Test Bank for Intro to Java Programming, Comp

Version, 10/E 10th Edition : 0133813460 download

http://testbankbell.com/product/test-bank-for-intro-to-java-
programming-comp-version-10-e-10th-edition-0133813460/
TestBankBell.com: Your Ultimate Source for Test Banks and Academic Resources

TestBankBell.com is a leading online platform offering instant access to a wide

variety of test banks and academic resources. Whether you're a student, educator, or
professional, we provide the tools and materials you need to excel in your studies and
career. Our website features test banks for textbooks across multiple disciplines,
offering comprehensive solutions to enhance your learning experience.

Keywords:
test bank, academic resources, study guides, test preparation, testbankbell, download test
bank, textbook solutions

Contact Information:
Visit us at: https://testbankbell.com - For inquiries, email us:
testbankbell.com@gmail.com

Important Links:
Download Test Banks: https://testbankbell.com/

Copyright © 2025 TestBankBell. All Rights Reserved.

 Instant digital products (PDF, ePub, MOBI) ready for you
Download now and discover formats that fit your needs...

Start reading on any device today!

Solution Manual for Intro to Java Programming, Comp

Version, 10/E 10th Edition : 0133813460

https://testbankbell.com/product/solution-manual-for-intro-to-java-
programming-comp-version-10-e-10th-edition-0133813460/

testbankbell.com

Introduction to Java Programming Comprehensive Version

10th Edition Liang Test Bank

https://testbankbell.com/product/introduction-to-java-programming-
comprehensive-version-10th-edition-liang-test-bank/

testbankbell.com

Test Bank for Introduction to Java Programming,

Comprehensive Version, 9/E 9th Edition : 0133050572

https://testbankbell.com/product/test-bank-for-introduction-to-java-
programming-comprehensive-version-9-e-9th-edition-0133050572/

testbankbell.com

Solution Manual for Introduction to Java Programming,

Brief Version, 11th Edition, Y. Daniel Liang

https://testbankbell.com/product/solution-manual-for-introduction-to-
java-programming-brief-version-11th-edition-y-daniel-liang/

testbankbell.com
Test Bank for Introduction to Java Programming and Data
Structures Comprehensive Version, 12th Edition, Y. Daniel
Liang
https://testbankbell.com/product/test-bank-for-introduction-to-java-
programming-and-data-structures-comprehensive-version-12th-edition-y-
daniel-liang/
testbankbell.com

Solution Manual for Introduction to Java Programming and

Data Structures Comprehensive Version, 12th Edition Y.
Daniel Liang
https://testbankbell.com/product/solution-manual-for-introduction-to-
java-programming-and-data-structures-comprehensive-version-12th-
edition-y-daniel-liang/
testbankbell.com

Solutions Manual to accompany Introduction to Java

Programming 9th edition

https://testbankbell.com/product/solutions-manual-to-accompany-
introduction-to-java-programming-9th-edition/

testbankbell.com

Test Bank for Java Programming, 9th Edition, Joyce

Farrell, ISBN-10: 1337397075, ISBN-13: 9781337397070

https://testbankbell.com/product/test-bank-for-java-programming-9th-
edition-joyce-farrell-isbn-10-1337397075-isbn-13-9781337397070/

testbankbell.com

Test Bank for Java Programming, 7th Edition

https://testbankbell.com/product/test-bank-for-java-programming-7th-
edition/

testbankbell.com
 chapter2.txt
Intro to Java Programming, Comp Version, 10/E 10th

Full chapter download at: https://testbankbell.com/product/test-bank-for-intro-to-java-

programming-comp-version-10-e-10th-edition-0133813460/

Chapter 2 Elementary Programming

Section 2.3 Reading Input from the Console

1. Suppose a Scanner object is created as follows:

Scanner input = new Scanner(System.in);

What method do you use to read an int value?

a. input.nextInt();
b. input.nextInteger();
c. input.int();
d. input.integer();
Key:a

#
2. The following code fragment reads in two numbers:

Scanner input = new Scanner(System.in);

int i = input.nextInt();
double d = input.nextDouble();

What are the correct ways to enter these two numbers?

a. Enter an integer, a space, a double value, and then the Enter key.
b. Enter an integer, two spaces, a double value, and then the Enter key.
c. Enter an integer, an Enter key, a double value, and then the Enter key.
d. Enter a numeric value with a decimal point, a space, an integer, and then the
Enter key.
Key:abc
#
6. is the code with natural language mixed with Java code.

a. Java program
b. A Java statement
c. Pseudocode
d. A flowchart diagram
key:c

#
3. If you enter 1 2 3, when you run this program, what will be the output?

Page 1
import java.util.Scanner; chapter2.txt

public class Test1 {

public static void main(String[] args) {
Scanner input = new Scanner(System.in);
System.out.print("Enter three numbers: ");

Page 2
 chapter2.txt
double number1 = input.nextDouble();
double number2 = input.nextDouble();
double number3 = input.nextDouble();

// Compute average
double average = (number1 + number2 + number3) / 3;

// Display result
System.out.println(average);
}
}

a. 1.0
b. 2.0
c. 3.0
d. 4.0
Key:b

#
4. What is the exact output of the following code?

double area = 3.5;

System.out.print("area");
System.out.print(area);

a. 3.53.5
b. 3.5 3.5
c. area3.5
d. area 3.5
Key:c

#
Section 2.4 Identifiers
4. Every letter in a Java keyword is in lowercase?
a. true
b. false
Key:a

#
5. Which of the following is a valid identifier?
a. $343
b. class
c. 9X
d. 8+9
e. radius
Key:ae

Page 3
 chapter2.txt
Section 2.5 Variables
6. Which of the following are correct names for variables according to Java
naming conventions?
a. radius
b. Radius
c. RADIUS
d. findArea
e. FindArea
Key:ad

#
7. Which of the following are correct ways to declare variables?
a. int length; int width;
b. int length, width;
c. int length; width;
d. int length, int width;
Key:ab

#
Section 2.6 Assignment Statements and Assignment Expressions
8. is the Java assignment operator.
a. ==
b. :=
c. =
d. =:
Key:c

#
9. To assign a value 1 to variable x, you write
a. 1 = x;
b. x = 1;
c. x := 1;
d. 1 := x;
e. x == 1;
Key:b

#
10. Which of the following assignment statements is incorrect?
a. i = j = k = 1;
b. i = 1; j = 1; k = 1;
c. i = 1 = j = 1 = k = 1;
d. i == j == k == 1;
Key:cd

#
Section 2.7 Named Constants
11. To declare a constant MAX_LENGTH inside a method with value 99.98, you write
a. final MAX_LENGTH = 99.98;
Page 4
 chapter2.txt
b. final float MAX_LENGTH = 99.98;
c. double MAX_LENGTH = 99.98;
d. final double MAX_LENGTH = 99.98;
Key:d

#
12. Which of the following is a constant, according to Java naming conventions?
a. MAX_VALUE
b. Test
c. read
d. ReadInt
e. COUNT
Key:ae

#
13. To improve readability and maintainability, you should declare
instead of using literal values such as 3.14159.
a. variables
b. methods
c. constants
d. classes
Key:c

#
Section 2.8 Naming Conventions
60. According to Java naming convention, which of the following names can be
variables?
a. FindArea
b. findArea
c. totalLength
d. TOTAL_LENGTH
e. class
Key:bc

#
Section 2.9 Numeric Data Types and Operations
14. Which of these data types requires the most amount of memory?
a. long
b. int
c. short
d. byte
Key:a

#
34. If a number is too large to be stored in a variable of the float type, it
.
a. causes overflow
b. causes underflow

Page 5
 chapter2.txt
c. causes no error
d. cannot happen in Java
Key:a

#
15. Analyze the following code:

public class Test {

public static void main(String[] args) {
int n = 10000 * 10000 * 10000;
System.out.println("n is " + n);
}
}
a. The program displays n is 1000000000000
b. The result of 10000 * 10000 * 10000 is too large to be stored in an int
variable n. This causes an overflow and the program is aborted.
c. The result of 10000 * 10000 * 10000 is too large to be stored in an int
variable n. This causes an overflow and the program continues to execute because
Java does not report errors on overflow.
d. The result of 10000 * 10000 * 10000 is too large to be stored in an int
variable n. This causes an underflow and the program is aborted.
e. The result of 10000 * 10000 * 10000 is too large to be stored in an int variable
n. This causes an underflow and the program continues to execute because Java does
not report errors on underflow.
Key:c

#
16. What is the result of 45 / 4?
a. 10
b. 11
c. 11.25
d. 12
Key:b 45 / 4 is an integer division, which results in 11

#
18. Which of the following expression results in a value 1?
a. 2 % 1
b. 15 % 4
c. 25 % 5
d. 37 % 6
Key:d 2 % 1 is 0, 15 % 4 is 3, 25 % 5 is 0, and 37 % 6 is 1

#
19. 25 % 1 is
a. 1
b. 2
c. 3
d. 4

Page 6
 chapter2.txt
e. 0
Key:e

#
20. -25 % 5 is
a. 1
b. 2
c. 3
d. 4
e. 0
Key:e

#
21. 24 % 5 is
a. 1
b. 2
c. 3
d. 4
e. 0
Key:d

#
22. -24 % 5 is
a. -1
b. -2
c. -3
d. -4
e. 0
Key:d

#
23. -24 % -5 is
a. 3
b. -3
c. 4
d. -4
e. 0
Key:d

#
30. Math.pow(2, 3) returns .
a. 9
b. 8
c. 9.0
d. 8.0
Key:d It returns a double value 8.0.

Page 7
 chapter2.txt
30. Math.pow(4, 1 / 2) returns .
a. 2
b. 2.0
c. 0
d. 1.0
e. 1
Key:d Note that 1 / 2 is 0.

