Get the full ebook with Bonus Features for a Better Reading Experience on ebookmeta.

com

Mathematical Programming for Power Systems

Operation with Python Applications 1st Edition
Alejandro Garces Ruiz

https://ebookmeta.com/product/mathematical-programming-for-
power-systems-operation-with-python-applications-1st-
edition-alejandro-garces-ruiz/

OR CLICK HERE

DOWLOAD NOW

Download more ebook instantly today at https://ebookmeta.com

 Recommended digital products (PDF, EPUB, MOBI) that
you can download immediately if you are interested.

Power Systems Research and Operation Selected Problems 1st

Edition Olexandr Kyrylenko

https://ebookmeta.com/product/power-systems-research-and-operation-
selected-problems-1st-edition-olexandr-kyrylenko/

ebookmeta.com

Power systems research and operation : selected problems

2nd Edition Ihor Blinov (Editor)

https://ebookmeta.com/product/power-systems-research-and-operation-
selected-problems-2nd-edition-ihor-blinov-editor/

ebookmeta.com

Beginning Programming with Python For Dummies 3rd Edition

John Paul Mueller

https://ebookmeta.com/product/beginning-programming-with-python-for-
dummies-3rd-edition-john-paul-mueller/

ebookmeta.com

Neurobiological Foundations for Emdr Practice Second

Edition Uri Bergmann Ph D

https://ebookmeta.com/product/neurobiological-foundations-for-emdr-
practice-second-edition-uri-bergmann-ph-d/

ebookmeta.com
Criminal Law for Criminologists: Principles and Theory in
Criminal Justice 1st Edition Noel Cross

https://ebookmeta.com/product/criminal-law-for-criminologists-
principles-and-theory-in-criminal-justice-1st-edition-noel-cross/

ebookmeta.com

The New Middle East What Everyone Needs to Know 1st

Edition James L Gelvin

https://ebookmeta.com/product/the-new-middle-east-what-everyone-needs-
to-know-1st-edition-james-l-gelvin/

ebookmeta.com

The Complete MacBook User Manual - 17th Edition 2023

Author

https://ebookmeta.com/product/the-complete-macbook-user-manual-17th-
edition-2023-author/

ebookmeta.com

Delay Differential Equations and Applications to Biology

1st Edition Fathalla A. Rihan

https://ebookmeta.com/product/delay-differential-equations-and-
applications-to-biology-1st-edition-fathalla-a-rihan/

ebookmeta.com

From Comic Strips to Graphic Novels Contributions to the

Theory and History of Graphic Narrative 2nd Edition Daniel
Stein (Editor)
https://ebookmeta.com/product/from-comic-strips-to-graphic-novels-
contributions-to-the-theory-and-history-of-graphic-narrative-2nd-
edition-daniel-stein-editor/
ebookmeta.com
Primary and Repeat Arterial Reconstructions Sachinder
Singh Hans Mitchell R Weaver Timothy J Nypaver Eds

https://ebookmeta.com/product/primary-and-repeat-arterial-
reconstructions-sachinder-singh-hans-mitchell-r-weaver-timothy-j-
nypaver-eds/
ebookmeta.com
Mathematical Programming for Power Systems Operation
Mathematical Programming for Power
Systems Operation

From Theory to Applications in Python

Alejandro Garcés
Technological University of Pereira
Pereira, Colombia
This edition first published 2022
© 2022 by The Institute of Electrical and Electronics Engineers, Inc. All rights reserved.

Published by John Wiley & Sons, Inc., Hoboken, New Jersey.

Published simultaneously in Canada.

No part of this publication may be reproduced, stored in a retrieval system, or transmitted in any
form or by any means, electronic, mechanical, photocopying, recording, scanning, or otherwise,
except as permitted under Section 107 or 108 of the 1976 United States Copyright Act, without
either the prior written permission of the Publisher, or authorization through payment of the
appropriate per-copy fee to the Copyright Clearance Center, Inc., 222 Rosewood Drive, Danvers,
MA 01923, (978) 750-8400, fax (978) 750-4470, or on the web at www.copyright.com. Requests to
the Publisher for permission should be addressed to the Permissions Department, John Wiley &
Sons, Inc., 111 River Street, Hoboken, NJ 07030, (201) 748-6011, fax (201) 748-6008, or online at
http://www.wiley.com/go/permission.

Limit of Liability/Disclaimer of Warranty: While the publisher and author have used their best
efforts in preparing this book, they make no representations or warranties with respect to the
accuracy or completeness of the contents of this book and specifically disclaim any implied
warranties of merchantability or fitness for a particular purpose. No warranty may be created or
extended by sales representatives or written sales materials. The advice and strategies contained
herein may not be suitable for your situation. You should consult with a professional where
appropriate. Neither the publisher nor author shall be liable for any loss of profit or any other
commercial damages, including but not limited to special, incidental, consequential, or other
damages.

For general information on our other products and services or for technical support, please contact
our Customer Care Department within the United States at (800) 762-2974, outside the United
States at (317) 572-3993 or fax (317) 572-4002.

Wiley also publishes its books in a variety of electronic formats. Some content that appears in print
may not be available in electronic formats. For more information about Wiley products, visit our
web site at www.wiley.com.

Library of Congress Cataloging-in-Publication Data

A catalogue record for this book is available from the Library of Congress

Paperback ISBN: 9781119747260; ePub ISBN: 9781119747284;

ePDF ISBN: 9781119747277; oBook ISBN: 9781119747291

Cover image: © Redlio Designs/Getty Images

Cover design by Wiley

Set in 9.5/12.5pt STIXTwoText by Integra Software Services Pvt. Ltd, Pondicherry, India

10 9 8 7 6 5 4 3 2 1
 v

Contents

Acknowledgment ix
Introduction xi

1 Power systems operation 1

1.1 Mathematical programming for power systems
operation 1
1.2 Continuous models 3
1.2.1 Economic and environmental dispatch 3
1.2.2 Hydrothermal dispatch 3
1.2.3 Effect of the grid constraints 5
1.2.4 Optimal power flow 5
1.2.5 Hosting capacity 7
1.2.6 Demand-side management 7
1.2.7 Energy storage management 9
1.2.8 State estimation and grid identification 9
1.3 Binary problems in power systems operation 11
1.3.1 Unit commitment 12
1.3.2 Optimal placement of distributed generation and capacitors 12
1.3.3 Primary feeder reconfiguration and topology identification 13
1.3.4 Phase balancing 13
1.4 Real-time implementation 14
1.5 Using Python 15

