Introduction to Java Programming Brief Version

10th Edition Liang Test Bank download

https://testbankfan.com/product/introduction-to-java-programming-
brief-version-10th-edition-liang-test-bank/

Find test banks or solution manuals at testbankfan.com today!

We have selected some products that you may be interested in
Click the link to download now or visit testbankfan.com
for more options!.

Introduction to Java Programming Comprehensive Version

10th Edition Liang Test Bank

https://testbankfan.com/product/introduction-to-java-programming-
comprehensive-version-10th-edition-liang-test-bank/

Introduction to Java Programming Comprehensive Version

10th Edition Liang Solutions Manual

https://testbankfan.com/product/introduction-to-java-programming-
comprehensive-version-10th-edition-liang-solutions-manual/

Introduction to Java Programming Comprehensive Version 9th

Edition Liang Test Bank

https://testbankfan.com/product/introduction-to-java-programming-
comprehensive-version-9th-edition-liang-test-bank/

Fundamentals of Management Essential Concepts and

Applications 5th Edition Robbins Test Bank

https://testbankfan.com/product/fundamentals-of-management-essential-
concepts-and-applications-5th-edition-robbins-test-bank/
Business Ethics Decision Making for Personal Integrity and
Social Responsibility 3rd Edition Hartman Solutions Manual

https://testbankfan.com/product/business-ethics-decision-making-for-
personal-integrity-and-social-responsibility-3rd-edition-hartman-
solutions-manual/

Criminal Behavior A Psychological Approach 11th Edition

Bartol Test Bank

https://testbankfan.com/product/criminal-behavior-a-psychological-
approach-11th-edition-bartol-test-bank/

Digital Business Networks 1st Edition Dooley Test Bank

https://testbankfan.com/product/digital-business-networks-1st-edition-
dooley-test-bank/

New Perspectives on Microsoft Excel 2013 Comprehensive 1st

Edition Parsons Test Bank

https://testbankfan.com/product/new-perspectives-on-microsoft-
excel-2013-comprehensive-1st-edition-parsons-test-bank/

Financial Statement Analysis and Valuation 4th Edition

Easton Test Bank

https://testbankfan.com/product/financial-statement-analysis-and-
valuation-4th-edition-easton-test-bank/
South-Western Federal Taxation 2015 Corporations
Partnerships Estates and Trusts 38th Edition Hoffman
Solutions Manual
https://testbankfan.com/product/south-western-federal-
taxation-2015-corporations-partnerships-estates-and-trusts-38th-
edition-hoffman-solutions-manual/
Name:_______________________ CSCI 1302 OO Programming
Armstrong Atlantic State University
(50 minutes) Instructor: Dr. Y. Daniel Liang

Part I:

A. (2 pts)
What is wrong in the following code?
public class Test {
public static void main(String[] args) {
Number x = new Integer(3);
System.out.println(x.intValue());
System.out.println(x.compareTo(new Integer(4)));
}
}

What is wrong in the following code?

public class Test {
public static void main(String[] args) {
Number x = new Integer(3);
System.out.println(x.intValue());
System.out.println((Integer)x.compareTo(new Integer(4)));
}
}

B. (3 pts)

Suppose that statement2 causes an exception in the

following try-catch block:

public void m2() {

m1();
}

public void m1() {

try {
statement1;
statement2;
statement3;
}
catch (Exception1 ex1) {
}
catch (Exception2 ex2) {
}

statement4;
}

Answer the following questions:

• Will statement3 be executed?

• If the exception is not caught, will statement4
be executed?
• If the exception is caught in the catch block,
will statement4 be executed?

1
C. (2 pt)

Why does the following method have a compile error?

public void m(int value) {

if (value < 40)
throw new Exception("value is too small");
}

d. (2 pt)

Why is the following code incorrect for storing the content

of object?

import java.io.*;

public class Test {

private int a = 5;
private double b = 5.5;
private String m = "value is too small";

public static void main(String[] args) throws Exception {

Test t = new Test();

ObjectOutputStream output = new ObjectOutputStream(new FileOutputStream("Test.dat"));

output.writeObject(t);
output.close();

ObjectInputStream input = new ObjectInputStream(new FileInputStream("Test.dat"));

Test t1 = (Test)(input.readObject());

System.out.println(t1.a);
System.out.println(t1.b);
System.out.println(t1.m);
input.close();
}
}

Part II: Write Programs

(5 pts) Write a program that stores an array of the five int values 1, 2, 3, 4 and 5, a Date object

for the current time, and the double value 5.5 into the file named Test.dat.

2
(10 pts) Write a class named Hexagon that extends GeometricObject and
implements the Comparable interface. Assume all six sides of the
hexagon are of equal size. The Hexagon class is defined as
follows:

public class Hexagon extends GeometricObject implements Cloneable,

Comparable<Hexagon> {
private double side;

/** Construct a Hexagon with the specified side */

public Hexagon(double side) {
// Implement it

@Override
public double getArea() {
// Implement it ( area = 3* 3 * side * side )

@Override
public double getPerimeter() {
// Implement it

@Override
public int compareTo(Hexagon obj) {
// Implement it (compare two Hexagons based on their sides)

@Override
public Object clone() {
// Implement it

3
 }
}

4
Part III: Multiple Choice Questions: (1 pts each)
(Please circle your answers on paper first. After you
finish the test, enter your choices online to LiveLab. Log
in and click Take Instructor Assigned Quiz. Choose Quiz2.
You have 5 minutes to enter and submit the answers.)

Part III: Multiple Choice Questions:

1. The output from the following code is __________.

java.util.ArrayList<String> list = new java.util.ArrayList<>();

list.add("New York");
java.util.ArrayList<String> list1 =
(java.util.ArrayList<String>)(list.clone());
list.add("Atlanta");
list1.add("Dallas");
System.out.println(list);

a. [New York]
b. [New York, Atlanta]
c. [New York, Atlanta, Dallas]
d. [New York, Dallas]

#
2. Show the output of running the class Test in the following code:

interface A {
void print();
}

class C {}

class B extends C implements A {

public void print() { }
}

public class Test {

public static void main(String[] args) {
B b = new B();
if (b instanceof A)
System.out.println("b is an instance of A");
if (b instanceof C)
System.out.println("b is an instance of C");
}
}

a. Nothing.
b. b is an instance of A.
c. b is an instance of C.
d. b is an instance of A followed by b is an instance of C.

