Matplotlib for Python Developers Effective

techniques for data visualization with Python

2nd Edition Yim download

https://textbookfull.com/product/matplotlib-for-python-
developers-effective-techniques-for-data-visualization-with-
python-2nd-edition-yim/

Download full version ebook from https://textbookfull.com

We believe these products will be a great fit for you. Click
the link to download now, or visit textbookfull.com
to discover even more!

Python Data Analytics with Pandas, NumPy and

Matplotlib, 2nd Edition Fabio Nelli

https://textbookfull.com/product/python-data-analytics-with-
pandas-numpy-and-matplotlib-2nd-edition-fabio-nelli/

Python Data Analytics: With Pandas, NumPy, and

Matplotlib Nelli

https://textbookfull.com/product/python-data-analytics-with-
pandas-numpy-and-matplotlib-nelli/

Practical Python Data Visualization: A Fast Track

Approach To Learning Data Visualization With Python
Ashwin Pajankar

https://textbookfull.com/product/practical-python-data-
visualization-a-fast-track-approach-to-learning-data-
visualization-with-python-ashwin-pajankar/

Python Unit Test Automation. Practical Techniques for

Python Developers and Testers 1st Edition Ashwin
Pajankar

https://textbookfull.com/product/python-unit-test-automation-
practical-techniques-for-python-developers-and-testers-1st-
edition-ashwin-pajankar/
Python for Data Science 2nd Edition John Paul Mueller

https://textbookfull.com/product/python-for-data-science-2nd-
edition-john-paul-mueller/

Python Data Analysis: Perform data collection, data

processing, wrangling, visualization, and model
building using Python 3rd Edition Avinash Navlani

https://textbookfull.com/product/python-data-analysis-perform-
data-collection-data-processing-wrangling-visualization-and-
model-building-using-python-3rd-edition-avinash-navlani/

Python Digital Forensics Cookbook Effective Python

recipes for digital investigations 1st Edition Preston
Miller

https://textbookfull.com/product/python-digital-forensics-
cookbook-effective-python-recipes-for-digital-investigations-1st-
edition-preston-miller/

Data Visualization with Python and JavaScript Scrape

Clean Explore Transform Your Data 1st Edition Kyran
Dale

https://textbookfull.com/product/data-visualization-with-python-
and-javascript-scrape-clean-explore-transform-your-data-1st-
edition-kyran-dale/

Effective Python 90 Specific Ways to Write Better

Python 2nd Edition Brett Slatkin

https://textbookfull.com/product/effective-python-90-specific-
ways-to-write-better-python-2nd-edition-brett-slatkin/
Matplotlib for Python Developers
Second Edition

Effective techniques for data visualization with Python

Aldrin Yim
Claire Chung
Allen Yu

BIRMINGHAM - MUMBAI
Matplotlib for Python
Developers Second Edition
Copyright © 2018 Packt Publishing

All rights reserved. No part of this book may be reproduced, stored in a retrieval system, or
transmitted in any form or by any means, without the prior written permission of the publisher,
except in the case of brief quotations embedded in critical articles or reviews.

Every effort has been made in the preparation of this book to ensure the accuracy of the information
presented. However, the information contained in this book is sold without warranty, either express
or implied. Neither the authors, nor Packt Publishing or its dealers and distributors, will be held
liable for any damages caused or alleged to have been caused directly or indirectly by this book.

Packt Publishing has endeavored to provide trademark information about all of the companies and
products mentioned in this book by the appropriate use of capitals. However, Packt Publishing
cannot guarantee the accuracy of this information.

Commissioning Editor: Amey Varangaonkar

Acquisition Editor: Varsha Shetty
Content Development Editor: Mayur Pawanikar
Technical Editor: Prasad Ramesh
Copy Editor: Vikrant Phadke
Project Coordinator: Nidhi Joshi
Proofreader: Safis Editing
Indexer: Mariammal Chettiyar
Graphics: Tania Dutta
Production Coordinator: Shantanu Zagade

First published: November 2009

Second edition: April 2018

Production reference: 1200418

Published by Packt Publishing Ltd.

Livery Place
35 Livery Street
Birmingham
B3 2PB, UK.
ISBN 978-1-78862-517-3

www.packtpub.com
 Cancer has taken away my grandfather, my aunt, and my friend, I hate cancer. This book is
dedicated to the memory of my grandfather, ChiuKhan Chan, who thought I shouldn’t study that
much. May he rest in peace.
– Aldrin Yim
mapt.io

Mapt is an online digital library that gives you full access to

over 5,000 books and videos, as well as industry leading tools
to help you plan your personal development and advance your
career. For more information, please visit our website.
Why subscribe?
Spend less time learning and more time coding with
practical eBooks and Videos from over 4,000 industry
professionals

Improve your learning with Skill Plans built especially

for you

Get a free eBook or video every month

Mapt is fully searchable

Copy and paste, print, and bookmark content

PacktPub.com
Did you know that Packt offers eBook versions of every book
published, with PDF and ePub files available? You can upgrade
to the eBook version at www.PacktPub.com and as a print book
customer, you are entitled to a discount on the eBook copy. Get
in touch with us at service@packtpub.com for more details.

At www.PacktPub.com, you can also read a collection of free technical

articles, sign up for a range of free newsletters, and receive
exclusive discounts and offers on Packt books and eBooks.
Contributors
About the authors
Aldrin Yim is a PhD candidate and Markey Scholar in the
Computation and System Biology program at Washington
University, School of Medicine. His research focuses on
applying big data analytics and machine learning approaches in
studying neurological diseases and cancer. He is also the
founding CEO of Codex Genetics Limited, which provides
precision medicine solutions to patients and hospitals in Asia.

Great pleasure to work with Allen and Claire. Also special thanks to Mayur and his team for
making the writing process comfortable to us.

Claire Chung is pursuing her PhD degree as a

Bioinformatician at the Chinese University of Hong Kong. She
enjoys using Python daily for work and lifehack. While
passionate in science, her challenge-loving character motivates
her to go beyond data analytics. She has participated in web
development projects, as well as developed skills in graphic
design and multilingual translation. She led the Campus
Network Support Team in college, and shared her experience in
data visualization in PyCon HK 2017.
Allen Yu, PhD, is a Chevening Scholar, 2017-18, and an MSC
student in computer science at the University of Oxford. He
holds a PhD degree in Biochemistry from the Chinese
University of Hong Kong, and he has used Python and
Matplotlib extensively during his 10 years of bioinformatics
experience.

Apart from academic research, Allen is the co-founder of Codex

Genetics Limited, which aims to provide a personalized
medicine service in Asia through the use of the latest genomics
technology.

I feel honored to take part in this fantastic project. Special thanks to Mayur and Aldrin for leading
the production process. Besides, I wish to thank my fiancée for her love and support. I am also
grateful to be sponsored by the Chevening Scholarship, which is funded by the UK Foreign and
Commonwealth Office (FCO) and partner organizations.
What this book covers
Chapter 1 , Introduction to Matplotlib, gets you familiar with the
capabilities and functionalities of Matplotlib.

Chapter 2 , Getting Started with Matplotlib, gets you started with

basic plotting techniques using Matplotlib syntax.

Chapter 3 , Decorating Graphs with Plot Styles and Types, shows

how to beautify your plots and select the right kind of plot that
communicates your data effectively.

Chapter 4 , Advanced Matplotlib, teaches you how to group

multiple relevant plots into subplots in one figure using
nonlinear scales, axis scales, plotting images, and advanced
plots with the help of some popular third-party packages.

Chapter 5 , Embedding Matplotlib in GTK+3, shows examples of

embeding Matplotlib in applications using GTK+3.

