Quick Start Guide to FFmpeg: Learn to Use the Open Source Multimedia-Processing Tool like a Pro 1st Edition V. Subhash instant download
Quick Start Guide to FFmpeg: Learn to Use the Open Source Multimedia-Processing Tool like a Pro 1st Edition V. Subhash instant download
https://ebookmeta.com/product/quick-start-guide-to-ffmpeg-learn-
to-use-the-open-source-multimedia-processing-tool-like-a-pro-1st-
edition-v-subhash/
https://ebookmeta.com/product/quick-start-guide-to-ffmpeg-learn-
to-use-the-open-source-multimedia-processing-tool-like-a-pro-1st-
edition-v-subhash/
https://ebookmeta.com/product/quick-start-guide-to-ffmpeg-learn-
to-use-the-open-source-multimedia-processing-tool-like-a-pro-1st-
edition-v-subhash-2/
https://ebookmeta.com/product/mcgraw-hill-education-6-nln-pax-rn-
practice-tests-2nd-edition-joseph-brennan/
Research Methods in Linguistics 2nd Edition Lia
Litosseliti
https://ebookmeta.com/product/research-methods-in-
linguistics-2nd-edition-lia-litosseliti/
https://ebookmeta.com/product/marketing-for-sustainable-
development-rethinking-consumption-models-1st-edition-sihem-
dekhili/
https://ebookmeta.com/product/crushing-on-the-quarterback-1st-
edition-baylin-crow/
https://ebookmeta.com/product/listed-private-equity-investment-
strategies-and-returns-investment-strategies-and-returns-1st-
edition-sarah-kumpf/
https://ebookmeta.com/product/mira-the-royal-detective-meet-mira-
disney-books/
When The Scientific Secrets of Perfect Timing Pink
Daniel H
https://ebookmeta.com/product/when-the-scientific-secrets-of-
perfect-timing-pink-daniel-h/
Quick Start Guide to
FFmpeg
Learn to Use the Open Source
Multimedia-Processing
Tool like a Pro
V. Subhash
Quick Start Guide to FFmpeg: Learn to Use the Open Source
Multimedia-Processing Tool like a Pro
V. Subhash
Chennai, Tamil Nadu, India
Acknowledgments����������������������������������������������������������������������������xvii
Introduction���������������������������������������������������������������������������������������xix
v
Table of Contents
vi
Table of Contents
vii
Table of Contents
Remove Logo����������������������������������������������������������������������������������������������������103
Fade into Another Video (And in Audio Too)�������������������������������������������������������105
Crop a Video������������������������������������������������������������������������������������������������������107
Blur or Sharpen a Video������������������������������������������������������������������������������������109
Blur a Portion of a Video�����������������������������������������������������������������������������������110
Draw Text����������������������������������������������������������������������������������������������������������112
Draw a Box��������������������������������������������������������������������������������������������������������113
Speed Up a Video����������������������������������������������������������������������������������������������115
Slow Down a Video�������������������������������������������������������������������������������������������116
Summary����������������������������������������������������������������������������������������������������������117
viii
Table of Contents
ix
Table of Contents
x
Table of Contents
Index�������������������������������������������������������������������������������������������������271
xi
About the Author
V. Subhash is an invisible Indian writer,
programmer, and illustrator. In 2020, he
wrote one of the biggest jokebooks of all
time and then ended up with over two dozen
mostly nonfiction books including Linux
Command-Line Tips & Tricks, CommonMark
Ready Reference, PC Hardware Explained,
Cool Electronic Projects, and How To Install
Solar. He wrote, illustrated, designed, and
produced all of his books using only open source software. Subhash has
programmed in more than a dozen languages (as varied as assembly
and Java); published software for desktop (NetCheck), mobile (Subhash
Browser & RSS Reader), and the Web (TweetsToRSS); and designed several
websites. As of 2022, he is working on a portable JavaScript-free CMS using
plain-jane PHP and SQLite. Subhash also occasionally writes for the Open
Source For You magazine and CodeProject.com.
xiii
About the Technical Reviewer
Gyan Doshi has been with the FFmpeg project as a developer and
maintainer since 2018. During this time, he has focused on FFmpeg
filters, formats, and command-line tools. From his experience in video
postproduction stages such as editing and motion graphics, Gyan has
learned how FFmpeg can be used in multimedia workflows as a valuable
addition or as a substitute for expensive tools. Aside from being engaged as
a multimedia/FFmpeg consultant, Gyan also troubleshoots FFmpeg issues
on online forums such as Stack Exchange and Reddit.