Part I Mathematical programming 17

2 A brief introduction to mathematical optimization 19

2.1 About sets and functions 19
2.2 Norms 22
2.3 Global and local optimum 24
vi Contents

2.4 Maximum and minimum values of continuous

functions 25
2.5 The gradient method 26
2.6 Lagrange multipliers 32
2.7 The Newton’s method 33
2.8 Further readings 35
2.9 Exercises 35

3 Convex optimization 39
3.1 Convex sets 39
3.2 Convex functions 45
3.3 Convex optimization problems 47
3.4 Global optimum and uniqueness of the solution 50
3.5 Duality 52
3.6 Further readings 56
3.7 Exercises 58

4 Convex Programming in Python 61

4.1 Python for convex optimization 61
4.2 Linear programming 62
4.3 Quadratic forms 67
4.4 Semidefinite matrices 69
4.5 Solving quadratic programming problems 71
4.6 Complex variables 74
4.7 What is inside the box? 75
4.8 Mixed-integer programming problems 76
4.9 Transforming MINLP into MILP 79
4.10 Further readings 80
4.11 Exercises 81

5 Conic optimization 85
5.1 Convex cones 85
5.2 Second-order cone optimization 85
5.2.1 Duality in SOC problems 90
5.3 Semidefinite programming 92
5.3.1 Trace, determinant, and the Shur complement 92
5.3.2 Cone of semidefinite matrices 95
5.3.3 Duality in SDP 97
5.4 Semidefinite approximations 98
5.5 Polynomial optimization 102
5.6 Further readings 105
5.7 Exercises 106
 Contents vii

6 Robust optimization 109

6.1 Stochastic vs robust optimization 109
6.1.1 Stochastic approach 110
6.1.2 Robust approach 110
6.2 Polyhedral uncertainty 111
6.3 Linear problems with norm uncertainty 113
6.4 Defining the uncertainty set 115
6.5 Further readings 121
6.6 Exercises 121

Part II Power systems operation 125

7 Economic dispatch of thermal units 127

7.1 Economic dispatch 127
7.2 Environmental dispatch 133
7.3 Effect of the grid 136
7.4 Loss equation 140
7.5 Further readings 143
7.6 Exercises 143

8 Unit commitment 145

8.1 Problem definition 145
8.2 Basic unit commitment model 146
8.3 Additional constraints 150
8.4 Effect of the grid 151
8.5 Further readings 153
8.6 Exercises 153

9 Hydrothermal scheduling 155

9.1 Short-term hydrothermal coordination 155
9.2 Basic hydrothermal coordination 156
9.3 Non-linear models 159
9.4 Hydraulic chains 162
9.5 Pumped hydroelectric storage 165
9.6 Further readings 168
9.7 Exercises 169

10 Optimal power flow 171

10.1 OPF in power distribution grids 171
10.1.1 A brief review of power flow analysis 173
10.2 Complex linearization 177
10.2.1 Sequential linearization 181
viii Contents

10.2.2 Exponential models of the load 182

10.3 Second-order cone approximation 184
10.4 Semidefinite approximation 188
10.5 Further readings 190
10.6 Exercises 190

11 Active distribution networks 195

11.1 Modern distribution networks 195
11.2 Primary feeder reconfiguration 196
11.3 Optimal placement of capacitors 200
11.4 Optimal placement of distributed generation 203
11.5 Hosting capacity of solar energy 205
11.6 Harmonics and reactive power compensation 208
11.7 Further readings 212
11.8 Exercises 212

12 State estimation and grid identification 215

12.1 Measurement units 215
12.2 State estimation 216
12.3 Topology identification 221
12.4 Y bus estimation 224
12.5 Load model estimation 228
12.6 Further readings 231
12.7 Exercises 232

13 Demand-side management 235

13.1 Shifting loads 235
13.2 Phase balancing 240
13.3 Energy storage management 246
13.4 Further readings 249
13.5 Exercises 249

A The nodal admittance matrix 253

B Complex linearization 257

C Some Python examples 263

C.1 Basic Python 263
C.2 NumPy 266
C.3 MatplotLib 268
C.4 Pandas 268

Bibliography 271
Index 281
 ix

Acknowledgment

Throughout the writing of this book, I have received a great deal of support and
assistance from many people. I would first like to thank my friends Lucas Paul
Perez at Welltec, Adrian Correa at Universidad Javeriana in Bogotá-Colombia,
Ricardo Andres Bolaños at XM (the transmission system operator in Colom-
bia), Raymundo Torres at Sintef-Norway, and Juan Carlos Bedoya at the Pacific
Northwest National Laboratory (USA), who, in 2020 (during the COVID-19
pandemic), agreed to discuss some practical aspects associated to power sys-
tem operation problems. The discussions during these video conferences were
invaluable to improve the content of the book. I am also very grateful to my
students, who are the primary motivation for writing this book. Special thanks
to my former Ph.D. students, Danilo Montoya and Walter Julian Gil. Finally, I
want to thank the Department of Electric Power Engineering at the Universi-
dad Tecnológica de Pereira in Colombia and the Von Humbolt Foundation in
Germany for the financial support required to continue my research about the
operation and control of power systems.
Alejandro Garcés
 xi

Introduction

Electrification is the most outstanding engineering achievement in the 20tℎ

century, a well-deserved award if we consider the high complexity of genera-
tion, transmission, and distribution systems. An electric power system includes
hundreds or even thousands of generation units, transformers, and transmis-
sion lines, located throughout an entire country and operated continuously 24
hours per day. Running such a complex system is a great challenge that requires
using advanced mathematical techniques.
All industrial systems seek to increase their competitiveness by improv-
ing their efficiency. Electric power systems are not the exception. We can
improve efficiency by introducing new technologies but also by implementing
mathematical optimization models into daily operation. In every mathemati-
cal programming model, we require to perform four critical stages depicted in
Figure . The first stage is an informed review of reality, identifying opportu-
nities for improvement. This stage may include conversations with experts in
order to establish the available data and the variables that are subject to be opti-
mized. The second stage is the formulation of an optimization model as given
below:

min 𝑓(𝑥)
subject to 𝑥 ∈ Ω (0.1)

Where 𝑥 is the vector of decision variables, 𝑓 is the objective function and, Ω is

the set of feasible solutions. Going from stage one (reality) to stage two (model)
is more of an art than a science. One problem may have different models and
different degrees of complexity. Practice and experience are required to master
this stage, as some models are easier to solve than others. Subsequently, the
third stage consists of the implementation of the mathematical model into a
software. After that, the fourth stage is the analysis of results in the context of
the real problem.
xii Introduction

Figure 0.1 Stages of solving an optimization problem.

