JavaScript Programmer s Reference 1st ed.

Edition Valentine download pdf

https://ebookultra.com/download/javascript-programmer-s-reference-1st-
ed-edition-valentine/

Discover thousands of ebooks and textbooks at ebookultra.com

download your favorites today!
Here are some recommended products for you. Click the link to
download, or explore more at ebookultra.com

VBScript programmer s reference 3rd ed Edition Adrian

Kingsley-Hughes

https://ebookultra.com/download/vbscript-programmer-s-reference-3rd-
ed-edition-adrian-kingsley-hughes/

Excel 2007 VBA Programmer s Reference Programmer to

Programmer 1st Edition John Green

https://ebookultra.com/download/excel-2007-vba-programmer-s-reference-
programmer-to-programmer-1st-edition-john-green/

Visual Basic 2008 Programmer s Reference Rod Stephens

https://ebookultra.com/download/visual-basic-2008-programmer-s-
reference-rod-stephens/

Access 2007 VBA Programmer s Reference 1st Edition Teresa

Hennig

https://ebookultra.com/download/access-2007-vba-programmer-s-
reference-1st-edition-teresa-hennig/
Professional JavaScript Frameworks Prototype YUI ExtJS
Dojo and MooTools Wrox Programmer to Programmer 1st
Edition Leslie M. Orchard
https://ebookultra.com/download/professional-javascript-frameworks-
prototype-yui-extjs-dojo-and-mootools-wrox-programmer-to-
programmer-1st-edition-leslie-m-orchard/

JavaScript a beginner s guide 3rd ed Edition Pollock

https://ebookultra.com/download/javascript-a-beginner-s-guide-3rd-ed-
edition-pollock/

WPF Programmer s Reference Windows Presentation Foundation

with C 2010 and NET 4 1st Edition Rod Stephens

https://ebookultra.com/download/wpf-programmer-s-reference-windows-
presentation-foundation-with-c-2010-and-net-4-1st-edition-rod-
stephens/

JavaScript Creativity Exploring the Modern Capabilities of

JavaScript and HTML5 1st ed. Edition Hudson

https://ebookultra.com/download/javascript-creativity-exploring-the-
modern-capabilities-of-javascript-and-html5-1st-ed-edition-hudson/

Beginning JavaScript 3rd ed Edition Paul Wilton

https://ebookultra.com/download/beginning-javascript-3rd-ed-edition-
paul-wilton/
JavaScript Programmer s Reference 1st ed. Edition
Valentine Digital Instant Download
Author(s): Valentine, Thomas, Reid, Jonathan
ISBN(s): 9781430246299, 1430246294
Edition: 1st ed.
File Details: PDF, 2.82 MB
Year: 2013
Language: english
JavaScript Programmer’s
Reference

Jonathan Reid
Thomas Valentine

Apress
JavaScript Programmer’s Reference
Copyright © 2013 by Jonathan Reid and Thomas Valentine
This work is subject to copyright. All rights are reserved by the Publisher, whether the whole or part of the material
is concerned, specifically the rights of translation, reprinting, reuse of illustrations, recitation, broadcasting,
reproduction on microfilms or in any other physical way, and transmission or information storage and retrieval,
electronic adaptation, computer software, or by similar or dissimilar methodology now known or hereafter developed.
Exempted from this legal reservation are brief excerpts in connection with reviews or scholarly analysis or material
supplied specifically for the purpose of being entered and executed on a computer system, for exclusive use by the
purchaser of the work. Duplication of this publication or parts thereof is permitted only under the provisions of the
Copyright Law of the Publisher’s location, in its current version, and permission for use must always be obtained from
Springer. Permissions for use may be obtained through RightsLink at the Copyright Clearance Center. Violations are
liable to prosecution under the respective Copyright Law.
ISBN 978-1-4302-4629-9
ISBN 978-1-4302-4630-5 (eBook)
Trademarked names, logos, and images may appear in this book. Rather than use a trademark symbol with every
occurrence of a trademarked name, logo, or image we use the names, logos, and images only in an editorial fashion
and to the benefit of the trademark owner, with no intention of infringement of the trademark.
The use in this publication of trade names, trademarks, service marks, and similar terms, even if they are not identified
as such, is not to be taken as an expression of opinion as to whether or not they are subject to proprietary rights.
While the advice and information in this book are believed to be true and accurate at the date of publication, neither
the authors nor the editors nor the publisher can accept any legal responsibility for any errors or omissions that may
be made. The publisher makes no warranty, express or implied, with respect to the material contained herein.
President and Publisher: Paul Manning
Lead Editor: Ben Renow-Clarke
Technical Reviewers: RJ Owen
Editorial Board: Steve Anglin, Mark Beckner, Ewan Buckingham, Gary Cornell, Louise Corrigan, Morgan Ertel,
Jonathan Gennick, Jonathan Hassell, Robert Hutchinson, Michelle Lowman, James Markham,
Matthew Moodie, Jeff Olson, Jeffrey Pepper, Douglas Pundick, Ben Renow-Clarke, Dominic Shakeshaft,
Gwenan Spearing, Matt Wade, Tom Welsh
Coordinating Editor: Christine Ricketts
Copy Editors: William McManus and Mary Bearden
Compositor: SPi Global
Indexer: SPi Global
Artist: SPi Global
Cover Designer: Anna Ishchenko
Distributed to the book trade worldwide by Springer Science+Business Media New York, 233 Spring Street, 6th Floor,
New York, NY 10013. Phone 1-800-SPRINGER, fax (201) 348-4505, e-mail orders-ny@springer-sbm.com, or visit
www.springeronline.com Apress Media, LLC is a California LLC and the sole member (owner) is Springer Science +
Business Media Finance Inc (SSBM Finance Inc). SSBM Finance Inc is a Delaware corporation.
For information on translations, please e-mail rights@apress.com, or visit www.apress.com.
Apress and friends of ED books may be purchased in bulk for academic, corporate, or promotional use. eBook versions
and licenses are also available for most titles. For more information, reference our Special Bulk Sales–eBook Licensing
web page at www.apress.com/bulk-sales.
Any source code or other supplementary materials referenced by the author in this text is available to readers at
www.apress.com. For detailed information about how to locate your book’s source code, go to
www.apress.com/source-code/.
For Mom and Dad, who have always been there for me.
—Jon Reid

For my Rock, my Mother

—Thomas Valentine
Contents at a Glance

About the Authors............................................................................................................... xv

About the Technical Reviewer .......................................................................................... xvii
Introduction ....................................................................................................................... xix

N Chapter 1: JavaScript Basics ............................................................................................1

N Chapter 2: JavaScript Nuts and Bolts..............................................................................25
N Chapter 3: The DOM .........................................................................................................57
N Chapter 4: JavaScript in Action .......................................................................................87
N Chapter 5: JavaScript Global Objects Reference ...........................................................133
N Chapter 6: JavaScript Control Statements Reference ...................................................185
N Chapter 7: JavaScript Operators Reference ..................................................................195
N Chapter 8: The DOM Reference ......................................................................................209

Index .................................................................................................................................269

v
Contents

About the Authors............................................................................................................... xv

About the Technical Reviewer .......................................................................................... xvii
Introduction ....................................................................................................................... xix

N Chapter 1: JavaScript Basics ............................................................................................1

