Starting Out with Java From Control Structures

through Objects 5th Edition Tony Gaddis

Solutions Manual pdf download

https://testbankdeal.com/product/starting-out-with-java-from-
control-structures-through-objects-5th-edition-tony-gaddis-
solutions-manual/

Download more testbank from https://testbankdeal.com

Instant digital products (PDF, ePub, MOBI) available
Download now and explore formats that suit you...

Starting Out with Java From Control Structures through

Objects 5th Edition Tony Gaddis Test Bank

https://testbankdeal.com/product/starting-out-with-java-from-control-
structures-through-objects-5th-edition-tony-gaddis-test-bank/

testbankdeal.com

Starting Out with Java From Control Structures through

Objects 7th Edition Gaddis Solutions Manual

https://testbankdeal.com/product/starting-out-with-java-from-control-
structures-through-objects-7th-edition-gaddis-solutions-manual/

testbankdeal.com

Starting Out With Java From Control Structures Through

Objects 6th Edition Gaddis Solutions Manual

https://testbankdeal.com/product/starting-out-with-java-from-control-
structures-through-objects-6th-edition-gaddis-solutions-manual/

testbankdeal.com

MIS 7th Edition Bidgoli Test Bank

https://testbankdeal.com/product/mis-7th-edition-bidgoli-test-bank/

testbankdeal.com
Microeconomics 12th Edition Arnold Test Bank

https://testbankdeal.com/product/microeconomics-12th-edition-arnold-
test-bank/

testbankdeal.com

Learning Sage 50 Accounting 2016 A Modular Approach 1st

Edition Freedman Solutions Manual

https://testbankdeal.com/product/learning-
sage-50-accounting-2016-a-modular-approach-1st-edition-freedman-
solutions-manual/
testbankdeal.com

Mastering Social Psychology 1st Edition Baron Test Bank

https://testbankdeal.com/product/mastering-social-psychology-1st-
edition-baron-test-bank/

testbankdeal.com

Contemporary Financial Intermediation 3rd Edition

Greenbaum Solutions Manual

https://testbankdeal.com/product/contemporary-financial-
intermediation-3rd-edition-greenbaum-solutions-manual/

testbankdeal.com

International Financial Management Canadian Perspectives

2nd Edition Eun Test Bank

https://testbankdeal.com/product/international-financial-management-
canadian-perspectives-2nd-edition-eun-test-bank/

testbankdeal.com
E Commerce 2016 Business Technology Society 12th Edition
Laudon Solutions Manual

https://testbankdeal.com/product/e-commerce-2016-business-technology-
society-12th-edition-laudon-solutions-manual/

testbankdeal.com
 Chapter 7 Lab
Arrays

Lab Objectives
 Be able to declare and instantiate arrays
 Be able to fill an array using a for loop
 Be able to access and process data in an array
 Be able to write a sorting method
 Be able to use an array of objects

Introduction
Everyone is familiar with a list. We make shopping lists, to-do lists, assignment lists,
birthday lists, etc. Notice that though there may be many items on the list, we call the list
by one name. That is the idea of the array, one name for a list of related items. In this
lab, we will work with lists in the form of an array.

It will start out simple with a list of numbers. We will learn how to process the contents
of an array. We will also explore sorting algorithms, using the selection sort. We will
then move onto more complicated arrays, arrays that contain objects.

Task #1 Average Class

Create a class called Average according to the UML diagram.

Average
-data [ ] :int
-mean: double
+Average( ):
+calculateMean( ): void
+toString( ): String
+selectionSort( ): void

This class will allow a user to enter 5 scores into an array. It will then rearrange the data
in descending order and calculate the mean for the data set.

Attributes:
 data[]— the array which will contain the scores
 mean — the arithmetic average of the scores
Methods:
 Average –the constructor. It will allocate memory for the array. Use a for loop
to repeatedly display a prompt for the user which should indicate that user should

34

©2013 Pearson Education, Inc. Upper Saddle River, NJ. All Rights Reserved.
 enter score number 1, score number 2, etc. Note: The computer starts counting
with 0, but people start counting with 1, and your prompt should account for this.
For example, when the user enters score number 1, it will be stored in indexed
variable 0. The constructor will then call the selectionSort and the
calculateMean methods.
 calculateMean – this is a method that uses a for loop to access each score in
the array and add it to a running total. The total divided by the number of scores
(use the length of the array), and the result is stored into mean.
 toString— returns a String containing data in descending order and the mean.
 selectionSort—this method uses the selection sort algorithm to rearrange
the data set from highest to lowest.

Task #2 Average Driver

1. Create an AverageDriver class. This class only contains the main method.
The main method should declare and instantiate an Average object. The Average
object information should then be printed to the console.

2. Compile, debug, and run the program. It should output the data set from highest
to lowest and the mean. Compare the computer’s output to your hand calculation
using a calculator. If they are not the same, do not continue until you correct your
code.

Task #3 Arrays of Objects

1. Copy the files Song.java (code listing 7.1), CompactDisc.java (code listing 7.2)
and Classics.txt (code listing 7.3) from the Student CD or as directed by your
instructor. Song.java is complete and will not be edited. Classics.txt is the data
file that will be used by CompactDisc.java, the file you will be editing.
2. In CompactDisc.java, there are comments indicating where the missing code is to
be placed. Declare an array of Songs, called cd, to be of size 6.
3. Fill the array by creating a new song with the title and artist and storing it in the
appropriate position in the array.
4. Print the contents of the array to the console.
5. Compile, debug, and run. Your output should be as follows:
Contents of Classics
Ode to Joy by Bach
The Sleeping Beauty by Tchaikovsky
Lullaby by Brahms
Canon by Bach
Symphony No. 5 by Beethoven
The Blue Danube Waltz by Strauss

35

©2013 Pearson Education, Inc. Upper Saddle River, NJ. All Rights Reserved.
Code Listing 7.1 (Song.java)
/*This program represents a song*/
public class Song
{
/**The title of the song*/
private String title;
/**The artist who sings the song*/
private String artist;

/**constructor
@param title The title of the song
@param artist The artist who sings the song*/
public Song(String title, String artist)
{
this.title = title;
this.artist = artist;
}

/**toString method returns a description of the song

@return a String containing the name of the song and the artist*/
public String toString()
{
return title + " by " + artist + "\n";
}
}

Code Listing 7.2 (CompactDisc.java)

/*This program creates a list of songs for a CD by reading from a file*/
import java.io.*;

public class CompactDisc

{
public static void main(String [] args) throws IOException
{
FileReader file = new FileReader("Classics.txt");
BufferedReader input = new BufferedReader(file);
String title;
String artist;

//Declare an array of songs, called cd, of size 6

for (int i = 0; i < cd.length; i++)

{
title = input.readLine();

36

©2013 Pearson Education, Inc. Upper Saddle River, NJ. All Rights Reserved.
 artist = input.readLine();
// fill the array by creating a new song with
// the title and artist and storing it in the
// appropriate position in the array
}

System.out.println("Contents of Classics:");
for (int i = 0; i < cd.length; i++)
{
//print the contents of the array to the console
}
}
}

Code Listing 7.3 (Classics.txt)

Ode to Joy
Bach
The Sleeping Beauty
Tchaikovsky
Lullaby
Brahms
Canon
Bach
Symphony No. 5
Beethoven
The Blue Danube Waltz
Strauss

37

©2013 Pearson Education, Inc. Upper Saddle River, NJ. All Rights Reserved.
Another Random Scribd Document
with Unrelated Content
szép aranyos ruhája van. Egyszer, mikor a tehenet hajtotta, még
setétes volt és az egész útczát bevilágította az aranyos ruhával;
ekkor a királyfi magához hívatta a leányt és a szegény asszonyt s ki
kellett nekik vallani az egész dolgot, hogy volt.
Igy azután a királyfi feleségül vette a griffleányt, a
czigányleánynak pedig az lett a büntetése, hogy egy hordónak az
oldalát televerték szeggel, belelökték s a hordót befenekelték,
lófarkára kötötték s ahol a leggöröngyösebb volt az út, ott
meghurczolták s még most is hurczolják, ha a ló ki nem fáradt.
(Ipolyi A. gyüjteményében 40. sz. Székely Károly gyüjt. Mezőtúr.)