Gyan builds the official Windows binary packages of FFmpeg (ffmpeg,
ffprobe, and ffplay) and other tools (ffescape, ffeval, graph2dot, etc.)
and offers them for download from his website at www.gyan.dev.
xv
Acknowledgments
The author would like to thank:
xvii
Introduction
FFmpeg is a free and open source program for editing audio and video files
from the command line. You may have already known FFmpeg as a nifty
program that can do simple conversions such as:
FFmpeg is much more capable than this, but it is this intuitive interface
and support for a wide variety of formats that has won it millions of users.
The FFmpeg project was originally started by a French programmer
named Fabrice Bellard in the year 2000. It is now being developed by a
large team of open source software developers spread around the world.
This book can serve as an easy FFmpeg tutorial, hack collection, and a
ready reference. However, it is not possible for one book to cover everything
that FFmpeg can do. FFmpeg has a very huge online documentation with
which you may have to craft your commands. While this book may seem
more than enough for most users, the documentation will open up vastly
more possibilities. DO NOT avoid going through the documentation.
Before you go further into the book, you should be aware that the
FFmpeg project creates two types of software:
xix
Another Random Scribd Document
with Unrelated Content
MÁSODIK RÉSZ.
A REND-ÚR.
A «FÜRST» ÉS A «PRINCZ».
Kedves princz Alienor, megbocsát ön, hogy itt az előszobájában
egy férfinak (azt hiszem, a komornyikja volt) egy pofont adék, s egy
másik állatot, a kinek a neme után nem tudakozódtam, innen az ön
szobájából nyakánál fogva kilökék… Ez már az én modorom, ha
valahová bekoczogtatok, a hová nem akarnak beereszteni.
Egyébiránt az ön hibája, hogy elmulasztotta utasításba adni,
miszerint azon bizalmas személyek közé, a kiknek szabad bejárásuk
van önhöz, az apja is oda számítandó. Azért kérem, ne dúlja fel
magát, még csak reggel tizenegy óra van: a legszebb hajnali álom
ideje. Ha kivánja, idehozatom a chocoladéját; az ágyfüggönyöket
csak félig huzzuk szét, s aztán beszélgethetünk. Ön azalatt
kibontogatja a hajából a papillotokat, vagy ha ezt a friseur nélkül
nem teheti, felveheti a peplumot, ledülhet a kerevetre, s én majd
kezébe adom a nargiléhjét, kedves princz Alienor. Csak nem
szégyenli magát tőlem? Igaz, hogy én férfi vagyok, s ön ezzel a
himzett hálófőkötővel, ezekkel a függőkkel a füleiben úgy tünik fel,
mint egy kisasszony; hanem hiszen mi benső viszonyban állunk
egymással, s nincs okunk titkolózni, még ha két külön nemhez
tartoznánk is.
– Ugyan édes «Fürst Pratz von und zu Nornenstein», széles
birodalmad nagyszámú alattvalói között nem találsz senkit mást, a
kit untass, mint engemet?
– Au contraire, kedves Princz Alienor; én önnek gratulálni jöttem
a születése napjához: huszonkettedik születése napjához.
– Merci! A huszonkettedik nem érdemes a gratulatióra.
– Mert még kettővel hátrább van a huszonnégynél. Lássa ön,
épen ezért jöttem ma önhöz. Mert én nem tartozom önnek a szeretői
közé, a kik azért gratulálnak, hogy ékszereket kapjanak ajándékba,
sem czimborái közé, kik a pezsgőt várják a nyájas üdvözlet után!…
– Hanem az apáim közé.
– Biztosítom önt róla, hogy e szónak csak singulárisa van, mint a
«halál»-nak. Én hoztam önnek valamit a gratulatióhoz. Épen arról
akarok önnel beszélni, hogy szándékom van a hátralévő két fatalis
évet anticipálni, s önt nagykorusítani.
– Már ezt meg lehet hallgatni.