Chapter 6 , Embedding Matplotlib in Qt 5, explains how to embed

a figure in a QWidget, use layout manager to pack a figure in a
QWidget, create a timer, react to events, and update a
Matplotlib graph accordingly. We use QT Designer to draw a
simple GUI for Matplotlib embedding.
Chapter 7 , Embedding Matplotlib in wxWidgets Using
wxPython, shows how you can use Matplotlib in the wxWidgets
framework, particularly using wxPython bindings.

Chapter 8 , Integrating Matplotlib with Web Applications,

teaches you how to develop a simple site that displays the price
of Bitcoin.

Chapter 9 , Matplotlib in the Real World, begins our journey of

understanding more advanced Matplotlib usage through real-
world examples.

Chapter 10 , Integrating Data Visualization into the

Workflow, covers a mini-project combining the skills of data
analytics with the visualization techniques you have learned.
About the reviewer
Nikhil Borkar has also worked as a contributing author. He
holds the CQF designation and a PG degree in Quantitative
Finance from the University of Mumbai. He works as an
independent fintech and legal consultant. Prior to this, he was
with Morgan Stanley Capital International as a Global RFP
Project Manager. He has worked on Quantitative Finance and
Economic Research projects using R, Python, and Excel VBA.
He loves to approach problems in a multidisciplinary, holistic
way. He is actively working on Machine Learning, AI, and Deep
Learning projects.
Packt is searching for
authors like you
If you're interested in becoming an author for Packt, please
visit authors.packtpub.com and apply today. We have worked with
thousands of developers and tech professionals, just like you, to
help them share their insight with the global tech community.
You can make a general application, apply for a specific hot
topic that we are recruiting an author for, or submit your own
idea.
Table of Contents
Title Page

Copyright and Credits

Matplotlib for Python Developers Second Edition

Dedication

Packt Upsell

Why subscribe?

PacktPub.com

Contributors

About the authors

About the reviewer

Packt is searching for authors like you

Preface

Who this book is for

What this book covers

To get the most out of this book

 Download the example code files

Download the color images

Conventions used

Get in touch

Reviews

1. Introduction to Matplotlib

What is Matplotlib?

Merits of Matplotlib

Easy to use

Diverse plot types

Hackable to the core (only when you want)

Open source and community support

What's new in Matplotlib 2.x?

Improved functionality and performance

Improved color conversion API

and RGBA support

Improved image support

Faster text rendering

Change in the default animation

codec
 Changes in default styles

Matplotlib website and online documentation

Output formats and backends 

Static output formats

Raster images

Vector images

Setting up Matplotlib

Installing Python

Python installation for Windows 

Python installation for macOS

Python installation for Linux

Installing Matplotlib

About the dependencies

Installing the pip Python package

manager

Installing Matplotlib with pip

Setting up Jupyter Notebook

Starting a Jupyter Notebook session

Running Jupyter Notebook on a remote

server
 Editing and running code

Manipulating notebook kernel and cells

Embed your Matplotlib plots

Documenting in Markdown

Save your hard work!

Summary

2. Getting Started with Matplotlib

Loading data

List

NumPy array

pandas DataFrame

Our first plots with Matplotlib

Importing the pyplot

Line plot

Scatter plot

Overlaying multiple data series in a plot

Multiline plots

Scatter plot to show clusters

Adding a trendline over a scatter plot

Adjusting axes, grids, labels, titles, and legends

Adjusting axis limits

 Adding axis labels

Adding a grid

Titles and legends

Adding a title

Adding a legend

A complete example

Saving plots to a file

Setting the output format

Setting the figure resolution

Jupyter support

Interactive navigation toolbar

Configuring Matplotlib

Configuring within Python code

Reverting to default settings

Global setting via configuration rc file

Finding the rc configuration file

Editing the rc configuration file

Summary
3. Decorating Graphs with Plot Styles and Types

Controlling the colors

Default color cycle

Single-lettered abbreviations for basic colors

Standard HTML color names

RGB or RGBA color code

Hexadecimal color code

Depth of grayscale

Colormaps

Creating custom colormaps

Line and marker styles

Marker styles

Choosing the shape of markers

Using custom characters as markers

Adjusting marker sizes and colors

Fine-tuning marker styles with keyword

arguments

Line styles

Color

Line thickness

Dash patterns
 Designing a custom dash style

Cap styles

Spines

More native Matplotlib plot types

Choosing the right plot

Histogram

Bar plot

Setting bar plot properties

Drawing bar plots with error bars using

multivariate data

Mean-and-error plots

Pie chart

Polar chart

Controlling radial and angular grids

Text and annotations

Adding text annotations

Font

Mathematical notations

Mathtext

LaTeX support
 External text renderer

Arrows

Using style sheets

Applying a style sheet

Creating own style sheet

Resetting to default styles

Aesthetics and readability considerations in styling

Suitable font styles

Effective use of colors

Keeping it simple

Summary

4. Advanced Matplotlib

Drawing Subplots

Initiating a figure with plt.figure()

Initiating subplots as axes

with plt.subplot()

Adding subplots with plt.figure.add_subplot()

Initiating an array of subplots

with plt.subplots()

Shared axes
 Setting the margin with plt.tight_layout()

Aligning subplots of different dimensions with

plt.subplot2grid()

Drawing inset plots with fig.add_axes()

