Visit https://ebookfinal.

com to download the full version and

explore more ebooks

iCloud for Developers automatically sync your

iOS data everywhere all the time 1st Edition
Rocchi

_____ Click the link below to download _____

https://ebookfinal.com/download/icloud-for-developers-
automatically-sync-your-ios-data-everywhere-all-the-
time-1st-edition-rocchi/

Explore and download more ebooks at ebookfinal.com

Here are some suggested products you might be interested in.
Click the link to download

Data Data Everywhere Bringing All the Data Together for

Continuous School Improvement 1st Edition Victoria
Bernhardt
https://ebookfinal.com/download/data-data-everywhere-bringing-all-the-
data-together-for-continuous-school-improvement-1st-edition-victoria-
bernhardt/

Core Data Data Storage and Management for iOS OS X and

iCloud Second Edition Marcus S. Zarra

https://ebookfinal.com/download/core-data-data-storage-and-management-
for-ios-os-x-and-icloud-second-edition-marcus-s-zarra/

Core Data in Swift Data Storage and Management for iOS and
OS X Marcus S. Zarra

https://ebookfinal.com/download/core-data-in-swift-data-storage-and-
management-for-ios-and-os-x-marcus-s-zarra/

The Data Model Resource Book Vol 1 A Library of Universal

Data Models for All Enterprises Len Silverston

https://ebookfinal.com/download/the-data-model-resource-book-
vol-1-a-library-of-universal-data-models-for-all-enterprises-len-
silverston/
The Greatest Tennis Matches of All Time Steve Flink

https://ebookfinal.com/download/the-greatest-tennis-matches-of-all-
time-steve-flink/

Managing Your Money All In One For Dummies Benna T.

https://ebookfinal.com/download/managing-your-money-all-in-one-for-
dummies-benna-t/

Core Data by Tutorials iOS 8 and Swift Edition Aaron

Douglas

https://ebookfinal.com/download/core-data-by-tutorials-ios-8-and-
swift-edition-aaron-douglas/

Green Your Home All in One For Dummies 1st Edition Yvonne
Jeffery

https://ebookfinal.com/download/green-your-home-all-in-one-for-
dummies-1st-edition-yvonne-jeffery/

Basic Data Analysis for Time Series with R 1st Edition

Dewayne R. Derryberry

https://ebookfinal.com/download/basic-data-analysis-for-time-series-
with-r-1st-edition-dewayne-r-derryberry/
iCloud for Developers automatically sync your iOS data
everywhere all the time 1st Edition Rocchi Digital Instant
Download
Author(s): Rocchi, Cesare
ISBN(s): 9781937785604, 1937785602
Edition: 1
File Details: PDF, 4.61 MB
Year: 2013
Language: english
www.it-ebooks.info
www.it-ebooks.info
 Early Praise for iCloud for Developers

Cesare does an excellent job demonstrating how iCloud works and how you can
work best within its expectations. His style is easy to follow, and he breaks it
down into simple steps, but he doesn’t hold back and pretend that the complexity
isn’t there. You’ll be building useful apps on iCloud in no time. Don’t hesitate to
buy this book.
➤ Jonathan Penn, http://cocoamanifest.net/

iCloud for Developers guides you through the three core features of iCloud: key-
value store, documents, and CoreData. Each section has great examples to help
you learn how to use the feature to its full potential. Buy this book if you want to
learn about iCloud!
➤ Matt Galloway

The cloud can be a confusing topic, but Cesare makes it easy. He shows you how
to add iCloud into a real app step-by-step, covering all the juicy bits you’ll want
to know along the way. If you want to use iCloud in your apps, this is the book
for you!
➤ Ray Wenderlich, raywenderlich.com

www.it-ebooks.info
iCloud for Developers
Automatically Sync Your iOS Data,
Everywhere, All the Time

Cesare Rocchi

The Pragmatic Bookshelf

Dallas, Texas • Raleigh, North Carolina

www.it-ebooks.info
Many of the designations used by manufacturers and sellers to distinguish their products
are claimed as trademarks. Where those designations appear in this book, and The Pragmatic
Programmers, LLC was aware of a trademark claim, the designations have been printed in
initial capital letters or in all capitals. The Pragmatic Starter Kit, The Pragmatic Programmer,
Pragmatic Programming, Pragmatic Bookshelf, PragProg and the linking g device are trade-
marks of The Pragmatic Programmers, LLC.
Every precaution was taken in the preparation of this book. However, the publisher assumes
no responsibility for errors or omissions, or for damages that may result from the use of
information (including program listings) contained herein.
Our Pragmatic courses, workshops, and other products can help you and your team create
better software and have more fun. For more information, as well as the latest Pragmatic
titles, please visit us at http://pragprog.com.

The team that produced this book includes:

John Osborn (editor)
Kim Wimpsett (copyeditor)
David J Kelly (typesetter)
Janet Furlow (producer)
Juliet Benda (rights)
Ellie Callahan (support)

Copyright © 2013 The Pragmatic Programmers, LLC.

All rights reserved.

No part of this publication may be reproduced, stored in a retrieval system, or

transmitted, in any form, or by any means, electronic, mechanical, photocopying,
recording, or otherwise, without the prior consent of the publisher.

Printed in the United States of America.

ISBN-13: 978-1-937785-60-4
Encoded using the finest acid-free high-entropy binary digits.
Book version: P1.0—July 2013

www.it-ebooks.info
 Contents
Acknowledgments . . . . . . . . . . . vii

Preface . . . . . . . . . . . . . . ix

1. Preparing Your Application for iCloud . . . . . . . 1

1.1 What Is iCloud? 2
1.2 What’s Behind iCloud 3
1.3 Introducing the Grocery Application 5
1.4 Enabling Your Application for iCloud 6
1.5 Checking for iCloud Availability 12
1.6 Moving On 13

2. Working with Key-Value Data . . . . . . . . 15

2.1 iCloud Storage Types 15
2.2 Using Key-Value Pairs with iCloud 16
2.3 Using Key-Value Pairs in Grocery 17
2.4 Reacting to Changes in iCloud 21
2.5 Key-Value Storage Limitations 22
2.6 Moving On 23

3. Working with Documents . . . . . . . . . 25

3.1 Interacting with iCloud 25
3.2 Extending the UIDocument Class 26
3.3 Modeling a Grocery Item as a UIDocument 30
3.4 Displaying a Grocery Item 32
3.5 Moving On 38

4. Managing Multiple Files and iCloud Notifications . . . . 39

4.1 Creating and Managing Multiple Files 39
4.2 Creating and Managing Multiple Grocery Items 40
4.3 Managing Updates While an Application Is Running 45

www.it-ebooks.info
 Contents • vi

4.4 Editing Grocery Item Content 48

4.5 Moving On 53

5. Wrapping Items in a Single File . . . . . . . . 55

5.1 Working with File Packages 56
5.2 Packaging Grocery Items 56
5.3 Updating the User Interface 64
5.4 Moving On 72

6. Handling Nontextual Information in a Data Model . . . 73

6.1 Working with Data in Packages 73
6.2 Associating Images with Names 74
6.3 Updating the User Interface 80
6.4 Moving On 87

7. Handling Conflicts . . . . . . . . . . . 89
7.1 Working with Document States and Notifications 89
7.2 Preventing Conflicts Between Grocery Items 91
7.3 Resolving Conflicts Between Grocery Items 96
7.4 Moving On 102

8. Working with Core Data and iCloud . . . . . . . 103

8.1 The Relational Model of the Grocery List 104
8.2 Initializing a Core Data Stack for iCloud 106
8.3 Handling Conflicts 114
8.4 Moving On 117
8.5 Conclusion 117

A1. Bibliography . . . . . . . . . . . . 119

www.it-ebooks.info
 Acknowledgments
When a book shows just one author name on the cover, we tend to think it’s
the result of a single-person effort. That’s far from the truth. Without the help
of the many people who surrounded me (though just virtually) during the
writing, this book would not have seen the light. I am happy to thank Andy
and Dave for the opportunity to publish this book. John Osborn, the editor,
deserves a special mention because he helped me throughout all the phases
of the writing, from organizing the content to tweaking obscure sentences.
Finally, I’d like to thank all the awesome technical reviewers who provided
feedback on all the chapters and the code attached to this book.

• Jeff Holland
• Matt Galloway (http://www.galloway.me.uk)
• Felipe Laso Marsetti (http://ife.li/)
• Marcio Valenzuela (http://www.santiapps.com)
• Bear Cahill (http://www.brainwashinc.com)
• Tony Dahbura (http://www.fullmoonmanor.net/FullMoonManor/Welcome.html)
• Jonathan Penn (http://cocoamanifest.net)

www.it-ebooks.info report erratum • discuss

 Preface
You are an iOS developer with a successful application to your credit, but
your customers want more and pepper you with questions: How do I back up
my data? How can I replicate on my iPad the data that I’ve created on my
iPhone? If I buy a new iPhone, will I lose the data in my apps when I switch
devices?

You’d like to support your users, but you don’t have the skills or time to build
a back-end system that could provide the safe and reliable backups your
customers say they want. Moreover, the thought of synchronizing data across
multiple devices gives you a headache.

If any of this applies to you, iCloud is a good candidate for solving your
problems and giving your users the features they’ve requested. This book will
teach you how to work with iCloud, hook up with its APIs, work with its dif-
ferent storage solutions, and make your application shine.

Who Should Read This Book?

If you are an iOS developer looking to integrate your application with iCloud
and to enhance it with data synchronization and backup, this book is for you.
This book is also for those who simply want to know more about iCloud and
the features it provides to client applications.

Before digging in, you should already know the basics of programming iOS,
including proficiency in coding with Objective-C 2.0, working with view con-
trollers, and using common data structures such as arrays and dictionaries.
If you don’t normally use them, I also suggest you refresh your knowledge of
Notification Center1 and Grand Central Dispatch,2 both of which are used
extensively throughout the book.

1. https://developer.apple.com/library/mac/#documentation/Cocoa/Conceptual/Notifications/Introduction/introNo-
tifications.html#//apple_ref/doc/uid/10000043-SW1
2. https://developer.apple.com/library/mac/#documentation/Performance/Reference/GCD_libdispatch_Ref/Reference/
reference.html

www.it-ebooks.info report erratum • discuss

 Preface •x

What’s in This Book?

This book is an introduction to iCloud and how to use its APIs to add synchro-
nization and data backup in your applications. We’ll cover the three main
technologies that iCloud supports: key-value storage, document-based storage,
and Core Data storage. I will illustrate the use of these APIs by showing how
to build a Universal iOS app, Grocery, that keeps track of a shopping list.

How to Read This Book

The book starts with the simplest approach to synchronizing data with iCloud,
key-value storage, and ends with the most advanced, Core Data. Unless you
have previous experience with iCloud APIs, I suggest you read the book from
start to finish and take the time to understand the concepts and techniques
of iCloud development as they are introduced. Throughout the book, you will
be invited to build and run the Grocery application as it is being developed.
You should consider these as “conceptual check points”—opportunities to
ask yourself whether you have a clear understanding of what’s been described
in the previous sections.

Notes on Formatting
Objective-C is a verbose language. You will find snippets in this book that do
not appear to be conventionally formatted, in the way you would expect them
to appear in Xcode. That’s because of the lengths of many of the names used
in iCloud programming, such as those for the various notifications the service
provides. Some of these are lengthy and cannot be broken on two different
lines. I have tried as much as possible to preserve Cocoa conventions, but
sometimes the size of the page rules.

Online Resources
This book has a companion website at http://www.icloudfordevelopers.com and a
mailing list in which news will be announced.

Requirements
In this book we are going to build a real application. You will learn how to set
it up and configure it correctly. But it’s not possible to test an iCloud-enabled
application on the Device Simulator. This means that to get the most out of
the book, you’ll need a pair of real devices, such as an iPhone and an iPad,
both with iOS 6 installed and with iCloud correctly configured and enabled.

To test whether your devices are correctly configured for iCloud, fire up the
Apple-provided Calendar app, make an entry, and verify that synchronization

www.it-ebooks.info report erratum • discuss

 Moving On • xi

happens correctly between the devices. Also access http://www.icloud.com to see

whether your entry has been propagated to the central iCloud servers.

To develop the application used throughout the book, you will need a Mac
with Xcode 4.6.2 installed and updated to develop applications that target
iOS 6. We assume that you already have an active developer account and are
acquainted with iOS development, Objective-C, Xcode, and Core Data. In case
you need some introduction to iOS development, check out iOS SDK
Development [AD12] or find plenty of material at the iOS Dev Center:
https://developer.apple.com/devcenter/ios/index.action.

Moving On
Now that you have all the pieces, let’s get started. We are going to start
slowly, by first introducing the basics of iCloud and showing you how to take
advantage of its features in your application. To prepare for work on the
Grocery app, you’ll also learn how to prepare the Xcode project for iCloud.
Ready, set, go!

www.it-ebooks.info report erratum • discuss

 CHAPTER 1

Preparing Your Application for iCloud

You have created an attractive application that friends and families can use
to jointly manage their shopping lists, to-do lists, and other types of lists.
Your customers say they like it, but it lacks two features they’d like to see:
backup and synchronization.

If you haven’t yet received such feedback, chances are you will. Apple users
expect more from their applications these days because Calendar, Contacts,
and many other Apple applications that ship with the latest iPhones, iPads,
and Macs can both store their data in the cloud and sync it across multiple
devices.