This book will focus on stages two and three, associated with power system
operations models. In particular, we are interested in models with a geometric
characteristic called convexity, that present several advantages, namely:

● We can guarantee the global optimum and unique solution under well-
defined conditions. This aspect is interesting from both theoretical and prac-
tical points of view. In general, a global optimum advisable in real operation
problems.
● There are efficient algorithms for solving convex problems. In addition, we
can guarantee convergence of these algorithms. This is a critical aspect for
operation problems where the algorithm requires to be solved in real-time.
● There are commercial and open-source packages for solving convex opti-
mization models. In particular, we are going to use CvxPy, a free Python-
embedded modeling language for convex problems.
● Many power system operations problems are already convex; for example,
the economic and environmental dispatches, the hydrothermal coordination,
and the load estimation problem. Besides, it is possible to find efficient convex
approximations to non-convex problems such as the optimal power flow.

In summary, convex problems have both theoretical and practical advantages

for power systems operation. This book studies both aspects. The book is
oriented to bachelor and graduated students of power systems engineering.
Concepts related to power systems analysis such as per-unit representation,
the nodal admittance matrix, and the power flow problem are taken for granted.
A previous course of linear programming is desirable but not mandatory. We do
not pretend to encompass all the theory behind convex optimization; instead,
we try to present particular aspects of convex optimization which are useful in
power systems operation. The book is divided into two parts: In the first part,
 Introduction xiii

the main concepts of convex optimization are presented, including a distinct

chapter about conic optimization. After that, selected applications for power
systems operation are presented. Most of the solvers for convex optimization
allow mixed-integer convex problems. Therefore, we include models that can
be solved in this framework too. The student is recommended to do numerical
experiments in order to acquire practical intuition of the problems.
All applications are presented in Python, which is a language that is becom-
ing more important in power systems applications. Students are not expected
to have previous knowledge in Python, although basic concepts about pro-
gramming (in any language) are helpful. Our methodology is based on many
examples and toy-models. We made a great effort in showing the most simple
model with a clean code. Of course, these toy-models are an oversimplifica-
tion of the real problem; however, they allow us to understand the model and
its coding. In practice, we may have complex models that combine different
aspects such as the economic dispatch, the unit commitment and/or the opti-
mal power flow. A real operation model may require a sophisticated platform
that integrates the model with the supervisory control and data acquisition sys-
tem (SCADA) operating in real-time. The development of such a real industrial
model is beyond the objectives of this book.
Another Random Scribd Document
with Unrelated Content
 „Kegyetlen“ anyó.

I.

Nem voltam már Virelogne-ban vagy tizenöt esztendeje. Az

ősszel aztán újra odakerültem, vadászatra, Serval barátomhoz, aki
végre megint felépíttette a kastélyát, amit a poroszok leromboltak
volt.
Mindig végtelenül szerettem ezt a vidéket. Vannak a világnak
gyönyörűséges zugai, amelyek valóságos érzéki varázzsal hatnak a
szemre. Az ember fizikai szerelemmel szereti őket. Mindenki, akit
vonz a föld, őriz a szívében gyöngéd emlékeket egy-egy forrásról,
erdőről, tóról vagy dombról, amelyet gyakran látott és amely úgy
meg tudta hatni, mint a boldogság eseményei. Olykor a gondolat
visszafordul egy-egy olyan erdei zughoz, partrészlethez vagy
virágokkal bepúderezett gyümölcsöshöz is, amelyet csak
egyetlenegyszer láttunk, valamely vidám napunkon, de amely mégis
úgy megmarad a szívünkben, mint némely asszonyoknak a képe,
akiket az utcán pillantottunk meg világos és áttetsző ruháikban és
akik testünkben-lelkünkben otthagyták a ki nem elégített,
feledhetetlen vágyat, a boldogság szenzációját, a boldogságét,
amelyhez odaértünk egy pillanatra a könyökünkkel.
Virelogne-ban az egész tájat szerettem, ahogy meg volt hintve
apró erdőkkel és átszelve patakokkal, amelyek úgy nyargaltak a
talajban, mint a föld vérvivő erei. Rákászni lehetett bennük, meg
pisztrángokat és angolnákat fogni! Micsoda isteni élvezet az!
Helyenként fürödni is lehetett s az ember gyakran bukkant vízi-
szalonkákra a magas fűben, amely ezeknek a vékony
vízfolyásoknak a partján nőtt.
Könnyen suhantam előre, akár a kecskék és két kutyámat
néztem, amelyek szimatolva törtettek elibém. Serval, jobbra tőlem
vagy száz méterre, egy lucernatáblát vert föl. Megkerültem a
bokrokat, amelyek a saudres-i erdőt határolják s egy kunyhó romjai
tűntek a szemembe.
Hirtelen visszaemlékeztem rá, milyennek láttam ezt az épületet,
mikor legutoljára itt jártam, 1869-ben. Akkor szőlővel volt befuttatva
és tyúkok kapirgáltak az ajtaja előtt. Van-e szomorúbb, mint egy
ilyen halott ház, felmeredő, roncsolt, baljós maradványaival, mint egy
csontváz?
Arra is visszaemlékeztem, hogy itt egy derék nénike vendégelt
meg egy pohár borral, mikor egyszer nagyon el voltam fáradva s
akkor Serval a ház lakóinak a történetét is elmondta. A gazdát, aki
régi vadorzó volt, a csendőrök lelőtték. A fiú, akit én is láttam, nagy,
mogorva fickó volt, szintén elszánt vadpusztító hírében. Sauvage-
nak hívták őket. »Kegyetlenék«-nek.
Az igazi nevük volt ez, vagy így csúfolták őket?
Odakurjantottam Servalnak. Jött, hosszú gémlépéseivel.
Megkérdeztem tőle:
– Mi lett ennek a háznak a lakóival?
A következő történetet beszélte el.