– No úgy-e? Most már kiment az álom a szeméből? Még tán fel is
öltözködnék? El van készítve számára a légfütő szekrényben a
burkony és selyemsalavári, hogy meg ne hűtse magát fölkeléskor a
hideg öltönydarabokkal. Kezébe adjam? Tehát nem volna önre nézve
kellemetlen, ha két évvel ideje előtt birtokába vehetné anyai
örökségét s évdíj helyett egész vagyonával rendelkezhetnék? Nem
kivánok minden kérdésemre választ. Tudom méltánylani azon
gondot, melylyel ön szép fogainak és szájpadlásának tartozik; csak
vegye ön tele a száját az anatherinvízzel, s ha helyesli, a mit
mondok, majd bólintson a fejével, ha nem helyesli, rázza meg azt,
én érteni fogok belőle.
É
– És saját államadósságokkal.
– Mikor a brandenburgi vakmerő erőszakkal bekebelezte a
nevezetes két Giech és Schönberg uralkodó fejedelemségeket, az
jeladás lett a többi apróbb-nagyobb királyoknak, fejedelmeknek,
hogy a területükön alapult uralkodó fejedelemségeket felfalatozzák.
– Királyi cannibalismus!
– Negyvenkilencz uralkodó fejedelem s huszonöt őrgróf egyhangú
tiltakozása áll örökké útjában ez égbekiáltó jogtapodásnak. A
Bundesarchiv őrzi ezüst tokba elzárva a mindannyi Durchlaucht és
Erlaucht pecsétjével szentesített okmányt. A gonosz emlékű bécsi
congressus megkisérté ez országrablást szentesíteni s paragrafusra
szedte jogaink elrablását. Azontúl elneveztek bennünket mediatizált
fejedelmeknek. Csupán Metternichnek volt irántunk rokonszenve, ő
bennünket «szomorú áldozatok»-nak czímezett.
– Kérlek jobbágyi hódolattal, fenséges «szomorú áldozat», majd
ha vége lesz, költs fel.
– Nem fog ön elaludni rajta, kedves princz Alienor, majd mindjárt
fog következni valami, a mi az ujabb kor ivadékát is érdekelni találja.
Annyit talán hallott ön udvarmesterétől, hogy első Napoleon
kedvencz eszméje volt a «rhenusi szövetség», a mi ránk nézve
egyértelmű a paradicsommal. Gaugrófjaink csoportosan harczoltak
Napoleon táborában. Ezért bántak el velünk a győztesek oly irgalom
nélkül. Souverain jogainkat elébb átalakították privilegiumokká.
Kimondták, hogy a «rendur»-ak képezik a német birodalom
legkiváltságoltabb osztályát; elől ülnek az országgyülésen, birtokaik a
katonai szolgálat alól fölmentetnek, s ha nekik tetszik a hadi pálya,
bármely ország hadseregébe szabad választás szerint beléphetnek; a
családfők testőröket tarthatnak s jobbágyaik fölött első folyamodású
biróságot gyakorolhatnak! Gyalázatos alábbszállítása uralkodói
hatalmunknak: de bár töredéke a trónnak, még mindig ereklye. Meg
akartuk azt őrizni. Mikor én önnek anyját nőül vettem, mely
házassági tény a Bundesacte 75-ik §-a szerint minden német
uralkodónak bejelentendő s azok által tudomásul veendő volt, azt
mondám: jól van, nem akarjátok elismerni a mi isteni jogainkat in
theoria, bizonyítsuk be azoknak létezését in praxi. Önnek anyja, mint
mondám, harmincz millió mark aranyat hozott a házhoz
nászadományul. A Bundesacte 89-ik §-a megtiltja a renduraknak
hitbizományokat alapítani oly nászhozományokból, melyek nem
fejedelmi származású nőtől erednek. De azt nem tilthatták meg,
hogy a meglevő birtokba beruháztassanak. A nornensteini
herczegség fővárosában fejedelmi várkastély emelkedett, nagyszerű
városháza épült ötven lakosztálylyal, gyönyörű szinháza vetekedett a
weimarival, s télen dráma, nyáron olasz staggione volt benne. A
mellett az egész terület utai téglaburkolatú Klinkerutakká alakíttattak
át, hogy a mint az utazó a brandenburgiak területéről a mienkre
belépett, bár nem is voltak ott festett korlátaink, rögtön megtudta,
hogy ez Nornenstein tartozandósága. Egy fogadalmi templomot is
kezdtünk el építtetni, de az már félbenmaradt. A demokratikus
lavina, melyet egykor pajkos suhanczok megindítottak a lejtőn,
rohant alá feltartóztathatlanul. A kimondott elv vonta maga után a
következményeket. A midőn a nagyfejedelmek elnyelték a kis
fejedelmeket, ki lett mondva az itélet, hogy a királyokat el fogják
nyelni a még nagyobb császárok, s valamennyit elnyeli a Moloch, a
nép!