5
3. Suppose A is an interface, B is an abstract class that partial
implements A, and A is a concrete class with a default constructor that
extends B. Which of the following is correct?
a. A a = new A();
b. A a = new B();
c. B b = new A();
d. B b = new B();
Key:c

#
4. Which of the following is correct?
a. An abstract class does not contain constructors.
b. The constructors in an abstract class should be protected.
c. The constructors in an abstract class are private.
d. You may declare a final abstract class.
e. An interface may contain constructors.
Key:b

#
5. What is the output of running class C?

class A {
public A() {
System.out.println(
"The default constructor of A is invoked");
}
}

class B extends A {
public B(String s) {
System.out.println(s);
}
}

public class C {
public static void main(String[] args) {
B b = new B("The constructor of B is invoked");
}
}
a. none
b. "The constructor of B is invoked"
c. "The default constructor of A is invoked" "The constructor of B
is invoked"
d. "The default constructor of A is invoked"

#
6. Analyze the following code:

public class Test1 {

public Object max(Object o1, Object o2) {
if ((Comparable)o1.compareTo(o2) >= 0) {
return o1;
}
else {
return o2;
}
}

6
}

a. The program has a syntax error because Test1 does not have a main
method.
b. The program has a syntax error because o1 is an Object instance
and it does not have the compareTo method.
c. The program has a syntax error because you cannot cast an Object
instance o1 into Comparable.
d. The program would compile if ((Comparable)o1.compareTo(o2) >= 0)
is replaced by (((Comparable)o1).compareTo(o2) >= 0).
e. b and d are both correct.

#
7. Which of the following statements regarding abstract methods is not
true?
a. An abstract class can have instances created using the constructor
of the abstract class.
b. An abstract class can be extended.
c. A subclass of a non-abstract superclass can be abstract.
d. A subclass can override a concrete method in a superclass to declare
it abstract.
e. An abstract class can be used as a data type.

#
8. Which of the following possible modifications will fix the errors in
this code?

public class Test {

private double code;

public double getCode() {

return code;
}

protected abstract void setCode(double code);

}

a. Remove abstract in the setCode method declaration.

b. Change protected to public.
c. Add abstract in the class declaration.
d. b and c.

#
9. Analyze the following code.

class Test {
public static void main(String[] args) {
Object x = new Integer(2);
System.out.println(x.toString());
}
}

a. The program has syntax errors because an Integer object is

assigned to x.
b. When x.toString() is invoked, the toString() method in the Object
class is used.

7
c. When x.toString() is invoked, the toString() method in the
Integer class is used.
d. None of the above.

#
10. What exception type does the following program throw?
public class Test {
public static void main(String[] args) {
Object o = new Object();
String d = (String)o;
}
}

a. ArithmeticException
b. No exception
c. StringIndexOutOfBoundsException
d. ArrayIndexOutOfBoundsException
e. ClassCastException

#
11. What exception type does the following program throw?
public class Test {
public static void main(String[] args) {
Object o = null;
System.out.println(o.toString());
}
}

a. ArrayIndexOutOfBoundsException
b. ClassCastException
c. NullPointerException
d. ArithmeticException
e. StringIndexOutOfBoundsException

#
12. To append data to an existing file, use _____________ to construct a
FileOutputStream for file out.dat.
a. new FileOutputStream("out.dat")
b. new FileOutputStream("out.dat", false)
c. new FileOutputStream("out.dat", true)
d. new FileOutputStream(true, "out.dat")

#
13. After the following program is finished, how many bytes are written to the file t.dat?

import java.io.*;

8
public class Test {
public static void main(String[] args) throws IOException {
DataOutputStream output = new DataOutputStream(
new FileOutputStream("t.dat"));
output.writeInt(1234);
output.writeShort(5678);
output.close();
}
}
a. 2 bytes.
b. 4 bytes.
c. 6 bytes.
d. 8 bytes.
e. 12 bytes

#
14. Which of the following statements is not true?
a. ObjectInputStream/ObjectOutputStream enables you to perform I/O for objects in
addition for primitive type values and strings.
b. Since ObjectInputStream/ObjectOutputStream contains all the functions of
DataInputStream/DataOutputStream, you can replace
DataInputStream/DataOutputStream completely by
ObjectInputStream/ObjectOutputStream.
c. To write an object, the object must be serializable.
d. The Serializable interface does not contain any methods. So it is a mark interface.
e. If a class is serializable, all its data fields are seriablizable.

Please double check your answer before clicking the Submit

button. Whatever submitted to LiveLab is FINAL and counted
for your grade.

Have you submitted your answer to LiveLib? ______________

9
Random documents with unrelated
content Scribd suggests to you:
The Project Gutenberg eBook of Szomoru
napok: Regény
This ebook is for the use of anyone anywhere in the United States
and most other parts of the world at no cost and with almost no
restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it
under the terms of the Project Gutenberg License included with this
ebook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the
United States, you will have to check the laws of the country where
you are located before using this eBook.

Title: Szomoru napok: Regény

Author: Mór Jókai

Release date: March 19, 2020 [eBook #61638]

Most recently updated: October 17, 2024

Language: Hungarian

Credits: Produced by Albert László from page images generously

made
available by the Google Books Library Project

*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK SZOMORU

NAPOK: REGÉNY ***
 Megjegyzések:

A tartalomjegyzék a 220. oldalon található.

Az eredeti képek elérhetők innen: http://books.google.com/books?
id=FehkAAAAMAAJ.
Facebook oldalunk: http://www.facebook.com/PGHungarianTeam.