II.

Mikor a háborút megüzenték, a Sauvage-fiú, aki akkor

harminchároméves volt, bevonult és az anyja magára maradt
otthonukban. Nem igen sajnálták az öreget, mert tudták róla, hogy
van pénze.
Egyedül maradt tehát ebben a házban, amely olyan elszigetelten
áll, messzi a falutól, az erdő szélén. Az öregasszony különben nem
félt, ugyanolyan fából volt faragva ő is, mint a családja férfitagjai,
magas és sovány teremtés volt, aki ritkán nevetett és akivel nem
tréfálóztak soha. A föld leányainak különben sem áll nevetésre a
szájuk. A férfiak, azok tehetik! De ezeknek a nőknek szomorú és
szűk körű a lelkük, komor és fénytelen az életük. A parasztember
tanul egy kevés lármás vidámságot a kocsmában, életetársa
azonban komoly marad, örökösen szigorúra merevedik az arca. A
parasztasszonyok arcizmai egyáltalán nem tanulják meg a nevetés
mozdulatait.
Sauvage anyó folytatta rendes életét a kunyhóban, amelyet
nemsokára belepett a hó. Hetenként egyszer bejárt a faluba,
kenyeret és egy kevés húst venni; aztán visszatért a kalyibájába.
Mikor arról beszéltek, hogy farkasok járnak, az öregasszony puskát
akasztott a vállára, a fia rozsdás puskáját, amelynek az agya
kikopott a sok kézdörzsölődéstől. Különös látvány volt, ahogy a
hosszú Sauvage anyó, kissé előrehajolva, lassú léptekkel
dagasztotta a havat, miközben a fegyver csöve fölmeredt a fekete
főkötő fölé, amely szorosan feszült az öregasszony fejére, eltakarva
a fehér hajat, úgyhogy nem láthatta soha senki.
Egy nap aztán megérkeztek a poroszok. Szétosztották őket a
lakosok közt, kinek-kinek a vagyoni és kereseti állapota szerint. Az
öregről tudták, hogy gazdag, tehát négy poroszt kapott.
A négy katona mind nagydarab legény volt, akiknek a bőrük is
szőke volt, mint a hajuk, – a szemük meg kék – és akik kövérek
maradtak a sok átkínlódott viszontagság után is, – és jó fiúk is, noha
meghódított országban jártak. Ahogy itt éltek négyen e körül az idős
asszony körül, igyekeztek mindenképpen előzékenyek lenni iránta,
megkímélték, – amennyire csak tehették, – minden fáradságtól és
költségtől. Ott lehetett látni mind a négyőjüket reggelenként a kút
körül, – amint ingujjra vetkőzve mosakodtak, bőven locsolva meg a
vízzel fehér és rózsaszínű északi testüket a vad, havas napokon is,
miközben Sauvage anyó ki-bejárt körülöttük, a reggelit készítve.
Aztán azt is látni kellett, hogy súrolta fel a négy porosz a konyhát,
hogy törülgette az ablakokat, aprította a fát, hámozta a krumplit,
mosta ki a szennyest, szóval hogy hogyan végezték el a ház minden
dolgát, akár csak négy jó fiú, aki az anyja körül sürög-forog.
Az öreg azonban szüntelenül csak a saját fiára gondolt, a nagy,
sovány, horgasorrú, barnaszemű fiára, akinek a nagy bajusza olyan
volt a szája körül, mint egy lószőr-pamacs. Mindennap megkérdezte,
mindegyik katonától, akiket az ő tűzhelyéhez osztottak ki:
– Nem tudjátok, merre jár a huszonhármas francia mars? Az én
fiam abba’ ment el.
És azok feleltek: »Mink nem tudni őtet hol vagy…« – és amikor
megértették az asszony fájdalmát és nyugtalanságát, ezer apró
kedveskedéssel halmozták el, hisz valahol messze nekik is volt
édesanyjuk. Az öregasszony különben szerette is ezt a négy
ellenséges katonát; mert a parasztokban nincs meg a hazafias
gyűlölködés, – ez csak a felsőbb osztályok sajátsága. Az alázatos
szívűek, akik a legtöbbet fizetik, mert szegények és mert minden új
teher csak őket nyomja jobban, – azok, akiket tömegesen ölnek le,
akik az igazi ágyútölteléket teszik, – hiszen ők vannak legtöbben, –
akik végül is a legkeservesebben szenvedik meg a háború vad
nyomorát, – hiszen ők a leggyengébbek és a legkevésbbé ellenállók,
– ezek az egyszerű emberek nem értenek meg semmit abból a harci
dühből, abból az izguló becsület-kultuszból és azokból a
mondvacsinált politikai komplikációkból, amelyek félév alatt tönkre
tudnak tenni két nemzetet, győztest és legyőzöttet egyformán.
A környéken, ha a Sauvage anyó németjei szóba kerültek, azt
mondták az emberek:
– Na, azok ott négyen jó fészekre találtak.
Egy reggel aztán, mikor az öregasszony egyedül volt otthon, a
messzeségben egy embert vett észre, aki a síkon át az ő háza felé
igyekezett. Csakhamar megismerte, az a gyalogosember volt, aki a
leveleket szokta szétosztani. A levélhordó összehajtogatott
papírlapot adott át neki, az öregasszony pedig elővette a tokból a
pápaszemét, amelyet varrásnál szokott használni. Aztán olvasta:
Sauvage-né asszony, jelen soraimmal szomorú hírt tudatok. A maga
fia, a Victor, tegnap elesett, egy ágyúgolyó úgyszólván derékba szakította
őtet. Én egészen a közelében voltam, tekintve, hogy egymás mellett
szolgáltunk a századnál és ő mondta nekem, hogy azonnal értesítsem
magát, ha nekije valami baja találna lenni.
A Victor zsebibül kivettem az óráját, azt majd visszaviszem magának,
ha a háborúnak vége lesz.
Tisztelem és üdvözlöm
Césaire Rivot,
közkatona a 23-ik mars második
századjában.