Take Calendar, Apple’s appointment application, for example. If you own two
or more Apple devices—an iPhone or iPad or two—and they all run iOS 6 or
greater, open Calendar on one of them and enter a new appointment for today.
Now, switch to another device, open Calendar, and go to your entries for
today. Provided that you have activated iCloud on both devices, you’ll find
the very same appointment on the second device that you just entered on the
first.

Here’s what happened. When you entered it, your iPhone or iPad pushed the
appointment to servers operated by Apple. The Calendar application on the
second device was listening for changes to the calendar, found yours, and
updated itself. You’ll have the same experience whenever you enter a new
contact, save a photo, buy music, and more.1

1. For an overview of how Apple uses iCloud in its own applications, see http://www.apple.com/
icloud/features/. The example of the Calendar app is used just to show a familiar scenario
where data synchronization happens. Although I am not sure, it is likely the Calendar
app in iOS and Mac OS is not using iCloud API to synchronize.

www.it-ebooks.info report erratum • discuss

 Chapter 1. Preparing Your Application for iCloud •2

Naturally, you’d like to provide features like this to your own users. Fortunate-
ly, Apple has not kept iCloud to itself but opened it to app developers like you
and me. Now when you write an iOS application, you’ll be able to use the
information in this book to add iCloud support that works on all of Apple’s
devices running iOS 5 or greater.2 Users who install the application on each
of their iOS devices will be able to store their data and keep it in sync. And
we are talking about any kind of data: properties, configurations, documents,
binary files, and even information in a relational database.

In this chapter, you will get acquainted with iCloud, learn how it works, and
go over the steps to take to prepare an app to use the service. You’ll learn
about the following:

• What iCloud provides and how you can take advantage of it

• How iCloud handles data and synchronizes updates

• How to prepare an iOS project for iCloud

We will also introduce and start work on Grocery, the application that we’re
going to build together in this book to flex and show off iCloud’s features
(Section 1.3, Introducing the Grocery Application, on page 5).

By the end of this chapter you will have a clearer idea of the scenarios iCloud
supports and the steps needed to start building an iCloud-enabled application.
Let’s begin by describing what iCloud does and how it works.

1.1 What Is iCloud?

iCloud is a cloud-based tool that can store data for an application at a central
server and synchronize updates served up by the iPhones, iPads, or Macs
that use it. For both developers and users, iCloud solves two problems:
backup and data synchronization.

For backup, data for an application need only be made to adhere to certain
formats and specifications and stored in one or more special folders that
iCloud provides. For data synchronization, the application has to listen for
iCloud notifications indicating changes have occurred and then, when one is
received, resolve any conflicts that exist and update the local data store. You
will learn to handle both cases in this book, but in order to understand how
iCloud handles its data, you first need to understand how it works under the
hood.

2. While it’s possible to add iCloud support to versions of your application that run on
a Mac, we will not cover that topic in this book.

www.it-ebooks.info report erratum • discuss

 What’s Behind iCloud •3

1.2 What’s Behind iCloud

From an application’s perspective, iCloud consists of one or more “special
folders” whose contents iCloud synchronizes with files stored at a central
location. This special folder is called a ubiquity container. An application can
have one or more ubiquity containers, each of which is assigned its own
unique container ID when you enable an application to use the service. As a
user adds or modifies application data, iCloud pushes the changes to a central
server, which in turn pushes them to other devices that have signed up to
share it. An application doesn’t need to query iCloud for updates to its ubiq-
uity containers but instead simply queues itself as an observer. When notified
of new content, the application takes steps to integrate it into its local data
stores.

To make this mechanism perform efficiently, the contents of files in a container

are broken into chunks. Whenever you change a file in a ubiquity container,
the synchronization mechanism pushes the bits that have changed, not the
entire file. The same thing happens when an application is notified of changes
made on other devices: the application running on your device receives only
the bits that have changed and integrates them into the files in its ubiquity
container.

The synchronization of data across devices is managed by a background

process on each device known as the daemon. The daemon is not under the
control of the developer, who is responsible for managing the main thread of
a program. The daemon is an independent process, whose job is to detect
changes to a resource (for example, a document or database) and send these
changes to a central iCloud server. The daemon acts as a sort of middle man
to the file system on a device. This is summarized in Figure 1, Architecture of
iCloud, on page 4, which diagrams the flow of data between an application,
its containers, and iCloud.

It will be up to you to write the code that opens and closes a file used by an
iCloud-enabled application. Those operations will in turn trigger the read or
write procedure that is managed by the daemon. Although this might seem
inflexible, such an architecture relieves you of having to manage concurrency.
Without the daemon, you would need to implement thread-safe procedures
to read, write, and push changes to the cloud, not to mention managing file
updates. iCloud takes care of these tasks as well as two others: bandwidth
management and conflict resolution.

To optimize its consumption of bandwidth, especially on mobile devices that

are battery powered most of the time, iCloud makes use of metadata. When

www.it-ebooks.info report erratum • discuss

 Chapter 1. Preparing Your Application for iCloud •4

Figure 1—Architecture of iCloud. Each device has a daemon in charge of pushing and
receiving changes to and from iCloud. Each application has one or more ubiquity containers.

a change occurs on a device, the first thing pushed to iCloud is metadata

that describes it. This information includes, for example, the size of the file
and the date and time it was modified. Metadata is also sent to iCloud when
you work with media such as pictures, videos, or audio recordings. As soon
as a save operation completes on such a resource file, a 1KB element pops
up on the cloud to serve as a placeholder while the actual file is uploaded.

iCloud also breaks down files into chunks to simplify their push to the cloud
when they are updated. Only the modified chunks are sent to iCloud, which
saves bandwidth and also makes it easier to resolve conflicts. To detect con-
flicts between updates, only the modified chunks of a file need to be compared.
Changes that don’t conflict are merged with the existing iCloud file, while
those that do will trigger notifications so the developer can implement policies
to resolve them, which could include asking the user to pick the “right” version.

Changes to the contents of an iCloud-enabled application file are pushed to

iCloud as quickly as possible. Such a policy keeps the data on the server
fresh. But the way iOS pulls changes from iCloud depends on the character-
istics of the host device, such as the quality of the connection (3G, LTE, Wi-Fi)

www.it-ebooks.info report erratum • discuss

 Introducing the Grocery Application •5

and the status of its battery. In general, changes are pulled when they are
“appropriate” and won’t degrade performance. On devices, such as phones
with limited battery life, iOS pulls changes only when it needs to, such as
when you open or close a document. The use of metadata, however, guarantees
that the devices that share the application are synchronized and that an iPad
or iPhone are “on the same page,” even if one of them has yet to integrate the
most recent changes made to an application file.

To sum up, when you create or change an application file on a device, its
metadata (name, creation date, and so on) is pushed immediately to iCloud.
When you run the application on another mobile device, that device will be
“aware” that new content is available, but the changes will be replicated there
only when

• you open the file or

• the daemon decides that downloading the file will not impact the
performance of the OS.

Although it’s important to be aware of such policies, you will not need to write
“special” code to address them, since the daemon does all the work. If a file
is unchanged (for example, it was created on the current device or it was
pulled recently from iCloud), its contents will be displayed without delay when
you open it. If changes have occurred, the daemon will start downloading the
file and notify you when it’s done. We will look more closely at this behavior
as we develop our Grocery application.

1.3 Introducing the Grocery Application

To show what’s possible with iCloud, we’re going to build a real application
that uses it. I’ll name the app Grocery. Grocery will allow users to share a
common grocery list between their devices. Each item in the list will have a
name, will include an image (so we can show how to store binary files), and
will be assigned to one or more categories (to show how we can work with
relational data). When a user creates or modifies an item on one device, it
will be replicated on any others that are connected to the same iCloud account.

The application will have two views, as shown in Figure 2, Two views of the
Grocery application, on page 6. The first is a table view that displays the list
of grocery items to be bought. This view also lets users add and delete items.
The second view will appear whenever the user taps an item in the first view
and will display some pertinent details about it, such as its name and an
image of the item.

www.it-ebooks.info report erratum • discuss

 Chapter 1. Preparing Your Application for iCloud •6

Figure 2—Two views of the Grocery application. The first view shows a list of items, and
the second shows a detailed view of a single item.

As we move through the book, we’re going to encounter slightly different ver-
sions of this application, but its core will remain the same: two views, one to
display the list and one to show the details of each item.

While the Grocery application is a simple one, it’s complex enough for us to
learn some important iCloud skills, such as building a data model, reacting
to update notifications, detecting and resolving conflicts, and working with
relational data.

In the next section, we will focus on the very first steps you’ll need to get
started with iCloud.

1.4 Enabling Your Application for iCloud

For any iOS applications, the steps you take to set it up are always pretty
much the same: create an application ID, create a provisioning profile, and
create an Xcode project. Prior to that, of course, you must have joined Apple’s
developer program, paid your fee, and received a developer certificate. To set
up a project for iCloud, the steps are the same but with a twist: the application
ID must be enabled for iCloud, and the Xcode project must be “entitled” to
use iCloud and configured to use one or more ubiquity containers.

Let’s walk through each of these steps using the Grocery app.

www.it-ebooks.info report erratum • discuss

 Enabling Your Application for iCloud •7

Create an iCloud-Enabled Application ID

Every application must have an application ID, whether you want to publish
it or simply debug it on a real device, so this is always a mandatory step.

Log in to the iOS provisioning portal as you would for any other application.3
In the iOS Apps section you’ll find a handy menu you can use to navigate its
different parts. To create a new application identifier, click Identifiers and
then click the + sign at the top right.

I have entered Grocery as the App ID description, checked the iCloud option,
left Team ID selected, and entered com.studiomagnolia.grocery as a bundle ID. I’ve
used my own reverse domain identifier, which is mine and personal, so if you
try to use it, it will tell you it’s already in use. You will have to create your
own ID to run and debug the application on your devices. Once you have
entered all the data and checked the iCloud option (as in Figure 3, Configuring
the application ID for iCloud, on page 8), click the Continue button at the
bottom.

Now that you have an application ID that’s enabled for iCloud, you can use
it to create a provisioning profile in order to enable the application to run on
your devices.

Create a Provisioning Profile

While you are still in the provisioning portal, create a provisioning profile for
our application. You need this in order to couple the application ID with the
list of devices entitled to run the application as you develop and test it.

Click Provisioning Profiles in the left sidebar, click Development, then click
the + sign at the top left. From the list of options, choose iOS App Development
and click the Continue button at the bottom. On the next screen (Figure 4,
Creating a provisioning profile, on page 9), select the application ID that you
created in the previous step and click Continue. For the next step, select the
certificate to be included in the provisioning profile and click Continue.4
Finally, select the list of devices on which you want to test the application.
Remember that you’ll need at least two to explore iCloud. I’ve added some
devices owned by colleagues; be sure to add your own.

3. https://developer.apple.com/account/overview.action
4. If you have developed application in the past, you’ll have one certificate for development
and one for distribution. Select the one for development. If you don’t have a certificate,
you can create one in the Certificates section. If you need more details about certificates,
you can check out this page at Apple’s support: https://developer.apple.com/support/technical/
certificates/.

www.it-ebooks.info report erratum • discuss

 Chapter 1. Preparing Your Application for iCloud •8

Figure 3—Configuring the application ID for iCloud. Enter a description for the app ID,
check iCloud in the services, keep the team ID as it is, and enter the app ID.

www.it-ebooks.info report erratum • discuss

 Enabling Your Application for iCloud •9

Figure 4—Creating a provisioning profile. Here you specify the list of devices on which
the application can run.

As a last step, enter a name for the profile and click Generate. This will show
you a recap of the provisioning profile. Click the Download button to obtain
the profile generated, and double-click it to import it into Xcode. Xcode will
fire up, and the profile should appear as one of the provisioning profiles now
listed in the Xcode Organizer, as shown in Figure 5, The profile imported in
Xcode's organizer, on page 9.

Figure 5—The profile imported in Xcode’s organizer. When the profile is correctly
imported, there is a green icon in the Status column.

www.it-ebooks.info report erratum • discuss

 Chapter 1. Preparing Your Application for iCloud • 10

Configure a Project for iCloud

Now you are ready to create a project for the Grocery application and get to
work. If you haven’t done so already, open Xcode and create a new project
using the Master-Detail project template. Name it Grocery, set Device Family
to Universal so it will run on all iOS devices, enable automatic reference
counting (ARC),5 and disable all the other options, as in Figure 6, Creating
an iCloud-enabled Xcode project, on page 10.

Figure 6—Creating an iCloud-enabled Xcode project. The configuration of our first project.

To work with iCloud, an application needs to be entitled. Select the project

root on the left and then the target, and scroll to the bottom of the summary
tab, where you will need to set the iCloud details. Once you enable Entitle-
ments, the fields will be autofilled with your application ID.

Entitlements include information about what the application is entitled to

do. As shown in Figure 7, Configuring a project for iCloud, on page 11, entitle-
ments for an iCloud-enabled application include entries for the following:

5. ARC enables automated memory management at compile time. To know more, see
http://developer.apple.com/library/mac/#releasenotes/Objective-C/RN-TransitioningToARC/Introduction/Introduc-
tion.html%23//apple_ref/doc/uid/TP40011226.

www.it-ebooks.info report erratum • discuss

 Enabling Your Application for iCloud • 11

Key-value store
Represents the identifier of the key-value store in iCloud. Note that the
identifier is the same as the one we’re using for the Grocery ubiquity
container. You will learn about key-value data in Chapter 2, Working with
Key-Value Data, on page 15.

Ubiquity containers
Specifies the identifiers of the ubiquity containers whose files can be read
from or written to by the application. The container can be shared by
more than one application, provided the applications are created by the
same team.