JÓKAI MÓR
ÖSSZES MŰVEI

NEMZETI KIADÁS

XVIII. KÖTET
SZOMORU NAPOK

BUDAPEST
RÉVAI TESTVÉREK KIADÁSA
 1894

SZOMORU NAPOK

REGÉNY

IRTA

JÓKAI MÓR

A FRANKLIN-TÁRSULAT TULAJDONA

BUDAPEST
RÉVAI TESTVÉREK KIADÁSA

1894
 I. A HALÁLMADÁR.
Halál! Halál!
Jaj annak, a ki született! – Jaj annak, a ki meg nem halt! –
Az Isten keze nehezül…
Halál! – Halál!
Véres napok, fekete éjszakák jönnek. A pusztulás angyala
szárnyára kelt…
Halál! Halál!
Ki nyitja meg száját a halálmadárnak, hogy a nyugodalmas ház
ormán ülve jövendőt mondjon a benne lakozónak?
Ki kényszeríti rá, hogy éjnek éjszakáján vijjongva a holdvilág-
sütötte ablaknak repüljön s szárnyaival verdesse annak tábláit, s ha
hétszer elhajtják, hétszer visszarepüljön ismét, s éjjellátó nagy
szemeit kimeresztve, fülébe sikoltsa a félig aluvónak, hogy készüljön
az örökkévaló álomra?…
Mi kinozza a lánczra kötött ebet, hogy mikor minden alszik, oly
hangon, minőn soha nem szólt, elkezdjen üvölteni, mintha láthatlan
kisértetre ugatna, ki gazdája küszöbén ki s bejár, a házat kerülgeti, s
az ablakon beleskelődik? – Mit lát, mit érez, mi ösztön gyötri
öntudatlan állat-lelkét? Reggelre az udvaron mély gödröt miért
kapar? ki számára ásta meg azt? ki tanítá meg rá, hogy valakinek
sírra lesz szüksége?
Midőn éjjelenkint az alvó szobában az asztalok, ágyak, butorok
elkezdenek ropogni, pattogni, ki jár ott? Kinek lépte alatt recsegnek
É
a deszkák? Éreznek-e valamit? Irtóznak-e azon fekete butortól,
melynek neve koporsó?
Él-e minden tárgy, mi az embert körülveszi, s míg kívül oly
holtnak, oly léttelennek tetszik, lát-e, tud-e többet, mint maga a
mindent fürkésző emberi lélek?
Vagy tán van az emberben is egy alvó ösztön, mely ha lelke
kifordult helyéből, akkor felébred; ha megőrült, ha eszét elveszté, új
világ nyílik meg előtte, s míg a multakat elfelejteti, megtudja a
jövőket, míg saját életéről nem eszmél, megérzi az idegen halált?
***
Ki Hétfalu egyetlen hosszú utczáján végig megy, három házat fog
ott észrevenni, melyeknek külseje mutatja, hogy bennök senki sem
lakik.
Az első kívül van a falun, egy magas zöld dombon, mely körül
nyugodtan legelész a falu tehén-csordája, s csak olykor hőköl vissza
egy-egy tulok, ha legelés közben a fűben elfészkelt fehér csontvázat,
vagy kitört ökörszarvat talál.
A háznak nincsen teteje, a korom, mit falán végig mosott a sok
évi esőszakadás, mutatja: hogy egykor leégett az, s most fehér aszú
fűszálak lengedeznek omló párkányzatán.
Ablakaiból a vasak ki vannak feszegetve, küszöbén nagyot nőtt a
bogács és tövis. Útnak nyoma sincs felé; – talán nem is volt?
Különben a mező körülötte tele van mindennemű illatos virággal.
A másik épület a helység közepén uradalmi kastély. Szomorú,
elpusztult hely. Ledült kőkerítés falazá egykor el az utczától. Most
ennek csak egyes palánkjai állanak fenn, miken az elvadult jázmin-
sövény túlnőtt, kihullatva az útra mérges piros cseresznyéit.
A kapu csak imigy-amúgy van bálványai közé támasztva; látszik,
hogy egykor sarkaiból volt kivetve, s azután röstelték újra helyére
tenni.
A ház különben egészen ép, csak ablakai vannak mind téglákkal
berakva. Be van falazva minden ajtó, deszkával beszegezve a padlás
szelelő ablakai, a tornáczra felvezető fehér kőlépcsők fel vannak
szedve, s a falnak támogatva, mint szintén egy vörös márvány kő-
pad is a tornácz alatt.
A ház elejéről itt-ott lehullt a vakolat, s ott a vörös téglarakás
kilátszik; másutt nagy halom kő hever előtte; a hátulja, mely a kertre
néz, be van meszelve; látszik, hogy ott is egy, vagy több ablakot
raktak be, s hogy nyomaik se maradjanak, az egész falat
bemeszelték; körüle több gyümölcsfa látszik kitördelve, a többit is
esztendőnkint háromszor eszi le a hernyó, senki rájok sem néz, úgy
vesznek ki egyenkint, sárga rozsdával ellepve.
A harmadik ház egy kicsiny viskó a falu tulsó végén, egy nagy
ormótlan magtár háta mögé rejtőzve, udvara tele labodafűvel,
közepén görbe kankalikos kútágas; két kicsiny ablakában megvakult
az ónszegélyes üveg, fonott kaskéményéről lekopott a csapóföld, s
egész teteje szép zöld, mint bársony, a buján tenyésző mohától.
E három házban harminczkét év óta nem lakik senki.
Azon kisded viskóban, melynek nádpadlatán most a csuvik költi
tojásait, élt ezelőtt harminczkét évvel egy eszelős vén asszony.
Magdolnának hítták.
Rég ideje lehetett már, hogy eszével nem birt; némelyek azt
mondják, hogy úgy született, mások, hogy a padlásról leesett
fejtetőre, agyveleje akkor rendült meg. Némelyek szerint az volt
tébolyodásának oka, hogy egyetlen leánya hóhérhoz ment nőül.
Mások emlékeztek időkre, midőn ez asszony igen gazdag, igen
tehetős volt s egyszerre koldussá lett, s azóta féleszű.
Ez asszony sajátszerű befolyást gyakorolt akkoriban a babona-