60. Mádéné rózsái.

(Az előző sz. változata.)
Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy király feleségével és két
fijával; egyszer így szólott fiaihoz:
– Fijaim, mind a ketten nem lehettek királyok, hát az ifijabb
legyen kereskedő!
Az ifijabb elment s mindennek megkérdezé az árát, azután
hazament s azt mondta atyjának:
– Atyám, elmegyek felkeresni Mádéné asszonyt!
Elment a Napanyához, de annak fija, mivel sok ablakot bezárnak
előle, nem is hallott Mádénéról.
A királyfiú azután elment Szélanyához, kinek fija elvitte
Mádénéhoz. Mádéné, a királyfiut mikor vitte a Szél, a robajra
felébredt s felkiáltott:
– Ki az? Hozzátok ide, hagy emésszem fel!
De a szolgák, akiket a királyfiú lekenyerezett, azt mondták:
 – Volt ugyan itt valaki, de tüstént eltűnt!
A királyfiú erre megijedt, a kertbe futott s ott látott három, reá
nevető rózsát, melyet húsz aranyért megvett a kertésztől.
Az egyik rózsa egy kút mellett kérte a királyfiút, hogy itassa meg
a kútból, mit a királyfiú meg is tett s a rózsa tüstént aranykácsává
vált, a másikat sok kérés után ereszté le a kútba, ez aranygalamb
lett s mind a kettő visszarepült Mádénéhoz. A harmadikat már otthon
itatta meg s ebből aranyhajú kisasszony lett.
Míg azonban bement szüleihez az örömhírt megvinni, jött egy
czigányleány s az aranyhajút a kútba lökte, ki aranykácsává vált s a
király kertjébe repült. Kijövén a szülők, mondák a fiúnak:
– Ej, fijam, de barna leányt hoztál magaddal, no, de semmi! tán
a naptól barnult meg.
A koldusasszonynak, aki hozzájok járatos volt, megparancsolták,
hogy tollfosztókat hozzon, ez czellerért ment a kertbe, megfogta az
aranykácsát.
Másnap nem találta az aranykácsát, hanem mikor a kamrába
ment, aranyhajú kisasszonyt talált, ezt is elvitte fosztóul.
A tollfosztók elkezdtek mesélni, s mikor a mese az aranyhajúra
jött, elmondá a történteket, mire a czigányleányt kiűzték a király
lakásából s az aranyhajú kisasszony a királyfiúval nagy pompával
megesküdött, s ha meg nem haltak, most is élnek.
(Ipolyi A gyüjteményében 732 sz. Wéber Károly gyüjt. Szeged.)

61. Józsika és Mariska.

Volt egyszer egy gazdag özvegyember, ennek volt egy fiacskája:
Józsika és egy leánykája: Mariska, a fiucska tíz éves, a leányka pedig
tizenkét éves volt.
 Lakott a szomszédban egy özvegyasszony, kinek szinte volt egy
leánya, mindig magához hívta Józsikát és Mariskát, megfésülte őket,
zsíros pogácsát is sütött nekik; a gyermekek ezért nagyon szerették
őt. Ez az özvegyasszony tulajdon leányát verte és hamuból sütött
neki pogácsát; a szomszéd gyermekeknek meg mindig azt mondotta:
– Ha engem elvenne atyátok, mindig oly szépen megfűsülnélek
és mindig zsíros pogácsát sütnék nektek; kérjétek atyátokat, hogy
vegyen el!
A gyermekek egyre kérték atyjokat, hogy vegye el a
szomszédasszonyt; az atyjok egyre mondogatta:
– Ne kívánjatok rosszat, mostoha anyátok lesz!
De a gyermekek addig sírtak, addig könyörögtek, hogy az ember
elvette a szomszédasszonyt.
Egy-két hétig csak úgy volt, mint azelőtt, de azután a
mostohaanya kezdte a gyermekeket verni és kínozni; nem sütött
nekik pogácsát, nem volt többé jó szomszéd asszony, de gonosz
mostohaanya.
Egyszer együtt aludtak Mariska és Józsika, Mariska már aludt,
Józsika pedig úgy tetette magát, mintha aludnék, de nem aludt, csak
hallgatta, hogy mit beszél mostohaanyja a mostohaleánnyal; ekkor
már egészen árvák voltak. Azt mondja a mostohájok:
Ezt a két gyermeket holnap megölöm, mert nagyon gonoszak;
majd ha fűsülöm őket, elmetszem a nyakukat!
Meglöki Józsika Mariskát, hogy ébredjen fel:
– Hallod, mit beszél mostohaanyánk? Holnap, ha fésül, megöl
bennünket!
Sírt Mariska, hogy mit tegyenek? Elszöktek.
Mentek, mendegéltek, egy kutacskához értek; azt mondja
Józsika:
É
 – Én nagyon szomjas vagyok, iszom ebből a vizecskéből!
– Ne igyál, – mondja Mariska – mert mindjárt aranybárányka
leszel!
Nem ivott, mentek tovább. Ismét kutacskához értek.
– Ah, Mariska, én nagyon szomjas vagyok!
– Ne igyál, mert aranybárányka leszel!
Jöttek egy harmadik kutacskához, itt már Józsika olyan szomjas
volt, hogy lehajolt, ivott; azonnal aranybárányka lett.
Sírt Mariska, ő is bemártotta szép haját, hogy aranyra változzon.
Amint mentek, mendegéltek, egy nagy erdőbe értek, Mariska
leült egy bokor megé, kis báránykája pedig ölébe tette fejecskéjét és
ott kinyugodtak.
Ment abban az időben vadászni egy király, kutyái nagyon kezdtek
ugatni egy bokorban, elküldi a király az inasát, az inas visszajött,
elmondta, mit látott; odamegy a királyfi, kinek nagyon megtetszett a
szép aranyhajú leányka, hívta, hogy menjen el az ő várába! A leány
el is ment oly feltétel alatt, hogy a kis báránykát is magával viszi,
mert ez az ő öccse. Felvette mind a kettőt a kocsijába a királyfi, s
amint a várba értek, mindenki csodálta Mariskának a szépségét, a
király pedig szépen felöltöztette s feleségül vette. Lakott azonban a
várban egy vén gazdasszony, neki is volt egy leánya s mindig azt
hitte, hogy a király az ő leányát fogja elvenni, nem pedig mást; most
látta, hogy számításában csalatkozott, mindenképen leselkedett a
szép királyné élete után. Egyszer történt, hogy a király nem volt
itthon és a királyné egy kis fiucskát szült; a vén asszony be tudta
magát hízelegni a királynénál és mindig mellette volt.
A királyné ablakja alatt folyt a Duna. Egyszer így szólt az öreg
gazdasszonya a királynénak:
 – Jöjjön, szép királyné, ide az ablakba, majd megfűsülöm szép
aranyhaját!
A királyné az ablakhoz ment és leült; a vén banya kezdé fűsülni
és mivel a királyné igen gyenge volt, azt mondta a Vénbanya:
– Nézze, szép királyné, minő szép aranyhalacska!
A királyné kitekintett az ablakon, a Vénbanya betaszította a vízbe.
De amint a vízbe taszítá, szép fehér kácsa lett és ott úszkált a többi
kácsákkal.
A Vénbanya pedig megírta a királynak, hogy a királyné beleugrott
a Dunába. Nagy szomorúsággal tért meg a király; a Vénbanya
annyira tudott hízelegni a királynak, hogy a király elvette az ő
leányát.
A bárányka minden este felvette Mariska kis fiacskáját
szarvacskája közé és elment a Dunára s így kiáltott:
– Kacskák, kacskák, kacskák, melyik a kis gyermek anyja?
Akkor előjött egy szép, fehér kácsa, megrázkódott, szép
asszonnyá vált, megszoptatta gyermekét és megcsókolá.
Egyszer a király kinéz az ablakon és látja, hogy a bárányka kiviszi
a várkapun a kis gyermeket; megparancsolá az inasnak, hogy
menjen utána, hogy hova viszi a bárányka a kis gyermeket. Az inas
elbeszélte a királynak, hogy mit látott; a király nem akarta hinni.
Másnap este maga ment a bárányka után; amint látta, hogy a
kácsából asszony lesz, azonnal megismerte Mariskáját és amint
megszoptatta a kis gyermeket, azonnal a király odaugrott s karja
közé fogta a királynét és oly erősen tartá, hogy ez sehogysem
mozdulhatott.
Felvitte és egy szobába zárta s nagy vendégséget adott s mikor
már az asztalnál ültek, kérdezte a király:
 – Mit érdemel az olyan személy, aki irígységből egy ártatlan
asszonyt a vízbe taszít?
A Vénbanya felkel és azt mondja:
– Nem érdemel mást, minthogy egy hordót ki kell verni szegekkel
és a bűnöst elevenen beletenni és nagy hegyről legurítani.
– Amit magadnak ítéltél, az fog történni!
És úgy is történt, ők pedig Mariskával boldogul éltek.
(Ipolyi A. gyüjteményében 37. sz. Hont v. megye.)