– Fenséges uralkodó fejedelem, biz Isten, olyan szépen
prédikálsz, mint pater Klinkowström.
– Várjon csak, kedves princz Alienor, még szebben is fogok.
Egyszer az a követelés jutott eszébe a democratiának, hogy az
igazságszolgáltatást egyszerüsíteni kell. Mi a felsőházban hasztalan
protestáltunk ellene: egy pairtolonczozás, s le voltunk szavazva.
Elvették tőlünk a törvényszék jogát s azzal a nornensteini pompás
városháza, közepén az aranyos toronynyal és óraművel, üresen
maradt.
– A szegény parasztok nagy örömére.
– A szegény parasztoknak még nagyobb örömük is következett. A
molochnak mentül jobban tágúl a bendője, annál éhesebb. L’appetit
vient en mangeant! Következett a jobbágyok felszabadítása az úri
szolgálat, a dézsmafizetés alól. Egy tollvonással megszüntünk a mi
népünknek urai lenni, hitvány mammonnal fizettetve ki isteni
jogainkért. A Dagon bálvány követelése még tovább ment. Magának
vindicálta az egyházak fölötti patronatus jogát, s mi egy ballotázása
után a mezitlábas képviselőknek megszüntünk az egyház pártfogói
lenni, templomunk nem a mi templomunk volt többé.
– Szegény fejedelmek! Már az úr Istennek sem
parancsolhattatok.
– Még nem értünk a keserű pohár fenekére. Astaroth bálvány
újra éhezett, Beliál pokla égett, új áldozat kellett. Kimondatott a
nagy carbonari szövetségben, melynek parlament a neve, hogy
nincsenek többé kiváltságok: minden ember csak ember és semmi
más, az én fejem csak olyan fej, mint a kefekötőé, s az én kezem
csak olyan kéz, mint a cserző-vargáé: mind a kettőnk fejére
egyformán kivetik az adót, s mind a kettőnk tenyere egyformán
tartozik azt befizetni.
– A helyett, hogy egy tenyér fizetne meg mind a két fej helyett.
– Még ez sem bírt elűzni az őseimet uralt földről. Uj megaláztatás
következett. Daczára a Bundesacte 33-dik §-ának, mely örök időkre
megállapítja a «Rendurak» férfitagjaira nézve a fegyveres szolgálat
önkénytességét, kimondatott a herodesi rendszabály, hogy minden
lakosa a német területnek alá van vetve a hadkötelezettségnek, kiki
azon országban, mely fölötte souverain, s az én egyetlen
gyermekem, ki akkor két esztendős volt, azért lesz fejedelmi gonddal
felnevelve, hogy egykor a potsdami fändrich csizmáit tisztítsa.
– Nem tettem volna meg neki.
– E cholerahírre önnek az anyja elhagyta Nornensteint s elment
Amsterdamba, elhatározva, hogy fiát minden egyébnek fogja
nevelni, csak katonának nem. Én még helyben maradtam. «Nec
civium ardor prava jubentium!» (Már Horácz tudta, hogy ha a
«Burger» parancsolni kezd, az csak rosszat parancsol.) Vártam a
jobb sors fordulatára: bíztam az örök igazságban, s hittem az
európai bonyolulatok non putaremeiben. Végre eljött az utolsó
csapás a vasuti törvények alakjában. Egy, a gergezenusok
ördögszállta disznóiból alakult consortium engedélyt kapott rá, hogy
sínvonalát a nornensteini területen keresztül rakhassa le, s a
civilisatió vandaljai neki álltak a kisajátításnak, lyukat furtak magán a
szent Nornenfelsen keresztül, melyen maga Odin Isten tartotta
ítéleteit hajdan; kettévágták töltéssel a parkomat, pocsékká tették a
vadaskertemet, áthidalták a halastavamat, rést vágtak a
hárserdőmön keresztül, s odafészkeltek az indóházukkal a kastélyom
tövébe, a honnan minden pasasér beleláthatott a számba; a hol
nekem magamnak meg kellett állnom a sorompó előtt s várnom
engedelmesen, míg egy vonat birkákkal, ökrökkel és filiszterekkel
rakva végigrobog; s mikor egyszer hajtóvadászat alkalmával az űzött
szarvas után átugrattam a korlátot, a kriminál elé idéztek s a
szemtelen publikánus, a staatsanwaltok legcretinebb példánya, még
hat esztendei várfogságot kért rám: Nornenstein uralkodó
fejedelmére!