Keychain groups
Specifies the keys needed to access keychain data, in case an application
manages them. We will not cover this topic in the book.

You can edit any of these entries also by opening the file for the project, which
is named grocery.entitlements and is listed in the project root.

Figure 7—Configuring a project for iCloud. Here we define the application’s entitlement
to use iCloud.

Now the Grocery project is iCloud-ready. But that’s not quite enough. Unless
your users have also enabled their devices for iCloud, the Grocery application
won’t be able to use iCloud on them. For that reason, when an application

www.it-ebooks.info report erratum • discuss

 Chapter 1. Preparing Your Application for iCloud • 12

such as Grocery starts up, it’s always best to have it check whether iCloud
is available. You will see how that’s done in the next section.

Tip 1 If you have already published an application in the App Store

and you want to enhance it by adding iCloud support, I recom-
mend you regenerate the provisioning profile instead of activating
iCloud in the existing one. In my experience, synchronization
does not work when you just switch iCloud on in an existing
profile.

1.5 Checking for iCloud Availability

The first step that an iCloud-enabled application must take on startup is to
check whether iCloud is turned on for the host device. The user might not
have enabled iCloud, in which case it is important to detect this condition
and act to prevent unexpected behaviors or crashes. The code to do this is
pretty simple and is usually added to the application:didFinishLaunchingWithOptions:
method of the application delegate, as shown in the following snippet:
- (BOOL)application:(UIApplication *)application
didFinishLaunchingWithOptions:(NSDictionary *)launchOptions

{
[self.window makeKeyAndVisible];
id currentToken = [[NSFileManager defaultManager]
ubiquityIdentityToken];

if (currentToken) {
NSLog(@"iCloud access on %@", currentToken);

} else {
NSLog(@"No iCloud access");
}

return YES;
}

Here the key element is the ubiquityIdentityToken method, which returns the token
associated with the container ID that we previously set up in the project’s
entitlements. A returned value that is not nil means the user has activated
iCloud on the device. If iCloud is enabled, when you run the project, the
console will print the following:
iCloud access on <e3660e9f 2f283084 c4f5af91 29f707df 6bfb5c7e>

www.it-ebooks.info report erratum • discuss

 Moving On • 13

Tip 2 Remember, to test iCloud, you must run the project on a device,
not in the simulator.

Once we have verified that iCloud is correctly configured and up and running,
we are all set for the next step in developing our application: building a
model for the data that the application will use and then storing and retrieving
it from iCloud.

1.6 Moving On
In this first chapter, you saw what iCloud can do and how it works under the
hood. iCloud uses special ubiquity folders to store data for each application
on a device. Developers can read and write to these folders, but it is the
responsibility of a background process on the device, known as a daemon, to
make sure the contents are in sync.

You were also introduced to the Grocery application that you will develop in
the remaining chapters of this book and learned the steps you must take to
equip an application for iCloud, which include creating an iCloud-enabled
application ID and provisioning profile and then entitling the application to
use it. You also learned how to check whether users have enabled iCloud for
their devices, a necessary prerequisite to running your app.

As a reference, I have put the Xcode project related to this chapter in the
repository attached to this book. It’s in the folder named Grocery-chp1.

In the next chapter, you will learn about the different types of storage iCloud
supports and then learn how to store and retrieve data of the simplest kind:
key-value pairs.

Storage Guidelines
As of iOS 5, data stored in the Documents folder is automatically backed up on iCloud
as part of your application even if the app is not iCloud enabled. Apple suggests to
store in Documents only data that is really needed, like the data created by the app that
cannot be reproduced.

There is an edge case: you need some files to be permanent on the device, even when
storage is low, and you don’t need them to be backed up on iCloud. In this case, you
should mark those files with the no-backup flag. Further details are available at
https://developer.apple.com/library/ios/#qa/qa1719/.

www.it-ebooks.info report erratum • discuss

 CHAPTER 2

Working with Key-Value Data

In the previous chapter, you learned how to configure an application and its
entitlements to work with iCloud and to confirm that a given iOS device is
ready for iCloud.

In this chapter, you will learn about the three types of storage that iCloud
supports and then learn to use the simplest: key-value storage. To show how
key-value pairs can be synced via iCloud, we will build a working prototype
of the Grocery application introduced in the previous chapter and use it to
store, retrieve, and update its grocery list.

Let’s begin with a quick look at the types of storage supported by iCloud.

2.1 iCloud Storage Types

iCloud provides developers with three ways to store data: key-value storage,
document-based storage, and Core Data storage. Document-based storage
is the most intuitive. User-generated content—documents, pictures, or other
media—is stored in files located in the ubiquity container. The only limit to
this kind of storage is the one set by a user’s iCloud account.1 Day One,2 a
journaling application, uses this approach to replicate a user’s entries on
multiple devices. We will explore this approach in Chapter 3, Working with
Documents, on page 25.

Key-value storage is even simpler. You can think of it as a sort of hash table
in the cloud, where you can store data, such as preferences, meant to be
shared across devices. Interacting with such data is easy: given a key, it’s a
matter of getting or setting its corresponding value. An application can store
up to 1MB f data in its key-value store. For example, the weather application

1. Each user has 5GB for free by default but can upgrade to bigger plans.
2. http://dayoneapp.com/

www.it-ebooks.info report erratum • discuss

 Chapter 2. Working with Key-Value Data • 16

bundled in iOS exploits this approach to ensure the list of locations on all of
a user’s devices is the same.

Core Data is a framework used to model and manage relational data and has
been iCloud enabled since the release of iOS 5. With Core Data you can
replicate a relational database in the cloud and on other devices. Changes to
the database are stored in transaction logs and are propagated to the cloud.
As with a document-based scheme, there is no explicit limit to the storage
except the one specified in the user’s account. Using iCloud with Core Data
is the subject of Chapter 8, Working with Core Data and iCloud, on page 103.

Given its limit in size, key-value storage is ideal for the synchronization of
small data (for example, values in the settings of an application) that would
propagate quickly across devices. Whenever you work with files, such as
documents or pictures, document-based storage is the best option. If you are
dealing with relational data, you can give iCloud-enabled Core Data a shot.

In this chapter, you will explore the use of key-value storage. You will learn
how to store items created by users of the Grocery application in a hash
table–like structure that is stored locally and then pushed to iCloud. You will
see how to store and retrieve such items and how to make the application
react to changes in that data as it is broadcast by iCloud.

2.2 Using Key-Value Pairs with iCloud

Dealing with the main class used to interact with iCloud’s key-value storage
is similar to working with the NSMutableDictionary class. Both even share some
of the same methods, such as setObject:forKey:, which says, in effect, “insert this
object and use this key as a reference for future retrieval.” An even more
closely related component is the NSUserDefaults class, which you might have
used in other applications to persist data on disk. You can think of key-value
storage as NSUserDefaults on steroids, where data is both persisted on disk and
pushed to iCloud, where it is available for use on your other devices.

The class to use for storing and retrieving key-value pairs for iCloud is the
NSUbiquitousKeyValueStore class. Whenever we want to store a key-value pair, we
first create a reference to it and then call the setObject:ForKey: method to pass
it a key and its value, like so:
NSUbiquitousKeyValueStore* store =
[NSUbiquitousKeyValueStore defaultStore];
[store setObject:someObject forKey:somekey];

To retrieve a key-value pair, we pass the same key to the objectForKey: method.
[store objectForKey:someKey];

www.it-ebooks.info report erratum • discuss

 Using Key-Value Pairs in Grocery • 17

Finally, to explicitly save in-memory data to disk and propagate it to iCloud,

we call the synchronize method.
[store synchronize];

That’s it. These are the three operations you need to know to use key-value
data with iCloud. You don’t need to call synchronize every time you add or change
an item. Instead, you can wait until application launch. A call to the method
synchronize does not guarantee that changes are pushed to iCloud; it is rather
a hint to iCloud that new keys or updated values are available to be synchro-
nized. This means you should not expect new keys or values to be immediately
available on other devices right after you call synchronize.

Let’s put this knowledge to work in our Grocery project.

2.3 Using Key-Value Pairs in Grocery

In Chapter 1, Preparing Your Application for iCloud, on page 1, we designed
the Grocery project and wrote code to check whether iCloud is turned on for
its host device. Now we are going to use iCloud’s key-value storage to store
and retrieve information about the application.3 As you read through the fol-
lowing example code, notice the repeated use of the NSUbiquitousKeyValueStore
class. It’s key to the use of key-value storage but embedded in code that’s
needed to manipulate and display the contents of its objects.

But first things first. Although the documentation says to call synchronize when
an app launches, I think it’s a good idea to place a call also when the applica-
tion goes to background. As I said, the method is just a clue, and providing
more clues to iCloud does not harm our applications. So, I am going to call
this method in applicationDidEnterBackground:. This is triggered whenever a user
taps the home button on a device. Since the user closes the application, we
can safely assume that the user is not about to enter more information at
that moment. It’s a good time to tap on iCloud’s shoulder. Here’s the code to
add to the application delegate:
Grocery-chp2/Grocery/SMAppDelegate.m
- (void)applicationDidEnterBackground:(UIApplication *)application
{
NSUbiquitousKeyValueStore* store =
[NSUbiquitousKeyValueStore defaultStore];

[store synchronize];
}

3. You’ll find the code for the version used in this chapter in the Grocery-00 folder for the
book.

www.it-ebooks.info report erratum • discuss

 Chapter 2. Working with Key-Value Data • 18

Now let’s work on the code needed to retrieve a grocery list and display it to
a user.

As specified in Chapter 1, Preparing Your Application for iCloud, on page 1,

the application will provide users with two views of its data: the first displays
a list of grocery items, and the second displays a single item from that list,
with the ability to edit the entry.4

The quickest way to get started is to use the Xcode Master-Detail project
template to generate the starting project: a master view controller to display
the grocery list and a detail view controller to display a single item. The tem-
plate also generates boilerplate code that we can tweak to meet the particular
needs of our project. If you like, you can reuse the project generated during
the previous chapter. In this chapter, we will focus on the master view con-
troller, since we’re interested only in displaying a list for now; we’ll need the
detail view controller in later chapters.

Let’s open the SMMasterViewController.m file. We will put the code to build an array
(_objects) to populate the table view in the viewDidLoad method. The key-value
store includes a handy method called dictionaryRepresentation that returns its
contents in the form of a dictionary. To populate our array, we use the keys
of that dictionary, as follows:
- (void)viewDidLoad {

[super viewDidLoad];

NSUbiquitousKeyValueStore* store =
[NSUbiquitousKeyValueStore defaultStore];
NSDictionary *d = [store dictionaryRepresentation];
_objects = [NSMutableArray arrayWithArray:[d allKeys]];

UIBarButtonItem *addButton =
[[UIBarButtonItem alloc]
initWithBarButtonSystemItem:UIBarButtonSystemItemAdd
target:self
action:@selector(insertNewObject:)];
self.navigationItem.rightBarButtonItem = addButton;

The boilerplate code includes also an add (+) button, which appears in the
upper-right corner of the screen shown in Figure 8, Displaying key-value
storage items in a list, on page 20, to allow the insertion of new elements.

4. In Chapter 6, Handling Nontextual Information in a Data Model, on page 73, you will
learn how to add an image to an item.

www.it-ebooks.info report erratum • discuss

 Using Key-Value Pairs in Grocery • 19

Each time the button is tapped, a new item is created. Here’s the code for the
selector associated with the button:
Grocery-chp2/Grocery/SMMasterViewController.m
- (void)insertNewObject:(id)sender {

NSUUID *itemId = [NSUUID UUID];

NSString *itemIdString = [itemId UUIDString];

NSUbiquitousKeyValueStore* store = [NSUbiquitousKeyValueStore defaultStore];

[store setString:@"Untitled" forKey:itemIdString];
[store synchronize];

NSDictionary *d = [store dictionaryRepresentation];

_objects = [NSMutableArray arrayWithArray:[d allKeys]];
[self.tableView reloadData];

When invoked, the insertNewObject: method creates a new item, assigns it a

unique identifier, and sets its default value to Untitled. Then it saves the new
item, repopulates the array, and triggers a refresh of the table view.5

Now we need to write the code to populate each cell of the table view. This
happens in tableView:cellForRowAtIndexPath:, as follows:
Grocery-chp2/Grocery/SMMasterViewController.m
- (UITableViewCell *)tableView:(UITableView *)tableView
cellForRowAtIndexPath:(NSIndexPath *)indexPath {

static NSString *CellIdentifier = @"Cell";

NSString *itemKey = [_objects objectAtIndex:indexPath.row];

NSUbiquitousKeyValueStore* store =
[NSUbiquitousKeyValueStore defaultStore];
NSString *item = [store objectForKey:itemKey];

UITableViewCell *cell =
[tableView dequeueReusableCellWithIdentifier:CellIdentifier];

if (cell == nil) {
cell = [[UITableViewCell alloc]
initWithStyle:UITableViewCellStyleSubtitle
reuseIdentifier:CellIdentifier];

5. You could call synchronize just once, when you close the application or it goes in back-
ground. That would work, but to make the propagation of changes faster and avoid
data losses, I prefer to save as often as possible. Remember that calling this method
does not guarantee the propagation to trigger, because that is up to the operating
system.

www.it-ebooks.info report erratum • discuss

 Chapter 2. Working with Key-Value Data • 20

if ([[UIDevice currentDevice] userInterfaceIdiom] ==

UIUserInterfaceIdiomPhone) {
cell.accessoryType = UITableViewCellAccessoryDisclosureIndicator;
}
}

cell.textLabel.text = item;
cell.detailTextLabel.text = itemKey;

return cell;
}

In the preceding code, we extract the key corresponding to each cell from the
list of objects populating the table view, and we use it to retrieve the value of
the item it references. Then we display the key-value pair. Notice that we are
using a cell of style UITableViewCellStyleSubtitle so that we can show both the key
and the value in the cell.