hivő népre.
 Valami félelmetes ihletszerű lelkesülés látszott lényegén, ha
olykor küszöbét átlépte, melyen belül rendesen szenvtelen, hallgatag
szokott lenni.
Ha ilyenkor az utczákon végig ment, a kutyák összevonítottak az
egész faluban, mint szokták, ha a gyepmestert érzik azon menni. A
vele szembejövő emberek félve suhantak el oldala mellett, mert nem
egyszer jövendölte meg egyiknek vagy másiknak halála óráját, s volt
rá eset, hogy beteljesült az.
A hajadonokon megismeré: ki hordja méltán a pártát, ki nem? A
gyermekek arczáról megmondá: hogy ki fiai? s úgy esett, hogy az
egészen más volt, mint a kinek nevét viselék. Ezért a leányok és
gyermekes asszonyok reszkettek előtte.
Megismerte a szekér előtt a lopott lovat, s megmondta
gazdájának: ezt loptad, most lopd vissza.
Máskor a templomajtóba ült, s mankóját végig fektette a
küszöbön s várta, hogy ki meri azt átlépni. Jaj volt annak, ki a
tízparancsolat ellen vétett! Egész nyáron lelte a hideg, marhái
elhulltak, vetését felverte a gaz, nyilalások vették elő, vagy a
korcsmában verték meg.
Gyakran órákig eljajgatott honn a labodabokrok között; ilyenkor
hitte a köznép, hogy valahol a jégeső el fogja verni a határt. S néha
hetekig elbolyongott, ki tudja hol? ki tudja miért? s azalatt iszonyún
elszaporodott a sáska, szöcskő, földi bolha, tábort járó pókok, s más
istencsodái a határban, mik, mihelyt megjött, mintha magvok
szakadt volna, egy nap alatt eltüntek, kipusztultak.
Egyszer azt hitték, hogy haldokol.
Kifeküdt a kút mellé s szüntelen itta a vizet. Végre úgy
elerőtlenedett, hogy nem birta kezét megmozdítani.
A mellette elmenők látták, hogy szomjazik, hogy hörg és nem tud
meghalni. Ha egy ital hideg vizet adtak volna neki, mindjárt
megszabadult volna az élet kínjaitól, de senki sem mert hozzá
közelíteni, hogy megitassa.
Azon nap éjjel háromszor ütött le a villám a faluban s oly
felhőszakadás támadt, hogy az utczáról a víz a házakba befolyt.
Másnap az asszonynak semmi baja sem volt; kinn járt
összetöpörödve, reszketve, mankójára támaszkodva mint egyébkor.
Midőn az 1831-dik év tavasza elmult, mindenfelől rémséges
előjelenetek kezdének jóslani azon nagyszerű csapásról, mely az
emberiséget meglátogatandó volt; a népet a természet maga is
nyugtalanítá: csillagok hullottak, véres eső esett, halálfejes pillangók
repkedtek estenkint, farkasok jöttek be a faluba megszelídülve, mint
az ebek s agyon hagyták magokat veretni a házak küszöbei előtt.
Mi fog történni? Senki sem tudá.
Sejtett, félt, érzé a gyászban közelgő jövendőt minden, minden.
A fák siettek virágozni, siettek mentül hamarább megérlelni
gyümölcseiket. Az egész természet nem tudta mit tegyen,
legkevésbbé az ember.
Ez időben, midőn egy igaz szó, egy világos gondolat életet ért,
egyetlen prófétája a környéknek egy megtébolyodott nő volt, ki
lelkének őrült, kínos ihlettségében gyakran vaktában oly dolgokat
mondott, mikre a jövendő az igaz pecsétet nyomta rá,
leggyakrabban száz értelmű jóslatokat, miket a hány ember,
annyifelé magyarázhatott s mik, bármi történt, a jövendő titkait
rejtélyül hordák magukban.
Midőn a nyár jött irtózatos meleg napjaival, a nő őrültsége a
dühig látszott fokozódni; egész éjeken át sikoltozva járt-kelt a
faluban, a kutyák kibujtak elé a kapuk alatt, s ő melléjök ült, átölelte
fejöket s úgy üvöltöttek együtt irtózatos undok pár-éneket. Azután
bement a házakba, sírva, nyöszörögve kért egy pohár vizet,
megmosta kezeit, szemeit. Egyik helyütt ezt mondta: «miért nem
füstölitek ki a szobát, nagy benne a halottszag?» másutt imádságos
könyvet kért, s a haldokló imádságát behajtotta benne. Vagy a más
világra izent fenjáró ép, egészséges emberektől. Kérte őket, hogy el
ne felejtsék izenetét.
– Készíttess egy keresztet magadnak!
Ez volt legsűrűbben intő szava.
Jaj volt a családnak, melynek ablakán ezt kiáltá be:
– Készíttess két keresztet!
– Három keresztet!
– Magadnak, feleségednek, minden fiadnak, minden leányodnak
egyet!
A nép kétségbeesés várakozásában élt; futott volna, ha lehetett
volna, hová.
S mit tettek ekkor a bölcsek, az irástudók, kik jól tudták előre a
közelgő halál-veszélyt, mert olvasták tetteit, látták lerajzolt arczát,
tudták, hányat lép egy nap, merre jő, kiket bánt leginkább? mit
tettek, hogy a népet megnyugtassák aggodalmai közt, s bizalmat
öntsenek belé Isten irgalmában?
Külön temetőt árkoltattak ki azok számára, kik ez év folytán
rakásra fognak halni.
 II. A HÓHÉR CSALÁDJA.
Milyen lehet egy hóhér háza belül? Milyen lehet egy hóhér szíve
belül?
Tudja-e őt szeretni valaki? azon szomorú embert, kinek keze arra
van elátkozva, hogy gyilkoljon, bárha szíve a haláltól visszaborzadoz
is.
Láthatja-e őt mosolyogni valaki? látta-e mosolyogni valaki az élő