Adjusting subplot dimensions post hoc with

plt.subplots_adjust

Adjusting axes and ticks

Customizing tick spacing with locators

Removing ticks with NullLocator

Locating ticks in multiples

with MultipleLocator

Locators to display date and time

Customizing tick formats with formatters

Using a non-linear axis scale

More on Pandas-Matplotlib integration

Showing distribution with the KDE plot

Showing the density of bivariate data with hexbin

plots

Expanding plot types with Seaborn 

Visualizing multivariate data with a heatmap

 Showing hierarchy in multivariate data with

clustermap

Image plotting

Financial plotting

3D plots with Axes3D

Geographical plotting

Basemap

GeoPandas

Summary

5. Embedding Matplotlib in GTK+3

Installing and setting up GTK+3

A brief introduction to GTK+3

Introduction to the GTK+3 signal system

Installing Glade

Designing the GUI using Glade

Summary

6. Embedding Matplotlib in Qt 5

A brief introduction to Qt 5 and PyQt 5

Differences between Qt 4 and PyQt 4

 Introducing QT Creator / QT Designer

Summary

7. Embedding Matplotlib in wxWidgets Using wxPython

A brief introduction to wxWidgets and wxPython

Embedding Matplotlib in a GUI from wxGlade

Summary

8. Integrating Matplotlib with Web Applications

Installing Docker

Docker for Windows users

Docker for Mac users

More about Django

Django development in Docker containers

Starting a new Django site

Installation of Django dependencies

Django environment setup

Running the development server

Showing Bitcoin prices using Django and Matplotlib

 Creating a Django app

Creating a simple Django view

Creating a Bitcoin candlestick view

Integrating more pricing indicators

Integrating the image into a Django template

Summary

9. Matplotlib in the Real World

Typical API data formats

CSV

JSON

Importing and visualizing data from a JSON API

Using Seaborn to simplify visualization tasks

Scraping information from websites

Matplotlib graphical backends

Non-interactive backends

Interactive backends

Creating animated plot

Summary

10. Integrating Data Visualization into the Workflow

Random documents with unrelated
content Scribd suggests to you:
 Decséry Pál gróf, a ki soha senkinek ajándékot nem adott, még
csak egy pálczalovat sem vett a tulajdon unokáinak, most
megajándékozza ez idekerült fiatal embert családi ereklyéinek
legkedvesebbikével; a hármas értékű emlékkel, melyet ő maga is
fenséges kezekből kapott, kedves emlékezetü ifjúkori délczeg
tánczáért. S most odaadja azt ennek az ifjúnak, a ki épen olyan deli
most, mint ő volt akkor.
És egy pár szem épen oly rejtett ragyogással tekint rá e
perczben, mint akkor Pál grófra.
Kit ne szédítene el az ilyen diadal?
Mikor szétoszlott a társaság, a néger azt mondá Kálmánnak:
«Nos uram, hát mivel megy ön magasra, a fejével-e vagy a
lábával?»
Biróczy pedig kicsufolá.
«Bajtárs: neked csak az óráját adta oda az öreg úr; de ha engem
meglátott volna tánczolni, nekem ideadta volna magát a tornyot!»
Az irigység beszélt belőle.
Kálmán könnyen álmodhatott arról, hogy hármat már megnyert a
partieből; az öreg grófot, a herczegnőt, és a szépek szépét. Még a
főispán hátra van.
De elkövetkezett az idő, hogy a legnagyobb lépést a családi
kegyben mégis csak – feje segítségével tegye meg.
Marcalis ülés közelgett. A főispán behivatá magához Kálmánt s
akkor elmondá neki, hogy ő bizony nincsen szokva ahhoz, hogy
beszédeket fogalmazzon, különösen az előtte nem igen tört útu
magyar nyelven; azért rábizza Kálmánra, hogy készítsen valami
megnyitó beszédet a számára, a mihez egy pár eszmét szolgáltat
neki. A beszéd érthető legyen és ne nagyon czifra. Valami furcsa
szavak ne legyenek benne: nehogy úgy járjon az ember, mint a mult
megyegyülésen, a mikor az lévén a szájába adva, hogy «nagyon
kecsegtetem magam», ezt úgy ejté ki, hogy «nagyot kecseget etem
magam» erre pedig egy kortes felkiáltott: «kedves egészségére
váljék!» a felzendülő bruhahában a főispán aztán kérdezé mellette
ülő sógorától: «was hab i gsagt?» – «Du hast gsagt, dasz du an
groszen Stierl allein gegessen hast.»
Ez aztán a legkényesebb megbizatás s a titkok legdrágábbika.
Beszédet készíteni egy nagy főfő uraságnak, a mi annak eszméit
kifejezze, a mi annak belső énjét mutassa a világ előtt; és pedig úgy,
hogy azt a világ soha ki ne találja, hogy ez nem annak az igazi énje.
Ez valóban a legnagyobb bizalmat föltételezi. Bűntársi részvét
egy Istennek és embereknek tetsző munkában.
Kálmán oly gonddal és figyelemmel felelt meg a feladatnak, mely
sokoldalu tehetségéről tanuskodék. Ez a legnehezebb munka, a mire
költői kedély vállalkozhatik. Beszédet készíteni másnak, olyat,
melyben sok szó legyen, és kevés eszme, virágok nélkül, gondolatok
nélkül, szárazon, diplomatikus tárgykerülgetéssel, üres
bombasztokkal és hivatalos applombbal. Ezt is meg tudta csinálni.
Kinjába került ugyan; de mit meg nem tesz az embernek az édes
esze a zsarnok szivéért?
Az elkészített beszéd megnyerte a főispán tetszését; a
megyegyülésen megéljenezték érte. A sógor azt sugta neki: «mi
bajod van ma? kezdesz okosan beszélni».
Kálmán barátunk a főispánnál is kegybe jutott.
Otthon volt már egészen.
 ARIADNE.
Katinka egész nap várta, hogy Kálmán meglátogatja s hogy
délelőtt nem jött el hozzá, türelmetlen lett, kikocsizott, elhajtatott a
kávéház előtt, a hol az aranyos fiatalság ácsorogni szokott, de ott
nem látta meg Kálmánt; délután kihajtatott a városligetbe,
összejárta a csalitok összes útjait, a csendes kis szigetbe leszállt, a
hol együtt szoktak négylevelű lóherét keresni, s fűszálakat
összekötözni: lesz-e koszoru belőle? de ezúttal se négylevelű lóherét
nem talált, se a koszorú ki nem jött, se Kálmánt nem lelte sehol.
Este elment a német szinházba, volt dolga a látcsövének, hogy
fölfedezze a kit keres, de ott sem látta, mint szoká, páholyával
szemközt támaszkodni elválhatlanját.
Akkor aztán haragosan hazament, s megtudva, hogy Kálmán
egész nap nem kereste, levelet írt neki s azt elküldte inasától Kálmán
lakására.
Az inas visszajött azzal a szóval, hogy a tens úr ma délután
elköltözött Korcza úrtól gróf Decséryék palotájába s azokkal holnap
reggel utazni fog falusi jószágukra.
Katinka összetépte a visszahozott levelet s kivitette maga elől a
vacsorát. Azt mondta, hogy verjék a szakácsnak a fejéhez; rossz
minden.
Azok nem verték a szakácsnak a fejéhez az ételeket, hanem
elköltötték szépen s nevettek nagyot az úrasszonyukon.
Óh azt Katinka nagyon jól tudta, hogy ő rajta mindenki nevet.
Imádói, védő ügyvédje és cselédei mind nevetik.