We can now run the application to see whether it works correctly. This is the
first time we’ll see something working on iCloud outside of the console.
Compile and run the application on one of your devices and add a few items
by tapping the + button. You should see something like in Figure 8, Displaying
key-value storage items in a list, on page 20.

Figure 8—Displaying key-value storage items in a list. The items in the list displayed here
are first saved in key-value storage and then retrieved for display in a table view.

Now connect the other device to the Mac and compile and run the application.
You won’t see any of the items we entered on the first device. Why not?
Because although iCloud is trying to tell you there is something new in the
list, you are not listening. In the next section, we will fix this.

www.it-ebooks.info report erratum • discuss

 Reacting to Changes in iCloud • 21

2.4 Reacting to Changes in iCloud

One of the most important features of iCloud is notifications, messages sent
to observing objects that provide information about an event. You can code
any iOS application to listen for such messages, and that’s what you need to
do to know when something in the key-value store of an application has
changed.

Each type of iCloud storage provides its own notifications. In the case of key-
value storage, the one to observe is NSUbiquitousKeyValueStoreDidChangeExternallyNo-
tification. This notification is triggered whenever the server side of iCloud has
some news for us. To hook up with that, you use the NSNotificationCenter class6
and specifically its addObserver:selector:name:object: method, as follows:
[[NSNotificationCenter defaultCenter] addObserver:self
selector:@selector(kvsDidChange:)
name:NSUbiquitousKeyValueStoreDidChangeExternallyNotification
object:nil];
[store synchronize];

Here what this code says: “Whenever you are notified of a change in the key-
value storage from iCloud, trigger the selector kvsDidChange:.” After setting up
the observer, you should call synchronize to detect whether yet another applica-
tion has made changes to the key-value store.

These modifications require you to refactor the viewDidLoad as follows:

Grocery-chp2/Grocery/SMMasterViewController.m
- (void)viewDidLoad
{
[super viewDidLoad];
NSUbiquitousKeyValueStore* store = [NSUbiquitousKeyValueStore defaultStore];

[[NSNotificationCenter defaultCenter]
addObserver:self
selector:@selector(kvsDidChange:)
name:NSUbiquitousKeyValueStoreDidChangeExternallyNotification
object:nil];

[store synchronize];
NSDictionary *d = [store dictionaryRepresentation];
NSLog(@"d is %@", d);

6. If you are not familiar with notifications in Objective-C, here is a “Getting Started”
guide from Apple: https://developer.apple.com/library/mac/#documentation/Cocoa/Conceptual/Notifications/
Introduction/introNotifications.html#//apple_ref/doc/uid/10000043i . I encourage you to read and
understand it thoroughly, because notifications are key to working with iCloud and
to the examples in this book.

www.it-ebooks.info report erratum • discuss

 Chapter 2. Working with Key-Value Data • 22

_objects = [NSMutableArray arrayWithArray:[d allKeys]];

UIBarButtonItem *addButton =
[[UIBarButtonItem alloc]
initWithBarButtonSystemItem:UIBarButtonSystemItemAdd
target:self
action:@selector(insertNewObject:)];

self.navigationItem.rightBarButtonItem = addButton;
}

The selector, kvsDidChange:, has two tasks to perform: first to update the current
list of items and then to refresh the table view.
Grocery-chp2/Grocery/SMMasterViewController.m
- (void) kvsDidChange:(NSNotification *) notification {
NSDictionary *userInfo = [notification userInfo];
NSLog(@"userInfo %@", userInfo)

NSArray *changedKeys =
[userInfo objectForKey:NSUbiquitousKeyValueStoreChangedKeysKey];

NSLog(@"kvs changed remotely %@", changedKeys);

NSUbiquitousKeyValueStore* store = [NSUbiquitousKeyValueStore defaultStore];
NSDictionary *d = [store dictionaryRepresentation];
NSLog(@"d is %@", d);

_objects = [NSMutableArray arrayWithArray:[d allKeys]];

[self.tableView reloadData];
}

This method extracts the list of changed keys from the userInfo attached to the
notification object, reinitializes the array _objects that populates the table view,
and then triggers a reload of the view to display updated information.

Now let’s test the completed application. Run it on one device and tap the +
button to add a few items. Tap the home button on your device to put the
application in background state and trigger synchronization of its key-value
store with iCloud.

Now run the app on another device. You should find the same items that you
created on the first device in the table view of the second. Congratulations!
You have built your first iCloud-enabled application.

2.5 Key-Value Storage Limitations

Key-value storage is the simplest way to get started with iCloud; with only a
few lines of code, you have been able to propagate content between devices.
But, key-value storage has its limitations. For example, each application has

www.it-ebooks.info report erratum • discuss

 Moving On • 23

Other Key-Value Storage Notifications

We explained the single most essential notification that you need in order to build a
simple key-value application. If you are interested in exploiting all of the key-value
storage support that iCloud provides, there are other notifications worth mentioning.
For example, NSUbiquitousKeyValueStoreQuotaViolationChange tells you when you have ex-
ceeded the quota assigned to your app. You can listen for it to gracefully warn the
user about that. Other notifications include NSUbiquitousKeyValueStoreInitialSyncChange and
NSUbiquitousKeyValueStoreServerChange. To know more, you can check out the documentation
of NSUbiquitousKeyValueStore here: http://developer.apple.com/library/ios/#documentation/Foundation/
Reference/NSUbiquitousKeyValueStore_class/Reference/Reference.html#//apple_ref/occ/cl/NSUbiquitousKey-
ValueStore.

a limit of 1MB of storage, or a maximum of 1,024 pairs. A key-value store is

an appropriate means to share small amounts of data for your app, especially
data that does not change frequently, such as preference settings. For
example, if you allow users to choose their own background colors, you can
reasonably expect that value to change only rarely. For that, a key-value store
is the perfect solution.

As for data types, key-value storage supports only five: NSNumber NSString,
NSData, NSDate, NSArray, and NSDictionary. If your application stores a large amount
of data or complex/custom types, you should turn to one of the other two
types of iCloud storage: document-based or Core Data.

2.6 Moving On
In this chapter, I introduced the three types of storage that iCloud supports:
key-value storage, document storage, and Core Data.

I focused on the simplest of these, key-value storage, and showed how to

build an application where data is propagated across devices as it is created
or changed. You learned how to work with the NSUbiquitousKeyValueStore class
and its related NSUbiquitousKeyValueStoreDidChangeExternallyNotification notification
method. The key steps to take in responding to a notification message are
first to listen for one and then, in its associated selector, perform the tasks
necessary to update the local key-value storage.7

While handy for small amounts of data that change infrequently, key-value
storage is not fit for complex data types. It is time to move on to the next
level, where you will learn how to store potentially large amounts of data using
iCloud’s document-based storage.

7. The code for this chapter is available in the folder named Grocery-chp2.

www.it-ebooks.info report erratum • discuss

 CHAPTER 3

Working with Documents

As useful as synchronized key-value pairs can be, most applications must
work with text, photos, video, music, or other data that is stored in files (or
in Apple’s terminology, documents).

To support document data, iCloud provides a second type of storage known

as document storage. Unlike key-value data, the amount of document storage
available to a user is limited only by the quota associated with the user’s
iCloud account, and documents can be used to store any type of data an
application might require, even Core Data, as we’ll see in Working with Core
Data and iCloud.

In this chapter, we are going to take a close look at the document-based

approach to data storage. First you will learn how the interaction between
your application files and iCloud is handled by means of a daemon, the
background process we explained in Chapter 1, Preparing Your Application
for iCloud, on page 1. Then you will learn how to work with UIDocument, the
class that provides an easy way to store and retrieve files so changes are
propagated seamlessly to other devices via iCloud. And finally, you’ll modify
the Grocery application to store its shopping list items in single files. You’ll
start with a single item (in one file) in this chapter. In the following chapter,
you’ll see how to use a collection of files to implement a list with more than
one item.

3.1 Interacting with iCloud

Building a document-based application means manipulating files in a way
that the background process—the daemon—will know how to send and retrieve
changes to their content to and from iCloud. As a programmer, you’ll never
interact directly with the daemon, and you’ll never have to write code to tell
it, say, to “synchronize now.” Instead, whenever your application must read

www.it-ebooks.info report erratum • discuss

 Chapter 3. Working with Documents • 26

or write to a document, you simply open or close the file using appropriate
methods. The daemon handles the locking of the file and determines when it
is safe to read or write to it. As the developer, your only tasks are to open and
close the file as needed and to declare how to encode or decode its data. These
operations are facilitated by document storage’s double queue architecture,
shown in Figure 9, The double queue architecture for the open operation, on
page 28.

The queues are threads that run on each device. The first queue is the main
thread of the application, the one you can pilot via code and that draws the
user interface. The second is the daemon, the background queue operated
by iOS, which does all the read, write, and sync operations. This architecture
is shared by all three types of iCloud data storage described in Section 2.1,
iCloud Storage Types, on page 15.

To store the grocery items generated by the user as plain files in the ubiquity
container, you must learn how to extend the UIDocument class. UIDocument is
handy because it already implements most of the functionality you need to
interact with iCloud, leaving you with the tasks of mapping document contents
into in-memory data structures when the file is opened and “dumping” them
when the document is saved. Let’s see what’s required to extend UIDocument.

3.2 Extending the UIDocument Class

The easiest way to get started with document-based storage is to use UIDocument,
a class meant to be extended to handle documents. A document is simply a
collection of data that can be written to local storage as a single file or package
of files (explained in Chapter 5, Wrapping Items in a Single File, on page 55).
UIDocument provides two methods for reading data from a file via the daemon:
openWithCompletionHandler and loadFromContents.

To read a file named doc that is an instance of UIDocument, here is the code you
write:
[doc openWithCompletionHandler:^(BOOL success) {
// code executed when the open has completed
}]

This simple call triggers a read operation on the background queue, the app’s
first point of contact with the daemon. You don’t need to know whether the
file is local (already pulled from iCloud) or still on the servers. All this is
managed by the daemon, which notifies the main thread when it’s done by
calling the code in the block that you specify in openWithCompletionHandler:. As a
result, the main thread is never blocked, and the user can continue working

www.it-ebooks.info report erratum • discuss

 Extending the UIDocument Class • 27

with the application while data in the file is retrieved. Of course, if that file
is a resource that the application needs to continue, you can block further
interaction with the user and display a spinner while the application waits
for the file to be loaded.

Once the read operation is complete, the data contained in the file is loaded
into the application. This is where you have an opportunity to code your own
custom behavior to specify how data contained in a file is to be decoded. The
method to override is loadFromContents:ofType:error:, which belongs to UIDocument.
- (BOOL) loadFromContents:(id)contents
ofType:(NSString *)typeName
error:(NSError **)outError {
// decode data here
return YES;
}

loadFromContents:ofType:error: is called when the daemon has completed the read

operation in the background.1 One of its key parameters is contents, which is
usually of type NSData; it contains the actual information you need to create
your data within the application. This is the place where you decode data and
save it in a local variable for future use. This method is called before the
completion block specified in openWithCompletionHandler:. Figure 9, The double
queue architecture for the open operation, on page 28 shows a diagram of this
flow over time.

The write procedure is pretty similar, and it is based on the same double
queue architecture. The key difference when writing is that you have to convert
your document’s contents to NSData. In essence, you have to provide a “snap-
shot” of the current situation of your document. To explicitly save a document,
you can call saveToURL:forSaveOperation:completionHandler:, like so:
[doc saveToURL:[NSURL ...]
forSaveOperation:UIDocumentChangeDone
completionHandler:^(BOOL success) {
// code run when saving is done
}];

Like the read operation, there is a completion block, triggered to notify that
the operation has been completed. When the write is triggered on the back-
ground queue, the daemon will ask for a snapshot of the document by calling
contentsForType:error:. This is the place where you need to encode the information

1. The ofType: parameter allows you to specify the uniform type identifier (UTI). As you will
see in Chapter 5, Wrapping Items in a Single File, on page 55, you can create a custom
document file type.

www.it-ebooks.info report erratum • discuss

 Chapter 3. Working with Documents • 28

Figure 9—The double queue architecture for the open operation. This diagram shows
the sequence of actions that occur under the hood when you open a file stored in the
ubiquity container. The job of the daemon is illustrated in the background queue.

stored in your local variables and return them, usually as an instance of

NSData.

- (id) contentsForType:(NSString *)typeName

error:(NSError **)outError {

// encode data here and return them, usually as NSData

}

Figure 10, The double queue architecture for the save operation, on page 29
shows the flow when saving an instance of UIDocument.

You can also work with a collection of files by storing them in a file package.
Like an .app file, used to wrap iOS and Mac OS applications, a package is a
directory that contains one or more files but is treated as a single file. I will
provide more details in Section 5.1, Working with File Packages, on page 56,
where I’ll use a package to store the grocery items.