Hard to Learn, Harder to Love .......................................................................................................1
What Is JavaScript?.......................................................................................................................2
The Evolution of JavaScript and the ECMA-262 Standard ..................................................................................... 3
JavaScript Implementations .................................................................................................................................. 3

Web Browsers and JavaScript ......................................................................................................4

JavaScript in Web Pages ....................................................................................................................................... 5

Brief Digression: Understanding and Running Examples ..............................................................7

Running the Examples ........................................................................................................................................... 7

JavaScript’s Three Difficult Features.............................................................................................8

Prototypal Inheritance ........................................................................................................................................... 8
Scoping in JavaScript .......................................................................................................................................... 11
One of Those Weak Types, Eh? ............................................................................................................................ 16

Putting It Together: Two Common Patterns .................................................................................20

Immediately Executing Function Expressions ..................................................................................................... 21
The Module Pattern ............................................................................................................................................. 22

Summary .....................................................................................................................................23

vii
N CONTENTS

N Chapter 2: JavaScript Nuts and Bolts..............................................................................25

Formatting JavaScript Code ........................................................................................................25
Relying on ASI ...................................................................................................................................................... 26
Be Consistent....................................................................................................................................................... 27

Expressions and Statements .......................................................................................................27

Expressions ......................................................................................................................................................... 27
Statements .......................................................................................................................................................... 28

Operators.....................................................................................................................................29
Precedence .......................................................................................................................................................... 30

Variables......................................................................................................................................32
Declaring Variables in JavaScript ........................................................................................................................ 32
Understanding Variable Scope in JavaScript ....................................................................................................... 33
Managing Variables in JavaScript ....................................................................................................................... 35
Objects ........................................................................................................................................37
Inheritance........................................................................................................................................................... 37
Accessing Properties and Enumeration ............................................................................................................... 37
Creating Objects .................................................................................................................................................. 39

Arrays ..........................................................................................................................................41
Dynamic Length ................................................................................................................................................... 41
Accessing and Assigning Values.......................................................................................................................... 41
Creating Arrays .................................................................................................................................................... 42

Functions.....................................................................................................................................45
Function Declarations .......................................................................................................................................... 45
Function Expressions........................................................................................................................................... 46

Conditionals.................................................................................................................................51
if Statements ....................................................................................................................................................... 51
switch Statements ............................................................................................................................................... 52

viii
 N CONTENTS

Loops ...........................................................................................................................................53
for Loops.............................................................................................................................................................. 53
for-in Loops ......................................................................................................................................................... 54
while Loops ......................................................................................................................................................... 55
do Loops .............................................................................................................................................................. 55

Summary .....................................................................................................................................56

N Chapter 3: The DOM .........................................................................................................57

How I Learned to Stop Worrying and Love the DOM....................................................................57
History of the DOM Standard .......................................................................................................58
Browser Dependencies ...............................................................................................................60
DOM Structure .............................................................................................................................60
Accessing Elements in the DOM .................................................................................................62
Traversing the DOM ............................................................................................................................................. 65

Modifying the DOM ......................................................................................................................66

Modifying Existing Elements ............................................................................................................................... 66
Creating New Elements ....................................................................................................................................... 70
Deleting Elements................................................................................................................................................ 72

DOM Events .................................................................................................................................72

Event Phases ....................................................................................................................................................... 73
Event Execution Context ...................................................................................................................................... 73
Different Events ................................................................................................................................................... 73
Binding Event Handlers ....................................................................................................................................... 74
Unbinding Event Handlers ................................................................................................................................... 75
The Event Object.................................................................................................................................................. 76
Event Delegation.................................................................................................................................................. 78
Manually Firing Events ........................................................................................................................................ 79
Custom Events ..................................................................................................................................................... 83
Cross-Browser Strategies.................................................................................................................................... 85
Summary .....................................................................................................................................86

ix
N CONTENTS

N Chapter 4: JavaScript in Action .......................................................................................87

Working with JavaScript .............................................................................................................87
JavaScript IDEs .................................................................................................................................................... 88
Browsers ............................................................................................................................................................. 90
Web Servers ........................................................................................................................................................ 92
JavaScript Development Workflow ...................................................................................................................... 93
Breakpoints ......................................................................................................................................................... 95

Loading Scripts Efficiently...........................................................................................................95

How Browsers Download and Process Content................................................................................................... 96
Optimization Tip #1: Load Scripts at the End of the Document ........................................................................... 97
Optimization Tip #2: Combine, Minify, and GZip ................................................................................................. 100
Optimization Tip #3: Load Scripts In the Document Head Using a Non-Blocking Technique ............................. 101
Optimization Tip #4: Moderation is Good ........................................................................................................... 103

Asynchronous Communication using XMLHttpRequest ............................................................103

How It Works...................................................................................................................................................... 103

Cross Domain Techniques .........................................................................................................108

Server-side proxy .............................................................................................................................................. 108
JSONP ................................................................................................................................................................ 108
CORS.................................................................................................................................................................. 111
Post Message .................................................................................................................................................... 111

Data Caching .............................................................................................................................112

JavaScript Libraries and Frameworks.......................................................................................115
Choosing a Library ............................................................................................................................................. 115

Using jQuery ..............................................................................................................................118

How It Works...................................................................................................................................................... 118
Events in jQuery................................................................................................................................................. 121
jQuery UI ............................................................................................................................................................ 124
jQuery Mobile .................................................................................................................................................... 124

Building a Library ......................................................................................................................126

Summary ...................................................................................................................................132