– Ez elől aztán elszöktél.
– És a mi mind ennél még nagyobb baj volt, az, hogy a sine
nobis épült vasut elvitte magával a szomszéd városba
Nornensteinból az ipart és kereskedelmet is.
– S neked nem maradt se zsidód, se csizmadiád!
– A mely állam nem tartja meg kötelezettségeit fiai irányában,
annak fiai is feloldva érzik magukat az állam iránti tartozásaik alól.
Én rögtön felmondtam tőkepénzeimet, piaczra dobtam
állampapirjaimat, elárusítottam minden fekvő birtokomat a
hitbizományon kivül, s e pénzerővel kerestem magamnak egy olyan
országot, mely hajlamaimnak legjobban megfelelt, s kitüzött czélom
szolgálhatására elég közelséggel bírt. Ez volt Magyarország. Itt még
olcsón lehetett nagy területeket vásárolni, itt még a földesúr
uralkodó fejedelme volt az ő jobbágyainak, a megvett birtokkal a
pallosjog is együtt járt, itt még a kiváltságolt osztály nem fizetett
adót, nem tartozott katonáskodni, a magyar nábob méltán nevezte
magát «kis király»-nak: valóban az volt.
– De te ugyan «pünkösdi király» lettél közöttük. Egy esztendő
mulva, hogy ide telepedtél, kiütött a forradalom, itt is
felszabadították a parasztot, itt is kifizették a kis királyokat
papirpénzzel, s aztán kivetették rájuk az adót, elvitték a fiaikat
katonáknak s átszelték a birtokaikat vasutakkal.
– Az mind igaz; de azért mégis ég és föld a különbség az itteni és
az otthoni állapotok között. A magyarra nézve német vagyok, az
osztrákra nézve magyar. Egyikhez sem köt le semmi tekintet. Azt
fogadom el tőlük, a mi nekem tetszik, s azt adom nekik, a mi nekem
nem kell. Otthon parancsszóval sem tudtam rávenni a parasztot,
hogy segítsen nekem szidni a kormányt: itt megteszi nekem egy
kurjantásra. Otthon minden garasomat számbavették: itt annyi adót
fizetek, a mennyiben a becslőbiztossal megalkuszom; a fiamat
megváltottam a katonáskodás alul egy ezer forinttal, s a
vasutvonalat oda traciroztattam, a hol nekem legkényelmesebb volt,
és végül itt azzal és a felől conspirálhatok, a kivel és a miről nekem
tetszik, ha csak dohányt nem csempészek, nem szólít meg senki.
– Kérlek, nekem valamit el ne mondj ez intriguáid közül, mert
tudod, hogy én vagyok a városban a legpletykább ember.
– Szép férfitulajdon! De annyit mégis megtudhat ön, a mit már
minden ember tud, hogy a midőn 1865. márczius 30-án a frankfurti
«rendurak» egylete Heidelbergben bizottsági ülését tartá: e titkos
ülésben oly határozatok hozattak, melyek az európai
bonyodalmakkal szemközt messze kiható terveket állapítanak meg, s
hogy e titkos ülésnek egyik másodelnöke Fürst Octavian Pratz von
und zu Nornenstein, önnek testi édes apja volt.
– Remélem, hogy azon határozatoknak semmi közük sincs az én
nagykorusításom tervéhez.