halált? azon arcz, mely annyiszor nézett szembe a haldokló
kínvonagló tekintetével, kit talán szánt, talán szeretett, s kit meg
kellett ölnie, mert a törvény úgy parancsolá – nem fagyott-e meg,
nem maradt-e örökké mereven, mintha szüntelen véres főket és
vértelen arczokat látna maga előtt?
Van-e, ki őt, a bűnök büntetését, örömest lássa maga mellett
ülni? ki eléje menjen, ha jő, utána nézzen, ha távozik? Van-e, ki azon
kezet meg tudja csókolni, mely mindig halált adott, kegyelmet soha,
mely mindig átkozva, soha áldva nem volt?
Van-e, ki azon szomorú házat meg tudja vele osztani, mely az
emberek lakaitól messze száműzetve, kitagadva a társaságból, világ
ijesztésére épült?
Körüle magas kőfal, kapuja szegekkel kiverve, előtte
elcsenevészett ákáczfák.
Még az élőfa sem szereti közellétét.
Ablakai nem látszanak a keritéstől. Tetején néha mintha fekete
zászló lebbenne meg. Egy-egy fekete holló az, mely a háztetőre
szállott. Semmi állat sem szereti őt. A kutyák utána vonítanak, a
tulkok bőgve futnak el előle, csak a hollók ismerik meg benne
gazdájokat. Ezek az ő madarai.
Késő este volt, a nap rég lenyugodott; kilencz, tíz óra felé
lehetett az idő, s mégis szokatlan világos vala az ég. Mindenünnét
visszaverődő viszfény kinzá az ember szemeit; nem látszott felhő,
sem csillag az égen, hanem valami tartós homályos sárgaság fogta
be az egészet, mint egy világító köd, mintha az éjszaka rendes
szürke öltönye helyett most sárgát kezdene magára venni. Ha olykor
hallatszának hangok, úgy tetszék, mintha azok igen végtelen
távolból jönnének, tompán, enyészetesen…
A közel látkörön Hétfalu hegyes tornyai voltak kivehetők, fekete
csúcsaik éles ellentétül rajzolák magukat a láthatár egére.
Puszta, elhagyott volt a vidék. Máskor nyári estéken a hazatérő
földmíves nép vidám csoportjait látni, a mint napi munkáik végezte
után tikkadtan sietnek falvaik felé. Az estharang szava hallik
mindenfelől, a mezőkön jókedvű pórleányok édes-bús danái
hangzanak, s a hazatérő nyájak aprózott kolomphangja és a gazdáik
elé ugató ebek örömcsaholása… Most néma minden, a szántóföldek
nagy része ugaron maradt, fölverve soha nem látott tövisek- és
gyomoktól; másutt le van kaszálva a felgyomosodott zöld buzavetés.
A zárvonalak miatt minden közlekedés megszünt; az országút
kétfelől szélesen begyöpösödött, az emberek kendőt tartanak szájok
elé s nem mernek lélekzeni, s a harangok nyelvét előre kiszedték, –
minden falu végén ott áll körülárkolva egy jó darab négyszögű föld,
benne imitt-amott jókor előre a sírok megásva.
– – E kietlen magányban hirtelen vad, ijedős kutyaordítás hangzik
végig, melyre a távol falubeli ebek kezdenek felelgetni. A hóhér
házának ajtaján két férfi zörgeti a kilincset, s benn a lánczos eb ordít
az idegen szagra.
– Ki az? kérdi belülről egy éktelenül idétlen rekedt hang, csitítva a
nagy ebet, mely szaglálva dugta ki orrát az ajtó és az eresz között,
melyen egyszer-másszor lyukat harapdált.
 – Nyisd ki Mekipiros, ne kiabálj! válaszol az egyik jövevény,
nyugtalanul öklözve befelé az ajtót. Nem szükséges kicsuknod, a ki
jön; ha nyitva hagynád, sem tévedne be más, mint édes körösztapád
az ördög, meg magam la.
Ez ismerős hangra megszünt ordítni a komondor, s a mint kinyilt
az ajtó, vigan kiszökött s a jövevény nyakába ugrált, nyüzsögve,
vinnyogva.
– Vidd a tatárba ezt a piszkos medvefókát Mekipiros, még
lecsókolja az orrom.
A megszólított sajátságos csodája volt a természetnek. Egy
egészen női ruhába öltözött zömök alak a legdurvább férfiarczulattal,
gömbölyű vastag fej, kurta, bozontos, fésületlen hajjal, széles vastag
száj, tömpe butyok orr, kiülő homlok, mély durva ránczokkal, vastag
tüskés szemöldök, s a cserepes bőrű arcz egyik felén idétlen szőrös
barkó.
Ez az emberi állat női ruhát viselt; – a jövevényt látva, megkapta
nagy csontos kezeivel a borjunagyságú vihogó ebet örvénél fogva,
hanyatt rántotta azt, s a közben éktelenül vigyorgott, röhögött
minden ok nélkül.
Nő-e ez, kit a természet így tett csúffá, vagy nem az, s ő akarja
csúffá tenni a természetet?
– Na lépj be te is, ne nézz ott a semmibe, szólt a jövevény
visszafordulva társához, ki mélán elbámulva állt ott a küszöbben,
talpig egy nagy szűrbe bújva, fejében széles karimás kalappal.
A kutya a konyhaajtóig kisérte a betérőket, az utóbb menőnek
sarkába szaglálva, mialatt Mekipiros vigyorogva kapaszkodott az
örvébe; orra alatt vérrel vagy szederlével rémséges bajusz volt neki
mázolva, mit ő szörnyű öntetszéssel iparkodott észrevétetni.
– Itthon van a gazda, meg az asszony, Mekipiros? kérdé az
elsőbbik jövevény.
 – A gazda énekel, a gazdasszony meg tánczol, felelé a félember
állatian röhögve.
– Mondd meg nekik, hogy megjöttünk; no eredj, szaladj! s ezzel