In iCloud-enabled applications there is no need to explicitly call a save method,

because UIDocument implements a save-less model. This means that the oper-
ating system saves data automatically at intervals. There is a method of
UIDocument called hasUnsavedChanges, which returns whether an instance has

www.it-ebooks.info report erratum • discuss

 Extending the UIDocument Class • 29

Figure 10—The double queue architecture for the save operation. This diagram shows
the sequence of actions that occur under the hood when you save a file stored in the
ubiquity container. The job of the daemon is illustrated in the background queue.

been modified. When the return value is YES, the save procedure is triggered.
There are two ways to influence the return value of this method.

• Explicitly call updateChangeCount:

• Use the undo manager, which enables quickly implementing undo and
redo changes on a document

Undo Manager
UIDocument has a built-in undo manager. This enables to you implement undo and
redo functionality when, for example, a user edits a document. You can access the
undo manager of a UIDocument via the property undoManager. This returns an instance
of NSUndoManager, which has helper methods to allow the implementation of undo and
redo functionalities. If you use an undo manager, you do not need to call updateChange-
Count:. For more details about the undo manager, visit this link: http://developer.apple.com/
library/ios/#documentation/DataManagement/Conceptual/DocumentBasedAppPGiOS/ChangeTrackingUndo/
ChangeTrackingUndo.html#//apple_ref/doc/uid/TP40011149-CH5-SW1.

Either method will tell the daemon that something has changed and that it
should start the save procedure.

www.it-ebooks.info report erratum • discuss

 Chapter 3. Working with Documents • 30

Notice that in either case, data may not be pushed immediately to iCloud and
in turn to other devices. The calls to these methods are just “hints” to the
background queue. The daemon tries to push metadata as soon as possible,
whereas actual data is pulled by the cloud when appropriate, depending, for
example, on the type of device and the quality of the connection.

Summing up, when we subclass UIDocument, we need to override the following

two methods:

• loadFromContents:ofType:error:

• contentsForType:error:

The first method is called when the file is opened and allows the developer to
“decode” the information and store it in an object or a property. The second
is called when the file is saved and requires the developer to create a sort of
“screenshot” of the current information held in the object to be written in the
iCloud container.

Now that you’ve mastered the basics of extending a UIDocument, let’s move on
to learn how to model a single grocery item, which will become the building
block of our Grocery application.

3.3 Modeling a Grocery Item as a UIDocument

I’ll begin by creating the grocery list item. The data model for the item consists
of its name and nothing else. To implement the model, I will create a UIDocument
with a single property of type NSString to store the item name (lettuce, paper
towels, and so on) as a string.

Let’s start building the model grocery item, which I’ll name SMGroceryItem. First
open Xcode and create a new project using the Master-Detail project template.
Name it Grocery. Choose Universal as the device family, and be sure to enable
ARC. Assign the project your ID, and configure it for iCloud as explained in
Section 1.4, Enabling Your Application for iCloud, on page 6. Add code to
check iCloud availability (Section 1.5, Checking for iCloud Availability, on
page 12) in the application:didFinishLaunchingWithOptions: method.2

Now add a subclass of UIDocument to the project and name it SMGroceryItem. Add
a single itemName property of type NSString to the class, which will be used to
store a textual description of the item. Here’s the completed header file,
SMGroceryItem.h:

2. If you like, you can reuse the project created in Chapter 1, Preparing Your Application
for iCloud, on page 1.

www.it-ebooks.info report erratum • discuss

 Modeling a Grocery Item as a UIDocument • 31

Grocery-chp3/Grocery/SMGroceryItem.h
@interface SMGroceryItem : UIDocument
@property (nonatomic, strong) NSString* itemName;
@end

Now open the implementation file named SMGroceryItem.m and override the two
UIDocument methods, as we discussed in the previous section. Here’s the code:

Grocery-chp3/Grocery/SMGroceryItem.m
#import "SMGroceryItem.h"

@implementation SMGroceryItem

// called when the application reads data from the file

- (BOOL) loadFromContents:(id)contents
ofType:(NSString *)typeName
error:(NSError **)outError {

if ([contents length] > 0) {

self.itemName = [[NSString alloc] initWithBytes:[contents bytes]
length:[contents length]
encoding:NSUTF8StringEncoding];
} else {
self.itemName = @"Unnamed item";
}

return YES;
}

// called when the app (auto)saves the content to the file

- (id) contentsForType:(NSString *)typeName
error:(NSError **)outError {

if ([self.itemName length] == 0) {
self.itemName = @"Unnamed item";
}

return [NSData dataWithBytes:[self.itemName UTF8String]

length:[self.itemName length]];
}

@end

In the first method, loadFromContents:ofType:error:, where data is read, I transform

the contents received by the daemon into a string, which I’ll save in the instance
variable self.itemName. This essentially maps the contents stored in the file to
an in-memory data structure, a property of a class in this case.

In the second method, contentsForType:error:, where data is saved, the string is

converted to an NSData object. In either case, I check whether the variable is

www.it-ebooks.info report erratum • discuss

Exploring the Variety of Random
Documents with Different Content
 – Megkövetem alássan a tekintetes főszolgabiró urat, – kezdé
Haluska Péter, a patriárka, tisztesség okáért megtörülgetvén
bajuszát és megköszörülvén torkát, mig a nyalka és izmos
kisbirónak tökéletesen elég munkát adott a sorsába beletörődni
egyáltalán nem akaró gonosztevő, – megkövetem alássan, mink
gadóczi esküdt emberek vagyunk. Én vagyok a biró…
– Hogy hivják kendet? – szólt közbe mérgesen Czéda esküdt, ki
az egész jelenetben első sorban az ebéd elodázását látta.
– Haluska Péternek, szolgálatjára, – felelt a kérdett. Ez itt a
kisbiró: templomsori legifjabb Öreg-Czirok Dániel, az meg nemes
Kukkantó Mihály, hasonlatosképen esküdt ember. (A patriárka nagy
lélekzetet vesz.) Mert hát hallottuk, hogy a mi becsületes rektor
urunkat be tetszett csukatni, mintha ő lenne a gonosztevő, azért
jöttünk, hogy letegyük mellette a hites bizonyságot, hogy ő kigyelme
az egész dologban olyan ártatlan, mint a ma született gyermek.
Mondtam mindjárt, a mint fülünkbe jutott a dolog, itten az öcsémnek,
Czirok Daninak, hogy fogna be és…
– Gyorsan, gyorsan, – sürgette az esküdt. Csak a dologra, biró
uram. Miféle megkötözött embert hoztak itt magukkal?
– Megkövetem alázatossággal, épen most akarnék rátérni. Mert
a hogy hát az erdőben jövünk, nagyon hegynek vitt az út, hát
aszondom a Dani öcsémnek, hogy szállnánk le a kocsiból, azzal is
könnyebb lesz; majd a Kukkantó koma eligazgatja a lovakat. Egy
minutumra lekerültünk aztán mink ketten a patakra egy korty vizért;
hát ott a parton aluszik javában ez a nemtudomki. A Dani öcsém
tüsténtig ráösmert, hogy nem jóban járhat, mert a gunyája véres volt
s a hogy megpillantjuk mellette a fokosát, már bizonyossak voltunk,
hogy ennek kell az igazán való gyilkosnak lenni, minekutánna, hogy
az Ignácz hajdútól azt is hallottuk volna, hogy fokossal történt a
gyilkosság. Nem is sokat péterbácsiztunk véle, hanem a mint láttuk,
hogy álmából fölugrik a jöttünkre és futni akar a becsületes emberek
elől, aszondom itt az öcsémnek, templomsori Czirók Daninak, hogy:
te markos legény vagy öcsém, kapd derékon és addig el ne ereszd,
mig én a kocsiról az istrángokkal meg Kukkantó komával vissza nem
térek. Aztán, hogy szerencsést nyélbe ütöttük volna a dolgot, hát imé
elhoztuk a szemtől szembe való igaz gonosztévőt törvényes
áldozatnak.
Miután a biró úr dicsőségesen végezte volna, diadalában újra
végigsimította a bajuszát s a magával hozott fokost letette az
asztalra. A gadóczi előljáróság ezzel visszavonult a zöld kályha
mellé. A törvényes áldozat, ki eközben a kis birótól a hajdúk kezébe
jutott, vad és fásult tekintettel szögezte a földre mély, beesett
szemeit, melyek szürke, mosdatlan arczából úgy villogtak, mint
hamú alól a parázs. Szája össze volt szorítva, kezei az éjjeli hidegtől
kékek s a kötéltől fölhorzsoltak.
Putzelberger úr hivatalos egykedvüséggel folyamodván időről-
időre burnótszelenczéjéhez, meghallgatta az előadott erdei
történetet s komoly méltósággal fordult a megkötözött ember felé:
– Hogy hivják önt? – kérdé tőle.
A törvényes áldozat nem felelt.
– Hogy hínak? – förmedt rá a fogyatékosabb türelmű esküdt, ki
még mindig hiába várta a csöngetyű-szót.
A durvaság sem volt szerencsésebb a hivatalos méltóságnál. A
vádlott mély hallgatása arra mutatott, hogy megátalkodott
gonosztevővel van dolguk s a gadóczi előljáróknak e fölött való
erkölcsi fölháborodása a kályha mellett jelentős fejcsóválásokban
nyert kifejezést. Az egyik hajdú, ki Czirok Danitól átvette a bűnös
kezelését, miután látta, hogy ennek kilétére nézve a legilletékesebb
helyen hiába kopogatnak, tisztelegve emelte a balkezét sapkájához
és következő fölvilágosítással állott elő:
– Jelentem allássan, tekintetes főbiró úr, én ismerném ezt a
gonosztevőt, ha méltóztatnék megengedni. (Putzelberger úrnak egy
kegyes kézintése következett, melyből nagy gyakorlattal tért át egy
ásítás eltakarására.) Teátrista Karámoson a Fekete Sas-ban. Valami
Szegi nevezetű. Már ott is gyanakodtam ellene, mert csupa
akasztófáravalókat játszik.
 Komoly méltósággal fordult a megkötözött ember felé…