 Föltette magában, hogy majd csinál ő mind valamennyinek egy
olyan jó tréfát, a min nem fognak nevetni.
Bezárkózott a szobájába s ott virradt meg felöltözötten a
pamlagán.
Lakásának ablakai keletre nyiltak, azokból épen a Decséry-palota
kertjébe lehetett látni, melynek erre az utczára egy magas falkerítése
volt, alacsony kijáró ajtóval. A kerten túl volt az udvar, melyre
szintén be lehetett látni a szomszéd ház emeletéből.
Katinka, a mint a hajnalsugár derengett a redőnyökön át, odaült
az ablakához s a szomszéd ház udvarát leste.
Látta, a mint a cselédek előhuzzák a kocsiszinből a hintót, a mint
felpakolják a bőröndöket, azután eléje fogják a lovakat, a kocsis
felül.
Ekkor aztán elővette távcsövét.
A kastélyból lejönnek az utazandók. Egy nehéz termetü
asszonyság, egy lepkejárásu fiatal lányka, egy sánta ember, meg egy
karcsu ifjú; óh erre ráismert minden mozdulatáról.
Először felül a hintóba a termetes úrhölgy, azután a leányka,
azután a sánta ember, utoljára «ő». Tehát szemközt jut a leánynyal.
A kocsiajtót becsapják; a kocsis kiereszti az ostorát, a hintó
kigördül az udvarról.
Katinka sirt keservesen.
Most már megtanulta, hogy a féltékenység olyan gyógyszer, a
mit, ha a szerelmesnek szép okosan kanalankint adogatnak be, attól
még betegebb lesz; de ha egyszerre bolond fővel mind az egész
orvosságos üveggel fel találja hajtani, – hát meggyógyul tőle.
De hisz ő nem akarta Kálmánt meggyógyítani.
Már pedig itt az ellenméreg jelenlételéről is meggyőződhetett.
 Ettől azután nagyon fájt benne valami. Tán a szív? Nem: csak a
hiuság.
Az, hogy őtet most kinevetik. Mit gondol Korcza, a ki mindent
tudott, és Bálvándy, a ki büszke lesz rá, hogy puszta megjelenésével
így elkergetett egy nálánál kedvesebbet.
Ez a boszuság bizarr tanácsokat suttogott fülébe.
Az napra kiadta a rendeletet, hogy senki számára nincsen otthon:
beteg.
Pedig azért sem volt beteg; hanem levelet írt; mikor készen volt
vele, háromszoros sűrű fátyolt vetett a kalapjára, hogy senki meg ne
ismerje az utczán s maga felvitte a levelet a postára, maga adta fel.
Azt ugyan senki ki nem találja, hogy kinek írt ő most levelet?
Három nap nem eresztett senkit a szine elé. Mindig beteg.
Bálvándy pedig mindennap kétszer hagyta ott az előszobájában
látogatójegyeit.
A negyedik napon aztán csodamódra meggyógyult s megengedé,
hogy látogatóit bebocsássák.
A legelső volt természetesen Bálvándy.
– Ah, asszonyom! kiálta a báró; az égre! ne ijeszgesse ön a
világot betegsége hirével. Három nap alatt egyebet sem tettem, mint
egyik orvost a másik után húztam ki a házából, követelve tőlük, hogy
mit csináltak önnel? mi baja van? – míg valamelyiktől megtudtam,
hogy veszélyes «febris acolomannicus»-ban szenved. Az Istenért:
gyógyíttassa magát.
– Köszönöm, már meggyógyultam, viszonza mosolyogva a hölgy.
– Allopathice, vagy homoeopathice?
– Csak paraszt-kurával.
 – Tehát sympathetice.
– Nem olyan czifra ennek a neve. Valóságos parasztkura.
– No arra kiváncsi vagyok.
– Hát megismertethetem vele. Negyednapja irtam a férjemnek,
hogy jőjjön fel Pestre.
– Ah! Kegyed kivánja őt látni?
– Nemcsak látni kivánom, hanem ki akarok vele békülni.
– Mi czélból?
– Hát mi egyéb czélból, mint azért, hogy azután együtt éljünk,
mint tisztességes házastársakhoz illik?
– Mint tisztességes házastársakhoz illik! ez remek. Kegyed megy
ő hozzá haza? vagy ő jön kegyedhez haza?
– Azon majd megegyezünk.
– Ah, ez mennyei tréfa. Katinka nagysámat a gödénylaki
birkateleltető salonban képzelni, ez minden phantasiát fölülmul.
– Tudni fogom azt lakhatóvá átidomítani.
– És a gazdáját is?
– Simulni fogunk egymáshoz.
– Megfésüli és megmosdatja minden szombaton este?
– Kérem tisztelettel beszélni róla: ő nekem férjem.
– Hja, azt nem tudtam.
– Még többet is mondok. És én neki neje vagyok.
– Áh! Ezt meg még Berti sem tudta.
 – No önök meg fogják látni. Mi mind a ketten hibáztunk, s mi
mind a ketten megbocsátunk egymásnak, s azontúl úgy fogunk élni,
mint…
– Mint Philemon és Baucis. Kegyedről fölteszek mindent, az
asszonyok mindenre képesek. Még arra is, hogy a férjükbe
beleszeressenek. De Bertiről nem teszem föl ezt a lehetőséget. Az
nem áll kötélnek.
– S hátha már meg is tette volna.
– Micsoda?
– Ma kaptam meg a válaszát, melyben örömmel fogadja
meghivásomat; holnapután itt lesz.
– Ha ugyan tizenhat ökörrel keresztül tudja magát vontattatni a
poroszlói töltésen.
– Várok rá, míg megjön.
– Én is.
Akkor aztán egy kicsit elnevette magát Katinka; de egyszerre
megint komoly, haragos képet öltött.
– Ne haragudjék nagysád, monda Bálvándy, én egészen bele
találom magamat kegyednek a kedélyébe. Hiszen nem hiába
tanulmányoztam e kimeríthetetlen tudományt annyi hódolattal.
Ariadne azt mondja magában: no ha Theseust elvitte a tenger, én
már most a többit is utána dobálom; ezt a bolond Bálvándyt, a kire
azért haragszom, mert olyan jó fiú, meg a válópört, a miért majd
Korcza úrnak lesz a képe egyszerre hosszú, aztán meg a kedves
nagybátyának, a huszár őrnagynak, a kik mind agyon lesznek
rettenve, ha én a férjemmel kibékülök; tehát jövel Bacchus!
– Kérem, az én férjemet ne csúfolja Bacchusnak.
– Hiszen az Isten volt; azért hogy szerette a bort. No de én meg
Neptunus leszek, a ki Theseust visszahozza Naxosra.
 – Már akkor Csollán úr itthon lesz.
– Dehogy lesz! Nem eresztem én azt be Pestre. Eleibe kűldök egy
csoport Angyal-Bandit, visszaszalajtom Gödénylakra, vagy felgyujtom
Pesten a «két kecskét» s akkor ő nem tud hová szállni s visszafordul.
– Óh nem fog a «két kecskébe» szállni. Már én gondoskodtam
neki szállásról másutt.
– Hol?
– Azt nem mondom meg önnek.
Katinka csakugyan nem hagyta magából kivallatni, hogy hová
fogja elrejteni Csollán urat? Hanem hát Pest még most sem London:
azon időkben pedig még csak Páris sem volt. Könnyü a
vendégfogadókat ellenőrzés alatt tartani.
Volt az úri-utcza torkolata előtt egy ház, mely azt gondolta
magában, hogy ő bizony kikönyököl az utczára; s ha gondolta, hát
meg is tette. Ez a «fehér hajó». Mai nap már senkinek sem megy a
fejébe, mi oka lehetett annak a háznak a szegletével keresztbe
fordulni a világgal szemközt; hanem történetünk korszaka világosan
kimagyarázza azt. Ez a ház vendégfogadó, tárt kapuja egyenesen
elnyeli a szemközt jövő utczát; mondván az utazónak: «hova mennél
tovább? itt az utolsó ház, ide térj be». S a fehér hajónak azon időben
igaza volt. Túl rajta csak a német szinház van még, nagyobb
messzeségben a Marokkáner-ház, meg a Mocsonyi-palota. A Wurm-
udvar helyén náddal felvert mocsár terül el s távolból háboritatlanul
sárgul a ködökön át a «Neugebäud» vigasztalan tömege.