A levél dátuma háromhetes volt.

Az öregasszony nem sírt. Mozdulatlan maradt, annyira
meglepődve és elképesztve, hogy még szenvedni sem tudott. »Hát a
Victort is megölték« – gondolta. Aztán lassanként mégis megjelentek
szemében a könnyek és a fájdalom elborította a szívét. Gondolatai is
megvilágosodtak, szörnyű, gyötrelmes egymásutánban. Többé nem
csókolja meg már a nagyfiát, soha többé! A csendőrök megölték az
apát, a poroszok megölték a fiút… Az ágyúgolyó szétzúzta a
derekát. És úgy rémlett neki, mintha látná az iszonyúságot: a
lehanyatló fejet a nyitvamaradt szemekkel, miközben a száj a nagy
bajusz tövét rágja, ahogy Victor szokta volt, mikor nagyon
haragudott…
Vajjon mit csináltak a holttesttel? Ha legalább visszaadták volna
neki a gyermekét, mint ahogy a férjét is visszaadták, a golyóval a
homloka közepén…
Egyszerre hangok zaját hallotta. A poroszok voltak, akik
hazajöttek a faluból. Az öregasszony gyorsan elrejtette a levelet a
zsebébe és nyugodtan, a rendes arckifejezésével fogadta a
katonákat. A szemét volt ideje előbb jól megtörölgetni.
 A négy porosz mind röhögött, oda voltak örömükben, mert egy
szép nyulacskát hoztak magukkal – persze, biztosan lopták – és
jelekkel mutogatták az öregnek, hogy most valami jó falat kerül az
asztalra.
Sauvage anyó rögtön hozzálátott a villásreggeli elkészítéséhez,
de mikor le kellett volna vágnia a nyulat, nem volt hozzá bátorsága.
Pedig nem ez volt az első nyúl, amelyet megölt! Az egyik katona
aztán végzett az áldozattal, nagyot ütve öklével a nyúl füle tövére.
Amint az állat kiszenvedett, az öregasszony lehúzta a bőrt a
vörös testről; a vértől azonban, amelyet látnia kellett, mert ott jártak
benne az ujjai és mert belepte a kezeit, a vértől, amelynek érezte
elhűlő langyosságát és a megalvadását, egyszerre tetőtől-talpig
reszketni kezdett: egyre a nagyfiát látta, derékba törve, éppen ilyen
véresen, mint ezt a még vonagló állati testet.
Ő is asztalhoz ült a poroszaival, de enni nem tudott egy falatot
sem. A katonák elpusztították a nyulat, őrá ügyet sem vetettek. Ő
pedig a szeme sarkából nézte őket, szó nélkül, egy gondolatot
érlelgetve, de olyan szenvtelen arccal, hogy semmit sem vettek
észre.
Az öregasszony hirtelen megszólalt:
– Lám, még a neveteket se tudom, pedig már jó egyhónapja,
hogy együtt vagyunk.
Azok megértették, persze nem minden kínlódás nélkül, hogy mit
akar a gazdasszonyuk, aztán megmondták a nevüket. De neki ez
nem volt elég; feliratta velük a nevüket egy papírra, a családjuk
címével együtt, azzal föligazítva pápaszemét nagy orrára, jól
megnézte az ismeretlen írást, majd összehajtogatta a lapot s betette
a zsebébe, a levél fölé, amely a fia halálát közölte vele.
Mikor az étkezésnek vége volt, azt mondta az embereknek:
– Most pedig dolgozom egy kicsit értetek.
 És szénát kezdett hordani fel a padlásra, ahol a katonák aludni
szoktak.
Azok csodálkoztak ezen a műveleten, de ő elmagyarázta, hogy
így majd kevésbbé fognak fázni a padláson. Erre segítettek neki a
szénahordásban. Felhalmozták a kötegeket egészen a szalmatetőig
és ilymódon valóságos nagy szobát raktak ki maguknak, amelynek a
négy fala meleg és illatos takarmányból volt és amelyben
csodálatosan jó alvás igérkezett.
Estebédnél az egyik poroszt nyugtalanította, hogy Sauvage anyó
még mindig nem eszik semmit. Az öregasszony azt állította, hogy
görcsei vannak. Azután jó nagy tüzet rakott, hogy fölmelegedjen, a
négy német pedig felmászott a pihenőhelyére azon a létrán, amelyet
minden este használtak.
Mihelyt a padlásajtó becsukódott mögöttük, az öregasszony
elvette a létrát, majd zajtalanul kinyitotta a kifelé szóló ajtót, hogy