– Jegyzi ön pontosan, a mit hall? – kérdé a főbiró a papir-

tengerben lubiczkoló irnoktól. Majd rendíthetetlen nyugalmával arról
tudakozódott a törvényes áldozattól, hogy ő követte-e el a
gyilkossági kisérletet?
Az intrikus még mélyebbre csapta a fejét, még jobban
összeszorította vértelen ajkait, egy mérges rántással könnyíteni
igyekezett helyzetén és hallgatott.
A vörös orrú esküdt, ki a boszuló igazságnak fenyegető elemét
személyesítette, már nagy dühösen indult meg feléje, mikor a
folyosóról örvendetes zaj hatott be a szobába. Szájról szájra járt a
hir, hogy a beteg odafönn felnyitotta szemeit. A megkötözött intrikus
füleit is megütötte, hamuszin arczát egyszerre elborította a vér és
összecsikorgatta fogait, dühösen kezdett rángatózni, de hangját
visszafojtotta. A főbiró úr kellemes tüsszenéssel fogadta az ujságot s
a bekötött szemű istenasszony számára ritka találékonysággal
akarta kiaknázni a helyzet előnyeit.
– Úgy ne vesztegessük az időt, – mondá, felemelkedve székéről.
Vádlottat fel fogjuk vinni s szembesítjük a beteggel. A szerencsés
perczet fel kell használnunk, mert meglehet, délután minden későn
lesz. A jegyzőkönyveket itt ne felejtse, amice, – folytatta az irnokhoz
fordulva. Mehetünk.
Béla csakugyan felnyitotta megtört szemeit kis szobájában, hova
tegnap este vitték. A könnyű, zöld függönyök nem állták utját az őszi
nap ama betévedt, halavány sugarának, mely vánkosára esett. Oly
csöndesen, türelmesen várakozott ottan, mintha csak odafenn az
égben várták volna már az ifjú lelket s őt küldték volna utána nézni,
hogy jön-e, vagy lenn marad? Itt marad. Már felnyitotta szemeit s
mereven bámult maga elé. Ébredésekor nem látott hirtelen letörölt
könnyeket, melyektől még nedvesek a szemek, a mint egy-egy
mosoly szent hazugsága köszönti. A fény, mely a beteg szemeit
megütötte, nagyon erős volt neki s káprázatában csak úgy látta a
körülötte állókat, mint valami homályos üvegen keresztül, melyről
még az sem bizonyos, hogy nem a határt képezi-e a földön
maradottak s az elköltözöttek között. Ágya lábánál egy sugár nő-alak
ült, ki kezeivel eltakarta arczát. Mozdulatlanul ült s
mozdulatlanságában mindig élesebben hatottak Béla szemeibe az
ismert körvonalak. Szinek még nem léteztek számára, csak fény és
homály. De a fekete képről csak úgy ráismert menyasszonyára, mint
ráismert volna egy silhouette-ről. Anélkül, hogy Ilona fejedelmi
koronájának fénye, szemeinek ragyogó szikrái és tekintetének
melege eljutottak volna hozzá, valami titkos hatalom mégis ezeknek
juttatta részül, hogy egy kis tüzet gyujtsanak a már-már kialudt
szemekben. És a szegény életre ébredt ifjú nézte, csak nézte a szép
ápolónőt, kinek arcza folyton el volt takarva, és szíve nem érezte
meg, hogy jegyesének sötét éjtszakájára új reggel virradt. Csak
nézte, nézte, s miután soká hiába nézte volna, búsan zárta le újra
nehéz pilláit s egy mély sóhajtás szakadt fel kebléből.
Ez, ez az igazi világosság, mely most nyilik meg előtte! A
szivárvány tündéri fátyla huzódik fel fel az égnek, melyről a csillagok
miriádjai küldik alá reszkető világukat, s ennek szelid fényét nem
homályosítják el sem a nap tüzes sugarai, sem a hold kerek, ezüst
udvara. Titokteljes, földöntúli fényárban úszik minden, mintha
elkövetkezett volna ama megjósolt idő, melyben az ég egyszerre
tárja ki a földnek minden csodáját, szeretetét és
megfoghatatlanságát, hogy újból megváltsa a sülyedő világot. A lég
– melynek tündökléséhez a menny csillagokat, a tenger gyöngyöket,
a hegyek drágaköveket adtak, – Béla körül megnépesedik ismerős,
ismeretlen ködalakokkal, kiket földi szem nem láthat többé.
Csodálatos tünemény ez, melyben alakok, fény és levegő
elválaszthatatlanok egymástól, mint Sixtus pápa és szent Borbála
imádásának fenséges tárgya körül a glórián. Mind, mind itt vannak
körülötte az ártatlanok, boldogok és üdvözültek, kik azt hitték róla,
hogy már az övék s most búcsúzóra integetnek feléje, mielőtt
egészen visszaadnák a földnek. Szivek, tele bocsánattal,
szánalommal és szeretettel. Az édes apa a betöltött kötelesség
koszorúját hordja s Béla mintha ráismerne az ő régesrég hallott
hangjára a feléje zendülő szavakban: itt nincsen nyomor! Nem édes
anyja-e ez itt, ki a tűrés arany koronájával fején s kitárt karokkal azt
suttogja neki: itt nincs könny és szívszakadás! Im a kicsiny testvér, ki
oly korán itthagyta szülei egyedüli gondjának és örömének, boldog
arczczal mosolyog felé s mig apró szárnyaival tova lebben, ajkai azt
rebegik: itt nincsen hideg! Zord bátyja is a kiengesztelődés és
bocsánat tekintetével néz le rá és ilyen szavakat hall tőle: itt nincs
elégedetlenség és harag! Hát ő, a keresett, a siratott, az egyetlen,
merre van? Messze, messze, végetlen távolban, mintha hullámokat
vetne a fényes légár és kiemelkednék belőlük Mari. Leeresztett
hajának sötét köpenyébe burkolva, mintha az egyetlen fekete,
vigasztalan és reménytelen pontot képezte volna az egész
mindenségben. Kis kezeit egymásba kulcsolva emeli föl s szomorú
szemeiben könnyek csillognak. Körüle messze üres, elhagyott a
végetlen, melyben egyedül imádkozik vagy átkozódik. Akármelyiket
teszi, mindegy. Óh, ott is van hát könny és szívszakadás!
– Istenem, atyám! – hörgött föl a beteg s a földön volt újra,
melynek gyönyöreit hajszolva kereste.
A következő pillanatban egész környezete ágyánál termett. Ilona
örvendő sikoltása volt az első hang, mely szavaira válaszolt s a
legpuhább kezek, nyakát körülfogva, vánkosát igazgatták; a
legmélyebb szemeknek pedig a lázas öröm ez első perczeiben is
volt egy hálás tekintetük a két orvos számára, kik tapaszaikkal,
tépéseikkel, kötőikkel és látni-se-jó műszereikkel az ablak-
mélyedésből az ágy felé siettek, Dr. Kurz elragadtatásában jót
koppantott ütem-botjával Karámos leghiresebb Aeskulápjának
vállára és ragyogó arczczal kiáltott föl:
– Nos, tisztelt városi kolléga, nem találtam-e fején a szöget,
mikor azt mondtam, hogy: est modus, etc.
Hát Istók? A szegény mentor, ki a mult éjjel sokat-sokat vénült,
fuldokolva ragadta meg féltett urának, kedvenczének, gyermekének
kezeit.
– Élsz, Béla? – kiáltozta. Él, él; Istennek hála, él! Óh uram-
teremtőm, az életben sohasem találkoztam ennél a betegágynál
kétségesebb feladattal! De már van bizonyságom, hogy
megmaradsz. Ha meggondolom… Te, Béla gyerek, te, te!
Az utóbbi szavak tiszteletlenségén ki sem csodálkozhatott volna,
a ki látja, hogy Pallér István mennyire magán kívül volt örömében.
Most Béla kezeit szorongatta, mindakettőt egymásután; majd vén
csontjaihoz nem igen illő, ugri készséggel hordott a doktoroknak
székeket az ágy mellé s mártotta a tollat téntába, hogy most már
irjanak új rendelvényt, mert bizonyára más orvosságra lesz szükség;
azután az ajtón kidobta a külső pincze kulcsát a Vigyori Palkónak,
hogy üttessen egy hordót csapra; s vissza-visszafutva a beteghez,
még a szép menyasszony kezét is elhalmozta csókokkal. Mintha
szívéből meg lett volna győződve róla, hogy e különböző
mesterfogásokkal minden kétségen felül biztosítja Béla
megmaradását, vagy hogy mindezzel köszönetül tartozik az irgalom
atyjának.
Az ébredő csöndesen intett kezével mindenkinek, hogy látja őket
s köszöni jóságukat. Azonközben mereven és mosoly nélkül nézett
föléje hajolt jegyesének két, kipirult szép orczájára.
Az orvosok épen le akarták oldani fejéről a régi köteléket, mikor
kopogtak az ajtón s a szobába lépett az egész vizsgáló biróság a
törvényes áldozattal együtt.
– Uraim, édes uraim, mit keresnek önök itt? – fogadta őket Kurz
doktor úr és hires botját mintegy védőleg emelte a kérlelhetetlenül
előnyomuló igazság elé. – Csak nem akarnak egy ilyen nehéz és
előkelő beteggel kihallgatást tartani, ad audiendum etc?
– Ha veszteni való időnk lenne, orvos úr, – felelt a feltartóztatott
főbiró és valamennyi zsebében kotorászott az odalenn feledett
burnótszelencze után, – ha veszteni való időnk lenne,
elhalaszthatnók a kihallgatást. De ön legjobban tudja, mi lehet ennek
a következése. A szembesítésnél nem fogom elmulasztani a
legnagyobb kiméletet; de e perczben, a főorvos urat kivéve, kérnem
kell mindenkit, hogy nehány pillanatra hagyja el a szobát.
Ilona még mindig Béla fölé volt hajolva. Putzelberger úr
kivánatára, mely oly határozottsággal volt kifejezve, a minő az
igazság ez egykedvű szolgájának álmos hangjától csak telt,
föltekintett s megpillantotta szerencsétlen imádóját. Az intrikus
igazolta az általa magyarázott drámaírók lélektani felfogását,
melylyel a gonosztevők legnagyobb részét nemezisükkel szemben
gyáváknak rajzolják. A mult éjtszaka s a jövendő napok rémei
Mátyás iránt sem voltak irgalmasabbak, mint a véres kezű emberek
iránt lenni szoktak. Miután menekvési kisérleteit a kötél durva
erőszakkal utasította vissza, egész testében remegett és sötét
homlokán kicsordult a veríték. A szép leány képében, melyet elálló
lélekzettel pillantott meg, mikor a szoba ajtaja megnyílt előtte, nem
ideálját látta többé, hanem csak egy valakit, a ki tanúskodhatik
ellene. Lesütötte szemeit és rejtegetni igyekezett arczát előtte,
mintha azt hitte volna, hogy ismeretlenné teheti magát. Emberi
nyomorúság az is, hogy minél kétségbeejtőbb helyzetbe jut valaki,
annál nagyobb lehetetlenségekbe fogózik hitével; a szalmaszál
meséje egykorú nemünkkel s a csodákat is aligha köszönjük amaz
igazságnál egyébnek. Mátyás csodát várt s remegve fordult félre
Ilona elől. De imádottja ráismert. Az összekötözött kezek, melyek
annyiszor kulcsolódtak előtte könyörögve egymásba s ökleikkel
fényes jövőjét akarták szertezuzni; e rozsdafoltok öltözetén, mely
egész életéhez hasonlóan zilált és megtépett; e ziháló mell, melyben
a halálfélelem iszonya nyugtot parancsolt a szerelem vadúl
hánykódó szenvedélyének: mind árulói voltak, kik rávallottak.
Nemcsak arra a nyomorultra ott, hanem ő rá, Ilonára is, kinek szive a
sok hányattatás között mégis csak leányszív maradt, mely irtózik a
felelősségtől. A mi a vádból reá esett, mikor Béláról visszatekintve,
megismerte a boldogtalant, egy halk sikolylyal utasította vissza. A
vér elhagyta arczát s halálsápadtan rogyott egy székre.
– Kisasszony, az istenért! – termett mellette a sürgő-forgó Istók, –
ezek nem a kegyed szívének való jelenetek. Fogózzék karomba és
menjünk, menjünk innen. Bizonyára kimerült az éjjel és nyugalomra
van szüksége. Menjünk, menjünk.
Fölemelte a leányt és kivezette a szobából. Inkább vitte, mint
vezette, mert minden lépést roskatagabban tett az oldalán, s utóbb a
szép fej is vállára hullott.
– Így, így, kisasszony, mondogatta a mentor, miközben Ilonát a
kék szoba divánjára helyezte, – így, így. Méltóztassék meggondolni,
hogy minden a legjobb úton van s az igazság napjának, bármilyen
sötét felhők takarják, előbb-utóbb ki kell sütnie. Béla… Uram-
Istenem, Béla! (Istók nagyokat nyel, mert valami keserűség erőnek
erejével feltörekszik a szívéből.) De hát majd csak megsegít a felső
hatalmasság és olyan lakodalmat tartunk, hogy a mint közönséges
emberek mondani szokták: hetedhét országra szól. Nem parancsol
egy vánkost a feje alá, kisasszony? Hozok, hogyne hoznék! (Egy
pillanat alatt megjárta a másik szobát.) Így ni. Nem vagyok valami
ügyes, ugyebizony? Pedig az én mélyen tisztelt néhai barátom senki
másnak nem engedte igazgatni a feje alját, egyedül csak nekem.
Hanem hát… De megyek, megyek már. Meg kellett volna
gondolnom, hogy nem mindenki hallgatja szivesen az én
fecsegésemet, melyet a boldogult kacskaringósnak szokott nevezni.
Megyek és megtudom, mi történik azzal a mi eltévelyedett
felebarátunkkal.
Ilona egyedül maradt. Ugyanazon a kereveten pihent, melyen
