Java XML and the JAXP 1st Edition Arthur

Griffith pdf download

https://ebookgate.com/product/java-xml-and-the-jaxp-1st-edition-
arthur-griffith/

Get Instant Ebook Downloads – Browse at https://ebookgate.com

Instant digital products (PDF, ePub, MOBI) available
Download now and explore formats that suit you...

Java and XML 3rd ed Edition Edelson

https://ebookgate.com/product/java-and-xml-3rd-ed-edition-edelson/

ebookgate.com

Java 2EE and XML development 1st Edition Kurt A. Gabrick

https://ebookgate.com/product/java-2ee-and-xml-development-1st-
edition-kurt-a-gabrick/

ebookgate.com

Developing Web Services with Java APIs for XML 1st Edition
Robert Hablutzel

https://ebookgate.com/product/developing-web-services-with-java-apis-
for-xml-1st-edition-robert-hablutzel/

ebookgate.com

Building Web services with Java making sense of XML SOAP

WSDL and UDDI 2nd ed Edition Graham

https://ebookgate.com/product/building-web-services-with-java-making-
sense-of-xml-soap-wsdl-and-uddi-2nd-ed-edition-graham/

ebookgate.com
Building Web Services with Java Making Sense of XML SOAP
WSDL and UDDI 2nd Edition Steve Graham

https://ebookgate.com/product/building-web-services-with-java-making-
sense-of-xml-soap-wsdl-and-uddi-2nd-edition-steve-graham/

ebookgate.com

The Vauban Fortifications of France Paddy Griffith

https://ebookgate.com/product/the-vauban-fortifications-of-france-
paddy-griffith/

ebookgate.com

Construction Management Principles and Practce 1st Edition

Alan Griffith

https://ebookgate.com/product/construction-management-principles-and-
practce-1st-edition-alan-griffith/

ebookgate.com

The Halifax Explosion and the Royal Canadian Navy 1st

Edition John Griffith Armstrong

https://ebookgate.com/product/the-halifax-explosion-and-the-royal-
canadian-navy-1st-edition-john-griffith-armstrong/

ebookgate.com

The Collected Poems of Arthur Yap 1st Edition Arthur Yap

https://ebookgate.com/product/the-collected-poems-of-arthur-yap-1st-
edition-arthur-yap/

ebookgate.com
 Java™, XML, and JAXP

Arthur Griffith

Wiley Computer Publishing

John Wiley & Sons, Inc.

NEW YORK • CHICHESTER • WEINHEIM • BRISBANE • SINGAPORE • TORONTO
3851 P- FM 1/28/02 10:19 AM Page i

Java™, XML, and JAXP

3851 P- FM 1/28/02 10:19 AM Page ii
3851 P- FM 1/28/02 10:19 AM Page iii

Java™, XML, and JAXP

Arthur Griffith

Wiley Computer Publishing

John Wiley & Sons, Inc.

NEW YORK • CHICHESTER • WEINHEIM • BRISBANE • SINGAPORE • TORONTO
3851 P- FM 1/28/02 10:19 AM Page iv

Publisher: Robert Ipsen

Editor: Cary Sullivan
Developmental Editor: Scott Amerman
Associate Managing Editor: Penny Linskey
Associate New Media Editor: Brian Snapp
Text Design & Composition: Publishers’ Design and Production Services, Inc.

Designations used by companies to distinguish their products are often claimed as

trademarks. In all instances where John Wiley & Sons, Inc., is aware of a claim, the
product names appear in initial capital or ALL CAPITAL LETTERS. Readers, however, should
contact the appropriate companies for more complete information regarding trademarks
and registration.

This book is printed on acid-free paper.

Copyright © 2002 by Arthur Griffith. All rights reserved.

Published by John Wiley & Sons, Inc.

Published simultaneously in Canada.

No part of this publication may be reproduced, stored in a retrieval system or transmitted

in any form or by any means, electronic, mechanical, photocopying, recording, scanning
or otherwise, except as permitted under Sections 107 or 108 of the 1976 United States
Copyright Act, without either the prior written permission of the Publisher, or
authorization through payment of the appropriate per-copy fee to the Copyright
Clearance Center, 222 Rosewood Drive, Danvers, MA 01923, (978) 750-8400,
fax (978) 750-4744. Requests to the Publisher for permission should be addressed to
the Permissions Department, John Wiley & Sons, Inc., 605 Third Avenue, New York,
NY 10158-0012, (212) 850-6011, fax (212) 850-6008, E-Mail: PERMREQ @ WILEY.COM.

This publication is designed to provide accurate and authoritative information in regard

to the subject matter covered. It is sold with the understanding that the publisher is not
engaged in professional services. If professional advice or other expert assistance is
required, the services of a competent professional person should be sought.

Library of Congress Cataloging-in-Publication Data:

ISBN: 0-471-20907-4

Printed in the United States of America.

10 9 8 7 6 5 4 3 2 1
 Contents

Introduction xi

Chapter 1 Introduction to XML with JAXP 1

Java and XML 1
Java, the Language 2
XML, the Language 3
DTD 5
XSL 6
SAX 7
DOM 7
SGML 8
XHTML 9
JAXP 9
Ant 10
Summary 11

Chapter 2 XML Document Format 13

Some General Notes about Syntax 14
Names 14
Strings 15
Whitespace 15
A Fundamental XML Document 16
XML Declaration 17
XML Tags and Elements 18

v
vi Contents

Attributes 19
Comments 20
The Character Entities 20
The CDATA Section 22
DTD 22
Single File 23
Multiple Files 24
The DOCTYPE Inline Declaration 25
The DOCTYPE SYSTEM Declaration 26
The DOCTYPE PUBLIC Declaration 27
Comments 28
The ELEMENT Declaration 28
The ATTLIST Declaration 31
The ENTITY Declaration 32
Parameter Entities 34
Unparsed Entities 35
The PI Declaration 36
Conditional Inclusion with IGNORE and INCLUDE 37
Namespaces 37
A Simple Namespace 38
The Default Namespace 39
Multiple Namespaces 40
A Namespace Defined in a DTD 40
Multiple Namespaces in a DTD 41
Summary 42

Chapter 3 SAX and DOM in the JAXP 43

The SAX Parser 43
SAX 1.0 and SAX 2.0 44
The Definition of SAX 45
The DOM Parser 47
The DOM Specification 48
DOM as a Java Package 52
The Rest of JAXP 55
Summary 58

Chapter 4 SAX Document Parse and Read 59

How SAX Parsers Are Used 59
SAX Error Checking 60
MyErrorHandler 60
SAXCheck 62
SAXParserFactory 62
XMLReader 65
 Contents vii

SAX Document Lister 65

MyContentHandler 67
The ContentHandler Callback Methods 70
Executing the SAX Parser 71
Summary 75

Chapter 5 SAX Document Manipulation 77

Duplicate a Document 78
Extracting XML Text 82
Formatting XML Text as HTML 87
Summary 91

Chapter 6 DOM Document Parse and Read 93

A DOM Error Checker 93
DocumentBuilderFactory 95
DocumentBuilder 96
Document 97
The Shape of the DOM Parse Tree 97
A DOM Parse Tree Lister 98
A Detailed Parse Tree Dumper 103
Listing the Contents of Parse Tree Nodes 103
DOM Parse Tree Node Types 107
Summary 112

Chapter 7 Editing the DOM Parse Tree 113

Making a Copy of a Document 113
Inserting a New Element Node 119
Locating a Node and Modifying Text 121
Deleting a Tree Node 125
Replacing a Tree Node 126
Locating Elements by Tag Name 127
Duplicating a Portion of the Tree 128
Setting an Attribute 131
Deleting an Attribute 132
Moving and Copying Attributes 133
Locating a Node by an ID 136
Editing the Text of a Node 137
Inserting a CDATASection Node 141
viii Contents

Splitting a Text Node 142

Creating a Parse Tree from Scratch 144
Moving Nodes between Documents 146
Editing by Using a Document Fragment 151
Inserting a Processing Instruction and Comment 153
Summary 154

Chapter 8 JAXP XSL Document Transformations 155

Performing a Transformation 156
Pattern Matching with XPath 160
XSL Transformations 163
Stylesheet Elements 166
xsl:apply-templates 166
xsl:value-of 169
xsl:for-each 171
xsl:include and xsl:import 173
xsl:strip-space and xsl:preserve-space 175
Creating a Web Page 175
Summary 176

Chapter 9 Ant 179

Running Ant from the Command Line 180
The Content of the Buildfile 180
Project 182
Target 182
Tasks 186
Properties 188
Directory and Filename Pattern Matching 189
Patternset 190
Fileset 191
Path and Classpath 192
Some Useful Tasks 194
available 194
chmod 195
copy 196
delete 197
echo 198
exec 199
java 201
javac 202
 Contents ix

mkdir 204
move 204
Summary 205

Chapter 10 The Future 207

JAXB 207
JAXM 208
JAXR 209
JAX-RPC 209
Long-Term JavaBeans Persistence 210
Linking 210
Stylesheets 211
Other Things Are Coming 211
Summary 212

Glossary 213

Index 217
 Introduction

This book is intended to provide a solid foundation in XML to a Java programmer. It

does this by describing XML and then using the API developed by Sun Microsystems
to demonstrate simple examples of the fundamentals of XML document manipulation.
You’ve heard of XML, and you have more than likely read something about it, but it all
seems a bit mysterious. My hope is that, as you read this book, from time to time you
say to yourself, “Oh. I see.”
Every attempt was made to keep the focus of the book on its primary mission of ex-
plaining XML to a Java programmer. There are very few side issues mentioned.
There is an overwhelming amount of information about XML being made available
in books, magazines, on the Internet, conferences, seminars, and even in mass mailings.
It seems that everyone is either using XML or writing software so other people can use
it. In the writing of this book, every attempt was made to distill the available informa-
tion down to its essentials so the reader would be able to get a good basis from which
to explore other areas of the subject. The intention of this book is that, after reading it,
a person can proceed into any region of XML usage and technology and have a good
understanding of the basics of what is taking place.
You will find that certain sections of the book are very tutorial-like, while other
places are obviously intended for reference. In particular, Chapter 2 is almost com-
pletely reference information on the syntax for XML tags and the DTD used to add re-
strictions to the syntax. The rest of the reference material is found throughout the book
in places where it is relevant.
One chapter discusses what could be considered a side issue. The chapter on Ant is
about a utility that can be used to manage software development. But is not far off
topic. Ant is an XML application that is written in Java and can be extended by your
adding classes that process new instructions, that are defined as XML elements. And
Sun provides Ant files with its JAXP distribution. It is the only large XML application
discussed in the book.

xi
xii Introduction

Prerequisites
This is a beginner’s book for XML, but it is not a beginner’s book for general comput-
ing or programming. The following things are required of the reader:

1. The fundamentals of Java must be understood. This includes the concepts of in-
heritance, interfaces, static methods, properties, instantiation, and polymorphism.
If you have sucessfully written a few classes in Java, and you have a good refer-
ence book, you have everything you need.
2. There should be some familiarity with the basic structure of HTML.
3. The reader must have Internet access and should have some rudimentary un-
derstanding of URLs and the process of transferring files from one location to
another.

The following knowledge would be helpful but is not absolutely necessary:

1. Knowledge of the operation of lexical scanners and parsers.

2. An understanding of the basic structure of the ASCII and Unicode character sets.

How to Read This Book

To cover the entire subject, the book can be read straight through beginning with Chap-
ter 1. And that is what I would suggest for someone entirely unfamiliar with XML and
wanting to know about all of it. The examples are small and to the point—each one is
designed to demonstrate just one idea—so it should take you quickly from one point to
the next.
If you elect to read only portions of the book to extract information about certain as-
pects of XML, I would suggest that you at least skim through Chapters 1 and 2. These
two chapters will provide you with a high-level overview of the Java software and a
concise look at the structure of XML.
If you want a simple XML document reader, Chapters 3, 4, and 5 explain the SAX
parser, which will read the document while checking its syntax and feed the document
to your application in the form of a stream of tokens.
If you want a complete precedence-driven parser that gives you random access to
the input document, Chapters 3, 6, and 7 describe the DOM parser.
If you are wanting to know how to process XML documents using XSL stylesheets,
look at Chapter 8. Because XSL uses the same tree structure produced by the DOM
parser, you will also need to be familiar with the information presented in Chapters 4
and 5.
If you are going to be starting a Java project you should look into Chapter 9 before
you start. The Ant utility can be used to manage, cleanly and simply, a Java project of
any size. I use it myself and have had great success with it.
Java™, XML, and JAXP
3851 P- FM 1/28/02 10:19 AM Page xiv
3851 P-01 1/28/02 10:32 AM Page 1

CHAPTER

1
Introduction to
XML with JAXP

This chapter is an overview of some of the basic things you will need to know before
you can understand the processing of XML documents using Java’s Java API for XML
Processing (JAXP). Although the Java application programming interface (API) is rather
straightforward, you will need to understand how XML is constructed before you can
clearly understand the sort of things that can be done with the API. The fundamental
concepts described in this chapter include the fact that, like HTML, the XML language
is derived from SGML. This kinship between XML and HTML has brought about the ex-
istence of a hybrid known as XHTML. There are two completely distinct parsers, named
DOM and SAX, that can be used to read the contents of an XML document.

Java and XML

Java was designed to make it possible to write completely portable programs. XML
was designed to make it possible to create completely portable data. In an ideal situa-
tion, using the two together will make for a completely portable software package that
can communicate its data with any other completely portable software package. Noth-
ing is absolutely perfect, but these two, used together, come about as close as anything
that has been developed so far in terms of the ability to write a program that runs on
any type of computer and can swap data with any other type of computer.