62. Az aranyhajú.
(Az előző sz. változata.)
Volt egy szegény embernek egy fia és egy leánya, a felesége
Boszorkány volt. Egy délután együtt beszélgettek, a Boszorkány így
szólott férjéhez:
– Apjuk, leányunk elég kövér már, jó pecsenyénk lesz holnap, én
azalatt az ürügy alatt, mintha fésülni akarnám, behívom s megölöm!
Azonban a fiú hallgatódzott az ablaknál, lélekszakadva szaladt
testvéréhez s megbeszélte a hallottakat. Abban állapodtak meg,
hogy abban a szempillantásban, mihelyt fésülni kezdi az anyjok, a fiú
egyszerre szakajtsa ki a kezéből a fésüt és szaladjon, amint csak
lehet.
Másnap már minden készület meg volt téve a leány megölésére,
a vasfazékban víz forrt, az anyjok fésülködni hívta leányát, mire a fiú
kiragadta a fésüt testvére kezéből s elszaladt vele, a leányka pedig
utána, szüntelen kiabálván:
– Add ide a fésűmet!
 Anyjok, ki szüntelen utánuk szaladt, édes kiáltozásaival vissza
akarta csalni a leányt, mondván:
– Jer’ ide, édes leányom, veszek én neked jobbat, szebbet!
De a leányka nem hajlott szavára, hanem bátyja után lihegett.
Látván tehát a Vénbanya, hogy kiáltozása haszontalan, visszament
haza tilóért s gereblyéért, gondolván, hogy így sokkal hamarabb
utóléri.
A gyermekek ezalatt beértek a legközelebb eső faluba, hol
keresztülmenvén, egy patakon meglátták keresztanyjokat, ki szinte
Boszorkány volt, ruhát mosni, ennek panaszolván bajukat, tanácsot
kértek tőle.
Ez adott nekik egy meszelőt, fésűt és tojást, mondván:
– Ha anyátok majd hátatokat fogja verdesni, nagygyorsan
vessétek vissza kézből fejeteken keresztül elsőben a meszelőt,
azután a fésüt, végre a tojást, azután szaladjatok!
Elbúcsúzván keresztanyjoktól, futás közben hátratekint a fiú, látja
anyjukat, mint nyargal a tilón s gereblyén utánuk; hamar átvetették
a meszelőt, miből azonnal sűrű erdő keletkezett, melyen míg a
Boszorkány keresztülmenvén, sok ideig elmulatott, a gyermekek
pedig azalatt jókorát mentek. De mihelyt az erdőből kivaczkolódott,
azonnal náluk termett; ezek ismét átvetették a fésűt, melyből
szörnyű sűrűségű, tövises erdő támadt.
A Boszorkány vicsorgatta fogát gyermekeire s nem gondolt vele,
bátor összeroncsolt testéből a vér patakonkint tódult, mindazáltal
nagynehezen kivánszorgott belőle s fenyegetődzve köszörülte vérben
fürdött fogát gyermekeire.
Néhány pillanat után ismét elérte őket, azonban ezek hamar
áthajították a tojást, miből hét mérföldnyire terjedő tó keletkezett.
Ebbe is bement a Boszorkány, de közepén nagyon iszapos lévén,
befult s azonnal kalamásszá változott.
 A gyermekek tovább barangoltak, nagyon megszomjazván, egy
erdőbe értek s mivel ott sehol közelében forrást nem találtak,
kénytelenek valának mocsárból inni; a fiú egy báránylépésből, a
leány pedig egy angyallépésből. De mi történt? A leány homlokán
aranycsillag ragyogott, haja tisztaarannyá lett, a fiú pedig báránnyá
változott. Az erdőben bolyongván, megéheztek, szerencséjükre a
király ugyanabban az erdőben vadászott. A vadászkutyák föl s alá
szaladgálván az erdőben, ugattak s a szaglás után fölkeresték őket.
Feltalálván őket, nemcsak hogy meg nem harapták; hanem még
tulajdon konczukat, melyet az ebédnél kaptak, nekik hozták s
háromszor-négyszer is visszafordultak egymásután, s mindenkor
pecsenyét hozván szájukban. A kutyák e rendenkívüli étvágya
figyelmessé tette a cselédséget s a dolog gyanakodásra adott
alkalmat.
Vigyáztak tehát a kutyákra, hogy hova hordják a pecsenyét s
távolról követvén őket, megtudtak mindent s értesítették a királyt a
történtekről. A király azonnal odament s miután kikérdezte volna
körülményeiket, mindkettőt a kocsijába ültette, hazavitte.
A király az első pillanattól rabja maradt a leánynak s alig mult
egy-két nap bele, már a leány királyné lett. Azonban jó sorsa ismét
rosszra változott, mert a király udvarában egy Boszorkány
tartózkodott, ki tulajdon leányát régóta a király számára tartogatta.
Ez tehát kancsal szemmel nézte a király házasságát s minden módot
felhasznált, hogy mennél előbb a királynét lábalól eltakaríthassa.
Történt, hogy a királynak hosszú útra kellett menni, nagy sírások
között vált el feleségétől. A király több hónapig elmaradt; azalatt a
királyné egy aranycsillagos homlokú herczeget szült. A Vénbanya
színleg nyájassággal viseltetett iránta, agyában pedig a legfeketébb
terveket főzte.
Szép tavaszi nap volt, a fülmilék bájosan hangicsáltak, mikor
egyszerre rávette a vén Boszorkány a királynét, hogy megfésüli. Az
ablak előtt, hol a fésülés történt, egy mély folyó folyt; fésülés közben
egyszerre megragadta a királynét s az ablakon keresztül a vízbe
taszította. S leányát felöltöztetvén a királyné ruhájába, ágyba
fektette, hogyha a király hazajön, elhitethesse vele, hogy e változást
a gyermekágy okozta rajta.
Azonban az igaz királyné nem fult bele a vízbe, hanem kácsává
változott s a víz körül legelő báránybátyjával gyakorta váltott szót;
tudniillik megparancsolta neki, hogy kérje ki a Vénbanyától a kis
gyermeket s hozza a patakhoz, hol megszoptatván, ismét a
báránytól visszaküldötte.
A Vénbanya ezt örömmel teljesítette, mivel a kis gyermek senkitől
sem akart szopni, csak tulajdon anyjától. Ilyenkor a bárány szarván
vitte a kis gyermeket a folyóhoz és az ott uszkáló kácsától kérdezte:
– Kácsa, kácsa, kácsácska, hol van ezen gyermek anyja?
Mire a kácsák:
– A tizenkettedik seregben.
Odamenvén, megtalálta őt uszkálni, ki mihelyt megpillantotta
öccsét, azonnal megrázkódott, szép asszonnyá változott s
megszoptatta a gyermeket. Ez napról-napra így volt.
A király hazajövén, meghallotta a Vénbanya cselekedeteit,
haragját magába fojtotta s alattomban mindenkitől tudakozódott
felesége felől.
Egy ízben kinézett az ablakon, meglátta a gyermeketvivő bárányt
s feljegyezte magának az órát, melyben ez történt.
Másnap abban az időtájban arrafelé sétált s egy bokor mellé bujt,
míg a bárány ott nem ment el a gyermekkel; ekkor a bokrok között
távolról követte s mikor szoptatta a gyermeket, egyszerre a háta
megett termett, átkarolta s el sem eresztette, míg csak a déli
tizenkét óra el nem mult.
Ezután hazavítte s eléterjesztette a dolgot a tanácsosoknak, kik
azt ítélték, hogy a Vénbanyát lófarkon kell hurczoltatni az egész
városon keresztül. Amit ítéltek, végre is hajtották rajta. A Vénbanya
holta után sok évig boldogul éltek, legnagyobb bámulatukra a
bárányból egy szép, fiatal herczeg vált, kivel megosztozván a trónon,
most is élnek.
(Ipolyi A. gyüjteményében 139. sz.)