aztán szalmakötegekkel térjen vissza, amelyekkel telerakta a
konyhát. Mezítláb járt-kelt a hóban, oly csöndben, hogy nem
hallhatta meg senki. Olykor-olykor fölfigyelt a négy alvó katona
zengő és egyenetlen horkolására.
Mikor úgy vélte, hogy mindent eléggé előkészített, az egyik
szalmaköteget bevetette a tűzhelyre s mikor a köteg tüzet fogott,
szétszórta a többi szalma közé, azzal kiment és nézte, mi lesz.
A kunyhó belsejét pár másodperc alatt vad világosság ragyogta
be, aztán rettentő parázshalommá vált az egész, gigászi, ízzó
kemencévé, amelynek fénye kicsapott a szűk ablakon és éles
sugarat vetett a hóra.
Erre nagy kiabálás hallatszott a háztető alól, aztán emberi
ordítozás lármája, az ijedtség és rémület szívtépő kiáltásai. Aztán,
mikor a padlásajtó lezuhant a kunyhó belsejébe, a padlásra
tűzoszlop csapott fel, áttörte a szalmatetőt és fölnyilalt az ég felé,
mint egy roppant fáklya lángja. Az egész kunyhó lobogott.
Belülről ekkor már nem hallatszott más, csak a tűzvész
pattogása, a falak recsegése, a gerendák tompa zuhanása. A tető
hirtelen bedőlt és a ház égő váza szikrák nagy, bokros csóváját
röpítette a levegőbe, a füstfelleg közepén.
A fehér síkság a tűz fényében úgy csillogott, mint egy nagy ezüst
lap, amelyet vörösre festettek.
A messzeségben egy harang kezdett kongatni.
Az öreg Sauvage-né pedig ott állt összeomló otthona előtt,
puskával a vállán, a fia puskájával, mert attól félt, hogy valamelyik
áldozat még megmenekülhet.
Mikor látta, hogy mindennek vége, fegyverét bedobta a parázs
közé. Durranás hallatszott.
Emberek szaladtak össze, parasztok meg poroszok.
Az öregasszonyt ott találták egy fatönkön ülve, nyugodtan és
elégedetten.
Egyik német tiszt, aki úgy beszélt franciául, mint egy született
francia, megkérdezte:
– A legényei hol vannak?
Sauvage anyó kinyujtotta sovány karját a tűzvész vörös
tömkelege felé, amely már kihúnyóban volt s erős hangon felelte:
– Odabenn vannak!
Az emberek köréje tolúltak. A porosz tovább kérdezte:
– A tűz hogyan támadt?
Az öregasszony megmondta:
– Én csináltam az egészet.
Nem hitték el neki, – azt hitték, hogy a szerencsétlenség
egyszeriben megőrjítette. Ekkor azonban, mikor mindenki ott
sereglett körülötte és őt hallgatta, elbeszélte az egész dolgot elejétől
végig, a levél érkezésétől a házába égett emberek utolsó kiáltásáig.
Egyetlen részletet sem felejtett ki, mindent elmondott, amit érzett és
művelt.
Mikor befejezte, a zsebéből előhúzott két papírdarabot és hogy a
tűz utolsó fényénél megkülönböztethesse őket, még egyszer feltette
a pápaszemét, aztán így szólt, felmutatva az egyik lapot:
– Ez itt a Victor halála.
A másikat is felmutatta s a fejével odabökött a vörösen ízzó
romok felé:
– Ez meg ezeknek a neve, hogy írhassatok az otthonvalósiaknak.
Nyugodtan átnyujtotta a fehér papírt a tisztnek, aki a vállainál
fogva tartotta. És tovább beszélt:
– Irjátok meg nekik, hogy hogy’ esett a dolog és mondjátok meg
apjuknak-anyjuknak, hogy ezt pedig én csináltam, Victoire Simon, a
Sauvage! A »Kegyetlen«-familiábul! El ne felejtsétek!
A tiszt német parancs-szavakat kiáltott. Az öregasszonyt
megragadták s odadobták a háza még meleg falai elé. Aztán
tizenkét ember gyorsan sorba állt, szemközt vele, húsz méternyire.
Az asszony meg se mozdult. Tudta, mi következik. Várt.
Vezényszó harsant, rá azonnal hosszan dördülő csattanás. Egy
elkésett lövés egyedül szólalt meg, a többi után.
Az öregasszony nem esett el. Csak összébb roskadt, mintha
alatta elkaszálták volna a lábát.
A porosz tiszt közelebb lépett. Az asszony teste majdnem
derékba volt szakítva, keze még görcsösen szorította a vértől ázott
levelet.