x
Random documents with unrelated
content Scribd suggests to you:
tanuskodik; a fogak kopatlanok; az ajk és fül piros, tehát az
emésztés rendes.
– Mondja csak Lórika, – szólaltam meg végre, – a családban
miféle betegségek voltak?
Láttam az arcán, hogy meglepi a kérdésem, mindazonáltal
elmosolyodott:
– Itt nem lesz alkalma gyógyítani!
– Mégis.
– Köhögés, nátha… Anyácskám egyszer a kezét forrázta le.
– Őrült nem volt a családban?
– Nem.
– Se tüdővészes?
– Az se.
– Az öreg szülőket mi baj vitte el?
– Nem tudom. De mért kérdez ilyeneket? Remélem, nem
nyujtatja ki a nyelvemet is.
És láttam a szemén, hogy boszankodik.
Válasz helyett elgondolkodva néztem egy körtefagalyra, amelyen
négy-öt kis kék hernyó legelt.
Sohse láttam azt a fajta hernyót.
– Nézze már, – mondottam, – miféle vendégek ezek?
S leszakitottam az egyik levelet, amelyen két hernyócska
falatozott.
A leány arcát utálat torzitotta el.
 – Jaj! tapossa össze! tapossa össze!
– Mért? Mit vétett magának ez a kis állat?
– Pusztitja a gyümölcsfát! Utálatos! Tapossa össze!
– De Lórika, – feleltem nyugodtan, – ez a néhány kis hernyó nem
eszi meg ezt a nagy fát. A többit a kertész leszedte még tojás
korában. Ezek véletlenül megmenekültek.
– De utálatosak!
– Tehetnek ezek arról? És vajjon csakugyan utálatosak-e? Nézze
meg csak közelebbről, micsoda szép törökszin-kék moár-selyem a
ruhájok!
– Én meg nem nézem!
– És nem sajnálja megölni ezt az állatkát csak azért mert
utálatos?
– De kártékony!
– Azért, mert megeszik hét-nyolc kis falevelet?
A manó tudja, hogy mért vállaltam ügyvédséget a hernyók
mellett. Én csakúgy irtom, mint más. Talán a leány utálkozása
ingerelt ellenkezésre? Talán a gondolkodásának a belső rugóit
akartam előpattantani.
A leány arcán mosolygás jelent meg. – Csipős szemmel nézett
reám:
– Maga éppen olyan, mint Adria!
– Ki az az Adria?
– Egy idevaló bolondos leány. Azt hittem, ismeri.
– Adria… Talán Adrien?
– Nem: Adria.
É
 – És mért vagyok olyan mint Adria?
A leány a vállát vonogatva nevetett:
– Azt nem mondom meg, csak… olyan, mint Adria!
Aztán elkomolyodott. Leszakított egy bugába érett fűszálat, és
szórakozottan simogatta.
Eldobtam a hernyót, és hallgatva sétáltunk tovább. Egy fenyőkkel
környezett kis árnyékos téren megálltam.
– Mit gondol, – szólaltam meg, – minek jöttem én ide?
Mert untam már az üres beszélgetést. Eltökéltem, hogy még azon
órában megkérem a leányt, el is veszem, otthon aztán beteszem az
anyám butorai közé, s élek tovább, mint ahogy eddig éltem. Az a fő,
hogy az anyámnak menye legyen!
A leány mosolygó arccal morzsolta a fűszálat.
– Mit gondolok? Hát kell gondolni valamit, ha egy ismerős család
meglátogatja a másikat?
– Én nem vagyok család, én csak egy szál fiatal ember vagyok.
Egy nagyjelentőségü kerités ajtaja előtt állok, már jó ideje…
Itt elhallgattam.
A leány rámpillantott, és a fűszállal játszva, álmatag hangon
szólott:
– No, és mért nem nyitott be?
– Hát először is, mert okos ember nem nyit be olyan ajtón,
amelynek belülről nincsen kilincse…
E pillanatban halk zördülést hallok. A lombok közül odalebben
egy fehér batisztruhás nyulánk szőke leány. Megheppenve áll meg,
és rám bámul.
 – Jaj! – rebegi ijedten, – bocsánat… Azt hittem, magad vagy…
És egy lépést hátrált, mintha vissza akarna futni.
Én olyan szép szál leányt soha életemben nem láttam! És a
megjelenése olyan különös volt: ahogy a zöld lombok közül a fehér
batisztruhában ott termett; sötétkék szeme ahogy rám-csodálkozott,
és szelid fehér arcán az a hirtelen megjelent könnyü pirosság…
Nem lehetett több tizennyolc évesnél. A szeme olyan ártatlan
volt, mint egy hat éves gyermeké.
Lóri megmondta a nevemet, az ő nevét is:
– Adria, a papunk leánya, akit az imént említettem.
Ön bizonyára visszát lát abban a mondásomban, hogy olyan szép
leányt sohse láttam. Nekem magamnak is különös volt, hogy annyira
megdöbbentett. De gondoltam, azért hatott rám annyira, mert a
sötétzöld környezetből előlobbanó fehérruha váratlan volt a
szememnek, és a lombok közül kibukkanó fiatal üde arc épp olyan
meglepő, mintha komor fenyőfán rózsákat pillantanánk meg.
– Nem zavarom a beszélgetésükben? – kérdezte a leány tétován.
A kertalján jöttem be. Nem tudtam Lóri, hogy vendéged van. Ahogy
ideértem, a fák között a te blúzodat láttam piroslani. Nem zavarlak?
Remélem nem beszéltetek valami fontosat?
– Nem, – feleltem Lóri helyett, – a céllövésről beszélgettünk.
Maga is puskával sétál a kertben?
– Óh dehogy.
És Lórihoz fordult. Tréfásan megfenyegette:
– Remélem…
– Nyugodj meg, – felelte Lóri, – négykrajcárosokra lövöldöztem.
 Szerettem volna megmondani, hogy egy négykrajcáros véresen
bukott a magasból az ölembe, de hát hagyjuk, ha ez a mulatsága!
A szőke leány mégis gyanakodva nézett reá. Lóri visszanézte
büszke mosolygással.
– Negyven lövés, – mondotta dicsekedve, – és harminc találás!
Képzelheted, hogy a gyerekek milyen boldogok voltak!
És hozzám fordult:
– Az átlőtt négykrajcárosok az övék.
Adria lehajolt és fölvett a fűből egy négykrajcárost:
– Itt is van egy. De nem adom vissza. A mihálydi koldusnak