63. A tizenkét aranyhajú gyermek.

Hol volt, hol nem volt, volt egy ifjú király, ki mindennap sétálni
ment az erdő mellé, hol három szegény leány tilózott.
Beszélgetés közben azt mondja a legnagyobbik:
– Ha engem a király elvenne, egy kosár lisztből egész népének
elég eleséget sütnék neki!
A középső így szólt:
– Ha engem a király elvenne, egy marok kenderből oly nagy
zsákot szőnnék, hogy egész népének elég eleséget rakhatna bele!
A legifjabb mondá:
– Ha engem a király elvenne, oly tizenkét aranyhajú fiút szülnék
neki, milyen még sohasem volt a földön!
A király ezt hallván, mondá:
– Szép mind, ha megtehetitek, de én csak egyet vehetek nőül és
így a legkisebbet veszem nőül.
Elvette tehát a legkisebbet feleségéül, s mikor hadba kellett
mennie, azt mondá a feleségének, hogy csak az ő nevelőanyjára
hallgasson.
Míg a király hadban volt, az új királyné tizenegy aranyhajú fiút
szült.
 A nevelőnek is volt egy eladó leánya, irígy volt, hogy a király nem
az ő leányát vette el, elátkozta a tizenegy aranyhajú gyermeket
galambbá a Mátrahegyre, az arany cziprusfára s helyére tizenegy
kutyakölköt tett s megírta a királynak, hogy felesége tizenegy
ebkölköt szült.
Ez sem volt elég, addig űzte, hajtotta a királynét, míg el nem
ment a háztól, végre szegény királyné egy nagy odvas fában lakott
az erdőben, itt nevelte kutyáit s itt szülte a tizenkettedik aranyhajú
gyermeket.
Míg ezek történtek, a király szomszédnéja tizenegy aranyhajú
leányt szült; ezeket is elátkozta a Vénbanya; de nem átkozta el a
tizenkettediket; mert ezt későbben szülte, akkor, mikor a királyné az
ő tizenkettedik fiját. A királyné ezután elutazott Jégvölgybe.
Útközben a legöregebb kutya, mely táltos volt, azt mondja a
királynénak:
– Küldd el kívülem mind ezt a kutyát, mivel ezek nem fijaid
neked, mind ily aranyhajú fiad volt, mint ez itt!
Most tehát a királyné egyetlen fijával s táltos kutyájával utazott s
érkezett a Jégvölgybe.
Itt minden szépre és jóra megtanítá a táltos kutya az aranyhajút.
Amint vadásztak, egyszer találkoztak a királlyal s nála is ettek.
Míg a király az aranyhajút a kertbe vezette, a táltos kutya
kihallgatta a Vénbanyát, hogy mit mondott a leányának, tudnillik: a
három gyémántkövet, a három halat és a roppant erejű zölddisznót
mint lehet elhozni.
A táltos kutya ezután elvezette az aranyhajú fiut, ki mindent
elhozott; ekkor a király nagy vendégséget adott, miközben a
vendégek elkezdtek mesélni.
 Az aranyhajú fiú elmesélte a történteket a tizenegy aranyhajú
fiúról és a tizenegy aranyhajú leányról, akik megesküdtek egymással.
Erre a király a Vénbanyát négy részre hasíttatta, országa négy
helyén kifüggesztette, feleségét pedig magához vette.
A tizenkettedik fiú is elvette a tizenkettedik aranyhajú leányt s ha
meg nem haltak, most is élnek.
(Ipolyi A. gyüjteményében 734. sz. Wéber Károly gyüjt. Szeged.)

64. A tengeri kisasszony.

Hol volt, hol nem volt, hetedhétországon is túl, volt egy
gyönyörűséges ifjú király. Ez egyszer kiment sétálgatni egy szép
patakocska mellé, amint ott sétált, jött három szép leány és
elkezdett mosni, nem tudván, hogy az az ifjú, aki ott sétálgatott, a
fiatal uralkodó.
Mind a három egy parasztnak a leánya volt. Sok tréfabeszéd közt
elkezdte az egyik:
– Ha engem elvenne a szép fiatal király feleségül, oly pompás
étkeket főznék neki, hogy tudom, sohasem evett olyan jókat!
– De bizony, ha engem elvenne, – mond a másik – annyit
fonynék, szőnnék neki egy nap, hogy egész regementjét
kiruházhatná vele!
– Ha engem elvenne, – mond a harmadik – oly fiucskát szülnék
neki, hogy arany lenne a haja, a homlokán csillag, a mellén pedig
hold volna.
Hallván ezt a fiatal király, magához hívatá a három parasztleányt,
s így szóla az egyikhez:
 – Te azt mondád, hogy oly jó étkeket tudsz elkészíteni, aminőket
én még sohasem ettem; azért téged férjhez adlak a szakácsomhoz,
ott eleget főzhetsz!
– Téged pedig, aki oly sokat bírsz fonyni, a kertészem fog elvenni
feleségül.
– Téged pedig, – megölelvén a harmadikat – ki nekem oly
fiúcskát fogsz szülni, hogy arany lesz a haja, csillag lesz a homlokán,
hold a mellén, feleségül veszlek!
Úgy történt, nagy lakodalmat tartottak. Azonban a két öregebb
testvér nagy irígységgel volt az ifjú királyné ellen, annyira, hogy
bosszút esküdtek reá.
Egyszer kiütött a nagy háború, a királynak el kellett menni, de
meghagyta a parancsolatot, hogy ha felesége szülni fog, tüstént írják
meg neki.
Félév mulva szült a királyné egy aranyhajú gyermeket, melynek
csillag volt a homlokán, hold a mellén.
A királyné oly beteg volt, hogy nem tudott maga felől semmit, a
kertészné és a szakácsné ápolták őt, ezek megfogták a gyermeket és
egy kis ládikába tették és azt egy nagy folyóba vetették; a királyné
mellé pedig egy kutyakölyköt tettek s a királynak tüstént megírták,
hogy a felesége egy kutyakölyköt szült. A király hajaszála felborzadt,
mikor ezt hallotta, annyira megharagudott ártatlan feleségére, hogy
tüstént kiadta egy levélben azt a parancsolatot, hogy a kutyakölyköt
a vízbe vessék; a királynét meg bekőfalazzák úgy, hogy csak annyi
lyukacskát hagyjanak, melyen egy tál befér. Azt is kiadta
parancsolatban, hogy aki arra megy, köpjön be a lyukacskán, mert
aki ezt a parancsolatját áthágja, halálfia lesz.
Úgy is történt, amint a király parancsolta. A ládikát a kis
gyermekkel egyenesen a malomhoz vitte a víz, szerencsére ott állt a
molnár, aki kihalászta a kis ládikát, felnyitotta s örömében majd hogy
le nem esett a lábáról, rögtön a feleségének vitte a szép kis fiucskát,
ki nagyon megörült neki, mert éppen azelőtt siratta egyetlen
gyermekének a halálát. Ott nevelték a kis herczeget öt évig, ezalatt
négy gyermeke lett a molnárnénak; ezután már nem szerették
annyira, mint azelőtt.
Visszatérvén a király a háborúból, levert volt, mosolygását sem
látták.
Egyszer, amint kikocsizott a király, szép tájékot látván, kedve jött
gyalogolni. Leszállt egy malom mellett, sok kis gyermeket látott egy
rakáson, de a legidősebbnek – lehetett valami öt esztendős –
aranyhaja volt, homlokán csillag, mellén pedig hold volt. Amint a
király meglátta a gyönyörűséges kis fiut, nagy fájdalom fogta el a
szívét, gondolta magában:
– Ilyen fiamnak kellett volna lenni.
Magához hívta, kérdezett tőle egyet-mást, majd kihívatta a
molnárt, mondván neki:
– Add nekem ezt a kis fiút, amit kívánsz érte, magkapod, a fiút
pedig úgy fogom nevelni, mint a saját gyermekemet.
– Jól van, felséges uram, mivel látom, hogy gyermekünk
szerencsésebb lesz felségednél, odaadom!
A király kezénél fogta a gyermeket, elvitte a kocsijához, maga
mellé ültette.
Amint a várba érkeztek, a szakácsné és a kertészné megismerte
a fiatal herczeget s majd megette őket a méreg.
Másnap a király összehívta az egész udvart, bemutatta a
koronaörököst, a kis molnár fiút; szívesen beleegyezett az egész
ország, mert mindenki örült az oly csodaszépségű uralkodónak, csak
a szakácsné és a kertészné forraltak bosszút ellene.
A fiatal herczeg tizenhat éves lehetett már, mikor egyszer
magához édesgette a kertészné:

Ó
 – Ó, de szép maga, fiatal herczegecske, de még szebb volna, ha
azt a madárkát megkaphatná, amelyik beszélni tud és az arany- és
ezüstvizecskéből iszik s úgy tud énekelni, hogy mérföldnyire
hallatszik!
Szomorúan ment a fiatal herczeg az istállóba, hol neki tátosa
volt, melyet atyján kívül legjobban szeretett, ez éppen egy idős volt
vele.
– Mi bajod van, uracskám? – kérdezi a tátos – hiszen neked
semmi sem hibázik? Szólj, ha bajod van, talán segíthetek rajta!
– Óh, kedves lovacskám, nekem hiányzik az a madár, mely
beszélni tud, aranyvizet iszik és úgy énekel, hogy énekét hét
mérföldre hallani.
– Ülj a hátamra, talán majd megkapjuk.
A herczeg felült a lovára, mentek.
Egyszer nagyot prüsszentett a tátos, és megállt egy házacska
előtt, azt mondta a fiatal herczegnek, ha bemegy, így köszöntsön be:
– Jó napot, anyámasszony!
Bement a fiatal herczeg s úgy köszöntött be, amint a tátos
mondta:
– Szerencséd, – mond egy vasorrú Vénbanya – hogy így
köszöntöttél, másként rosszul mentél volna ki innen; mi a
kívánságod?
– Én, – úgymond a fiatal herczeg – kérni jöttelek, nem
tudósíthatnál-e afelől a madár felől, aki beszélni tud és úgy énekel,
hogy hét mérföldre hallani?
– Óh, ebben nagy fát mozdítottál, öcsémuram, sokan rosszul
jártak már amellett, de amint látom, nagy a kívánságod, én nem
bánom, nesze!
 A Vénbanya csészét adott neki és egy darab pamutot.
– A csészével hozzál az arany- és ezüstvízből, a pamuttal gyugd
be a füledet!
Megköszönte a szívességet, kiment, felülvén a lovára, mendegélt,
míg el nem érte azt a határt, amelyben az a fa volt, amelyen az a
madár lakozott.
Már messziről hallotta a madarat énekelni. Begyugta a fülét,
egyenest a madárnak tartott. Megfogta a lábát, merített az arany- és
ezüstvizecskéből, lovára ült, ment.
A tátos megmondta neki, ne nézzen hátra! Nem is nézett, pedig
mindenféle ingerlő dologról beszélt egy hang a háta megett, de
hasztalanul.
Végre szerencsésen hazaérkezett a kertésznének és a
szakácsnénak nagy mérgére, s aranykalitkát csináltatott szép
madárkájának.
Egyszer ismét szomorúan jött a lovacskájához a fiatal herczeg.
– Mid hiányzik, szép herczeg, már madárkád is van? – kérdezé a
tátos.
– Még az a tükör hiányzik, amelyből az egész világot
megláthatnám!
– Ülj rám! Elmegyünk – szólt a tátos s elnyargaltak a
Vénbanyához. A herczeg megint úgy köszöntött be, mint először.
– Mit akarsz megint, nem elég a madár? – kérdezi a Vénbanya.
– Oh, – mond a herczeg – én azt a tükröt szeretném megkapni,
amelyben az egész világot meglátom!
– Hallod-e, ezt még ezerszer nehezebb megkapni, mint a
madarat; ezt mindig tizenkét Ördög őrzi éjjel-nappal; ez fent áll egy
magas hegyen, melyen még ember sohasem volt; hanem, ha mégis
oly merész vagy, ne ez a kötél és szeg, menj oda, de csak tizenkét
órakor, ekkor mindig 10 perczet alusznak, ha ezalatt az idő alatt a
kezedbe kerítheted, a tied lesz!
Megköszönte a fiatal herczeg a szívességet, felült a lovára, ment
a tükörért, s amint a Vénbanya mondta, úgy tett és csakugyan az
Ördögökkel való nagy küszködések után, megkapta a tűkört.
Hazatért a két gonosz asszony nagy bánatjára. Nagy örömmel
sétálgatott egyszer a kertben a fiatal herczeg, meglátja a kertésznét:
– Most már nekem semmi sem hibázik, ugy-e? – kérdezi a
herczeg.
– Az igaz, szép herczegecske, van már szép madárkája, megvan
az a tükör, melyben az egész világot megláthatja, de most még
hibázik egy szép herczegasszony, pedig más nem illenék egy ilyen
szép herczeghez, mint a Tengeri-kisasszony, de ezt ám nehéz
megkapni!
E szavakra elszomorodott a fiatal herczeg, bement Tátosához
tanácsot kérni, miként lehetne a Tengeri-kisasszonyt megkapni?
Elmentek a Vénbanyához.
– Mit akarsz ismét? – kérdi a Vénbanya.
– Óh, ne haragudjál, kérlek! – felelt a fiatal herczeg – kérni
jöttem, nem adhatnál tanácsot, miként lehetne megkapni a Tengeri-
kisasszonyt?
– No, – mond a Vénbanya – ez mindennél a legnehezebb, még
eddig aki érte ment, mind otthagyta a fogát, te is úgy fogsz járni;
azonban ne ez a kilencz vessző és ez az aranyvessző, ezzel csapd
meg a tengert, ő azonnal kiugrik és békákat, kígyókat fog szájából
kihányni s neked jön, veled fog birkozni; de te szedd össze az erődet
és jól verd meg ezzel a vesszővel, verd mindaddig, míg csak első
bőréből ki nem ugrik; ekkor úgy fog könyörögni, hogy még a kőnek
is megesnék a szíve; de te fogd meg a másik vesszőt és verd, míg a