#
30. Math.pow(4, 1.0 / 2) returns .
a. 2
b. 2.0
c. 0
d. 1.0
e. 1
Key:b Note that the pow method returns a double value, not an integer.
#
31. The method returns a raised to the power of b.

a. Math.power(a, b)
b. Math.exponent(a, b)
c. Math.pow(a, b)
d. Math.pow(b, a)
Key:c

#
Section 2.10 Numeric Literals
15. To declare an int variable number with initial value 2, you write
a. int number = 2L;
b. int number = 2l;
c. int number = 2;
d. int number = 2.0;
Key:c

#
32. Analyze the following code.

public class Test {

public static void main(String[] args) {
int month = 09;
System.out.println("month is " + month);
}
}
a. The program displays month is 09
b. The program displays month is 9
c. The program displays month is 9.0
d. The program has a syntax error, because 09 is an incorrect literal value.
Key:d Any numeric literal with the prefix 0 is an octal value. But 9 is not an octal

Page 8
 chapter2.txt
digit. An octal digit is 0, 1, 2, 3, 4, 5, 6, or 7.

#
15. Which of the following are the same as 1545.534?
a. 1.545534e+3
b. 0.1545534e+4
c. 1545534.0e-3
d. 154553.4e-2
Key:abcd

#
Section 2.11 Evaluating Expressions and Operator Precedence
24. The expression 4 + 20 / (3 - 1) * 2 is evaluated to
a. 4
b. 20
c. 24
d. 9
e. 25
Key:c

#
Section 2.12 Case Study: Displaying the Current Time
58. The System.currentTimeMillis() returns .
a. the current time.
b. the current time in milliseconds.
c. the current time in milliseconds since midnight.
d. the current time in milliseconds since midnight, January 1, 1970.
e. the current time in milliseconds since midnight, January 1, 1970 GMT (the
Unix time).
Key:e

#
24. To obtain the current second, use .
a. System.currentTimeMillis() % 3600
b. System.currentTimeMillis() % 60
c. System.currentTimeMillis() / 1000 % 60
d. System.currentTimeMillis() / 1000 / 60 % 60
e. System.currentTimeMillis() / 1000 / 60 / 60 % 24
Key:c

#
24. To obtain the current minute, use .
a. System.currentTimeMillis() % 3600
b. System.currentTimeMillis() % 60
c. System.currentTimeMillis() / 1000 % 60
d. System.currentTimeMillis() / 1000 / 60 % 60
e. System.currentTimeMillis() / 1000 / 60 / 60 % 24
Key:d

Page 9
 chapter2.txt

#
24. To obtain the current hour in UTC, use _.
a. System.currentTimeMillis() % 3600
b. System.currentTimeMillis() % 60
c. System.currentTimeMillis() / 1000 % 60
d. System.currentTimeMillis() / 1000 / 60 % 60
e. System.currentTimeMillis() / 1000 / 60 / 60 % 24
Key:e

#
Section 2.13 Augmented Assignment Operators
24. To add a value 1 to variable x, you write
a. 1 + x = x;
b. x += 1;
c. x := 1;
d. x = x + 1;
e. x = 1 + x;
Key:bde

#
25. To add number to sum, you write (Note: Java is case-sensitive)
a. number += sum;
b. number = sum + number;
c. sum = Number + sum;
d. sum += number;
e. sum = sum + number;
Key:de

#
26. Suppose x is 1. What is x after x += 2?
a. 0
b. 1
c. 2
d. 3
e. 4
Key:d

#
27. Suppose x is 1. What is x after x -= 1?
a. 0
b. 1
c. 2
d. -1
e. -2
Key:a

Page 10
 chapter2.txt
28. What is x after the following statements?

int x = 2;
int y = 1;
x *= y + 1;

a. x is 1.
b. x is 2.
c. x is 3.
d. x is 4.
Key:d

#
29. What is x after the following statements?

int x = 1;
x *= x + 1;

a. x is 1.
b. x is 2.
c. x is 3.
d. x is 4.
Key:b

#
29. Which of the following statements are the same?

(A) x -= x + 4
(B) x = x + 4 - x
(C) x = x - (x + 4)

a. (A) and (B) are the same

b. (A) and (C) are the same
c. (B) and (C) are the same
d. (A), (B), and (C) are the same
Key:a

#
Section 2.14 Increment and Decrement Operators
21. Are the following four statements equivalent?
number += 1;
number = number + 1;
number++;
++number;
a. Yes
b. No
Key:a

Page 11
 chapter2.txt
#
34. What is i printed?
public class Test {
public static void main(String[] args) {
int j = 0;
int i = ++j + j * 5;

System.out.println("What is i? " + i);

}
}
a. 0
b. 1
c. 5
d. 6
Key:d Operands are evaluated from left to right in Java. The left-hand operand of a
binary operator is evaluated before any part of the right-hand operand is evaluated.
This rule takes precedence over any other rules that govern expressions. Therefore,
++j is evaluated first, and returns 1. Then j*5 is evaluated, returns 5.

#
35. What is i printed in the following code?

public class Test {

public static void main(String[] args) {
int j = 0;
int i = j++ + j * 5;

System.out.println("What is i? " + i);

}
}
a. 0
b. 1
c. 5
d. 6
Key:c Same as before, except that j++ evaluates to 0.

#
36. What is y displayed in the following code?

public class Test {

public static void main(String[] args) {
int x = 1;
int y = x++ + x;
System.out.println("y is " + y);
}
}
a. y is 1.
b. y is 2.

Page 12
 chapter2.txt
c. y is 3.
d. y is 4.
Key:c When evaluating x++ + x, x++ is evaluated first, which does two things: 1.
returns 1 since it is post-increment. x becomes 2. Therefore y is 1 + 2.

#
37. What is y displayed?

public class Test {

public static void main(String[] args) {
int x = 1;
int y = x + x++;
System.out.println("y is " + y);
}
}
a. y is 1.
b. y is 2.
c. y is 3.
d. y is 4.
Key:b When evaluating x + x++, x is evaluated first, which is 1. X++ returns 1 since
it is post-increment and 2. Therefore y is 1 + 1.

#
Section 2.15 Numeric Type Conversions
38. To assign a double variable d to a float variable x, you write
a. x = (long)d
b. x = (int)d;
c. x = d;
d. x = (float)d;
Key:d

#
17. Which of the following expressions will yield 0.5?
a. 1 / 2
b. 1.0 / 2
c. (double) (1 / 2)
d. (double) 1 / 2
e. 1 / 2.0
Key:bde 1 / 2 is an integer division, which results in 0.

#
39. What is the printout of the following code:

double x = 5.5;
int y = (int)x;
System.out.println("x is " + x + " and y is " + y);
a. x is 5 and y is 6
b. x is 6.0 and y is 6.0

Page 13
 chapter2.txt
c. x is 6 and y is 6
d. x is 5.5 and y is 5
e. x is 5.5 and y is 5.0
Key:d The value is x is not changed after the casting.

#
40. Which of the following assignment statements is illegal?
a. float f = -34;
b. int t = 23;
c. short s = 10;
d. int t = (int)false;
e. int t = 4.5;
Key:de

#
41. What is the value of (double)5/2?
a. 2
b. 2.5
c. 3
d. 2.0
e. 3.0
Key:b

#
42. What is the value of (double)(5/2)?
a. 2
b. 2.5
c. 3
d. 2.0
e. 3.0
Key:d

#
43. Which of the following expression results in 45.37?
a. (int)(45.378 * 100) / 100
b. (int)(45.378 * 100) / 100.0
c. (int)(45.378 * 100 / 100)
d. (int)(45.378) * 100 / 100.0
Key:b

#
43. The expression (int)(76.0252175 * 100) / 100 evaluates to .
a. 76.02
b. 76
c. 76.0252175
d. 76.03
Key:b In order to obtain 76.02, you have divide 100.0.

Page 14
 chapter2.txt
#
44. If you attempt to add an int, a byte, a long, and a double, the result will
be a value.
a. byte
b. int
c. long
d. double
Key:d

#
Section 2.16 Software Life Cycle
1. is a formal process that seeks to understand the problem and

document in detail what the software system needs to do.

a. Requirements specification
b. Analysis
c. Design
d. Implementation
e. Testing
Key:a
#
1. System analysis seeks to analyze the data flow and to identify the

system’s input and output. When you do analysis, it helps to identify what the
output is first, and then figure out what input data you need in order to produce
the output.
a. Requirements specification
b. Analysis
c. Design
d. Implementation
e. Testing
Key:b

#
0. Any assignment statement can be used as an assignment expression.
a. true
b. false
Key:a

#
1. You can define a constant twice in a block.
a. true
b. false
Key:b
#
44. are valid Java identifiers.
a. $Java
b. _RE4
Page 15
Other documents randomly have
different content
 Ekkor aztán odaomlott a keblére a nő, megeredtek a könyei,
fuldokolva zokogá: «ő nem szeret engem többé!»
– Kicsoda? Bányaváry?
– Ő mást szeret.
– Kit?
– «Azt az asszonyt!»
És a hogy a könyeken keresztül szikráztak a szemei Kálmán
szemeit keresve; a hogy arcza lángvörössé pirult: e tekintetből meg
kellett értenie Kálmánnak, hogy ki «az az asszony?»
«Csollánné?»
Czilike a sértett szűzérzet undorával fordítá félre arczát. Ez volt az
igenlő válasz.
– Őrült az az ember?
– Én bolond! szólt a nő, arczára tapasztva kezeit; a ki örültem
annak, hogy kigyógyítottam őt egyik szenvedélyéből! Hiszen mikor
mindennap ittasan jött haza, rút volt, de az enyim volt.
Szégyenlettem magamat miatta; de szeretett! Most már józan; de
másé. A borczimborák csak pénzét rabolták el, a theaestélyek a
szivét. Ő most már szép, deli és boldog. Én pedig el vagyok temetve.
– De hisz az lehetetlen; te csalatkozhatol, vigasztalá őt Kálmán;
pedig saját maga előtt egész világosságban állt már az egész talány.
Annak az asszonynak az egész cselszövénye. Ezért kellett Czilike felől
ezt a rágalmat elhiresztelni, hogy ő Bálvándy kedvese: hogy a férj
annál jobban elidegenedjék tőle. Hisz az ilyesmi oly valószinű.
Bálvándy bolondja a szinészvilágnak – s minden szép művésznőnek
udvarol. Tudja azt felőle minden ember.
Czilike letörlé könyeit, egy hosszas keserveset sóhajtott s aztán
nyugodt hangon beszélt.