1
3851 P-01 1/28/02 10:32 AM Page 2

2 Chapter 1

The JAXP package is a set of Java classes that implements XML document parsers,
supplies methods that can be used to manipulate the parsed data, and has special
transformation processors to automate the conversion of data from XML to another
form. For example, the other form can be a database record layout ready for storage, an
HTML Web page ready for display, or simply a textual layout ready for printing.
One of the outstanding features of XML is its fundamental simplicity. Once you un-
derstand how tags are used to create elements, it is easy to manually read and write
XML documents. With this basic XML understanding, and with knowledge of the Java
language, it is a straightforward process to understand the relationship between XML
and the Java API for manipulating XML. There are only a few classes in this API, and
it is only a matter of creating the appropriate set of objects, and they will supply the
methods you can call to manipulate the contents of an XML document. With these basic
concepts understood, and with the simplicity of the constructs involved, you can de-
sign and write programs while concentrating mostly on the problem you are trying to
solve, not on the mechanics of getting it done.

Java, the Language

Following are some characteristics of Java that make it ideal for use as a language to
manipulate XML documents:
■ The JAXP is now a part of standard Java. It contains all of the classes and inter-
faces that you need for parsing and processing an XML document. It also con-
tains methods that can be used to automate the transformation process of
converting an XML document into an entirely different form.
■ The fundamental Java stream IO can be used for input of XML documents and
output of the results of processing. This means that your application is able to
process files stored remotely on the Internet just as easily as the ones on the local
disk. Once a stream has been established to a file, the rest of the application can
use streaming input and output without having to know anything about the lo-
cation at the other end of the stream. You can write your application just once
and know that it will work no matter how the data needs to be fed to or extracted
from it.
■ The majority of installed Web servers are capable of running Java applications
to dynamically generate Web pages. This means that, using the JAXP, the set of
Java classes that provide the methods to be used to manage XML documents, it
becomes a very simple matter to transform data from an XML format to HTML
format as a response to a request made from a remote Web browser. All of the
software you need, from receiving the request through formatting the data to
transmitting the response, is ready and waiting. About all that is left to do is de-
cide how you want the Web page to appear and then write the Java code to lay
it out.
■ Portability applies to anything written in Java. Using Java and its built-in JAXP
allows you to run the application on any computer that has a Java Virtual Ma-
3851 P-01 1/28/02 10:32 AM Page 3

Introduction to XML with JAXP 3

chine installed. And, because XML is also portable, the result is an almost uni-
versally portable system and can be used in exactly the same way on any com-
puter.

To fully understand the concepts discussed in the following paragraphs and chap-
ters, you should be familiar with Java, or familiarize yourself with the Java program-
ming language using Java tutorials. To understand how these classes do their jobs, you
will only need to understand Java classes, objects, interfaces, and methods. There is
nothing more complicated than a static method returning an object that implements an
interface; if you understand these fundamentals, you will have no problem with any-
thing in this book.

XML, the Language

XML stands for Extensible Markup Language. These three words are actually a very ac-
curate description. It is a nonprocedural programming language, which means that
things written in the language are not so much commands as they are descriptions of a
condition or state. Like almost all programming languages, XML is written as human-
readable text, in such a form that humans as well as programs can read and understand
the instructions.
The XML language is used to mark up a document so that the reader (usually a pro-
gram) can identify each piece of the document and determine its characteristics by ex-
amining the tags it contains. A tag can be named anything you would like, but it only
has meaning if the program reading the document already knows the tag name. XML
is also extensible because you can invent as many markup tags as you need as you go
along; all you need to do is make sure the reader of the document knows the meanings
of your tags. In fact, there are no markup tags defined as part of XML. The creator of
an XML document invents whatever tags are necessary for a full description of the doc-
ument being marked up.
There is a common misconception that the purpose of XML is to format and display
data. That is not what it is for. Its purpose is to store data in a form that can be easily
read and analyzed. It is quite common to use XML to store data and use the descriptive
XML tags to specify how it should be displayed, but this not an inherent part of XML.
It is also very common to write applications that convert XML data into HTML for dis-
play. And, because XML and HTML are so similar in their basic syntax, it is possible to
use the tag names defined for HTML in an XML document and then use a Web browser
to display it as if it were HTML. A special name for this type of XML document is
XHTML, but it is just a special case of XML.
A file, or other entity, containing XML-formatted data is referred to as a document.
This term carries a broad interpretation because XML is used to format many different
kinds of information, some of which is never intended for human use (such as data
being transferred from one database to another). The following examples show how
tags can be used to mark up documents. An XML document can be for any purpose
and can take any form it needs to fit that purpose, but generally speaking, there are two
categories of XML documents. An XML document can be storage for text that is in-
3851 P-01 1/28/02 10:32 AM Page 4

4 Chapter 1

tended to be formatted and presented in a readable format. Or it can be a convenient

form for packaging data records for transmission from one place to another, or simply
for storage, in a portable format. The following is an example of text that can be for-
matted for display:

<paragraph>
The purpose of this type of XML document is to use
<italic>tags</italic> in such a way that the software that
reads the document will be able to <underline>organize</underline>
and <underline>format</underline> the text in such a way that
it is more presentable and easier to read.
</paragraph>

This form of XML looks a lot like HTML. In fact, this form of XML and HTML both
serve exactly the same purpose: to allow the software reading the document to extract
things from it and also to use the tags as formatting instructions to create a display
from the extracted text.
The same basic form can be used to package data, as in the following example:

<person>
<name>Karan Dirsham</name>
<street>8080 Holly Lane</street>
<city>Anchor Point</city>
<state>Alaska</state>
<zip>99603</zip>
</person>

This second form is more like a collection of fields that go to make up a data record, and
used this way, it can be a very convenient method for storing data and transmitting in-
formation among otherwise incompatible systems. All that is necessary for successful
data reception of transmitted data is for the recipient to understand the meanings of the
tags and be able to extract the data from them. Of course, by using the appropriate ap-
plication to read and process the data, any XML document can be easily formatted for
display. The process of extraction and formatting XML data is the primary subject of
this book.
Attributes can be used to specify options that further refine the meaning of the tags
to the process reading the document. These attributes can be used both for data defin-
ition and for formatting. For example, the following code has attributes:

<person font="Courier">
<name type="first" enhance="bold">Janie</name>
<name type="last" enhance="underline">Rorick</name>
</person>

Any program reading this document can apply its own interpretation to the mean-
ings of the tags and the options. No formatting information is included in an XML doc-
ument. All formatting is left entirely to the process reading and interpreting the XML
document. One program could read a document containing this example and take the
3851 P-01 1/28/02 10:32 AM Page 5

Introduction to XML with JAXP 5

bold option to mean a different font, another could take it to mean a larger font, and an-
other could use it as an instruction to underline the text or display it in a different color.
Or the bold option could be ignored altogether. The only thing XML knows about the
attribute is the syntax required to include it with a tag.
If you have worked with HTML, you can see the similarities in the syntax of HTML
and XML. They are similar enough that it is possible to write an XML document and
use only tag names known to a particular Web browser and then have that Web
browser read the document and impose its interpretations on the tags and options and
result in a displayed page. A displayable XML document is written often enough that
a document of this type has a special name; it is called XHTML. There is more infor-
mation about XHTML later in this chapter.
XML is a nonprocedural computer language, as opposed to a procedural language such
as Java. A procedural language is one that consists of lists of instruction that are ex-
pected to be obeyed one by one, usually in order from top to bottom. A nonprocedural
language is one that expects all of its instructions to be executed as if they were all
being executed simultaneously and, if necessary, to react to one another to create an
overall state or set of states. An example of nonprocedural processing is a spreadsheet
in which all the cells in the sheet that contain equations have their values calculated at
once, creating a static state of constant values displayed in the cells. This same sort of
thing happens in a Web browser where the HTML tags define the state (layout, colors,
text, pictures, fonts, and so on) that determines the appearance of a Web page.

DTD
DTD stands for Document Type Definition. Although DTD is normally treated sepa-
rately from XML tags, has a different syntax, and serves a different purpose, it is very
much a part of the XML language. The DTD section of an XML document is used to de-
fine the names and syntax of the elements that can be used in the document. There are
several steps involved in the creation and application of a DTD definition, and Chap-
ter 2 contains explanations of those steps along with a number of examples. Its source
can be included inline inside an XML document, or it can be stored in a separate docu-
ment from the XML text and tags. Because its purpose is to specify the correct format
of a marked up document, DTD is most useful if it is made available to several docu-
ments and is most often stored in a file separate from any XML document, which en-
ables it to be accessed from any number of XML documents. For the sake of simplicity,
however, most of the examples in this book have a simple DTD included as part of the
XML document.
DTD enables you to further refine the syntactical requirements of a set of XML
markup rules. In a DTD you can specify the allowed and disallowed content of each tag
that is to appear in an XML document. That takes at least a third of Chapter 2. DTD has
its limitations, but there are many different things that can be done by using it. You can
specify which elements are allowed to appear inside other elements as well as which el-
ements are required and where they are required. You can specify which attributes are
valid for each tag and even specify the set of possible values for each one. You can
3851 P-01 1/28/02 10:32 AM Page 6

6 Chapter 1

create macro-like objects (called entities) that are expanded into text as the XML docu-
ment is parsed. All of this is explored in Chapter 2.
An XML document that conforms to the fundamental syntax of markup tags is
called well-formed. To be a well-formed document, all elements must have matching
opening and closing tags, and the tags must be nested properly. For example, the ex-
pression <p><b>text</b></p> is well-formed because the opening tags, <p><b>,
have closing tags, </b></p>, and they are nested properly. To be well-formed every
closing tag must be a match with the most recent tag that is still open. In short, all tags
must be closed in the exact reverse order in which they were opened. The expressions
<p><b>text</b> and <p><b>text</p></b> are not well-formed.
An XML document that conforms to the rules of its DTD is referred to as a valid doc-
ument. For a document to be successfully tested as being valid, it must also be well-
formed. Some parsers can check the document against the DTD definitions and throw
an exception if the document is not valid.
Use of DTDs is very important to the portability of XML. If a DTD is well written
(that is, if all the tags are defined properly), a process can be written that will be able to
read and interpret any XML data from any document that conforms to the rules of the
DTD.
A single XML document can use more than one DTD. However, this multiple DTD
use can result in a naming collision. If two or more DTDs define a tag by the same
name, they will more than likely define that tag as having different characteristics. For
example, one could be defined as requiring a font attribute, whereas the other has no
such attribute. This problem is solved by using device known as a namespace. An ele-
ment specified as being from one namespace is distinct from one of the same name
from another namespace. For example, if a pair of DTDs both include a definition for
an element with the tag name selectable, one DTD could be declared in the name-
space max and the other in the namespace scrim; then there would be the two distinct
tag names max:selectable and scrim:selectable available for use in the docu-
ment. Examples using namespaces are explained in Chapter 2.

XSL
XSL stands for XML Stylesheet Language. It is used as a set of instructions for the
translation of the content of an XML document into another form—usually a presenta-
tion form intended to be displayed to a human. An XSL program is actually, in itself, a
document that adheres to the syntax of XML. It contains a set of detailed instructions
for extracting data from another XML document and converting it to a new format. Per-
forming such transformation is the subject of Chapter 8.
The process of using XSL to change the format of the data is known as transformation.
Transformation methods are built into the JAXP that can be used to perform any data
format translation you define in an XSL document. These transformations can be pro-
grammed directly into Java instead of using XSL, but XSL simplifies things by taking
care of some of the underlying mechanics, such as walking through the memory-
resident parse tree to examine the source document. It also supplies you with some
3851 P-01 1/28/02 10:32 AM Page 7

Introduction to XML with JAXP 7

built-in methods for doing commonly performed tasks such as configuring the parser
and handling error conditions.
XSL performs a function—supplying human-readable data—that is every bit as im-
portant as XML itself. With the single exception of robotics, all the software in the
world is ultimately used to display data to humans. Nothing is ever stored in a data-
base without the expectation that it will be extracted and presented in some human-
readable format. In fact, presenting readable data is the entire purpose of the Internet.
Operating systems and computer language compilers only exist to support and create
other programs that, in turn, directly or indirectly present data in a form that can be un-
derstood by humans.

SAX
SAX stands for Simple API for XML. It is a collection of Java methods that can be used
to read an XML document and parse it in such a way that each of the individual pieces
of the input are supplied to your program. It is a very rudimentary form of parsing that
is not much more than a lexical scan: It reads the input, determines the type of things
it encounters (it recognizes the format of the nested tags and separates out the text that
is the data portion of the document), and supplies them to your program in the same
order in which they appear in the document.
The form of the data coming from a SAX parser can be very useful for streaming op-
erations such as a direct translation of tags or text into another form, with no changes
in order. If your application needs to switch things around, however, it will be neces-
sary for it to keep copies of the data so it can be reorganized. In many cases, it would
be easier to parse using the DOM parser. The SAX parser has the advantage of being
fast and small because it doesn’t hold anything in memory once it has moved on to the
next input item in the input document.
There are two versions of SAX. The original version is SAX 1.0 (also called SAX1).
The current version is SAX 2.0 (also called SAX2). SAX2 is an extension of the defini-
tions of SAX 1.0 to include things such as the ability to specify names using name-
spaces. Both SAX1 and SAX2 are a part of JAXP. Because SAX1 is still a part of JAXP,
programs based on it will work , but much of it has been deprecated in the API to pro-
mote use of SAX2 in all newly written programs. Only SAX2 is discussed in the fol-
lowing chapters because it does everything SAX1 does and more.