adom, tudod annak a nagyszakállunak, akire azt mondtad, hogy
bibliai alak. Megengeded ugye hogy annak adjam?
És hozzám beszélve folytatta:
– Nem a mi falunkba való, hát nem igen adnak neki. Meg
kálvinista a jámbor, az is vesztesége. Pedig mijen szépen fújja a
zsoltárt: „Pe-he-herelj uram pehe-herlőimmel. Ha-ha-harcolj éhéhén
ellenségihimmel.“ Szegény öreg, néha eldanoltatok vele három
zsoltárt is!
A szó kedvesen pergett az ajkáról. A szeme oly bizalmasan állt
rajtam, mintha régóta ismerne. Karját a Lóri karjába füzte. A
batisztruhán átlátszott a karja. Szobrásznak, festőnek gyönyörüség
lett volna látni. De én se szobrász, se festő nem vagyok. Ámbátor
ruhán átlátszó kart nem is láttam még se képben, se szoborban.
Aztán az tünt fel, hogy a szeme milyen meleg. A kék szem
többnyire hideg vagy langyos. Az övé meleg, mint az olasz ég. És
valami kimondhatatlanul szelid és jóságos és vidám, mint a májusi
nap.
Együtt sétáltunk tovább a kertben. Adriának néhány szóval
elmondtam, hogy az apám a Lóri apjának jóbarátja volt és hogy az
anyámmal róluk beszélgettünk, azt mondta, látogassam meg őket.
Amig beszéltem, a leány szeme nyugodtan, szinte csodálkozón
állt az arcomon. Igazán különös szem. Úgy hat rám… hogy is
fejezzem ki… mint, mint ha a vas érezne és mágnessel simogatják
végig…
Engem a világon semmi se érinthet olyan mélyen, mint a szem.
Nem mindenkinek a szeme. De a nyugodtan néző tiszta szem mindig
megérint. Miért? Mert abban már nemcsak az optikai szerkezetet
látom. A szemben van valami. Mondjuk: a lélek. A nagy nem tudom
világából egy erő. De az ő szeme különben is… egy mennyből
szállott szempár.
A leány mintha magában beszélne, megszólalt:
– Magának el kellene vennie Lórit.
Erre az lett volna a válasz, hogy hiszen éppen azért jöttem. De a
nyelvem nem mozdult reá. Valami különös érzés bágyasztott el. Az a
kékszemü leány úgy jelent meg nékem olyan váratlanul, olyan
ünnepiesen, mint Éva a teremtés hajnalán. És ő mondja, hogy el
kellene vennem Lórit!
De mindez csak egy percnyi ellágyulás volt, mint mikor télen a
kályha mellett elálmosodunk. Csakhamar felocsudtam.
A leányok egymással beszélgettek.
– Mit dolgoztál ma? – kérdezte Lóri mosolyogva.
És Adria felelt:
– Mért kérdezed ezt nevetve?
– Mert arra gondoltam, hogy talán megint csigát ragasztottál.
Hozzám fordulva folytatta:
– Minap egy csigának a házát ragasztotta meg enyvvel.
 Adria mentegetődzött:
A csiga még élt. A gyerekek a falhoz vágták… Elvégre annak a
csigának a háza mindene…
Fiatal hársfák közé értünk. A krétás homokból csinált kerti utat
kövér iriszek szegélyezték. Éppen virágzottak. Lóri letört két virágot,
és az egyiket Adriának adta, a másikat a keblébe tűzte.
– Köszönöm, – mondotta Adria.
És megcsókolta a virágot olyan szeretettel, mint ahogy az anya
csókolja a gyermekét.
Nekem az a mozdulat megint valami kedves volt.
– Látom, hogy maga szereti a virágot, – mondottam.
– Szeretem, – felelte, – hát hogyne szeretném! Különösen az írisz
kedves nekem! Ez a finom kék patyolat az Isten szövő kezének
remeke. És nekem olyan, mintha minden virág élne, gondolkodna,
mint mink, és szeretne bennünket. De azt gondolom, fájdalmat nem
érez a virág.
Rám nézett, hogy én is így vélekedek-e? Aztán hogy én
bólintottam, folytatta:
– És azt gondolom, hogy az élete csupa boldogság. Mihelyt
kifeslik a bimbóból gyönyörüséggel tartja az arcát a meleg
napsugárnak, gyönyörüséggel fürdik éjjel a harmatban, és mikor a
hársfák árnyékot teritenek reá, az is boldogság neki. Te hogyan
gondolod, Lóri?
Lóri mosolygott:
– Te csak a régi képzelődő maradsz. A virág virág, semmi egyéb.
A természet játéka épp úgy mint a sár. Az bizony se nem érez, se
nem gondolkodik.
 Ez volt az én véleményem is, de amazt mégis jobban szerettem
hallani.
Adria elkomolyodva rázta a fejét:
– Csalódol Lóri! A virág az Isten művészete; épp úgy mint a
holdfény, a szivárvány és az emberi arc. A művészet arra való, hogy
nemesítse az embert. Amikor virágot csodálunk, a lelkünk
fölemelkedik. Elképzelheted-e, hogy a leggonoszabb ember gyilkos
gondolatot tud forgatni az agyában, ha egy csomó gyöngyvirágot
szemlél?
És a kezében levő nagy kék virágra gyönyörködött.
– Milyen szép! Milyen szép!
Hirtelen Lórinak nyujotta:
– Csókold meg!
Lóri mosolyogva vont vállat, és megcsókolta a virágot.
– Csókolja meg maga is!
Megtettem, amit kívánt.
Gyermekes volt a magaviselete, de oly kedves, hogy úgy
gyönyörködtem benne, mint ő a virágban.
Itt úgylátszik, mintha magamat cáfolnám, az előbb emlitett
józanságomat. Dehát kérem, ha józan vagyok is, a só nekem is só-
ízü, a cukor nekem is édes, és az akácvirág nekem is jószagu.
Egy tiszta-vizü patakocskához érkeztünk. Lóri csak neki iramodott
és átugrott rajta. Adria habozva állt meg. Oldalt egy kiálló követ
nézett a víz közepén. Odakerült. Kedvesen fogta fel két ujjal a fehér
batisztszoknyát, és formás sárga cipőjét a kőre nyujtotta.
Megtapogatta előbb, hogy nem billen-e félre? Csak azután lépett reá.
– Mily gyáva vagy! – kiáltotta Lóri.