másik bőréből ki nem ugrik és így tégy, míg mind a kilencz bőréből ki
nem ugrik!
Ezzel elment a fiatal herczeg; amint a tengerhez jut, megcsapja,
kiugrik a Tengeri-kisasszony; iszonyatos kígyókat és békákat hányt
magától félig hal, félig vízikutya képében.
Tüstént megragadván a fiatal herczeg, kezdé verni úgy, mint a
Vénbanya parancsolá és úgy is történt, mint az mondá. Minekelőtte a
kilenczedik vesszővel verné, oly szép volt már, milyent még sohasem
látott a herczeg és oly szépen kérte, hogy a herczeg már lankadni
kezdett; akkor ismét összeszedte erejét és kiverte a kilenczedik
bőrből is. Ekkor a gyönyörűséges leány a nyakába borult és
hálálkodott:
– Minő jutalmat kérsz tőlem, mondd, mindent adok azért, hogy
megszabadítottál! Nézd ezeket a köveket! – egy rakás kőre mutatván
– ezek mind herczegek, kik engem akartak, de egy sem verhetett ki
mind a kilencz bőrből, azért kővé váltak. Ne ez a vesszőcske, üss
mindegyikre, felelevenednek!
A herczeg megütötte a köveket, felelevenedtek s mindegyik a
Tengeri-kisasszonyt akarta magának feleségül, csakhogy ettől
elkéstek, mert a fiatal herczeg felültette a tátosra, hazavitte.
A királynak nagy öröme volt szép menyében, a lakodalom napja
is meg volt határozva.
Nagy örömmel ment a herczeg az ő lovacskájához, de mily nagy
volt csodálkozása, mikor az szomorúan lecsüggesztette a fejét.
– Mit szomorkodol, lovacskám? Uradnak semmi sem hiányzik!
– Szomorkodom, úgy-e, nem gondolkoztál még arról, volt-e
édesanyád?
– Az én anyám! – szólt a herczeg nem kis csodálkozással.
 – Nem halt meg még a te anyád, de ha nem szabadítod, hát
meghal nemsokára!
– Hát hol van? – kérdi a herczeg.
– Hozd el a tükrödet, majd megmutatom!
Benéztek a tűkörbe:
– Látod-e azt a kőfalat?
– Látom! – mond a herczeg, ott egy bűnös asszony lakik, mindig
odaköpök, ha arra megyek.
– Ne köpj oda többé, az a te édesanyád!
Megszörnyűködött a herczeg s úgy tett, amint a tátos mondta.
Egyszer azt kérdi a király:
– Miért hágod át a parancsomat, miért nem köpsz a bűnös
asszony szemébe?
– Én annak az asszonynak a szemébe nem fogok többé köpni,
mert az az én édesanyám!
Erre meg a király ijedt meg:
– Ki mondta azt neked? Nem igaz!
Azonnal hívatta a molnárt és minden kivilágosodott; akkor a
király mindjárt kiszabadította ártatlan feleségét, térdre esett előtte,
bocsánatot kért tőle, mit meg is nyert.
A két gonosztevőt meg akarta öletni, de mivel a királyné
könyörgött érettük, csak számkivetette őket az országból.
Ekkor azután megtartotta a herczeg is a lakodalmát, boldogul
éltek és élnek ma is, ha meg nem haltak.
(Ipolyi A. gyüjteményében 33. sz. Hont v. megye.)
 65. Az aranyhajú gyermekek.
Egyszer volt, hol nem volt, még az óperencián egy
kakaskukorikolásnyival s egy vén bolhaugrásnyival is túl volt egy
fiatal király, kinek igen szép felesége volt.
Egyszer a szomszéd király ellen harczolni kellett mennie,
feleségétől s anyjától keservesen elbúcsúzott; feleségét áldott
állapotban hagyván otthon, kérte, hogy minden hónapban tudósítsa
őt hogyléte felől.
A király anyja igen házsártos vénasszony volt s haragudott
menyére, mert fia nem kedve szerint házasodott; most elérkezettnek
hitte az időt, melyben menyét eltávolíthatja a háztól. A szülés ideje
bekövetkezett és a királyné két, szép gyermeket szült: egy fiút és
egy leányt; a fiúnak a homlokán aranycsillag, a kis leánynak pedig a
jobbkarján egy szép liliom volt.
Az öregasszony a szülés után néhány perccel kicserélte a
gyermekeket, két, kis koppókölyköt tett a gyermek alá, a kis
gyermekeket pedig egy kosárba tette, egy kecskebőrt megtöltvén
tejjel, két lábát mint emlőket adta a két gyermek szájába s
eleresztette a tengeren; fiának pedig tüstént levelet írt, hogy
felesége két koppót szült.
A király nagyon felbőszült s tüstént parancsolatot küldött haza,
hogy feleségét a két, kis kölyökkel kőfal közé rakják s csak akkora
helyt hagyjanak, hogy neki ételt és italt adhassanak be rajta s hogy
mindenki, aki csak a kőfal mellett elmegy, köpdösse le; máskülönben
fejével számol s ezt a parancsolatot tüstént teljesítették is.
A két kis gyermeket sokáig hajtotta a szél ide s tova a tengeren,
míg végre egy sziget felé hajtotta, mely egy más királynak a birtoka
volt, ennek a királynak egy gyermeke sem volt s éppen a
tengerparton sétált, midőn meglátta a kosarat, melyet a víz kivetett.