DOM
DOM stands for Document Object Model. It is a collection of Java methods that enable
your program to parse an input document into a memory-resident tree of nodes that
maintains the relationships found in the original input document. There are also meth-
ods that enable your application to walk freely about the tree and extract the informa-
tion stored there.
3851 P-01 1/28/02 10:32 AM Page 8

8 Chapter 1

The internal form of the data tree resulting from a DOM parse is quite convenient if
you are going to be accessing document content out of order. That is, if your program
needs to rearrange the incoming data for its output, or if it needs to move around the
document and select data in random-access order, you should find that the DOM doc-
ument tree will provide what you need for doing this. You can search for things in the
tree and pull out what you need without regard to where it appeared in the input doc-
ument. One disadvantage of DOM is that a large document will take up a lot of space
because the entire document is held in memory. With modern operating systems, how-
ever, the document would need to be extremely large before it would adversely affect
anything. DOM also has the disadvantage of being more complicated to use than SAX.
Because DOM can randomly access the stored data, the API for it is necessarily more
complex. Although DOM is more complicated to use than SAX, it can be used to do
much more. For more details about how DOM works, see Chapters 3, 6, and 7.
Internally in the JAXP, the DOM parser actually uses SAX as its lexical scanner. That
is, a SAX parser is used to read the document and break it down into a stream of its
components, and the DOM software takes this token stream and constructs a tree
from it. This is why it is best to have an understanding of SAX before trying to get a
clear idea of how JAXP DOM works. Although you may never use SAX directly, it’s a
good idea to know how it works and how the incoming document is broken down. At
the very least, you will need to be familiar with the meaning of its error messages and
how to process them in your application, which means you will need to know how
SAX works. For more details, see Chapters 3, 4, and 5

SGML
SGML stands for Standard Generalized Markup Language. This is the parent markup
language of XML and HTML, which were both derived as special-purpose subsets of
SGML. Included in the 500-page SGML specification document is a definition of the
system for organizing and tagging elements in a document. It became a standard with
the International Organization of Standards (ISO) in 1986, but the specification had ac-
tually been in use some time before that. It was designed to manage large documents
so that they could be frequently changed and also printed. It is a large language defin-
ition and too difficult to actually implement, which has resulted in the subsets XML
and HTML.
XML works well being a subset of SGML because the complexity of SGML isn’t nec-
essary to do all of the tagging and transforming that needs to be done. Being a practi-
cal subset makes it much easier to write a parser for XML. Because of the reduction in
complexity of the language, XML documents are smaller and easier to create than
SGML documents would be. For example, where SGML always requires the presence
of a DTD, in XML the DTD is largely optional. If you are going to validate the correct-
ness of an XML document, the DTD is necessary, but otherwise it can be omitted.
XML is a bit closer to being like SGML than is HTML. For one thing, HTML is filled
with ambiguities because it allows things like an opening tag that has no closing tag to
match it. This prevents any attempts to standardize HTML because a parser cannot
3851 P-01 1/28/02 10:32 AM Page 9

Introduction to XML with JAXP 9

predict what it will find. And many HTML extensions and modifications apply in one
place but do not apply in another. Although XML is extensible—you can add all the tag
types you wish—it is very strict in the way it allows you to do it. Like SGML, the for-
matting of XML can be controlled by XSL documents used for transformations.

XHTML
XHTML stands for Extensible Hypertext Markup Language. An XHTML document is
a hybrid of XML and HTML in such a way that it is syntactically correct for both of
them. That is, although an XHTML document can be displayed by a Web browser, it
can also be parsed into its component parts by a SAX or DOM parser. Both XML and
HTML are subsets of SGML, so the only problem in combining the two into XHTML
was in dealing with the places where HTML had departed from the standard format.
Most obvious are the many opening tags in HTML that do not have closing tags to
match them and the fact that tag nesting is not required.
XHTML was conceived so that, once Web browsers were capable of dealing with the
strict and standard forms required for XML, a more standardized form of Web page
could evolve. With XML it is relatively easy to introduce new forms by defining addi-
tional elements and attributes, and because this same technique is part of XHTML, it
will allow the smooth integration of new features with the existing ones. This capabil-
ity is particularly attractive because alternate ways of accessing the Internet are con-
stantly being developed. The presence of a standard, parsable Web page will allow
easier modification to the display format for new demands, such as the special re-
quirements of hand-held computers.
There is a fundamental difference between XML and HTML. XML is an SGML,
while HTML is an application of SGML. That is, SGML does not have any tag names de-
fined and neither does XML. For both XML and SGML, a DTD must be used to define
and provide meanings for element names. On the other hand, HTML has a set of ele-
ment names already defined. The element names of HTML are the ones that have a
meaning to the Web browser attempting to format the page. This fundamental differ-
ence between XML and HTML can be overcome by the creation of a DTD that defines
the syntax for all the elements that are used in HTML. With such a DTD in place, an
XML document that adheres to the DTD’s definitions will also be an HTML document,
and thus it can be displayed using a Web browser.

JAXP
JAXP stands for Java API for XML Processing. It is a set of Java classes and interfaces
specifically designed to be used in a program to make it capable of reading, manipu-
lating, and writing XML-formatted data.
It includes complete parsers for SAX1 and SAX2 and the two types of DOM: DOM
Level 1 and DOM Level 2. Most of this book explores the use of parsers in extracting
3851 P-01 1/28/02 10:32 AM Page 10

10 Chapter 1

data from an XML document. More information on both of these parsers is the subject
of Chapter 3. There are examples of using the SAX parsers in Chapters 4 and 5 and of
the DOM parsers in Chapters 6 and 7. All of the parsers check whether a document is
well-formed, and the parsers can be used in validating or nonvalidating mode, as de-
scribed in the DTD section earlier in this chapter. There is also an extensive API that can
be used to access the data resulting from any of these parsers. And although SAX1 and
DOM Level 1 are both present and working, the API for them is deprecated. Anything
you need to do can be accomplished with just the SAX2 and DOM Level 2 API.
The simplest way to get a copy of JAXP is to download and install the latest copy of
Java from Sun at http://java.sun.com. Beginning with Java version 1.4, the JAXP API is
included as part of Java 2 Standard Edition. It is also a part of the Java 1.3 Enterprise
Edition. If you want to use JAXP with a prior version of Java, you can get a copy of it
from the Web site http://java.sun.com/xml. You can use JAXP version 1.1 with the
Java Software Development Kit ( SDK ) version 1.1.8 or newer.
If, for some reason, you are staying with an older version of Java and downloading
JAXP as a separate API, you will need to download the documentation separately.
This documentation is in the form of a set of HTML pages generated from the source
code by the standard javadoc utility. It is in the same format as the documentation for
the rest of Java. There are two ways to install the standalone JAXP: You can include its
jar files in the same directories as your Java installation, or you can install them in their
own directories. If you do not elect to include them with Java, you will need to specify
the classpath settings when either compiling or running a JAXP application.

Ant
Ant is a tool used to compile Java classes. It isn’t limited to Java; it can be used for your
entire software development project. It performs the same job as the traditional make
utility by compiling only the programs that need to be compiled, but it has some spe-
cial features that cause it to work very will with Java. For one thing, it understands the
Java package organization and can use it when checking dependencies. It is an XML
application and, as such, uses an XML file as its input control file (much like the make
utility uses a makefile) to determine which modules to compile. The Java classes of
Ant are available in source code form, so you can, by extending the existing classes, add
any new commands and processing that you would like.
When compiling Java, Ant compares the timestamp of the source files to timestamp
of the class files to determine which Java source files need to be compiled. Also, Ant
knows about the relationship between Java directory trees and packages, so it is capa-
ble of descending your source tree properly to create classes within several packages.
For more information about Ant, with examples, see Chapter 9. The Web site for Ant
is http://jakarta.apache.org/ant/.
3851 P-01 1/28/02 10:32 AM Page 11

Introduction to XML with JAXP 11

Summary
This chapter is an overview of the basics. You should now have some idea of what
JAXP is designed to do and a rough idea of how it does it. Using JAXP, a Java program
is capable of reading an XML document and analyzing its various parts for meaning or
formatting. There is more than one way to read a document: You can do it in a se-
quential manner with a SAX parser or browse about the document randomly by using
a DOM parser.
The next chapter takes a detailed look at the syntax of an XML document. As you
will see, its tags and content are straightforward and easy to read and write. The com-
plexities of the syntax are all contained in the DTD portion. Chapter 2 describes the
syntax and is designed to make it easy for you to use as a reference later.
3851 P-01 1/28/02 10:32 AM Page 12
3851 P-02 1/28/02 10:31 AM Page 13

CHAPTER

XML Document Format

This chapter examines the syntactical format of an XML document. At the top of each
document is a heading making the declaration that it is an XML document. Next there
is an optional Document Type Definition (DTD) that defines some specific syntax rules
that must be followed for the remainder of the document. Finally, the body of the doc-
ument itself consists of text and the tags that are used to mark it up.
The body of an XML document contains text marked with tags that describe the text.
The original intent of XML was to ensure that humans could easily read and write XML
documents, so all XML documents contain only text. When binary data—such as an
image or an audio file—must be included, the binary file is stored separately, and the
XML document contains a reference to that file.
All of the text of an XML document is included between pairs of tags. If you are fa-
miliar with HTML, you know how this works (although XML is much more strict
about it than HTML). A tag can be identified by its name, and every opening tag has a
closing tag with the text itself sandwiched between them. Unlike HTML, when writing
an XML document, you can create your own tag names. In creating your own tag
names, however, it is essential that you use tags known to the process that will receive
and read the XML document. The program must recognize what the tags are and what
they mean. Most of this book concerns itself with processes that read XML documents
and process tag data.
Very much a child of the Internet, XML makes it easy to complete the text of a doc-
ument by including links to data and text files stored in remote locations. In fact, the

13
3851 P-02 1/28/02 10:31 AM Page 14

14 Chapter 2

XML language itself has the ability to require the presence of data resources in a remote
location. These resources can be simply data, or they can be schema information used
to validate the correctness of the tags and the general format of a document. This means
that the parser—the program that reads an XML document—must be able to read in-
formation from another host on the Internet.
There are really two syntaxes built into XML. One is the tag-based form used for lay-
ing out the document itself, and the other is the DTD syntax that can be used by the
parser to validate the form and content of the text and attributes of tags throughout the
document. In other words, the tags define the content of a document, and the DTD can
be used by the parser as a sort of XML watchdog by making sure that the tags are used
correctly. As you will see in this chapter, the syntax is quite different and the two are
in separate locations in the document. The DTD is optional in that it carries no data; the
exact same XML document can be written with or without the DTD.

Some General Notes about Syntax

The syntax of XML allows you to create a document in any format you would like, and
at the same time, it allows you to use tagging to restrict or define the content any way
you would like. To achieve this, the body of an XML document is free-form text inter-
mixed with tags that specify the context of the text. These tags are known as markup and
are designed to be read and processed by an XML parser. The tags have a distinct for-
mat that distinguishes them from the textual content of the document.

Names
Tag names are made up from specific characters. The first character of a name must be
one of the following:

A-Z a-z _ :

Following the first character of the name, the rest of the characters must each be one of
the following:

A-Z a-z . - _ :

Upper- and lowercase characters are distinct. These are all characters from the ASCII
character set. If you are using Unicode, you can also use the alphabetic characters from
any other language as name starters and as internal name characters. As you can see,
digits are not allowed in a name, and a name cannot begin with a period or a hyphen
(minus sign). A name can be of any length.
There is a concept in XML that deals with grouping names into namespaces to sim-
plify the organization of complicated documents. There are more details on this later in
the chapter. If a name contains a colon, it can actually be two names; the part before the
colon is the namespace in which the name is found, and the part after the colon is the
actual name. Because the specification of namespace came along after the specification
3851 P-02 1/28/02 10:31 AM Page 15

XML Document Format 15

for XML, and is still in a separate document, the use of colons is valid in any name.
However, namespace uses this fact to add some scoping to names.
Names beginning with the three-letter sequence XML (upper- or lowercase in any
combination) are all reserved for future use. You may be able to use a name starting
with these three letters and find that it is not currently reserved, but it may become re-
served in some future version of XML.

Strings
Throughout XML you will find quoted strings. The examples in this book almost ex-
clusively use double quotes to create these strings, but it doesn’t have to be that way.
It’s just a matter of style and personal preference. Anywhere you see a pair of double
quotes defining a string, a pair of single quotes (apostrophes) could have been used.
That is:

"This is a string"

is exactly the same as:

'This is a string'

The ability to select the type of quotes makes it convenient for including either single
or double quotes as a character inside a string. For example, if you need to include a sin-
gle quote character inside a string, simply create the string using double quotes, like this:

"This won't cause a problem"

The same is true for the opposite situation; you can include double quotes in a string
created using single quotes. For another way to insert quotes, and other special char-
acters, see the discussion on entities later in this chapter.

Whitespace
The whitespace characters are listed Table 2.1. All other valid characters, including
ones like backspace and form feed, are assumed to be part of the XML document.
The handling of whitespace is largely up to the application program reading the doc-
ument, but there are some actions that will be taken automatically by the parser unless

Table 2.1 The Whitespace Characters

NAME HEXADECIMAL VALUE

space 0x20
tab 0x09
line feed 0x0A
carriage return 0x0D
3851 P-02 1/28/02 10:31 AM Page 16

16 Chapter 2

you specify otherwise. For example, it’s normal for the parser to strip out some of the
whitespace characters to allow the document to be formatted in a readable fashion. If
you’ve worked with HTML, you’re familiar with this type of action. For example, it’s cus-
tomary to indent the tags to help indicate which ones are nested inside others, as follows:

<outer>
<inner>
<bold>Text of the inner tag.</bold>
</inner>
<outer>

In this example it is perfectly all right for the parser to strip out all of the whitespace be-
tween the tags. However, if you have text that should retain all of its whitespace char-
acters exactly as written, you can command the parser to not make any changes by
using the xml:space attribute as follows:

<poem xml:space="preserve">
Algy met a bear.
The bear was bulgy.
The bulge was Algy.
</poem>

If the spacing is allowed to default, however, there is no standard way that white-
space is to be handled by the parser, and your application would have no way of know-
ing how the text was originally formatted. An example is:

<outer>
<inner>
Text of the inner tag.
</inner>
<outer>

This example demonstrates a situation where the newline character at the end of the
text and the blanks in front of it could each be reduced to a single space (as is done in
HTML). The problem is that different parsers may handle this type of situation in dif-
ferent ways; some will leave them in and others will strip them out.
Bottom line: Use xml:space="preserve" in every case where whitespace reten-
tion is important. Otherwise, assume that any sequence of two or more whitespace
characters will be reduced to a single space. But remember that the default action will
vary from one parser to the next; there are even parsers that ignore any settings you
may have for xml:space.