É
 – A mit tőlem hallottál, az való. És nem az a legszomorúbb
benne, a mi az én fájdalmam. Én azt eltűröm valahogy. Azt mondják:
ez a mi sorsunk; szinészházaspárok nem vénülnek meg együtt. De a
késen, a melylyel így megszurtak, még méreg is van, s az már
megöl. Oh mért jöttél most hozzám? mért akarod ezt tőlem
meghallani? Eredj innen; és hagyj engem innen futni! Holnap úgy is
meghallod, mindenki beszélni fogja az utczán.
A nő kétségbeesetten veté magát arczczal a kerevetre; de már
nem tudott sirni.
– Az Istenért! Mi az? Mondd meg nekem! Könyörgött Kálmán,
odahajolva fölé s gyöngéden kényszerítve a vonagló nőt, hogy üljön
melléje és tegye forró homlokát vállára.
– Tehát tudd meg én tőlem azt, a miért soha sem fogsz
megbocsátani se nekem, a mért megmondtam, se magadnak, a
mért megkérdezted. Te ismerted azt az embert, a ki veled együtt
mint gyermek lángoló hazaszeretetből követett el olyan vétket, a
miért életpályájáról letaszították; te ismerted azt az embert, a ki
azután rajongó szenvedélylyel lépett az életútak legáldatlanabbjára,
és szerzett ott babérkoszorút, töviskoszorút, és viselte mind a kettőt
büszkén; te ismerted azt az embert, ki szülőid csöndes hajlékából, a
hol csak a boldog nyugalom lakott, a család kedvenczét elvitte
magával s aztán jártak együtt és osztoztak nyomorban és
dicsőségben és nem gondoltak a visszatérésre soha; te ismerted azt
az embert, a kivel kezet fogva megindultál daczolni az egész
világgal; összetűzni a nagy urak hatalmával, meghódítani a
gunyolódó közönyt, felébreszteni egy alvó országot; a kiért
eltaszítottak pártfogóid, kitagadott nagyanyád, elhagyott kedvesed;
te ismerted ezt az embert, a ki ama felejthetlen napon, ott a havasi
csúcson, úgy beszélt hozzád, mint egy nemzeti szent! – ez az ember
most egy szép asszony szép szemeiért elfelejt bennünket, elhagyja
hazáját, s elmegy külföldre idegen nemzet művészének.
Kálmán karjai aláhanyatlottak, elbámult maga elé, halkan
susogva.
 – Ez csak egy rossz álom.
– Oh ez nem álom. Ez bizonyos, való. Azon nő ügyvédje beszélte
el azt nekem. Bányaváry gyakran említé, mennyi fény, mennyi
jutalom várna rá, ha nem e nyomorult kis nemzet lángelméje volna?
minő fényes igéretek, minő csábító meghivások érkeznek hozzá a
világ minden részéből; és ő annyiféle nyelven volna képes játszani!
Most aztán kezembe van adva az egész dicsvágy kulcsa. Az a mi
barátunk, a ki nekem azt elmondta, fölfedezte előttem, hogy a
csábító meghivások amaz asszony cselszövényei. Ő kötött szerződést
egy külföldi szinigazgatóval, hogy az Bányavárynak nagyszerű
összegeket ajánljon fel szerződési dijul, miket amaz asszony
megkétszerezve térítend meg az impresariónak. S aztán ő maga is
azon külföldi városban fog letelepedni. Az ügyvéd azt mondá, hogy
neki ezt, védencznője érdekében kell megakadályoznia; mert ily
botlás válóperét az ő kárára fogja eldönteni. És Bányaváry el fog
hagyni minket és menni fog annak a szép asszonynak a szemei után
külföldre, s átesküszik idegen oltárhoz, idegen Istenhez.
Most azután Kálmánon volt a sor, hegy elkezdjen zokogni, a hogy
csak egy lelke mélyében megsértett férfi zokoghat, ki egy egész élet
összesalakzott keserüségeinek enged kitörést túlterhelt szivéből.
Oh milyen félelem gerjesztő zokogás volt az!
Egyszerre elfojtá aztán; vége volt. Felállt; megszorítá Czili kezét.
Azután megölelték egymást. Kálmán megcsókolá a nő homlokát, s ez
ölelésben, e csókban ez volt mondva: «mi soha többé nem látjuk
egymást!…»
Kálmán mint egy álomjáró ment ki az utczára. Gondolatainak
rémtáborától nem látta maga körül a külvilágot. Alig tudta, hogyan
ért haza? S minek ment haza?
«Hogy mit teszek? azt nem tudom. Reggel leütöttem egy embert;
estig még megölhetek egy másikat. De kit? Talán magamat, hogy
olyan bolond voltam, hogy épen én vittem őt azon asszonyhoz, a
kitől magam annyira irtózom? Ah a szép vadásznő nem csak a
vadállatot tudja sziven lőni.»
Azt gondolta, hogy a szép asszonynak fog levelet irni.
Hozzá kezdett.
«Asszonyom! Oh milyen kegyetlen rossz szivű daemon ön! Hogy
kikereste azt az egyetlen fájó részt a szivemben, a melyen halálra
sebezhető vagyok. A mikor már magamnak nem fáj többé semmi
csapás, semmi veszteség: akkor megöli ön azokat, a kiket szerettem.
Ön megismerte az oltárt, a mely előtt térdeplek, s letépi róla az
oltárképet. Önnek nem elég, hogy bennünket élve eltemessen; még
a neveinket is meg akarja mérgezni az utókor előtt. Van-e önnek
Istene? Van-e önnek hazája? Van-e önben emberi szív? Nincs! A ki
önt megismeri, az istentagadóvá lesz, s megundorodik a szerelemtől.
Átkozott legyen a pillanat, a melyben önnek pokoli szép szemeibe
beletekinték. Éljen ön addig, a míg fájni fog önnek az élet! Éljen ön
addig, míg a világ mosolygása gúnykaczajjá válik önnel szemközt!»
S mikor aztán annyit összeirt, akkor széttépte az egész levelet.
«Oh én kábult eszem! Mire nem tanácsolnál még? Hogy felfokozzam
ennek az asszonynak a gyönyörét az által, hogy az áldozatnak
kínordítását hallatom vele. S aztán mi nekem ez asszony? Mi jogom
nekem ő hozzá? Miért tegyek én ő neki szemrehányást? Hát nincs-e
velem szemben egy férfi?»
Kálmán tűzbe dobta a levél rongyait s sietett a szinházhoz.
Péntek volt, ismét a magyar szintársulat készült a nagyvárosi
szinházban előadáshoz, odasietett, ott meg kellett találnia azt, a kivel
beszéde van.
Nem is ügyelt az emberekre, a kikkel az utczán találkozott, pedig
az ilyen hires embert sokan ismerik s mutogatják egymásnak. Ha
ügyelt volna rájuk, észrevette volna, hogy minden ember bizonyos
respektussal kotródik félre az útjából. Reggel óta nagy hire
futamodott már annak a monumentális pofnak, a mivel a rágalmazót
elcsendesíté.
A szinháznál tudták meg azt leghamarább; nagyon
természetesen. És ott örültek neki legjobban. Ajh, de nagy az öröm
Izraelban, mikor egy kritikust felpofoznak! Az egy közös jutalomjáték
az egész társaság számára. Azt az esetet mindenki úgy adja tovább,
mint egy közös ellenségen vett diadalt. Aztán hogy tódítják! Hányat
bukfenczezett utána a feltisztelt? hogy esett az asztal alá?
Annálfogva valahány szinészszel, kardalnokkal, szinfalhordóval
találkozott Kálmán, a kitől Bányaváry után tudakozódott, az mind
sajátszerű vigyorintással tekintett először az arczába, másodszor a
kezében levő pásztorfogantyús, görcsös, vadszőlővenyigebotra, a mi
akkori divatpálcza volt. Gondolta mindenki: ennek a botnak még ma
valami dolga – de lesz!
Oda igazították Kálmánt az ügyvezetői szobába, hogy ott fogja
találni Bányaváryt.
Egyedül találta.
Bányaváry is értesülve volt már a «csigában» történt jelenetről, s
e miatt zavarban érezte magát Kálmánnal szemben. Azt neki kellett
volna megtenni rég, a mit Kálmán tett; mert ezt a Bálvándyról költött
mende-mondát ő is hallotta, de még csak nejének sem szólt miatta.
Az olyan vállalatnál, a milyenben ő törte a fejét, még nagy lelki
könnyebbségül szolgál a férjnek, ha a nejét is hasonlóval
rágalmazzák. Annálfogva most nem tudta, hogy milyen képpel
fogadja kedves barátját?
No, ebből a zavarából nagyon hamar kisegítette őt Kálmán.
Egyenesen eléjelépett s így szólítá meg:
– «Te Borcsay!»
Borcsay! Az igazi név hallatára mindjárt elsápadt a szinész és
sejtette, hogy mi következik most?
É
 – Te Borcsay! Én ma megtudtam azt, hogy te el akarod hagyni
nődet és el akarod hagyni a magyar szinészetet. Nődet egy szebb
asszonyért, hazádat egy nagyobb hazáért. Azt, hogy nődhez hűtlen
lettél, végezd el tensziveddel, ha van szived; hanem azért, hogy
nemzeted ügyéhez hűtlen akarsz lenni, velem lesz számadásod. Én
nem könyörgöm, nem rimánkodom előtted; hanem azt mondom
neked, hogy ha te hűtlen lész ahhoz az oltárhoz, melynek jó és