Serval barátom még hozzátette a történethez:

 – A németek aztán megtorlásul a falu kastélyát rombolták le, az
enyémet.
Én pedig a négy bennégett jámbor legény anyjára gondoltam,
meg annak a másik anyának vad heroizmusára, akit főbelőttek itt e
mellett a fal mellett.
És fölszedtem ott egy apró kődarabot, amely még fekete volt a
koromtól.
 FÜGGELÉK.

A millió.

A szerény, hivatalnoki család életét élték. A férj korrekt, nagyon

lelkiismeretes miniszteri tisztviselő volt, aki munkáját szigorú
pontossággal végezte. Léopold Bonnin-nak hívták. Ez a
jelentéktelen fiatalember minden téren úgy gondolkodott, ahogyan
gondolkodni kell. Vallásos nevelésben részesült, de később már nem
volt olyan hívő, mióta a Köztársaság az Egyház és az Állam
különválasztására törekedett. Hangosan mondogatta a minisztérium
folyosóin: »Vallásos ember vagyok, sőt nagyon is az, de ez csak azt
jelenti, hogy hiszek Istenben és nem azt, hogy klerikális vagyok.«
Bonnin főleg azt domborította ki mindig, hogy becsületes ember, – a
mellét verte, mikor erről beszélt. És az is volt, becsületes ember, a
szónak a leghétköznapibb értelmében. Pontosan járt be, pontosan
ment el, nem »lógott«, és ha »pénzről volt szó«, nem igen értette a
tréfát. Egyik szegény kollégája leányát vette feleségül, de a
kollégának volt egy gazdag nővére, aki annak idején szerelemből
ment férjhez s most egy milliót mondhatott magáénak. Ez a hölgy
gyermektelen volt, ami miatt borzasztóan szomorkodott és ami miatt
vagyonát csak unokahúgára testálhatta.
Ez az örökség járt állandóan a család eszében. Ez a gondolat ott
lebegett a ház fölött, sőt az egész minisztérium fölött is; mindenki
tudta, hogy »Bonnin-ék milliomosok lesznek.«
Gyermeke a fiatal házaspárnak sem volt, de ezt nem is bánták,
nyugodtan élték korlátoltan és békésen tisztes életüket. Lakásuk
tiszta, rendes, zajtalan hely volt, mert csöndesek és mérsékeltek
voltak mindenben s azt gondolták, hogy egy gyerek megzavarná ezt
az életet, ezt az otthont, ezt a nyugalmat.
Nem gátolták meg semmivel, hogy utódaik legyenek; de ha
egyszer az isten nem adott egyet sem, annál jobbnak találták
magukra nézve.
A milliomos nagynéni kétségbe volt esve meddőségük miatt s
tanácsokat adott nekik, amikkel végét vethessék. Annak idején ő is
megpróbált, – eredménytelenül – ezer gyakorlati útmutatást,
amelyeket baráti körből vagy kuruzslóktól kapott; mióta pedig ő
maga túl volt a fogékonyság korán, újabb ezer módszert tanult meg,
amelyekről elhitte, hogy csalhatatlanok. Ha már kétségbeesve kellett
belátnia, hogy sajátmagán nem próbálhatja ki ezeket, szívósan
oktatgatta rájuk a két fiatalt, lépten-nyomon ismételgetve: »Na,
kipróbáltátok-e, amit a minap ajánlottam, mi?«
A nagynéni meghalt. A fiatalok szívében az a titkos öröm ébredt
fel, amelyet a gyásszal szokott eltakarni az ember önmaga és mások
elől. A lelkiismeret feketébe öltözik, a lélek azonban remeg a
jókedvtől.
Értesítést kaptak, hogy a közjegyzőnél végrendelet van letéve. A
templomból egyenesen a közjegyzőhöz szaladtak.
A nagynéni, híven egész élete rögeszméjéhez, millióját a
házaspár elsőszülött gyermekére hagyta, a jövedelem élvezetét a
szülőknek biztosítva halálukig. Ha a fiataloknak három éven belül
nem születnék örököse, a vagyon a szegényekre száll.
El voltak képedve, le voltak sujtva. A férj beteg lett s egy hétig
nem ment be a hivatalba. Mikor fölgyógyult, energikusan elhatározta,
hogy apává lesz.
Félévig olyan elkeseredetten igyekezett a célra, hogy végül is
árnyéka lett önmagának. Most eszébe jutott a sok módszer, amiket a
néni ajánlott, s lelkiismeretesen végigcsinálta mind, de hiába.
Kétségbeesett akarata olyan ál-erőkifejtésekre ragadta, amelyek
csaknem végzetessé váltak ránézve.
 Vérszegénység ásta alá egészségét; a sorvadás réme kerülgette.
Az orvos, akit megkérdezett, ráijesztett s visszaterelte csöndes
életmódjába; amely még csöndesebb lett, mint a régi volt, erőpótló
rendszabályokkal.
A minisztériumban vidám pletykák szállingóztak. Mindenki tudta,
hogy felsültek a végrendelettel és az osztályok sorba tréfát űztek a
híres »milliós hecc«-ből. Voltak, akik ugrató tanácsokat adtak
Bonnin-nek; mások elbizakodott hangon ajánlkoztak, hogy eleget
tesznek a bajos végrendeleti pontnak. Főleg egy hatalmas fickó, aki
szörnyű életművész hírében állt és akinek a szerencséje a nők körül
közismert volt a hivatalban, döfködte felé a célzásokat, a sikamlós
kiszólásokat, mondván, hogy húsz perc alatt boldog örökössé tudja
tenni Léopold Bonnint.
Bonnin egyszer aztán méregbe jött s hirtelen felpattanva, – a
tollszár oda volt dugva a füle mellé, – ráripakodott:
– Uram, maga egy közönséges pimasz; ha nem tisztelném
önmagam, a szeme közé köpnék önnek!
Ki-ki megnevezte a segédeit, a minisztérium három álló napig
ettől izgult. Csak a két ellenfél ügyét tárgyalták a folyosókon,
jegyzőkönyvekről folyt a szó, meg hogy kinek mi a felfogása. Végül
találtak egy formulát, amelyet a négy segéd egyhangúan elfogadott s
amelyhez a két érdekelt is hozzájárult. Komolyan köszöntötték
egymást és kezet fogtak a hivatalfőnök előtt, miközben néhány
bocsánatot kérő szót dadogtak.
A rákövetkező hónapban kimért szertartásossággal köszöngettek
egymásnak, jólnevelt túlbuzgósággal, mint ellenfelekhez illik, akik
szembenálltak. Egy napon aztán, mikor egyszer a folyosó
fordulójában nekiütköztek egymásnak, Bonnin méltóságos
udvariassággal kérdezte: »Nem történt valami baja, uram?« Amire a
másik felelt: »Oh, egyáltalán nem, uram!«
Ettől a pillanattól kezdve illendőnek vélték, hogy mikor
találkoznak, pár szót váltsanak. Aztán lassan-lassan bizalmasak
lettek egymás iránt, megszokták, megértették és megbecsülték
egymást, mint két férfi, akik eddig félreismerték egymás értékét.
Elválhatatlanokká lettek.
Léopold azonban boldogtalan volt a családi életében. Felesége
kínos célzásokkal bántotta, félreérthetetlen döfésekkel. Az idő pedig
múlt; a nagynéni halála óta már egy év telt el. Az örökség
elveszettnek látszott.
Bonnin-né, ha asztalhoz ült, ilyeneket mondott:
– Alig van valamink ebédre; bezzeg máskép lenne, ha gazdagok
volnánk.
Mikor Bonnin a hivatalba indult, az asszony ezzel adta oda neki a
sétabotját:
– Ha ötvenezer livre járadékunk volna, nem kellene annyit
veszkődnöd odabent, tintanyaló úr!
Ha Bonnin-né esős időben készült valahová, ezt sziszegte:
– Volna csak kocsija az embernek, nem kéne agyonsároznia
magát ilyen ronda időben!