A Fundamental XML Document

A simple XML document is quite readable by a human because it is written in plain text
as opposed to binary code. If you’re familiar with HTML, you’ll have no problem rec-
3851 P-02 1/28/02 10:31 AM Page 17

XML Document Format 17

ognizing the form of the following simple document. The data contained in the docu-
ment shown in Listing 2.1, which is the text outside of the tags, lists the names and con-
tact information of a couple of people.
The first line of Listing 2.1 identifies it as an XML document. This is not strictly re-
quired, but it is a very good idea to include it at the top of every document so the type
and version of your document can be verified. This type of instruction is known as a
processing instruction (PI) because its purpose is to pass instructions to the process that
will be reading the document.
The data contained in the document is the text, and each piece of text is enclosed be-
tween a pair of tags—one opening and one closing tag—and the tags specify the mean-
ing of the text. For example, the name of each person is preceded by a <name> tag and
is terminated by a </name> tag. These tags give the data in an XML document identity
Notice how the tag pairs are nested one inside the other. The outermost tag pair,
which is <folks> at the top and </folks> at the bottom, is called the root tag. The
outermost pair of tags in every XML document are the root tags. All of the text of an
XML document is enclosed by the root tag pair, and, inside the pair of root tags, there
are normally other tag pairs that define pieces of the text further.

XML Declaration
Every XML document should have, as its first line, an XML declaration that specifies
the version number. The current, and only, version of XML is 1.0, so a minimum dec-
laration line looks like the following:

<?xml version="1.0"?>

This declaration is not an actual XML requirement, but it’s a very good idea. It’s im-
portant to include the version number because it’s possible that there will be future ver-
sions of XML that contain features not compatible with version 1.0, and the version
number may be crucial to how future parsers deal with XML documents.

<?xml version="1.0"?>
<folks>
<person>
<name>Bertha D. Blues</name>
<phone>907 555-8901</phone>
<email>bertha@xyz.net</email>
</person>
<person>
<name>Fred Drew</name>
<phone>907 555-9921</phone>
<email>fred@xyz.net</email>
</person>
</folks>

Listing 2.1 A Simple XML Document

3851 P-02 1/28/02 10:31 AM Page 18

18 Chapter 2

Other information is often included with the declaration. The following example
specifies that the text is Unicode in a compressed form (in other words, it’s an ASCII file
that allows for expanded 16-bit Unicode characters). Also, this declaration specifies that
the XML document doesn’t make references to external documents, so it can be read
and used as completely self-contained data.

<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" standalone="yes"?>

The encoding value is the name of the character set used to write the XML docu-
ment. For the encoding value to have any meaning, the name must be recognized by
the program reading and processing the document. Because Java, by default, inputs
text as UTF-8, there’s no need to specify the encoding unless you’re going to do some-
thing unusual. If you know the document will be limited to 7-bit ASCII, you can de-
clare the encoding to be "US-ASCII". Also, a declaration of "UTF-8" works for
standard 7-bit ASCII because UTF-8 includes all of the ASCII characters (values from
0x00 through 0x7F), but it’ll also allow for the recognition of properly encoded Unicode
characters. Java easily reads and writes this format without you having to specify any-
thing else. If the text uses what is commonly called the extended ASCII characters (val-
ues from 0x10 through 0xFF), the encoding should be one of the names "ISO-8859-1"
through "ISO-8859-9" and cannot be "US-ASCII" or "UTF-8".
There are many other encodings possible. If you’re going to need some special
encoding, it would be best to use one of the Internet Assigned Numbers Authority
(IANA) character-set names. For the official and exhaustive list take a look at
http://www.iana.org/assignments/character-sets.
The standalone attribute specifies whether external documents are referenced
from inside this XML document. If standalone is "yes", it specifies that there are no
external documents referenced, and the parser, knowing it only needs to work with this
one file, can execute in a way that makes the processing more efficient. If it is "no", the
document may—but doesn’t necessarily have to—refer to an external document.
The declaration is in the form of a PI that begins with the character pair <? and is
terminated by ?>. This XML declaration is a very special PI that appears at the top of
every document. There’s more information on the purpose and form of PIs later in this
chapter.

XML Tags and Elements

An XML tag begins with a less-than character, ends with a greater-than character, and
contains an identifying name. Each XML tag has an identifying name that begins with
a letter or an underscore character and can contain letters, digits, periods, hyphens, and
underscores. You can also include a colon as part of the name, but that is used for spec-
ifying namespaces, which are described later in this chapter.
There are some reserved names that you can’t use for any other purpose. Any name
that begins with xml (or XML, or any other upper- and lowercase combination) should
not be used. Names that begin with these three letters are reserved for system use. An
example of this is the name xmlns used for namespaces. There is a more complete de-
finition of name formats earlier in this chapter.
3851 P-02 1/28/02 10:31 AM Page 19

XML Document Format 19

All tags have both an opening and a closing. In the following example the opening
tag is <paragraph> and the closing tag is </paragraph>. The opening and closing
tags have the same name. An opening tag has no slash character, whereas the closing
tag always has one:

<paragraph>The running board fell off!</paragraph>

A tag pair, along with any text or other tag pairs it contains, is a single unit known
as an element. An element may contain any amount of text and any number of elements.
An XML document is made up of a collection of elements nested one inside the other.
The outermost element is the root element.

NOTE XML names are case sensitive. The tags <subtitle>, <Subtitle>,
<SubTitle>, and <SUBTITLE> are all different tags. Likewise, keywords of the
XML language are case sensitive; although DOCTYPE and ELEMENT are both
keywords in XML, Doctype and element are not.

An element isn’t required to contain anything between its opening and closing tags.
The following is an example of an empty element:

<paragraph></paragraph>

Empty elements occur often enough that there’s a special shorthand notation for them.
Following is an example of the shorthand notation for an empty element:

<paragraph/>

In this example, there’s only one tag, but because the trailing slash is included, it acts
as both the opening and closing tag of an empty element.

Attributes
It’s possible to specify one or more attributes as part of an opening tag. The attributes
normally modify or amplify the meaning of the tag. For example, the following form
could be used to specify the font to be applied to the text of a paragraph:

<paragraph font="Times">The running board fell off!</paragraph>

All attributes take this same form. There is an attribute name (font in this example), fol-
lowed by an equal sign and a quoted string. The quoted string is the value of the named
attribute. It is possible to include more than one attribute with a tag. An example is:

<section type="sidebar" font="Courier" style="bold">Text</section>

As with all quoted strings in XML, you can use double quotes or single quotes to
specify the value. An example is:
3851 P-02 1/28/02 10:31 AM Page 20

20 Chapter 2

<paragraph font='Times'>The running board fell off!</paragraph>

The ability to use more than one kind of quote is more than a simple convenience. It
provides an easy way to include quote marks inside the attribute value, such as:

<division title="Don't quit"></title>

Single and double quote characters, along with other special characters, can also be in-
serted by using the predefined entities describe in the “Entities” section of this chapter.
Attributes can be specified inside the short form of empty elements, like this:

<division title="Don't quit"/>

Comments
Anywhere you can put a tag, you can put a comment. A comment is normally ignored
by the process reading the document; it is only used to clarify the following or sur-
round XML document. A comment begins with the four-character sequence <!-- and
ends with the three-character sequence -->, such as:

<!-- This is the form of a simple comment -->

Because XML is a free-form language, a single comment can spread across several lines
and look like the following:

<!--
This is a comment that continues for more than
one line. This form can be used for a descriptive block
of text at the top or to try to make sense of some
some XML element that could be somewhat obscure.
-->

NOTE There’s one limitation to the contents of a comment. The two-character

sequence -- cannot be included in the body of a comment. This limitation
exists to accommodate very rudimentary parsers.

The Character Entities

An entity is a special name that you include in your XML text in such a way that it’s re-
placed with something else by the parser. For example, because the left angle bracket
character is used to define the start of a tag, you need to do something special to insert
it into your text. This is accomplished by using the predefined entity name lt. To use an
entity, precede it with an ampersand and terminate it with a semicolon. An example is:

<relation>Which proves that x &lt; a + b.</relation>

3851 P-02 1/28/02 10:31 AM Page 21

XML Document Format 21

Table 2.2 The XML Predefined Entities

ENTITY PRODUCES DESCRIPTION

&amp; & Ampersand

&apos; ' Single quote (apostrophe)
&gt; > Greater than
&lt; < Less than
&quot; " Double quote

Once this element is parsed, the resulting string will look like the following:

Which proves that x < a + b.

Table 2.2 lists the predefined entities that enable you to insert characters that would
otherwise cause problems with the parser.
You can use an entity to insert any character by specifying the Unicode or ASCII nu-
meric value of the character. This comes in handy when you want to insert a character
that has no key on your keyboard, such as a Greek character. This is particularly true of
Unicode because it includes the characters from every alphabet. The example in Listing
2.2 demonstrates the two different ways of specifying a Greek alphabet character:
Just like any other entity, when specifying a numeric value, you have to precede the
entity with an ampersand and terminate it with a semicolon. The # character is used to
indicate a numeric entity. If the first character in the number is a small x, the digits are
interpreted as hexadecimal digits; otherwise, they are assumed to be decimal digits.
You can define entities of your own by including their definitions in the DTD, as de-
scribed later in this chapter.

<?xml version="1.0"?>

<charents>
<fromhex>
The character &#x03A3; is an uppercase sigma.
</fromhex>
<fromdec>
The character &#931; is an uppercase sigma.
</fromdec>
</charents>

Listing 2.2 An XML Document Containing Special Characters

3851 P-02 1/28/02 10:31 AM Page 22

22 Chapter 2

<?xml version="1.0"?>

<progs>>
<function>
<![CDATA[
int frammis() {
if((a > b) && (a < 3.4))
return(1);
return(0);
}
]]>
</function>
</progs>

Listing 2.3 Using a CDATA Section for Special Formatting

The CDATA Section

If your text contains a lot of characters that could cause an XML parser problems, you
can get the parser to accept these characters directly without having to string together
a lot of the predefined entities. You can place the offending text inside a CDATA sec-
tion and the special characters will be ignored. The example in Listing 2.3 shows how
to include some source code without worrying about the individual characters:
The CDATA section begins with the nine-character string <![CDATA[ and ends
with the three-character sequence ]]>. The text must both be written exactly as you
want it to be formatted; no unwanted whitespaces can be inserted inside a CDATA sec-
tion. The text between the opening and closing of the section is completely ignored by
the parser. This means that the only character or sequence of characters that can’t be in-
cluded inside a CDATA section is the three-character string ]]>.

NOTE There is also a CDATA in DTD that should not be confused with this
one. They are for entirely different purposes and are not related.

DTD
The tags in an XML file are, by default, completely free form as long as the basic syn-
tax of the XML language is followed. You can, however, impose syntactic specifications
on each of the tag names by including a DTD in your XML document. Remember, a
DTD doesn’t add any meaning to the elements of a document; it only refines and ex-
tends the syntactic requirements. You can use the DTD to specify the type of data that
can be included in an element, the relative order and position of the elements, and
which elements can be nested inside other elements.
3851 P-02 1/28/02 10:31 AM Page 23

XML Document Format 23

The DTD syntax is quite different from that of the rest of the XML document. It pri-
marily consists of a list of all the tag names and a specification of the form each one will
take.
You can include the text of the DTD as part of the XML document itself, or you can
put the DTD into a separate file and simply refer to the file from the XML document.
The advantage of having the DTD as a separate file is that you can use it to define the
tag format for any number of XML documents. In fact, you can combine formats to-
gether by having a single XML document use the formatting defined in more than one
DTD file. The disadvantage of having the DTD as a separate file is that if you send the
XML document to someone else, they will normally need to use the same DTD file so
that the syntax of both the form and content of the elements can be recognized.

NOTE Even though the syntax of DTD is decidedly different from the rest of
XML, and the presence of DTD is optional, it’s still a part of the XML language.
The DTD text is read and processed by the same parser that reads and
processes the other parts of an XML document.

Single File
The document in Listing 2.4 shows how to use the DOCTYPE keyword to insert the text
of the DTD information inside the XML document.
Notice that standalone is set to "yes" in Listing 2.4 to indicate that everything is
contained in a single file. It would have been perfectly valid to set standalone to
"no" so that the parser would be ready to handle multiple files even though only one
file is used. Some parsers, however, will be more efficient if they know up front that
everything is going to be in one file.
To specify the DTD information, the keyword DOCTYPE is used as shown in Listing
2.4. Everything inside the opening bracket and closing bracket of the DOCTYPE decla-
ration is a part of the DTD. The DOCTYPE declaration itself requires the name of the root
element (in this example it’s the folks element) of the XML document.
In this example DTD there are five ELEMENT declarations. An ELEMENT declaration
specifies the contents of an element. The root element, named folks, is allowed to con-
tain only person elements. The number of person elements that can be contained is
specified by the asterisk modifier, which means there may be zero or more person el-
ements listed inside a folks element. And, because the person element is the only
thing specified for the folks element, a person element is the only thing it can con-
tain. Of course, the person element has a DTD definition of its own, but the content re-
quirements of a person element are independent of the content requirements of the
folks element.
Also in Listing 2.4, the person element must contain the three elements named
name, phone, and email. And because there is no occurrence modifier (like the aster-
isk in the folks element), each of these three elements must appear exactly once. Also,
because they’re separated by commas, they must appear in exactly the order in which
they appear in the DTD.
3851 P-02 1/28/02 10:31 AM Page 24

24 Chapter 2

<?xml version="1.0" standalone="yes"?>

<!DOCTYPE folks [
<!ELEMENT folks (person)*>
<!ELEMENT person (name, phone, email)>
<!ELEMENT name (#PCDATA)>
<!ELEMENT phone (#PCDATA)>
<!ELEMENT email (#PCDATA)>
]>

<folks>
<person>
<name>Bertha D. Blues</name>
<phone>907 555-8901</phone>
<email>bertha@xyz.net</email>
</person>
<person>
<name>Fred Drew</name>
<phone>907 555-9921</phone>
<email>fred@xyz.net</email>
</person>
</folks>

Listing 2.4 An XML Document with a DTD

The elements name, phone, and email are specified to contain #PCDATA. This
means they can only contain parse character data. In other words, they can only contain
a character string that does not contain any other elements. Because the character string
is parsed, it may contain things like the character entities that are predefined as part of
the XML language.