Tehát a fehér hajó a szélső vendéglő a város közepén.
Ide bérelt ki szállást Katinka az ő kedves férjének, mit az el is
fogadott, ámbár hajlamai inkább vonzották a «griff»-hez, vagy a
«vörös ökörhöz». De hát csak megtette az asszony kedvéért, hogy
végig hajtatott az egész városon a lókészségével.
 Bizony megnézni való útiszerszám volt, a min megtette a
parádét. A hintón a sok kovácsigazítástól több már a vaspánt, mint a
fanemű, s a fedelén több a lyuk, mint a bőr; az egyik első kereke
eltörvén az úton, annak a helyébe kölcsönkért parasztszekér hasonló
alkatrésze van requirálva. A sárhágója valahol elmaradt az uton s az
ajtaja be van kötözve madzaggal, hogy ki ne nyiljék. De mind nem
tesz az semmit; mindegy volna annak, ha új volna is, azért akkor is
be volna fecskendve tenyérnyi vastag sárral. A fekete sár Poroszlónál
ragadt rá, a sárga sár Hatvan körül, a zöld sarat Czinkota alatt
szedte fel s a veres sarat itt a pesti határban szerezte.
Hanem a négy ló, az már kitett magáért. A rudas egy tizenhat
markos gémnyaku szörnyeteg, a ki nem szégyenli a giráff-fejét még
magasabbra is emelgetni; no ha ő nem szégyenli, hát szégyenli a
nyerges, a kit bántani látszik az a gondolat, hogy ő másfél marokkal
alacsonyabb a barátjánál, s azért le is sunyja a fejét a két konya
fülével csunyául. Ámbár Csollán Berti véleménye szerint az rendes
szabály, hogy a nyerges mindig alacsonyabb legyen valamivel, mint a
rudas. A gémnyaku rézderes, a konyafülü pedig szürke volt addig, a
míg ki nem verte a szeplő. Hanem mind a kettőnek kitünő
tulajdonságai vannak. A konyafülü szürke, rendesen a mint
észreveszi, hogy a kocsis fel akar ülni a bakra, nem várja meg,
hanem neki iramodik, majd kikapja alóla a szekeret, s ha az
szerencsésen felszökhetett s nem törte ki a lábát, viszi a szürke
árkon-bokron keresztül a bárkát, mentül jobban huzzák a száját,
annál jobban harapja a zablát, ragadja a szekeret; az első állomáson
aztán kifárad, akkor elereszti fülit-farkát, nem bánja, akárhogy
biztatják az ostorral; azt mondja a másik lónak, no már most húzz
te!
Ekkor következik a gémnyaku mulatsága. Ennek meg az a jó
tulajdonsága van, hogy a mint rámarad a húzás sorja, megköti
magát, megáll egy helyben, nem akar inditani. Üthetik azt
mindenféle ütőeszközzel, akkor meg épen hátrálni kezd, meg
felrugdal, s ha a kocsis nem akarja a fogát kirugatni, vagy a kocsit az
árokba faroltatni, hát kénytelen utoljára is leszállani az ülésből, s
zablájánál fogva vezetni a lovat, a míg megindul. S miután ezt a
mulatságot tizszer-tizenötször ismételte, akkor aztán belemelegszik a
gémnyaku s koczog előre pompásan, nagyon jó ló aztán; csakhogy
bele kell vezetni. Ilyenformán délig huzza a kocsit a szürke, délután
a deres, a mi legszebb munkafelosztás.
A gyeplüs, az nem huz semmit; az csak tánczol. Igen vidám
gondolatjai lehetnek az egész úton, mindig tánczol, soha sem jár a
szerszámban. Nyilván ujoncz hátas ló lehet, a kit most fogtak be
először. Különben igen szép állat; nemes félvér. Talán abbeli
büszkeségből hagyja rá az ostorhegyesre, hogy az húzza az egész
kisafát; a mit az meg is tesz becsülettel, lévén ő szegény hosszú
sörényű, hosszú farku mokány paripa; a kivel hogy milyen mostohául
bánnak, bizonyitják a szőrébe csimpajkozott bogácsok és koldusdiók.
Hanem csengetyü, az van mind a négynek a nyakában, úgy hogy
előtte-utánna megáll bámulatára a nép, mikor végig vágtat a
hatvani, meg az úri-utczán, be egyenesen a fehér hajó tátott
torkába; a hol olyan szerencsésen viszi neki az ügyes kocsis a
hátulsó tengelyével a szegletkőnek, hogy Csollán Berti nem is ugrik,
de repül ki a hintóból s úgy mázoltatik a falhoz, hogy lemegy a
képéről valami. Talán a bőr? Nem biz a, csak egy kis piszok.
Berti meg se ütődik ezen. Megmondja a kocsisnak, hogy micsoda
véleménye van a Krisztusról, meg a szentekről, s azzal rendben van
minden. Az egyetmást a hausknecht viszi utána a kocsiról a készen
tartott szobába; a ki után nyomban megjelenik a pinczér, kinek a fél
szeme be van kötve, alkalmasint a vasárnapi bálban megütötték, s
kérdezi, hogy nem tetszik-e valamit parancsolni?
Bertinek persze az volna a legelső kötelessége, hogy borbélyért
küldjön, s emberi formába igazittassa magát, hogy még ma este
felkereshesse a feleségét, a ki finynyás úrhölgy. Hanem hát ez marad
holnapra.
– Micsoda megnézni való van itt most Pesten? Ez az első kérdése
a pinczérhez.
 – Kabale und Liebe von Schiller, a szinházban.
– Nem kell nekem. Nem értek én németül többet, mint azt a szót,
hogy «bezahl»; azt is csak ritkán értem. A Schillert pedig csak úgy
veszem be, ha bor.
– Azután itt van egy optisches theater.
– Hát az micsoda? Kutyakomédia?
– De az is van. A kerepesi úton, a Stocker-udvarban van ma is
nagy heczcz, a mit az uraságok nagyon látogatnak.
– Miféle heczcz? te félszemü Cupido!
– Hát kutyák, meg bikák és bivalyok verekesznek egymással.
– No a kell nekem! van ott entrée?
– Persze hogy van. Egy tizes a belépés.
– De már oda elmegyek.
Berti rögtön csapta a hóna alá a fokosát, megtömte a
dohányzacskóját, s azon sárosan, szurtosan megindult a heczczet
megnézni, ráijesztgetve a kellnerre, hogy valami el ne veszszen a
szobájából, mert akkor azt a másik szemét is kiüti.
Az ajtó küszöbén szemközt találkozott felesége házi
kisasszonyával, ki annál gazdasszonyi szerepet viselt; e csinos
hölgynek csak félszeme volt, a másikat, mit himlőben vesztett el, egy
homlokáról lecsüggő hajfürttel szokta elmaszkirozni.
Ezen kisasszony már itt várt a nagyságos úrra, s kényes
természetü izenettel volt megbizva úrnőjétől, a miért is Bertók urat
elfogván az ajtóban, bizalmas suttogással monda neki.
– Kérem nagyságos úr, négyszem között akarnék önnel beszélni.
Dehogy engedte volna el Csollán Berti, ha egyszer valami bolond
jutott az eszébe, hogy azt el ne mondja. – Észrevette a küldött hölgy
fenemlített fogyatkozását.
– Te kellner! kiálta a messzefutott pinczér után, – gyere csak
vissza, hozd ide azt a félszemedet, ez a kisasszony négy szem között
akar velem beszélni, aztán kettőnknek nincs több háromnál.
A sértett hölgy erre dühbe jött, azt mondta neki «maga goromba,
maga!» S azzal bevágta az orra előtt az ajtót, s re infecta, izenete
elmondása nélkül visszament az úrnőjéhez. Képzelhetni, hogy miket
fog otthon referálni.
Bertók tehát nem ment Katinkához megérkezése estéjén, hanem
ment a heczczbe.
 A HECZCZ.
Hát bizony a kevésbé mívelt közönség mulatságáról is csak kell
gondoskodni. Nem minden ember áll a kultura azon tökélyén, hogy a
német szinházat látogathassa, mely a magyar nemesi felkelő
hadsereg pénztárából épittetett fenséges magas nádorunk magas
pártfogása alatt.
A kerepesi-úton még nagy a sivatag. A hirhedett Zrinyi
kávéházon túl a nagy messzeségre kitolt Rókus kórház tömör
alakjáig nem látni egyebet, mint néhány kisvárosi csárdát, a mik
világért sem kérkednek oly magas nevekkel, mint «magyar király»,
«angol királynő», «Pannonia», «Európa», beérik ők mindenféle
jámbor állatok neveivel; egyik «vörös ökör», másik «fehér ló»,
harmadik «griff»; a környezetök is mind olyan földszinti falusi hajlék,
csak az egy Beleznay-kastély zavarja a szép összhangzatot. Az út
maga sokkal sárosabb és gödrösebb, mint az országút maga, mert
az országút a vármegyéé, az utcza pedig a városé. A Grassalkovich
telken, mely még félszázad előtt temető volt, palánkkal körülvett kert
van, melyben fejős kecskék legelésznek. Valami nagy úr mellbeteg,
annak a számára tejelnek a kecskék.
A mi bolt csak az utczára nyilik, abban mind paprikás szalonnát
árulnak, vagy változatosság kedvéért pálinkát.
Ha aztán az ember a járdátlan úton bokáig érő sárban eljutott
addig a magas kőfalig, mely egy három utczára szolgáló szöglettelket
vesz körül, ottan megtudja, részint a falra felkapaszkodó vakmerő
suhancz sereg vihogásáról, részint a belülről kihangzó, jobb ügyhöz
méltó kitartással püfölt öreg dobnak pufogásáról, hogy itt valami
van!
 Hanem hát dolgot ád megtalálni a bejárást. Van annak a
kerítésnek ajtaja három is, de az mind be van szegezve; hanem
mindig akad, a ki útba igazítja az idegent (az itt lakó úgy is tudja a
járást), hogy a szomszéd földszinti házból kell a theatrumba
bekerülni; az udvaron meg egy kocsiszinen keresztül, a hol aztán egy
élemedett hölgy elfogja az embert s megfizetteti tiz kemény
krajczárig s akkor aztán beléphet a paradicsomba.
Az ott úri kert volt valaha. Hogy hova lett belőle a kastély? azt
nem tudja senki. Talán nem is volt. Most egy kerek deszkaemelvény,
mint egy amphitheatrum foglalja el a közepét, melyen gyalulatlan
deszkákból rögtönzött padok vannak a quiritesek számára összeütve,
az első padot úgy hivják, hogy első hely, az a méltóságos katonatiszt
urak, s a nagyságos nemesség számára van fenntartva. Egy pár
ákáczfa, mely beleesett a szinkörbe, meg van hagyva azon módon: a
korlátokat hozzá szegezték. A szinkör homlokjától ölnyi magas
mellvéd választja el a néző helyet, mely köröskörül erős kapukkal
bezárható. Egyik kapu fölött aztán van még magasabb emelvény,
azon egy szinpad forma ponyvaalkotmány, telefestve csataképekkel;
abban van az opticum theatrum. – Előtte egy tricotba öltözött vad-
ember üti az öreg dobot s fujja a klarinétot egyszerre, alatta pedig
van a rekesz, melyben a heczczre való állatok tartatnak; a csaholás
és rekedt bömbölés odabenn sejteti, hogy most alkalmasint a
szerepüket tanulják.
A közönség igen válogatott. Az első sort jól táplált arczok
foglalják el: hentes, mészáros, timár legények és azoknak kaczkiás
urhölgyei, kik a hátulsó padokon másznak keresztül; közbevegyül
egy-egy duzmadt szalonnakereskedő a szomszéd mezővárosokból;
ripők magaviseletü jurátus; hetyke nyiri pajkos, csizmadia legény,
fiatal diák, nyárspolgár, s mindenféle szemenszedett nép. Ki hova
letelepszik, ugyan körülnézi magát, ki mellé jutott? s őrzi a két
zsebét, hogy ki ne vegyenek belőle valamit.
A theátrum mellett egy elzárt rekeszték az úri lózsé, a hol lovas
katonatisztek, gavallérok, s magasabb rangu kártyások szoktak
bebocsáttatni, a kik nem a szinlap szerint fizetnek. De bizony még a
főtisztelendő urak is bevetődnek ide, nagy egyházi gyűlések
alkalmával. Az egész theatrumról épen egy ilyen tudós úr krónikája
nyomán van szerencsém tudomással birni. Végül a karzat szélén ott
látni egy szál poroszlót is, ki a mindenütt éber szemmel őrködő világi
hatóságot képviseli; ugyanazzal a fegyverzettel, a mit mult századi
elődei viseltek.
Az előadás már megkezdődött: a dob elhallgatott, helyet adva a
kintornának, mely akkori időben ujság volt e földön; s minthogy a
dob elhallgatott, annál fogva Csollán Berti sem tudhatta a kerepesi
uton, hogy hol van az az olympi látvány, a melybe ő be akar menni?
Szerencsére jött rá szemközt egy bús hazafi, kopott tetejü kalap
a fején, s kurta galléru kék köpenyeg a vállán; minthogy a köpenyeg
alól két pár fejelés csizma látszik elő, nem nagy bátorság kell hozzá,
hogy ráfogjuk, miként ez a derék ember csizmadia.
– Ugyan hallja kend, majszter, szólítá meg Csollán Berti, nem
tudná nekem megmutatni, merre van az a «heczcz?»
A kurtaköpönyeges megállt, végig nézett a kérdezőn;
meggondolá, hogy mit mondjon és a szerint felelt meg neki.
– A bikaheczcz és kutyaheczcz olyatén mulatságok lévén, a mikbe
lelkes eszü minőség testi állapotját megjelentetni nem szokta, annál
fogva én a nemzetes úrnak ezen elmebeli kivánságának
hiányosságát tapasztalataim értelmében be nem tölthetem; hanem
gyorsítsa a nemzetes úr lépéseinek nyomdokait előre, amottan leng
egy úri ember, kurirstiblik hüvelyébe rekesztett lábakkal, az nyilván
egy czélra törekszik; attól megnyerheti a kellő felvilágosodást.
Bertók nagyot nézett a szónok szeme közé. Még ilyen
kikanyarított stylusban nem hallott beszélni. Aztán pedig követve a
figyelmeztetést, azt se mondta neki, hogy «ülj fel a hátamra»,
hanem elkezdett ugyancsak szaladni az előtte haladó kurirstiblis úr
után.
 A mester pedig megállt és utána nézett, s mély meggyőződés
hangján monda:
«Aztán ne legyen földindulás?»
Bertit pedig az inditá e gyorsított haladásra, hogy az előtte menő
alakban felismerte Bálvándyt. Kivánkozott már utána régen. Azért is
sietett, hogy utolérje s miután Bálvándynak egy gömbölyü jockey
sipka volt a fején, a mint utolérte, jót ütött a sipkájára a tömött
bőrdohányzacskóval: «servus német!» Bálvándy pedig a kezében
levő kutyakorbácscsal abban a nyomban visszacsapott az üdvözlő
lábszáraira: «servus kozák!» Arra aztán úgy tettek mind a ketten,
mintha egymásra ismernének s rettenetesen örültek a találkozásnak.
Bálvándy is épen a heczczbe igyekezett, azért volt a kurircsizma
és a korbács, mert abba a publikum is beleszól néha.
Mindjárt fogta karon az ő kedves barátját s vitte egyenesen a jól
ismert lebujokon keresztül a diszes theátrumba, még a belépti dijat
is ő tette le érte.
«Ma reggelig együtt mulatunk.»
Az előadás javában folyt már akkor. Legelső látvány volt az
opticum theatrum; fababák játszottak s egy talián magyarázta a
dolgot németül. No azzal nem sokat vesztettek, a kik elszalasztották;
már ugyan mi bolond értelme legyen annak, hogy előjön egy ember
puttonynyal a hátán, talyigával a kezében, elkezd tánczolni, akkor a
puttonyból apró gyerekek ugrálnak ki, azok is tánczolnak, akkor a
talyiga átváltozik krokodilussá, elnyeldesi a kis gyerekeket; végül a
puttonyos ember megfogja a krokodilus farkát s megint talyiga lesz
belőle. A ki pedig arra hallgatott, a mit az olasz beszélt németül,
attól meg épen nem lett okosabb.
Nem ér e semmit: hanem a kutyaheczcz, az a valami!
A két úri vendéget az olasz feltolta az úri lózséba; a hol az a
pompás mulatság volt a vendégeknek fentartva, hogy közel hozzájuk
állt egy vizes kád, abban volt egy kézi fecskendő, azzal koronkint a
falkeritésre felkapaszkodott ingyen publikumot végig fecskendhették.
A sok lefecskendett kölyök sivalkodott és pusztult a falról, s két percz
mulva megint ott volt valamennyi.
«No lássuk már a kutyákat! türelmetlenkedék a publikum, egy
felgyürt ingujju mészáros legény ütögette nagy somfa-fütykössel a
mellvéd oldalát, nyomatékot adva a népakarat szavának.
Az opticum theatrum függönye legördült, s a helyett megnyiltak a
rekesz kapui.
Egy bagaria csizmás peczér kivezetett örveinél fogva két
szelindeket; az egyik sárga volt, a másik csikos; a sárga
nehezebbnek látszott, erősebbnek, de a csikos gyorsabbnak
igérkezett.
– No ki fogad a csikosra a sárga ellen? Kiálta a páholyból
Bálvándy.
– Én a sárga mellett! kiálta vissza a mészáros legény.
– Kettőt egyre! monda Bálvándy s két fényes tallért odadobott a
földre.
– Meggubellirozom! hangzék a műkifejezés a legény részéről, s ő
is behajítá a maga tallérját.
Jó helyen van az ott. Majd fölszedi, ha vége lesz a heczcznek, a
ki nyertes marad.
A peczér leoldozta a két szelindek nyakáról az örveket s azután
összeereszté őket. A publikum elkezdte a kutyákat uszogatni.
«Alló Szuitli! fogd meg Lion! putz! putz! ksz, ksz!»
Szuitli és Lion pedig elkezdték egymást szembe nézni s növekedő
morgással jelezték a kettőjök közötti feszült viszonyt, hátulsó
lábaikkal rugdalva a port.
 Mielőtt azonban kitörhetett volna a két nagyhatalmasság között a
háboru, egy vásott kölyök ottan a kőfal tetején, a kit az imént pofon
vizipuskáztak, azt a mulatságos boszút szerezte meg magának, hogy
onnan a magasból egy nagy czirmos macskát hajitott le a
szelindekek közé.
E váratlan interventio azt eredményezte, hogy a két ellenséges
szelindek egyszerre coalitiót csinált a közös ellenség, a czirmos ellen,
s mind a ketten neki estek.
De a macska is fel volt fegyverkezve; alkalmasint kölykes volt;
ilyenkor a macska vakmerő és dühös, az elől rárohanó Szuitlinak a
szeme közé ugrott s olyat csapott az öt körmével az orrára, hogy
annak egyszerre elborította a pofáját a vér.
«No mi ez?» morgá Szuitli, visszahátrálva a nem várt erélyes
ellenállástól; s az alatt a gyors mozdulatu czirmos a nagy melák
Lionnak felszökött a hátára s dühös vakmerőséggel marta, pofozta a
nagy bolond állatnak a fejét, kicsipkézte neki a hegyes füleit. A
megtépázott szelindek orditott és szaladt, mint valami englische
Reiterint hordozva a macskát a hátán; míg egyszer a czirmos aztán
észrevette az akáczfát, a mihez a mellvéd volt szegezve, engedelmet
kért, felugrott rá, s egy percz alatt fenn volt a tetején.
A két meggyalázott szelindek neki a fának! Üvöltött, ugatott mind
a kettő dühösen a macskára fel, s ugrált nagy bolondul utána. Az
pedig meghúzta magát csendesen egy ághoz lapulva, csak a
felborzadt farkát csóválta tigris módra.
A publikum fel volt lázadva: «marsch Lion, kuschti Szuitli!»
hangzott minden oldalról, a peczér kergette a kutyákat a fától; de
azok csak megint oda futottak vissza, s nem akartak az egymás
közötti párbajról addig semmit tudni, a míg ez a macska ott van.
«Le kell onnan kergetni azt a macskát!»
Ez volt az általános közvélemény. A baloldali publikumnak igen
szép hantok estek keze ügyébe, azokkal kezdte a macska védműveit
bombázni; míg a jobboldalon a vizipuska levén kéznél, azzal
intéztettek egész vizkartácsok a megátalkodott ellenség felé. A
macska azonban el volt szánva várát az utolsó emberig fel nem adni
s a bombardirozásnak csak az lett az eredménye, hogy a baloldali
hantok mind a jobboldali publikum nyaka közé hullottak vissza a
fáról, a jobboldali vizipuska pedig a baloldal fejére idézett rögtönzött
záporesőt: úgy, hogy utoljára könyörögni kezdtek egymásnak, hogy
kössenek valahogy békét s ismerjék el a macska állását «status
quo»-nak.
Talán össze lehet a kutyákat marakodtatni így is.
Az egyiket megfogta a peczér, a másikat a talián; elvonták őket a
fától, szemközt állították egymással; összeverték az orraikat, rátették
egyiket a másiknak a nyakára; annyira vitték őket, hogy már
összeágaskodtak s el kezdték egymásnak a torkát fojtogatni; akkor
megint egy végzetes «mernyau!» hangzott a fáról, s akkor a két
kutya megint abba hagyta a harczot s ment neki a fának, a macskára
ugatni.
A publikum dühös volt; a kik egymás ellen fogadtak, ki voltak
játszva, bolonddá téve, «azt a kutyát! azt a macskát!» ordította ki
egy, ki más; utoljára Wastl, a felgyürközött mészáros legény úgy
hajította a somfa botját a fára ugató kutyák közé, hogy azok vonítva
futottak el onnan. Ez a darab megbukott, a publikum fütyölt,
káromkodott, a gyerekkarzat a kőfalon hujjahót kiabált, a peczér
futott a kutyáit kikergetni a küzdhomokról, nyakába húzva a fejét,
melyre minden oldalról szállt az üdvözlet rohadt alma képében. Csak
az egy szál drabant állt meg a helyén rendületlenül.
A zivatar csak arra csillapult el, midőn a talián megjelent a
küzdtéren, s felkeresve az odahajigált tallérokat, azokat az illető
fogadóknak visszaszolgáltatta; engedelmet kérve a tisztelt
publikumtól s a nagyméltóságú főnemes uraktól, hogy a nem várt
esemény miatt a «római állatviadal» ily fiascot szenvedett; a miért is
kárpótlásul egy más mutatványt fog helyettesíteni, mely jelenleg
nem volt a programmban: a «chinai császár ekvipázsa».
 Erre a szóra egyszerre örvendetes zsibongásba ment át a népzaj;
sokan voltak már, a kik ezt ismerték. Ah! valami nagyon derék, a
chinai császár ekvipázsa!
A talián kihoz egy kis háromlábu asztalt, az be van vonva fehér
papirossal. Arra rátesz egy arasznyi nagyságú arany várat: az a
chinai császár hirhedett nyári palotája (a mit később Palikao herczeg
oly diadalmasan elfoglalt.) Annak van egy hüvelknyi magasságú
arany kapuja, azt a talián egy csipetnyi aczélkulcscsal felnyitja. Akkor
egy akáczfa levelet tesz a nyelve alá s elkezd azzal valami furcsa
muzsikát csinálni: az a chinai tábori zene. Arra megindul a nyitott
várkapun keresztül a chinai császár ekvipázsa.
Jön ki a kapun hat fekete szörnyeteg, hat óriási bolha; miknek a
lábai pókfonálnyi vékonyságú aczéllánczczal vannak megkötve,
ennélfogva húznak maguk után egy szunyog nagyságú hintót, mely
aczélból van, a kerék küllői oly finomak, mint a lepkebajusz, s a
pompás hintóban ül ő maga, a legkövérebb, leghatalmasabb bolha, a
minden bolhák császárja!
A fütyülő nyelvsipolásra megindul a díszmenet a fehér asztalon, s
körüljárja annak gömbölyű párkányát, jól ügyelve, hogy ő felsége
hintaját fel ne fordítsa. S midőn visszatér ismét a palotához, akkor a
hintóban ülő bolha leszökik helyéből, meghajtja magát a publikum
előtt, ismét felül, és behajtat a palotájába.
Van mit megcsodálni a bohóságon.
Először azok a finom aczéllánczok, mikkel a bolhák lába meg van
kötve, valódi remekei az emberi türelemnek. Azután
csodálkozásraméltó, hogy miként tud valaki egy ilyen apró vad
állatot ennyi tudományra betanítani.
A talián nem volt fukar a mutatványával; felvette az asztalkát
karjára, s körül hordta, hogy a közönség közelből is megláthassa a
tudós szörnyetegeket, s elvégre felvitte azt szokás szerint az úri
páholyba is, hogy egy kis obligát extra borravaló reményében a
magas nemesség előtt is még egyszer produkáltassa növendékeit.
 Csollán Berti szitkozódott bámulatában. Ez volt nála a
tetszésnyilvánítás szokott neme.
S midőn a chinai császár az ő kedveért is leugrott a hintóról, s
üdvözlé a nézőket, nem tagadhatá meg magától azt a
gyönyörüséget, hogy azt ne mondja:
«O tu Spitzbub!»
S azzal egyidejüleg jobb hüvelykujjának megfordított körmével
megroppantá a fenttiszteltet!!!
Mint minden felséggyilkolási szörnytettnél, úgy itt is az első
hangja a hatásnak, az elszörnyedés felhördülése volt.
– Mit cselekedtél! kiáltá Bálvándy; megölted a chinai császárt!
Hanem a másik perczben ugyan fogta ám már a talián Bertinek a
gallérját.
– Gyilkos, rabló, haramia! Megölted az életem fentartóját! Oda
vagyok! Koldussá vagyok téve.
– Ne búsulj; biztatá őt Berti. Küldök helyette egy egész skatulya
bolhát.
– De fizetsz érte háromszáz forintot; kiáltá most egy másik hang,
az meg a talián pajtása volt, a peczér.
– Nem bolondultam meg. Az egész világon ingyen adják a bolhát.
Erre asszonya, gyereke a komédiás hadnak, mind rá röffent, oda
szorították a páholy szegletébe s nagyon közelből kezdték neki
magyarázni, hogy gyilkosság ez és rablás, ezért háromszáz forintot
kell fizetni.
Bálvándy ez alatt felült a páholy mellvédjére, onnan
gyönyörködött Berti veszedelmében. Berti vette azt észre s menten
barátja nyakába keríté a vizes ponyvát.
 – Jaj barátim, mondá a komédiásoknak; nincs én nálam semmi
pénz, mert én nem vagyok valami úr, hanem egy bolond vagyok, a
kit most visznek fel Bécsbe a vörös toronyba. Ez meg itt a doktorom
ni, a ki ide hozott. Ezt fogjátok meg, minek hozott ide?
A komédiások elhitték. Nem is sok kételkedni való volt benne.
Akkor aztán mind Bálvándynak estek neki, hogy minek hoz ilyen
helyre egy bolondot, s mért nem vigyáz jobban a kezére? már most
fizesse ő a kárt.
Bálvándy nem tagadhatta sem az egyiket, sem a másikat,
kénytelen volt alkura fogni a dolgot.
– Ejh, mit? háromszáz forintot? Hiszen egy nemes embernek is
csak kétszáz forint a homagiuma, ha valaki megöli. Paraszt
gyilkolásért nem fizetünk többet huszonöt forintnál.
De a talián bebizonyította, hogy ez a bolha magas származású
bolha, valódi castiliai hidalgó vére foly benne. Utoljára aztán csak
megegyeztek száz forintban. Bálvándy kifizette.
Bertinek most tetszett már aztán ez a tréfa tökéletesen!
Most következett az előadás legnevezetesebb része, a
bikaheczcz.
A szomszéd ház tulajdonosa mészáros volt, ott állt az udvar
hátulján a vágóhid, a hol a heczczben elesett és megsebesült
marhákat menten le is vágták. És ennek kettős haszna volt.
Az egyik az, hogy az alsóbb rendű polgárság, különösen a
magyar ajku lakosság, valami nemesebb élvezetben is részesült; a
másik meg az, hogy a tülekedésben kifáradt bikák husa sokkal
porhanyóbbá és így élvezhetőbbé vált a közönségre nézve.
Minélfogva mind erkölcsnemesítési, mind diætetikai szempontokból a
heczczek hatóságilag is pártfogoltattak.
Annál inkább sajnálom, hogy az épen előttünk folyó jelenet
leirásánál mind azt a lelket gyönyörködtető látványt le nem irhatom,
melylyel egy-egy megdühített bika és egy bivaly-bika párharcza
kecsegtet; nem azért, mintha a szörnyű küzdelem borzalmaitól
kihullana a toll a kezemből; hanem azért, mert ez az olympi
küzdelem épen nem mehetett végbe. A bika ugyanis, a mint a
ketreczből a bivalybikát ráeresztették, attól úgy megijedt, hogy
párbaj elfogadása helyett neki futott a mellvédnek, s azon a magas
falon csodamódon keresztül vetette magát, ugrott az, mint az angol
paripa, és kapaszkodott, mint a leopárd s közrémületre a publikum
között termett. Szerencsére nem volt kedve ott mulatni, hanem neki
futott a kert kapujának, azon az első rohammal keresztül törte
magát, mint egy bajazzo az abroncspapiron, akkor aztán neki a
legszélesebb utczának!
Ezzel a komédia átplántálta magát a szabadba: a mészáros
legények botokkal, pányvákkal, szelindekekkel rohantak a szökevény
után, mely bömbölve futott be a városba, ordítás, ugatás, bömbölés,
sikoltás hangzott sok ideig, míg utoljára diadalmasan elfogták valahol
a piaczon a dühöngőt kutya és embererővel, s akkor aztán hozták
vissza nagy diadallal a vágóhidhoz; a fülei le voltak tépve, a nyelve
kilógott, hátul az inait harapdálta a Szuitli, a farka ott maradt a
csatatéren keresztül szúrva; Wastl fogta az egyik szarvát nagy
büszkén: ő volt az, a ki a kötelet rá merte vetni a bika fejére, annak
a hosszú kötélnek a két végét aztán annyi utcza-gyerek fogta két
felül, a mennyi a széles kerepesi-úton hozzá fért.
Beszélték, hogy a bika legázolt és feldöfött valami hat vagy hét
embert. Biz azt nem számlálta meg senki. Ki mit kapott, azt
számította mulatságai közé.
Welcome to our website – the ideal destination for book lovers and
knowledge seekers. With a mission to inspire endlessly, we offer a
vast collection of books, ranging from classic literary works to
specialized publications, self-development books, and children's
literature. Each book is a new journey of discovery, expanding
knowledge and enriching the soul of the reade

Our website is not just a platform for buying books, but a bridge
connecting readers to the timeless values of culture and wisdom. With
an elegant, user-friendly interface and an intelligent search system,
we are committed to providing a quick and convenient shopping
experience. Additionally, our special promotions and home delivery
services ensure that you save time and fully enjoy the joy of reading.

Let us accompany you on the journey of exploring knowledge and

personal growth!

textbookfull.com