– Igen nagy közük van hozzá, kedves princz Alienor. Mint előre
bocsátám, ön a törvényes idő előtt csak akként juthat anyai
örökéhez, ha apai örökének egy részét átveszi; az ön atyjának van
férfias bátorsága és vannak magas ambitiói. Nem kinálom mind a
kettőt: engedek közülök választani. Én mint apa, nem teszek le arról
a hitről, hogy ön az ifjú Achillesként, kit leánynak neveltek, a
kinálkozó alkalom esetén rögtön és meglepően fogja elárulni
férfilétét s utána kap a kardmarkolatnak. Én abban is megnyugvást
fogok találni, ha ön távol akar maradni azon politikai chimaeráktól, a
miket mi vének még egyre üldözünk s azt mondja, semmi közöm
nekem a rhenusi szövetségtekhez, apró fejedelemségeitekhez: az én
birtokom Magyarországban fekszik, én azt akarom szaporítani:
ideházasodom; elveszem Etelváry Rafaela herczegnőt, a ki az
országban legszebb, leggazdagabb és tegyük hozzá: a
legszellemdúsabb úrhölgy; itt alapítok családot, leszek ebben az
országban főispán vagy képviselő: feje az aristocratikus
demokratiának. A nornensteini fejedelmek története be van fejezve s
kezdődik a Nornenstein-Etelváry herczegeké. Én ebben is meg fogok
nyugodni.
– Talán én is.
– Csakhogy egy körülményt ne felejtsen el. Etelváry Rafaela
herczegnő, bár nem uralkodó princesse, de azért oly büszke lélek, a
kit e sardanapali magaviselettel nem lehet meghódítani. Az csak igazi
férfinak adja meg magát.
– Kivánod, hogy bajuszomat meg hagyjam nőni?
– Nem, kedves princz Alienor; a férfi bizonyítványai a szívben
vannak és a karban; a jellemben és az észben. Önben minden alszik,
a mi a férfit teszi. Bizonyosan megvan, de én azt hiszem, hogy
alszik. Ön egész álomjáró. Ébredjen föl! Adja valami jelét
férfilétének! Merjen valamit! ha megbukik is; nem árt semmit. Nem
bánom: legyen az bolondság, de férfias bolondság. Áruljon el valami
ambitiót. Álljon be lázító coripheusnak a demagógok vagy az
ultramontánok közé: nekem az mindegy. Legyen veszekedő; kössön
bele valakibe, hívja ki, vagdalja meg, vagy vagdaltassa meg magát.
Tegye magát nevezetessé valami fogadással: legyen az távlovaglás,
vagy versenyúszás; vállalkozzék valami exoticus utazásra; alapítson
valami férfias klubbot: legyen az tüzoltó, athletik, rókavadász vagy
criquetjátszó klubb; lépjen föl magyar országgyülési képviselőnek,
beszéljen bolondokat, verekedtesse össze a korteseket s választassa
meg magát tenger-bor árán; de tegyen valamit, mert biz Isten, azt
fogja önnek mondani Etelváry Rafaela herczegnő, ha őt megkéri,
hogy: két asszony nem lehet egy háznál. Nos, mit válaszol ön? Vállat
vonogat? Ez a válasz? No hát jól van. A szokott bolondságokban
nincs kedve nyilvánítani a férfiasságot. Juttassa hát azt érvényre az
ész és lelki erő útján. Menjen el Németországba: csatlakozzék a
ligához; ajánlja fel szolgálatát Ehrenbreitstein fejedelmi
rokonunknak, annak lesz esze az ön számára is, meg fogja mondani,
mit cselekedjék? tolni fogja önt előre: annak van egy leánya, nagyon
csúf, de uralkodó fejedelemnő, s azt megkérheti per procura, csak a
photographiáikat kell kicserélniök; a hatalmas összeköttetés
elősegítve egy jól vezetett európai cselszövény által, vissza fogja önt
helyezni ősei birtokába, fényes uralkodói állásába. Nos, princz
Alienor, hát a körmeitől kér ön tanácsot? Feleljen, mi tetszik? Vagy
még nem ébredt fel? Kinyissam az ablaktáblákat? Bántja önt a
világosság talán? No a háromezer ördögbe is! hát ne tegyen úgy,
mintha a fogaival nézne s az orrával hallgatna rám, hanem feleljen!
Akarja-e ön rögtöni nagykorusítását s anyai örökének átvételét azon
az áron, hogy valami önhöz méltó életjelt adjon magáról?
– Semmit sem. Várok még két évig s addig csinálok adósságot
anyai örökömre.