Multiple Files
The example in Listing 2.5 is the same as the one in Listing 2.4, except that the DTD is
stored in a separate file. An advantage to using this approach is that a separate file
makes it easy to create several documents based on the same DTD without having to
duplicate the DTD in every document. An additional advantage is that if the recipient
of a transmitted document already has a copy of the DTD, there’s no need to send an-
other one. In fact, because the DTD is only for syntax checking, an application knows
how to read the contents of a document formatted by the rules of a DTD. Therefore,
there is no need for the recipient to refer to the DTD at all unless, for some reason, the
receiver of the document does not trust the sender to format it correctly. The only pur-
pose of the DTD is to check the syntax of a document.
3851 P-02 1/28/02 10:31 AM Page 25

XML Document Format 25

<?xml version="1.0" standalone="no"?>

<!DOCTYPE folks SYSTEM "SimpleDoc.dtd">

<folks>
<person>
<name>Bertha D. Blues</name>
<phone>907 555-8901</phone>
<email>bertha@xyz.net</email>
</person>
<person>
<name>Fred Drew</name>
<phone>907 555-9921</phone>
<email>fred@xyz.net</email>
</person>
</folks>

Listing 2.5 An XML Document with an External DTD

The DOCTYPE keyword still serves the same purpose as before, but this time the
SYSTEM keyword is used to precede the name of the file containing the DTD speci-
fications. The name of the DTD file is in the same directory as this XML file, is named
SimpleDoc.dtd, and contains the content shown in Listing 2.6.
This file contains only the definitions that go inside the DOCTYPE block, but not the
DOCTYPE declaration itself (DOCTYPE declarations are discussed in detail in the fol-
lowing sections of this chapter). It does, however, have an XML declaration at the top.
Also, the DTD file must include the encoding because the content of the file is going to
be read and analyzed by the parser, and the parser needs to know what encoding
scheme is being used.

The DOCTYPE Inline Declaration

The DOCTYPE inline declaration is the simplest form of DOCTYPE included in the XML
file, as demonstrated in Listing 2.4. This form of DOCTYPE includes all of the DTD

<?xml version="1.0" encoding="US-ASCII"?>

<!ELEMENT folks (person)*>

<!ELEMENT person (name, phone, email)>
<!ELEMENT name (#PCDATA)>
<!ELEMENT phone (#PCDATA)>
<!ELEMENT email (#PCDATA)>

Listing 2.6 A Simple DTD File

3851 P-02 1/28/02 10:31 AM Page 26

26 Chapter 2

declarations directly inline as a part of the XML document. Its basic form is shown in
the following example:

<!DOCTYPE folks [
<!ELEMENT folks (person)*>
. . .
]>

All of the DTD declarations are included between the DOCTYPE opening and closing
brackets. This can include any combination of ELEMENT, CDATA, ATTLIST, ENTITY,
IGNORE, and INCLUDE. And, of course, there can be any number of comments inter-
mixed with the DTD definitions.

The DOCTYPE SYSTEM Declaration

Using the SYSTEM keyword enables you to specify the name of a file with either a
relative or absolute URI. The following is an example of using a relative URI to spec-
ify the location of a file named inhere.dtd that’s in the same directory as the XML
document:

<!DOCTYPE folks SYSTEM "inhere.dtd">

The following example, another relative URI, specifies the file named insub.dtd in
a local subdirectory named diction:

<!DOCTYPE folks SYSTEM "diction/insub.dtd">

An absolute URI can be used to specify the address of a file anywhere on the Internet.
The following example shows the URI of a DTD document named SimpleDoc.dtd
that’s stored and readily available on the Internet. This very simple technique can be
used to make sure that everyone is using the same DTDs to define the formats of the
same set of documents:

<!DOCTYPE folks SYSTEM "http://www.belugalake/xdox/SimpleDoc.dtd">

NOTE The URI string will accept both forward and backward slashes to
accommodate the naming requirements of different operating systems.

It is possible to use a SYSTEM DTD and, at the same time, include some DTD modi-
fications that apply to the local document. You can include any statement that could
also be written directly into the existing DTD. That is, you cannot override and replace
an existing definition, but you can add definitions to the DTD. For example, you can
add a new attribute definition for an existing tag, as in Listing 2.7.
This example uses the same DTD file that was used in previous examples, but this
time the phone element is modified by ATTLIST to add the option of specifying an
extension attribute. Details of ATTLIST are described later in this chapter.
3851 P-02 1/28/02 10:31 AM Page 27

XML Document Format 27

<?xml version="1.0" standalone="no"?>

<!DOCTYPE folks SYSTEM "SimpleDoc.dtd" [
<!ATTLIST phone extension CDATA #IMPLIED>
]>

<folks>
<person>
<name>Bertha D. Blues</name>
<phone extension="409">907 555-8901</phone>
<email>bertha@xyz.net</email>
<fax>907 555-3333</fax>
</person>
</folks>

Listing 2.7 Adding an Attribute Definition to an Existing DTD

The DOCTYPE PUBLIC Declaration

The PUBLIC keyword works somewhat like the SYSTEM keyword, but with something
added. The intention of this form is that it be used with a standard DTD that’s been
published and made widely available. Not only does this form of the DTD specification
have a location (as with SYSTEM), but it also has a name. At first glance the name may
appear to be a URI, but it isn’t. It’s in a special format laid out as follows:

prefix//owner//description//language ID

If the prefix is ISO, the DTD is an approved ISO standard. If the prefix is +, the DTD
is an approved standard, but it is not an ISO standard. If the prefix is -, the DTD is an
ISO standard proposal that has not yet been approved. The owner is the name, or an
acronym, identifying the owner of the DTD specification. The description is a brief de-
scription of the DTD. The language ID is a two-letter ISO 639 specification of the lan-
guage of the DTD.
The name of the DTD comes before the URI that specifies its location. The following
example specifies that the DTD is to be the strict version of the W3C definition of
HTML version 4.01:

<?xml version="1.0" standalone="no" ?>

<!DOCTYPE HTML PUBLIC "-//W3C//DTD HTML 4.01//EN"

"http://www.w3.org/TR/html4/strict.dtd">

<html>
<head>
The heading of the XHTML page.
</head>
3851 P-02 1/28/02 10:31 AM Page 28

28 Chapter 2

<body>
The body of the XHTML page.
</body>
</html>

In this example the name specifies that the DTD is a proposed ISO standard owned by
the W3C organization. The descriptive name of the DTD is DTD HTML 4.01 and the
language is EN (English). Judging by the URI, it seems this DTD is a very strict imple-
mentation of the standard; there are other versions at the same site of both transitional
and loose implementations.
Also, as you would expect, you can make local additions to the DTD using the same
technique as described earlier for the SYSTEM declaration.

Comments
It doesn’t matter whether the DTD text is in the same file or in a separate file; the for-
mat of comments is the same as in any other section of an XML document. A valid com-
ment looks like this:

<!-- Comments in DTD are in the same format as the rest of XML-->

The ELEMENT Declaration

The ELEMENT keyword is used to define the form of a tag in the XML document. It
specifies both the tag name of the tag and the form of the tag content. An element def-
inition consists of the ELEMENT keyword, followed by the name of the tag, followed by
the rule that determines the content of the element.

The ANY Element

The keyword ANY can be used when you wish to define the tag name of an element but
leave all the formatting of element content unspecified. An element defined this way
can include any text and other elements (as long as all included elements are also valid)
between its opening and closing tags. For example, the following specifies that the tag
named nolimit is declared to be completely free form:

<!ELEMENT nolimit ANY>

This means that, as long as the syntax is correct, anything goes. All of the following are
valid nolimit elements:

<nolimit>Text is okay for an ANY</nolimit>

<nolimit></nolimit>
<nolimit/>
<nolimit>Embedding<nolimit>another</nolimit>tag is okay</nolimit>
3851 P-02 1/28/02 10:31 AM Page 29

XML Document Format 29

The EMPTY Element

It is possible to specify that an element to contain no data by defining it this way:

<!ELEMENT hr EMPTY>

An empty element is one that contains no text and no other elements. The following ex-
amples show the two possible forms of an empty element:
<hr></hr>
<hr/>

Note that even though an empty element cannot contain data between the tags, it
can still have attributes defined for it. Details on declaring and using attributes are de-
scribed later in this chapter. The following is an example of defining and using an op-
tional attribute with the hr element:

<!ELEMENT hr EMPTY>
<!ATTLIST hr style #IMPLIED>
. . .
<hr style="reversed"/>

An Element with Mixed Content

The mixed content element definition allows a free mixture of text with any of the
listed XML tags. To specify that character text may be included between the tags of an
element, the keyword #PCDATA can be used. The following example specifies that the
element named textonly can only contain text:

<!ELEMENT textonly (#PCDATA)>

#PCDATA must be included in parentheses. The name PCDATA is short for parsed
character data, so-called because the parser actually reads through the text to find em-
bedded tags or entities. At the very least, the parser has to scan the text to find the clos-
ing tag. The textonly tag, however, does not allow for any embedded tags; it can only
be used for text as follows:

<textonly>Now is the time</textonly>

If you wish to specify that the content can be text intermixed with tags, you can use
the vertical bar to separate the items and add an asterisk at the end to specify that the
items in the parentheses can each be repeated any number of times as shown in the fol-
lowing example:

<!ELEMENT textag (#PCDATA | hr)*>

An element of the type textag can contain text with an unlimited number of hr el-
ements embedded in it. You can extend this format to specify any number of element
names that can be embedded in the text by listing them this way:
Other documents randomly have
different content
nehéz zászlót; ölébe veszi, mikor ebédel; – pedig nem sokból áll az,
egy zsák pálmaszilva egész úti készülete, – s maga mellé fekteti,
mikor aludni megy.
Húsz napig utazott a harczos tömkeleg; az első tíz napon folyvást
nőtt a száma, a második tíz napon pedig hasonló arányban apadt;
betegen, nyomorultul elmaradozott itt, amott, egyesével, párosával a
lelkesült népnek fele, ott az útfélen elvánszorgott, elhalt, a többiek
mentek odább.
Huszad napra megérkezének Stambulba. Khaleb Rizlán arcza
ragyogott az örömtől, midőn a padisáhok szent városát érinték lábai.
Levetette volna saruit e szent helyen, ha azok még az úton le nem
szakadtak volna lábairól; de megcsókolá azt százszor, arczczal
levetve magát a földre, melyet a gonosz gyaurok még akkor nem
macadamizáltak.
De hát mi ő neki Stambul és mi ő Stambulnak, hogy úgy örül
annak láthatásán? Talán ezek a paloták ő reá várnak? talán nagy
hivatalra idéztetett ide, vagy szerencséjét keresni jött bele?
Nincs ő neki semmije Stambulban, nincs ő neki joga egyébhez,
mint a próféta zöld zászlajához, annak a csókjához, annak a
láthatásához; ezt kivánja ő, és egyebet semmit.
És a többiek is, a kik vele jöttek, nem kivánnak egyebet.
Mikor a próféta zászlaját kitűzik a szerály kapuja fölé, bármely
részében legyen a világnak az igazi muzulmán, odasereglik hozzá s
megy utána, a hová az vezeti, és meghal és boldog.
A szent hit harczosai megismerék a világhírű szerályt aranyos
kúpfödeleiről s oda tartottak hozzá. Ott leültek a khor-khori szökőkút
előtt, megmosva arczaikat abban s várták a Mir Aálem megjelenését
pihent lélekkel.
Sokáig várhattak, míg valaki hozzájuk szólt, s nagy fejcsóválgatva
nézték, mint járnak a tisztátalan giaurok a szerály kapuin ki s be, a
honnan ők ki vannak zárva.
 Ekkor egy csomó softa elegyedett közéjük; fiatal alkorán tudósok,
kik egyenkint összeölelgették a derék harczosokat s tudatták velük,
hogy itt hiába várnak; senki sem fog velük beszélni, hanem ők majd
elvezetik valamennyit a harczok miniszteréhez, azzal beszéljenek
rendén.
A csoport felkerekedett s ment a harczok miniszteréhez.
Ez a hiteszegett férfiu épen akkor a boritalban gyönyörködött,
nem is szokott napjában négyszer mosdani, sem a mecsetekbe nem
jár; minél fogva nem lehet csodálkozni, ha Khaleb Rizlánnak és a
többi egybekavarodott hadfiaknak azt felelte, hogy a próféta
zászlaját ezúttal látni nem fogják, mert most nem arról van a szó,
hogy minden keresztyént, a kit elől-utól találnak, meg kell ölni;
hanem ha olyan nagy kedvük van verekedni, épen most indul egy
csapat fegyveres férfi a Duna mellékére Omér basához, az majd
megmondja, hogy kit üssenek?
A jámbor harczosokat azután körül sem hagyták többet nézni
Stambulban, hanem két zászlóalj rendes, sarkonforgó redif közé
zárva, elszállíták Viddinig, még csak el sem széledhettek tetszésök
szerint az úton.
Odaérkezve Viddinbe, bemutaták őket a musírnak, a ki épen
akkor rossz kedvében volt.
Enni valót kért hadserege számára s a helyett kenyérfogyasztókat
kapott.
Hidegen, haragosan kérdezé a mindenütt előretolakodó Khaleb
Rizlántól:
– Honnan jöttök?
– Kiki a maga tűzhelye mellől, felelt Rizlán büszke szóval. Onnan
jövünk mindnyájan, a hol jó dolgunk volt és boldogságban éltünk,
onnan jöttünk ide.
 – No hát kár volt ott nem maradnotok, mert itt semmi szükség
reátok.
– Köszöntünk musír, mi nem jöttünk ide rizskásádat fogyasztani,
ne is félj meztelen tagjainkra nézni, nem kérünk tőled ruházatot; mi
csak ellenségért jöttünk, s ha engeded, ha nem engeded, verekedni
fogunk a moszkókkal.
A musír vállat vont s azt mondá hangosan a mellette állóknak:
– Valóságos «basi-bozuk» (őrült fejű).
Rajtuk maradt a «basi-bozuk».
Még az nap átkergették őket Kalafátba, meg volt nekik hagyva,
hogy rabolni nem szabad, koldulni nem illik, zsoldot pedig nem
kapnak.
Khaleb Rizlán szomorúan gondolt a vendégszeretetlen kalafáti
fűzfák között a boldog Biledulgherid szilvatermő pálmáira, miknek
gyümölcseért olykor lehajolni is restelt, felmenne most érte még a fa
tetejébe is, de a gyaurok fáit megátkozta az Isten, azokon csak levél
terem.
Egy derék idegen bég azonban megszánta őket, s a mint ott látta
az egész kopott sereget egymás mellett szomorkodni, felszólítá őket,
hogy csatlakozzanak hozzá; portyázni mennek ellenség földére, majd
ott kapnak tán valamit.
Csak egy intés kellett a zavart fejüknek; hiszen ezért jöttek ők oly
messze földről, még a kengyelét is megcsókolták a jó derék bégnek,
hogy magával vitte őket.
Kinek puska, kinek dárda a vállán, ki lovon, ki gyalog ballagtak a
basi-bozukok, átmentek vizen és erdőn: egyszerre két oldalról
előtörnek az ellenség lovasai s körülfogják a bég csapatját.
A jó török huszárok, vezérükkel élükön nekivágtak az ellenség
gyöngébb oldalának s keresztül törték magukat rajta; a rendetlen
basi-bozuk had ott maradt csatába keveredve. Nem hajtottak semmi
szóra; a bég hiába kiáltozott nekik, hogy ezt tegyék, vagy azt; hogy
négyszöget, vagy hármas sort formáljanak, lépcsőzetben
hátráljanak; nem hallgatták, nem értették semmi szavát; dühödten
verekedtek ellenfeleikkel; a bég utoljára is kénytelen volt őket ott
hagyni s haza menekülni a kalafánti sánczok közé: tudatván a
vezérrel a kémjárat eredményét s hogy a jámbor basi-bozukok aligha
ott nem vesztek egy lábig.
Hát a mint késő este takarodót vernek, kik jönnek elő a kalarasi
halmok felől? a bohó basi-bozukok. Nem hogy ők vesztek volna ott,
de még ők fogtak el húsz kozákot, a többi örült annak, a mit nem
kapott s odább állt.
Az elfogott lovakon ülve, úgy hajták büszkén maguk előtt
foglyaikat a táborig s odaküldték őket ajándékba a musírnak, a ki
olyan lenézve bánt velök, a ki nem akart felőlük semmit tudni.
A musír rögtön főzetett számukra piláfot s megvendégelé őket, s
meghagyá, hogy a basi-bozukoknak ezentúl éhezni nem szabad.
E naptól fogva soha sem hagyta ki őket vállalataiból a bég.
Khaleb Rizlán és zavart fejűi minden vakmerő vállalatnál vele voltak;
a legmerészebb kalandokat ő róluk beszélte a hír s ismerte a
táborban minden jóravaló ember Khalebet; azt a rongyos lovagot, a
kinek minden tagjából hiányzik egy darab, egy-egy kezén csak
három-négy ujja, pofája összeszabdalva, összeharapdálva, már
szakálla is csak az egyik felén van. Ruhája is erre-arra lóg le róla, de
hiába is adnak rá jobbat, mert a legközelebbi alkalommal megint úgy
összetépeti magát, mintha sasokkal enyelgett volna, s világért fel
nem varratna egy szakadást is a csaták emlékéből; úgy szép ő is,
mint a sok ütközetben járt zászló – rongyosan.
A csetátyei ütközetben úszott igazán kedvtelései közt a
bakarasznyi basi-bozuk. Elébb ágyúval lövöldöztek egymásra az
emberek, azután puskával közelebbről: ez még mind nem tetszett
neki; később szuronyra jött a sor, ez már valamivel többet ér; de
csak akkor áll az igazi harcz, mikor már a szuronyt is elvetette az
ember, s egyik kezével megragadja ellenfele torkát, a másikkal
szívébe üti a kést, mikor nem néz sem előre, sem hátra, hanem döf,
vág maga körül s mindenütt elevent talál, mikor nem törődik azzal,
mijét ütik, hol fogták meg, hanem csak azon törekszik, hogy kettőt
üssön, kettőt szúrjon máson, addig míg más ő rajta egyet.
Hórihorgas muszka óriások teperték a földre Khalebet, de mégis ő
kelt fel s a muszka maradt halva, lovakkal elgázolták a földön, föl
sem vette, nem fájt neki semmi, s a mit megfogott, azt el nem
eresztette élve.
Ebben a kis ütközetben maguk a basi-bozukok száz orosznál
többet leöldöstek s ennek a bizonyságára csata után Khaleb Rizlán
leszeldelé a megölt ellenség füleit s egy hosszú zsinegre kötve, úgy
akasztá azt nyakába, mint valami drága lánczot; úgy lépett a musír
elé, ajándékba adván neki azt a drága ékességet, száz megölt
muszka füléből.
A musír pedig ugyanannyi botot veretett a basi-bozuk talpára,
tudtára adván eképen, hogy az nem illik katonához, ellensége
holttestét szabdalni; vágja addig, a míg él; a halottaknak hagyjon
békét.
A basi-bozuk átlátta, hogy a musírnak igaza van, s azután még
jobban ragaszkodott hozzá.
Hanem a táborban sok galibát okozott a derék férfiu; ő otthon is
basi-bozuk volt: minden új rendeletre duzzogott, nem lehetett vele
parancsolni, a mit fejébe vett, azt keresztülvitte, s nem egyszer
hozta parancsnokait azon helyzetbe, hogy nekik kellett engedniök.
Egy ízben diadalmas előhaladás közepett egyszerre megállítá
seregeit a musír; senki sem foghatta meg, miért nem üldözi a futó
ellenséget. Sok ember sok véleményt ád: végre azt találták ki a
török katonák, hogy a musír parancsot kapott a padisah
minisztereitől, hogy ne üldözze az ellenséget; azokat viszont a
frankok, a gyaurok, az idegenek vesztegették meg, kik nem akarják,
hogy a muzulmán nép saját erejétől megverje a moszkót, mert mind
egyetértenek vele.
Pár nap mulva ismét jött a rendelet, hogy a seregek vonuljanak
vissza.
Itt már nyilt zúgolódás kezdett támadni a táborban, árulást
emlegettek a katonák, s a mint a város piaczán keresztül lovagolt a
musír: egyszer csak útját állja Khaleb Rizlán s megragadva paripája
zabláját, kényszeríti, hogy hallgassa meg, a mit beszél.
– Nem arra, musír, hanem előre jőjj! A te kezedben van a próféta
országa; átok reád, hogy ha elejted azt. Előtted a dicsőség, hátad
mögött a gyalázat, és te hátra felé mégy-e? Hogy ha előretörsz,
nincs olyan muzulmán, a ki vérét ki ne ontsa érted; ha visszafelé
mégy, nincs olyan, a ki le ne köpjön. Ragadd ki kardodat, ne
tétovázz soká, reszket az ellenség már neved előtt is, s hogy ha
árulók ülnek hátad mögött a padisah trónjának zsámolyán,
szemeddel ints egyet és egy sem fog ottan ülni, hanem ülsz te
minden ozman nemzetek fölött, a hogy megérdemelted.
A musír megveregeté a jó vitéz homlokát s azt mondá neki, hogy
csak menjen a maga dolgára, a minek meg kell történni, az már
mind rég meg van írva a Thóra hét könyvében, nincs embernek
miért bele szólni.
A basi-bozuk azonban nem érte be e válaszszal, hanem kiment a
táborba, s elkezdé lázítani a harczosokat, úgy, hogy egyszer a vezér
azt hallja, miszerint a katonák komolyan csoportosodnak, s azt
kezdik hangoztatni, hogy le a miniszterekkel! éljen a musír.
Ez gonosz lázadássá fajulhatott volna el. A musír rögtön kiküldé
altiszteit s beparancsolá a basi-bozukokat maga elé.
Már ekkor nem voltak többen nyolczvannál. A többi elvégzé, a
miért jött: elhullott a harczban; ezek is tépett vitézek voltak már.
Előttük állt legelől Khaleb Rizlán, most is görnyedve a nehéz
zászló nyele alatt, melyről a lobogót úgy lelövöldözték már, hogy
csak egy foszlány fityegett még rajta.
– Álljatok rendbe, mondának nekik a musír altisztjei. Nem volt az
kivihető, még csak azt sem tették meg, hogy a lovasok külön váltak
volna a gyalogoktól. Ez természetes. Jóbarátok, ismerősök szeretnek
egymás mellett lenni, beszélgetni; arról pedig nem tehetnek, hogy az
egyiknek van lova, a másiknak meg nincs.
Ekkor megjelent a musír egyedül az udvar felőli erkélyen s
komoly, elhatározott hangon felszólítá őket:
– Akartok-e rendes csapattá alakulni s magatokat a tábori
fegyelemnek alávetni?
– Mi azért jöttünk, hogy harczoljunk, nem hogy leczkét tanuljunk,
musír, viszonza Khaleb Rizlán merészen s a többiek azt mondák,
hogy «úgy van»!
Ekkor mást kérdezett tőlük a musír.
– Akartok-e visszatérni hazátokba és elhagyni ezt a földet
békességgel?
– Ne mondd azt, musír! Mi azért jöttünk el, hogy harczoljunk, mig
Mohamed hite veszélyben van; és a míg háború van, vissza nem
térünk tűzhelyeinkhez.
A musír arcza egészen elsötétült, csaknem könyörgő hangon
kérdé tőlük harmadszor, – utolszor:
– Akartok-e másutt harczolni? Albaniában a lázadó görögök ellen;
avagy Anadoliban vitéz hadseregünk között? akartok-e helyőrségül
maradni Szilisztriában vagy Rustsukban, vagy akármely dunaparti
váradban?
– Mi egyedül veled és melletted akarunk harczolni és nem
távozunk innen sehova.
A musír kivonta kendőjét öve mellől s egyet intett vele; azon
pillanatban két belső kapuja megnyílt a kaszárnyának, s nyolcz ágyú
egyszerre odalőtt kartácscsal az udvar közepére.
Azután ismét becsukódtak a kapuk.
Az udvar közepén csak egy nagy véres halom látszott, mely még
vonaglott, mely még hörgött nehány perczig.
De valamennyi közül kilátszott még egy kéz, mely feltartá a
harczrongyolta zászlót s kihallatszott egy kiáltás: «éljen a musír!»
A musír pedig szemeit törlé azzal a fehér kendővel.
– Szegény jó fiúk! – Csak olyan őrültek ne lettek volna.
 A BAJADÉRE.