évekkel ezelőtt Ágnes utolsó boldog óráját töltötte, mikor az
elhagyatott szobákat lármás társaság népesítette be, az elköltözött
gazda büszkeségének érkeztére várva. Akkor még ő tekintette
magát e kastély jövendő úrnőjének. Fölötte is ép úgy lengették a
menyezet festett angyalai vaskos rózsafüzéreiket, mint most Ilona
fölött. Ép így mosolyogtak fölfútt, kövér arczaikkal és cseresnye-
pirosra mázolt ajkaikkal, mintha csak bárkinek tisztelkedni kész,
hivatalos üdvözlők lennének. Közöttük Ámor ép ily mesterkélten
kaczér pillantással fogta kezébe tegzét, mintha csak szinpadi
szerepet játszana, melyet kész ismételni bármikor, bárminő
közönségnek.
De Ilona oda sem tekintett az avit és hizelkedő némajátéknak.
Miatta mosolyoghattak, tánczolhattak, kaczérkodhattak ez este a
családi angyalok, kik menyasszonyokat várnak és sohasem
vénülnek meg. Mozdulatlanul feküdt a kereveten. Mezítelen karjára
hajtotta fejét s messze, messze járt az angyaloktól, még a
festettektől is. Ama borzalmas szigetnek, a szenvedélyek szigetének
kiismerhetetlen utain vándorolt és beláthatatlan mélységeit vizsgálta,
mely – mikor az élet tengerén tornyosulnak a hullámok, sivít a vihar
és hajónk recseg – pokoli ordításokkal és kénköves tüzekkel ép oly
ellenállhatatlanul vonz magához, mint a rege madárkarmú és
madárszárnyú leányainak bűbájos éneke. Előtte járt az a
szerencsétlen gonosztevő, kinek szívébe egy szikrát gyujtott az ég,
mely épen annyinak üdvösség és boldogság, mint a mennyinek
romlás és kárhozat. Előtte járt a tátongó örvények között s ő
lelkendezve követte nyomon, hogy kiismerje utait, zarándoklásával
megszabadítsa fojtó terhétől lelkét és a végzet szeszélyeinek
törvényét keresse. Szíve nehéz, nagyon nehéz volt, a milyen még
életében sohasem. Az emberi léleknek ama kettősképekhez hasonló
titkai szorongatták, melyek napvilágnál csöndes, derült tájakat
mutatnak s gyertya elé tartva, hó-görgetegek temetik el rajtok, vagy
csapkodó lángok emésztik a békesség és örömek szelid tanyáit. A
kép így is, úgy is ugyanaz, csak a világítás különböző. Sok elme, sok
szív fáradt ki már, mely e rejtély kulcsát kereste és sok bölcs
dicsősége omlott semmivé, ki már kezében hitte azt. Ilona is kereste,
kutatta, mígnem leborult az est s a homály elnyelte az angyalok
seregét a ház leendő asszonyával együtt.
A kihallgatás ez alatt megtörtént, még pedig – a főbíró úr
dicséretére legyen mondva – oly röviden, hogy még talán dr. Kurz is
megnyugodott benne.
– Bocsánat, uram, nehány kérdést óhajtok önhöz intézni. – E
szavakkal lépett Putzelberger Bélához, ki az ajtóban megállapodott
csoportot eddig nem láthatta. – Képesnek érzi ön magát a válaszra?
Legalább inthet-e igent, vagy nemet?
A beteg egy kis ideig az ismeretlen úrra meresztette bágyadt
szemeit, mintha fölvilágosítást kért volna tőle az iránt, a mi körülötte
történik. Miután a várakozásba beleunt úr egy elnyomott ásítással
ismételte kérdését a nélkül, hogy hajlandó lett volna a bővebb
magyarázatokra, szemével intett, hogy várja a kérdéseket.
– Előre, – mormogta a korgó gyomrú esküdt, egyet lódítva a
vádlotton s oly dühvel, melynek kiséreteül bizonyosan
összecsikorgatta volna fogait is, ha ezek közül épen a legtöbbet-érők
nem hiányzanak.
– Ismeri ön e fiatal embert? – volt a vizsgáló bíró első kérdése,
melynek nagyobb nyomatékot kölcsönzendő, jobb kezének
mutatóujját a törvényes áldozatra fordította.
Béla rávetette szemeit a szerencsétlenre, kinek gyötrelmes
gyávasága az új és legfőbb veszély érzetében féktelen dühével is
győztes birokra kelt. Sötét tekintetét a földre mélyesztve tartá, hogy
ellenfele csak verítékes, nedves homlokát és kuszált haját látta,
melybe egy száraz fűszál is keveredett ma éjjeli párnájából.
Remegett a haláltól.
A kérdésre felelni kellett. Béla sötét, beesett szemeibe egy
kicsiny, kicsiny könnycsepp lopózott s csilláma soká reszketett ott,
mint a mécsvilág, mikor az ajtót nyitva feledik.
Kezével intett, hogy ismeri.
– Ez volt-e, ki a tegnapi merényletet elkövette ön ellen? – kérdé
tovább Putzelberger, hideg nyugalmában egy csöppet sem
zavartatva az öröm által, hogy végre nyomon van.
Erre is felelni kell. Mintha olyan könnyű lenne felelni rá! Mintha
nem vétett volna ő is nagyot és sokat e nyomorult ellen, kitől egymás
után rabolta el angyalait, kiktől üdvözülését várta! Mintha nem
nyomná lelkét egy örökös és leróhatatlan adósság, melyet isten és
embertől tiltott úton akart e boldogtalan dühöngő megvenni rajta, de
csupán csak annyit, a mennyivel tartozik neki! Mintha nem ismerne
egy tisztes ősz embert, kit az isten szörnyű látogatásai után, most
még a börtönnel és bilincscsel is rokonságba kellene kevernie!
Mintha nem állott volna álmaiban ő is számtalanszor egy
hatalmasabb, félre nem vezethető itélőszék előtt, hol egy elhervadt,
vérző szívű leánytól ő rá mutatva kérdezték: ez volt-e gyilkosod?!
Mintha nem állott volna el szívének verése, míg a feleletet várta! A
bíró tekintete rá van szegezve; válaszolnia kell.
Béla szemeiben még mindig ott csillogott a könny, a mint
Mátyásra nézett. Ez nem kért, nem könyörgött tőle semmit. De
keserű szívének daczos elszántságát sem dobta arczába. Kerülte
tekintetét s nem utasította vissza a menedéket tőle.
E pillanatban egy jó nemtő menyei balzsamot csepegtetett Béla
égő sebére s ő nem érzett semmi fájdalmat.
Nemet intett.
– Nézze meg ujra – mondá a bíró – és ismételje nyilatkozatát. A
legsúlyosabb gyanuokok forognak fenn ellene: ruhája vérfoltos, az
erdőben akadtak rá fokosa mellett, menekülni akart s makacsul
hallgat. Talán ha figyelmesebben megtekintené ön… (A gyanakvó
mutatóujj még mindig mozdulatlanul Mátyásra volt irányozva.) Nem
ez volt-e?
 Béla odatekintett. Másodszor is volt ereje inteni, hogy: nem.
Azután befordult, odaroskadt párnái közé s nehéz könnyekkel
nedvesítette ezeket, míg tüzes lehelletével fölkereste a láz s
megszárította csillogó szemeit.
– Köszönöm, uram, – végzé a kihallgatást Putzelberger úr, vádló
jobbkezével ujra zsebében kezdvén kotorászni, – de nem
nyughatom meg egészen. A körülmények ily csodálatraméltó
találkozását lehetetlennek kellene tartanom, ha nem ő lenne a
bűnös. Egyelőre befejeztük a kihallgatást; de a fonalat nem
bocsáthatom ki kezeim közül. Fogadja szerencsekivánataimat
javulásához, uram.
A mint a lépcsőn lefelé vezette volna kiéheztetett hadseregét a
főbíró, a pinczeajtón való kétségbeesett dörömbölés ujra kezdetét
vette. A kötelességérzetet, mely kiáltó szóval hítta Gidát Karámos
felé, hol a magára hagyatott előljáróság bizonyosan haját tépve
várja, pillanatokra elfojthatja a zsarnoki önkény fenyegetőzése, de az
igaz szívekből végkép ki nem ölheti soha. A szegény rektorból is
kitört csakhamar és segítségül híván ökleit, hangos jeleket adott
magáról. Még jóformán ki sem fáradt, mikor – nagy csodálkozására
– a nehéz ajtó zárában zörögni hallotta a kulcsot. Visszafojtott
lélegzettel leste a nyíláson, hogy nem pillantja-e meg a lánczokat,
melyekkel fenyegették. A mentő hajdu azonban üres kézzel jött s
napvilágra bocsátván az ártatlanul szenvedőt, a prior-szoba felé
vezette. A folyosón találkoztak a vörös orrú esküdttel, kit Gida
remegve tekintett leghalálosabb, vesztére törő ellenségének s
magányos perczeiben a legfejtörőbb elmélkedéssel kutatgatta e
megmagyarázhatatlan gyűlölség titkos indokait, melyekre nézve a
valláskülönbségnél egyebet sehogy sem tudott kisütni. Most is
csöndes remegéssel húzódott el oldalán a fal mellett s különös
szerencséjének tartotta, hogy Czéda úr a fehérkötényes és
főzőkanalas Kata asszonynyal mély beszélgetésbe levén merülve,
az ő csekélysége észrevétlen maradhatott félelmes szemei előtt. A
hivatalos helyiség ajtajában tiszteletteljesen verte le Gida ruhájáról a
pincze emlékeit: a port, sarat és pókhálókat s siralmas ábrázattal
tekintett végig ünneplő öltözetén.
 – Nos, rektor úr, – fogadta a főbíró, ki ismét régi kényelmével
helyezkedett el tollas fészkében, – óhajtanám még egyszer hallani,
hogyan nézett ki az a csavargó, kivel tegnap este az erdőben
találkozott?
Mátyás nem volt benn a szobában, hol a rektor aggodalmas és
zavaros pillantásokkal tekintgetett körül. De talán ha benn lett volna,
akkor sem látta volna meg, olyan átláthatatlan, álló köd volt az,
melynek közepén támolygott és akadozta el a következő szavakat:
– Könyörgöm alássan, tekintetes főbíró úr, kész lennék én akár
százszor is híven elmondani egymásután, ha a gadóczi kurátorok
olyan szörnyű-fontos dologban nem várakoznának rám benn
Karámoson, a Vörös Bikánál. Isz máris körülbelül annyi, mintha
elcsaptak volna.
– Dehogy is csapjuk, rektor uram, – szólalt meg mögötte a kályha
mellől Haluska Péter uramnak kegyes, pátriárkai hangja. – Dehogy
is csapjuk! Hajsz’ itt vagyunk mink is mind a hárman és elhoztuk
kigyelmed helyett a törvényes áldozatot. Isten segedelmével már
vason is kuruttyol a gonosztévő. Mink meg épenséggel csak arra
várakozunk, hogy rektor uram mellett letennénk a hites bizonyságot,
ha a tekintetes…
– Fogják be kendtek a szájukat, – mordult a bizonyság-tévő
parasztokra a konyhai értekezletről időközben szintén beérkezett
esküdt. (Könnyű volt neki; nem a nép választotta!)
Gida szívéről leesvén a legnagyobb kő, tán örömest kész lett
volna még a pinczébe is visszavándorolni. Egyelőre azonban csak
az kivántatván tőle, hogy ujból mondjon el rendben mindent, a mit
szemeivel látott, sok kitérés, ismétlés és hálálkodás közt derekasan
megfelelt kötelességének.
– Pontosan jegyezte? – kérdé a tanuvallomás végén
Putzelberger úr a sietségében alig lihegő, kopott ifjútól. – Vigyázzon,
vigyázzon, megint malaczot ejtett. Csak mindent észszel és
meggondolva, amice! Így. Hozzák be a vádlottat.
 A harang megkondult Mátyás feje fölött. Gida ráismert és
bizonyságot tett ellene. Ez volt az színről színre. Ekkor szólalt meg
először rekedt hangján a vádlott.
– Sohasem láttam ezt az embert. Bocsássanak engem
szabadon. Nem gyilkoltam én életemben soha, csak a komédiában.
Mindhiába. Beviszik vason a karámosi vármegyeházához.
Bizonyságot tesznek ellene az orvosok, hogy Béla sebei ugyanazzal
a fokossal vannak ejtve, mely mellette találtatott az erdei patak
partján. Bizonyságot tesz Hollaki Péter igazgató úr, hogy azt a fokost
ugyanazénak a Szegi Miklósénak ismerte mindenki, a ki most
bilincsre verve várja itéletét. Bizonyságot tesznek ellene barátai és
ellenségei, ismerősök és ismeretlenek. Mindenki tudja, hogy
őrjöngőtt a szép Ilona után, kit Kálozdy Béla fog oltárhoz vezetni.
Kiforgatták szívét és megkeresték benne a bosszú fekete rejtekét.
Előállottak, a kik ismerték Dunaszögön és tudták, hogy onnan
szökött el. Kikutatták igazi nevét, a házat, melyben született, az
öreget, kit atyjának nevezett.
– Én voltam, – hörögte a szerencsétlen, mikor a nyaka körül
vetett hurkon ez utolsót szorították – én voltam, beismerem.
Bosszúból tettem. Itéljetek el, de tudjátok meg, hogy nem vagyok
gonoszabb, mint az, a kit meg akartam gyilkolni. Tegyetek velem
akármit, csak ősz atyámnak ne vigyetek hírt rólam. Hisz úgy sem
vagyok én a fia többé!
Ragaszkodhatott már a gyógyuló Béla első, néma vallomásához.
Erősítheti, hogy oly hirtelen lepte meg támadója, hogy alakját sem
volt ideje megjegyezni; de mégis, mintha más lett volna, Mátyásnál
magasabb s nem olyan szikár. Hivatkozhatik az est homályára, mely
ellenségének vonásait eltakarta előle. Mind nem használ már
semmit.
A bűnös vallott s a törvény itélt.
Mátyás mögött becsukódott egy szomoru épület nehéz ajtaja.
Hallotta maga mögött a kulcs csikordulását s e rémes zörej
viszhangjára – azt mondták neki – öt egész esztendeig kell várnia.
 XVIII. FEJEZET.
Egész csöndben.