É
 Én is a kövön mentem át.
Ahogy tovább sétálunk, látom, hogy a kerti úton mintha egy
fekete zsinór heverne keresztben. Hangyanép. A lányok is meglátták.
Adria visszatartón emelte föl a két kezét:
– Rájok ne lépjenek!
– Nyugodjék meg, – feleltem, – nem lépünk rájok.
Lóri unatkozó hangon szólott:
– Nyugodt lehetsz: a doktor még a hernyókat se tapossa el.
Adria örvendő arccal nézett rám és tapsolt:
– Bravó! Végre egy ember!
Oly őszinte lelkesedéssel mondta ezt a szót: ember, hogy
lehetetlen volt benne meg nem érezni a legnagyobb dicséretet.
Érdekes, hogy a nők százszor annyit beszélnek, mint a mi férfiak,
de századrésznyi a szótáruk a miénkhez képest. Hanem amit ki nem
tudnak fejezni szóval, igével, jelzővel, kifejezi a hangjuk zengése, a
szemük, az arcuk mozgékonysága.
Ahogy ő kimondta az ember szót, az egy óda volt, szavak nélkül.
Megértettem.
Átléptük a hangyákat és Adriához fordultam:
– Mondja, kis Adria, kitől tanulta maga ezt a szép gondolkodást?
– Szép gondolkodást? Az irgalmat az állatok iránt? Nem tanított
engem arra senki.
– Bizonyosan az édesanyja.
A leány szomorún pillantott reám:
– Anyám? Nem ismertem őt.
 – Akkor bizonyára az édesatyja…
Elmosolyodva rázta a fejét.
– Nem. Atyámmal én mindig harcolok az állatokért. Ő is eltapossa
a hernyót, ha nem látom. A hangyát is. Azt véli, hogy minden bogár
ellensége az embernek. Pedig ugye nem igaz? Az a sok kis élet nem
tudja mi az ember? A minap, hogy nálunk is így táboroztak a
hangyák, szőnyeget vittem ki a kertbe és nagyító üveget. A hangyák
ilyen vékony vonalban haladtak át a mi kertünk útján is. Föléjük
hajoltam. Nem zavarodtak meg, tehát nem láttak. Talán felhőnek
véltek. De bizonyosan nem tudták, hogy én is élő élet vagyok. Pedig
okosak! Milyen okosak! Tudja mit csináltak?
– Verekedtek.
– Nem. Költözködtek. A gyermekeiket szállították. Megfogták
egyenkint derékon, és úgy vitték őket. Száz meg száz hangya-
gyermeket! Bizonyosan elromlott a régi lakásuk, és ujba költöztek át.
És álmodozva nézett maga elé.
Aztán elmosolyodott:
– Igazán védi a hernyókat? Én örülök, ha egy-kettő megmenekül.
Mert télen mind összeszedjük a hernyófészkeket és elégetjük. Azokat
nincs miért sajnálni. Tojások. Nem éreznek. De mikor már kibujnak s
örülnek a napfénynek, boldogan összebujnak és eszegetik a gyönge
levelet. Akkor már sajnálom őket, ha bántják. Mert akkor már az a
kis hernyó él.
– Igaz.
– És olyan érdekes, mikor a hideg reggeleken összebujnak!
Finom fehér fátyolsátorukban úgy összebujnak. Jó testvérek. A
fátyolon néha apró harmatszemek csillognak, mint a gyémántpor…
Rám nézett:
– Hát a pókkal hogy van maga?
 – Békességben, – feleltem kitérően.
– No én nem vagyok velök békességben. Ha meglátok egyet,
rögtön poharat borítok rája és kivetem a kertből. Azok gonosz
állatok! Az emberek közt is vannak gonoszak. Az állatok között is.
Hanem télen mégis irgalmazok nekik. Akkor üres üvegekbe gyüjtöm
őket és szállást kapnak az ablakomban tavaszig. Maga megöli őket?
– Nem, – feleltem határozottan. De mondja, kedves Adria, ugye
az édesatyjától tanulta ezt?
– Mit?
– Hogy az állatokat ennyire védelmezi.
A leány mosolyogva rázta a fejét.
– Atyám a pókot is eltapossa, ha nem látom. Mindenki eltapossa
őket. Még nem ismertem olyan embert, aki könyörülne rajtok.
És hálásan nézett reám.
Én tovább vallattam:
– De az édesatyja mégis csak foglalkozik a
természettudományokkal?
– Nem. Ahhoz ért legkevesebbet. Ő csak a régi könyveket
olvassa. Én is szeretem a régi könyveket, különösen a szentek
legendáit. Este vacsora után mindig olvasunk a szentek életéből.
Mindig azt a szentet, akinek a napja van. Én olvasok hangosan. A
férfiszenteket néha gyorsan olvasom, de a nő-szenteket mindig
lassan. Mert lássa azokat jobban érzem. Micsoda más gondolkodásu
nők voltak azok! Fehér lelkek…
– Ezt nem is tudtam, hogy a mi vallásunkon kívül más
vallásbeliek is tisztelik a szenteket. A tiszteletes úr bizonyára csak
különösségképpen olvassa.
 Erre mind a két leány nevető arccal fordult felém. Aztán Adria
arca piros lángba borult, elkomolyodott, szinte szenvedővé vált. De
elpirosodott még a füle is.
A szeme egy pillanatra rám szegeződött, mintha valamit akarna
mondani, majd Lórira pillantott:
– Megyek már, – rebegte zavarodottan, – sietnem kell!
Gyorsan kezet szoritott Lórival; nekem csak könnyedén bólintott,
azzal átlebegett a gyepen s eltünt a fenyőfák között.
Lóri bámulva nézett utána:
– Mi lelte ezt?
Én is csodálkoztam:
– Mit nevettek az imént?
– Hogy maga azt mondta: „más vallásbeliek“, „nagytiszteletü úr.“
Merthiszen ők is római katolikusok. De mért hogy így elszaladt?
Én már értettem.
És sajnálattól elnehezült szívvel néztem utána.
A kert hátulján néhányszor megvillant a fehér ruha. A leány futva
haladt kifelé. A futása könnyü volt, mint az őzé. Aztán eltünt. Csak a
hosszu fenyőfagalyak inogtak, ahol közöttük elhaladt.
Mily könnyen kártyázik a sorssal némely ember! – gondoltam. –
Ő csak játszik, játszik, tüzes butasággal, s a gyermek sohajtja meg a
kárát.
A házasság kérdését nem fontam tovább. Gondoltam elteszem
ezt az ügyet abba a fiókomba, amelyikre ez a mesebeli szó van írva:
Holnap.
Uzsonnára marasztottak volna, de nem maradtam. Mikor a
kocsim előgördült, akkor láttam, hogy a csokor ott maradt az
ülésben. Vesszőkosárba tette az anyám, s vizes palackba, hogy el ne
hervadjon. Azért felejtettem a kocsin, mert én hajtottam a lovakat.
Már késő volt átadnom. Megint csak a bakra ültem és a kezembe
vettem a gyeplőt:
– Gyi!
Ahogy a falu utolsó házát elhagytam, arra a szegény leányra
gondoltam: az elpirosodására, szégyenkező rám-tekintésére.
Hátha neki adnám ezt az ülésen feledt csokrot?
Megállitottam a lovakat, s névjegyet vettem elő. Ceruzával
ráírtam:
Adria kisasszonynak. Nagyon örülnék ha elfogadná tőlem ezt a
csokrot. Nem kötelezi semmire, csupán tiszteletemnek a jele.
– Károly, – szólottam hátra a kocsisnak. Bontsd ki azt a kosarat!
Egy ház előtt majd megállok. Ott kiveszed a virágot belőle és ezzel a
cédulával együtt beviszed. Az itatós papirosba, ami mellette van,
töröld meg a bokréta szárát, hogy vizes ne legyen!
Azzal megforditottam a lovakat és visszatértünk a faluba.
A parokiát könnyü volt megismernem. A legúribb ház a templom
közelében. Öreg akácfák sátoroznak előtte, és a kapun belől is
falombok tekintenek ki az utcára.
A kocsis bevitte a csokrot. Csupa fehér zsándárkrózsa. Néhány
perc mulva visszatért eggy névjegygyel. A névjegyen csupán ez az
egy név: Adria, és csupán ez az egy ceruzával irott szó: Köszönöm.
Pillantást vetettem az ablak csipke kárpitjára, de nem láttam,
hogy ott állna, hát csak csettentettem a lovaknak, s röpültünk a
falusi porfellegben haza.