I.
Hová lesznek időjártával a hajdani szép költői képei a harczi
világnak? Minden az egyformaság után törekszik, egész Európa
fekete frakkban jár már és emeletes kalapot visel.
Hajdan lehetett miből alakokat festeni: ha megindult fényes török
zultán spahijai, janicsárjai seregével; minden öltözet ragyogott a
fényességtől, kiki viselte a pompás övet, melyet szép kedvese
himzett számára otthon, turbánjába annyi gyöngyöt tekert, a
mennyit akart, kócsagját, vagy paradicsommadarát lebegtette a
kardcsapás szele; a délczeg paripák csojtárja a földet verte, s a hány
kopja, annyiféle szalag lengett rajta. Szembejött reájok magyarok
tábora, arany, ezüst czafrangos vitézek, kettős dolmányokban,
skofiummal varrott, pillangókkal himzett bársony mentéik, farkasbőr,
párduczbőr kaczagányaik csak úgy lobogtak a szélben, ha futtattak,
mintha szárnyaik volnának, ezüst csillagokkal, aczélpikkelyekkel ékes
pánczéljaik ragyogtak a napban, ezerféle nemes czimereiket a fényes
pajzsokon ki győzte volna végig nézni?
Mostan más világ van. Megvarrják a százezer kurta dolmányt
Stambulban mind egy formára, semmi paszománt sincs rajta, sem
boglárok, drága kövek, fel kell azt ölteni a jámbor redifnek: illik-e rá
vagy nem? senki sem kérdi azt tőle. Két ellentábor, két nagy kietlen
erdő; az egyik pálmaerdő, a másik fenyőerdő, egyik fa nem
különböző a másiktól. Tudomány lépett a költészet helyébe;
mérnökök intézik a csaták sorsát, nem a hősök.
 Mulatságos lehetett az idegen szemnek elnézni a mult években,
hogy a midőn a fojtogatott Izlám egy kissé feljajdult, e rövid jajszóra
minő minden alaku csoportok jöttek elé a próféta védelmére.
Csodálatos ódon fegyverzetü, soha nem sejtett alakok, más világi
öltözetekkel, kik mintha a keresztes háborúk óta el lettek volna téve,
megbabonázva valami ezeregyéjszakai tündér által s valami
kimondott bűvös szóra egyszerre felszabadulva az igézet alól, ismét
előjönnének valahonnan a Vák-Vák sziget rejtélyes berkeiből,
ugyanazon bárdokat és buzogányokat hozva magukkal, mik olyan jók
voltak a frank lovagok nehéz vértezetét, sisakját összetörni.
Sok idő elmult azóta derék Paladinok!
A frankok nem viselnek többé pánczélt, a lőpor óriást és törpét
egyenlővé tett.
Nem is azért vannak a frankok Sztambulban, hogy a szent sirt
elvegyék tőletek, sőt inkább Sztambult jöttek megvédeni uj hatalmas
ellenség ellen, kit még oroszlán szivű Richard idejében népnek sem
tartottak.
A derült kedvü auvergnat nem állhatta meg, hogy szemökbe ne
nevessen e furcsa hadaknak, melyek ha összetalálkoztak vele
Sztambul temetőin, oly sötét arczokkal tekintének reá, mintha
féltenék jövendő sirjaikat tőle.
Hát még mikor a hires amazon Kara-Gűz vezénylé lovas
csapatját, a félig rongyos, félig aranyos kurdokat végig a Tsiragán
palota előtt; ez a tisztes ránczos agg szűz, a milyenek otthon
Frankhonban legfeljebb harisnyát kötnek, vagy fiatal unokahúgákat
kisérgetnek dalidókba, hangversenyekbe; ez pedig űl a lovon és
vezeti a szakállas férfiakat a csatába, az a hosszú dárda az oldala
mellett csakugyan úgy néz ki, mintha egy szokatlanul nagy
horgácsoló tűt hozott volna el magával. Olyan sokat lehetett nevetni
rajta…
 II.
– Ki vagy te? mi vagy te lengő, ingó liliomszál? Hol termesz te itt
ezen a véres mezőn? Fehér virág – piros magból?
– Én vagyok a bajadére, felelt a lány a lovagnak s szemérmesen
lesüté szemeit és bátran megcsörrenté oldalára kötött kardját. – Én
vagyok a pusztai virág, a ki termett esőből és napsugárból s nem
ismer atyát és anyát. Én vagyok az, ki ablakod alatt énekel, midőn
első álmodból felébredsz; éneklek arról, a mi neked kedves:
szerelemről és csatákról. Én vagyok az, a ki előtted tánczol a
csengős nakarával, midőn mulatni vágyol, s parancsodra virágot köt
homloka körül. Én vagyok az, a ki kávédat megfőzi, lovadat
felkantározza, kardodat kifényesiti, golyót önt pisztolyaidba s fehér
ruhádat kimossa. Én vagyok az, ki este ott alszik sátorod nyilatánál,
lábaid előtt fekve, ki kezedet csókolja, és forró könyet ejt rá, ha felé
nyújtod kegyesen. Én vagyok az, ki melletted űl gyors paripán, a
midőn a csatába mégy, ki kardot forgat oldalad mellett, kettőzteti
csapásaid, mintha négy kezed volna, s ki utjába áll a csapásnak, a
mely teneked volt szánva, s ha meghal is, feléd sóhajt… Én vagyok a
bajadére… Fogadj engemet magadhoz. Hű rabod leszek a sírig:
mulattatlak, ha szomorkodol; én éhezem, hogy te elégült légy; én
fáradok, hogy te pihenj; én virasztok, hogy te alhass. Ha van nőd,
azt szolgálni fogom, ha van kedvesed, annak izenetet hordok tőled;
ha nincs sem nőd, sem kedvesed, rabszolgálód leszek. Ha csókot
adsz, mosolyt találsz arczomon utána; ha ütést adsz, akkor sem
találsz mást, mint mosolyt. Fogadd el a bajadérét…
Az ifju bajnok megfogá a lányka kezét, bevezeté őt sátorába,
leültette kerevetére maga mellé és igen örült, hogy ilyen szép fehér
virág is terem ezen a véres mezőn.

III.
 A kürtök riadása szól, a harcz ördögei beleszabadultak az élő
népbe; ember és állat meg van részegülve, a paripa jobban óhajtja a
harczot még, mint a rajta ülő lovag, s a kik legdühödtebbek a
harczban, azok a lobogó szövétnekes golyók, a mik úgy süvöltenek
az emberek közé; pedig az ő életük csak egy rövid karéj útja, a hol
leesnek, ott szétszakadnak.
Hogyne zajongna hát az élő ember, kiben forró vér pezsg, midőn
a kürtök kiáltását, a kardok csattogását hallja?
Amott a síkon, a kék folyam mellett folyik az ütközet; szép a
dombtetőről nézni, egy-egy négyszögü tömeg hogy válik
apródonként háromszöggé, felét az ellenfél golyói kaszálták le.
Amott torló porfelleg közelít, csak a zászlóhegyek látszanak ki belőle,
s a kardok élei. Egy lovas csapat rohan a megfelezett négyszög
ellen.
Megy a vad roham előre, a paripák sörénye leng, szikrázik a
patkó, szikráznak a szemek, a kard úgy süvölt a légben.
A támadó lovas csapattal szemben fényes sisakok hegyei
ragyognak; a hármas szuronysor villogva mered a rohanók elé.
A jobb szárnyon ketten futnak versenyt a viharral, de nem sziveik
gerjedelmével: a hős Szaif s a bűbájos szép Nahalim, a kardviselő
bajadére. Egymásra néznek szüntelen és azt gondolják magukban:
ugy-e együtt maradjunk mindig?
– Ha te harczolsz, én is harczolok; ha te győzesz, én is győzök;
ha te meghalsz, én is meghalok.
A dob megpördül, a félig elvágott négyszög vitézei hármas tüzet
adnak, hármas öldöklő roppanást.
Három halálos kiáltás viszhangzik rá a rohanók között. Sok derék
hős elmarad társaitól utána, sok jó paripa fut el gazdátlanul a
csatatérről.
 Mind a ketten egymás mellé rogytak: Szaif és Nahalim, a hősök
és paripáik.
Az első lövésnél azt kiáltá Szaif:
– Allah veled, te szép dicsőség!
A másiknál:
– Allah veled, te szép bajadére!
A harmadiknál:
– Allah veled, te szép élet!
Élet és dicsőség egy percz alatt elhagyták őt, csak a bajadére
maradt ott mellette. Fölvette őt karjai közé, vérző sebét lefogta
kezével, hült ajkait kebléhez szorítá és gyönge testével védte, hogy
az utána rohanó paripák el ne gázolják az elesett hőst.
A harcz robaja tova megy s ujra visszahuzódik; ádáz, felbőszült
tömegek vívnak őrületes csatát; most az egyik, majd a másik foglalja
vissza a tért. Nyomorú sebesültek csonka kézzel, tátongó sebekkel
hiába rimánkodnak egy ital vízért, vagy egy megmentő
szuronydöfésért, nyomorú haldoklók hiába sóhajtoznak Isten után,
hiába néznek az égre, hiába csókolják a földet: nincs rájok gondja
sem égnek sem földnek.
Csak egy sebesült kínlódó nyögését fogja fel nyugasztaló kebel.
Csak a bajadére emlékezik meg elesett hőséről. Felveszi őt karjaiba;
csodálatos erőt kért szivétől, hogy ne érezze a halott terhét
nehezebbnek, mint az alvó gyermekét a dajka, és ereje nem hagyta
el, míg a golyózápor közül, a csatatombolás közül ki nem szabadítá
őt.
Haza vitte sátorába, ott puha ágyat vetett neki, vérét lemosta hűs
vízzel, sebeit bekötözgeté, s költögeté édes szóval, édes hű
vigasztalással.
 Az édes szó, az ápolás életre hozta a sebesült hőst. A holt
merevség elhagyta tagjait s olyan jól esett neki, midőn felnyitá
szemeit s egy szelid, mosolygó tündért látott maga mellett, ki langy
kezével orczáját simogatta.
Sokáig feküdt a lovag nehéz sebeiben. Az egész tábor odább
vonult régen, őt elhagyták ismeretlen városban; el is felejtették
bizonyosan.
A bajadére gyógyítgatá őt erdőkben keresett füvekkel, miknek
hatására bűvész asszony tanítá meg; a bajadére táplálta őt gyönge
ételekkel; volt a nyakán a szép leánynak három sor arany pénz
felfűzve fonálra: az egyenkint eltünt onnan; messzünnen és drágán
kellett hozatni a beteg számára ételt és erősítő italokat. Az utolsó
pénz is elfogyott: akkor eljárt a bajadére az udvarokba, a kávéházak
pajtáiba, ott tánczolt, énekelt, koldult – egy sebesült hős számára,
kiről elfelejtkezett mindenki, kinek nincs senkije, csak ő.
Mert ilyen a bajadére: anyád, ha beteg vagy; kedvesed, ha
örömöd órája van; szolgálód, ha éhezel; éber őröd, ha alszol;
siratód, ha meghalsz.

IV.
– Szép bajadére! szólt a lovag egy reggelen, midőn lábára
állhatott s ép erőben érzé magát, hol van kardom? hol paripám? hol
vannak harczoló seregeink?
– Kardod? felelt a bajadére, hajh! az kihullott kezedből a
csatatéren; – paripád? hajh! azt golyók ölték meg alattad; – harczoló
seregeink? hajh! azok elmentek messzire.
A lovag elbúsulta magát e szóra; három nap nem szólt a
bajadéréhez, három nap nem ízlett szájának sem étel, sem ital.
A harmadikon azt mondá a leánynak:
 – Gyere velem a bazárra.
A leány szót fogadott szépen. A lovag ment elől; ő kisérte,
megfogva karját, mert még gyönge volt az és ingadozott.
Künn a bazáron ültek sorban a vén kereskedők, pipáikat térdeik
közt tartva, s a mint Szaif végig ment közöttük a bajadérével,
mondogaták egymás között: – szép leány, ugyan szép leány.
Szaif visszafordult e szavakra.
– Szép ugy-e? ugy-e szép leány? – – Ki ád többet érte? – –
A kalmárok, a kupeczek, a csiszárok és szatócsok odasereglettek
e szóra s megnézegették a leányt közelebbről, megtapogatták haját:
nem hamis-e? megdörzsölték arcza színét: nincs-e festve?
megkérdezék tőle, mit tud?
A bajadére felelt szépen: tud tánczolni, énekelni, férfiakat
mulattatni, asszonyoknak rabszolgálója lenni.
A kalmárok, a kupeczek, a csiszárok és szatócsok igértek érte
ötszáz, – hatszáz – ezer dinárt; ekkor odajött egy nagy, izmos
szerecsen férfi, jobbra-balra taszigálta őket s azt mondta:
– Háromezer dinár érte!
A kalmárok, a kupeczek, a csiszárok és szatócsok szaladtak
szélylyel és ültek helyeikre vissza; a nagy fekete férfi pedig átvevé a
bajadére kezét a lovag kezéből, tett helyébe egy erszény pénzt és
elvitte őt magával.
És a bajadére olyan jó volt, hogy midőn utoljára ránézett Szaifra,
még csak nem is könyezett…
Szaif pedig ment – fegyvert és lovat venni a kezében maradt
pénzen, s ha utána nézett a leánynak, sírt ő helyette eleget.
– Mit siratod? vigasztalák a kalmárok, a kupeczek, a csiszárok és
szatócsok. Elég jó drágán eladtad, háromezer dinárért.
 – Lett volna csak kardom és paripám, sóhajta fel Szaif, nem
adtam volna őt nem háromezer dinárért, de háromezer csillagért
sem; sem háromezer húri szemeiért odafenn a hetedik
menyországban!

V.
Ki vitte el, ki vette meg a szép pusztai virágot? Tán valami
gazdag kalmár, ki még nagyobb árért hiszi eladhatni basák
háremének? tán valami csunya, piszkos dervis, ki magával hordja
városról-városra s pénzt keres vele? vagy tán valami bélpoklos nagy
úr, kinek lehelletétől elszárad a virág? Ki fogja őt szeretni? ki fogja
tudni, minő kincset bir ő benne? Merre viszik őt el? Keletnek-e vagy
északnak?
Csak erről gondolkodott Szaif, pedig volt már kardja is, lova is; de
nem birta elűzni szivéből a szép bajadére képét.

A nagy, puszta sík mezőn, a tágas szabad ég alatt, ott tanyázik a

kurd amazon, Kara-Gűz, vitéz, próbált harczosaival.
Ott ül maga a vitézlő asszony a puszta pázsiton s csibukjából
fellegeket fú az égre.
Sátor sincs ütve feje fölött, szőnyeg sincs terítve alá: sütheti a
nap bátran orczáját, nincs a mit elrontson rajta, hatvan év rajzolt
már azokra mindenféle titkos betűt, s megfeketíté azt a puszták
nyara, azért hívják Kara-Gűznek: barna szűznek.
Az ő ülése egy emelkedettebb domb a síkon, körüle tanyáznak
bátor vitézei, leszúrt kopjáik nyeléhez kötözött paripáik mellett.
 A derék harczi szűz, mikor néha leteszi ölébe csibukját, s
tekintete végig fut a láthatáron, töredezett mondásokat intéz jó
vitézeihez, miket azok mélyen felirnak szivökbe; máshova úgy sem
tudnak irni.
– Látjátok ez erdőket itt köröskörül, a mik olyan sötétek a
láthatáron, a mik árnyékot vetnek a földre és az én szívembe? Ezek
a fák itt a mi ellenségeink, nem az emberek. Ezek a fák mutatják
azt, hogy idáig van az ozmán.
– Nem kellett volna az izlám fiainak soha eljönni onnan, a hol
pusztaság van, s a hol a puszták szegélyezetén hajladoznak a
pálmák a szélben. A hivők országa csak addig tart, a meddig a pálma
és az olajfa megterem. Ezek a száraz, levélhullató gyümölcstelen fák
a hitetlenség átkai; a hol ezek kezdődnek, ott az ő átkozott
birodalmuk határa van.
– Ha elesem a csatában, ne temessetek engem e gyűlölt fák alá,
minden rám hulló levelök nehezebb volna a mekkai sír kövénél; ah a
kurdisztáni fák nem hullatják el fényes leveleiket soha; nekik Allah
örök ifjuságot adott, mint örök életet az izlám népének; minden
esztendőben meghalást a hitlenek földének.
A puszták fiai híven jegyzék emlékükbe e bölcs mondásokat.
Messziről, a távol hagyott város felől, egy teve jő feléjük, egyenlő
ügetéssel; mellette paripán nagy, termetes férfi lovagol, a teve
nyergében ül Nahálim, a bajadére.
Odaérve a táborozó csoport elé, a férfi leugrik lováról, leemeli a
bajadérét s odavezeti a vezérnő elé.
Az odaliszk lehajol és kezet csókol a tiszteletreméltó úrnőnek s
elfogult hangon rebegi örömét, hogy ezentúl az ő rabszolgálója
lehet.
– Enyim leendesz, de nem rabszolgálóm, viszonzá neki az
amazon, enyim vagy, mert megvettelek és senki sem követelhet
vissza, hiába is jönne aranynyal tele erszénynyel, nem adnálak
többet vissza. Mert aranyat ér az a hölgy, a ki egészen férfi
ellenségével szemben, s egészen nő kedvese oldalánál és átkozott
az, a ki az ilyen nőt eladja.
– Oh ne átkozd, rebegé a bajadére, nem volt kardja és paripája.
– Mellettem fogsz harczolni mindig, szólt odavonva maga mellé
Nahálimot az amazon, kardot, paripát fogsz kapni, járhatsz szabadon
a harczban, de fogadd meg én nekem Allahra, hogy soha hűtelenül
engemet el nem hagysz, sem félelem, sem szerelem miatt, sem
semmi csábító szóra, ha én azt mondom «itt maradj!» Erre esküdjél
meg nekem.
A bajadére leborult arczczal a földre, s kezét az amazon köntöse
szegélyére téve, megesküvék, hogy nem hagyja el őt semmiért,
senkiért!
Kara-Gűz köntöse tele volt irva a szent Alkorán verseivel.
– És most jól nézd meg arczomat, szólt Kara-Gűz a leányhoz.
Negyven évvel ezelőtt az én orczáimat is liliomhoz és rózsához
hasonlíták, vagyok mostan szúrós tövisfának fanyar fekete
gyümölcse, mely megszúrja azt, a ki kezét nyujtja érte, megöli azt, a
ki szájával ér hozzá. Negyven év mulva majd te is ilyen leendesz.
A bajadére felsóhajtott.
– Bár jönne az idő hamarább.