balsorsban hűséget esküdtünk, én tégedet megöllek. Leütlek orozva
hátulról: leütlek a legelső kővel, a mi a kezembe akad; leütlek
minden lélekfurdalás nélkül.
Bányaváry saját szavait hallotta visszhangzani, a miket az
Oltárkövön Kálmánnak mondott. És egyszerre visszatért rá a szive.
Furcsa vándorló szív volt az; hol otthon volt, hol másutt volt, – úgy
kellett hazahivogatni.
– Isten ugyse: igazad van, monda Kálmánnak: agyonüthetsz;
megérdemlem. Komisz, alávaló fráter vagyok. Mondhatnám ugyan
mentségemre, hogy elkeserített a nőm hűtlenségéről költött hír s
boszú vezette félrelépésemet; de nem érdemli az a silány ficzkó, a ki
e perczig voltam, hogy az a másik ember, a ki ezentúl leszek, az ő
mentségére egy szót elvesztegessen. Gyalázatos, silány ember
voltam. Igazad van. Nézz ide!
Azzal elővonta belsőzsebéből a külföldi impresarióval kötött
szerződését, s megmutatta azt Kálmánnak – és azután négy darabra
szakította azt és a háta mögé vetette.
– Vége van és nem lesz többé…
S azután érzékenyülten nyujtá kezét Kálmánnak.
De Kálmán nem viszonzá azt.
– Te nem nyujtasz nekem kezet?
– Se én neked, se te énnekem! A míg csak Csollán Berti piszkos
tenyereit szorongatták kezeink, addig kölcsönös kézszorításunktól
nem lett egymás keze szennyes; de most mind a kettő az lesz. Mi
nem vagyunk sem barátok, sem rokonok többé, csupán két adós és
két hitelező, a kik egymásnak mindenükkel tartoznak, az utolsó
lehelletükig. Szólj, tartozom-e én még neked valamivel?
– Semmivel. Te mindenedet áldozatul hoztad. Diktáld fel, mivel
tartozom én? Én is fizetek. Ha nem teszem, üss agyon.
– Borcsay! Ráemlékezzél, hogy a mit most teszünk, az nem
komédiajátszás. Én két évig jártam a karbonárik iskolájába, s a
szénégetőknél az ilyen embert, mint te vagy, «holt szén»-nek
nevezik.
– Ne adj súlyt szavaidnak fenyegetéseiddel. Nagyobb félelem
énnekem nőm néma ajkát látni, ki ellen annyit vétettem, s ki soha
nem hányta azt szememre.
– Vissza fogsz hozzá térni, és utazol, a hová ő.
– Mikor kivánod?
– Holnap.
– És társaságom?
– Ma tartja utolsó előadását a fővárosban; az éjjel összeszedi
sátorfáit és vándorol tovább.
– S a mit eddig építettünk, az mind összeomlik?
– Hadd omoljék! Az én fejemre omlik. Te menekülsz alóla.
– Tehát menekülök.
– És soha Budapestre többet vissza nem térsz.
– Van egy fogadásunk, mely majd ide s tova betelik; hogy
tizenkét év lejártával találkozunk itten Pesten.
– Te meghaltál: nem jöhetsz.
– Igaz. Mit kivánsz még tőlem?
 – Azt, hogy engemet felejts el!
Azzal megfordult Kálmán s indult kifelé. Bányaváry utána sietett s
rimánkodva kérlelé:
– Hát e szóval válsz el tőlem, hát nincs számomra egy vigasztaló
tekinteted?
Kálmán visszafordult s sötéten ránézett.
– A míg a városban vagy, addig rám emlékezzél! ha tovább
mentél, akkor felejts el!
S akkor sem hagyta a kezét megfogni.
Elhagyta a szinházat, a nélkül, hogy visszanézett volna rá.
Az egész épitmény, a minek felrakásában annyit fáradott, saját
öklének egy ütésétől összeomlott és hullott saját fejére.
Bányaváry rögtön tudatta társaságával, hogy ma lesz utolsó
előadásuk Buda-Pesten. Meg voltak elégedve a hirrel. Kivánkoztak
már azok is a vidéki húsos-fazekak után az «igéretnek» földéből
vissza!
Azután sietett át nejéhez. Hozzálátott, hogy segítsen neki a
málházásban; Romeo jelmezét odapakolva az ő öltönyei közé.
Czilike kérdő bámulattal tekinte rá.
Bányaváry csak annyit mondott e tekintetre:
– Kálmán ott volt nálam. Ma játszunk utolsót. Holnap megyünk
«mind» Miskolczra.
Czilike nem szólt, csak egy-egy eltitkolt köny hullott szemeiből a
becsomagolt szinpadi czifraságokra.
Bányaváry valóban meg volt térítve. Alapjában nagyon jó volt az
ő szive, csak hogy örökösen felügyelő kellett a szivének. Ha eszébe
jutott, hogy mennyire megbántotta angyali jóságu Czilikéjét, sirt,
mint a gyermek, s a másik perczben már játszott, mint a gyermek.
Estig azt hitte magáról, hogy egészen ki van már békülve saját
jobbfelével, hogy Czilikét boldoggá tette és nemes elhatározására
kezdett büszke lenni. Egy hatezer forintos szerződést tépett ma
szélylyel. És mindezt az imádott Czilike s az imádott nemzeti
müvészet kedvéért tette.
Ha tudta volna, hogy ez a szerződés a szép asszony pénze ára,
alább is hangolhatta volna a lemondás fölötti büszkeségét.
Az utolsó előadás jó sikerrel ment végbe. Az igazgató
búcsúbeszédet tartott a tisztelt publikumhoz, megköszönve annak
azt a rettenetes nagy hazafiui önfeláldozást, hogy eljárt három óráig
mulatni magát egy huszasért.
Azután a nők hazamentek az úthoz készülni és kipihenni
magukat, mert reggel korán kell útnak indulni; a férfiak pedig
hátramaradtak, hogy még egy búcsúpoharat ürítsenek a «vörös
ökörben» régi jó patronusaikkal. Ezt mindenki igen természetesnek
találta.
Czilike is helyeselte, hogy Bányaváry is menjen a társasággal; ne
vonja ki magát a többiek közül. Bányaváry erősen esküdött, hogy
éjfélen túl nem fog maradni.
Czilike ismét a hivő nő volt, s ő maga biztatta már legjobban a
férjét, hogy mulasson, a meddig tetszik, és igyék a többi jó
barátokkal.
Szegény asszony! már örült neki, ha a férje «csak» iszik.
No, de Bányaváry erős volt abban, a mit megfogadott; ha ő
egyszer megfogadta, hogy nem fog inni egyebet, mint theát, hát
akkor azt meg is tartja. Igaz ugyan, hogy a theát olyan erősen
megrhumozva szokta inni, hogy az bizony punchnak is beillett; de az
mégis csak egészen másnemű hatással van az emberre, mint a bor,
vagy a ser. Neki tehát a búcsúlakomán is külön-theát szolgáltattak
bor helyett, s azt ő nagy tüntetéssel iszogatta; míg társai boros
poharakkal koczintottak, ő a füles-csészét emelte az áldomáshoz.
Azért derült kedélyben volt. Magával hozta a guitarreját is, s
mikor a társaság kivánta, egy-egy szép románczot énekelt saját
guitarre kisérete mellett. Énekelt szerelmi hűségről, s úgy ragyogtak
a könyek szemében.
Olyan jó fiu volt a jó Bányaváry! Mindig érezte ő azt, a mit
beszélt; csak az az egy baja volt, hogy reggel mást érzett, este
megint mást; ugyanazon emberi lény iránt mást, ha távol van s nem
látja, s mást, mikor közel van és beszél vele.
Mikor Bányaváry a negyedik csésze theát itta, akkor az jutott
eszébe, hogy hajh mennyivel zamatosabb volt az a thea, a mit ő
máshol szokott inni.
Igaz, a thea sokkal zamatosabb, ha kettecskén iszszuk, mint ha
nagy társaságban. Ez a theának a sajátsága.
S azután nagyon elővette a gondolkozás.
Megnézte az óráját, úgy találta, hogy éjfél felé közeledik az idő;
eszébe juttatta magának, hogy mit igért Czilikének? hogy éjfélre
haza kerül. Azért is búcsút vett az egész jó czimboraságtól, kitől
örökre, kitől a viszontlátásig, nyakába keríté a karbonariját,
betakarta vele a guitarreját s indult a holdvilágos utczának nehéz
szivvel.
Mégis csak nagy dolog az, mikor az ember tudja, hogy ebben az
órában reá két helyen is várnak, az egyik helyről elmaradni.
Igaz, hogy a feleség is derék asszony, szép asszony is; de az a
másik hölgy mégis csak bűvösebb. Az egyik nagy művésznő a
szinpadon; de oda haza, a férje előtt nem tud komédiázni. Ah, ez a
másik épen ahhoz ért. Aztán az egyik az enyim, a másik pedig a
másé, a mi az értéknek különböző súlyt ad.
 Talán most is ott sétál az orgonabokrok lugasai között, hófehér
ruhában, mint egy villi?
Úgy tetszik, mintha az esti szél is orgonafavirág illatot hordana
szerteszét.
Két utczán volt választása végig menni. Az egyik jó tágas, téres,
világos utcza, mely egyenesen a hidhoz vezet; a másik egy szűk
mellék utcza, mely nem épen a hidnak kanyarodik.
Mikor a szeglet elé ért, elkezdett magában okoskodni.
«Hát illik-e, férfias dolog-e így megszökni, búcsúvétel, köszönés