Csak a mi határunk útján kezdtem arra gondolni, hogy mit
mondjak az anyámnak?
 Hazudjak, hogy nem voltak otthon?
Ej, a hazugságot nem szeretem! Gyáváknak és rókáknak való!
Megmondom inkább, hogy kivánat nélkül nem eszek almát se.
– A leányt nem kértem meg, – mondottam az anyámnak. Alig
félórát időztem vele, és máris ellenkezés támadt köztünk. Mi lesz, ha
elveszem? És azt mondják, hogy ezt a leányt apácák nevelték?
Hamarabb hiszem, hogy katona-iskolába járt.
– Dehiszen csekélység volt! – szólt kedvetlenül az anyám.
– Egy kanál viz a tengerből, szintén csekélység, – feleltem, – de
az az egy kanál viz elárulja, hogy az egész tenger keserü. Jobb ha
ma válok el tőle, mintsemhogy akkor, mikor már a házassági
szentség sziámi ikreket csinált belőlünk.
Az anyám sóhajtott:
– Nem fogsz megházasodni soha!
– Igérem, hogy egy éven belől asszony lesz a háznál! Mától
kezdve magam járok-kelek a környéken, és ha itt nem találok
alkalmas feleséget, elnézek a fürdőkre is, sőt még a bálokba is
elmegyek.
Az anyám ebben megnyugodott. Én meg arra gondoltam, bárcsak
országos leánykiállitást is csinálnának egyszer, hogy ne kellene
annyit bajlódnom az asszonykereséssel.
Az első napokban persze csak otthon ültem. Egy vaskos amerikai
pszihologia érkezett. Azzal töltöttem éjet és napot. Minek siessek, –
gondoltam, – egy év alatt sok lánynyal fogok találkozni, s választok
közülök. Olyat választok, akinek a nyelve sohase mondja: Nem
akarom!
De különös volt nekem, hogy minduntalan eszembe ötlött az a
fehérruhás, kékszemü lány, és a fülembe csendült a hangja: „Végre
egy ember!“ Még álmomban is!
 Milyen kár, hogy az a lány kivül született a társadalmi keritésen!
Dehát mért gondolok reá? Hogy annyira foglalkozik az állatokkal?
Bizonyára azért. Más nők értetlenül járnak a természet világában.
Csak a szinek hatnak rájok: a virág, a tájszinek, a fák formái, vizek
csillogása, – szóval ami a szem-idegeket izgatja. De az értelmüket
nem érintik meg a természet jelenségei.
Hogy az a leány érdeklődéssel tudja nézni a hernyót, hogy nem
tapossa el a lába elé kerülő férget, – ez tetszett nekem. Láttam,
hogy fogalma van arról, mi az életnek az értéke. Az a kis bogár épp
oly joggal szívja a levegőt, mint mink; bennünket nem támad meg
gyilkos szándékkal; éli a maga életét csendesen, békén.
Hogy az a leány ezt meg tudja érteni!
Szerettem volna közelebbről látni a lelkét. Dehiszen megtehetem
én azt úgy is, hogy a házasság kérdését kívül hagyom az ajtón! Mért
ne próbáljam meg, hogy egy-két kedves órát töltsek vele?
Az öreg pap a régi könyvek iránt érdeklődik. Van az én
padlásomon halommal. Küldeni fogok neki. Aztán vagy meglátogat,
vagy nekem lehet meglátogatnom. És akkor megnézem, hogyan
foltozgatja a csigák házát az a kedves leány?
Kiválasztottam öt különféle ócska könyvet és melléje irtam
néhány sort, hogy magam is foglalkozom a régiek lelkével és
örömmel hallom, hogy más is. Itt küldöm stb. A nevét nem tudtam,
dehát minek is? Főtisztelendő Plébánia-hivatal, – megtalálják.
Meg is találták. Öreges vastag betükben köszönte meg a pap a
könyveket. Őt csak a Pázmán-korabeli tollharcok érdeklik. Ha van
olyan a gyüjteményben, szívesen ád cserébe olyat, ami engem
érdekel. A levél alatt ott volt a neve: Bentzefalvy János.
A padláson még aznap felforgattam a könyveket, s találtam is
egynéhány olyat, amelyben a szeretet vallásának pásztorai
egymásnak a fejéhez vagdalják a bibliát.
 Ezzel már mehetek Bentzefalvy János uramhoz magam!
Nem vittem el mind, csak két testes pergamenkötésüt. Délután öt
órakor beléptem a parókia ajtaján.
Zöldbokros kis udvar. Csupa olasz-jázmin. Széles téglafolyosó. A
folyosón egy öreg púpos pap sétál. A reverendája fakó. A kezében
csaknem földig érő tajtékcsibuk. A szemén nagy kerek ókula.
Tehát ez az éltes pap, ez a felnéző szemü agg bagoly…
Dehiszen ez ezelőtt tizennyolc évvel is ilyen lehetett!
Tekintete az arcomról a könyvekre fordult. Alig hallgatja a
nevemet, elveszi a könyvet, és gyors ujjakkal lapoz belé:
– Ezt ismerem, – mondja mély mellhangon, mintha pincéből
jönne a hangja. – Az igazság győzedelme és egyéb apró Pázmán-
korabeli tiszavirág.
Hóna alá csapja a könyvet és a másikba nyit:
– Bornemissza Péter: Fejtegetés… Tyhű! Ez már érdekesebb! De
tessék beljebb…
Abban a pillanatban megnyillik a folyosó egyik üveges ajtaja, –
bizonyára konyha, – s megjelenik a küszöbön kíváncsi kikukkanással
egy kékruhás leány: Adria. Szinte megrettenve bámul reám. Némán
köszönök neki. Elpirulva bólint.
Csak annyit láttam még, hogy fehér melles kötény volt rajta és a
kezében fakanál. A következő pillanatban beléptem egy könyvekkel
körülfalazott szobába.
Csak akkor gondoltam arra, hogy micsoda ügyetlenséget
követtem el: hangosan kellett volna köszönnöm, és nevén
szólítanom. Azt kellett volna mondanom: Jónapot, kis Adria! Mit
dolgozik? – De a jó gondolatok néha elkésnek, és különösen a szíves
gondolatok. A hűtő készülék…
 Node, amit én elmulasztottam, azt helyre pótolta ő. Alig ültem le
az ódon könyves szobában, Adria benyitott, és örömtől pirosló arccal
nyujtotta a kezét:
– Isten hozta!
És a paphoz fordult:
– Atyám, ő az a doktor úr… tudja, akivel Lóriéknál találkoztam.
A pap arcán a ráncok vonaglottak, ami nála mosolygást jelentett.
A fél szemöldökét fölemelte a homloka közepéig s rám nézett:
– Aha! Aki nem tapossa el a hernyót! A lányom nagyon örült,
hogy találkozott egy magához hasonló hernyótenyésztővel. És gazda
ön?
– Gazda vagyok, – feleltem, – és nálam a hernyók nem
pusztítanak.
Az öreg pap hümmögött. Szivart kapart elő egy fiókból, és maga
is megtömte vékony görcsös ujjaival a pipáját.
Adria széket igazitott az asztalhoz, és félretette a ráhalmozódott
könyveket. Eközben rámpillantott kétszer is, és mosolygó májusi kék
ég sugárzott a szeméből. Mintha egy megérkezett testvér volnék!
Következett egy unalmas negyedóra. Bentzefalvy uram, hogy
magunkra maradtunk, elmagyarázta, hogy micsoda érdekes kor volt
az a Pázmán kora, és hogy azóta hova sülyedtünk.
– Hova süjjjettünkk! – szólt tüzesen az öreg a csibukot kiáltó jel
gyanánt rázogatva a levegőben.
– Bátorkodom ellenkezőleg vélekedni, – feleltem nyugodtan, – én
bizony szívesebben élek a mai korban, amikor nem szamarazzák az
embert azért, amit hisz. A hit épp olyan belső ügy, mint az emésztés.
Mingyárt meg is bántam, amit mondtam, mert az öregúr szeme
úgy kikerekedett, mint a cintányér. Bizonyára mázsás gorombaságot
vágott volna a fejemhez, de szerencsémre ismét megjelent a leány.
Ezúttal a szomszéd szobában jelent meg, amelynek az ajtaja tárva
volt. Fehér asztalkendőt vetett az asztalra:
– Velünk fog uzsonnázni, doktor! – mondotta felénk hajolva,
terítés közben, kedvesen. Atyámnak oly nagy örömet szerzett a
könyvekkel, hogy elfogadhatja!
No lám, a kis ravasz!
Bentzefalvy uram keblében ezalatt elhiggadt a boszúság. Csupán
annyit mondott rosszaló arccal, hogy fiatal ember vagyok; a
lelkeknek azt a küzdelmes korát nem ítélhetem meg, ha annyira bele
nem hatolok, mint ő.
– Egyébiránt mit szokott olvasni öcsém uram?
– Mindenfélét, – feleltem kitérően.
– De hiszen azt írta nekem, hogy a régi időket búvárolja maga is.
– A régi időket.
– Dehát milyen irányban?
– Hogy milyen irányban? Hát… én főleg a régi költészet iránt
érdeklődöm.
– Hm… Az is valami. A költészet testvére a vallásnak, persze a
nemes költészet. No majd keresek valamit viszonzásul.
Azzal a könyves polcnak fordult.
– Nem sürgős, – feleltem. – Ne tessék most vesződni vele.
De az öreg tovább kaparászott a könyvei között.
A leány megszólalt:
– Mennyire meglepett… De most velünk fog uzsonnázni. Az
uzsonnát mindig magam készítem. Atyám kedvére nem tudja a kávét
elkészíteni más.
És susogva esdeklő nézéssel folytatta:
– Nem fog elsietni, ugye?
– Nem addig, – feleltem, – míg a kertjét meg nem nézem.
– Óh, az én kertem csak olyan hitványka…
– És hát uzsonnát nekem ne terítsen, kedves Adria. Én nem
szoktam. Azért maguk csak költsék el, mintha itt se volnék. Ha azt
látom, hogy miattam rendbontás történik, akkor azonnal elbúcsúzok.
A leány azonban nem hallgatott reám. Egy terebélyes fatálcán
beszállított egy lábos tejet, meg egy ibrik kávét.
– Azért hoztam be így, – mondotta, – hogy lássa, mennyi tej van
itt. Ebből akár még két vendég is meguzsonnázhatik.
Valóban csodálatos jó kávét adott, aminőt soha életemben nem
ettem. Pedig mink is tartunk egy-két bivalyt csupán a kávé kedvéért,
és én a kávét Budapestről a legjobb kereskedőtől hozatom.
Nem is álltam meg szó nélkül:
– Valami különös jó az íze ennek a kávénak. Mondja meg kis
Adria, hogyan keveri?
Adria mosolygott:
– Maga azt véli, hogy ez valami különös kávé? hogy egyenesen
Arábiából hozatjuk? Közönséges brassai kávé ez. De látom, nem hisz
nekem, hát megmondom a titkomat: Jó sűrű tejet szerzek a kávéhoz
és egy icinke-picinke vaniliamorzsát vetek belé. Attól a vaniliától van
az a különös zamatja.
Az öreg nem elegyedett a beszélgetésünkbe. Elmélyedt arccal
hörpölte a kávét. Aztán mikor az utolsó kortyot is benyelte, egy régi
magyar Ovidiusz fordításról kezdett beszélni, hogy azt keresi a
könyvei között.
– Remek magyarsággal van az megírva, – mondotta. A fordító
valamikor gyalui eretnek pap volt, de úgy átfordította Ovidiuszt, hogy
a könyv címe ez lehetne: Ovidiusz sarkantyus csizmában.
Leggyentett:
– A tanárok, tudósok semmit se tudnak erről, pedig nagyobb
költő volt az a predikátor Gyöngyösinél is!
Azzal fölkelt, s a feje kopaszát vakarva nézett a könyves polcra.
– No míg megtalálja plébános uram, addig megnézem a kertjét.
– Jó, jó, – dörmögte az öreg, – hát csak mutasd meg Adria a
hernyóidat meg a pókhálóidat.
Hát a kert bizony nem volt valami pompás, csak afféle egyholdas
falusi kert. Fele veteményes, fele elvénült gyümölcsös. De nem is a
kert érdekelt engem, hanem a leány.
Sétálva mentünk végig a széles egyenes kerti úton, amely a
kertet ketté választotta. Adria boldog arccal sétált mellettem.
Dehát mért boldog? Mért örült az én látogatásomnak? Hiszen Lóri
bizonyosan elmondta neki, hogy az anyám nálok járt, és hogy csak a
formaságok vannak hátra. Azt is tudja, hogy én jócsaládból való
vagyonos ember vagyok, aki nem a plébánosok szakácsnéinál
keresek feleséget. Hát mért örült? mért tündöklött a szeme? Mért
játszott az arcán a pirosság a fehérséggel?
Sétálva mentünk a kerti úton. Adria mutogatta a veteményeit,
barackfáit, szilvafáit. Nem volt ott semmi különös, amit már másutt
nem láttam volna, de azért mindenre ránéztem, amire mutatott.
Mindössze az lepett meg, hogy majdnem minden fán volt valami
fészek. Adria mindegyikről tudta, hogy micsoda madáré, és hogy
egyikben másikban mennyi a fióka?
 A fészkes fák derekán valami vörhenyes színü gubancot láttam.
Közelebbről nézem, hát bádognyiradék.
– Mire való az?
– Macskák ellen.
Ahogy a fészeknél megálltunk, az anyák csipogva-csettegve
röpködtek körülöttünk. Csaknem a fejünket verték.
Ezen se volt csodálni való. Tapasztalásból tudom, hogy a
madarak féltik a fészköket. A gáborján meg is üti az embert a
szárnyával, ha a fészkéhez közeledik.
Adria azonban szüntelen csevegett velök:
– No ne félj, kis Frici! Nem bántjuk a kicsinyeidet! Jó bácsi ez,
nem ellenség! Csillapodj no! Ejnye, de megijedtetek! Gyere no ide,
gyere!
És hozzám fordult:
– Menjen csak odább. Huzódjon be oda a lugosba. Majd
meglátja, hogyan szeretnek ezek engem!
Az út végén öreg szőlőlugas zöldült. Oda huzódtam be. Ahogy
megfordulok, látom, hogy pintyek, cinkék, verebek, mindenféle
madarak úgy rajzanak Adria körül, mintha királyasszonyuk volna.
Kerengenek, repesnek a feje fölött. Rászállanak a vállára, kezére, és
csicseregve-csevegve esznek a tenyeréből.
És ő kedveskedve beszél hozzájok:
– No, ugye, hogy nincs mit félnetek! Nesze neked is Fáni! Nesze
neked is Jancsi! Ahol én vagyok, ott nem bánt titeket senki! No
Sárika! Gyere no! Vedd el a számból ezt a morzsát!
És egy kis idei veréb az ajkához röppent.
Én ilyen csodát soha nem láttam!
 – Mondja kis Adria, – szóltam aztán, mikor a madártársaságot
szétkergette, – hogyan tudta őket ennyire megszelidíteni?
Mosolyogva vont vállat:
– Úgy, hogy mindig gondoskodtam róluk. Télen enniök adtam.
Árva fiókákat megvettem a parasztgyermekektől és fölneveltem,
aztán elbocsátottam. Megszoktak. Egyik madár látta a másiktól, hogy
én nem vagyok ellenségök, és hozzám bátorodtak az idegen
madarak is. Nincs ebben semmi különös.
Egy veréb a közelünkbe szállt egy szőlőkaróra, és ránk kandikálva
csipogott:
– Nini, a Kati, – mondja nevetve Adria, – elkésett az uzsonnától
és most reklamálja. Gyere no kis bohó.
Azzal belenyult a zsebébe és néhány morzsát nyujtott a madár
felé.
A veréb nyugtalanul billegette a farkát. Adria egy lépést feléje
közeledett. Akkor a veréb a tenyerére röppent. Felcsipegette a
morzsákat.
Adria aztán a verebet gyöngéden a két kezébe fogta és
megcsókolta a fejét. Aztán: huss! feldobta a levegőbe.
– Ez is az én nevelt lányom, – mondotta utána pillantva. Ezt
csupaszka korától fogva neveltem föl szegényt.
Azon az éjszakán folyton Adriával álmodtam. Láttam őt kék
ruhában, fehér felhők között, s madarak röpködték körül.
Azonban reggel erősen dolgozott a hütőkészülék:
– Szokatlan volt, azért izgatott!
De végképpen nem tudtam elfagyasztani a leányt. Arra
gondoltam, hogy ime ő felneveli a csupasz verebeket, a társadalom
pedig ellöki a csupasz emberi szülötteket is, ha az apa nincs ott a