hátba ütötte és oldalba rúgta a monstrumot, ki egy ideig vigyorogva
nézett rá, mintha azt várná, hogy még egyszer hátba üsse, azután
ügyetlenül vihogva beugrott a konyhaajtón.
A két jövevény azalatt künn maradt az udvaron.
Az egyik talpig zsiros bőrbe öltözött magas szőke legény volt,
elmosott, gömbölyű vonásokkal, ajkaiban sok megszokott nyugalom,
tengerszinű szemeiben hideg egykedvüség volt festve. Az egész
arczon feltünő volt az a hallgatózó, kémkedő természet, mely kívül
dőreséget, szórakozottságot iparkodik mutatni, míg minden kiejtett
szóra fülel, mint az a kigyó, mely ha megfogatik, holtnak tetteti,
megmerevíti magát, s inkább ketté törik, mintsem megmozdulna.
A másik fiatal sápadt arczú férfi, vonásai végtelen csüggetegség
által lehangolva, kis fekete bajuszának szálai mind szájába folynak,
kalapja egészen lehúzva a szemére. Látszik rajta, hogy lelke és teste
nem bujdosnak egy úton.
Ott álltak a bakó udvarában. Valami megragadó ellentét volt ez
udvar tekintete azon kietlen eszmével, mely egy bakó nevével van
összekötve. Szép zöld pázsit teríté be az egész udvart, a falak mellett
fügefák, őszi baraczkrostélyok terültek, a tér hátulján szép
szőlőlugas, a pázsitból szív-alakúra kivágott virágágyak, tele gazdag
ibolyabokrokkal s a legsajátosabb erdei virágok minden nemeivel;
odább dinnyefészkek szétfutó indákkal, piros ribiszkebokrok, egy-egy
szomorú fűz, amott sárgarózsabokor, ezerszinű teljes pipacsfejek, s a
pázsiton futó piros szemű fehér házi nyulak…
Mily fájdalmas gúny!
A szem piros virágokat lát, zöld pázsitos udvart, futó dinnyeindát,
ingó pipacsfőket, szomorú fűzfákat, sárga virágokat, kis fehér
nyulakat.
 A lélek ezalatt lát véres kínpadot, jéghideg vasakat, s lelógó
kötelet; lát lehullott véres főket, szomorú bitófát, sápadt holt
arczokat, fekete hollókat…
Hisz itt a hóhér lakik.
– Bejöhettek! kiálta belülről egy erős, átható csengésű női hang,
s egyszersmind Mekipiros lódult ki az ajtón, nagy bozontos fejével
előre rohanva. Látszék, mintha belülről hatalmas tenyér adott volna
fejének tetemes mozzanatot.
A bőrködmenes erre beterelé maga előtt szomorú társát, s a
hóhér háza becsukódott utánuk.
A konyhába léptek. Semmivel sem különbözött az más ember
tűzhelyétől; az edények ragyogtak a tisztaságtól, rendben volt
minden, a tűz vigan égett a kémény alatt, s mégis – mégis a
gondolat szünetlen talált minden tárgyon valamit, mi borzasztó
eseményekre emlékezteté.
Az a bárd, mely a tűzhely előtt egy tőkébe van vágva…
Két év előtt a hóhér egy apagyilkost fejezett le… Talán épen e
bárd…
Az a kötél, mely a vederre van kötve… az a görbe vas, mely a
tűzben izzóvá vörösült… az a nehéz láncz, mely a kéményből
alálóg… ki tudja minő átkos, iszonyatos esemény tanui lehettek
valaha…? Talán semmié, talán nagyon is egyszerű czéljok volt eleitől
fogva. – De itt a hóhér lakik.
A falon itt-ott sötét foltok vannak… Mik azok? Talán a vér? A
szem nem bír letévedni rólok, szüntelen visszabotlik rájok, s a lélek
nem bír e gondolatra jönni, hogy az állatvér is lehet, a leghitványabb
hizlalt állat vére, mit az ember megöl, hogy megegye… Hisz itt a
hóhér lakik.
A tűzhelynél egy nő sütött, főzött; magas, ideges termetű
némber, izmos karjainak, domború keblének, piros, sugárzó arczának
s égő szemeinek vad, boszorkányi tekintetet adott a lobogó tűz, szép
fekete haja nagy kontyba volt csavarva feje hátulján, vastag
szemöldei szinte összeértek, s dagadó piros ajka fölött barnult a
férfias pehely.
– Üljetek le! kiáltá erős, dörgő hangon az érkezteknek,
megéheztetek ugy-e? mindjárt. Ott az asztal. S tovább főzött s rakta
a tüzet, hogy a kéményig lobogott, pokolbeli színt adva piros
arczának. Ez volt a hóhér felesége.
A csüggeteg ifju öntudatlanul leült az asztal mellé, a másik oda
ment a tűzhely mellé, s elkezde suttogni az asszonynyal, mi alatt
sűrűen mutogattak az asztal mellett ülőre.
A férfi suttogását nem lehete hallani, de az asszonynak csaknem
minden szavát érteni lehete, ki a legnagyobb erőltetéssel sem birta
erős, dörgő hangját annyira lágyítani, hogy suttogássá váljék.
– Ismerem, mondá, majd megszoktatjuk itt… senki sem fogja
keresni… elmenni? nincs mód reá…
Azután egy tál tarhonyás húst tett a jövevények elé. Az egyik
szomorúan, nyámmogva evett belőle, a másik mohón látott hozzá s
a közben hol hátra beszélt, hol társát kinálta, hol a kutyának hányt
csontokat, s azután oldalba rúgta, ha elkapá.
– Nem beszélhetni az öreggel? kérdé a nőtől.
– Hagyjátok most abba, az öreget megint az ördögök gyötrik,
nem halljátok, hogy énekel? úgy énekel, mint akármelyik tót diák
Lucza napján.
És valóban a legtávolabb szobából mély, zúgó hangon zendültek
át az ének szavai töredelmes, fájdalmas reszketegséggel:

– Uram, bűneink sokasága;

Undoksága
Érdemli haragodat.
Méltók vagyunk: hogy ellenünk
 Szent Istenünk
Felemeld ostorodat. –

Oly bús, oly szívfacsaró volt a bűnbánat, mit e férfias,

harangszerűen zúgó hangok kifejeztek! Zsoltári ének egy hóhér
házában!
A csüggeteg ifju zavartan rezzent fel e hangokra. Végig futott egy
párszor homlokán kezével, mintha eszméletet akarna lelkében
költeni, összefüggést találni annyi zavart, kietlen esemény között,
azután lassankint ismét visszasülyedt előbbi méla csüggetegségébe.
Kis idő mulva azonban újra hallaték ugyanazon ének, de nem az
előbbi harangzúgású férfihangon; menytiszta gyermeki hang kezde
énekelni, bűbájosan csengve, mint az üvegharmonika hangja:

– De tudjuk: hogy ki megvallja

És átalja
Bűneit s hozzád megtér,
Azt nem űzöd el előled,
Sőt te tőled
Bűnbocsánatot az nyér.

Angyalok nem énekelhetnek szebben a menyországban, mint

minő e szózat zenéje volt! Ki lehet ő? Bűnbocsánatot hirdető angyal
egy hóhér házában?
– Hát ezt a leányt még mindig üveg alatt tartja a vén fojtogató?
– Szentet akar belőle nevelni, mintha azzal is engemet akarna
boszantani, tudja, hogy sohasem szívelhettem semmit, a mi szent.
– Az öreg úgy látszik, hogy tökéletesen megbolondult.
– Ördögök vannak vele; a mult héten három legény szökött meg
tőle, mert nem állhatta a kegyességet tovább; ebéd előtt fél óráig
olvasott nekik mindig a bibliából, s ha valamelyik nevetni talált,
kidobta az ajtón, mint egy kölyökkutyát; képzelheted, milyen szép
lehet egy hóhér, ki a más világról prédikál s ököllel hirdeti az Isten
igéit.
– Talán már Mekipiros is tanult tőle valami imádságot?
– Hahaha! Hívd csak be! Te medvebocs! Mekipiros!
Mekipiros bejött.
– Gyere ide, hadd ütlek pofon. Nesze. Mégis vigyorogsz? Nesze
még egy. Sirsz mindjárt! Csinálj savanyú képet. Úgy. Tedd össze a
kezed. Hunyd be a szemedet.
– Már most kezdd rá.
A monstrum el kezdte mondani az imádságot. Az ember azt várta
volna, hogy érthetetlenül fogja azt eldarálni. Nem. Érthető, komoly
hangon mondta végig, szemei hunyva maradtak, arcza emberi alakot
kezde elsajátítani, s szemeiből azon igéknél, melyek a bűnök
kölcsönös bocsánatát hirdetik, két nehéz könycsepp gördült elő s
végig folyt ránczos, durva arczán.
– Hahaha! kaczagott a hóhérné, s homlokon ütötte tenyérrel az
imádkozót, hát a «kedves egészségére kivánom» hol maradt?
Mint lecsapó villám viszhangzó dörgése, szólalt meg az
embertelen gúnykaczaj közepett a mellékszobából reszkettető
hangon a dicséret verse.

– A villámos égben ki mennydörög ott fent?

A földnek reszkető ingása kit jelent?…

Az üstből kifutott forró víz egy perczre eloltá a tüzet, minden

sötétben maradt, minden megnémult, midőn hirtelen kicsapta a szél
a félig betett ajtót, s a döbbenés némulatában hangok hallatszának,
minők a halálmadár sikoltása, vagy mintha futó őrült vijjongna,
önlelke elől szaladva.
– Halál! – véres halál! – Irtózatos halál!
 Az utolsó hangok már a messzetávolban vesztek el. A lánczos eb
rémülten vonított utána.
S midőn a meggyujtott kéngyertya némi világot derített a
sötétben, három alak látszott térdre nyomva az ijedelemtől. A két
hóhérlegény és a monstrum. A daczos, kevély nő megvetően fordult
az egyik legényhez, s büszkén nézett le rá.
– Hát még te is!?
– Nem hallád, rebegé ez, a halálmadárt?…
– Mit félsz tőle? Hisz anyám az, a félbolond.

Éjente a padláson hálnak a hóhérlegények. Maga a bakó az

udvarra nyíló szobában. Mekipiros pedig künn az akolban a lánczos
kutya mellett.
Minden elcsendesült. Künn elállt a szél, falevél sem mozdult, az
alvó sóhajtását meg lehete hallani.
Ilyenkor a legkisebb hang oly csodálatos félelemmel tölti el az
álmatlanul virrasztót. Majd mintha az ágy alatt elrejtett ember
fészkelődnék; – vagy mintha a kilincset fordítná valaki, – vagy az
ajtót zörrenti meg a szél, mintha valaki rázná kívülről, – kopognak,
suttognak az ember körül, – éjjeli bogarak valahol papirosra
akadnak, s úgy megzörögnek vele, mintha irna valaki a sötétben; –
künn az utczán az emberek futnak, halkan dörmögve egymás közt. A
tornyok sorba három negyedet ütnek, nem tudni hányra? Az idő
irtózatos hosszú, az éjszaka mélységes fekete.
Szénából vetett ágyon, durva takaró alatt egymás mellett alszik a
két hóhérlegény. – Alszanak-e igazán? – Lehet-e ilyen helyen aludni?
Szemeik hunyva vannak. Nem, az egyik nem alszik. A mint
észreveszi, hogy társa nem mozdul, lassan félrehajtja magáról a
takarót s négykézláb a padlás belsejére lopódzik, ott lehasal, a
gerendák közti hasadékon lenéz. Azután fölkel, lábhegyen a kémény
mellé suhan, a deszkafalon háromszor kopogtat, azután lemászik a
hágcsón a padlásról, a hágcsót a nyílásról elveszi s füttyent a
kutyának, az előjön; hallani a mint lánczos örvét megrázza nyakán s
morogva, nyüzsögve a padlásajtó előtt lefekszik.
A másik legény pedig félig nyitott szemekkel amannak minden
mozdulatát ügyelve kisérte. Ha feléje fordult, úgy tett, mintha
aludnék, de mihelyt elvette róla tekintetét, felnyitá szemeit és utána
nézett.
A mint az utolsó nesz elhallgatott, felszökött im ez is álmatlan
fekhelyéről s a padlás belsején fölkereste azon nyílást, hol társa
lenézett. Könnyű volt rátalálnia, alulról lámpavilág tört keresztül a
gerendázat hasadékán, mely a bakó szobájából jött.
Óvatosan hajlott oda és lenézett a keskeny nyíláson.
Szigorún butorzott szobát látott maga előtt. A fal mellett fekete
szekrény állt, hármas lakattal bezárva, a szoba közepén kemény
faasztal, két ágy egymás végében, egy nagy és egy kicsiny, s két
kartalan háromlábú szék, az ablakban néhány elviselt könyv, az ágy
fölött nehéz, rezes puska. A halavány fényű lámpa az asztalra volt
téve. Mellette egy gyermek olvasott a bibliából. A gyermek lábainál
egy férfi feküdt, arczczal a földre borulva.
Egy roppant termetű férfi, egy óriás, a mint nagy, bozontos
szürke hajjal fedett fejét egy gyermek lábaihoz fekteti, kinek
szépségén megáll a szem, fogva marad a lélek.
Egy kedves kis szőke fejű angyal, – tizenkét-tizenhárom éves; –
haja csaknem ezüstszőke, mint az árvalányhaj, mint a
holdvilágsugár; – arcza mennyeien fehér, mosolygása mint angyalé;
– a fehér arcz mosolygása oly túlvilági, mintha nem is öröm, nem is
jó kedv volna az, mi benne festve van, hanem valami magasabb
érzemény, melyet ismerni még nem eléggé tiszta az emberi szív. Tán
a buzgó hivő előtt jelenhet meg ily kép, midőn lelkét testéből kisírva,
láthatlan védszentjéhez felzokog, s az egy mámoros ihlettség
perczében megjelen előtte, oly alakban, minőnek ember nem
képzelé, és lemosolyog reá, mintha mondaná: győztél az égen!
A vén ember ott fekszik a földön, ujjaival a hajába markolva, s
nedves marad a föld, hová arczát lefekteté.
Az árvalányhajú gyermek pedig tiszta, mézédes hangon olvas a
szent könyvből bűnbocsátó hangokat, kis kezével olykor a lapokat
fordítja, s szelid szemeivel áhitattal tekint fel, midőn az Isten neve
fordul elő.
– Imádkozzál, imádkozzál én angyalom! – Az Isten meghallgatja
a te szavaidat. Oh a te apád oly bűnös, oly bűnös!
A gyermek leszállt hozzá és megcsókolá ősz fejét és tovább
olvasott.
A vén ember sírt keservesen.
– Oh a te apád kezei oly véresek! Ki mossa le azokat? Annyi
embert megölni, ki engem soha sem bántott, ki nékem soha sem
vétett. Hogy féltek a haláltól, milyen szomorúak voltak, hogy várták
a kegyelmet, mint nézték, hogy nem jön-e a fehér zászló! Oh mint
kértek, mint csókolták kezeimet, hogy még csak egy pillanatig ne,…
hiszen az élet olyan szép. És én nekem meg kellett ölnöm.
Meggyilkoltam, – mert a törvény parancsolá.
A vén ember mély, keserű hörgésbe fojtá el sóhaját.
– Ki fog felelni majd helyettem, ha Isten kérdeni fogja
menydörgő szavával: «ki merte a halált osztani én kívülem?» ki fog
felelni, ki fog kimenteni engem, midőn biráim is oly halvány, hideg
alakok lesznek, mint azon eszköz, ki kezökben halál és ember
félelme volt? – S ha van találkozás ott fenn, vagy tán – ott alant,
hóhér és kivégzett egy asztalhoz ülnek! oh e véres lelkek, mik fej
nélkül járnak a más világon! Oh irtózatos, irtózatos! Embert fejétől
elválasztani… S hátha ártatlan volt, hátha vére felkiált az égre, hátha
tévedt a biró… Hatalmas menyei atyám!…
 Az ősz óriás iszonyú kínlódással fetrengve hanyatt fordult s
ökleivel veré mellét. Ekkor meglátszék az arcza. Vihardúlta kemény
arcz volt az, megbarnítva sok év napjától, szakállában egy-egy
csomó megőszült, szemöldei feketék voltak. Alakjából egészen ki volt
véve, minden izma vonaglott, reszketett.
A kis leány leszállt hozzá s kérlelve simogatá verítékes homlokát,
ölébe vette nehéz fejét, s nem látszott félni tőle, pedig oly irtóztató
volt. – Mint egy elkárhozott – a síron innen.
A vén ember összecsókolá a gyermek kezeit, lábait, s félénken,
gyöngéden átölelve nagy, ideges, reszkető kezével, odabújt hozzá,
arczát ölébe rejté és suttogva, meg-megszaggatva fojtottan beszélt,
mintha az iszonyú szavak alatt kiszakadna nagy melléből a lélekzet.
– Lásd, kis leányom, – egyszer a birák egy fiatal gyermeket
halálra itéltek. – Én Istenem, még szakáll sem volt arczán – olyan
fiatal volt. Három napig ült a siralomházban, minden ember siratta, a
ki látta, – ezen fiatal embert azzal vádolták, hogy apját megölte.
Nem tagadhatta, ott aludt a szobában, s a kés az ő véres ágyába
volt elrejtve. – Hiába mondá, hogy ártatlan, hiába hitta Istent
tanubizonyságul, – meg kelle halnia. – A mely nap lefejezteték, a
kocsi mellett, mely őt a vesztőhelyre vitte, két asszony futott, sírva-
ríva fekete gyászruhában. Egyik az édes anyja volt, a másik édes
testvére. Hiába sikolták, hogy ártatlan ő, hogy nem szabad
meghalnia, s ha vétkes volna is, megbocsátanák neki azt a
gyászruhát, hiszen csak ők az árvák, ők vesztettek mindent!
Hasztalan, meg kellett halnia. Mikor leült elém a halálos székre,
letevé ruháját, még akkor is felém fordult, és azt mondá: «fáj, hogy
meg kell halnom, mert ártatlan vagyok». Bekötém szemeit. De
kezem reszketett, mikor hozzá vágtam, s a kezemre fecscsent vér
égetett, mint a tűz… Oh gyermekem! e vér ártatlan volt. Egy év előtt
egy országos zsiványt végeztem ki; mikor a hágcsóra léptem vele,
nevetve hozzám fordult, azt mondva: «ezen a helyen kend egy szép,
fiatal gyermeket fejetlenített meg, kit apagyilkolásért elitéltek, annak
az apját is én gyilkoltam meg, s a kést ágyába rejtém el. Kössön fel
Welcome to our website – the perfect destination for book lovers and
knowledge seekers. We believe that every book holds a new world,
offering opportunities for learning, discovery, and personal growth.
That’s why we are dedicated to bringing you a diverse collection of
books, ranging from classic literature and specialized publications to
self-development guides and children's books.

More than just a book-buying platform, we strive to be a bridge

connecting you with timeless cultural and intellectual values. With an
elegant, user-friendly interface and a smart search system, you can
quickly find the books that best suit your interests. Additionally,
our special promotions and home delivery services help you save time
and fully enjoy the joy of reading.

Join us on a journey of knowledge exploration, passion nurturing, and

personal growth every day!

testbankfan.com