nélkül? Vétek volna-e az, ha még legalább egy utolsó istenhozzádra
megjelenne az ember? Nem volna vétek. Az ember a feleségét
tiszteli, és azon van, hogy keserüséget ne okozzon neki; szereti is
örökké; de a szép hölgy nem kiván örökkévalóságot, annak csak a
boldog percz kell. Megszünik-e az örökkévalóság örökkévalóságnak
lenni, ha egy perczet kivesznek belőle? Nem szünik meg. Az ember
csak vesz, de nem ád. Plato azt mondta, mikor kérdezték tőle,
hogyan szeretheti Phrynét, holott az őt nem szereti? «hisz a hal sem
szeret engem, de azért én szeretem a halat.» Pedig Plato bölcs volt,
ki meri azt mondani, hogy nem volt bölcs? Csalás, hitetlenség lenne-
e ez? Nem lenne. A mit megfogadtam, hogy Pestről elmegyek, azt
megtartom; hogy Czilivel maradok, magyar komédiás maradok, azt is
megtartom. De azt egy szóval sem fogadtam meg, hogy a bűbájos
hölgygyel többé ne szóljak. Ezt tehát nem tartozom megtartani. És
elvégre is minden restelni való dolog csak akkor lesz restelni valóvá,
ha kitudódik. Ezt pedig nem tudhatja meg senki; tehát szabad.»
Mint tudva van, a theának is megvan a maga részegsége s a
maga mámor-philosophiája.
És Bányaváry egyet vetett az oldalán s besomfordált a szűk
utcába, mely nem vezet egyenesen a hidhoz.
Mi, kik már egyszer jártunk ebben az utcában, emlékezni fogunk
rá, hogy az abban az időben még csupa nagy telkekből állt, mik
nagyrészt deszka palánkokkal voltak befoglalva. Kivételképen volt ott
két egymással szemközt levő falkerítés, melyeknek kapui két urasági
kertbe vezettek. Az egyik volt a Decséry grófoké, a másik Csollán
Katinka úrhölgyé. Az úri lakházak homlokzata más népesebb utczára
nyilt mindkettőnél. A hálószobák osztálya pedig mind a két úri lakban
a kertre nézett. Innen leste egykor Katinka Kálmánt, a mint
Dorothea grófnő mellé felült a hintóba.
Decséry főispán ez időben épen itt időzött az átelleni kastélyban.
Egy este a főúr behivatta magához a ház felügyelőjét, Csuka Ferit.
– Ugyan édes Csuka; monda neki. Tudja hogy én milyen rossz
alvó vagyok. A legkisebb neszre fölébredek, s akkor aztán hiába
fekszem le magamat, jobb ha felöltözöm magamat. És azután
rendesen tizenegy órakor felé idejön az utczába valami német
szinész, vagy medikus, vagy diák, vagy nem tudom micsoda? marad
megállni a másik kertajtó előtt, fogja a guitárret, s elkezdi énekelni.
Nagyon szépen énekel, s én hallgatnám hozzá neki örömest, csak
nappalkor énekelne. De mindig éjjelkor énekel, és addig hosszú
énekel, míg a kertajtón nem beeresztik. Bizonyosan a szobaleánynak
csinálja az udvart, szegény ficzkó. Hanem én mindig az első
álmomból ébredek fel, s nem tudok többet megaludni. Ugyan kérem,
édes Csuka, legyen olyan jó, szoktasson el valami szép módon ezt a
jó embert innen az ablakom alól.
– Óh majd elszoktatom én azt szép módon: vállalkozott rá Csuka
Feri.
– De ne valami goromba módon ám! nem szeretném, ha
megsértene, megbántana, megkeserítene szegényt; hanem egészen
szép módon.
– Csak tessék rám bizni. A legszebb módon elszoktatom én azt
innen.
Bányaváry tehát nagy szívdobogás közt érkezett el az ismeretes
kertajtóig. Valami kopogó szellem odabenn azt mondta neki, hogy de
bizony mégis legalább hárommal a tíz parancsolat közül lényeges
ellentétbe kell ő neki itten jönni.
Hanem a hold olyan szépen ragyogott, s az a jáczint és narczis
illat, melyet a kertfalon áthintett a harmatos szárnyú szellő, olyan
ismerős volt már előtte.
«Hiszen utoljára történik!»
«Csak még ma legyen szabad vétkezni; holnap aztán kezdjünk el
vezekleni.»
«Még ma szabad legyen megittasodni a tündérek számára való
gyönyörtől, holnap aztán elkezdünk prózai emberek lenni és
mindennapi kenyérrel élni.
Tudni való, hogy minden ember két emberből áll: egy jó
emberből, meg egy rossz emberből. Ez a kettő küzd egymással: hol
az egyik van fölül, hol a másik. Az a kérdés csak, hogy a legutolsó
fordulónál a jó ember maradjon fölül. Most este épen a rossz
embernek van fölénye: de reggel bizonyosan a jó ember fog ismét
uralkodni s gondja lesz rá, hogy a rossz embert keserű lelkiismeret-
mardosásokkal büntesse meg.
Ha már idáig eljött: innen már nem eresztette tovább a
szívdobogása.
Félrecsapta válláról a kárbonárit, kebléhez fogta a guitarret, s
mint szokás, rázendíté a szerelmi epedések ismeretes dalát, melynek
utolsó accordjaira meg szokott nyilni a paradicsom ajtaja.
«Leise flehen meine Lieder durch die Nacht zu dir…»
De alig vegyült forró ábrándja szavának meleg lehellete a
jáczintillatos szellő közé, mikor az átelleni kert ajtaján kiugrik egy
lesben álló rémalak s egyenesen neki esik hátulról.
Ez persze Csuka Feri volt.
 Csuka Feri minden előleges «hogy volt mint volt?» nélkül kikapta
a troubadour kezéből a guitarret, s olyat vágott vele egyet a fejére,
hogy kalapborda, guitarreborda mind tönkre horpadt az
összeütközésben; azután egy másikat meg a hátán végig azzal a
zengő műszerrel, hogy annak minden hurja lepattant iziben, s csak a
guitarre nyaka maradt a markában.
Azzal aztán, mint egy elfoglalt trophaeummal fenyegetve, kiáltá
az iramodó minnesänger után Csuka Feri:
«Wart verfluchter Komediant, werd ich dir geben abscheuliche
Lieder singen von Läusen, Flöhen!»
Bányaváry futott, a hogy birt.
A holdvilág Csuka Ferinek arczába sütött, ő pedig háttal volt neki.
Annálfogva ő Csuka Ferit jól megismerte, az pedig csak annyit vett ki
a félhomályban, hogy itt van egy borotvált képü énekes, a ki
németül gajdol, ergo német theatrista; ezt hát szép módjával majd
elszoktatja ő innen!
Bányavárynak e perczben tehát semmi sem jutott olyan elevenen
eszébe, mint Kálmán fenyegetései a kárbonári boszuval. Azt hitte
szentül, hogy most az egész csittvári krónika titkos társulata őt lesi,
őt kergeti, őtet veri agyon, amint szava megszegésén kapja: –
Biróczy denuncziálja, Jenőy elitéli, Csuka Feri exequálja; futott is
aztán végig a szűk utczán s nem várt kevesebbet, mint hogy az
utczaszegleten meg Barkó Pali Ázsiából fogja útját állni, s úgy
ellazsnakolja valami Chinából hozott bambusznáddal, hogy minden
keleti nyelven jajgathat bele; csak akkor mert hátra tekinteni, mikor
a széles utczára kijutott, melyet hosszában sütött végig a barátságos
holdvilág. Itt kezdte csak futását közönséges ostromlépésekké
lassítani; de folyvást nagy bölcsen az utcza közepén tartva magát s
aggályosan kerülve minden kapumélyedést, melyeknek
akármelyikéből ugorhat ki egy összeesküvő kárbonári s rárivallhat:
hát te hol jársz itt most?
 Mikor a német-szinház téren végig bandukolt, eszébe jutott mind
az, a mit a városban átélt: diadalai és keserűségei. És azok a hivek,
a kik mindkettőben osztoztak vele.
És eszébe jutott, hogy mind az a siker, a mit annyi diadallal,
annyi szenvedéssel ők mindannyian kivívtak, most egyszerre hamuvá
omlott, egyetlenegy szép asszony szép szemeinek tüze miatt, –
kezdheti ujra valaki más.
Ettől azután nagyon kijózanodott.
«Bizony silány fráter vagy te, kedves barátom», monda a «jó
ember» a «rossz embernek», a ki nem kisértette meg magát
védelmezni, hanem kiegyengeté összegyűrt kalapja horpadásait s
arczára rántva kárbonáriját, tolvajként osont át a hidon; felsietett a
szállására, a kapukulcscsal nesztelenül nyithatott be lakába. Csend
volt itt már.
Czilike hálószobájában éjjeli mécs égett. A szelid teremtés
nyugodtan aludt özvegy fekhelyén; kis gyermeke ott feküdt mellette
s kicsi kezét anyjának szájához tartá fölemelve. Az álmodó ajka
valamit látszott beszélni a kicsi kéznek, a mitől az az alvó gyermek
úgy nevetett álmában.
… És Bányavárynak nem volt bátorsága megcsókolni az alvó
arczot. Azt hitte, hogy az a guitarre utána jött láthatlan lábakon, s
egy láthatatlan kéz még egyszer a fejéhez fogja azt vágni!

