üt rajtam. Ha nyiltan, brutalisan bevallaná,
hogy «hát mi bajod vele: én szépnek találom s gyönyörködöm
benne, a hogy férfinak lehet: én szeretem a halat, tehát
megeszem.» Akkor meglehet, hogy én dúlnék-fúlnék, porczellánokat
törnék, asszonyi mérgemben; de végre is azt gondolnám, hogy fiatal
férjem van: heves a vére: nagy betyár! Még titokban büszke is
volnék rá. De mikor azt mondod, hogy «oh engem semmi földi
szenvedély nem csábit e nőhöz: én csak a szellem, a genie
gyönyöreit keresem nála, a miket te együgyü, ostoba, unalmas
feleség nem tudsz nekem nyujtani.» Ez engem összetör. Nem
kiabálok: nem csinálok jeleneteket; de megemészt a szégyen, az
undor, a keserüség. Mondd ki őszintén, hogy használod azt a nőt,
mint szeretődet: s én nem kérdezősködöm utána többet.
– Ismét csak azt mondom, hogy soha sem volt vele semmi
viszonyom.
– Akkor hát gyáva vagy, a ki nem mer követelni, vagy pedig
éhenkórász, a ki nem tud egy pohos bankárt túlliczitálni; hanem lesi
a maradékot, mit az a tanyérján ott hágy!
Még erre a kegyetlen «touche»-ra sem volt hajlandó Oszkár
felemelni a fleurettet, akár paradera, akár ripostra.
– Azt önnek kell legjobban tudni: súgá vissza. – S az övé maradt
az utolsó szó. Mindig nagy baj egy férjre nézve, ha az utolsó szót
magának tartotta.
Pár nap mulva valami kellemetlen esemény történt a grófnő
lakásán.
Az öltöző szobájából elveszett egy karperecze, a mit este,
szinházból hazajövet tett le a kandalló párkányára. A férje kisérte
haza.
A karperecz értékére nézve is nagybecsü volt: a rosettet rajta
tizenkét nagy brilliant képezte; de legnagyobb értékét a befoglalt
nagy igazgyöngy adta meg, melynek közepébe ritka természetjátékul
egy fekete kereszt volt benőve. Magát a gyöngyöt a grófnő
nagyatyja kapta a pápától ajándékba, mikor II. József császár
idejében Bécs falai közt hosszasan időzött ő szentsége.
Ez az ereklyének is felbecsülhetetlen kincs veszett el a szobából.
Pedig oda senkinek bejárása nem volt. Tolvaj nem juthatott be a
palotába; mert ott a grófnő és férje egyedül laktak: s a zárt kapun
minden embert a portás eresztett be és ki. A gróf kénytelen volt azt
esetet a rendőrségnél bejelenteni, a beküldött rendbőrbiztos
vallatóra vette a házi cselédséget. Azok mind egyenkint tisztázni
tudták magukat. A komornyiknak épen szabad napja volt: nem is
hált a palotában. Egyedül a komornára hárulhatott a gyanu. Az sirt,
esküdött, a haját tépte; mezítelenre vetkőzött, mint egy őrült: annál
rosszabb! Elvitték vizsgálati fogságba.
Ott sem tudtak belőle kivenni semmit. A karperecz elveszett.
Közbejött aztán valami nagy országos örömünnep. Bécs városa
ez alkalomra fényes bált adott.
Az efféle jubilaris ünnepélyes báloknál egy nagy baj van. Nem
lehet a meghivott vendégeket kategoriánkint termekre
szétcsoportosítani. Hogy például az egyik teremben foglalna helyet a
magas aristokratia, a felsőbb tisztikar és az előkelő hivatalos nép,
salonképes hölgyeivel. A másikban aztán a bourgeoisie: a gazdag
gyárosok kereskedők, szabómesterek és mózeshitüek. A
harmadikban a minden világrészbül összecsődült idegenek,
lengyelek, japánok, török, magyarok. A negyedikben végre a
művészek, művésznők, tánczosnők, énekesnők muzsikusok, piktorok,
poeták, ujságirók: egy szóval a «bohéme.» No hát ez a század
negyedik fertályában már lehetetlen. Azért megtörténik, hogy a
zsúfolásig tömött fényes teremben egymással karambolázik az igazi
török basa meg a trafiktürke, a minisztert megszólítja a reporter, s a
ballettánczosnő uszálya végigseper a herczegasszony schleppjén.
Senki sem marad egy helyben: minden nyüzsög, mint a feldúlt
hangyaboly: egyik látni, másik láttatni akar. – Szabad a vásár!
Mindenki «passiv» helyzetbe jutott: «activ» állapotja csak annak a
fürgencz emberkének van, a ki testétől elálló frakkban, ferdére
csúszott kravátlival, semmi érdemrenddel a gomblyukában, hanem
jegyzőkönyvecskével a kezében furakodik a legsűrűbb tömegen
keresztül, nem törődve vele, hogy kinek a schleppjét, kinek a
sarkantyúját tapossa le; hanem jegyezve szorgalmasan a jelenlevő
celebritások neveit, toilettjeit, kiejtett szavait, szellemes aperçuit a
«reggeli lap» számára.
 Ebben a nagy tohuvabohuban egyszerre csak szembetalálkozott
X. X. grófnő Florinda kisasszonynyal.
A grófnő a férje karján sétált.
A művésznő elegáns grácziával inte ismerős bókot – Oszkár felé.
Még ez az ismerős mosoly nem lett volna olyan halálos méreg.
Hanem ugyanakkor X. X. grófnő meglátta Florinda kézcsuklóján az
elveszett karpereczet. Nem lehetett csalódás. Ilyen gyöngy, azzal a
természetes kereszttel a közepén, nincs több a világon.
A reporter ternot csinált.
Feljegyezheté a tárczájába:
«X. X. grófnő: egyike a legelőkelőbb translajthániai
mágnásnőknek hirtelen rosszul lett és elájult. A mentőtársaság
rögtön alkalmazott segélyének daczára sem jött magához,
palotájába kellett őt szállítani.»
Másnap délben a komornyik, midőn Oszkár grófot öltöztetni
bejött, egy levelkét csúsztatott a kezébe.
– Ahá! Monda a gróf.
A czimzeten megismerte a grófnő irását.
Akár fel se bontsa. Tudni lehet a tartalmát.
Elébb végezte a fürdését: azután behozatta a csokoládéját, s
végig futott szivarozás közben a reggeli lapok báli tudósításain.
Rittig! Mindegyikben benne volt a grófnő elájulása. De annyi
tapintat és discretio mégis volt mindegyikben, hogy Florinda nevét
nem említék ugyanabban a sorban, hanem külön kikezdésben.
Már erre aztán mégis kiváncsi volt megtudni a történetnek a
folytatását s felbontá a billet doux-t.
Csakugyan azt tartalmazá, a mit sejtett.
Welcome to our website – the ideal destination for book lovers and
knowledge seekers. With a mission to inspire endlessly, we offer a
vast collection of books, ranging from classic literary works to
specialized publications, self-development books, and children's
literature. Each book is a new journey of discovery, expanding
knowledge and enriching the soul of the reade

Our website is not just a platform for buying books, but a bridge
connecting readers to the timeless values of culture and wisdom. With
an elegant, user-friendly interface and an intelligent search system,
we are committed to providing a quick and convenient shopping
experience. Additionally, our special promotions and home delivery
services ensure that you save time and fully enjoy the joy of reading.

Let us accompany you on the journey of exploring knowledge and

personal growth!

ebookfinal.com