fészeknél. Mi közöm nekem valamely leány születésének az
előzményeivel? Hány vólgebórene leánynak pontos-rendes a
születési bizonyitványa, de nem rendes az erkölcse, gondolkodása!
Elvégre nem a papirost veszi az ember feleségül!
Mégis az anyámnak nem mertem szólani. Éreztem, hogy ha
feltárnám a szándékomat, elfintorodna az arca, és az fájna nekem.
Ebből persze ön azt gondolja, hogy az én józanságomat
mégiscsak meghódította a párkereső ösztön. Nem. Nekem nem azért
fájt volna az anyám arcfintora, hanem azért, hogy a
gondolkodásának alacsonyságát láttam volna benne. Mégis a
gyümölcs nem vetheti meg azt az ágat, amelyiken termett…
Azt gondoltam sohse megyek többé Adriához.
De mi történt?
Egy fiatal tanitócska lakik a falumban. Én hozattam az uj
népiskolába, amelyet az anyám alapitott.
A tanitócska beállitott Illés napján, a nevemnapjára, köszöntőt
mondani. Kis alázatos fekete csacsi. Szalonkabátban és
szalmakalapban jár. Ott talált a reggelinél a kertünkben. Aznap az
anyám is velem reggelizett. Az anyám megszólitotta:
– Nem gondol-e arra, hogy megnősüljön?
– Gondolnék, – felelte vonagló nyakkal mosolyogva, mintha
csiklandoznák, – de nincs ismeretségem. Két leányt is dicsérnek. Az
egyik az ispán úr leánykája; a másik valami papnak a nevelt leánya,
Adriának hívják. Azt mondják igen nekem való, jólelkü leány…
Énvelem megfordult az udvar, a ház, de még az ég is! Az arcomat
sápadni éreztem. A tanitónk arca egyszerre oly utálatossá vált
előttem, hogy szerettem volna ráköpni!
Percekig tartott, míg annyira össze birtam szedni a nyugalmamat,
hogy megszólalhattam:
 – Az ispánunk leánya valóban jó választás lenne. Ha azt veszi el,
én is adok a házasságához egy szép svájci tehenet.
A tanitócska hálás szemmel köszönte meg. Az anyám is igért
egyet-mást. Láttam rajta, hogy az ispán lányával meg fog elégedni.
És az arca nem volt már annyira utálatos.
Mindazonáltal dübörgött bennem a nyugtalanság. Délután ujabb
könyveket válogattam a padláson és vittem az öregnek.
Adriát a folyosón találtam. Egy odahelyezett sárga asztalkán
valami nagy uj könyvbe irt és egy másik nagy ó könyv állt
feltámasztva előtte. Tisztázott. Anyakönyvet.
Ahogy beléptem, oly örömmel nézett reám, oly nyilt örömmel…
hogy meg is kérdeztem. Alig hogy leültem, megkérdeztem:
– Mondja meg igazán, mért örül?
Erre a nyers őszinteségre mélyen elpirult, mint akkor, a kertben.
– Igazán magam se tudom… De ön oly jó ember… És nekem
olyan… mintha rokonok volnánk…
– Beszélt azóta Lórival?
– Hogyne, hiszen mindennap eljön misére. Nyáron én
minisztrálok. Ne nevessen ki, nem öltözöm minisztráns ruhába. De
minden gyerek libapásztor, hát atyámnak kell a segitségem. És mise
után Lóri bejön néha hozzánk, beszélgetünk. Néha meg délután én
látogatok el.
– És mondja meg őszintén, mit mondott énrólam Lóri?
A leány nyugodtan felelte:
– Azt, hogy maga el fogja venni, csak éppen a szokott
formaságok vannak hátra. Maga e napokban nyilatkozni fog.
Ezt mondva szomoru pillantást vetett reám.
 Bennem megrezdült valami. Tehát ez a leány tudja, hogy én már
körülbelül vőlegény is vagyok. Nem remél tőlem semmit.
De leakartam rázni a varázslatot teljesen:
– Magának nincs még jelöltje? – kérdeztem tréfás hangon.
A leány nyugodtan nézett reám:
– Hogy érti ezt?
– Hogy maga is nincs-e a férjhezmenés útján?
– Nem is leszek.
– Csak nem akar tán aggleány maradni?
– De.
– Komolyan mondja?
– Nincs miért tréfálnom. Atyám is azt mondja, hogy helyesen
gondolkodom.
– Talán csalódott valakiben?
– Nem.
– Hiszen akkor még eljöhet, akiről csak a sejtelmek beszélnek…
Mélázva nézett reám, és szomoruan ingatta a fejét:
– Az én sejtelmeim… Nekem nincsenek efféle sejtelmeim.
– Ne mondja azt komolyan Adria! Nincs olyan leány a világon
akinek ne volnának álmai.
– Álmaim nekem is vannak.
– No és nem jelenik meg az álmaiban valaki?
Adria csodálkozva nézett rám, aztán az arcán pajkos hullám futott
át:
 – Körszakállas ifju? vagy felpödört bajuszu hadnagy? Nem. Az én
álmaimban nem sétálnak hadnagyok. Ha nem csúfol ki, megmondom
magának, hogy nekem különös álmaim vannak. Soha nem hallottam
mástól afféléket. És én oly boldogan ébredek!…
– Hát mondja el egy álmát.
– Nem tudnám. Csak egyes képek maradnak meg az eszemben.
Elfelejtem. Én többnyire bibliai álmokat álmodok. Az éjjel is Jézust
láttam, amint egy fa alatt állott és prédikált. Én ott ültem előtte és
bámultam. Fehér ruhás magasas szőke ember. A lába alatt tavaszi
zöld pázsit. És különösen a fa volt csodálatos. Kajszi barackfa volt,
de eleven levendula-szín kékvirágu. És a nap a fára sütött…
Elmondtam reggel az atyámnak. Ő is gyönyörködött benne.
Biztatott, hogy irjam meg a Magyar Államnak, hátha valamelyik festő
kedvet kap rá s vászonra festi? De én nem irtam meg. Bizony még
kinevetnének a kékvirágu barackfámmal! Egyszer meg Szalomét
láttam táncolni. Gyönyörü piros-barna leány volt, kis karcsu termetü
és villogós feketeszemü. A haja olyan fekete volt, mint a fénylő
szurok. A ruhája sárgás-fehér selyem és a vállán hosszu fátyol. A
lábán tüzes-piros selyemcipő. És táncolt egy nagy teremben, amely
tele volt római néppel. Hosszu asztalnál ültek, aranykancsók és
ezüsttálak, asztali csokrok között. És Szalome táncolt. Csupa
gyönyörüség volt, és csupa forgás! A fátyola körben lengedezett.
Mikor elvégezte a táncot, mindenki tapsolt. Én is. A leány lihegve
fordult az én karomba, és én megcsókoltam. Ezt már nem mondtam
el az atyámnak.
És akkor elmosolyodott.
De hogyan beszélte el ezt a két álmot! Micsoda pompás szinek és
vonalak játszottak az arcán! És a szeme! micsoda ábrándos
elmerüléssel nézett a levegőbe: mintha ujra látná az álmát.
Szerettem volna azt mondani neki: Te kedves jó lélek, te
énhozzám való volnál! De lehetetlen volt, lehetetlen! Az az átkozott
papiros…
Welcome to our website – the ideal destination for book lovers and
knowledge seekers. With a mission to inspire endlessly, we offer a
vast collection of books, ranging from classic literary works to
specialized publications, self-development books, and children's
literature. Each book is a new journey of discovery, expanding
knowledge and enriching the soul of the reade

Our website is not just a platform for buying books, but a bridge
connecting readers to the timeless values of culture and wisdom. With
an elegant, user-friendly interface and an intelligent search system,
we are committed to providing a quick and convenient shopping
experience. Additionally, our special promotions and home delivery
services ensure that you save time and fully enjoy the joy of reading.

Let us accompany you on the journey of exploring knowledge and

personal growth!

ebookultra.com