Másnap nem volt magyar szinészet többé Budapesten.

 A PUSZTÁBAN!
A szinészek eltávozása után másnap már ott volt Kálmánnál
Biróczy.
– Nagyanyád küldött hozzád. Óhajt látni.
– Tudom miért. Kegyébe akar fogadni ismét, hogy
Bányaváryéktól így és ily örökre megváltam. Biróczy! ügyvédi
talentumod iránt teljes elismeréssel vagyok. Te kényszerítettél
engem, hugomat, Bányaváryt, hogy így elszakadjunk még a helytől
is, a hol valaha találkozhatnánk, hogy még a kivánság is kihaljon
belőlünk egymást valaha látni. Ez neked sikerült. S te akkor azt
gondoltad magadban: megmentem ez által védenczem vagyonát, a
mi végveszélyben forog, (hiszen én is ismerem a válóperét) a midőn
egy harmadik által elkergettetem azt a szinészt, a kiért magát az
egész világ előtt kompromittálni készült; s egyuttal ezt a harmadikat
is szerencsés emberré teszem; mert nagyanyja az által kibékül vele.
Jó ügyvéd vagy, jó barát vagy; elismerem; szorítsd meg a kezemet,
ölelj meg; hanem aztán eredj innen s ne jőjj hozzám többé;
psycholognak rossz vagy. Én nagyanyámhoz nem megyek többé.
– Ah! ezt csakugyan nem adja ki az én lélektanom. Te, a
gyermek, haragtartó akarsz lenni egy öreg nő, nagyanyád ellenében.
– Nem, Biróczy. Szeretem őt és tisztelem. De arra az utra, a
melyen én elindultam, ne jőjjön velem senki, csak azok, kik ugyanazt
a czélt akarják elérni, a mit én, és szenvedni azt, a mit én. Én
elképzelem, hogy nagyanyám mit akar nekem mondani. Egyszer már
hallottam tőle. «Légy úr!» Átadja, ha egyebet nem, apai örökömet s
a becsületes megélhetésre az is elég. Nem fogadhatnám el azt.
Nevezz bolondnak: talán az vagyok. Nekem nem kell az ajánlott
jólét. Ha csak az kellett volna, most lehetnék boldog, hirneves
rangbeli ember. Lehetne családi boldogságom, előkelő hivatalom,
körülem pompa, előttem fényes jövendő. Mind erről lemondtam;
bele mentem abba a pusztába, a mi kietlenebb puszta, mint a
melyen egy barátunk Ázsiában bujdokol. Ő a régi nemzetet, én a
jövő nemzetet keresem. Hiszed, hogy most egy falusi tekintetes úr
mindennapi terített asztaláért fele utamról e pusztából visszatérek.
Nem, barátom. Nem fordít engem innen vissza sem nyomor, sem
csalódások, sem fáradalom. Akarok szegény lenni és dolgozni abban
a munkában, a miért a legrosszabb napszámot fizetik. Vagyunk
többen, kik erre egyesültünk. Mindnyájan látjuk magunk előtt az
utat, s nem ijedünk vissza tőle. Tudjuk, hogy nélkülözés, nyomor vár
ránk, hogy a siker, a jutalom jeltelen sírjainkra sem fog már találni;
és tudjuk jól, hogy össze kell roskadnunk alatta. Még sem térünk ki
az útból. A nyomor szövetségesünk nekünk s a szenvedés adja az
erőt. A költő, a lángész, ha egyszer falura kivette magát, elveszett az
irodalomnak. És én már nem volnék élő ember a nélkül. Úgy vagyok
vele, mint az arsenicumevő: ha abba hagyja a méregevést, meghal.
Ha egy napom van, a melyen nem dolgoztam, szerencsétlen vagyok.
Ezt a pusztaságot az én lelkem mindennap betölti. Abban a
paradicsomban, a hová te hivsz, meg kellene őrülnöm. Hogy én most
adjam át magamat egy olyan boldog életnek, melynek mindennapi
feladata puskával a vállon cserkészni az erdőt, szép hölgyek
szemébe bókokat mondani, czimborákkal reggelig poharazni,
kártyaasztal mellett lesni a vak szerencsét! Hisz ez rám nézve a
kétségbeesés örökkététele volna! Hagyjatok engemet magamra.
– Nem addig, a mig sophismáidra nem felelek. Nagyanyáddal
kibékülésed nem térít ki utadból; csak eszközt ád annak sikeresebb
folytatásához. Nem lehetsz-e iró tovább is, ha vagyonod lesz?
– Nem! Én ismerem magamat s magamról az egész fajtámat.
Legjobb műveim azok, a miket megirni az éhség kényszerített.
Sokszor ellankadtam volna, ha az nem üldöz, hogy holnapra kenyér
kell! A boldogság szelid poétákat teremt. A csapások, a csalódások,
az egyedülhagyatás a költő aethere. A jóllét zsír és fagygyu neki. Én
szeretem azt a világot, a melyben senkim sincsen. Hagyjatok
egyedül. Jól érzem magamat: nem kivánok senkit és semmit. Lehet,
hogy szenvedek, lehet, hogy szegény vagyok; de a természet olyan
gondos, hogy a mellbeteget megfosztja attól a tudattól, hogy melle
romlott, s az irót attól a tudattól, hogy szegény. Bajtárs! Eredj vissza.
És többé hozzám ne jőjj.
Biróczy csüggedten ment vissza – Korcza úrhoz, ezzel a szóval:
– Megbuktam! vegye ön vissza az asszonyait!
Azoknak ugyan ne is került legyen többé szemeik elé Bíróczy.
Maguktól is rajta mentek Korcza úrra, rimánkodni, hogy már csak
mégis vegye vissza ismét a pöreiket, ez a sánta (tettek hozzá
többféle epithetont) mindent elront.
Még a nagyasszony csak hagyján, de a hogy Csollánné szidta!
A szép delnő nem birta neki elfelejteni Bányaváry elüzetését. Ő
valóban rajongott ezért a szinészért s dühös volt az ügyvédére, a
miért megakadályozta, hogy Bányaváry miatt vagyonát elveszítse.
A megtorlás e szenvedélyének kijátszásáért legközelebb találta
Kálmánt.
Katinka bérbefogadta Aszályit, hogy mint a kullancs, mint a
fűnyüg, ragaszkodjék bele Kálmánba. Segélyezte, hogy egy lapot
adjon ki (ez volt az első subventionált lap Magyarországon), melynek
azon mellék feladata mellett, hogy a léhaságot, ürességet, könnyü
erkölcsöt, asszonyi és férfiui hiuságot, s a pongyola irályt
meghonosítani segítsen, az volt a főkötelessége, hogy mindent, a
mit Kálmán bár hova irt, irgalom nélkül s az igazságérzetnek minden
nyoma nélkül lerántson; egész irói jellemét nevetségessé,
gyülöletessé tegye, utána leskelődjék, a hatalmasok előtt mint
lázítót, a közönség előtt mint árulót denuncziálja, barátait ellene
uszítsa; legérzékenyebb sebeiről a hegedést felszakítsa. A boszuálló
asszonynak jó volt ez az eszköz, s Aszályi jó volt ilyen eszköznek.
Volt közönség, a melynek ez mindig tetszett.
 Hanem volt azután egy kicsiny csoport; e dögvész ellenében a
szent ihlet chrysmáját kente homlokára; a költészet apostolainak
nevezhetjük őket. Egyformán lelkesülve mind egy magasztos
eszméért, egyformán elszánva fáradni jutalmatlanul, és ott halni meg
a szellemek csataterén. Mind szent nevek még most is előttünk.
Hőseink, kik a honfoglalókkal egy sorban állanak. Egyedül fenmaradt
nemességünk családfájának törzsökei.
Ah! minő munka volt az, a mit ők akkor véghezvittek.
Magyar folyóiratot adni ki, közönség nélkül, kiadó nélkül! Jó
szerencse, hogy egy áldott nyomdász vállalkozott rá, hitelbe
nyomtatni a lapot s az előfizetéseket felszedni.
Csekély közönségnek irtak. Három–négyszáz előfizető
jelentkezett. Hogy is lehetett volna kivánni, hogy olyan folyóiratnak
nagy közönsége legyen, mely nem ad divatképeket, mely nem közöl
napi pletykákat, mely nem hizelkedik a magas köröknek, mely nem
foglalkozik érdekes botrányokkal, mely nem politizál, mely egyedül
nagy és nemes eszmékkel akar hatni.
De mégis hatott.
De mégis mozdult tőle a föld! Minden mag, a mit ez a szent
csoport elvetett, pálmának nőtt fel azóta; s a forrás, a mit Mózes-
vesszejük a sziklából fakasztott, ma terhes gályákat hord.
Dolgoztak éjjelt nappallá téve, s nem jutott munkájuknak sem
díj, sem dicsőség.
Országgyülés, vármegyék, insurrectio, tudós társaság összevéve
nem mozdított ez országon annyit, mint az a nehány megszentelt
nevü ember.
S minő apró kövek állták útjokat akkor! Most csak kövek: de
akkor Csimboraszszók!
A szerkesztő maga volt a corrector, s Kálmán nemcsak novellákat
és aestheticai értekezéseket irt, hanem a lapborítékokat is csirizelte
Tseresnyés uram segítségével s felirta rájuk a levélczimzetet.
Azonkivül a lap netaláni deficitjeért is magára vállalta a kezességet.
Ez volt azután a hic Rhodus, hic salta!
Mikor az első esztendei zárszámadáskor azzal a felfedezéssel
lepte meg a nyomdász, hogy nemhogy haszon maradt volna a lapon,
de száz egész forint a hiány a költségvetésből, a mi aként támadt,
hogy egy dolgot kifeledtek az előleges budgetből, tudniillik, hogy a
mit censor úr ő méltósága kitörülget a lapból, a helyett aztán friss
szedés kell, s ez éven át felmegy száz forintra. A censor okozta
költségekre nem gondoltak ők, az impraktikus poéták!
Most ez hát bizony a vállalatot terheli.
A nyomdász ugyan megkapja a maga száz forintját az új
előfizetésekből, hanem már most az új negyedévi bevétel annyival
kevesebb lesz; pedig az előfizetők is nem hogy szaporodtak volna,
de sőt inkább azon körülménynél fogva, hogy a mult ősz nagyon
esős volt s a kukoricza megpenészedett, még tíz perczent el is
maradt belőlük. Így aztán lehet még egy évig az új előfizetéssel
dugni be a likat, folytatni a vállalatot, de akkor bizony baj lesz. S
nem csak baj lesz, hanem szégyen is lesz.
Kálmánt nagyon bántotta ez a veszteség; azonkivül Tseresnyés
uramnak is hátralékban volt már egy negyedévi angáriával, s kezdte
megtanulni, hogy az ugyan nagyon elősegíti a poétát a költésben, ha
éhezik és fázik; hanem ha még tetejébe adósságok terhe is nyomja,
s azt tudja, hogy a mit most erre az üres papirra irni fog, annak az
árával már régen tartozik valakinek, az nagyon megbénítja a karját.
Tseresnyés uram kitalálni látszott Kálmán töprengésének okát.
Egy napon azt mondta neki:
– Nagy jó uram. Ön egészen elfelejti a mit tanúlt, értem a festés
tudományát. Szabad volna-e önt felkérnem hogy fessen le engemet
illő honoráriumért?
 Kálmán mosolygott az ajánlaton; épen akkor betűcsömör volt a
derekában. Sajátságos betegség az: ismerik, a kik folytonosan
foglalkoznak irodalmi munkássággal; hogy egy-egy időre úgy
megutálja az ember a betűt, úgy undorodik a tintától, s ha a haláltól
válthatná is meg magát vele, vagy ha aranyakat igérnének is minden
sorért, nem volna képes egy gondolatot leirni. Ilyenkor hasztalan
minden erőltetés, nem jön ki a tollából az első szó, vagy ha kijön,
úgy megharagszik rá az ember, hogy rögtön kitörli.
Egy épen ilyen betű-utáló napon (amilyen minden írónak van,
még a ki úgy megszokta is a folytonos munkát, mint az arsenicum-
evő a maga méreg-adagját) jött elő Tseresnyés uram a maga
ajánlatával.
– Igaza van mester – mondá Kálmán, – még ma veszek vásznat
és festéket, próbáljunk más mesterséget is.
És azután úgy tapasztalta Kálmán, hogy nagyon jó az, ha az
ember két mesterséget tud. Nappal festhet, éjjel írhat. Az alatt, a
míg fest, megpihen az írástól; s a míg ír, addig megpihen a festéstől.
Folyvást pihen. A festésközben visszakapja a kedvét az íráshoz, s az
írásközben a festéshez. Folyvást mulat.
Tseresnyés uram arczképe nagyszerűen ütött ki. Olyan volt ezüst-
gombos magyar dolmányában, hogy szinte megszólalt. A vén
szolgáló, mikor Kálmán kifordúlt a szobájából, belopódzott a képet
megbámulni s megcsókolta a drágalátos arczot; persze, hogy egy
akkora darab a szájához ragadt belőle, mert még nedves volt a
festék. Sebaj! Kálmán helyreigazította a csók nyomát megint.
Mikor készen volt az arczkép, Tseresnyés uram azt mondá:
– Erre tehát lehajlik egy negyedév.
Értette alatta az esedékes húsz forintot.
– Ez bizony nem is rosz kereset, – mondá Kálmán; – e mellett
még könnyen el lehetne irodalmaskodni.