– Nem lehet, édes princz Alienor. Legalább sokat nem.
– Miért nem?
– Mert a hitelezők okos emberek.
– El volna tán költve anyai örököm?
– Oh nincs, kedves princz Alienor; mind megvan teljes értékben,
és be van ruházva az ősi hitbizományba.
– Vagy tán túl van terhelve?
– Egy fillér teher sincsen rajta. Olyan tiszta a hypotheca, mint az
Aphroëssa sziget, a mi most merült fel a tengerből. Ott van az anyai
öröke először is egy gyönyörű várkastélyban, mely fejedelmi
rezidencziának volt építve, azután egy góthstylben épült
városházában, azután egy remek dalszinházban, mely igazi trianoni
minta, továbbá egy fegyvertárban, egy fogadalmi templomban, egy
muzeumban és végül huszonnégy mértföldnyi példányszerű klinker
utakban. Az egész harminczmillió márka arany ott van becsületesen
elhelyezve. Ez az ön anyai öröke. Nagy kincs, ha egyszer ismét
visszajuthat ön a nornensteini uralkodói trónra; akkor Nornstein
ismét a régi gazdagság gyülhelye lesz, a várpalota hajdani,
tallérokkal kirakott falazatú szobáját behúzhatja ön papirszőnyeg
helyett porosz tallérjegyekkel, privilegiumot oszthat kereskedőknek
és iparosoknak, s korlátot zárhat a vasuton keresztül s adót, vámot
szedhet ismét és balletet tarthat a saját költségén; de a míg ez a
fordulat be nem következik, addig, bizony Isten, nem ád önnek senki
az ön várpalotájára, színházára, templomára, városházára,
országutaira s etczeteráira egy számkivetett osztrák ezüst forintot
sem.
– Ezer milliom lobogó mennykő!
– No hála a lorettói szent szűznek, hogy végre mégis káromkodik
ön! Attól féltem, hogy e felfedezésnél el fog ön ájulni, s magamnak
kell majd szalamia-szeszért szaladnom. Csakugyan sikerült önt
kiugratnom az ágyból. Ez már első lépésnek jó. Már most csak
folytassa, édes princz Alienor. Kezdje el az apján, szidja össze minek
volt olyan bolond, hogy ennyi pénzt vert bele olyan beruházásokba,
a mik csak fejedelmeknek valók? Majd ebből azután belejön a mások
ellenében kifejtendő erélyes kedélyállapotba is, s végül az anyagi
veszteség gondja rávezeti önt magáért a nagy eszméért való
lelkesedésre s megértendi ön, mit tesz az: önkéntes számkivetésben
lakni az osztrák-magyar monarchiában, az uralkodó fejedelmi
czímerrel pecsétnyomó gyűrünkön? s mi dolgunk van nekünk mind
ez elemek közepett, a mik segítenek nekünk bontani ott, a hol
bontani kell! s majd megtudja aztán, hogy minő eszmelánczolat fűzi
össze az ön nagykorúsításának tényét a heidelbergei rendúri titkos
ülés márczius 30-diki határozataival. Nos princz Alienor, kezdjen
hozzá!
De bizony princz Alienor nem kezdett semmihez, hanem azt tette,
a mit haragbajött asszonyok szoktak tenni, hogy elkezdett szótlanul
járkálni fel s alá a szobájában, karjait összefonva mellén, a hosszú,
tarka, selyem peplum lebegett utána, a feje körül kötött hímzett
hálófőkötő még nőiesebbé tette halvány arczát, mint maga az
erélytelen harag kifejezése. Időközönkinti csuklása elárulá, hogy
görcsöket kapott.
Fürst Octavian Pratz von und zu Nornenstein csak várta egy
darabig, hogy mikor fog megállani s mikor kezd el beszélni? Mikor
látta, hogy hiába vár, vette a kalapját s otthagyta a princzet.
Mikor az előszobába kiért, a komornyiknak egy napoleondort
nyomott a markába.
– Ez a pofonért. S most menj be az uradhoz és mondd meg neki,
hogy ha ő megteszi a kedvemért azt, hogy valakivel, akárkivel
megverekszik, nem pisztolyra, hanem kardra, a mely affaireban vér
folyik: akkor én magam fogok neki kölcsönözni a nornensteini
monumentáira.