VI.
– Szaleikum Unallah! derék amazon! áldjanak meg Allah minden
angyalai s tegyen a próféta miattad kivételt a természeti rendből s
holtod után vigye fel lelkedet a hetedik égbe.
Így köszöntött be Szaif egy napon a Kara-Gűzhöz, a fekete
amazonhoz, ülvén ugyanazon a lovon, melyet szeretője árából vett, s
viselvén azon köntöst, melyet a szép Nahálim varrt számára, most
már rongyokkal s harcztépte szakadásokkal ékesen.
– Üdvözlégy, felelt neki minden nyájasság nélkül a hadakozó
leány. Mit kivánsz? Ha bérért szolgálni jöttél, azt nálam kevesebbet
kapsz, mint másutt, ha bajra van szükséged, abból többet találsz,
mint egyébütt, ha pedig csak bámulni jöttél, rajtam ugyan nem sok
csodálni valót látsz.
– Nem jöttem én zsoldba állni hozzád; van nekem aranyam,
ezüstöm elég, felelt neki a török ifju, bajt sem kérek kölcsön, találok
azt a magam útján is, a mennyi kell; nem is téged nézni jöttelek,
derék hölgy; hanem jöttem egy szelid leányzót visszaváltani tőled, a
kit egykor megvettél tőlem háromezer dinárért, mert ha az egyik
kezemet kellett volna is eladnom, vagy a szivemet keblemből, mégis
árúba bocsátottam volna én azt, fegyverre levén szükségem. Jó
karom visszaszerze mindent, a mit elveszíték; lovam két oldalán függ
alá a tömött zsák, pénzzel megverve szörnyen, és én megesküvém,
hogy átkozott legyek, ha egy új dolmánt veszek magamnak, avagy
egy gyöngyös nyeregtakarót, a míg Nahálimot vissza nem váltottam,
s járok addig azon rongyosban, a mit ő himzett számomra, s melyen
goromba muszka kard, s kopja sok helyt felfejtette a varrást. Azért
határozd meg kegyelmed szerint, hogy mennyiért adjad őt nekem
vissza; én nem alkuszom, készen fizetek. Ha kell arany, fizetek érte
aranyat; ha kell ezüst, fizetek ezüstöt, s ha az egyik szemem világát
kéred, odaadom érte még azt is.
Felelt neki Kara-Gűz mogorván:
– Köszönöm azt az óhajtásodat, miszerint megengeded, hogy a
némberek is feljuthassanak haláluk után az égbe, a honnan őket ti
csúf férfiak kizárva óhajtjátok, valamint hogy kizártátok őket ezen a
földön is minden jóból, adjátok, veszitek, mint a lovat, vagy a czifra
köntöst, melynek nincsen lelke. A bajadérét azonban, a kit keressz,
vissza nem adom. Te tudod jól, hogy ő milyen szép, ez sokat ér,
tudod mily bátor, ez még többet ér, tudod mily hűséges, ez
mindennél többet ér, és én jobban meg tudom őt becsülni, hogysem
ma megvegyem, holnap eladjam, pedig én nem vagyok férfi, ki
benne gyönyörködöm; azért csak kösd be újra erszényed száját, a
bajadére nem eladó sem aranyért, sem ezüstért, sem a te két szép
szemeid világáért; őtet többé birni nem fogod soha.
A bajadére pedig ott ült Kara-Gűz lábai előtt és arczát annak
kezére nyugtatá és szemeit nem merte Szaifra felvetni.
Az ifju lovag elfordult a haragos amazontól s nagyokat sóhajtva
borult le lova nyakára.
Az amazon pedig érzé, hogy Nahálim szemeiből két forró
könycsepp hull kezére. Még most is szereti az ifjut.
Kara-Gűz szivében új gondolat támadt.
– Megállj; monda a lovagnak. Még van egy út, melyen czélhoz
juthatsz. A mit mondtam, az mondva van. Sem aranyért, sem
ezüstért vissza nem adom hölgyedet; de ha fizetsz nekem olyan árt,
a milyet én kivánok tőled, azért vissza válthatod őt. Én háromezer
dinárért vettem meg a bajadért tetőled, a mennyit bizonnyal meg is
ért. Nem teszek nagy tisztességet a moszkóval, ha azt mondom,
hogy minden moszkó feje megér ezüstben száz dinárt. Ha tehát
énnekem harmincz moszkó fejet sisakostól, szakállastól ide lábaim
elé raksz, akár egyszerre, akár egymásután: ezért a díjért vissza
adom neked a leányt.
Nahálim forrón szorítá kebléhez az amazon kérges kezét, Szaif
pedig délczegen veté magát nyergébe s ragyogó orczával kiálta
vissza, tova robogtában:
– Két nap alatt a váltságdíj lábaid előtt van!

VII.
Olcsóbb váltságdíj nem létezhet a világon, mint a moszkók fejei,
gondolá magában Szaif, midőn visszalovagolt Kara-Gűztől vezére
táborába.
A legelső ütközetben, a legkisebb előörs harczban is elesik
harmincz, negyven orosz, a közlegények örömest elhozzák fejeiket
egy aranyért; Kara-Gűz ki van fizetve.
Hosszu haj, rövid ész. Az asszonyok tudatlanok. Ezt Kara-Gűz
előre láthatta volna, ha Allah csakugyan rendelt volna a némberekbe
lelket. Háborúban az emberek fejei annyit érnek, mint vadászatban a
fajdtyúkoké; levágják, hogy elvessék. Ki venné számba egy
kanpulyka, egy gyöngytyúk, egy pézsmakacsa fejét, melyet
elmetszenek, hogy húsokat el ne rontsa?
A mint azonban a tábor széléhez ér, épen akkor léptet végig két
trombitás és egy csausz a tanyázó hadak előtt s nagy érthető
hangon, riadó trombitajel után felolvassa a vezér parancsát, mely
szerint megtiltatik mindenkinek, hogy a csatában elesett ellenségek
fejeit levagdalja; mert igaz katonához nem illik, hogy megholt
ellenségét megcsufolja és mert a ki ellensége fejét le akarja vágni,
annak az előre rohanók sorából hátra kell maradni, a ki pedig
hátramarad, az gyáva és a ki gyáva, az megérdemli, hogy főbe
lövessék; ezért, a ki az ütközetből levágott ellenség fejével tér
vissza, minden személyválogatás nélkül főbe fog lövetni. Ezt izeni
Omer basa és a mit ő mond, azt ő meg szokta tartani.
Szaif lovag tetőtől talpig meghülni érzé magában a vért erre a
parancsolatra.
Oh bizonyára ama némber boszorkány lehet, hogy előre látott a
jövendőben; vénségükre a némberek gonosz szellemeknek adnak
helyet sziveikben; másként hogyan tudhatta volna előre, hogy olyan
váltságdíjat szabjon a bajadéreért, melyet semmi pénz és ajándék a
világon meg nem szerezhet.
Ime az, mi egy óra előtt olcsóbb volt a folyampartokon heverő
kavicsnál, egy óra mulva drágább lett mint a turbánokban forgó
gyémánt!
 VIII.
Gyurgyevónál az orosz táborban különös mondák kezdtek
terjengeni a katonák között.
Éjszakának idején, mikor a hold lemegy, megjelen a földből Omár
szultán szelleme, lóháton, ősi jelmezében, körüllovagolja egy
puskalövésnyi távolban az orosz vonalokat nesztelenül; látják, de
nem hallják lova dobogását. Néha oly közel lovagol az utolsó
őrszemekhez, hogy pisztolylyal lelőhetnék; de jaj annak, a melyik rá
mer lőni; azt a lövés után nem találják többé helyén, úgy eltünik. A
gonosz szellem, a legelső szultán hazajáró lelke elviszi őt magával
pokolbeli lova hátán.
Világosabb fejű emberek pedig azt beszélték, hogy igen is
megjelen éjjelenként a táborvonalak alatt egy rejtélyes lovag a
túlpartról, ki lovával átúsztatva a folyamot, lova patkói alá rongyokat
kötöz, hogy dobogása ne hallassék s példátlan vakmerőséggel végig
üget az előörsök előtt, néha olyan közel hozzájuk, hogy rálőhetnek;
a lövés soha sem találja s másodikat már nem lőhet az őrszem; a
lovag megfoghatlan felsőbbséggel nehány pillanat alatt megöli azt,
hulláikat elhurczolja s a nádasban elhagyogatja fő nélkül. A hullákon
rendesen csak egy seb találtatik, a mell közepén, a minek okozó
eszközét nem lehet kitalálni, nem golyó az, se nem dárda, belül
össze van tépve a seb, mintha az indu ágbogas lándzsa ejtette
volna, melyet visszakaptak a döfésből.
A kurd amazon Kara-Gűz pedig reggelenként megkapta a
váltságul igért fejeket. Egy nagy, dohánynyal tömött zsákban szokta
azokat elhozni, hogy kivülről ne lehessen látni mi van benne?
Az amazon meggyőződhetett felőle, hogy igaz pénzzel fizettetik,
mind friss vágású fejek azok, nem sápadt halottak elorzott részei, a
küzdelem és halálkín iszonyú kifejezéseivel arczaikon. A
legveszélyesebb dugárú, a miért valaha átúsztatták a Dunát: a
túlparton ha megkapnak, felakasztanak, az innensőn ha megkapnak,
főbe lőnek.
 Némely reggel egy-egy sebet is hozott magával Szaif; valami
kósza golyó surolta testét: számba sem vette azt; egy hüvelyknyivel
odább – és most ő aludnék ott a mezőn.
Nahálim reszketett miatta! Óh, harminczszor kitenni életét a
legvakmerőbben a halálveszélynek; a pokol minden rémei közül
hozni el a váltság díját, ez nagyobb szerelem, mint mennyit egy
némber, ki kedveséért eladatta magát, megérdemelhet, ez nagyobb
bünhödés, mint mennyit egy férfi, ki kedvesét eladta,
megérdemelhet.
Egy éjszaka azonban a történt lövés után ott termett rögtön a
lovas őrjárat, a rejtélyes lovag gyors paripán elvágtatott előlük s az
előőrsöt ott hagyta – holtan. Egy nyíl volt mellén keresztül lőve.
Tehát nyillal szokta orvlövéseit tenni s oly ügyesen, hogy czélját soha
sem téveszté. Ez a mód nem ütött zajt soha s hogy titkát fel ne
fedezzék, a nyilat mindig kiszakította a holt sebéből.
Ettől kezdve mindig megkettőztetve állíták ki az előőrsöket s meg
volt nekik hagyva, hogy egyszerre csak egy lőjön a közeledőre, a
másik készen tartsa fegyverét.
Néhány nap mulva szokatlanul fáradtan jött Kara-Gűz táborába
Szaif: fején a turbán még mélyebbre volt húzva, hogy egy vágás
bekötött helyét eltakarja.
– Két fejet hoztam egyszerre; szólt az amazonnak, kinyitva
dohányos zsákját s oda állítva a vezérnő elé az üstökös fejeket.
Párosával állítják ki most az előőrsöket oda át. Két lovassal
találkoztam; külön nem akartak egymástól válni, meg kellett ölnöm
mind a kettőt; – hanem az egyik kardjával megvágta fejemet, míg a
másikkal harczoltam, hogy Allah kettőnek adjon egy lovat a más
világon, a miért ketten rohantak egy emberre.
Nahálim könyezve borult Szaif vállára s megcsókolá annak miatta
nyert sebét, azután odaborult Kara-Gűz lábaihoz s megcsókolá annak
köntösét.
Welcome to Our Bookstore - The Ultimate Destination for Book Lovers
Are you passionate about books and eager to explore new worlds of
knowledge? At our website, we offer a vast collection of books that
cater to every interest and age group. From classic literature to
specialized publications, self-help books, and children’s stories, we
have it all! Each book is a gateway to new adventures, helping you
expand your knowledge and nourish your soul
Experience Convenient and Enjoyable Book Shopping Our website is more
than just an online bookstore—it’s a bridge connecting readers to the
timeless values of culture and wisdom. With a sleek and user-friendly
interface and a smart search system, you can find your favorite books
quickly and easily. Enjoy special promotions, fast home delivery, and
a seamless shopping experience that saves you time and enhances your
love for reading.
Let us accompany you on the journey of exploring knowledge and
personal growth!

ebookgate.com