Ú
 – Úgy lesz – veté rá Tseresnyés uram. S azonnal kifüggeszté a
műhelyébe az arczképét, hogy láthassa minden ember, a ki csizmát
rendel, s kapjon kedvet utána.
Csakhogy igen sok embernek van szüksége csizmára, a kinek
nincs szüksége arczképre. A második szobában dolgozó
mesterembernek nem igen akart jönni munkarendelője.
Egy napon mégis került egy hal a varsába. Wasztl volt az, ki
Tseresnyés uramnál rendelt meg magának kordovány-csizmát, s ott
meglátta azt a képet. Ejh, az neki nagyon megtetszett. – Mibe
került? Tseresnyés uram azt hazudta, hogy ötven forintba. Kegyes
czélokra a hazugság meg van engedve.
Wasztl pedig az az ember volt, a ki ilyen luxust megengedhetett
magának. Egy özvegy fűszerkereskedőnét vett el, s most már
emeletes háza van. Hanem azért Tseresnyés uram, ki Wasztlt még
hentes-inas korából ismerte, csak most is «te Wasztli»-nak híja őt,
az pedig viszont Tseresnyés uramat «majszter bácsi»-nak, s az egész
városban senkit sem tart tekintélynek, csak Tseresnyés uramat.
Tehát Wasztl azt mondta az ötven forintra, hogy az még nem is
sok. – Hol az a piktor?
El is dobta rögtön a kezéből a fordítófát s a térdéről a lábszijat
Tseresnyés uram, s vitte Wasztlt a mentezsinórjánál fogva a konyhán
keresztül a másik szobába, a hol Kálmán atelierje volt felütve, s e
szókkal mutatá be ragadományát: «Itt a kuntsaft!»
– Hát Wasztli! kit akarsz lefestetni? magadat, vagy az
asszonyodat?
Wasztl önelégülten mosolygott.
– Már majd csak magamat. Az asszonyom le van már festve
fiatalabb korából. Nem sajnálom magamért az ötven forintot.
Kálmánnak kellemesen hangzott ez a szó (a fél deficit
törlesztése!)
 – Hanem én egészen akarnám magamat lefestetni, hallja az ur,
ahogy állok.
– Ne félj, lefest téged ez az ur mindenestül, még a sarkantyús-
csizmádat is odafesti, meg a zsinóros-mentédet is.
– De sőt inkább egészen mente nélkül és csizma nélkül akarnám
magamat lefestetni.
– Mi a kánya? – mondá Tseresnyés uram, elbámulva: – pőrén,
egy szál vászonban?
– Sőt egészen a nélkül; csupán egy nagy zöld levélkoszorúval
köröskörül, ahol kell.
– Tréfálsz te Wasztli.
– Nem én.
Tseresnyés uram nem kérdte másodszor Wasztlitól, hogy tréfál-e,
mert attól tartott, hogy meg találja Wasztlit verni; hanem Kálmánhoz
fordult.
– De hát szokás ez a bolond positura?
– Oh! igen – nyugtatá meg Kálmán; sőt külföldön az ilyen szép
kifejlett herculesi termet lefestéseért, természetes mivoltában, a
festők szoktak fizetni. Sőt ez ránézve valódi becses tanulmányt fog
képezni.
Tseresnyés uram csak a fejét rázta.
– De hát mi a hét kőnek teneked az ilyen förtelmes figura,
Wasztli? Hisz azt kidobja a feleséged a szobából.
– Hát hiszen nem is viszem én azt a szobába.
– Hanem eldugod a padlásra?
– Dehogy dugom a padlásra! A mi specerei-boltunknak a czége:
«a vad emberhez», kell nekem ez a kép boltczimernek az utczára,
hogy hadd csudáljon ott engem minden ember!
Tseresnyés uramban felforrt a harag e hármas szemtelenségre.
– Micsoda? Hát te azt hiszed, hogy ez az ur olyan piktor, a ki
boltczimereket fest? Ma veres oroszlánt fest, holnap fehér elefántot
fest, holnapután téged fest le vadembernek? Annak köszönd, hogy
nincs itt a szobában a fordítófa, mert majd megtanítanálak én téged
mindjárt becsületre. Pusztulj, takarodj, ide ne jőjj többé a házhoz!
Tseresnyés uram nagy haragjában megkapta két kézzel Wasztl
gallérját, ugy tolta ki az udvarra. A nagy mahumed-ember csak
nevetett és könyörgött: «de hát legalább a csizmámat adja ide
majszter bácsi, a miért ide jöttem».
– Csizmát sem adok többet; ha vadember vagy, járj mezitláb!
Tseresnyés uram egész felindulással ment vissza Kálmánhoz.
– A neveletlen ember! S még szóba álltunk vele.
– De pedig kár volt elkergetni, mondá Kálmán; mert pénzt hozott
volna a házhoz, s a munka egyre megy.
– Ejh! egy művésznek nem szabad bizonyos fokon alul leszállni.
– De hisz ön maga mondta, hogy addig nem lesz belőlünk
semmi, a mig szégyeneljük a bőrkötényt.
Tseresnyés uram úgy meg volt szorítva ez emlékeztetés által,
hogy ki kellett fordítania keble minden titkos gondolatjait.
– Igaz, azt mondtam. Nem szabad szégyenelnünk a bőrkötényt
és semmiféle becsületes munkát, nekünk többieknek. De ön nem jön
velünk egy kategóriába. Mikor Abdolonymus király maga kényszerült
az eke szarvát megfogni, az az egész országára nézve volt szégyen.
Mikor Dobzse László király kontóra nem kapott húst a
mészárszékből, az egész Magyarországnak volt gyalázat. Ha ön
megalázza magát, mi vagyunk megalázva, mi többiek, kik önt
tiszteljük, bámuljuk, és én inkább két órával dolgozom többet
naponkint, mint hogy engemet irigyeink azzal gúnyoljanak, hogy
«ahol van ni! a ti nagy emberetek boltczimereket fest!» Nem, azt
meg nem engedem. Tudok én annál az ön számára okosabb
foglalkozást. Van itt egy műárus, a ki képekkel is kereskedik. Fessen
ön tájképeket. Azokat az én ismerősöm bizonnyal megveszi. Vannak
gazdag polgárok, a kik szeretik a szobájukban a szép tájképeket,
azoknak a képeknek lesz kelete bizonnyal.
Kálmán rá hagyta magát beszéltetni a csizmadiától, hogy
tájképeket fessen.
Két gyönyörű művet tett vászonra: az egyik volt egy sík alföldi
puszta, tiszta, derült nyári éggel, a távolban a gémes kut, közepén
egy alacsony ház, virágcserép takarta ablakokkal, az eresz alatt a
kukoriczafonatok, a padlásablakban a paprika-füzérek, a ház előtt
parasztszekér, utra készen, az egész képen áldott melegség ömlik el,
minő egy csendes nyári délest varázsmelege a pusztán. A másik kép
szintén a pusztatáj volt éjjel. A háttérben az elsötétült falusi lak, csak
egy ablakában ég a mécses; a szérün három férfialak fekszik,
lábaiknál egy komondor, a hold előtt egy fekete felhő vonul el,
ezüstszegélyű, s a távol Tisza kanyarulatai csillognak a viszfényben a
ködös láthatáron.
Kálmán maga meg volt elégedve a két művel. Tseresnyés uram
azt mondta, hogy nagyszerüek; de eszébe jutott Apelles csizmadiája,
s nem mondá el, hogy van egy nagy hibájuk a képeknek: az, hogy a
közönség nem érti meg őket.
Azért csak elvitte azokat, köpenyege alá takarva a műárushoz.
Hejh! de szomoruan hozta őket vissza.
– Nem értenek a mostani emberek az ilyen képekhez! – szólt,
kibontva gondosan betakargató nagy kendőjéből a becses műveket.
– Az ostoba műárus, mekkorát nevetett neki, mikor meglátta a
képeket. Hogy hát micsoda ez? Egy sík puszta, a min semmi sincsen,
még csak egy bokor sincs? Hát ez landschaft akar lenni. Ha valaki
landschaftot akar festeni, azon kell lenni kősziklának, zöld, sárga és
veres levelű fáknak, vizesésnek, melyben meztelen nymphák
fürdenek, a hegytetőn régi módi várnak, a vár tornyában órának,