Á
 Álmélkodva látta, hogy két, kis gyermek síránkozik a kosárban és
szemök minden könnye gyémánt és drágakő volt. Mikor meglátták a
kis gyermekek a királyt, mosolyogtak s ekkor a legszebb rózsák
hullottak. A király nagy örömmel ragadta fel a két kis tengerészt,
mondván:
– Ime, ezt az Isten küldötte, neveljük fel őket! A kis királyfiak
nevelkedtek s 15 évesek voltak már, midőn gondviselőjük halálos
ágyához hivatá őket s érzékenyen búcsúzott el tőlük, azt kötvén a fiú
szívére, hogy szeresse a népet s tegyen jót mindenkivel, úgy áldja
meg őt az Isten! S ha a felesége meghal, ő lesz a király; ezzel kiadta
lelkét.
A királyné szerfelett búsult, síránkozott s bánatában két hónap
mulva ő is meghalt. Halálos ágyához hivatá ez is a két gyermeket s
meghagyta nekik, miszerint elzárkózva üljenek szobájokban, senkit
be ne bocsássanak, csak a házbelieket, kiket már ismernek, de
idegent senkit, bárki legyen az s a királyságot átadta a fiúnak,
kimult.
Nemsokára ezután a fiúnak kedve jött a vadászatra s kiment az
erdőre vadászni, amint ment, hallotta, hogy a koppók hajtanak s egy
nyúl egyenesen feléje tartott és ezt ő lelőtte. Csakhamar erre eljött a
koppók birtokosa is, a szomszéd király, az ő atyja s kérte tőle a
nyulat, mert azt az ő kutyái hajtották; de a fiú szabadkozott, hogy jó
lesz az ő kis testvérének ebédre.
A királynak megtetszett a fiú bátorsága, odaengedte a nyulat,
otthon pedig elbeszélte anyjának, hogy milyen csillagos homlokú, kis
fiút látott és hogy megtetszett neki.
Az öregasszony mindjárt arra gondolt, hogy jó lesz bármi úton-
módon elveszteni a két testvért, mert másképen neki kell elveszni;
ezért egyszer, mikor a fiú vadászaton volt, a kastélyhoz ment s a
kapun zörgetett, de nem nyitották ki. A kis leány kinézett az ablakon
s mondta, hogy nem bocsájt be senkit; az öregasszony kérte,
rimánkodott, de hasztalan volt, azután fenyegetődzött, azt mondta,
ha testvére el nem hozza a szépen szóló madarat az elátkozott
várból, akkor mind a kettőjöknek meg kell halni.
A kis leány sírt s mikor testvére hazajött, elmondta neki, hogy s
mint járt; de a kis király nem ijedt meg, hanem bátran azt mondá:
– Sebaj! Majd elhozom én!
És csakhamar útra készült.
Hét országon kellett keresztülmennie s mikor már közel volt a
várhoz, remetére talált, kinek ekképen köszönt:
– Jónapot, édes öregatyám!
Az öreg elfogadta a köszönést s mindenáron vissza akarta küldeni
a kis királyt, de nem lehetett visszatartóztatni.
Ekkor az öreg jó tanácsot adott neki, hogy ha ezt megtartja,
elhozhatja a szépen szóló madarat.
Azt mondta neki, hogy ha bemegy a kapun, egyenesen tartson
mindenütt s a kert közepén szép kis zöld fán arany kalitkában van a
madár, de a kalitkát ágastól kell levenni s úgy hozni ki.
A fa tövében volt egy forrás az élet vizével, ebből kellett neki
meríteni egy üveggel; azután ha kifelé jön, sebesen jöjjön,
rettenetes állatok fognak háta megett bömbölni, ordítani, végre
szülei, testvérei fogják őt síránkozva kérni, de neki nem szabad
visszanézni, mert tüstént kővé változik, mint sokan, kik már próbát
tettek. Ha egyszer kihozza már a kapun a madarat, szétnézhet ott a
szerencsétlenek közt, kik kővé váltak, de ne élessze fel őket, mert
akkor neki lesz velök baja!
A kis fiú úgy tett, mint tanácsolva volt, sebesen haladt a kertben
s letörte a nagy kalitkát ágastól, merített az élet vizéből s ezzel
megfordult s jött kifelé.
Mindjárt hallotta a nagy ágyúdörgéseket, puskalövéseket,
irtóztató ordításokat, szüleinek és testvéreinek a síránkozását, de
mindezekre mit sem hajtott, hanem sebesen haladt kifelé. Végre
kiért a kapun, széttekintett s látott töménytelen sok kőembert.
Megszánta őket, az élet vizéből mindegyikre öntött egy cseppet s
azok mind feléledtek s nagyon köszönték, hogy felélesztette őket;
együtt haladtak azután a remete lakása felé.
Útközben azonban feltámadt bennök az irígység, felgerjedt
bennök, el akarták a gyermektől venni a szépen szóló madarat, de
ekkor jött a remete, megszidta őket, hogy így akarnak bánni
jóltevőjökkel s megköszönte a kis királynak, hogy felszabadította
remetesége alól; mert ő el volt átkozva, hogy mindaddig ott tartozik
remetéskedni és az arrajövőknek útbaigazítást adni, míg valaki a
szépen szóló madarat onnan el nem hozza; különben ő is király
gyermeke s most már ketten indultak hazafelé.
Hosszú utazás után hazaért a kis király s a kastély előtt sokáig
tapsolt, kiabált, míg végre kis húga, ki ezalatt mindig sírt és
imádkozott, kinézett s örömében nem tudott hova lenni. A
mindentudó és szépen szóló madártól azután megtudták, hogy
kicsoda az ő atyjok és miképen cselekedett velök az ő nagyanyjok.
Ezután a királyfi megkérdezte a szépen szóló madarat: miképen
juthatna el legkönnyebben atyjához?
– Úgy, édes gazdám, ha kimégy még egyszer vadászni s ha
összeakadsz atyáddal, hívd meg őt ebédre; a többiről én magam
fogok gondoskodni; az ellátásról, ételekről, mindenről!
A kis király örömmel szót fogadott a szépen szóló madárnak,
kiment vadászni, ismét hallott a rengeteg erdőben vadászeb
csaholását; egyszer csak kibukkant elébe egy gyönyörű szarvas, ő
ezt csakhamar elejtette s bevárta, míg előjön a követelő. Ott termett
a király is azonnal és követelte szarvasát:
– Add ide, öcsém, – úgymond – már másodszor lövöd el kutyám
elől vadamat!
 – Dehogy adom, – mond a királyfi – jó lesz a húsa, a jövő héten
úgy is szívesen látom felségedet minden háznépestől udvari
tisztjeivel együtt szegény lakásomban!
A királynak szerfelett megtetszett a királyfi bátorsága s megígérte
neki, hogy el fog hozzá menni. A kis király hazavitte a vadat,
elmondta húgának, miszerint atyjok el fog jönni, de ne ismertesse
meg vele magát.
Eljött végre a kitűzött idő s mindent a legcsinosabban rendelt el a
szépen szóló madár, minden szebb volt legalább is hétszer, mint a
szomszéd királyé.
A legízletesebb ételeket hordták fel a szerecsen szobalányok,
kiket a madár idézett elő s tizenkét Szellem volt a muzsikus, kik a
leggyönyörűbb nótákat húzták ebéd után. Az öreg királynak a szeme
fénye majd elveszett a vakító pompa láttára.
Ebéd végeztével meghívta magához, sokkal szegényebb
udvarába a kis királyt. A kis király elfogadta a meghívást és
érzékenyen elbúcsúztak a viszontlátásig.
Ezután megkérdezte madarától az anyja hollétét; a madár
megmondta, hogy az út mellett levő kápolnába van befalazva s hogy
ő onnan a Szellemek segítségével kiviteti.
Nehezen számlálták a napokat, órákat, perczeket, végre
elérkezett a várva várt idő. Gyönyörű hatlovas hintóba ültek s
elindultak, a kápolna mellett megállottak, a szépen szóló madár
előparancsolá a Szellemeket, s kihozatta az anyát a kőfal közül;
ekkor megismertették vele magokat gyermekei s kérték anyjokat,
hogy ne ismertesse még meg magát az öreg királlyal, csak majd
azután. Gyönyörű fekete selyemruhát adtak reá s behajtattak az
öreg király udvarába, ki már messziről üdvözölte őket és igen
szívesen fogadta vendégeit.
Elérkezett az ebéd ideje, egyik egy s másik más mesét mondott;
végre rákezdte a kis király is a meséjét: Volt egyszer egy király, volt
ennek a királynak egy gyönyörű szép felesége. Egyszer a királynak
háborúba kellett menni, feleségét otthon hagyta áldott állapotban;
és így tovább mesélte az ő élete történetét. Mikor az öregasszony
ármányára került a sor, az öregasszony irult-pirult, végre felkiáltott a
kis király:
– Felséges király, mit érdemel az a személy, ki így rászedte fiát?
A király nem vette észre a czélzást, azt mondta, hogy
felnégyelést; ekkor a feketelelkű öregasszony elájult s a kis király
szaván fogta atyját s az öregasszonyt tüstént felnégyelték, a város
négy szegletére felszegezték, magokat pedig megismertették.
Ekkor nagy vendégséget csaptak, még a szépen szóló madár is
emberré, királyfivá változott, kinek addig kellett madárbőrben lenni,
míg valakivel jót nem tett. Vígadtak, tánczoltak, ettek, ittak, még én
is elindultam egy szöszfarkú, viaszkderekú, üvegfejű lovon;
aczélpatkója volt lovamnak, sarkantyúm papirosból volt; a lovam
megbotlott egy kőben, tüzet adott az aczélpatkó, meggyulladt a
lovam farka, elolvadt a dereka, szétrepedt a feje, leégett a
sarkantyúm is, s amint láttok, azért járok most az apostolok
forspontján.
(Ipolyi A. gyüjteményében 27. sz. Csolosz Pál gyüjt. Máramaros-
Sziget.)

66. A tizenkét varjú.

Volt egyszer egy szegény asszony, annak volt tizenkét fija és egy
leánya.
Egyszer főzött mákos metéltet, ekkor hazajött az erdőből az
asszony tizenkét fija, mind a tálhoz szaladt s elkezdték kapdosni a
metéltet. Erre az anya úgy megharagudott, hogy azt mondá:
– Óh, bárcsak már varjúk lennétek!
 Alighogy ezt kimondta, azonnal mind a tizenkét varjú kirepült az
ajtón. Sírt-rítt az anya, bánatjában meg is halt; a leányka pedig – kit
Nánikának hívtak – árvácska maradt.
Mit tegyen szegény! Anyja gyűrűjét az ujjára húzta s felkészült
bátyjait keresni.
Ment, mendegélt, míg egy nagy erdőben ráesteledett, felment
Nánika egy fára, félve, hogy ott lent a vadállatok megeszik; de lenéz
a fáról s mit lát? Világot, nem messze a fától. Leszállt a fáról s ment
annak a háznak, ahol azt a világot látta.
Amint odaért, látta, hogy az egy nagy vár, felment azután sok
garádicson, kinyitott egy ajtót s bement egy nagy terembe, melyben
egy asztal volt felterítve tizenkettőre. Ment tovább, hát egy
konyhába jött, hol minden ki volt készítve főzésre, de még semmi
sem volt megfőzve. A leányka megfőzött, még az ágyakat is
felágyazta, azután egy szegletbe bujt el.
Egyszer, tizenkét órakor kinyilnak az ablakok és berepül tizenkét
varjú; azonnal megismerte Nánika, hogy ezek az ő bátyjai és nagyon
megörült; a varjuk pedig csodálkoztak, hogy ki lehetett, aki nekik
megfőzött?
Keresték, de nem találták, mert Nánika nem akarta magát
megmutatni; elrepültek. Másnap megint elkészített mindent és
gyűrűjét a legöregebb varjúnak a tányérjához tette. A varjuk ismét
csodálkoztak, de mikor a gyűrüt meglátták, azt mondták:
– Itt a mi testvérünk!
Ekkor Nánika előjött, megölelték.
– Én, – úgymond Nánika – titeket jöttem megszabadítani!
– Nehéz dolog ez, – mondának a varjuk – ha hét esztendeig nem
szólsz egy szót se és tizenkét inget és lábravalót varsz csoványból,
megszabadíthatsz!
 Nánika szedett csoványt és elkezdte az ingeket varrni. Kiült a ház
elébe és ott dolgozott.
Egyszer egy király vadászni ment, eltévedt s ahhoz a várhoz
ment, ahol Nánika volt. A királynak nagyon megtetszett Nánika
szépsége, szólt is hozzá, de Nánika nem felelt, hanem csak
integetett; a király feleségül vette.
Egyszer elment a király háborúba, ezalatt a királyné kis fiucskát
szült; volt ott a királynál egy Vénbanya, ez felkapta a kis fiut, az
ablakon kidobta, de nem esett a földre, mert két varjú megkapta. A
Vénbanya kutyakölyköt tett a királyné mellé s a királynak megírta,
hogy a királynénak kutyakölyke lett.
Ismét lett a királynénak gyermeke, melyet a Vénbanya szinte
kivetett, de ezt is elkapta két varjú, ekkor macskát tett a gyermek
helyébe.
A király erre annyira megbosszankodott, hogy megparancsolta,
nyakazzák le a királynét. Amint kivitték a vesztőhelyre és a hóhér le
akarta nyakazni, előrepült tizenkét varjú, megkapta a királynét és
elvitte egy házacskába, hol fija és leánya volt; a fiut Jancsikának, a
leányt Nánikának hívták.
A hét esztendő elmult, megvarrta csoványból a tizenkét inget és
lábravalót, mind a tizenkét varjú szép fiatal legénnyé változott s
mesteremberek váltak belőlök.
Amint a király vadászni járt, egyszer rásetétedett, felment egy
fára szétnézni, nem lát-e valahol világot? Hát csakugyan látott egy
kis házacskában, bement oda, ahol is egy asszony ült és fonyt, itt
szállást kért.
Amint lefeküdtek, Nánika megismerte a királyt. Mikor éjszaka
aludt a király, leesett a királynak a félkeze az ágyból, azt mondja
Nánika a leányának:
– Eredj, Nánika, emeld fel annak az úrnak a kezét, hiszen úgy is
az a te édesatyád!
 Megint leesett a királynak a lába:
– Menj csak, Jánoska, emeld fel annak az úrnak a lábát, hiszen
az a te édesatyád!
Másnap elbeszélte az inas a királynak, hogy az éjjel mit hallott s a
király még egy éjjelre kért szállást, de ekkor nem aludt el, csak
mutatta, hogy alszik.
Mikor leeresztette a kezét, Nánika ismét Nánikát küldte felemelni,
megint csak azt mondta, hogy az az ő apja. Ekkor felugrott a király,
megölelte kedves feleségét, ki neki mindent elbeszélt, mi vele
történt; azután elvette a király ismét és boldogul éltek gyermekeikkel
és a bátyjai szolgáltak neki.
(Ipolyi A. gyüjteményében 38. sz. Hont v. megye.)

67. A csonkakezű leány.

Volt, hol nem volt, volt a világon egy Öregbanya, ennek volt egy
menyecske lyánya, mind a ketten Boszorkányok voltak és ennek a
menyecskének egy gyönyörűséges szép lyánya.
Azon voltak mind a ketten, hogy ebből is boszorkányt csináljanak,
de a lyány azzá lenni nem akart. Mit csinál tehát a két gonosz?
Otthon hagyja a lyányt egyedül, hogy sorsát gondolja el.
Hazajöttek, de a lyány régi szándokában hűen megmaradt s egy
Istenért sem lett volna boszorkány. Tehát kapták, fogták, elvágták
mind a két kezét karba’, reá egy kis kosarat akasztottak, bele egy kis
kenyeret tettek, hogy ha megéhezik, egyék s avval elküldték.
Ment, mendegélt, előtalált egy erdőt, ebben lakott ő hosszú ideig,
míg azután a vad gyümölcsre ráúnt; elindult tehát.
Ment, mendegélt, előtalált egy nagy várat, de látja, hogy
borzasztó lakatok vannak ajtaján s azért ment tovább s midőn
odaért, lecsattantak az ajtóról a lakatok, bemegy és elálmélkodik,
hogy itt annyi sok szép gyümölcs van, hogy oly sűrűn vannak benne
az arany almákkal gazdagon megrakott fák; alámegy egynek,
amelyik az ajtóhoz legközelebb állott.
Amint aláért, megrakódik a fa, hullnak róla az aranyalmák, úgy
hogy a kis kosár megtelt egészen, azzal elhagyja a lány a kertet, az
ajtó utána becsukódik s rázárulnak a lakatok.
A király, amint reggel sétál a kertben, észreveszi, hogy híjja van
az aranyalmáknak. Bemegy szobájába, behívatja az őrt s erősen
ráripakodik:
– Te gonosz szolga, te az éjjel nem őrködtél, te az éjjel aludtál,
az aranyalmákból sok hiányzik, hová tetted? kinek adtad? ki vitte el?
– Uram, királyom – mond a szolga – nem adtam én sekinek, nem
is vitt, nem is vihetett volna belőle senki egyet is, mert senkinek sem
lehet az ajtón bejönni, hacsak valaki felülről le nem szakítgatta.
Másnap éjféltájon ismét eljő a lyány, előtte leperegnek a lakatok
s kinyílik az ajtó; a fa alá megy; az megrázkódik; a kis kosár
megtelik; azzal visszafordul; kimegy; utána az ajtó becsukódik, a
lakatok rázárulnak; ő pedig megy tovább dolgára.
Hasonló séta alkalmával a király megint látja, hogy az
aranyalmákból sok elveszett, bemegy szobájába, behívta az őrt,
rátámad, de ez is, mivel csak azt felelte, mit tegnap a másik,
bezáratta egy igen-igen sötét tömlöczbe.
Csakhamar betoppant a király legkisebbik fia.
– Apám, azt hallom, hogy az aranyalma az éjjel is megfogyott,
hanem tudom, hogy nem talál benne hiányt holnap reggelre; majd
kilesem én, hogy ki hordja éjjenként az aranyalmát?
A király eleinte nem akarta ezt megengedni, hanem hát mégis
beleegyezett.
 Estére kelt az idő. A fiú kimegy a kertbe, őrt áll, de tizenkét óra
felé nagyon megkörnyékezi az álom, mosdik, dörzsöli a szemét, de
ez nem sokat ér, végre midőn az éjfél elérkezett, a kapuról a lakatok
lepattogtak és rája lanyha álomszellő szállott, már csaknem elaludt;
hanem azért erőt vett magán s mintegy álomközben látja, hogy az
ajtón egy gyönyörűséges szép lyány lépked befelé, az arany almafa
alá áll, az megrázkódik s a kosara tele húll, azzal visszafordul; de
amint menne kifelé, a királyfi rákiált:
– Ki vagy? Megállj!
– Én, – mondá a lyány – egy szerencsétlen vagyok, kit, mivel
boszorkány lenni nem akartam, anyám magától elcsapott. Uram, –
folytatá tovább – én előtted meg nem állhatok, mert szűzanya
meztelen vagyok, a sok tövis és szedercserje egészen leszaggatták
rólam a ruhát.
De a királyfi mégsem ereszti őt szabadon. Ráveti köpenyét, úgy
maradt a testén, ahogy’ ráesett, mert hát csonkakezű volt s meg
nem igazíthatta azt magán.
Másnap a király látja, hogy megint híja az aranyalmának,
behívatja a fiát s kérdi tőle:
– Nohát, láttál-e valakit? Megfogtad-e a tolvajt?
– Láttam bizony, – mondá vidáman a fiú – de meg is fogtam ám!
– Megfogtad hát, fiam, no jó, vessétek a legsötétebb tömlöczbe,
hét múlva pedig éltét fogja veszíteni.
– Jaj, apám – mondá a fiú, – nem érdemes ő arra, mert neki
nincs keze, mivel kinyithatta (volna a kaput) és leszedhette volna az
arany almát, az magától tárult fel előtte és az alma magától hullott a
kosárkájába. Engedelem neki, apám, mert a szerencsétlen lyány
ártatlan, mint a ma született gyermek!
A király maga elé hívatja s egy-két pillanatot vetve rá,
meggyőződik felőle, hogy ártatlan. Hanem mivel igen-igen szép volt,