A kandallóban lobogott a tűz s a kanczellária rekedt szavú órája

tizenkettőt ütött. A vén filozóf, ki ebben a régi bútorban rejtezkedett,
a rövid félbeszakítás után lármás egyhangusággal kezdte ujra
kifogyhatatlan csitításait és jó tanításait arról, hogy senki ne
veszekedjék, miután nem tudja, meddig él. Ez alkalommal
ugyancsak ok nélkül koptatta fáradhatatlan nyelvét s nagyon
hasonlított azokhoz a hallgatókhoz, kik csöndesítő pisszegésökkel
csinálják a legnagyobb lármát.
A régi divatú szobában, melybe – minthogy a Béláénál naposabb
és derültebb volt – átköltöztették a lábadozó beteget, mély csönd
uralkodott. Az ablakhoz gördített nagy karosszékben pihent az ifjú
háziúr, halaványan, lefogyottan s azokkal a nagy szemekkel
bámulva a távolba, melyeket mintha csak azért nyitna tággá a kór
kegyetlen keze, hogy annál többet lássanak e világ tarka
szépségeiből, melyektől minden percz elválással fenyegeti. Béla
mögött összefont karokkal, a megszokott foltos könyökökkel,
lábujjhegyen és zajtalanul sétált föl s alá a mentor, hogy ha az álom
jótékony tündére valahogy odalopózkodnék a nagy karszék háta
mögé, durva lármával el ne riaszsza onnan, mert régi emberek nem
hiába tartják, hogy: egy órai álom többet ér két üveg orvosságnál.
Még útját is szivesen egyengette a szeszélyes tündérnek, mert a
mint mozdulni hallotta Bélát, rögtön ott termett, hogy igazítson egyet
a párnáján.
– Ne fáradj, Istók. Te csak jó vagy hozzám mindig, öreg barátom,
– köszönte a beteg.
– Fáradni, Béla? – felelt a mentor, meggyőződvén róla, hogy
ezúttal mégis csak a két üveg orvossággal lesznek kénytelen beérni.
Nem a helyes kifejezést használtad ezúttal. Bocsáss meg, de
kénytelen vagyok kimondani, hogy: nem a helyes kifejezést. Tudod
is te még, mi az a fáradság! Majd ha annyi esztendő fogja nyomni
vállaidat, mint az enyimeket, majd ha kezed nem lesz többé biztos
az irásban és szemed az olvasásban, mint nekem, kinek egy hosszú
életen keresztül nemcsak a magam számára kellett írnom és
olvasnom: majd akkor talán lesz neked is némi sejtelmed róla, hogy
mi az. De akkor is bizonyosan lesz – kivánom hogy legyen – te
melletted is valaki, a kinek kedvéért el fogod felejteni, hogy mi a
fáradság. Bizony, ha meggondolom, hogy csupán csak a fejedalját
igazgattam meg egy kicsit és te ezt fáradságnak nevezted, mintha
valami idegen tette volna, a ki nem ismert téged egészen kicsi kis
ficzkónak… Meg mintha még mindig az én mélyen tisztelt s immár
elköltözött barátom jutna olyankor eszembe és az nem esnék jól
nekem…
E csodálatosan csapongó logikával, még csodálatosabban
hullámzó hangon és legcsodálatosabb taglejtésekkel tartott előadás
végén hirtelen kinyujtotta nyakát a mentor s nyugtalan tekintetével
az ablakon át a távolba csapva, elkiáltotta magát:
– Nini, miféle kocsik azok ott?!
A hegyházi országúton négy felczifrázott fogat haladt, ugyancsak
tündökölve a téli nap sárga fényében. A vágtató lovak befont
sörénye vígan lengette tarka pántlikáit s a kocsisok pörge kalapján
óriási csinált-virág-bokréták pompáztak. Az ostorok vígan pattogtak s
a hintók rohanva siettek a ködlő völgynek. Egy félmezítelen purdé
czigánykereket hányt mellettök, míg a másik dermedt ujjaival a
hegedüjét nyikorgatta. Szemlátomást lakodalmasok voltak. A
legtisztább ragyogású, hóval fedett vidék úgy terült el előttük, mint
valami menyasszonyi ruha, mely eltemette a régi, hervadt virágokat,
de lenn, a föld keblében újaknak magvait melengeti. A végetlen
fátyol ezüst csillagokkal volt telehintve, át meg átszőve a napsugarak
arany szálaival s gazdagon terhelve a havas csalitok rengő
csipkéivel. Míg a faluból egész sereg paraszt gyerek iramodott a
kocsik után, a kastély cselédsége mind a kapuba gyülekezett a
násznép csodájára, sőt a bátor és kiváncsi kis Pirók – hogy jobban
lásson – fölmászott a kerítésre s a kapuoszlopról vígan lógázta le
lábait, keveset törődve Kata asszony fenyegető tenyereivel, melyek
a kellő tekintély fentartása végett időről-időre megmutattattak neki. A
pityókos Bálint mindenes a ház előtt vivátot kiabált s nagyban
magyarázott valamit a mellette bámészkodó Péternek. A szegény
féleszű azonban nem dicsekedhetett valami könnyű felfogással s az
előtte kifejtett okok közül csak az a legeslegutolsó látszott rá némi
hatással lenni, mely egyenesen a háta közepére teremtetett. Siető
buzgalommal húzván fülére báránybőr süvegét s alázatosan intvén
Bálintnak, hogy most már érti, befelé indult s a következő perczben
megkondult a kastély harangja. Kongott-bongott s a téli levegő tiszta
hullámai a távolba röpítették hangját. Az üdvözlésre lebocsáttatott az
egyik hintó ablaka s egy kicsiny, fehér csipkekendő integetett
köszönetet a felé az emeleti ablak felé, mely mögött a mentor egy
hirtelenében előkapott törülközővel tisztelkedett. A mindenes
példáján nekibuzdulva, az összegyülekezett férficselédek harsány
üdvözlő kiáltozásban törtek ki csak Demokritos libériás unokájának
öröme nyilatkozott némi vigyorgásban.
Ivánfi báró vitte haza az esküvőről fiatal nejét.
– Isten éltesse őket – beszélt ragyogó arczczal Istók s a mint a
nászmenet a távolba tűnt, szépen visszaakasztotta a szögre a
törülközőt. – Mindjárt gondoltam, hogy ők azok, a mint a négy
almásszürkét megláttam. Tiszta szívemből kivánok nekik minden jót
s csak azt az egyet sajnálom, hogy nem mehettél el vőfénynek,
Béla. Bizonyosan abban a pompás üveges hintóban ült a
menyasszony. Tudom, fáj rá az öreg János foga. Bámulta is, láttam,
majd kiugrott a szeme. Meg az a hatalmas négy szürke! Hogy
ragadták azt a kocsit, mintha csak sárkányok lettek volna!
Ujra kezdett sétája közben a csak imént eltünt képek örvendetes
és lelkesítő részleteitől a mentornak nyugalmaztatása ellenére is
örökké nyugtalan elméje mind messzebb-messzebbre kezdett
kalandozni.
– Ágnes, Ágnes – mondogatta – ki hitte volna, hogy csak így, se
tette se vette módra vigyék el itt a kastély előtt! Ez előtt a kastély
előtt, melynek… de nem, inkább hallgatok, mert azzal, a mit
eszemben forgattam, hogy általa kiöntsem szívemet előtted, úgy
tetszik, mintha a boldogultat akárnám ingerelni. Isten őrizz!
Elhallgatok vele, sőt el is temetem mindörökre, hogy magam se
találjak rá és egyszerüen minden jót kivánok neki az életre.
Meggondolom, hogy neheztelést táplálni azok iránt, kiktől
mindörökre elszakadtunk, se nem bölcs, se nem keresztyéni dolog.
Meggondolom azt is, hogy még is csak én voltam az, a ki titokban
tartott bölcsője mellett álltam, mikor legeslegelőször mosolygott
életében és apró kezeivel tapsolt. Nem, nem akarok ezentúl egy
perczig sem rossz szívvel gondolni rá, bár nagy korában aztán
mindig kevély volt irányomban és akárhányszor készítettem el
zsebembe hitelesen levezetett családfámat, hogy megmutassam
neki, sohasem adott alkalmat rá. Már Ilona kisasszony, (a mentornak
jó, ártatlan szemei fölcsillantak) Ilona kisasszony, ez aztán…
– Hol van Ilona? – kérdé hirtelen Béla, Istók szavába kapva s
fölvetve fejét.
– Bizonyosan pihen egy keveset – felelt a kérdezett. – Tudod, ma
nyugtalan éjtszakád volt s majdnem reggelig virrasztott melletted.
Egy kis szünet következett, mely alatt Béla elgondolkodva
merengett ki a havas tájra, azzal a sehova nem irányuló, révedező,
szorongó tekintettel, melyet a hányszor csak Istók megpillantott,
mindig fájdalmas megütközéssel kereste okát s mely ellen egy ízben
elhatározta, hogy a névtelen filozóf álöltözetében fel fog lépni. A
háznak ifjú ura nézett ki az ablakon, de mintha nem a fehérbe
öltözött képet nézte, hanem azt kereste volna a levegőben, a
messzeségben, kitől a természet hideg mosolya ered. A szorongás
kifejezése rövid perczek alatt eltünt bágyadt vonásairól. Arczán derű
és ború kergetőztek, míg a szék karján pihenő keze egyre
izgatottabban tépte a bojtokat. Sápadt homloka egyszerre kipirult,
mintha szívének felszökellő vére hozta volna agyába azt a
gondolatot, mely elfoglalta.
– Istók, – szólalt meg visszafordulva s gyönge hangjába bizonyos
heves siettetés vegyült, – kérlek, hivasd fel ma ebédre a tiszteletest.
 – A tiszteletest? – kiáltá megörülve a mentor. – A tiszteletest
mondtad, Béla? Már az igaz, nem tudom, mit gondoljak a te finom
sejtésedről; mindig ki tudod találni a mások gondolatát! Már régen
elő akartam hozni, hogy… hogyan is mondjam csak?… hogy a pap
fűnek-fának elkeseredve emlegeti, miszerint a Kálozdy-család
kegyességének napja tőle egy idő óta teljesen elfordult. Innen-onnan
fél éve lesz, hogy sem délre, sem vacsorára nem volt hivatalos a
kastélyba s a gadóczi vén esperes előtt a minap már abbeli gyanúját
is kifejezte, hogy szeretett menyasszonyod nem katholika vallású-e,
mert ebben az esetben tökéletesen értené a dolgot. Már régen fúrja
a fejemet, hogy mikép hozhatnám én ezt szép módjával néked elő;
de mindig visszariasztott annak meggondolása, hogy alárendelt
helyzetemben illik-e nekem ilyen szerfölött kényes ügybe
beleavatkoznom? Hanem az már igaz, hogy neked csak ördögöd
van. Bocsáss meg e kifejezésért; semmi rosszat nem gondoltam,
mikor kiszalasztottam a számon. Tehát ebédre hivassam fel mára a
Molnár papot? Akkor sietni kell, mert a parokhián, ha még ki nem
tálaltak, de minden bizonynyal befőztek már. Egyébiránt a tiszteletes
nem ijed meg a második ebédtől. Hogy ki tudja találni az ember
gondolatát! Aztán miféle bort hozassak fel a pinczéből? A pap ugyan
mindenfélét szeret…
– Hozass hát mindenfélét, – mondá futó mosolylyal Béla. – Aztán
izenj be Ilonához is, ha felébredt, hogy egy-két szóra szivesen
kéretem.
A mentor sürgő készséggel távozott, mint mindíg, ha a pincze
környékén várt rá valami tenni való.
A magára maradt Béla szívét sokféle érzés ellentétes árja töltötte
be. De nyugtalanságát minden percz csillapította s lassan lezáruló
szemei és csöndes lélekzetvétele tanúskodott róla, hogy megtalálni
vélte a gondolatokat, melyektől lelke megzavart összhangjának
visszatértét várja. Mint a könnyűvérű építőmester, ki elégedett
mosolylyal hallgatja az utolsó kalapácsütéseket a kész palotán,
melyet az első áradat fölvetéssel, az első vihar elfuvással fenyeget!
Ki állott volna más lelke előtt, mint menyasszonya, ki pongyolában
ép úgy, mint ünnepi öltözetében a földi szépség királyi díszét viseli?!
Hogyan keveredett ő e hálóba, mely e sarkig érő holló-fürtökből vala
fonva? Szeretne ez órában, mely határkő lesz életének hosszú, sivár
útján, elgondolni mindent tisztán, homálytalanul, a hogy történt. De
arra a kérdésre csak zavaros, alig érthető képek tünnek szemei elé.
Mindegy; megelégszik annak tudatával, hogy szivében semmi
megbánás nincs közelebb mult napjainak története fölött s úgy érzi,
kezének semmi oka reszketnie, mikor alá fogja irni a kötést, mely
élete fölött új hatalmakat emel uraságra. Nem férfiatlan, nem
becstelen szó volt az, melylyel a báléj mámora után egy védtelen
leány hajlékából kiparancsolta a rágalmat, mely prédát leső fogakkal
és éhes szemekkel tört reájuk. Minek gondoljon arra, hogy a kard
mellett, melylyel Ilona becsületét megvédelmezte, mikor a magáét
tette kezeibe, egy orgyilok is volt, mely menyasszonya szívének vala
szánva?! Eh, a damaskusi lovagnak is csak utja közben nyiltak fel
szemei s ma szentnek hívják! Az ő vétke-e, ha nincsenek titkos
sugallatok, melyek megakadályozhatnák, hogy ne ballépéssel
induljunk a nemes czélhoz?! Akkor nem ismerte azt a szívet,
melynek felhevült agygyal vesztére fogadott; ma ismeri s legdrágább
aranyába akarja foglaltatni. Ismeri; igen ismeri. Ilona volt az első, ki
szerencsétlenségének hírére ágyához sietett s ép oly bátorsággal
hívta ki maga ellen a kicsinyes világ korlátolt itéletét, mint a minő
bizodalommal helyezte egyetlen féltő kincsét az ő kezei közé.
Gyémántszív ez, megbecsülni való egy szív. Életében soha nem
fogja elfeledni azokat az éjtszakákat, melyeken akárhányszor
fölebresztették kínjai, az éjjeli lámpa halavány világánál mindíg két,
gyöngéden őrködő, álmot nem ismerő, gyanút nem félő szem fényes
sugarával találkozott. Menyasszonyának fekete haja arczába hullt és
a sebek megszüntek égni s szívét mindíg édes gyönyörűség fogta
el. A legpuhább kezeket tanulta legfáradhatatlanabbaknak ismerni s
meggyőződött róla, hogy ha valaki a szikla keblébe megtalálja az
utat, a legtisztább, legsalaktalanabb, legüdítőbb forrást ott leli. Ő
megtalálta ezt az utat s forró lázát megenyhítette ennek a forrásnak
vizével. Ismeri és hálás lehet a végzet iránt, hogy mielőtt a
visszavonhatatlan alkut megkötötte volna, megismertette vele, kit
társul dobott mellé. Nincs miért vonakodnia a döntő szótól. Ki fogja
mondani félelem nélkül, férfiasan. Tudja, az örök igazságnak
számadása van vele egy eltaszított leány miatt. Igen, egy eltaszított
Welcome to our website – the ideal destination for book lovers and
knowledge seekers. With a mission to inspire endlessly, we offer a
vast collection of books, ranging from classic literary works to
specialized publications, self-development books, and children's
literature. Each book is a new journey of discovery, expanding
knowledge and enriching the soul of the reade

Our website is not just a platform for buying books, but a bridge
connecting readers to the timeless values of culture and wisdom. With
an elegant, user-friendly interface and an intelligent search system,
we are committed to providing a quick and convenient shopping
experience. Additionally, our special promotions and home delivery
services ensure that you save time and fully enjoy the joy of reading.

Let us accompany you on the journey of exploring knowledge and

personal growth!

ebookfinal.com