hogy oda igazi órát lehessen betétetni, mely üt és muzsikál. Az
ilyenre aztán akad vevő. – Ha pedig éjszakai tájképet akar valaki
festeni, ne kimélje az effectust, a hold süssön istenigazában, a
felhők között legyen villámlás, a távolban legyen egy égő ház s
annak a fényénél legyen valami gyilkos verekedés. Ezt majd
megveszik – talán. Hanem ha rögtön akar ön fizetendő munkát
kapni, hát akkor vannak a műárusnál mindenféle fancsali képek; ő
azt mondja, németalföldi iskola, nagy hollandussipkás Magdolnák, és
pulideres Pilátusok. Azokat a műárus lemásoltatja, de ott kell nála
dolgozni, hogy meg ne lássák; mert azokat a képeket ő aztán
felakasztatja egy husfüstölő kürtőjébe, s mikor jó füstösek, akkor
eladja őket régiséggyüjtő magyar főuraknak. – Ilyen munka kapható
azonnal.
Kálmán földhöz vágta az ecsetjét s azt mondá Tseresnyés
uramnak:
– Uram! Megtanulhatnám-e én még a csizmadia mesterséget?
Beállok önhöz inasnak!…
Tseresnyés uram nagyon komolyan csóválta a fejét erre a
kifakadásra. Nem tetszett neki, hogy az ő mesterségét, mint utolsó
menedéket nézze valaki. Szép tudomány az, a ki igazán érti!
– Csak maradjon mindenikünk a maga mesterségénél. A mi
halad, az nem marad. Napjára várjuk a vásárt. Megjön az ideje
annak is. A mi a csizmákat illeti, azoknak most lesz itt az ideje. Jön a
szolnoki vásár: itt van ötven pár készen a kamrában felaggatva,
azokkal lerándulok Szolnokra; lesz pénzünk elég. S ha nekem lesz,
önnek is lesz; majd visszakapom én azt öntől, mikor meg nekem lesz
rá nagyobb szükségem. Egyszer a csizmadia segíti ki a hinárból a
művészt, másszor meg a művész a csizmadiát. Hát nem jó lesz-e
így?
 Kálmán megszorítá jó öreg házi gazdája kérges tenyerét s aztán
csak fölvette ismét a rajzónt s hozzáfogott, hogy egy olyan muzsikáló
órához való tájképet vázoljon. A mig festett, szépen kidolgozhatta a
fejében azt az elbeszélést, a mit majd az éjjel fog leirni a lapja
számára.
Hajh az a lap pedig csak nem akart felvirágozni. Dicsérte azt
minden ember. Remek dolgok, nagy eszmék jönnek benne,
elismerék; hanem elő nem fizettek rá. A munkatársak, kik annyi
lángészt, annyi tanulmányt, annyi merész kezdeményezést
halmoztak benne össze, mind ingyen dolgoztak: kenyérkereső
óráikból, éjjeleik nyugalmából vonva le a drága időt. S már az
évnegyed is a vége felé közelgett s ujra fenyegetőleg tornyosodott a
láthatáron a deficit: Csimborasszo akkor, száz és még nem tudom
hány forint! Honnan azt előteremteni? Kálmán feje főtt abban
nagyon.
– Ne ránczolja ön ugy össze a homlokát! Itt jön már a szolnoki
vásár; jó lesz minden!
Aztán három nappal a szolnoki vásár előtt, mikor Tseresnyés
uram épen adogatná le a kamarában felaggatott csizmákat az öreg
szolgálónak, ki azokat a nagy vásáros ládában műértőleg
elhelyezgeté, a biczegő szalmaszék kicsuszott alóla, ő leesett s
kificzamította a lábát bokában.
A borbély, a ki helyre tette a lábát, azt mondá, hogy ez
veszedelmes ficzam: egy hétig nem szabad felkelni vele az ágyból, s
három hétig nem állhat a patiens lábára.
– Servus neked szolnoki vásár! sohajta fel Tseresnyés uram,
stoicus nyugalommal.
Ez a csapás egészen felzavart minden emberi számitást.
Mi haszna a sok csizma a kamarában, ha nem lehet vásárra
menni. Pesten minden ember czipőben jár; itt nem veszik azt a
ránczos torku, fontos talpu, hatalmas hegyes orru jószágot; másra
meg nem lehet bízni a drága portékát. Biz elmult a szolnoki vásár, a
nélkül, hogy Tseresnyés uram csizmái jelen lehettek volna rajta.
És ez aztán nagy baj volt. Minden nap egy nap; a vén cseléd egy
nap azt jelenté, hogy az egyetlen utolsó legény is elvitte a vándorló
könyvét, mert szűknek találta a kosztot; másik nap azt jelenté, hogy
Kálmán tensur nem akar többé fekete kávét inni ebéd után, azt
mondja, hogy az nem jót tesz a mellének. Pedig bizonyos, hogy csak
ez tartja benne a lelket, mert alig nevezhető az evése evésnek.
Tseresnyés uramnak ez a szó nagyon keservessé tette az ágyban
fekve maradást. Nagyot mordult, de nem szólt semmit.
– Pedig, mondá a vén cseléd, ma is láttam az utczán Béni urat a
nagy fejével két szép almáspejen kocsikázni ki a Városligetbe.
Erre megszólalt Tseresnyés uram.
– Láthattad Béni urat kocsikázni; de az eleibe nem szükséges az
a szó, hogy «pedig». Mert az kötőszó, s Béni ur paripáinak Kálmán
ur fekete kávéjával semmi összeköttetése. Hanem nyisd fel az
almáriomot, vedd ki onnan az ezüstgombos mentémet, vidd el a
zálogházba, ha fölkelek, majd kiváltom; s Kálmán urnak fekete
kávéja legyen minden ebéd után; mert az neki szükséges.
Az öreg cseléd kivette a tisztes ezüstgombos mentét, s kivitte az
egyik ajtón, a másikon pedig visszahozta; dehogy adta azt a
zálogházba: volt egy pár megtakarított forintocskája magának; azt
szedegette elő, hogy se gazda, se vendég ne vegye észre a
szükséget a háznál.
A gazda nem is vette észre, hanem a költő gyanakodó, álomlátó,
necromanta. Kálmán egy reggel azt mondá magában: «elmegyek,
lefestem azt a boltczímert».
Akárhogy megharagszik is Tseresnyés uram, ő felkeresi a maga
vad emberét. Ugyan furcsa volna egy művésztől, ha már e
democrata életmódra adta magát, ha még válogatna a tárgyakban,
mikor ötven forintot kinálgatnak a kezébe.
 Tehát keressük fel a Fidzsi szigetet.
Hajh de ugy tapasztalá, hogy a mig ő késedelmezett, azalatt
valami szerencsésebb Magellán már felfödözte a Fidzsi szigetet s
Wasztl fűszeres boltja előtt immár egy akkora festett vadember
ijesztgeti a járó kelőket, a mekkora csak egy másfélöles vászonra
felfér, a mire valaki nem sajnált öt forint ára festéket felmázolni. Igaz
ugyan, hogy a vadembernek mind a két lábán kifelé voltak a
lábhüvelykujjai, nem befelé, mint másnak; hanem hiszen épen ez a
derék a vadembernél!
Kálmánnak tehát ez az utolsó reménysége is vízzé vált.
Szomoruan fordult vissza. Hogy még a festett vadember is igy le
tudja az embert verni!
Mikor aztán a két kezét a két üres zsebébe beledugva, tovább
őgyelgett az utczán, akkor kezdé magában érezni, hogy mi az ember,
a ki már semmi sem, csak egy lump! egy rongy!
A kinek semmije sincs, csak a rajtalevő rongy!
De hát a kinek belül, e rongyok alatt kincsei vannak, a ki érzi
magában, hogy lánglélek lakja szivét, agya tanulmányokkal terhelt,
ujjai hegyében teremtő művészet, és mégis rongy! semmi, csak
rongy!
A kincseket, a lángészt, a tudományt, a művészetet nem látja
senki, csak azt látja, a mi kivül van: a rongyot…

Tseresnyés uram mintha érezte volna, hogy Kálmán miben töri a

fejét, olyan nyugtalanul viselte magát a fekhelyén.
– Felkelek; dörmögött ingerülten. Nem maradok tovább fekve.
Nincs már a lábamnak semmi baja. Mankóval fogok járni.