És végül már minden alkalom, minden óra csak arra volt jó, hogy
szemére vessen a férjének valami szégyenletes dolgot, őt
hibáztatva, őt téve felelőssé egyedül a nagy vagyon elvesztéseért.
Végső kétségbeesésében Bonnin elvitte a feleségét egy híres
orvoshoz, aki, hosszú vizsgálat után, nem mondott semmi bizonyost,
kijelentve, hogy semmi különöset sem talál. Az eset elég gyakran
előfordul, – mondta – a test életével is úgy áll a dolog, mint a
lélekével: amint igen sokszor láthatni házasságokat, amelyeket a két
természet összeférhetetlensége miatt kell felbontani, épúgy nincs
csodálnivaló azon sem, ha más házasságokat a fizikai
összeférhetetlenség tesz meddővé. Ez pedig belekerült negyven
frankba.
Újabb év telt el, és a két házastárs közt kitört a háború, a
szüntelen, kegyetlen harc, melyet valami rettenetes gyűlölet fűtött.
Az asszony egyre ismételte: »Hát nem szörnyű, csak azért veszteni
el egy nagy vagyont, mert az ember egy hülyével állt össze!« – vagy:
»Ha akkor egy másik akad az utamba, ma ötvenezer livre járadékom
lenne!« – vagy: »Vannak emberek, akik mindig csak útban vannak.
Ezek rontanak el mindent.«
Főleg az estebédek lettek elviselhetetlenek. Léopold, – nem
tudva mit csinálni, – egy este, mikor félt, hogy újra szörnyű családi
jelenet várja, magával vitte a barátját is, Frédéric Morel-t, azt, akivel
majdnem párbajba keveredett. Morel rövidesen a ház barátja lett,
mindkét házasfél tanácsadója, akire hallgattak.
Már csak félév volt hátra az utolsó határidőig, ameddig a
szegényeknek haladékuk volt a millióra; és Léopold lassanként
megváltoztatta viselkedését feleségével szemben; most ő maga lett
az agresszív, ő osztogatta a szúrásokat homályos célzásaival,
titokzatosan beszélve olyan hivatalnok-feleségekről, akik értettek
hozzá, hogy segítsenek a férjük helyzetén.
Időnként elmesélte egy-egy előléptetés történetét, amely
meglepetésszerűen érte valamelyik tisztviselőt. »A kis Ravinot, aki
már ötödik éve volt számfölötti, most főnökhelyettesi kinevezést
kapott.« Bonnin-né erre így felelt: »No, te ugyan nem tudnád ezt
megcsinálni.«
Amire Léopold elkezdte a vállát vonogatni. »Még ha többet tudna
másnál az a Ravinot! De értelmes felesége van, ez az egész! A
hölgyike értett hozzá, hogy megtessék az osztályfőnöknek és azt
kapja meg tőle, amit csak akar. Az életben az embernek tudnia kell
alkalmazkodni, hogy a körülmények ki ne fogjanak rajta.«
Mit akart mondani voltaképpen Bonnin? És a felesége mit értett
meg mindebből? Mi történt közben? Mindegyiknek külön-külön
megvolt a maga naptárja, amelyen megjelölték, hány nap választja
még el őket a végzetes határidőtől. És minden újabb héten érezték,
hogyan vesz erőt rajtuk az őrület, a kétségbeesett düh, az
eszeveszett reménytelenség, amely már odáig sodorta őket, hogy
bűntett elkövetésére is képesek lettek volna, ha a szükség úgy
parancsolja.
 És íme, egyszer csak egy reggel Bonnin-né, akinek a szemei
ragyogtak és az egész arca szinte sugárzott, két kezét rátette a férje
vállaira és tekintetével a férfi lelkéig hatolva, – erős és vidám
nézéssel, egészen halkan mondta:
– Azt hiszem, teherbe estem…
A férfinak olyat dobbant a szíve, hogy majd nem hanyatt esett a
rázkódástól. Hevesen a karja közé ölelte a feleségét, eszeveszetten
csókolgatta, a térdére ültette, újra és újra összeszorongatta, mint
egy imádott gyermeket, majd, nem bírva tovább indulatával, sírni
kezdett, zokogott.
Két hónap elmultával már nem volt többé kétségük. Bonnin akkor
orvoshoz vitte a feleségét, hogy konstatáltassa az asszony állapotát
s a kapott bizonyítvánnyal elment a közjegyzőhöz, akinél a
végrendelet le volt téve.
A törvény embere kijelentette, hogy attól a pillanattól kezdve,
amelyben a gyermek létezése kétségtelen, – tekintet nélkül a
születés megtörténtére vagy meg nem történtére, – nekik ad igazat s
felfüggeszti a végrehajtást a terhesség végéig.
Bonnin-éknak fiúk született, akit Dieudonnénak, azaz az Isten
ajándékának neveztek el, mert eszükbe jutott, hogy a királyi
házaknál is ez volt a szokás hasonló esetekben.
Aztán gazdagok lettek.
Egy este pedig, mikor Bonnin hazatért a lakására, ahol
barátjának, Frédéric Morel-nek is ebédelnie kellett volna, a felesége
egyszerű hangon így szólt hozzá:
– Éppen most kértem meg Frédéric barátunkat, hogy ne tegye be
ide többet a lábát. Illetlen volt velem szemben.
Bonnin egy másodpercig hálás mosollyal nézett a felesége
szemébe, aztán kitárta a karjait. Az asszony odaröpült hozzá s
hosszan, nagyon hosszan összecsókolóztak, mint két nagyon derék,
nagyon gyöngéd, szívvel-lélekkel egybeforrt házastárshoz illik.
 És hallani kell, hogyan szokott Bonnin-né nagyságos asszony
beszélni azokról a nőkről, akiket elbuktatott a szerelem, vagy akiket
szívük nagy fellobbanása a házasságtörésbe sodort.
 TARTALOM.

Miss Harriet 5
Az örökség 31
Denis 127
A szamár 137
Idill 150
A zsineg 157
Pincér, egy pohár sört!… 167
A keresztelő 176
Késő bánat 183
Jules bácsi 192
Úton 203
»Kegyetlen« anyó 211
A millió 222
*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK MISS HARRIET
***

Updated editions will replace the previous one—the old editions will
be renamed.

Creating the works from print editions not protected by U.S.

copyright law means that no one owns a United States copyright in
these works, so the Foundation (and you!) can copy and distribute it
in the United States without permission and without paying copyright
royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part of
this license, apply to copying and distributing Project Gutenberg™
electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG™ concept
and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, and
may not be used if you charge for an eBook, except by following the
terms of the trademark license, including paying royalties for use of
the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for
copies of this eBook, complying with the trademark license is very
easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as
creation of derivative works, reports, performances and research.
Project Gutenberg eBooks may be modified and printed and given
away—you may do practically ANYTHING in the United States with
eBooks not protected by U.S. copyright law. Redistribution is subject
to the trademark license, especially commercial redistribution.

START: FULL LICENSE

THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE